Belépés
yaskane.blog.xfree.hu
EZ AZ ÉV AZ ÉN ÉVEM. AMIRE VÁGYOM, AZT ELÉREM. SIKERES ÉS BOLDOG VAGYOK. A CSODÁK ÚTJÁN HALADOK. yaskane :)
2008.10.16
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 246 
Olivér 25. :)
  2018-09-18 08:43:05, kedd
 
  1993..szeptember 18. szombat. A harmadik legcsodásabb nap a mai napig az életemben.
Hogy miért? Mert ismét Édesanya lettem és a világ legszerencsésebb, legokosabb, legjobb, legszebb Gyermekét, Tóth Olivért kaptam ajándékba.
Legyen minden perced, napod, éveid boldogsággal teli!!!
Nagyon szeretlek Fiam!!!


"Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél,
légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van,
s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!"





NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT GYEREKEM!


És igen, 10 év után végre, elkészítettem Olivérnek szülinapi tortaként a
Kókuszos zabos csodatortát Link


Link

 
 
0 komment , kategória:  Család  
Volt egyszer egy kislány ... a Balatonon
  2018-08-26 19:33:54, vasárnap
 
 



Volt egyszer egy kislány.
6. osztályos korában, 1976.-ban volt először a Balatonon, egy táborban.
Csodás élményekkel tért haza.
Otthon, egyik nap az apukája nagy munkában volt - a kút környékét betonozta. A rekkenő hőségben végzett nehéz munka miatt patakokban folyt a veríték a hátán. A kislány gyomra összeszorult, lelke belesajdult a látványba. Az jutott eszébe, hogy az apukája mennyit dolgozik értük, a családért és még sosem jutott el a Balatonhoz, mint ahogy az anyukája sem. A kislány akkor megfogadta, hogy ha felnőtt lesz és dolgozni fog, amint csak lehetséges, elviszi a szüleit a Balatonhoz, hogy lássák, milyen csodaszép.
Az apukája gyakran mesélt neki a régi időkről, a fiatalságáról, hogy legény korában mennyire szeretett színházba járni, még Pestre is. Igaz, akkoriban csak álló jegyet tudott venni, de minden előadáson ott volt. A kislány megfogadta magában, hogy ha felnőtt lesz és dolgozni fog, sokszor elviszi az apukáját és persze az anyukáját is, nem csak a Balatonra, de színházba is.
Aztán teltek az évek, mire a kislány felnőtt és dolgozni kezdett, az apukája nagyon beteg lett, majd meghalt, a kislány nem válthatta be az ígéreteit. Az anyukáját, míg az élt, szerencsére egyszer eltudta vinni, ha nem is a Balatonhoz, de a Mátrába. Telt az idő, a kislány gyermekei is felnőttek, önállóak lettek. Egyikük a fővárosban él, másikuk a Balatonnál. És a kislány egyszer kapott két csodás ajándékot. Az egyik fiától színházjegyet egy nem mindennapi előadásra, a másik fiától pedig egy balatoni nyaralást. A kislány még az iskolaéveik alatt és aztán felnőtt korában is, jó párszor járt a Balatonon és sokszor volt színházban is, de soha, egyik alkalom sem volt neki olyan élmény, mint az a kettő, amiket a gyermekeinek köszönhet. Amit ő sajnos soha nem tudott megadni a szüleinek, a fiaitól mégis megkapta.
Milyen csodálatos az élet!
 
 
0 komment , kategória:  Család  
Ma lennél 92 éves :(
  2018-07-15 22:29:18, vasárnap
 
  F.Szabó Mihály: Édesanyám születésnapján...

Csillagfényes augusztusi estén
Különös vágy ébred lelkem mélyén.
Szeretnék gyorsreptű madár lenni.
És szélsebesen az égbe repülni.
A csillagok közé, Hozzád Mama,
Régi földi születésnapodra.

