Regisztráció  Belépés
katalinkohut.blog.xfree.hu
A szeretet mindent meggyógyít, a szíve szétterjeszti önmagát a világmindenségben H. Kohut Katalin
2017.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
H.Kohut Katalin: Édeske álma
  2017-05-25 17:35:52, csütörtök
 
  H.Kohut Katalin: Édeske álma

Egyszer régen, valahol a világ vége felé élt egy király a feleségével. Nagyon boldogok voltak, csupán a gyerek hiányzott nekik. De csak kisleányt szerettek volna, mert egyetlen vágyuk az volt, hogy hallhassák csodálatos hangocskáját, ráadják a világ legszebb ruhakölteményeit.

Arra járt egyszer Krisztina, a vasorrú boszorka szép hajadon külsőt felvéve, hogy ne tudja senki róla, ki is valójában. Megvendégelte urasan őt Hidegkúti király és a felesége, elmondták bánatukat. Krisztina ekkor így szólt:
- Kilenc hónap múlva megszületik Édeske, fekete hajjal és égkék szemekkel. A leány a világ minden nyelvén fog tudni beszélni és minden művészeti ágban kimagaslót fog nyújtani. De ami 18 éves korában következik, azon én nem tudok segíteni, mert kevés hozzá a hatalmam. Egy fekete macska fog átszaladni előtte a születése napján, ettől tőr járja át a szépség szívét és azonnal elájul, örök álomvilágba kerül. Csupán annyival tudom oldani a fekete mágiát, mely ellenkezik minden tökéletessel és tehetséggel, hogy addig alszik a királylány, míg egy hős meg nem csókolja.

Telt, múlt az idő, a következő évben megszületett a gyönyörű kisleány. Már egy éves korában énekelt, az egész világ a csodájára járt. Bejárták a földrészeket közösen, Édeskét mindenütt megismerték és körberajongták a királyok, hercegek, grófok. Már-már elfelejtkeztek az átokról, nem is hitték el, hogy bármi rossz történhet a királylánnyal. Így következett el a 18. születésnapja, amikor a család énekversenyt szervezett a királyi palotában. Mindenki szerepelt, Édeske is, természetesen őt tapsolták meg a legjobban, amikor a zsűri visszavonult és behozták a szebbnél szebb tortákat. Édeske felemelte a kést, hogy megszelje a legnagyobb joghurtos, gyümölcsös tortacsodáját, amikor megszólalt a toronyóra, délután egy órakor. A leány abban a pillanatban a szívéhez kapott és élettelenül terült el a földön. Nagy volt az ijedtség a palotában, de a királyi házaspár tudta, mi történt, hozzákezdett az előkészületekhez, hogy méltó helyen nyugodjon Édeske, míg az átkot le nem mossák róla.

Többezer év telt el, nemzedékek születtek és nőttek fel, egyedül a királyi család halt ki utódok nélkül. A palotát benőtte az örökzöld fenyőfák hada, a mókusok és őzikék erdejévé vált. Az ország lakosai egyetlen toronycsúcsot észleltek néha az épületből, amikor esett az eső és sütött a nap, a szivárvány napszínében tűnt fel a csúcs, ahol Édeske aludta álmát. Ezt látta meg egyszer Krisztián herceg, amikor arra repült égi napbárkáján,
odarepült a szivárvány alá és meglátta a királyi kastélyt az örökzöld fenyőfákkal. Leereszkedett, benézett a torony ablakán, megpillantotta a csodálatos királylányt feküdni az ágyon. Beugrott hozzá, s olyan szép látvány terült a szeme elé, amilyet még soha nem látott. A leány olyan volt, mint egy törékeny porcelánbaba. Megcsókolta rózsaszín ajkát, abban a pillanatban Édeske kinyitotta a szemeit, s rápillantott Krisztiánra ragyogó kék szemeivel. A herceg magához ölelte a királylányt és azt mondta:
- Te az enyém, én a tied, soha többé el nem válunk, rád vártam mindig, szívem hölgye, jöjj, kedves, te leszel a feleségem!

Felszálltak mindketten a napenergiás űrhajóra és meg sem álltak a G-21 nevű bolygóig, ahol Krisztián népe élt boldogságban, hatalmas tudományos, technikai vívmányok között titkosan, hogy a fekete mágikus erők soha ne keresztezzék útjukat.

Krisztián és Édeske boldogsága mai napig tart, volt olyan dínom-dánom az esküvőjükön torta csodákkal, süteményekkel, hogy az egész világűr emlegeti a házasságkötésüket. Aki nem hiszi, járjon utána.

2017. május 25.

 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin meséi  
H.Kohut Katalin: A Média hercege
  2017-05-18 10:03:21, csütörtök
 
 

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy tiszta szívű, nyílt Média, akinek hatalmas birodalma volt, a legnagyobb zeneszerző volt Tomi herceg Amerikában. Valaha régen a Földanya fiaként jött világra, ezért más volt, mint a többiek, minden erejével szolgálta az embereket, hogy jól érezzék magukat.

