Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Most tanultam meg, hogy nem arra kérem Istent, hogy teljesítse azt, amit én elterveztem, hanem hogy segítsen megérteni, mi az értelme annak, amit ő tesz velem. ... Ballán Mária
1957.12.09
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Boldogabbak azok a gyerekek, akik több időt töltenek
  2017-08-19 18:49:48, szombat
 
  Boldogabbak azok a gyerekek, akik több időt töltenek a nagyszüleikkel





Újra kell értékelnünk a nagyszülők szerepét, mert nagyon fontosak!

A családi szokások megváltozása, a megnövekedett várható élettartam, a szülők nagyobb munkavállalása és a válások növekvő száma miatt a nagyszülőknek egyre nagyobb szerepe van, illetve lesz az unokáik életében.

A Department of Social Policy and Intervention nemrégiben végzett kutatásából kiderült, hogy a nagyszülői részvétel nagymértékben növeli a gyerekek biztonságérzetét és jó közérzetét. A több mint 1500 gyermek bevonásával készült vizsgálat igazolja, hogy a nagyszülőik bevonása a családi életbe pozitív hatással van az unokákra.

Kevesebb érzelmi kitörés és viselkedési probléma jelentkezik azoknál a kicsiknél, akik több időt tölthetnek a nagyikkal.

Azok a gyerekek, akiket szeretnek, akik a család több tagjának a támogatását élvezik, többek között a nagyszülőkét is, már korán megtanulják, hogyan is működik jól egy emberi kapcsolat. Másképp dolgoznak fel minden élményt, és ha a családban valamilyen negatív hatás éri őket, például elválnak a szülők, azt is sokkal jobban képesek feldolgozni.

Újraértékelték a nagypapák szerepét is. E szerint az ő részvételük is nagyban hozzájárul a gyerekek jólétéhez, ugyanakkor más szerepkörben. Míg a nagymamáknak nagyobb szerepe van a nevelésben, a tapasztalatok, bölcsességek átadásában, addig a papák feladata inkább a mentorálás, ők amolyan atyai jóbarátok, ha kell, akkor cinkosok és persze ők is minden igyekezetükkel segítik az unokák életét.

Ez a tanulmány is azt igazolja, hogy érdemes újragondolni és kellőképp értékelni a nagyszülők szerepét a társadalom szintjén is. Mert a nagymamák és a nagypapák nagyon fontosak!

Forrás: Link


Amit nagyszüleink másként csináltak, és ami hiányzik a mai világból





Unos-untalan halljuk, hogy a XXI.századi ember napi idejét leginkább a munka, a gyerekekkel kapcsolatos feladatok, a házi -és kerti munka tölti ki, s joggal érzi úgy, hogy nem kap elég levegőt - nincs egyetlen szabad perce sem.

Ha megkérdezzük nagymamáinkat vagy nagypapáinkat, hogy az ő generációjuk miként élt hajdanán, akkor egy egészen megfontolandó választ kapunk. Az elmondásuk szerint elődeink családi élete más volt mint a miénk. Nagyon más.

Nos, akkor lássuk ...

Közös családi étkezések

A mi kis zűrzavaros életünkben már kevés olyan családdal találkozhatunk, akik minden egyes nap együtt leülnek az asztal köré, elmondják imáikat, majd a déli ebédnek (vagy éppenséggel vacsorának) látnak. Ebéd? Vacsora? Létezik még egyáltalán ilyesmi? Valaki délben jut a reggeli sonkás szendvicséhez, majd fél ötkor a kacsasülthöz, fél tízkor pedig a nap fáradalmait pihenve azon gondolkodik, hogy bedobja-e még azt sültkrumplit, vagy már úgy is mindegy? Régen - normál esetben - a családok együtt ragadtak kanalat, kést s villát, és a közös étkezés alatt beszélték meg a nap teendőit, feladatait, eredményeit.

Közös szabadidős programok

Manapság mivel töltik az emberek a szabadidejüket? Leülnek a TV vagy a számítógép elé, hogy filmet nézzenek vagy a világhálón barangolnak. Régen a szabadidő eltöltése igazi közösségi élmény volt. Az asszonyok énekeltek, pletykáltak, tanácsot adtak egymásnak, a férfiak kártyáztak, és persze akkoriban is szívesen jártak kocsmába beszélgetni.





Szomszédolás

Annó az emberek, nem csupán ismerték szomszédjaikat, de szívesen is látogatták egymást. A kapu előtt a lócán vagy éppen a verandán, de szinte nem telt el nap, hogy ne osztották volna meg egymással bánatukat-örömeiket.

Család és baráti közösségek ereje

Időnként a család és a barátok összeültek egy-egy társasjáték vagy sakkparti erejéig, ami nem csupán felhőtlen örömet és kikapcsolódást jelentett, hanem erősítette az összetartozás érzését. Mind e mellett a gyerekek ezen alkalmakkor tanulták meg a a sportszerűséget, az együttműködés és együttgondolkodást.





Nagy család

Nagy bizony. Amíg ma már csak kevesen tudják, hogy ki másodunokatestvérük, addig régen még ennél távolabbi rokonokkal is tartották a kapcsolatot. Fantasztikus módon követték a családfájukat, tisztelték és becsülték a nagy család minden tagját. Tisztában voltak vele, hogy egységben az erő.

Levelezés, de nem ám Google fiókon, hanem a postán keresztül

A hajdani levélírók ,,társaságát“ kortól, s nemtől függetlenül sokan gyarapították. Örömteli pillanat volt számukra, mikor egy-egy kellemes baráti üzenetet találtak a postaládákban. Aki kapott már ilyen levelet, képeslapot, az tudja, hogy annak személyességét és varázsát, sosem éri utól az interneten kapott levél.

Együtt dolgozott a család

A közös kikapcsolódás, játék és szórakozás mellett az otthoni teendők is megoszlottak. Együttes erővel végezték a ház körüli munkákat és a háztartási teendőket. Nem keveredtek össze sosem a férfi és női feladatok és a gyerekek is idejekorán megtanulták, hogy nekik is ki kell venni a munkából a részüket. Ez nem csak több másra fordítható időt és energiát spórolt meg családnak, hanem azt is, hogy a kisebbek megtanulják, hogy mi a kötelesség.

Hagyományok ápolása

A hagyományok nem csupán a nagy ünnepekre koncentrálódtak. Ünnep volt a vetés, az aratás, a bor megszentelése vagy egy gyermek születése. Ezek a minőségi együttlétek a család minden tagját összekovácsolta. Együtt készültek, terveztek, lelkesedtek. Az ő ünnepeik még tényleg nagy betűs ünnepek voltak. Amit adtak, többnyire két kezük munkája és örömük volt.





Azok a jó ízű beszélgetések

Ma már az emberek lassan többet hallják egymás hangját telefonon keresztül, mint személyesen. Pedig milyen jó visszagondolni azokra az időkre, mikor szüleinkkel, nagyszüleinkkel, barátainkkal leültünk egy csésze tea vagy kávé mellé és kibeszéltük a világ dolgait. Ha sírtunk, akkor jól esett a simogatás, ha boldogok voltunk, akkor dupla élmény volt, hogy láttuk a másik szemében tükröződni örömünket.

Oly sokat fejlődött a világ, és jól van ez így. De olykor jó és okos dolog, ha kicsit visszalépünk és a múlt értékeit átörökítjük mindennapjainkba.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Család  
Helyzetkép a család nemzetközi napja kapcsán
  2017-05-17 21:06:39, szerda
 
  A májusi jeles napok között több is családbarát témához kapcsolódik. Anyák napja, a család nemzetközi napja és a gyermeknap követi egymást. Május végén pedig Budapest ad otthont a Családok Világtalálkozójának. Mindez szűkebb és tágabb értelemben is kapcsolódik az egészséghez. Van-e, és vajon milyen az egészséges családmodell?





A család nemzetközi napja története

Május 15-e a család nemzetközi napja. Az ENSZ határozata szerint 1994-től ezen a napon világszerte megemlékeznek a család összetartó erejéről. Bár év közben is sokszor terelődik a szó a családra, de lehet, hogy éppen negatív tények társításával történik. Ez a nap kiváló alkalom, hogy a figyelmet a családra, a társadalom alapvető kis közösségére irányítsa.

A család nemzetközi napja történetében azt látjuk, hogy ilyenkor számtalan társadalmi megmozdulást szerveznek. Bár korunk több riasztó adattal jellemzi, és szétesőben levő modellként írja le a XXI. század családját, ebbe nem kell belenyugodni. Szerencsére vannak olyan példák is, melyek kiemelik a monogám családmodell fontosságát. Ezért is kell hangsúlyozni minden lehetséges alkalommal a hűségen alapuló családi kapcsolatot, mely a gyermek pozitív fejlődése szempontjából is elengedhetetlen.