És, őszinte érzéssel szívemben
Azt mondani Neked, ott az égben:
Nem hoztam ide földi virágot,
És semmilyen földi ajándékot,
De, még földi nyelven szólok Hozzád,
Hogy pótoljak egy régi mulasztást.

Mert, - nem köszöntem meg, amíg éltél,
Amit életedben értem tettél.
Most, hálás szavakkal köszöntelek,
Remélve, hogy a lelkedig érnek.
Azokkal köszönöm, amit adtál,
S ahogy az életre indítottál.

Veszélyt vállalva világra hoztál,
S amíg éltél, Őrangyalom voltál.
Nem fogyott el féltő szereteted,
Egész életemet boldoggá tetted.
Korán tanítottál imádkozni,
Az Istent és az embert szeretni.

Az életeddel mutattál példát,
Mutattad az igaz ember útját.
Mindig csak a szépet, jót keresni,
De csapást, bajt, bút is elviselni.
És előbb segíteni másokon,
Csak utána saját magamon.

Amíg éltél, nagyot mulasztottam:
Mindezt nem köszöntem meg méltóan.
De életem hosszú és szép útján,
Soha nem feledtem, mire tanítottál.
S ha életemről számot kell adni,
Bízva tudok Isten elé állni.

Mama! Most, a születésnapodon,
Régi mulasztásomat pótolom.
Ha késve is, de megköszönök mindent,
Hogy miattam is örülhess, itt fent.
Köszönetem a virág, s ajándék,
Hiszen, ide mi mást is hozhatnék?

Aztán, elbúcsúzom Tőled Édesanyám.
Kérlek, innen fentről is vigyázz rám!
Ezen a szép csillagfényes estén
Mégegy nagy vágy ébred szívem mélyén:
Bölcsőben hajthassam álomra fejem,
S Te, ringasd bölcsőmet, úgy, mint réges-régen!




 
 
0 komment , kategória:  Család  
Július 1. - Diplomaosztó
  2018-07-03 09:12:40, kedd
 
 



Átadták a diplomákat a Tanítóképző Főiskolai Karon

A Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának Tanévzáró Istentiszteletére és Diplomaátadó Ünnepségére július 1-én, vasárnap 10 órai kezdettel került sor a Református Templomban. Az Istentiszteleten Prof. Dr. Zsengellér József főtiszteletű úr, az Egyetem rektorhelyettese szolgált igehirdetéssel.

A rendezvényen részt vett, Dr. Nagy Judit, a Bölcsészettudományi Kar dékánhelyettese, Dr. Homicskó Árpád az Állam és Jogtudományi Kar dékánhelyettese, Szabó Gábor a Nagykőrösi Református Egyházközség lelkészelnöke és Rácz Péter főgondnok.

Dr. Szenczi Árpád dékán ünnepi beszédében a 2017-18-es tanév fontosabb eseményeit emelte ki:

A MAB Plénum 2017. december 15-ei ülésén támogatta a csecsemő- és kisgyermeknevelő alapképzési szak indítását. Ennek eredményeként 2018 szeptemberétől indulhat a csecsemő és kisgyermeknevelő alapszak. A hat féléves képzés nappali és levelező munkarendben, állami és önköltséges finanszírozási formában indul Budapesten, és a pótfelvételi eljárásban Nagykőrösön is.

Ugyancsak az idei általános felvételi eljárás keretein belül indul városunkban az Állam- és Jogtudományi Kar által Nagykőrösre meghirdetett okleveles jogi asszisztens felsőoktatási szakképzés is.

A Kar képzései három telephelyen folynak: Nagykőrösön, Budapesten és Marosvásárhelyen. Ez alkalommal is együtt örülhetünk a marosvásárhelyi végzős hallgatókkal sikeres záróvizsgájuk és diplomáik átvétele alkalmából - mondta Dr. Szenczi Árpád, majd a hallgatói létszámokról beszélt.

,,Jelenleg 1537-en tanulnak a Karon, nappali munkarenden 682-en, levelező képzésen 855 fő. Világi képzésben 1397-en, hitéleti képzésben 140-en vesznek részt."