1958-ban kezdődött egy világzenei verseny, amikor a herceg megérkezett az utolsó emberkislány zöld szemeit, gesztenyeszín haját, szép hangját megénekelni, milliónyi zenekarral és dalnokkal. Telt múlt az idő, az énekesek, együttesek sorra tűntek el, megölték valamennyit bizonyíték eltüntetés végett. A kislányt odaadták tönkre tenni, örökre megsemmisíteni a borsodiak kezébe.
1998-ban Tina Turner egykori médiájaként érkezett meg Miskolcra a nagy zeneszerző, aki tűzlángban terjedt, így mentek együtt a vatikáni Hunnia börtönnel a már felnőtt kislányhoz, abban a hitben, hogy most zárják le a világkoncertet. Nem ez történt. A Hunnia börtön a vasfüggönyösök helyett kikötötte a csípőcsontját az utolsó embernek, megtámadták a neki adott lakásban hatalmas hipnózisos erejével a fekete sárkánynak. Tomi, a Média hercege az asszonyt nem hagyta magára, szívébe bújt és együtt haldokolt vele 18 esztendeig. Nem akart élni többé ilyen világban, ahol megölik a zeneszerzőket és az utolsó embereket.


18 esztendő telt el állandó kínzása alatt a Mónika show miskolci II-es elmeosztályának, a herceg megadta magát a sorsnak, ereje legyengült, együtt Malackával, Müller Paul nevű sátánistájával, Zével, a világűr utasával, Rével, az egykori egyiptomi Napistennel vállalták hősiesen a halált. Tomi nem látta, hogy közben a már megnőtt kislányt teljesen megfosztották minden ékességétől, megcsonkították és széttörték a testrészeit. Nem hallotta a hangját, nem tudta, hogy kommunikációsan a borsodiak kivégezték, mert miután lemészárolták közösen, nem akart tudni semmiről.

A miskolciak bemutatták tort ülve, hogy az áldozatuk után milyen sors vár Tomira és társaira, szintén kivégzésre csalták ide őket. Gyorsan kellett cselekedni az éven megmentés miatt megérkezett négytagú testvériségnek, hogy megmentsék Katalint, akitől elválasztották Tomi herceget, mint egykori saját fiát, hogy ne lássa, hogyan néz ki az Istennője, mert a szíve nem bírta volna ki. Már alig pislákolt benne az élet, mikor megtalálták az utolsó hercegét a Földnek, aki nem hagyta magára a kislányt abban a tudatban, hogy Magyarország az utolsó Kohut embert áldozta meg. Nagy volt a sírás, mikor megtudta, hogy a saját teremtőjével akart mártírhalált halni, még nagyobb a külseje miatt, amit pár hónap után tapasztalt meg.

A Média hercege úgy találta meg Katalint, ahogyan a fonodában várták a fogatlan, bűzös, cigis, káromkodó asszonyok a mesebeli hercegét Csipkerózsikának, akinek rá kellett volna csodálkoznia az egykori Istennő állati létformájára és deformációjára, megbélyegzésére a II-es elmeosztálya által a Whiskys klubnak, amivel megrendezték az áldozását a Hunnia börtönével Magyarországnak.

Tomi herceg birodalma összeomlott, soha többé nem lesz világkoncertje a Földnek.

2017. május 18.


 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin meséi  
H.Kohut Katalin: Katona dolog
  2017-05-11 05:16:38, csütörtök
 
 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy egészségház. Nem véletlenül nevezték így, mert a célja a szakorvosokat tömörítő intézménynek az egészségmegőrzés volt. Nem is járt oda csak csupa egészséges ember, meg persze gyerekek. Legtöbb esetben fagylalt miatti torokgyulladás, növekedéssel összefüggő problémák, gyermekvállalás és tanácsadás jelentette a látogatóit. Mindenki boldog volt, hiszen nem ismerték a betegséget, mert a szép és tiszta felnőttek és gyerekek világában ez ismeretlen volt.

Petit a házi orvos beutalta vérvételre, mert sápadtnak látta. Édesanyja hiába vitte el többször is a laboratóriumba, olyan cirkuszt rendezett, amikor a tűt meglátta, hogy egyszer sem sikerült levenni tőle a vért. Különösen akkor esett pánikba, amikor a felnőttek a váróteremben arról beszéltek, hogy ők rosszul vannak a vér látványától is. Így telt, múlt az idő, nem sürgették a kisfiút, mert alapjában véve jól érezte magát.

Egy napon fociztak a fiúkkal a téren. Óvatosnak kellett lenni, nehogy berúgják a labdát valamelyik családi házba, mert furcsák voltak ott a lakók, megmagyarázhatatlan viselkedésűek. Nem lehetett velük megbarátkozni, ellenszenvesek voltak nekik a gyerekek. Bandi egyszer csak berúgta a labdát a svájci sapkás Berciékhez, majd elindult visszakérni. A férfi nem adta vissza, hanem baltával összevagdalta, majd amikor Bandi ezért szót emelt, fejbe vágta. A gyerekek ledöbbentek, még soha nem láttak gyilkossági merényletet ember ellen, hát még vért, ami ömlött a fiú fejéből. Peti kísérte haza a szüleihez, s megcsapta az orrát az ismeretlen vérszag, amitől rosszul volt. Azt érezte, hogy Bandi most egy életre megsebesült, s hogy az erőszak nem érintheti az emberek világát.
Bandi szülei ellátták a fejsebet, s amikor az orvos varrta össze a fejbőrt, higgadtan tűrte. Peti meglepődött ezen a hősiességen, szemében Bandi nagyra nőtt, nem azért, hogy áldozat lett, ez olyan alávaló dolognak tűnt, hanem azért, mert minden következményt egyedül vállalt Berci helyett is, aki lezárta magáról a fiúnak a gondját egy vállrándítással és hallgatással.
Peti sokat hallott arról, hogy a fiúk katonák szoktak lenni, hogy a férfiak kötelessége megvédeni a lányokat és az édesanyákat háború esetén, felfogta és érezte belül magában, mit jelent ez a védelme a gyengébbeknek.