A Családok XI. Világkongresszusa

Hazánkban először rendezik meg azt a rangos világtalálkozót, melynek központi témája a család. A május 24-28 között zajló megemlékezés részét képezi a május 25-i ,,Budapesti Demográfiai Fórum" és a ,,Viva Familia". A világtalálkozó jelmondata: Építsünk családbarát nemzeteket! Tegyük a családot újra erőssé!

Larry Jacobs, a szervezet elnöke korábban már kifejtette, hogy céljuk azon országok felkeresése, amelyek támogatják a családokat, védik a házasság eszményét, s nem utolsó sorban az emberi élet szentségét. Ez utóbbiba természetesen a magzati élet is beletartozik. A magyar szervezőbizottság elnöke Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériuma család- és ifjúságügyért felelős államtitkára.

A Budapest Kongresszusi Központ és a Parlament a programok helyszíne. A találkozón háromezer résztvevőre számítanak. A Családok XI. Világkongresszusa számos neves külföldi vendéget fogad. Több ország is képviselteti magát. A felszólalók elsődleges célja a család pozitív státuszának megóvása.





Az előzetes tervek szerint Ben Carson is hazánk vendége lesz. Carson elismert pszichológus orvosprofesszor, aki nyugdíjba vonulása óta a közéletben is részt vesz. Donald Trump egyik minisztere. Vegetáriánus. Orvosként is joggal és rendszeresen beszél arról, hogy a vegetáriánus táplálkozással megelőzhetőek a szív- és érrendszeri betegségek. Munkásságának egyik fontos célja az abortusz és drog elleni küzdelem.

Oroszországot Natalia Jakunyina is képviseli, akinek az Anyaság Szentsége nevű alapítványa a családok és az anyák védelmét tekinti fő céljának. Az alapítvány számára a magzati élet is szent, melynek maximális védelmet kell élveznie.

Mamahotel, papabank: de mi van a családdal?

Annak idején nagy sikerrel sugározta a német tévé a Hotel Mama című realityshowt.

A dokumentumfilm azt követte nyomon, hogyan birkóznak meg a többnyire harmincas fiatalemberek a szülőktől való elköltözéssel. Szomorú végeredményként azt láthatták a nézők, hogy szinte még egy hónapot sem bírtak ki, visszamentek a szülői házba.

Ez a szinte már aggasztó tendencia a nyugati országokban azért is elképesztő, mert a szülők anyagilag segítik a fiatalokat, képesek lakást venni nekik. Mégis inkább a ,,mamahotel"-t választják. Hazánkban is hasonló a helyzet. Bár itt sokkal nehezebb a lakáskérdés megoldása, mégsem mondhatjuk, hogy amiatt nem költöznek el a fiatalok, s kezdenek önálló életet. Elsősorban a kényelmi szempontok a meghatározóak. Anyuka ellátja a háztartást, apuka minden számlát kifizet és pénzt ad - a mamahotel, papabank remekül működik. Ma már ez a kifejezés általánosan ismertté vált.

A 2011-es népszámláláskor 880 ezer olyan 20-39 éves fiatalt mutatott a statisztika, akik még ,,gyerekstátuszban" voltak, otthon laktak. Az egészben az a legmegrendítőbb, hogy szinte semmilyen házimunkában nem vesznek részt, élik az életüket a barátokkal, barátnőkkel. Ha az ingatlan megfelelő, sok esetben még a partner is odaköltözik, őt is a család tartja el. Egy pszichológusi vélemény szerint ,,a szülők túlzott kényeztetése egyértelműen infantilizáló hatású". Ha a fiatalok a hedonista életszemléletet, az önzést választják a hagyományos családi értékek helyett, akkor csak kihasználják szüleiket. Miként az élet minden területén, itt is igaz: a szabadosság nem szabadság. Ha a kényelmes, sőt érzékközpontú életfunkcióknál nincs magasabb rendű életcél, akkor a jelen és a jövő is veszélybe kerülhet.

A család nemzetközi napja elgondolásra késztet

Ma is élő a klasszikus értelemben vett családmodell. Annak ellenére, hogy napjainkban sokan az élettársi viszonyt helyezik előtérbe, és a házasságok nagy része válással végződik.

A család alakulása és a demográfiai helyzet szorosan összefügg. Bár a család nemzetközi napját az egészség világnapja egy kicsit megelőzi a jeles napok listáján, joggal kapcsolhatjuk össze e két fontos dátumot. Egészséges család egészséges gazdaságot jelent. A társadalom fejlődését a jövő biztosítását.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Család  
Sublót, kemence, bödön, komra: örök emlék a nagyi vályogháza
  2016-07-14 21:55:47, csütörtök
 
  Akik ezt megélték, azok nagy ajándékot kaptak az élettől.





Kisgyerekként nyaranta sokat voltam a nagymamámnál falun. Közel volt, ma már fél óra alatt ,,leszaladhatnék" autóval, de már csak a temetőbe mehetek.

A nagyszüleim háza előtt visz el az út. Érdekes, hogy akkor még olyan nagynak tűnt a ház, az udvar, a szőlősorok, s most majdnem túlfutok rajta, úgy körbeépült, hogy alig lehet észrevenni. Pedig nekem ez volt a gyerekkor. Érdekes, hogy a pesti lakásunkra már egyáltalán nem emlékszem. Nincsenek előttem a szobák, a bútorok. Semmi.





De annak a kis vályogháznak minden centijét látom magam előtt.

A szokásos hosszú házacska volt, végigfutó tornáccal. Az utca felől a két ablakos tisztaszoba, a bevetett és szépen letakart kettős ággyal, felette talán Mária a gyermekkel. Szemben vele a sublót. Ők így hívták azt a nagyfiókos szekrényfélét, amiben tárolták a ruhákat. Ma talán azt mondanánk rá: komód. Aztán volt még asztal tonetszékekkel, ha esetleg úri vendéget kellene leültetni. De hát arra ilyen ritkán járt.

A sarokban eldugva nagy - talán 50 literes - piros és kék zománcos bödönök. Ebben tárolták a nyári tartalékokat.

Akkortájt még nem úgy volt, hogy elszaladnak a bevásárlóközpontba és megveszik a húsokat.

Ilyen nem létezett. Volt ugyan hentesüzlet a faluban, de hetente csak egyszer nyitott ki, és akkor sem mindig volt hús. Meg aztán pénz sem mindig lett volna rá.





Ezért aztán, amikor télen megvolt a disznóvágás, a húsokat feldarabolták, megsütötték, ezeknek a bödönöknek az aljára lerakták rétegekben, és utána ráöntötték a kisütött zsírt, amivel aztán egész évben főztek. Mire jött a nyár, éppen elértek a bödön aljára, és akkor azokat a húsokat ették. Még ma is emlékszem, milyen finom volt egy frissen szedett zöldbabból készített főzelékhez ez a hús.

Talán a füstölt húsra emlékeztetett az íze. Nagyon leragadtam a sült húsnál, pedig még pár szót kell szólnom az uborkákról is, amelyek szintén ott sorakoztak a szoba sarkában a bödönök mellett. Ezek nagy 10 literes üvegekben várták, hogy sorra kerüljenek. Meleg nyári napokon jókat nassoltunk a szoba hűvösében ezekből.

A tisztaszobában nyáron az unokák laktak.





Legtöbbször hárman négyen is voltunk. Köztük én voltam a “pesti lyány", pedig néhány nap alatt én is lebarnultam, és mezítláb, tyúkszaros sarokkalmár nem igazán tűntem ki falusi unokatestvéreim közül. Sőt! A tisztaszoba a konyhából nyílt. Ezt csak annak hívták, annak volt berendezve, de nem használták főzésre. Itt a szépen megterített asztal, a sok edénnyel, csecsebecsével megrakott üveges szekrény, és egy heverő uralták a teret. Ezt a konyhát is inkább csak vendégfogadásra használták.

Külön nyílott a tornácról a nagy komra.

Ezt nem tudom, miért hívták így, mert azt a mai fogalmaink szerint talán a betöltött funckiója szerint nappalinak neveznénk. Itt élték az életüket. Jó nagy helyiség volt, minden kényelmesen elfért benne. Komódszerű szekrény edényeknek, ennek-annak. Felette polcon rádió. Egy hosszú fából készült kanapé, ahol párnákkal még aludni is tudtunk. Asztal székekkel, ahol ettünk, két ágy, aztán később már a tévé is ideköltözött. Fenn a falon, jó magasan, hogy mindenünnen látható legyen, egy polcon trónolt a mi Pestről lehozott Kékes televíziónk. Mi akkor már kicseréltük egy Carmenre. De a Kékes még sokáig jól szolgált a sarokban.

