Regisztráció  Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 58 
Rossz kérdésekre adott helyes válaszok
  2016-07-24 19:29:08, vasárnap
 
  Nemrégiben kötetlen összejövetelt próbáltunk el egy keresztyén egyetem diákjaival. Tipikus egyetemi helyzetet akartak megjeleníteni, amelyben ők képviselték az egyetemi hallgatókat, én pedig a meghívott előadót. Egy ideig beszéltem hozzájuk, ahogy általában egy diákösszejövetelen szoktam, majd lehetővé tettem, hogy bármilyen kérdést feltegyenek. Megdöbbenésemre olyan kérdéseket tettek fel, amelyeket tizenöt éve tartó világi egyetemi látogatásaim során sohasem kérdeztek tőlem. Sok kérdésük keresztyén teológiai fogalmakkal volt tűzdelve, vagy olyan dolgokra vonatkozott, mint például a keresztyén vallásgyakorlat különbözőségei.
A világi egyetemek legtöbb nem keresztyén hallgatója bibliailag műveletlen, és ezért alapvető kérdéseket tesz fel. Az összehasonlítás azt mutatja, hogy egy keresztyén és egy nem keresztyén iskola átlagnövendékének gondolkodása más-más csatornákon mozog. Bár ez a különbség érthető, mégis nehézségeket támaszt olyan keresztyének számára, akik kapcsolatba próbálnak kerülni nem hívő társaikkal. Feltétlenül tisztában kell lenniük a válaszokkal azokra a kérdésekre, amelyeket a nem keresztyének valóban feltesznek, ahelyett hogy egy tucatnyi olyan ismerettel vérteznék fel magukat, amelyek talán soha nem fognak felvetődni kérdésként. Még ha vannak is válaszaink, de nem a feltett kérdésekre, nem sokra megyünk velük.
A Georgia-i egyetemen egyik munkatársam olvasta rövid cikkeimet, melyek ,,Mit kérdeznek a nem keresztyének" címmel jelentek meg egy magazinban. A diákokkal való találkozások után szinte ragyogó arccal mondta: ,,Tudod, ez hihetetlen! A héten eddig három diákközösségben voltam, és gyakorlatilag minden alkalommal felvetődött az összes kérdés!" Első szembesülése a nem keresztyének kérdéseivel igazolta a rendszert.
Nos, láthatjuk, hogy a feltett kérdéseknek meg van a rendszere; nem szükséges hát információhegyeket összehordanunk. Ha átgondoljuk az általános, alapvető kérdésekre adandó válaszokat, önbizalmat nyerünk, és képesek leszünk segíteni a kérdezőknek. (folyt. köv.)

Paul Little
 
 
0 komment , kategória:  Mondjuk el - de hogyan?  
Nem szükséges négy doktorátus
  2016-07-24 19:28:17, vasárnap
 