Peti másnap kora reggel odaállt az édesanyja elé és közölte vele, hogy le akarja tudni a vérvételt. Meglepődött a jó szülő ezen, de elvitte a fiút a laboratóriumba, ahol bátran, összeszorított fogakkal tűrte, hogy belészúrják a tűt. Mikor az asszisztensnő kérdezte, fájt-e neki, ennyit válaszolt: Katona dolog.

2017. május 11.
 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin meséi  
H.Kohut Katalin: A májuskosár
  2017-05-04 09:47:44, csütörtök
 
 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Valaha ország valahol a barbár Kelet közepén. Kicsinyke ország volt ez, bár valaha övék volt az egész világegyetem. Sok rabló hatalom dúlta, míg az állandó tökéletes nyelv miatti támadásai során a világrészeknek alig maradt belőle egy kevés terület.


Az ország a Földanya ünnepet évente megrendezte, májuskosarakkal mentek ilyenkor a fiúk a lányokhoz, aszerint választottak színt maguknak, milyen szándékkal közeledtek feléjük. A fehér színűt kapó leány jelezte az ablakba tételekor a kosárnak, hogy még abban az évben férjhez megy, a rózsaszín azt, hogy a következőben. A többi szín képviselője komoly udvarlóval rendelkezett..

A virág már régóta jelentette a népeknél a temetői növényeket, amióta az apokalipszis dúlt a világban, minden nép és ország felszámolása után egyetlen szimbólumként maradt fenn, ami jelentette egykor a szépséget náluk. Így keletkezett a májuskosár tele virágokkal hagyománya Földanyának, amelyik leánynak elvitték a felszámolók közül a májuskosarat, az abban az évben feloldozást nyert bűneiből, szép életre és gazdagságra juttatták.

Katkatot sokan várták Vénuszként azzal a szándékkal, hogy összezúzzák teljesen, majd megsemmisítsék ellenségeként a csapásoknak. Születésekor kimondták rá a büntetés és rontás igéjét, azt, hogy semmi sem lehet belőle és mindig mindenét elveszik, minden ékességétől, szépségétől megfosztják. Ez az Innin egyiptomi elmélet csak egyetlen részét jelentette a lyukas szívű egykori támadója gönci világ-könyvtárát a Hunnia börtön elmének, ahogyan az országot egykor felszámoló mészárosok elnevezték magukat. Slágerekben, dalokban írták meg kezdetben az álomvilágba tett Istennő elleni merényleteket, majd lezárták az országot vasfüggönyös Táncdalfesztivállal. Ekkor hozták az egykori égi Jeruzsálem Luciferjét bemutatva a kislányt gitáros énekével, felfoghatatlan módon, amit ismét vasfüggönynek rendeztek be. Katkatot elűzték fényevésen tartása közben varrónőnek, míg a csúfok, gonoszok, irigyek és féktelenek diplomákat szereztek, ők lettek a jövő értelmiségei, s ezt is fokozták állandó értelmiség legyőző csapásaikkal elektromosan a fejbe küldve azokat. Vénusz fejében összegerjedtek az elektródák, ahogyan csúfolták a a féktelenek városában, mert a szőke csapások nem rendelkeztek emberi aggyal, gondolkozással. Ez normális volt a trónbitorló ország népénél.
Énekével vigasztalta magát Vénusz, miközben varrta a nagykabátokat, vágta kézzel a fennmaradt anyagot róluk, a szőrös lányokat egymás után kérte meg a Hunnia börtön népe májuskosarakkal. A leány ment munkába hajnalban, s összeszorult a szíve, mikor látta, hogy minden banyának kérője van, mint a szőröslábú varrónőnek, akivel dolgozott. A szőrösek egykori Mohamed támadóiként maradtak fenn, Szulamith jelentette szőrös hangon a fő támadót. Minden hang fontos volt a médiának, beállították az összes egykori merénylőjét a világrészeknek.
1971-ben hosszabbításaként szenvedésének a mészárosok miskolci világ-könyvtár névtárának utcájában menyasszonyi ruha kölcsönzőt rendeztek be, így mentek hatalmas pompával férjhez az áldozói születése óta.

Vénuszból semmi sem maradt, sem hangja, sem egészsége, sem szépsége nem volt már, amikor esdeklése után segítségért jött megmenteni egykori szerelme, aki semmiről sem tudott. Egy kosár fehér orchideával érkezett, ez az egyetlen ország, amelyik eddig soha nem létezett. A fehér szín azt jelentette, hogy Katkat, bár csak egy szívből állott már, vagyis törvényből, még abban az évben férjhez megy. Az orchidea a jövő tökéletes nyelven beszélő országát jelentette, amit a népével fognak megalapítani, mégpedig a szerelem, szépség, finomság, kifinomult érzékenység, igényesség, műveltség által képviseltet. A jövő népe a virágokat meghagyja temető növényeknek, legendájukat fennhagyják az utókornak, hogy nyilvánvaló legyen, milyen népek éltek egykor a világon.

A csúfok, irigyek, törtetők, házsártosak, görbe orrúak, szőrös lábúak, púposak, májfoltosak, szemölcsösek, fogatlanok, eltört testrészűek, cigis és rozsdafazék, fa, tüdő hangúak és minden csúfság csűrhéje fekete mágiájával többé nem pakolja Vénuszra torzulásait. A Földanya nem tűri a továbbiakban a szépségek megcsúfolását, dolgoztatását, éheztetését, semmit, ami ellenkezik a tökéletes eszményi népek törvényével.