Dr. Szenczi Árpád beszéde végén személyes hangnemben szólt a végzettekhez:

,,A diploma, melyet most átvehetnek egy fontos állomás, melyre büszkék lehetnek, melynek örülhetnek, melyet megköszönhetnek szüleiknek, családtagjaiknak, s mindenekelőtt a Teremtőnek. Hiszen tudjuk és valljuk: Soli Deo Gloria."

Végül egy erdélyi áldással bocsátotta útra a végzett hallgatókat.

,, Legyen előtted mindig út,
Fújjon hátad mögül a szél,
Melegen süsse arcodat a Nap,
Az eső puhán essen földjeidre,
S míg újra találkozunk,
Hordozzon tenyerén az Isten."

Nagykőrösön összesen 114-en vehették át a végzettségüknek megfelelő oklevelet:

25 református hittanoktató, 7 tanító, 14 óvodapedagógus, 8 szociális munkás, 3 diakónus szakos hallgató. Pedagógus szakvizsgán 17-en, matematika részismereti képzésen 17 végeztek. Marosvásárhelyi székhelyen kívüli képzésről 11 tanító vehette át diplomáját. Felsőoktatási Szakképzésen 12-en (csecsemő és kisgyermeknevelő, ifjúságsegítő, szociális munka) kaptak oklevelet.

Július 3-án, Budapesten is átadták a végzős hallgatóknak a diplomát. Velük együtt mindösszesen a Főiskolai Karon 382 diplomát adtak át.

Az ünnepségen orgonán játszott Dr. Dávid István orgonaművész, a Kar főiskolai tanára és Vass-Eysen Ákos kántor szakos hallgató. A Kőris Kamarakórus és a Laus Viventi Deo Énekkar Kodály Zoltán Magyar miséjének Glória tételét adta elő Varró-Sasi Ildikó vezényletével.

A végzett hallgatók közül Hargitainé Opóczki Beatrix, Hován Boglárka és marosvásárhelyiek nevében Csiki Izabella mondta el búcsúzó gondolatait.

A Károli Egyetem Díszoklevelét Vargáné Biczó Rozália vehette át.

Dr. Szenczi Árpád kedves, méltató szavakkal köszöntötte Sasné Bárány Piroska tanárnőt, aki hosszú éveken át nagy szakértelemmel és lelkesedéssel oktatta a Kar hallgatóit. Szintén átadásra került a Kalokagáthia díj, vándorserleg, melyet megosztottan Tóth Olivér nagykőrösi hallgató és Csiki Izabella marosvásárhelyi hallgató vette át.

A Tanévzáró ünnepség a Himnusz közös éneklésével zárult. Link





A siker fejben dől el.





"Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."
(Weöres Sándor)





"Ha az egész órát úgy betöltöd, hogy benne érték hatvan percnyi van,
minden kincsével bírod ezt a földet, s ami még több, ember vagy, fiam."
(Joseph Rudyard Kipling)





"A jövő azoké, akik hisznek az álmaikban."





"Mindig tedd azt amiben hiszel, és mindig higgy abban amit teszel."





"Vannak álmok, melyeket nem érhetsz el, és vannak álmok melyeket remélned kell...
Vannak álmok melyek valóra válnak, és van aki minden álmot valóra válthat..."





"Az idő csalóka.
Az egyik nap még álmodozol, a másik nap meg valóra válik az álom."





"Életed útját magad választod, Válassz hát úgy, ha egyszer elindulsz, nincs már visszaút."
/Kodály Zoltán/





SZÍVBŐL GRATULÁLUNK OLIVÉR!