  A hozzánk intézett kérdéseken gondolkodva rettenetesen letörhet saját műveletlenségünk tudata. Úgy képzeljük, hogy mielőtt megfelelő válaszokat tudnánk adni, meg kell szereznünk négy doktorátust, és végig kell olvasnunk 5000 kötet könyvet. Eláll a lélegzetünk, ha erre a reménytelen feladatra gondolunk. Azután levonjuk a következtetést: ,,Ezt nem tudom megcsinálni. Azt hiszem, ez nem az én bizonyságtevő területem." Azonban hadd biztosítsam az olvasót afelől - mint aki abban a kiváltságban részesültem, hogy nem keresztyén hallgatók százaihoz beszélhettem majdnem kétszáz egyetemen, itthon és külföldön -, hogy nem ez a helyzet!
Amikor utazgatni kezdtem, azt hittem, soha nem élem túl. Az első evangélizációs beszélgetést sok évvel ezelőtt a kansasi egyetemen, pont az ösztöndíjas diákok kollégiumában tartottam. Ezt gondoltam: ,,Uram, miért pont a tudomány leendő agytrösztjei számára fenntartott kollégiumok egyikében kell kezdenem? Ezek ízekre fognak szedni engem!" Ám Isten kegyelme és jósága által túléltem azt az estét. Sőt, mi több, az egyik fiú keresztyénné lett, és ma is hűségesen szolgálja Jézus Krisztust. Azon az estén hasznos ismereteket kezdtem szerezni. Felfedeztem, hogy a nem hívők milyen kérdéseket forgatnak a fejükben. Amikor más egyetemekre látogatva egyre többet beszélgettem a hallgatókkal, a feltett kérdésekben rendszert fedeztem fel.
Az ember az élet minden területén fél az ismeretlentől. Miért nem szeretjük a házalást? Sokan a gondolatától is reszketnek, mert nem tudják, mi van az ajtó mögött. Alapvetően miért félnek az emberek a haláltól? Amíg meg nem ismerjük Jézus Krisztust, a halál a nagy ismeretlen. Minden tapasztalat nehéz, amely magában hordja az ismeretlent. Első nyilvános szolgálataim nagy problémát jelentettek számomra, mert nem tudtam, mire számíthatok. Ma azonban igen nagy biztonsággal előre meg tudom mondani, milyen kérdések fognak elhangozni egy nem keresztyénekkel folytatott vitaest során. Néhány kérdés eltérhet a szokványostól, legtöbbjük azonban beleillik az alapkategóriák egyikébe. (folyt. köv.)

Paul Little
 
 
0 komment , kategória:  Mondjuk el - de hogyan?  
A gondolati integritás elősegítése
  2016-07-24 19:27:36, vasárnap
 
  John Stott, ismert író és előadó következő kijelentése megragadja a helyes egyensúlyt: ,,Nem adhatunk lovat a másik intellektuális gőgje alá, de elő kell segítenünk gondolati integritását." Az egész személynek - értelmével, érzelmeivel és akaratával együtt - meg kell változnia. Ha csupán az értelme tér meg, az akarata nem, úgy az illető nem lett keresztyén. A negyedik fejezetben tárgyaltuk, hogy nem elég pusztán értelmünkkel jóváhagyni a keresztyénség tételeit. Másrészről, aki érzelmi alapon fogadja el Krisztust, értelmi és akarati szinten pedig nem, annak sem teljes a megtérése. A teljes személyiségnek - az értelemnek, az érzelemnek és az akaratnak egyaránt - át kell alakulnia.
Én lennék az utolsó, aki azt állítja, hogy mi, keresztyének ismerjük az összes választ a világ, vagy akár a keresztyénség problémáira. Semmi esetre sem! Pascal francia filozófus és matematikus rámutatott, hogy az ,,ész legnagyobb cselekedete annak felismerése, hogy végtelen sok olyan dolog van, amely meghaladja". Az Úr azonban önmagára utalva ezt mondta: ,,Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket." (Jn 8:32) Bizonyára azt értette ezen, hogy vannak olyan abszolútumok, amelyekre életünket és sorsunkat alapozhatjuk. Ezek nélkül a keresztyének vajmi keveset tudnának nyújtani a mai világnak.
Nagyon zavarónak találom azt a keresztyének és nem keresztyének között egyaránt elterjedt hozzáállást, miszerint az igazság keresése fontosabb, mint annak elérése. Az emberek valójában nem akarják tudni a válaszokat, mivel az véget vetne játékuknak. Számukra az igazság keresése a minden. Maga az igazság kevésbé vonzó - ezt a tényt gyakran azzal magyarázzák, hogy az igazság megközelíthetetlen. Ennek eredményeképp majdnem minden választ felületes vagy kiagyalt válasznak tartanak.
Szerintem ez veszélyes gondolkodás. Egy érvényes válasz nem szükségszerűen felületes. A felületességet elárulja az a magatartásmód, ahogy a választ adják. A felületes válasz úgy jön, ahogyan a zenegép kidobja a lemezt, ha bedobjuk az érmét a nyílásba. Ám a kérdező hátterét és kérdését figyelembe vevő válasz, amely vitathatatlanul a lényegre tör, nem felületes. Nem változtathatjuk meg a tényeket, hogy beszélgetőpartnerünk előfeltételezéseihez igazítsuk őket, hanem éppenséggel megkérdőjelezhetjük velük az illető gondolati integritását. Ne riadjunk vissza az általunk elfogadott igazság őszinte kinyilvánításától! (folyt. köv.)