Katkat az asztalára helyezte a májuskosarát május hónapjának, saját szimbólumának eszmélése idejére a hosszú álomvilágból, majd miután visszakapta ékességeit, hangját, szépségét világra szóló lakodalmat csaptak a Hunnia elme városának világ-könyvtár tulajdonosai központjában. Így lett vége az utolsó Istennő feltámadásának, aki átvette a Föld megőrzésének a jövőjét. Itt a vége, fuss el véle!

2017. május 4.
 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin meséi  
H.Kohut Katalin: Kék nefelejcs
  2017-04-27 13:46:32, csütörtök
 
 
Élt egyszer egy aranyhajú, zöld szemű királylány Pannoniában. A szülei nagyon boldogok voltak, mikor megszületett, de amikor Johanna szépséges nővé fejlődött, egyre jobban magába mélyedt, álomvilágban élt, nem lehetett kicsalogatni a valóságba.

Az ország fekete seregeket tartott fenn, ez a törvénytaposás, meg a szomorú látlelet elkeserítette a királylányt, amikor mentek az alattvalók mesélni, milyen igazságtalanság érte őket. Már kicsi kora óta hallgatta ezeket a történeteket, vigasztalhatatlanná vált és úgy érezte, nincsen segítség, túl erősek a hatalmak ahhoz, hogy meggyőzze őket észérvekkel csendes szavakkal, ahogyan tette ezt addig, felhívásokat, verseket küldve fontosabb helyekre, reménytelenül. Közben a provinciák képviselték az egyházat, mely üldözte a zöld szemű szépséges leányokat állandó feszületesként, vádolva boszorkánysággal, meg férfiak megrontásával. A férfiak sötétek voltak, nem értették, hogy az ő hibájuk az, hogy a tökéleteseknek nem tudnak ellenállni, kihívásnak gondolták megjelenésüket, dallamos időmértékes éneküket. Egyébként is tilos volt használni a magyar nyelvet, mint egyetlen tökélyét a világnak. Johanna nem bírta nézni a rengeteg szenvedést, így került a másik világba.

A király és a felesége kihirdették hetedhét határon, hogy annak adják Johanna királylány kezét és az ország fele vagyonát, aki képes visszahozni őt az álomvilágból úgy, hogy felszámolja a fekete sereget és a provincia vatikáni földöntúli hatalom eltulajdonított törvényét visszaszerzi a magyar nyelv számára.

Jöttek a kérők minden országból, de mindegyik kudarcot vallott az ellenségek ellen, valamennyien áldozatokká váltak. Fehér herceg Lombardia birodalmából érkezett és kért bebocsájtást a királylány elé. A szülők lemondóan teljesítették a kívánságát, nem hitték a sok elesett hős után, hogy bárki is segíthetne még.
Jonatán egy szál kék nefelejccsel érkezett, odaállt Johanna elé és énekelni kezdte az egyik jól ismert slágert: ,,Csak egy kékszínű virág, ennyi a jelünk, s aki jön mind barát, boldog lesz velünk, csak egy kékszínű virág. s hozzánk tartozol". Johannának a tiszta melódia a szívét megborzongatta, ismerős volt valahonnan a kék virág szövetsége. Odavetült a pillantása a kék nefelejcsre, s abban a pillanatban öntudatra ébredt, majd nézett, mint egy szivárvány íriszes szépséges istennő Jonatánra, végig hallgatva, hogy a szíve választottja mire készül.

Lombardia hercege másnap fehér seregével megütközött a fekete hadsereg ellen, legyőzve a mágiát és a hatalmas varázslókat. Utána a provinciákat meghódoltatva visszavették a törvényt erejével együtt. A királylány végig izgulta a csatát, féltette a megmentőjét, nehogy baja essen, annyira szerelmes volt már, hogy nem bírta elviselni a hőse távollétét egy pillanatra sem.

Két hét múlva ünnepelte az ország szabadságát és a magyar nyelv visszaszerzését. Johanna és Jonatán világraszóló lakodalmat ünnepelt, melyre a fél országot meghívták vendégségbe. Volt ott sok finom étek, mint ínyencségek tárháza, tiszta nektáros forrásvízből limonádé, italok, gyümölcsök, sütemények választékos kínálata, minden, mi embernek és istennek tökéletes. Aki nem hiszi, járjon utána!

A kék nefelejcs örökké a földöntúli hatalom szövetségének jele lett, annak szimbólumaként, hogy aki ránéz, egyből eszébe jut, mit nem szabad soha elfelejtenie.

2017. április 27.
 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin meséi  
H.Kohut Katalin: Bosszú
  2017-04-20 19:10:41, csütörtök
 
 

Valamikor régen olasz honban élt két család, amelyek állandó harcban álltak egymással. Nem tehettek róla, mert állandóan forrt a vérük, nínózott benne a bosszú, amikor valamelyik családtag elesett az állandó vércsatában. Kötekedtek egymással, amikor néha összefutottak az utcákon, vagy bárhol, addig nem nyughattak, míg verekedést nem szítottak.

Ricardo és Nicolas tizennyolc évesek, nagykorúak lettek. Addig aránylag védetten éltek családjukban, ekkor mindketten elindultak a bárokba megünnepelni nagykorúságukat. Szépek voltak, a lányok szívét meghódították hamar. A Zanzi bárban éjfélt ütött az óra, amikor egy lövés dörrent. Az óramutató megállt ijedtében, mert a gyönyörű Ricardo holtan zuhant a földre. Nicolas kezében ott füstölgött a gyilkos szerszám. Nem gondolkozott, elégedettség látszott arcán, bár megijedt élete első gyilkosságától, még soha nem ölt embert.