És a sparheltet ne felejtsem, amin nyáron nem főztek, mert nagyon meleg lett volna tőle, de télen itt főztek és ez adta a meleget is. Itt a komrában aludtak a nagyszüleink nyáron nyitott ajtónál, télen pedig a sparhelt által adott melegben.





A ház végében volt még egy raktárszerű szobaféle, ahol polcokon álltak a befőttek, savanyúságok, élelmiszer tartalékok, egyéb kincsek, szerszámok. Itt volt a kemence, ahol a kenyeret sütötték. Innen nyílt a padlásfeljáró is, amely a legizgalmasabb hely volt. Mindenféle régi kincseket, iratokat, könyveket, leselejtezett tárgyakat, ruhákat találtunk, ha felszöktünk, és hát itt találtuk meg az újszülött kismacskákat is. Akkor még az ivartalanitás ismeretlen fogalom volt, a macskák szültek, a kicsiket hallottuk nyávogni valahol a padláson, majd, ha nem voltunk elég szemfülesek, és nem találtunk rájuk, akkor örökre eltűntek. Ez volt a világ sora.

A ház végén a sort a nyári konyha zárta.

Amilyen picike volt, olyan melegre felforrósította a kis tűzhely. Itt csak főztek és mosogattak. Később a mosogatás már a mi feladatunk volt. Korai emlékeim között nincs ami pesti, mind-mind a falusi életet hozza vissza.

Nagy esemény volt a kenyér és rétes sütése

Ez nagyon sok munkával járt, ezért a szomszédok, rokonok összefogtak és együtt végezték. A munkálatok már a megelőző napon megkezdődtek, amikor is a fateknőben bedagasztották a tésztát. Először elővettek egy fehér vászonzacskót a hűvös szoba mélyéről - ami számomra nagyon büdös, savanyú szagú volt - ez volt a kovász. Ettől kelt meg a kenyér. Amikor a dagasztással készen voltak, letakarták egy nagy fehér kendővel. Ha megkelt, akkor kiszakajtották. Nagy kerek szakajtónak nevezett fonott kosarakban tárolták a sütésig.





A fateknő aljára ragadt tésztából először egy maréknyit eltettek a “büdös" vászonzsákba érlelődni, majd a legközelebbi sütésnél ebből volt a kovász, a többi maradék, vakarék tésztát összegyúrták kicsi kerek gömböccé. Ebből lett a gyerekek kenyere. A kemencét közben kukoricaszárral, ezzel-azzal felfűtötték, és amikor elég meleg lett, kisöpörték a hamut, aztán hosszú falapátokra borították ki a tésztát, és betolták, hadd süljön. Egy-egy alkalommal 5-6 kenyeret is kisütöttek, amik tiszta vászonkendőbe gondosan becsavarva napokig frissen megmaradtak

Amikor városszerte megjelentek a Lipót boltok a nagy kerek parasztkenyerekkel, nagyon megörültem, de a nagyi kenyerének ízét azokban sem találtam meg.

Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Család  
Amit nagyszüleink másként csináltak, és ami hiányzik a mai
  2016-07-11 21:37:28, hétfő
 
  Amit nagyszüleink másként csináltak, és ami hiányzik a mai világból





Unos-untalan halljuk, hogy a XXI.századi ember napi idejét leginkább a munka, a gyerekekkel kapcsolatos feladatok, a házi -és kerti munka tölti ki, s joggal érzi úgy, hogy nem kap elég levegőt - nincs egyetlen szabad perce sem.

Ha megkérdezzük nagymamáinkat vagy nagypapáinkat, hogy az ő generációjuk miként élt hajdanán, akkor egy egészen megfontolandó választ kapunk. Az elmondásuk szerint elődeink családi élete más volt mint a miénk. Nagyon más.

Nos, akkor lássuk ...

Közös családi étkezések

A mi kis zűrzavaros életünkben már kevés olyan családdal találkozhatunk, akik minden egyes nap együtt leülnek az asztal köré, elmondják imáikat, majd a déli ebédnek (vagy éppenséggel vacsorának) látnak. Ebéd? Vacsora? Létezik még egyáltalán ilyesmi? Valaki délben jut a reggeli sonkás szendvicséhez, majd fél ötkor a kacsasülthöz, fél tízkor pedig a nap fáradalmait pihenve azon gondolkodik, hogy bedobja-e még azt sültkrumplit, vagy már úgy is mindegy? Régen - normál esetben - a családok együtt ragadtak kanalat, kést s villát, és a közös étkezés alatt beszélték meg a nap teendőit, feladatait, eredményeit.

Közös szabadidős programok

Manapság mivel töltik az emberek a szabadidejüket? Leülnek a TV vagy a számítógép elé, hogy filmet nézzenek vagy a világhálón barangolnak. Régen a szabadidő eltöltése igazi közösségi élmény volt. Az asszonyok énekeltek, pletykáltak, tanácsot adtak egymásnak, a férfiak kártyáztak, és persze akkoriban is szívesen jártak kocsmába beszélgetni.





Szomszédolás

Annó az emberek, nem csupán ismerték szomszédjaikat, de szívesen is látogatták egymást. A kapu előtt a lócán vagy éppen a verandán, de szinte nem telt el nap, hogy ne osztották volna meg egymással bánatukat-örömeiket.

Család és baráti közösségek ereje

Időnként a család és a barátok összeültek egy-egy társasjáték vagy sakkparti erejéig, ami nem csupán felhőtlen örömet és kikapcsolódást jelentett, hanem erősítette az összetartozás érzését. Mind e mellett a gyerekek ezen alkalmakkor tanulták meg a a sportszerűséget, az együttműködés és együttgondolkodást.





Nagy család

Nagy bizony. Amíg ma már csak kevesen tudják, hogy ki másodunokatestvérük, addig régen még ennél távolabbi rokonokkal is tartották a kapcsolatot. Fantasztikus módon követték a családfájukat, tisztelték és becsülték a nagy család minden tagját. Tisztában voltak vele, hogy egységben az erő.

Levelezés, de nem ám Google fiókon, hanem a postán keresztül

A hajdani levélírók ,,társaságát“ kortól, s nemtől függetlenül sokan gyarapították. Örömteli pillanat volt számukra, mikor egy-egy kellemes baráti üzenetet találtak a postaládákban. Aki kapott már ilyen levelet, képeslapot, az tudja, hogy annak személyességét és varázsát, sosem éri utól az interneten kapott levél.

Együtt dolgozott a család

A közös kikapcsolódás, játék és szórakozás mellett az otthoni teendők is megoszlottak. Együttes erővel végezték a ház körüli munkákat és a háztartási teendőket. Nem keveredtek össze sosem a férfi és női feladatok és a gyerekek is idejekorán megtanulták, hogy nekik is ki kell venni a munkából a részüket. Ez nem csak több másra fordítható időt és energiát spórolt meg családnak, hanem azt is, hogy a kisebbek megtanulják, hogy mi a kötelesség.

Hagyományok ápolása

A hagyományok nem csupán a nagy ünnepekre koncentrálódtak. Ünnep volt a vetés, az aratás, a bor megszentelése vagy egy gyermek születése. Ezek a minőségi együttlétek a család minden tagját összekovácsolta. Együtt készültek, terveztek, lelkesedtek. Az ő ünnepeik még tényleg nagy betűs ünnepek voltak. Amit adtak, többnyire két kezük munkája és örömük volt.





Azok a jó ízű beszélgetések

Ma már az emberek lassan többet hallják egymás hangját telefonon keresztül, mint személyesen. Pedig milyen jó visszagondolni azokra az időkre, mikor szüleinkkel, nagyszüleinkkel, barátainkkal leültünk egy csésze tea vagy kávé mellé és kibeszéltük a világ dolgait. Ha sírtunk, akkor jól esett a simogatás, ha boldogok voltunk, akkor dupla élmény volt, hogy láttuk a másik szemében tükröződni örömünket.

Oly sokat fejlődött a világ, és jól van ez így. De olykor jó és okos dolog, ha kicsit visszalépünk és a múlt értékeit átörökítjük mindennapjainkba.


Forrás : Link
 
 
0 komment , kategória:  Család  
7 egyszerű dolog, amivel boldogabb, szebb lehet a családi
  2016-07-11 21:28:36, hétfő
 
  7 egyszerű dolog, amivel boldogabb, szebb lehet a családi életünk!