Paul Little
 
 
0 komment , kategória:  Mondjuk el - de hogyan?  
Két ártalmas magatartásforma
  2016-07-24 19:26:51, vasárnap
 
  A nem hívők által feltett kérdések megfontolásakor és megválaszolásakor két egymással ellentétes, de egyformán káros magatartásformát kell kerülnünk. Az első az alapvetően értelemellenes hozzáállás. Egyesek ezt hangoztatják: "Ne törődj az emberi bölcsességgel! Még a keresztyénséget se próbáld megérteni!" Ezzel arra céloznak, hogy helytelen próbálkozás bizonyos gondolatokat végigvinni.
Továbbá gyakran figyelmeztetnek ekképpen: "Ne hagyd, hogy a kérdések mellékvágányra tereljenek! Csak a tiszta evangéliumot hirdesd!" Az ilyen álláspont tragikus következménye az, hogy sok gondolkodó nem keresztyén magatartásunkból azt a következtetést vonja le, hogy őszinte kérdéseikre nincs válasz. Sőt, olykor mi magunk is kétségbe vonjuk, hogy vajon igazunk van-e: ha szembenéznénk a valós tényekkel, vajon kiállná-é a próbát a hitünk? Az értelemellenes hozzáállás rendszerint zsákutca mind a nem keresztyén, mind a magunk számára.
Másodszor, őrizkednünk kell a saját válaszainkba vetett naiv bizodalomtól, mintha maguk a feleletek elvezethetnék az embereket Jézus Krisztushoz. Néha hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy minden magyarázat, amely számunkra érthető, és néhány embernek már segített, varázspálca. Fogjuk magunkat és annyira elbűvöljük vele az embereket, hogy nem lesz más választásuk, mint hinni. Természetesen naiv ez az elgondolásunk, mivel már említettük, hogy senki sem hívja Jézust Úrnak, csak a Szentlélek által. Ha a Szentlélek nem világosítja meg az emberek értelmét, hogy az igazságot igazságnak lássák; ha nem hajlítja meg büszke akaratukat, hogy meghódoljanak Jézus Krisztus előtt, akkor egyetlen szavunk sem fog eljutni hozzájuk. Ám Isten kezében a barátaink kérdéseire adott értelmes válasz olyan eszköz lehet, amely megnyitja szívüket és értelmüket az evangélium előtt.
Kétségtelen, hogy közöttünk és a kérdező között szellemi háború zajlik. Pál elmagyarázta, mi az oka az emberek hitetlenségének: "Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát." (2Kor 4,4)
Az ismeret senkit nem vezet el az igazsághoz, hacsak nem megy végbe ezzel egyidőben egy természetfeletti folyamat is, amely megvilágosítja őket. Isten és a Szentlélek gyakran alkalmazza az ismeretközlés eszközét arra, hogy valakit a Jézus Krisztusban való hitre vezessen. (folyt. köv.)