Általában a vér és halál látványa olyan hatással van másokra, hogy soha nem tudják feldolgozni. Ha viszont valaki gyilkossá válik egyszer, már sokkal hamarabb fog máskor is életet oltani, mintegy megrészegedik a vértől, attól az érzéstől, hogy ő mostantól élet és halál fölött rendelkezik, ő maga jelenti a törvényt, melyet képvisel a többi vértörvényt ülő gyilkossal.
Így alakult ki mára a halál keresztapa birodalma elektromos vérrel rendelkező csőtésztákkal, makarónikkal, ahogyan megteremtették ezeket a maffiákat állandóan forrongó bosszúvágyó vérrel, melyen nem tudnak uralkodni. Ilyen volt Nicolas is, ezért nem viselte meg az első gyilkossága, azt hitte, a szépséges Ricardo szívének kioltása valamilyen dicsőséget hozott a családjának.

A halál népe soha nem tartott igényt az ártatlanok életére, a halál nem arat féktelenül, csak azokat veszi magához, akik hozzá tartoznak. Ezért volt a régi ember törvények szerint az élet végtelen az egészséges, tökéletes emberek számára, akik hosszú életük végén csak elaludtak álmukban egy éjszaka, meg a szívtörvényű, erkölcsös lányok és fiúk életét sem a ő vette el, hanem olyan sötét hatalmak, melyek eddig csak mesékben, szimbólumokban megírt fekete varázstörténetekben maradtak fenn, sárkányok, boszorkányok, szörnyek, űrpusztítók létrehozóiként kezdték az állandó vérontását a tehetségeknek, törvénytisztelőknek, szépséges lényeknek. A halál keresztapa név viselése már feldolgozást kapott, hiszen a vértörvényük azt jelentette, hogy a forrongó bosszúálló véren nem lehet uralkodni, ezt meg kellett értetni először, hogy tegyenek a jövőjük érdekében lépéseket. Mindezt egyetlen barna hajú örökbe fogadott asszonyka értette meg a vendetta népével, aki odament a bárban Nicolashoz, közölve vele, milyen súlyos tettet követett el, rajta van a vére Ricardonak, amit majd egyszer vissza kell kapnia a karmájuk törvénye szerint, s így a gyilkolásnak soha nem lesz vége. Nincsen bűnbocsánat a gyilkosnak, addig kell kergetnie a kiontott vérnek, míg elégtételt nem kap az áldozat.

Nicolas odament Ricardo teteméhez, megnézte a szépséges halott fiút, aki már soha nem élvezheti az ifjúságot, soha nem lehet szerelmes, felfogta, hogy mit jelent az élete valakinek. Bocsánatot kért sírva az ellenséges családtól, megígérte, hogy pótolja a fiúkat, mindenben segít nekik.

A két család kezet fogott egymással, mert felfogták végre, hogy aki ártatlan vért ont, az megérdemli a büntetést és nem lehet bosszút állni olyan családtag miatt, aki törvénytaposóként gyilkolt. A vendetta, mint állandó ellenségeskedéssel és viszállyal járó vérbosszúja a családoknak befejeződött, a békesség útjára lépő családok közösen veszik fel a harcot a ma fiaival, amik mindenféle emberséget eltaposva dőzsölve élnek rablásból, lopásból, tiltott üzelmekkel, kereskedelmekkel, munkát soha nem ismerve, bosszút állva az ártatlanok családján, ha valamelyikük lelepleződik, vagy megsérül. Ez a bosszúállása a fertelmeknek az egész mindenség ügye, mert családjaik ugyanannyira veszélyesek, mint a maffia vezérek. Mindent áthágva veszélyeztetik az egész Föld jövő és jelen egészségét, épségét. Ezek a baktérium és különféle bombával rendelkező országokra is vonatkoznak, meg az élővilágot megtámadó vegyi fegyverek tulajdonosaira is.

A mese a magasabb igazság szimbólumokba rejtve, így maradtak fenn a régi fekete seregek történetei, legendái, birodalmainak tündöklései, varázslásaikkal együtt. Új formát találtak maguknak a bosszúállók, az életellenesek, új mesékre késztetik az írókat, hogy egyszer napvilágra jöjjön minden igazságtalanság, ártatlanok elleni támadás a világon.
Ricardo és Nicolas története hűen tükrözi azt a régi maffiát, melynek a nevét felvéve követik el a merényleteket tiszta szívű, szép és tehetséges emberek ellen titokban, mert a gonoszok tetteit mindig így követték el, soha nem kiáltott még az ártatlanok vére a háztetőkön, hogy onnan hirdessék ki az ellenük támadók ítéletét. A vendetta törvénye feldolgozást nyert a megértés, elfogadás során. Többé nem állnak meg a végtelen idő szív-órái merényletek miatt.

2017. április 20.

 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin meséi  
H.Kohut Katalin: Bosszú
  2017-04-20 19:10:38, csütörtök
 
 

Valamikor régen olasz honban élt két család, amelyek állandó harcban álltak egymással. Nem tehettek róla, mert állandóan forrt a vérük, nínózott benne a bosszú, amikor valamelyik családtag elesett az állandó vércsatában. Kötekedtek egymással, amikor néha összefutottak az utcákon, vagy bárhol, addig nem nyughattak, míg verekedést nem szítottak.

Ricardo és Nicolas tizennyolc évesek, nagykorúak lettek. Addig aránylag védetten éltek családjukban, ekkor mindketten elindultak a bárokba megünnepelni nagykorúságukat. Szépek voltak, a lányok szívét meghódították hamar. A Zanzi bárban éjfélt ütött az óra, amikor egy lövés dörrent. Az óramutató megállt ijedtében, mert a gyönyörű Ricardo holtan zuhant a földre. Nicolas kezében ott füstölgött a gyilkos szerszám. Nem gondolkozott, elégedettség látszott arcán, bár megijedt élete első gyilkosságától, még soha nem ölt embert.