Ösztönösen vágyunk egy működő, boldog kapcsolatra, házasságra, ahol minden olajozottan működik, a problémákat közösen tudjuk megoldani, és úgy a felnőttek, mint a gyerekek kiegyensúlyozott, boldog életet élnek. Csakhogy ez nem minden esetben történik így, gyakran végződik egy párkapcsolat szakítással, mert a felek megunják egymást, nem találnak közös célokat stb, stb.





A legtöbb emberben nem tudatosul az, hogy nem csak a munkahelyen kell dolgozni, hanem a párkapcsolaton is.
A következőkben 7 egyszerű dologról lesz szó, ami segít, hogy a házasságunkat, kapcsolatunkat új alapokra építsük, helyrehozzuk amit elrontottunk. Egy férfi tanácsai következnek:

1. Közös vacsorák

Ha napközben nem is tudunk egy asztalhoz ülni, az esti vacsorák viszont mindig legyenek közösek, amikor megbeszélhetjük, hogy kivel mi történt, ki hogyan érzi magát. Inkább odahaza vacsorázunk, de van, mikor étterembe is elmegyünk.

2. Felhívjuk egymást napközben

Sokszor több időt töltünk a kollégákkal, mint egymással, így elhatároztuk, hogy a nap bizonyos szakaszában, legtöbbször ebédszünetkor, felhívjuk egymást, és csevegünk. Ez is erősíti a kötődést.

3. Játék

Érdemes néha bemenni egy ajándékokat, játékokat árusító boltba, ahol több szórakoztató társasjáték, vagy puzzle is található. Vegyünk egyet, vigyük haza, és játszunk, hiszen ezzel még közelebb kerülhetünk egymáshoz.

4. Figyeljünk jobban egymásra

Az odafigyelés talán az egyik legfontosabb párkapcsolati tényező, hiszen ha ez nincs meg, vagy nem kölcsönös, nehéz bármiféle kapcsolatról is beszélni. A legőszintébb beszélgetések este, az ágyban történnek, így ezeket a jó szokásokat meg kell őrizni, nem szabad holnapra hagyni, mert lehet már sosem lesz alkalom elmondani a mondandónkat.

5. Fontosak az ölelések

Eleinte lehet furcsának tűnik az ölelkezés, de ez csak azért van, mert elszoktunk tőle. Idővel viszont hatni fog az ölelő terápia, és a közelség, az intimitás meghozza a gyümölcsét. A nő is sokkal jobban érzi magát egy ölelő férfi karjában, aki örül, hogy biztonságot nyújthat a kedvesének.

6. Kívánjunk jó éjszakát egymásnak

Ez is banális dolog, de hatásos. Ha jó éjt kívánunk a párunknak, akkor ezzel pozitív üzenetet adunk át, így erősítve a kapcsolatunkat.

7. Támogassuk egymást

Ha nem támogatjuk egymás elképzeléseit, törekvéseit, akkor nehéz helyzetbe hozzuk a kapcsolatunkat. Ha ezt el akarjuk kerülni, akkor figyeljünk oda egymásra, és ha párunk a segítségünket, támogatásunkat kéri, adjuk meg neki.


Forrás : Link
 
 
0 komment , kategória:  Család  
Szétzuhanva
  2014-08-20 06:07:27, szerda
 
  A liberalizmus az egyénre helyezi a hangsúlyt, mindent az egyénen keresztül közelít meg, sőt lényegében társadalom helyett is egyének halmazát látja. A nemzeti világképnek a középpontjában azonban a család van, abból épül fel maga a nemzet.





Csakhogy a család jelentős változáson ment keresztül az utóbbi egy-két évszázad folyamán, különösen a legutóbbi évtizedekben, és ez a változás napjainkban felgyorsulva folytatódik. Onnan indult a dolog a történelem hajnalától kezdve, hogy az ember természetes közege a falka volt, ami nagyjából-egészéből átfedte a nagycsalád fogalmát. Ezen belül kialakult a feladatmegosztás, mindenkinek megvolt a maga dolga, együttműködtek, vigyáztak egymásra. ,,A farkas ereje a falka, és a falka ereje a farkas" - mondja Rudyard Kipling A dzsungel könyvében. Később a civilizáció előrehaladtával sem volt ez másképpen évezredeken keresztül, és az egyén feloldódott a család-alapú közösségben, tágabban a faluközösségben.

A bomlás az ipari forradalmakkal és a vele együtt járó modern városiasodással kezdődött meg. Az iparvárosok és a nagyvárosok megjelenése kikezdte és felőrölte a hagyományos életmódot, az ember természetes közegét. Az aránylag egyre jobb egyéni megélhetési lehetőségek pedig fokozatosan megszüntették az egymásra utaltság közvetlen, mindennapi kényszerét. Individualizálódás kezdődött, és egyre fokozódva halad előre mindmáig. A család egyre kisebbedik, megszűnőben a több generáció egy háztartásban és a szélesebb rokonság legalább egy faluban együttéléséből álló nagycsaládok. Igazából a klasszikus falu is megszűnőben. Mostanra már az egyszerű apa-anya-gyermekek alapvető családmodell is nagyon kopik. Szinglik vannak, fiataloknak a szüleiktől minél hamarabb elköltözése van, idős szülőknek szociális otthonba dugása vagy egyszerűen sorsára hagyása van. Modern nagyon! Meg is lehet magyarázni "észérvekkel", karriervággyal, megélhetési kényszerrel. De nehéz volna észre nem venni, hogy a "mi" helyébe az "én" lépett, ennek minden következményével. Jókkal és rosszakkal.

Lehet vitatkozni róla, hogy hogyan jobb élni - nagycsaládban, kis családban vagy csonka családban, netán egyedül. Mindnek vannak előnyei is, hátrányai is.

Azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az ember természetes létezési módja mégiscsak a nagycsalád. Ha az nincs meg, mindenképpen hiányozni fog valami. Ez, az, amaz - valami. Talán nem is tudjuk pontosan, hogy mi. De az ösztönök szintjén, sőt - megkockáztatom ezt a szót - a spiritualitás szintjén hiányaink lesznek.

A nagycsalád annyira nagy erő volt, hogy az egyén az életét is feláldozta érte. Nem annyira egyénnek érezte magát, mint amennyire a vér szerinti közösség tagjának. Nem üres jelszó volt, hogy az életét is odaadta a népének. Ma már sajnos leginkább csak duma, miközben primadonnáskodás, köpönyegforgatás és alakoskodás folyik a saját egyéni személyes haszon érdekében. Nemzeti radikális oldalon is, sajnos...

Eközben a cigányoknál nagyon is megmaradt a nagycsaládos létezési forma. Egy rakáson élnek, közös túlélési stratégiáik vannak (a maguk primitív színvonalán), de például a mindennapokban is megjelenik olyanokban, hogy az utcán nem egyetlen cigány megy, hanem hat-nyolc-tíz cigány vonul.

Na és a zsidóknál is megvan a nagycsaládra emlékeztető vérségi alapú szerveződés. Náluk már nem a cigányok primitivitásával, hanem nagyon is rafináltan, kifinomultan. Ez a titka a hatékonyságuknak.

A világ pedig továbbra is a még nagyobb individualizálódás felé halad. Ravasz manipulátorok még rá is segítenek. Az emberek elmagányosodnak, a társadalom szövetei fellazulnak és szétmállanak, a rokonok kapcsolattartása felszínesebbé és erőltetettebbé, tartalmatlanabbá válik, a közös érdek már csak halandzsa, az egymásért kiállás üres ígéret, önfeláldozásról ne is álmodjunk, a megszervezhetőség pedig egyre inkább csak illúzió. A nagycsaládnak, az ember természetes közegének az elsorvadása miatt.

Nyilván nem ez az egyetlen oka a nemzeti radikalizmusunk sikertelenségének. De mindenképpen az egyik.