Paul Little
 
 
0 komment , kategória:  Mondjuk el - de hogyan?  
Miért hiszünk?
  2016-07-24 19:25:52, vasárnap
 
 
Napjainkban nem elég azt tudni, hogy mit hiszünk mint keresztyének, hanem tisztában kell lennünk azzal is, hogy miért hiszünk. Minden keresztyénnek képesnek kell lennie megvédeni a hitét. Ezért felelősséggel tartozunk, amint azt az 1Péter 3,15-ben olvashatjuk: ,,Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan tegyétek."
Ez nem fakultatív parancs. Alapos, gyakorlati okai vannak. Mivel a hit személyes meggyőződésünk, meg kell tudnunk válaszolni a felmerülő kérdéseket. Ha saját magunk nem vagyunk tökéletesen meggyőződve arról, hogy Jézus Krisztus az igazság, akkor soha senkinek nem fogjuk eredményesen továbbadni az evangéliumot. Azonfelül hívő életünk hamarosan sekélyessé válik. Az ember nem tudja olyasmire rákényszeríteni az akaratát, amiről értelmileg nincs meggyőződve: ez érzelmi összeomláshoz vezet. Saját magunknak bizonyosnak kell lennünk az igazság felől.
Másodszor, felelősségteljesen segítenünk kell a gondolkodó nem keresztyéneknek megválaszolni a keresztyénséggel kapcsolatos őszinte kérdéseiket. Ha a nem hívők állandóan elnémítanak kérdéseikkel, akkor csupán a hitetlenség mellett szóló érveiket erősítjük meg.
Nem azt akarom ezzel mondani, hogy fel kell hagynunk a Jézus Krisztusról való bizonyságtétellel, ha nincs mindenre válaszunk. Mindig támaszkodhatunk a saját tapasztalatainkra, amint a vak ember tette a János 9-ben. Amikor egy sor olyan kérdést tettek fel neki, amelyekre nem tudott felelni, egyszerűen ezt mondta bírálóinak: ,,Egyet tudok: bár vak voltam, most látok." (Jn 9,25) Ha nem ismerjük a válaszokat a hozzánk intézett kérdésekre, még mindig támaszkodhatunk arra, amit tudunk: Jézus Krisztus megváltoztatta az életünket. Azonban ne ez legyen az egyetlen menedékünk! Felelősséggel tartozunk azért, hogy megkeressük a válaszokat az ismételten feltett kérdésekre. (folyt. köv.)

Paul Little
 
 
0 komment , kategória:  Mondjuk el - de hogyan?  
Gondoskodás az újonnan hitre jutott keresztyénekről
  2016-07-24 19:24:58, vasárnap
 