 
 
0 komment , kategória:  Család  
Ma egy éve, hogy Chilikénk átkelt a Szivárvány hídon ;(
  2018-06-11 19:14:11, hétfő
 
  Drága Chilikénk!
Te voltál a legszeretetreméltóbb, legaranyosabb kiskutya Köszönjük, hogy voltál nekünk
Köszönjük életed minden percét amit veled tölthettünk. Elképzelni sem tudod, hogy mennyi boldogságot adtál nekünk a puszta létezéseddel. Légy nagyon boldog az égi vadászmezőkön!
Mindig szeretni fogunk. Sosem felejtünk el







 
 
0 komment , kategória:  Család  
54.
  2018-05-25 19:03:37, péntek
 
 











 
 
0 komment , kategória:  Család  
32.
  2018-05-24 23:31:06, csütörtök
 
  Hálás vagyok neked, amiért szeretsz, segítesz, hálás a sok gyengédségért, hálás, amiért megszülethettek gyönyörű, okos, egészséges gyermekeink.
Talán nem minden úgy van már közöttünk, mint régen - de ami szép (volt, van és lesz), azt tartsuk meg mindig jól az emlékezetünkben, ami fájdalmas vagy elszomorít, arra borítsunk ezután is fátylat.
Van valami, ami mindig összetart - a SzERETET.
Azt szokták mondani: megszokás ...
Kinek-kinek más és másként. Mint nekünk a sok-sok évi együttélés folyamán kifejlődött érzés, érzék, hogy tudom azt is, amit csak gondol egy kósza pillanatra is a másik.
A munka a családért, amely, ha fárasztó is volt, illetve még ma is, (immár idősödve még kimerítőbb ), s utána a megérdemelt pihenés házastársunk féltő, óvó gondoskodása mellett. A gyerekeink már szinte kirepültek, figyelmünk egyre inkább egymás felé fordult. Az egészségünk is megkopott az elmúlt évtizedek alatt, s kire számíthat az ember, ha nem a párjára?
Mi mindig itt voltunk, vagyunk, és leszünk egymásnak! Köszönet ezért és mindenért:
hogy édesanya, barát, szerető, háziasszony, s egyben VELED mindig együttérző, TÉGED mindig, mindenben támogató és odafigyelő, gondoskodó társad lehetek. S tudom, TE is így vagy ezzel. Bármilyen régi és új probléma, legyen az kicsi vagy nagyobb, mindegyik a fejlődésünk része volt, s az ma is, az lesz ezután is.. Legyünk hálásak ezekért, hisz általuk lettünk egyre jobbak, megértőbbek, s vagyunk ma olyanok, amilyenek, s egyben EGYMÁS örökké hű társai.

 
 
0 komment , kategória:  Család  
60.
  2018-05-24 23:28:26, csütörtök
 
  "Most ajándékokat kapsz. Ezen a napon. A születésed napján. Sok-sok meglepetést. Sok-sok dobozban, csomagban. Ám az igazi Ajándék nem a dobozokban van, nem szép papírokkal becsomagolva. Az Ajándék másutt van. Az Ajándék, az igazi, éppen az, aki mindezeket kapja. Te magad vagy az Ajándék. Mert megszülettél. Mert csodás része lettél a világnak. Ajándéka."

 
 
0 komment , kategória:  Család  
A család nemzetközi napjára
  2018-05-15 12:17:41, kedd
 
  "A család olyan szó, amelynek a jelentésében benne van a biztonság, a sziklaszilárd alap, az a hely, ahová hazamehetünk, amelyben felnőhetünk..., amelyből kirepülhetünk, de mégis emlékszünk rá és belekapaszkodhatunk..., mert amit ott hallottunk, örökre megmarad a fülünkben és a szívünkben..., az emlékek színes szoborként egy életre belénk vésődnek, apró, csillogó színű szilánkokból, amelyek némelyike ugyan haloványabb, sőt néha egészen elhalványul, olyannyira, hogy már-már elfelejtjük..., ám teljesen sohasem merülnek feledésbe. Ez az a hely, ahol elkezdődik az életünk, és ott szeretnénk, ha véget érne."
(Danielle Steel)



 
 
0 komment , kategória:  Család  
Energiavámpír akár egy családtag is lehet...
  2018-04-24 14:42:37, kedd
 