Link
 
 
0 komment , kategória:  Család  
Áldott Pünkösdi Ünnepeket Kívánok!
  2012-05-25 09:12:54, péntek
 
  És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. (ApCsel 2, 2-4)

Régen egy dohányárudában történt a következő eset. Reggel, pontosan 08:15-kor nyílik az ajtó és egy aktatáskás, idősebb férfi lép be rajta. Elővesz a zsebéből egy csomag cigarettát, egyet a szájába tesz, odalép a falon égő gázlánghoz és rágyújt. Utána, mint aki szépen elintézte, amiért jött, eltávozik. A következő napon újra pontosan 08:15-kor ugyanaz az ember, ugyanazzal az aktatáskával ugyanolyan módon tüzet vesz a gázlángból és távozik. A harmadik napon ismét megjelent, és így tovább a negyedik és az ötödik napon is, míg egyszer aztán a trafikos megsokallta és megkérdezte tőle, hogy mit óhajt. Mire az aktatáskás teljes nyugalommal kijelentette: ,,Köszönöm semmit, csak egy kis tüzet...".
Nem tudom, hogyan folytatódott azután a történet, de rögtön az jutott az eszembe, hogy ilyen ,,kuncsaftjai" az egyháznak is vannak! A keresztyének között is vannak olyanok, akik csak azért mennek a templomba, hogy egy kis lángocskát vigyenek magukkal, csak egy kis tüzet akarnak, semmi mást... Karácsonykor elmennek egy kis melegségre, szilveszter este egy kis romantikáért, Nagypénteken egy kis áhítatos hangulatért, Húsvétkor egy kis optimizmusért. Ennyi az egész, amit igényelnek, amit magukkal visznek!
Isten ennél sokkal többet akar adni. Jézus, az egyház nagy tulajdonosa, a templomok gazdája, ennél sokkal-sokkal többet kínál - mégcsak nem is megvételre, hanem ingyen! Isten nem ebből-abból a javaiból akar egy kicsit, egy szippantásnyit adni, hanem Ő önmagát akarja adni.
Az emberi természet a végletekig átalakítható, és sok mindenre képes: képes arra, hogy megjavítsa önmagát, jóvátegyen bizonyos dolgokat, amiket elrontott. Erős akarattal sok mindent elérhet, le tud szokni szenvedélyekről, le tud gyűrni magában indulatokat, de egyre nem képes: nem tudja magát újjá szülni. Csak Isten, aki teremtett minket, képes minket újjá teremteni.
És éppen ez a pünkösd csodája! Akik betelnek Szent Lélekkel, azok kezdenek más nyelven szólni, más indulattal, érzéssel, cselekedettel, lelkülettel élni és járni az emberek között! Mégpedig a Jézus indulatával, Jézus lelkületével, Jézus cselekedeteivel!
Mert a pünkösd azt jelenti, hogy Jézus jön feléd lélekben, láthatatlan, de valóságos szellemi kisugárzásban, és egyesül veled! És akkor hatalmába kerít valami olyan erő, ami nem belőlünk való: Jézus élete árad belénk!
A Szent Lélek az egyetlen hatalom a világon, Aki képes egy embert belülről átformálni, újjászülni. És nézzétek, Isten azon az első pünkösdön rálehelte az Ő Lelkét a Földre. Most is itt leng körülöttünk, titokzatosan, mint a szél, és arra vár, hogy alkalmat adjunk neki arra, hogy belénk hatolhasson. Nekünk csak annyit kell tennünk, hogy kérjük! Ámen.

R.E. slp.

Szentlélek várása

Jövel erő lelke, áldott Szentlélek! Vigasztald meg a te kesergő néped. Az úton, amelyen napról napra járunk, mindenütt ijesztő ellenséget látunk.

Jövel drága lélek, erőnek lelke, mert erőnk feletti sokszor a nap terhe. Jövel erő lelke, mi mind Téged várunk, csak Te tehetsz csodát, Szentlélek, mi nálunk.

Jöjj hatalmas lélek, kérünk segíts nékünk, legyen szívig érő mindig a beszédünk. Jövel erő lelke, oldozd fel a nyelvünk,
hogy az Úr Jézusról tanúskodni merjünk.

Jövel erő lelke, tégy eggyé bennünket, jöjj, és nagy erőddel urald szíveinket. Hogy csak Rá függesszük mi tekintetünket, engedelmeskedjünk a mi Istenünknek.

Jöjj teremtő lélek, teremts egyességet,
ne bomlassza semmi a keresztyénséget. Jöjj teremtő lélek, én is csak rád várok, te urald és vezesd az egész világot!

Jövel drága lélek, hadd ébredjen a hit, mindenütt legyenek hü tanítványaid!
Igéd töltse be az egyházak tagjait, legyen győztes, élő mindenfelé a hit.

Ámen.


Dr. VARGA TIBOR - PÜNKÖSDI ÜNNEPEINK !


Link


László Andrea : ÁLDOTT PÜNKÖSDI ÜNNEPET KÍVÁNOK


Link


A felvétel Fóton, a Római Katolikus Templomban készült.
A katolikus székelyek himnuszukként énekelték ezt a Mária-dalt és a csíksomlyói Mária búcsú alkalmával is éneklik. Régi Székely Himnusz vagy Csíksomlyói Mária-siralom néven is említik, kb. az 1350-es évekből Bartók Béla jegyezte le a Csíki-medencében.

Csíksomlyón a búcsújárás 1567. pünkösd szombatján kezdődött, amikor István gyergyóújfalusi pap hálaadó körmenetet vezetett ide azért, mert akkor május 15-én (PÜNKÖSD SZOMBATJÁN) a székelyek a Hargita Tolvajos-tetőjén legyőzték János Zsigmond fejedelem seregét, aki a székelyeket jobbágysorba taszította és hitük elhagyására akarta őket kényszeríteni, hogy vegyék fel az unitárius vallást a római katolikus vallás helyett. A férfiak, amíg harcoltak, addig a nők és a gyermekek a csíksomlyói kegytemplomban imádkoztak, hogy Szűz Mária tartsa meg őket az ősi vallásukban, a római katolikus vallásukban. Amikor a férfiak legyőzték János Zsigmond seregét a Tolvajos-tetőn (ott, ahol a 3-as keresztet is van) a kalapjukba nyírfaágat tettek a győzelem jeléül és úgy mentek vissza a csíksomylói kegytemplomhoz, hogy hálát adjanak a Szűz Anyának, hogy megsegítette őket és megtartotta az ősi vallásukban a római katolikus vallásban.
Azóta visznek haza a zarándokok nyírfaágat a csíksomlyói Pünkösdi zarándoklatukkor és a hagyomány szerint azóta imádkoznak annyi Miatyánkat, Üdvözlégyet és Hiszek egyet, ahány levél van a nyírfaágon, hogy a Szűz Mária őket is megsegítse. Azóta évről-évre több 100.000-en zarándokolnak ide Csíksomlyóra Máriához a magyarok nagyasszonyához és a székelyek védőszentjéhez. E napon minden év Pünkösdjén 560-700.000 zarándok jön el Csíksomlyóra Mária lábához a Kárpát-medencéből, a Moldvai csángók Bákó megyéből, Nyugat Európából és a világ minden tájáról.

Mára már a csíksomlyói Pünkösdi Búcsú nemcsak a katolikusok búcsújáró helye, hanem az egész Magyar Nemzetünk búcsújáró helye lett.

http://www.facebook.com/laszloandrea.hu











Kedves Barátaim, Látogatóim!

Istentől gazdagon megáldott, békés, áldott pünkösdi ünnepeket
kívánok Mindenkinek, meghitt, családias hangulatot.
Ezen a pünkösdkor én is búcsújárásra indulok, nehéz szívvel, bánattal.
Egyetlen testvéremtől búcsúzom el örökre szülővárosomban,
Kolozsváron. Temetése a Házsongárdi Temetőben lesz, Drága Szüleink
mellett fog örökre megpihenni. Emléküket féltve őrzöm bánatos szívemben.
A feltámadás reményében távozott el az örökkévalóságba.
Emléke legyen áldott, nyugalma csendes!
Tizenkilenc éve élek családommal együtt a csonkahonban boldog családi
életet, de szívemből egy darabka Kolozsváron maradt, és ottlétemkor fájdalmasan
egyesülünk. Vannak nehéz pillanatok amikor a döbbenet csendje szól.
Wass Albert írja: "Minden embernek kell, legyen egy feladata ebben az életben - kötelességen belül, vagy azon felül is talán -, mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be... Minden embernek kell, hogy legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való. "
A nővérem küldetése lejárt. Én most csak azt tudom mondani, hogy:
"Lesz még egyszer ünnep a világon!!!"

Újabb blog bejegyzéssel nem tudom mikor leszek képes jelentkezni.
Amint lehet, ismét foglalkozom az oldal frissítésével.

Áldott Pünkösdi Ünnepeket Kívánok!






Csíksomlyói filmek:


Link
 
 
0 komment , kategória:  Család  
Segítség kérés
  2011-12-11 07:40:14, vasárnap
 
  Egy sepsiszentgyörgyi család bajba jutott.
Kérem, aki tud, segítsen rajtuk.

ÍME, A FELESÉG, SÁNTHA ÉVA LEVELE:

KEDVES VÁSÁRLÓKÖZÖNSÉGÜNK!