  Mit gondolnánk egy olyan anyáról, aki egyik gyereket a másik után hozza a világra, majd születése után elhagyja őket? Ugyanezt mondhatjuk el azokról, akik elvezetnek másokat Isten országába, és aztán magukra hagyják őket, hogy egyedül boldoguljanak. A fiatal keresztyénekről való gondoskodás ugyanolyan fontos, mint megtérésre segíteni őket. Miután valaki elhatározza, hogy Krisztusba veti a bizalmát, szükséges, hogy megismerje döntésének következményeit, s ezáltal megerősödjön! Az újonnan hitre jutott keresztyének szükségletei nem mindenben egyeznek meg, de hadd soroljunk fel néhány irányelvet!
1. Kapjon teljes képet!
Az újonnan hitre jutott keresztyéneknek meg kell ismerniük az evangélium teljességét. Másképp szólva, tudniuk kell, hogy Isten minden embert a sötétség birodalmából a világosság birodalmába hív. Isten szerte a világon mindenütt munkálkodik, s tapasztalatuk ennek az átfogó folyamatnak része. Mint oly sok más ember, ők is meghallották Isten hívását. Így nekik ugyanúgy szükségük van segítségre, hogy képesek legyenek szavakba önteni, mi történt velük.
2. Irányítsuk figyelmüket a lelki táplálékra!
Hamar meg kell tanulniuk, hogyan táplálják új lelki életüket. ,,Mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok..." (1Pt 2,2). Adjunk néhány konkrét utasítást a Szentírás olvasására vonatkozóan! Ne csak azt mondjuk: ,,Menj, és olvasd a Bibliát!" Mit fognak tenni? Természetesen, mint minden könyv esetében, az elején fogják kezdeni az olvasást. Hány emberrel találkoztunk már, aki a Teremtés könyvénél kezdte olvasni a Bibliát, és a Mózes harmadik könyve közepére feladta a küzdelmet?
Esetleg elmagyarázhatjuk a Biblia szerkezetét (különálló ,,könyvek"-ből áll, amelyek a tartalomjegyzékben szerepelnek; a könyvek fejezetekre oszlanak, a fejezetek pedig általában egy mondatból álló versekre, amelyeket index-számok jeleznek a szövegben). Említsük meg, hogy mivel a Bibliát eredetileg nem magyarul írták, a történelem folyamán több ember lefordította! A különböző fordítások nyelvezete eltérő, de az alapvető üzenet minden változatban megegyezik. Ajánljuk fel új testvérünknek, hogy segítünk megválasztani azt a fordítást, amely igényeinek leginkább megfelel!
Javasoljuk Márk evangéliumának az olvasását! Hagyjuk, hogy egyedül kikeressék Márk könyvét, és győződjünk meg róla, hogy be tudnak azonosítani bizonyos igeverseket! Magyarázzuk el, hogy ez a képesség később a segítségükre lesz!
Esetleg tegyünk fel egy-két kérdést, amelyet a könyv olvasása során megválaszolhatnak maguknak.
Megkérdezhetik maguktól: ,,Mit tudok meg az Úr Jézus Krisztusról ebből az igerészből?" Majd feltehetik a kérdést: ,,Szó van-e valamilyen követendő parancsról, és hogyan tarthatom meg azt?" Még sok más dolgot kérdezhetnénk, de mindössze két kérdést tegyünk fel! Sikerélményük lesz, ha egy ilyen egyszerű, konkrét feladatot megoldanak, és átélik azt a csodálatos élményt, hogy Isten közvetlenül szól hozzájuk. Javasolhatjuk továbbá valamilyen bibliatanulmányozó kalauz követését!
Ha tehetjük rendszeresen találkozzunk az ilyen barátainkkal, vagy pedig telefonon illetve levélben érintkezzünk velük! Ha távol élünk egymástól, küldjük el őket egy helyi gyülekezetbe, amely kész segítséget nyújtani új testvéreinknek, hogy új életükben meggyökerezzenek!
3. Erősítsük meg őket az üdvbizonyosságban a Bibliában szereplő isteni ígéretek alapján!
Gyakran segítenünk kell új keresztyén barátainknak bizonyosságot nyerni afelől, hogy valóban Isten gyermekei. Tudniuk kell továbbá, hogy érzelmeiket nem tekinthetik e bizonyosság alapjának. Az 1János 5,11-13-ból megtudjuk, hogy bizonyságunk csakis azon alapul, hogy ,,miénk a Fiú". Kétségtelen, hogy bűnös szokásaik tovább gyötörhetik őket, mint ahogy valamennyiünket háborgatnak. De tudassuk velük, hogy viselkedésükben és életükben kezdetét kell venniük bizonyos változásoknak! Ne áltassuk azzal az embereket, hogy Isten családjába tartoznak, ha semmilyen bizonyíték nincs rá, hogy Isten Lelke alakítja életüket! Ebben az esetben türelmesen és világosan magyarázzuk el, mit jelent hinni és befogadni az Úr Jézus Krisztust.