  ...
Az energiavámpírok azok az emberek, akik saját életük szánalmas mivolta miatt másokra telepedve próbálják kompenzálni a lelkükben tátongó ürességet. Azok az emberek, akik magukat a legnagyobb ásznak mutatják, mert belül mélyen kegyetlen kisebbrendűségi érzés emészti őket, ezért másokat lehúzva próbálják többnek mutatni - és érezni - magukat. Azok az emberek, akik nem azért kötnek beléd, mert bármi rosszat tettél velük, hanem azért, mert önmagad őszinte felvállalásával, a boldog mosollyal az arcodon, a kemény munkával elért sikereiddel, a kiegyensúlyozott életeddel olyan tükröt tartasz az arcuk elé, amibe szar belenézni...

Energiavámpír akár egy családtag is lehet... Teljesen lemerít érzelmileg, amibe akár bele is betegedhetsz...

Nem érted az energiavámpírokat, a trollokat, az agresszív kötekedőket, a veled ordítozó seggfejeket, az érzelmi zsarolással mások életét megkeserítő lelki terroristákat?
Nem veled van baj - ők az éhesek. Az ő éhségük a félelem, a táplálékuk pedig bármi, amit Tőled elvehetnek. Bármi. Ezért van az, hogy teljesen mindegy, hogy negatív vagy pozitív reakciót adsz számukra, ők jönni fognak újra érted. Az energiádért. A véredért. Bármiért, ami picit is csökkenti az éhségüket - a mélyen gyökerező félelmüket...

Legtöbbször önmaguktól félnek az ilyen emberek. Félnek, hogy kevesek, félnek, hogy nem ismerik el őket, félnek, hogy a világ nem mindig úgy működik, ahogy ők azt szeretnék, és nem tudnak majd ezzel mit kezdeni, és félnek attól is, hogy nem kellene abban a szarban lenniük, amiben már jó ideje ücsörögnek. Ezzel azonban nem hajlandóak szembenézni. Mert akkor tenniük kéne valamit. Akkor nem mutogathatnának másra, nem élhetnének mások energiájából, nem panaszkodhatnának többé soha. Akkor tartaniuk kéne a kormánykereket, és nem okolhatnának senki mást azért, hogy nem arra mennek, amerre ők akarják.
De mindez felelősséggel járna, a felelősség pedig áldozat. Túl nagy áldozat. A legtöbb energiavámpír ezért soha életében nem változik meg. Még egyszer leírom, nehogy átszaladj fölötte: soha életében nem változik meg.
Ha nagy ritkán egy-egy ilyen ember mégis megváltozik, az vagy azért van, mert egy nagyon kitartó és szeretni tudó ember kemény munkával segített neki ebben (azonban mind a segítő kitartására, mind az energiavámpír változására kicsi az esély), vagy pedig azért, mert valami olyan tragédia érte őt az életében, aminek hatására rájön, hogy az élet, amit él, leginkább egy trágyából felépített házikóra hasonlít: bűzlik, és könnyen romba dönthető.

De a legtöbben maradnak trágyaváruk önjelölt uralkodói, és ha időnként le is omlik annak egy-egy fala, és a szarkupac közepén találják magukat, akkor is inkább elkezdenek összetapasztani egy újabb falat, mintsem hogy kilessenek az így keletkezett lyukon, és megnézzék, akad-e más építőanyag. Olyan építőanyag, amivel építkezni ugyan nehezebb, de a kemény munkával felépített ház sokkal stabilabb. Ráadásul nem is kell a bűzt szagolni nap mint nap.

Hidd el, érzik ők a bűzt. Érzik ők, hogy valami nagyon nincs rendben az életükkel. A többségük belül mélyen még azzal is tisztában van, hogy ennél sokkal többet is kihozhattak volna az életükből. Valahol érzik ők, hogy ez így szánalmas. Ha nem is mindig, de időről időre feltör belőlük a keserű érzés, hogy valami nagyon nincs rendben. És itt jössz Te a képbe. Te, aki nem úgy élsz, mint ők, aki nem ráakaszkodni próbál másokra, hanem segít nekik. Te, aki nem fikázod a rendszert, a főnököt, a szomszédot, a feleségedet vagy a férjedet. Te, aki halad előre az útján, és nem trágyavárat építget.