Általában a vér és halál látványa olyan hatással van másokra, hogy soha nem tudják feldolgozni. Ha viszont valaki gyilkossá válik egyszer, már sokkal hamarabb fog máskor is életet oltani, mintegy megrészegedik a vértől, attól az érzéstől, hogy ő mostantól élet és halál fölött rendelkezik, ő maga jelenti a törvényt, melyet képvisel a többi vértörvényt ülő gyilkossal.
Így alakult ki mára a halál keresztapa birodalma elektromos vérrel rendelkező csőtésztákkal, makarónikkal, ahogyan megteremtették ezeket a maffiákat állandóan forrongó bosszúvágyó vérrel, melyen nem tudnak uralkodni. Ilyen volt Nicolas is, ezért nem viselte meg az első gyilkossága, azt hitte, a szépséges Ricardo szívének kioltása valamilyen dicsőséget hozott a családjának.

A halál népe soha nem tartott igényt az ártatlanok életére, a halál nem arat féktelenül, csak azokat veszi magához, akik hozzá tartoznak. Ezért volt a régi ember törvények szerint az élet végtelen az egészséges, tökéletes emberek számára, akik hosszú életük végén csak elaludtak álmukban egy éjszaka, meg a szívtörvényű, erkölcsös lányok és fiúk életét sem a ő vette el, hanem olyan sötét hatalmak, melyek eddig csak mesékben, szimbólumokban megírt fekete varázstörténetekben maradtak fenn, sárkányok, boszorkányok, szörnyek, űrpusztítók létrehozóiként kezdték az állandó vérontását a tehetségeknek, törvénytisztelőknek, szépséges lényeknek. A halál keresztapa név viselése már feldolgozást kapott, hiszen a vértörvényük azt jelentette, hogy a forrongó bosszúálló véren nem lehet uralkodni, ezt meg kellett értetni először, hogy tegyenek a jövőjük érdekében lépéseket. Mindezt egyetlen barna hajú örökbe fogadott asszonyka értette meg a vendetta népével, aki odament a bárban Nicolashoz, közölve vele, milyen súlyos tettet követett el, rajta van a vére Ricardonak, amit majd egyszer vissza kell kapnia a karmájuk törvénye szerint, s így a gyilkolásnak soha nem lesz vége. Nincsen bűnbocsánat a gyilkosnak, addig kell kergetnie a kiontott vérnek, míg elégtételt nem kap az áldozat.

Nicolas odament Ricardo teteméhez, megnézte a szépséges halott fiút, aki már soha nem élvezheti az ifjúságot, soha nem lehet szerelmes, felfogta, hogy mit jelent az élete valakinek. Bocsánatot kért sírva az ellenséges családtól, megígérte, hogy pótolja a fiúkat, mindenben segít nekik.

A két család kezet fogott egymással, mert felfogták végre, hogy aki ártatlan vért ont, az megérdemli a büntetést és nem lehet bosszút állni olyan családtag miatt, aki törvénytaposóként gyilkolt. A vendetta, mint állandó ellenségeskedéssel és viszállyal járó vérbosszúja a családoknak befejeződött, a békesség útjára lépő családok közösen veszik fel a harcot a ma fiaival, amik mindenféle emberséget eltaposva dőzsölve élnek rablásból, lopásból, tiltott üzelmekkel, kereskedelmekkel, munkát soha nem ismerve, bosszút állva az ártatlanok családján, ha valamelyikük lelepleződik, vagy megsérül. Ez a bosszúállása a fertelmeknek az egész mindenség ügye, mert családjaik ugyanannyira veszélyesek, mint a maffia vezérek. Mindent áthágva veszélyeztetik az egész Föld jövő és jelen egészségét, épségét. Ezek a baktérium és különféle bombával rendelkező országokra is vonatkoznak, meg az élővilágot megtámadó vegyi fegyverek tulajdonosaira is.

A mese a magasabb igazság szimbólumokba rejtve, így maradtak fenn a régi fekete seregek történetei, legendái, birodalmainak tündöklései, varázslásaikkal együtt. Új formát találtak maguknak a bosszúállók, az életellenesek, új mesékre késztetik az írókat, hogy egyszer napvilágra jöjjön minden igazságtalanság, ártatlanok elleni támadás a világon.
Ricardo és Nicolas története hűen tükrözi azt a régi maffiát, melynek a nevét felvéve követik el a merényleteket tiszta szívű, szép és tehetséges emberek ellen titokban, mert a gonoszok tetteit mindig így követték el, soha nem kiáltott még az ártatlanok vére a háztetőkön, hogy onnan hirdessék ki az ellenük támadók ítéletét. A vendetta törvénye feldolgozást nyert a megértés, elfogadás során. Többé nem állnak meg a végtelen idő szív-órái merényletek miatt.

2017. április 20.

 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin meséi  
H.Kohut Katalin: A kristályvirág születése
  2017-04-13 18:00:00, csütörtök
 
 

Magyar honnak egyetlen egyfejű Sárkánya, Süsü szerette a gesztenyefák bimbóit és leveleit. Egy napon megfedte emiatt őt Panni, akinek panaszkodtak a fák, hogy a sárkány lelegeli mindig friss hajtásaikat. Ezért a sárkány sanyargatni kezdte önmagát.