4. Segítsünk nekik megérteni, mit kezdjenek a bűnnel az életükben!
A fiatal keresztyéneket megingathatja a tény, hogy új életük nem mentes a bűntől. Olykor szükséges az 1János 1,9 alapján rámutatnunk a közösség és a kapcsolat közötti különbségre. Ha egy házaspár összeszólalkozik, és úgy érzik, a válás szélén állnak, a helyzet nagyon is súlyos lehet. De ha kibékülnek, nem szükséges újraházasodniuk. Kapcsolatuk szilárd. Házasságkötésükkel egyszer s mindenkorra megalapozták. De miután házastársi közösségük megbomlott, kapcsolatuk csakis a bűnvallás és a helyreállítás útján hozható rendbe. Ugyanez érvényes a keresztyén életben. Újonnan hitre jutott testvéreinknek el kell mondanunk, hogyan győzhetik le a bűnt új életükben. Hívjuk fel a figyelmüket az 1Korinthus 10,13-ra és magyarázzuk el, hogy a kísértés minden pillanatában Krisztusra kell nézniük!
5. Segítsünk nekik egészséges kapcsolatot fenntartani a kívülállókkal!
Van, aki hitre jutása után mintha szándékosan megrontaná kapcsolatát a hozzá legközelebb álló nem keresztyénekkel. Kapcsolataik nagymértékben sérülnek. Több emberrel beszéltem - különösen fiatal kamaszokkal illetve diákokkal -, akik komoly fájdalmat éreznek, valahányszor hazatérnek családjukba. Frissen megtérve alighanem nagy lelkesedés tölti el őket, de ha nem megfelelő módon osztják meg lelkesedésüket, olyan akadályokat gördíthetnek az evangélium befogadása elé, amely évekig eltarthat. Minél bensőségesebb a kapcsolat, annál kényesebb ez a kérdés.
Az ilyen fiataloknak, mielőtt bármit is mondanának, először hozzá kellene látniuk, hogy kitakarítsák a szobájukat. Vagy fel kellene ajánlaniuk szüleiknek, hogy segítenek a ház körül. Vagy hetente pár éjszakát otthon kellene tölteniük. Majd mikor a szülők felébrednek kábulatukból, és megkérdezik: ,,Mi a csuda történt veled?", akkor előadhatják történetüket. ,,Hát tudjátok, lehet, hogy ez nektek semmi újat nem mond, de hirtelen mindez értelmet nyert számomra." Majd mondjuk el, mi célból jött el Krisztus, anélkül hogy arra céloznánk, hogy a szüleink tudatlan pogányok.
Ám ezzel szemben sok fiatal hazamegy, és minden megnyilvánulása ezt közvetíti a szülei felé: ,,Hol voltatok életem első éveiben? Én tudom, miről van szó, és jobban tennétek, ha ti is éberebben keresnétek!" Ezek a fiatalok szintén őszintén át szeretnék adni, hogy mi történt velük, de az általuk okozott fájdalom kiszámíthatatlan. Ugyanolyan tisztelettel és előzékenyen kell közelednünk a nem keresztyének, mint hívő testvéreink felé.
6. Segítsünk nekik közösséget találni!
Végül kulcsfontosságú, hogy újonnan hitre jutott keresztyén barátainkat bemutassuk más keresztyéneknek és a helyi egyházi közösségnek. Az Úr Jézus tudta, hogy szükségünk lesz Isten családjának melegére és támogatására. Ez az egyik oka, amiért megalapította az egyházat. Mondjuk el új hívő barátainknak, hogy a gyülekezet alkalmat ad arra, hogy elmélyüljünk az Úr megismerésében, valamint hogy részt vállaljunk a keresztyén szolgálatból! E két tényező alapján kell megválasztaniuk keresztyén gyülekezetüket.
Ha idővel úgy találják, hogy lelkileg, sem a Szentírás ismeretében nem növekednek, akkor imában vezetést kell kérniük gyülekezeti hovatartozásuk kérdésében. Biztosítsuk őket afelől, hogy Isten vezetni fogja őket!
Időt és energiát vesz igénybe, hogy új testvéreinkkel foglalkozzunk, de az örök jutalom a lehető legnagyobb. Kérjük Istent, hogy adjon az újonnan hitre jutott keresztyének iránt érző szívet, és használjon bennünket, hogy segíthessünk nekik tartósan elkötelezni magukat az Úrnak!