Rendkívül szomorúan közöljük Önökkel, hogy kies hazánk tudatos és szándékos nyomorba döntése során, a háttérhatalom által generált népnyomorító ,,gazdasági világválság" a mi kis vállalkozásunk számára es elhozta a véget... Ennyi volt, sajnos kénytelenek vagyunk lehúzni a rolót!

2012 január 1-től

MEGSZŰNIK A HUNOK SZŐNYEGBÓT!

Köszönjük az irántunk tanúsított hűségüket és vásárlásukat. Igyekeztünk mindenki számára megfelelő árú, méretű, színű árukészletet tartani. Igyekeztünk mindenkit türelmesen, kedvesen kiszolgálni. Igyekeztünk emberként viselkedni... A vásárlóközönség dönti el az igyekezetünk sikerességét. Reméljük senkit semmivel nem bántottunk meg, de ha netán méges, úgy ezúton kérünk mindenkitől elnézést!

Mivel ez a kicsiny családi vállalkozás biztosította kis családunk számára a mindennapi kenyeret, így ennek megszűnésével a család megélhetése került veszélybe. Mindketten munka és jövedelem nélkül maradunk, ezért munkahelyet keresünk!


Ajánlatokat a hunok.impex@gmail.com címre várunk!

Minden kedves vásárlónknak kívánunk egy békés, boldog, kegyelemben gazdag karácsonyt, valamint egy boldogabb új esztendőt!

Sántha Évi és Barni


A sepsiszentgyörgyi családon leginkább alkotásaikból való megrendelésükkel segíthetnek.

Bővebb információ a Háromszéki fafaragás honlapon:



Link




 
 
0 komment , kategória:  Család  
Ungváry Zsolt: Falanszter-kor
  2011-10-07 08:21:49, péntek
 
  Ungváry Zsolt: Falanszter-kor

Magyarország népe ma testben és lélekben megroppant közösség. Az évi kilencvenezer körüli születéssel akkor sem tudnánk szinten tartani a lakosságot, ha mindenki száz évig élne. Az összes felmérés szerint boldogtalanok, depressziósok vagyunk, ami frusztrációt, agressziót vált ki. (Elég csak végigautózni Budapesten, tömérdek bizonyítékot kapunk erre.) Ezen az állapoton a mindenkori kormányzatnak változtatnia kell, és a Fidesz fejébe is vette, hogy megteszi. Csak rossz úton indult el. Egy emblematikus kérdésen keresztül vizsgáljuk meg, mi a baj a hozzáállásukkal. Ez a példa az egésznapos iskola, amelynek propagálása és majdani bevezetése szellemében és gyakorlatában egyaránt a hagyományos családmodell szétverését idézi elő, s ezzel beteljesíti a száz éve folyamatos pusztulásunkat.