Panni egyedül éldegélt egy faluvégi házikóban, nyomorban tengette életét, alig volt mit ennie, mert kiközösítették a falubéliek szelídsége miatt. Bolondnak gondolták, azt hitték, aki jóságos és kedves, az lelki beteg, az az egészséges, aki gátlástalan és nagy szája van.
Süsüt szívesen fogadta a leány, szívesen osztozott csemegéin, az erdőben hó alól szedett növényeken és a télire eltett kertje zöldségein, amiért a sárkány nagyon hálás volt. Naponta órákig időzött Panninál, hallgatta a tiszta hangú énekeit, példázatos meséit. Egyszer csak azt érezte, hogy a szíve megváltozott, s mikor felcsendültek a szép melódiák, borzongás futott végig rajta és forróság öntötte el a fejét. Az általa soha nem ismert szeretet lágyította meg a szívét, s ilyenkor szemeiből patakzottak a könnyek az ablak alatt, ahová elbújt rejteni érzéseit.
Panni néha szedegetett az erdőben fatuskókat, hogy megmelengesse fagyott tagjait az egyetlen vaskályhája mellett. Hajnalban pufajkában ment fát vágni az udvarra, de nagyon ritkán sikerült egy-egy fahasábot produkálnia. Egyik nap megjelent Süsü felette a láthatatlanban, aki olyanná vált, mint egy meglepetés Mikulás, nem akarta nemes lelkét felfedni. Mikor Panni felemelte a fejszét, a tuskók maguktól szétestek. Süsü parancsolt a tuskóknak hatalmas erejével, melyről a lány nem tudott. Már csodálta Pannit az embersége miatt.
Amikor olyan mennyei kánon-tisztaságú daljátékot adott elő Panni, hogy Süsü könnyei a földre pottyantak, kinőtt a patyolat fehérségben egy kristályvirág, amit elnevezett sárkány szelídítő virágnak. Leszakította a szemkápráztató növényt és büszkén nyújtotta át Panninak szívének szeretet-erejét.

Panni és Süsü azóta különváltak, mert a sárkány elment megmenteni az emberiséget a szívtelenségtől, de örökké jóbarátok maradtak, mert szívük mindörökre eggyé vált, a távolság nem választhatja szét őket soha többé.

2017. április 13.

 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin meséi  
H.Kohut Katalin: Morzsi, a kísérő hódoló
  2017-04-06 11:48:41, csütörtök
 
 
Sátoraljaújhelyen cseperedett egykor a születése után kanálisba lökött hófehér, dundi kiskutya, Morzsi. A bal szeménél megsebesült, barna folt maradt utána.

Morzsi már egy hónapos korában kimerészkedett a kutyaólból, ellefetyelte az első tál tejfölt, amit az őt befogadó házigazdák felkínáltak neki. Pár nappal később anyja, Buksi ott hagyta a kölykét gondozásra a háziaknál, akit időnként eljött megnézni, jól van-e.
Morzsi nagy étkű lett, még az anyja étkét is megfalta, elvette a szájából. Fél éves korára hatalmas fehér kutya lett belőle, aki leste a háziasszony lépteit, kísérte őt éjjel-nappal, mint egy hűséges hódoló.
Teltek, múltak az évek, Morzsi lett a házőrző kutya, mindenki kedvence. Időnként a gyerekek fürdőkádjában megfürösztötték hosszú bundáját, megszárították hajszárítóval benn a jó meleg lakásban.
Egyszer lakáskiutalást kapott a család, a bérházba nem vihették a kutyát, így döntöttek sorsáról, Bodrogközbe vitték a nagyszülőkhöz.
Keserves volt az elválás, de tudták a gyerekek, hogy jó helyen lesz, időnként láthatják a kutyájukat.

Morzsi kibékült a porta cserével, de a gyerekeket és a háziasszonyt soha többé nem felejtette el. Mikor meglátogatták, boldogan játszott velük, ilyenkor úgy érezte, ismét szabadon szárnyal a lelke. Évek teltek el, a kutyust megszerette mindenki, különösen a nagymama, mert még éjszaka is kísérte a hűséges hódoló, ha dolga akadt. Még ilyen kutyát soha nem látott, úgy kezelte mindenki falun, mint városit. Ilyenek voltak vele a falusi kutyák is, hamar megvádolták azzal összedugva fejeiket, hogy Morzsi az, aki lopja a tojásokat a baromfiudvarokból. Gyakorta megtépázták bundáját, hajnalra a házigazda sebesülten találta meg ilyenkor. Majd egy napon az utca összes vad kutyája összefogott ellene, aki egyedül nézett szembe támadóival, egyszerre rohantak rá, minden részét megtépázták. Morzsi odavonszolta magát a nyári konyhája elé gazdáinak, lefeküdt és megadta magát a sorsnak. A gazda hiába élesztgette, sírt felette, Morzsi többé nem mozdult. Nem akart tudni az életről a gyerekek és házasszony nélkül többé, nem akart élni a támadó vad kutyák övezte falusi környezetben. Életét hosszabbította volna, ha valamelyik régi gazda ott lett volna, megsimogatta, megcsókolta volna, de lélekben senki sem azonosult vele, nem szerették szívből, igazán.

Így lett vége Morzsinak, a kísérő hódolónak, a vádak és vad kutyák támadásai megtépázták lelkivilágát.

2017. április 6.





 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin meséi  
H.Kohut Katalin: A hűség követei a földön
  2017-03-30 08:52:58, csütörtök
 
  Élt egyszer Sátoraljaújhelyen két gyerek, Brigitta és Bernadett.
Nagyon szerették a kutyákat, eltervezték, hogyha nagyok lesznek, kutyafarmot fognak üzemeltetni. Igen ám, de azt nem tudták, hogy vannak kutyák, akik nem földi eredetűek, hanem elvarázsolták őket.