Ennyi a bűnöd: nem vagy olyan, mint ők. Ezért vagy potenciális áldozat. Valaki, akin lehet élősködni. Valaki, akinek az energiáját elszívva azt érezhetik, hogy mégsem olyan szar a saját életük. Valaki, akiből táplálkozva csillapíthatják lelki éhségüket.

A legtöbb ember valóban áldozattá válik. Megérkezik az energiavámpír, elkezd óbégatni, vagy csak csendben lelkiismeret-furdalást kelt a másikban, aztán önelégülten bezsebeli a reakciót, ami az ingerültségtől kezdve a sírásig széles skálán mozog. Az áldozat elfogyott, a támadó jóllakott. A képlet egyszerű, és időről időre megismétlődik. Ha áldozat vagy, szarul érzed magad. Ideges vagy, bosszús, esetleg elkeseredett, és az érzéseid nemcsak az energiavámpírral való kommunikáció idejére korlátozódnak, hanem viszed magaddal hosszasan. Órákon, napokon, éveken, vagy akár egy egész életen keresztül. Elég rosszul hangzik, nem?

"Köszönöm szépen, nem kérem..." És mész tovább az utadon, haladsz előre az életedben ahelyett, hogy teljesen fölöslegesen leállnál megvívni egy olyan harcot, amit még ha meg is nyernél (amire kicsi az esély, mert az energiavámpírok mindig találnak önigazolást még a pofára esésükre is), akkor is sokkal többet veszítesz, mint ami miatt megérné a csata: az idődet és a lelki békédet. Az elsőt már soha többé nem kapod vissza, a második visszaszerzésével pedig újabb értékes órákat, napokat vagy heteket veszítesz el. Időt, amit a szeretteidre, önmagadra, a céljaidra, az Életre fordíthattál volna...

"Nekem ez nem éri meg." Ennyi választja el egymástól az erős embert és az áldozatot. Az energiavámpírok hatékony kezelése ugyanis az, hogy nem kezeled őket. Sehogy. Soha. Semmilyen körülmények között.

...jó oka van annak, hogy a legtöbb ember mégis beszáll az értelmetlen csatába. Ez az ok pedig az ego. A büszkeség. Az igazságérzet. A személyes értékünk bizonygatásának vágya. De tudod, aki a véredet szívja, az nemcsak az ego-dra szarik, hanem az egész személyiséged hidegen hagyja. Ez van. Elkeseredhetsz, vagy dühös is lehetsz, de attól még nem számítasz az ilyen embernek. Ha kicsit is számítanál, nem élősködne rajtad.

... egyszerűen csak szard le a támadást, és engedd el az ego-dat, mert semmi szükséged nincs rá. Ebben a csatában nem kell bizonyítanod. Ha a saját értékedet akarod érezni, vagy másoknak megmutatni, akkor azt az időt, amit idiótákra pazarolnál, használd arra, hogy valódi értéket teremtesz. Valamit, ami mosolyt csal az arcodra. Valamit, amivel szebbé teszed mások életét. Valamit, amitől valódi békét érzel a lelkedben....

...aki támad, az gyenge, és a támadása csak akkor ér bármit is, ha Te magadra veszed azt....

Ha lelki terroristával találkozol - márpedig biztosan találkozni fogsz -, akkor mindig jusson eszedbe, hogy amit nem kérsz, azt nem kell elfogadnod...

Aztán sétálj el békében, és zárd be magad mögött az ajtót.Link

 
 
0 komment , kategória:  Család  
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 246 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 304 db bejegyzés
Összes: 8092 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1143
  • e Hét: 10175
  • e Hónap: 29059
  • e Év: 618878
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.