Nézzük meg, hogy nézett ki régen az élet. Az emberek döntő többsége családba született (apa, anya, testvérek; esetleg nagyszülő vagy pártában maradt tántik laktak együtt). A család egyszerre volt szeretet- és gazdasági közösség. Mindazok, akik szerették egymást, együtt voltak, egymásért dolgoztak. Az asszony ellátta a háztartást, gyerekeket, a férfi pedig a megélhetésről gondoskodott. Akár a mezőn dolgozott, akár a műhelyében, akár kereskedőként, akár ,,értelmiségiként" (tanár, ügyvéd, orvos), mindenképpen ,,egy fizetésből" éltek az őskortól a XX. század közepéig. Alapvetően mindenki otthon volt: a paraszt földje a falu határában, vagy a kert végében volt, de ha nem akadt odakint dolga, a ház körül tevékenykedett; az asztalos-, a kovács- a szabóműhely szintén a lakóházban (földszinten, pincében, melléképületben); a korcsmáros, a fűszeres is a háza földszintjén várta a vendégeit, de még az ügyvéd a félfogadását vagy az orvos a rendelését is a lakásán tartotta. Az emberek nem mentek el hazulról, idejüket nem idegen nőkkel-férfiakkal töltötték, nem veszekedtek-idegeskedtek reggelenként, hogy rohanni kell az utálatos munkahelyre, s nem csak öt percre látták a családtagjaikat az esti lefekvés előtt.
A modern kor, a nők munkába állása, a feleslegesen városba kényszerítettség szétverte ezt a miliőt, és elhozta az összeomlást. A népszaporulat visszaesett, a családok széthullottak, válások tömege - alkoholizmus, depresszió, kábítószer, öngyilkosság. Céltalanság, kilátástalanság és az életprogram hiánya. Teljesen tévúton járunk, amikor ennek lebontását tovább erőltetjük. Ennek egyik vadhajtásaként kitalálták az egésznapos iskolát. A család helyett nevelje a gyermeket az állam, szerető szülők helyett kizsigerelt, fáradt, ideges, nem ritkán kontraszelektált pedagógusok. A zsarnoki rendszereknek mindig is az volt a legfőbb célja, hogy szétverje a természetes emberi közösségeket, és megoldja a minél hatékonyabb ellenőrzést és uniformizálást. Az Orwell által elképzelt világ - amelyből volt részünk a Rákosi-korszakban is - most újra testet ölthet Hoffmann Rózsa védjegye alatt. Minél kevesebbet legyen otthon a gyerek, a szülők is minél többet legyenek távol az otthonuktól, mindenki ellenőrzött helyen töltse az ideje nagy részét.
Sokan azt mondják, a cigánykérdés megoldására jó módszer az egésznapos iskola, hiszen jobb környezetben lehet, mint otthon. Talán igen. De miért teszi mintává, normává még egy magát nemzetinek nevező kormány is az abnormitást? Mennyire rossz lehet az a család, aminél még az iskola is jobb? Másrészt az egész napos lekötöttséggel azok a konszolidált hátterű gyerekek, akiknek eddig csak fél napot kellett eltölteniük alkalmazkodni képtelen, neveletlen, agresszív kortársaikkal, most egész nap velük lehetnek, s még a család sem tudja a maradék, velük töltött fél órában ezt helyrehozni. (Mert szegregációról természetesen szó sem esik. Hogy például csak azoknak kelljen egész napos elfoglaltságot biztosítani, akikre odahaza méltatlan körülmények várnak.)
Vannak, akik klebelsbergi reneszánszot vizionálnak az oktatásban. Úgy képzelik, az iskolákban most majd kemény munka és nevelés zajlik, újabb Nobel-díjasokat öntve a világra. Megfeledkezve arról, hogy a húszas-harmincas években mindez egy egészen más közegben zajlott, a ,,hatalomnak" (bíró, csendőr, tanár) ma már elképzelhetetlen tekintélye volt. Amellett az elcsatolt területekről menekülő képzett tanároknak hála Budapesten egy gimnáziumi oktatói álláshoz minimum doktorátus kellett, s nem mellesleg a diákok nem töltötték egész napjukat az iskolában, hanem hazamentek ebédelni, amit a mama főzött (vagy a cselédlány), de még a papa is hazaugrott olyankor a hivatalból. Most kikkel tervezik a nagy kiugrást? Honnan vesznek egyszerre tízezernyi karizmatikus, gyermekszerető, fantasztikus tanárt? Mert még papból is alig néhány van, aki képes lenne erre. A vízszerelő rosszul köt be, az orvos félrediagnosztizál, a futballista az üres kapu mellé gurít. Ugyanígy a tanárok között is kevés az a valóban tehetséges, oktató-nevelő népboldogító, aki most hirtelen, az anyák és apák helyett elvégzi a jövő generációjának tökéletesítését. Naivitás és önbecsapás.
Hadd hozzak egy párhuzamot az iskola (és általában a hivatal) működéséhez. 1987-88-ban Lentiben (nyugati határszél, elsőlépcsős laktanya) voltam katona. Minden hétfőn reggel dandársorakozó. A parancsnok, Fodor Lajos ezredes, mindig úgy kezdte beszédét a háromezer főnyi sorállomány és tisztikar előtt: ,,Elvtársak, az elmúlt héten a kiképzés terv szerint zajlott." Holott nem zajlott semmi. Bungizás, az idő elcsalása, a nem létező feladatok adminisztrálása, a honvédek szívatása folyt kizárólag. Tudom, mert írnokként én írtam a kiképzési terveket (pl. 8-10-ig harcászat, 10-12-ig alaki foglalkozás); a papírokat szépen kitöltve, lepecsételve, aláírva adtuk tovább a zászlóaljnak, ők a dandárparancsnokságnak, ők a minisztériumnak. És odafent, az akkori Hoffmann Rózsa elégedetten mutathatta a Parlamentnek, a miniszterelnöknek, a pártbizottságnak, a sajtónak: íme, a kiképzés terv szerint zajlik Lentiben, és a többi helyőrségben. Hát így fognak működni az egésznapos iskolák is. Szenvednek majd tőle a gyerekek (mert iskolába járni, legalábbis általánosba, igenis rossz, utálatos, unalmas dolog), és szenvednek a tanárok, mert ki a fene szeret meddő harcokat vívni a reménytelenséggel?
A tömeges, nagy létszámú csoportokban, napi öt-hat órában folyó iskolai tanítás egyáltalán nem hatékony, sőt már-már értékelhetetlen. (Most meglenne egyébként a lehetőség, hogy a szomorú demográfiai helyzettel járó csökkenő korcsoportokat kihasználva - megoldva a pedagógus munkanélküliséget is - kis csoportokra bontsuk a tanulókat, de ilyen tervekről nem hallottam.) Az is embertelen, hogy 6-8, de akár 12-14 éves gyerekeket beültessünk padokba, ahol órákig, csöndben és moccanatlanul kell figyelniük, hol kémiára, hol irodalomra, hol írásra, hol környezetismeretre. Melyik felnőtt bírná ezt elviselni?
Ráadásul a hatékonysággal óriási bajok vannak. Ha valaki napi 5-6 órát intenzív tanulással tölt, akkor néhány év alatt mindent kéne tudnia a világról. A diákok többsége azonban nagyjából úgy jön ki délután, ahogy reggel bement (csak közben rettenetesen elfáradt). Jó példa az idegen nyelv problémája. Szülői értekezletek örök dilemmája: miért nem lehet megtanulni hosszú évek alatt angolul a tanórákon. A diákok ugyanis nem tanulnak meg, lássuk be. Aki tud, az azért tud, mert kint élt, magántanárhoz jár, egész nap külföldi slágereket hallgat és fordít stb. Csakhogy iskolai körülmények között semmit sem lehet megtanítani, de ez a nyelvnél a legfeltűnőbb. ,,Miként lehet, hogy ennek a gyereknek ötöse van angolból, miközben nem ismeri a múlt időt?" Úgy, hogy az aktuális, egy-két órányi anyagra emlékszik, a beharangozott szódogát megírja jól, de két hét múlva már kiesik az egész. Nem csak angolból - mindenből. Csak az nem annyira látványos, ha egy gyerek ötös törivel nem tudja hova tenni Károly Róbertet (na ja, épp az angol polgári forradalmat tanulják), ötös matekkal nem tud derékszöget szerkeszteni (mert éppen a kombinatorikánál tartanak), ötös magyarral nem tudja, ki írta a Szigeti veszedelmet (mert most Petőfi az anyag) stb. Több száz matematika-, történelem-, fizika- és egyéb órát hallgat végig (amennyi idő alatt Nobel-díjassá képezhető volna bármiből), a tudása mégis nulla. Természetesen leérettségiznek szépen (mert az egyhónapos szünetben az ismert tételeket megtanulják), tudnak felvételizni adott tárgyakból (mert magukban vagy magántanárral felkészülnek rá), mégiscsak tudják, ki volt Károly Róbert (mert éppen most olvastak róla egy regényt, vagy gyűjtik a régi papír kétszázasokat). Vannak jó tanulók, persze, de ők döntően otthonról hozzák a tudást, az affinitást, az ismereteket. A gyengéknek pedig úgyis hiába minden. Ha valaki úgy gondolja, a gyerekek igenis alaposan megtanulnak mindent az iskolában, és arra hosszú távon emlékeznek is, kérem, vegye elő gyermeke tavalyi tankönyveit, üsse fel őket találomra bármelyik leckénél, és kérdezze ki a nebulót az adott anyagból. Azt is le fogja tagadni, hogy a lecke címét hallotta valaha. (Vagy kérje meg a csemetét, hogy egy lapra írja fel mindazt, amit tavaly történelemből vagy kémiából tanult. Nem nagyon fognak telni az oldalak.)
És ez nem a diák, de még csak nem is a tanár hibája. A rendszer ilyen. Ennél az is hatékonyabb volna, ha minden nap csak tíz percet foglalkoznának egy diákkal, de azt intenzíven, rá figyelve. Nem az iskolában eltöltött időt, hanem annak hatékonyságát kellene növelni.
Mire jó gyereket szülni, ha egész napját egy nemszeretem intézményben tölti, a szülője egy nemszeretem munkahelyen rohad, és este találkoznak meg reggel, amikor mindenki veszekszik, mert rohanni kell a nemszeretem intézményekbe, ahelyett, hogy együtt lennénk azokkal, akiket szeretünk? Csodálkozunk a válásokon, amikor az emberek idegen férfiakkal és nőkkel töltik a napjaikat, azokkal mennek ebédelni, azokkal beszélik meg a problémáikat, azokkal vannak közös ügyeik a férjük és a feleségük helyett? Micsoda világ ez? És miért erősít rá erre egy állítólagos családbarát, nemzetmentő kormány?
Amit leírtam, lehet vitatni. De vagy lesznek ép, sok gyermekes, boldog magyar családok, vagy kipusztulunk. És ezen nem segít se a Magyar Gárda, se a Betyársereg, se senki. Csak rajtunk múlik. Mi tehát a megoldás? Először is a legfontosabb: tessék szülni! De ne az államnak kicsi Hoffmann Rózsákat, hanem a magunk boldogságára kicsi magyarokat.
Ehhez persze változtatni kell a közgondolkodáson. Amelyik - még a jobboldali sajtóban is - a gyereket tehernek láttatja, gondnak, aki pénzt, időt, energiát emészt fel, és vesz el egyéb, ,,fontosabb" dolgoktól. Holott a gyerek az élet egyik - ha nem legfőbb - értelme. Ezen az alapon azt is mondhatnánk: minek eszünk? Egy csomó pénzbe kerül, rengeteg időnk megy el vele, és a végén úgyis kiszarjuk a nagy részét. Sokan eredménynek tartják - és erre a politika ráerősít - ha a gyereket sikerül ,,lepasszolni". Nagyszülőhöz, táborba, iskolába, bölcsődébe, játszóházba stb. Pedig az egészséges lelkű gyerek elsősorban otthon érzi jól magát, arra van szüksége. Csak hát ehhez normális családok kellenek, szerető szülőkkel, testvérekkel, biztonságos otthonnal. Mikor szülnek a nők sok gyermeket? Ha otthon tudnak maradni velük.
E szerteágazó, egy cikk kereteibe belesűríthetetlen probléma végső szentenciája tehát az lenne, hogy mindenkinek (társadalom, gyerek, családok, szülők) az volna a legjobb, ha a nők visszatérnének abba a szerepbe, amelyet évezredekig tökéletesen játszottak, amellyel továbbadták az életet fizikailag és lelkileg, s amelyre az egész emberi civilizáció épült. Ha a nők újra teljes erejükkel a család összetartására koncentrálhatnának, nem volna ennyi idegbeteg felnőtt és gyerek. Halkan megkérdezem: boldogabbak a nők azóta, hogy munkahelyre járva dolgozhatnak? Kevesebb a depressziós, az öngyilkos, az életével elégedetlen? Kevesebb a frusztrált, az irigy, a kétségbeesett nő? Nem hiszem. De ha mégis így volna; megérte? Megérte a szétvert társadalom, a demográfiai hanyatlás, a sok válás, csonka családok, cserébe hogy a nők is lehessenek buszvezetők, Tesco-pénztárosok vagy matektanárok?
A fentiek olvastán a véremet ontani vágyó, felháborodottan felvisító szüfrazsetteknek üzenem: természetesen továbbra sem kellene megtiltani senkinek, hogy munkát vállaljon. Sőt! Nem szabad egy nőnek kevesebb bért fizetni ugyanazért, mint egy férfinak. De államilag támogatni, propagálni, törvényekkel segíteni nem az asszonyok munkába állását, a munkaerőpiacra való visszatérését, az állami bölcsődéket és egész napos iskolákat kell, hanem az otthon maradó, a jövendő generációkat felnevelő anyákat. Már csak azért is, mert az ő hangjuk sajnos soha nem hallatszik elég messzire. Mert a politikába értelemszerűen elsősorban azok a nők tudnak bekapcsolódni és ott karriert építeni, akik nem az otthonmaradás hívei. Az újságokba is főként azok a nők tudnak cikkeket írni, azok jutnak a közéletben vezető szerephez, akiknek volt idejük, módjuk és ambíciójuk a karrierjüket építeni.
Végül, a teljesség igénye nélkül, néhány érv az otthon maradás mellett, illetve ellene.
Előny:
- Rendezett családok, a gyerekeket, férjeket várják otthon, a srácok nem csavarognak, a férjek nem futnak más nők után stb. Normálisabb generáció nő fel, ami pénzben ki sem fejezhető haszon.
- Olcsóbb és jobb kaja; a menzán a gyerekek vagy mint az állat leözönlenek, néhány perc alatt bekapkodják a vacak, igénytelen és rosszízű ételt; vagy hátratett kézzel, néma csendben és fegyelemben fogyasztják el, az intézmény szigorától függően. A teljes árú menza-ebéd ma Budapesten 450 Ft körül van. Ha az anyuka vesz egy kiló karajt, abból hat tagú családjának húslevest - a csontból, plusz zöldségekből - és rántott húst tud készíteni. Ezt ki lehet hozni 1800 Ft-ból, vagyis egy adag 300 Ft. De ha paradicsomleves és grízes tészta a menü (továbbra is 450 Ft-ért), azt már odahaza meg lehet főzni 4-500 Ft-ból, tehát még egy százasba sem kerül egy adag.
- Megspórolható az a sok-sok milliárd forint, amit bölcsődei, óvodai férőhelyre költ az állam.
Nem kell költeni a fizetésből bébiszitterre; a gyerek kevesebbet betegeskedik, ami gyógyszerekben, az orvosi ellátásban jelent megtakarítást
- Megoldaná a munkanélküliség problémáját. Nem lennének munka után kajtató férfiak, akik nem tudnak elhelyezkedni, nem tudnak keresni, ami - túl azon, hogy a családjukat sem tudják eltartani - önbecsülésük romlását, a férfitársadalom szellemi-pszichés lepusztulását hozza.
Hátrány:
- Unatkozik az anyuka. (Ezt mindig furcsállva hallom, egy gyerek mellett képtelenség unatkozni, de ha mégis, akkor olvashat, filmet nézhet, kakaós csigát süthet.) Ha társaságnak kevesli a gyerekeit, ott van a többi anyuka, aki szintén otthon van: a játszótéren, a kertben, a szomszédban, a baba-mama körökben találkozhatnak egymással. Amikor az öcsém született, a 9 lakásos társasházban 6 (!) lakásban volt kisgyerek, gyesen lévő anyukával. Nem hiszem, hogy anyám sokat unatkozott volna
- A pénz; egy fizetésből nem lehet megélni, halljuk az örök siránkozást. Lehet, hogy így van. Csakhogy nem kellene így lennie. Amióta a világ a világ, a családok egy fizetésből éltek, még a Horthy-korszak munkása is el tudta tartani a családját. Persze, a lekvár-eltevésekkel, otthoni főzéssel, a háztartás menedzselésével a nő is rengeteg olyan költségtől kímélte meg a háztartást, amiért ma súlyos pénzeket fizetünk. Ha a férfiak megkapnák a munkájukért azt a fizetést, amit a Lajtától nyugatra megkapnak, bőven ki lehetne jönni egy fizetésből is. Pláne, ha ebből még nem vonnák le azt az irdatlan uzsorakamatot, amit államadósság címén nyögünk. De ha mindenáron valami kis pénzkereső tevékenységet akarunk a nőknek juttatni, a XXI. században igazán megoldható volna, hogy telefonon, interneten keresztül szinte bármit elvégezzenek.
- A misztikus ,,önmegvalósítás" elmaradása. Nem hiszem, hogy új emberek ,,létrehozásánál", testi-lelki ,,felépítésénél" nagyobb önmegvalósítás elképzelhető. Ráadásul a nők zöme nem atomfizikus vagy topmenedzser lesz. Egy irodában való kis kávézással és aktatologatással egybekötött ,,önmegvalósítás"-nál azért csak nagyobb szabású egy gyerek felnevelése. Arról nem is szólva, hogy a munkahelyén mindenki pótolható. Színésztől a tanárig, bolti eladótól a BKV-ellenőrig, fogorvosi asszisztenstől a politikusig mindenki helyett állítható hasonló képességű helyettes. Egy ,,foglalkozás" van, amelyik pótolhatatlan: az édesanya. Egy iskola kiheveri, ha a történelemtanár nyugdíjba megy, a színház is megoldja, ha valamelyik színészének börtönbe kell vonulnia, az okmányiroda működése sem omlik össze, ha a személyi igazolványok kiállítója hirtelen felmond. Mindegyik posztra gyorsan találnak valakit. Egy édesanya elvesztését (sőt akár átmeneti hiányát is) egész életében megszenvedi az ember.
Elméletileg az sem szükségszerű, hogy az asszony maradjon otthon. Számtalan férfi van, aki szívesen vállalná ezt, ha a nő mindenáron munkahelyre vágyik. Még ezt is meg lehetne oldani, ámbár szülni és szoptatni soha nem fogunk tudni.
Összességében a szocialista falanszter ,,minél több időt töltsünk távol az otthonunktól" ideológiája helyett a kicsit módosított Tamási Áron-i gondolatot erősítsük: Azért vagyunk a világon, hogy (minél többet) otthon legyünk benne.
A klasszikus mondás szerint ugyanis a halálos ágyán még soha senki sem sóhajtott úgy: ,,Bárcsak több időt töltöttem volna a hivatalban!"