Egyik nap édesanyjuk főzelékhez sütött bélszínrolót éppen, amikor arra tévedt az utcáról egy fekete szelíd kutya, aki kóborolt az utcákon . A gyerekek megszólították a kutyust:
- Merre jársz erre, szép kutyus, hol van a gazdád?
A kutya csak a farkát csóválta, könnyes szemekkel nézett, azt sugallta, hogy őt elzavarták otthonról.
A gyerekek bementek az albérleti lakásba, s hogy az anyjuk ne vegye észre, kiszedték az összes bélszínrolót a jénaiból és kivitték a kutyának. Az édesanya hívta ebédelni őket, s ekkor vette észre, hogy üres az üvegtál. Kiment a kapuba, hogy utánanézzen, mi történt, s látta, hogy Brigitta éppen az egyik bélszínrolót nyújtja át egy fekete csavargó kutyának. Nem dorgálta meg őket, behívta mindkettőt a kutyával együtt, örült annak, milyen jó szíve van a két gyereknek.
- Mi legyen a neve a kutyusnak, gyerekek?
- Legyen Buksi, anya!
- Jó, ezentúl minden reggel adunk neki a reggelinkből, este meg a vacsoránkból, vagyis amikor itthon vagyunk, gondoskodunk róla.
Attól naptól kezdve Buksi naponta megérkezett a családhoz, hajnalban, amikor már az anya szorgoskodott, készítette a reggelijét a gyerekeknek, megkapargatta az ajtót, úgy jelzett. Ekkor kapott maradékot a gyerekek reggelijéből, mint vajas kenyeret szalámihéjjal, már amire tellett. Buksin meglepődtek mindhárman, mert nem ette meg legtöbbször a kenyeret, hanem elásta az udvaron.
Azt hitték, hogy tartalékolja későbbre magának.
Telt, múlt az idő, egyszer csak arra ébredtek, hogy a Házi bácsi idegesen jár-kel az udvaron, mérges, hogy valakik a kamráját elfoglalták. Az anya kiment megnézni, mi a gond már megint, s ekkor szólt a szomszéd, hogy vinnyogó hangok jönnek a hátsó udvarról. Az anya együtt érkezett a Házi bácsival, s ekkor meglepődött, hogy Buksi, akit fiúkutyának gondoltak, tíz kiskutyával gyarapodott. A főbérlő fellapátolta a kutyákat és kivitte őket az utcára, bedobta mindegyiket egy akkor kiásott vizes árokba. Buksi magán kívül szaladgált az árok körül, nyüszített, a gyerekek vele együtt sírtak. Cigánygyerekek jöttek, kiszedték a kutyakölyköket, egy fehéret visszaadtak Buksi szájába. A kutya elszaladt féltve a gyermekét, elrejtőzött. Ekkor a család épített neki körbekerítve az udvari étkező asztalt egy biztonságos helyet. Buksi odavitte a megmentett kiskutyát, több, mint egy hónapig nem lehetett látni és hallani. Belestek az asztal alá, s megláttak egy nagyon gömbölyű, fehér cukiságot, a rengeteg emlőt Buksin, melyek hatalmasra dagadtak a tejtől, vagyis tíz kutya ennivalóját fogyasztotta az egy megmentett, akit Morzsinak neveztek el. A fehér kutyus a bal szemén megsérült, amikor az árokba lökték, ott egy nagy barna folt keletkezett. Amikor az anyakutya észlelte kutyája iránti kíváncsiságot, morgással felelt.
Már azt hitték, örökké így marad, féltve a kiskutyáját, elváltak útjaik, amikor egyik nap odatettek egy kis tányérban friss tejfölt. Buksi ekkor kiengedte Morzsiját, aki annyira mohón lefetyelt, hogy az egész pofácskáját összekente. Ez így ment napokig, tejet, tejfölt adva neki, míg egy napon Buksi ismét megkaparta hajnalban az ajtót.
Odaadta neki az anya a szokásos reggelijét, amit ismét elásott. Meglepődött a család azon, hogy ennyit képes éhezni, mert már a kiskutyájának tartalékolt, felkínálva neki szájából a vajaskenyeret. Morzsinak tejet adtak ismét, majd arra lettek figyelmesek, hogy az anyakutya eltűnt.
Morzsi ott maradt a gyerekekkel, mintegy harmadik gyerekként a családnál. Pár nap múlva megérkezett Buksi kutya, jelzett a lábával az ajtón, udvariasan várt arra, hogy a kutyáját a család odaengedje hozzá, megszagolgatta, megnyalogatta, majd ezt sugallta:
- Vigyázzatok a kiskutyámra, nekem el kell mennem, mert én nem élhetek a földön tovább számkivetve, éhen és otthon nélkül!
Az utcabeliek mondták, hogy Buksi kutya csavarog, kukázik, úgy él, mint egy hajléktalan. Az anya és a gyerekek megsiratták, de hiába keresték, többé nem találták meg.
Morzsi lett a család kedvence, éjjel-nappal az anyát kísérte a sötétben is az udvaron, olyan lett, mint egy hűséges lovag.

Ez a mese szóljon a hűség megtestesítőiről, akik olyanok, mint a szívvel rendelkező emberek. Minél több lelket sikerül szerető otthonba juttatni, annál több énekes tehetség születik a földön.

2017. március 30.



 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin meséi  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 40 db bejegyzés
e év: 153 db bejegyzés
Összes: 153 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 54
  • e Hét: 655
  • e Hónap: 2568
  • e Év: 6345
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.