2011.09.29. 06:10:29







 
 
0 komment , kategória:  Család  
Roxy kutyánk emlékére
  2011-04-15 00:26:33, péntek
 
  Egy állat csak halálával okoz bánatot. Ők Isten ajándékai számunkra és
jóságuk, tisztaságuk, szeretetük erőt és örömöt ad.
17 éve élünk vidéken, és ajándéknak kaptuk a Jóistentől két kutyánkat, hat
cicánkat és teknősünket. Már csak két cicánk és a teknősünk él.

Wass Albert soraival temettük tegnap el Roxykát :

" Uramisten itt megyen fel Hozzád egy hűséges kis lélek. Kutya volt szegényke mindössze idelent, de több szeretet volt Benne, mint nagyon sok emberben. Fogadd Uram szeretettel , s adj neki odafönt is valami hozzáillő munkát,elvégzi ő becsülettel és hűséggel, tudom. Jó utat, Roxykám, legyen veled az Úristen. Ámen. "

Mellékelek néhány képet utolsó óráiról. Cicáink is mellé feküdtek búcsúzóul. Ők is gyászolják velünk együtt őt.


Link



Sírhelye a Virtuális temetőben:


Link

Roxykát 2002 augusztus 16.-án fogadtuk be, kóborkutya volt. Tökéletes társa lett nyolcéves kutyánknak, Endikének, aki 2010 november 26.-án hunyt el. Roxykát nagyon megviselte Endike halála, de mi felkaroltuk, nem hagytuk magára. Kálváriája ezelőtt 9 héttel kezdődött köhögéssel. Orvosunk torokgyulladással kezelte, de miután elmúlt a köhögése kezelés után, nem jött vissza az étvágya. Az EKG vizsgálat szívnagyobbodást mutatott ki és a tüdőröntgen nyirokcsomó duzzanatokat. Továbbra is kezelés alatt maradt, hetente háromszor injekciózták, de a kutya nem jött helyre soha már. Utolsó öt hétben mesterségesen tápláltuk, de minden gondoskodásunk ellenére állapota rohamosan romlott. Tegnap reggel már nem bírt felkelni, mi kellett megitassuk. Délután 3 órakor altatta el orvosunk, örök fájdalmat hagyva maga után. Állítólag tüdőrákja és szívkeringési betegsége volt. Ha a jóságot kellene mintázni, ő lenne a példa rá! Jósága és szeretete örökre elkísér és hiánya örök űrt hagyott maga után. Már együtt vannak az öröklétben Endikével és várnak ránk. Hiszem, hogy még találkozunk! Emléke legyen áldott, nyugalma csendes!
Nagyon megvisel a gyász. Családtagként kezeltem és szerettem őt. BÉKE PORAIRA!











Mindig szívesen hallgatom Vangelis, Az állatok apokalipszise című lemezét. Ma különösen nagy hatással van rám. "La mort du loup " , A farkas halála fájdalmasan emlékeztet drága kutyáimra.
Itt meg lehet hallgatni az egész lemezt:



Link


Ez egy szépséges klip:


Link


BÉKE VELED, ROXYKÁM!!!!!!!!!!!!!!!!
 
 
0 komment , kategória:  Család  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 68 db bejegyzés
e év: 1012 db bejegyzés
Összes: 22460 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2424
  • e Hét: 2424
  • e Hónap: 133687
  • e Év: 1391865
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.