Kérdések

1.A szerző ebben a fejezetben felsorol néhány elterjedt téveszmét a keresztyénségről! Mit válaszolnánk a keresztyénséggel szemben felhozott alábbi ellenvetésekre?
-Igazából nem látom, hogy a keresztyének máshogyan élnének, mint a nem keresztyének.
-Én már keresztyén vagyok, hisz gyermekkoromban megkereszteltek.
-Egyáltalán nem akarok keresztyén lenni, mert a keresztyének ki akarták irtani népemet, a zsidóságot.
-Én rendszeresen templomba járok, és az egyházi adót is befizetem.
2.A felsoroltakon kívül még milyen téveszmékkel találkoztunk a keresztyénséget illetően? Mit mondanánk azoknak, akik így vélekednek?
3.Mit válaszolnánk barátunknak, ha így fordulna hozzánk: ,,Örülök, hogy Krisztus megbocsátja bűneimet, de nekem nincs mit megbánnom. Vagyok olyan jó, mint akárki más!"
4.Mennyiben tartozunk felelősséggel barátunk lelki növekedéséért, akit mi vezettünk Krisztushoz?
5.Miért szorulnak segítségre a frissen megtért keresztyének a nem hívőkkel és a családjukkal való kapcsolat terén?
(folyt. köv.)

Paul Little
 
 
0 komment , kategória:  Mondjuk el - de hogyan?  
Három lépés
  2016-07-24 19:23:59, vasárnap
 
  Szeretnék néhány gyakorlati lépést javasolni, melyek segítségével fejleszthetjük evangéliumi ismereteinket, és jobban megérthetjük az üzenetet.
1. Írjuk le az evangéliumot levél formájában! Egy képzeletbeli barátunkhoz intézzük a levelet, akinek nincsenek ellenvetései, de nem ismeri az örömhírt! Magyarázzuk el, mit kell tudnia ahhoz, hogy keresztyénné váljon! Kérjünk meg valakit, hogy olvassa el a levelet, és értékelje ki azt! Esetleg eszünkbe is juthat egy megfelelő ember, akinek elküldhetnénk.
2. Gyakorlásképp próbáljuk megosztani Krisztus üzenetét egy keresztyén barátunkkal!
Próbáljuk ezt el kétszer! Az első alkalommal barátunk tegyen úgy, mintha a beszélgetés kezdetén kevés érdeklődést mutatna a hit kérdése iránt! Másodszorra úgy játsszuk el a beszélgetést, hogy barátunk érdeklődést tanúsít!
3. Beszéljünk egy nem hívő barátunknak erről a gyakorlatról!
Kérdezzük meg Őt, van-e ideje meghallgatni bennünket, amint elmagyarázzuk a keresztyén hit lényegét. Mondjuk el neki, hogy szeretnénk megtanulni érthető módon átadni a keresztyénség üzenetét, és bármilyen segítség sokat jelentene. A világos magyarázat egyetlen garanciája, ha hallgatónk pontosan vissza tudja adni azokat a gondolatokat, amelyeket szerettünk volna megértetni vele. (folyt. köv.)

Paul Little
 
 
0 komment , kategória:  Mondjuk el - de hogyan?  
Alapminta
  2016-07-23 10:38:18, szombat
 
  Alapminta


Ez tehát az evangélium öt alapigazsága, melyeket el kell sajátítanunk, hogy alkalomadtán könnyen átadhassuk őket. Ám ilyen részletességgel nem mindig tudjuk kifejteni őket az embereknek. Ezért inkább tekintsük őket általános irányelveknek! Fontos viszont könnyen érthető formában összefoglalnunk a mondanivalónkat. Hadd soroljuk fel néhány általam és mások által használt alapmintát a keresztyénség lényegének átadására!


1. Három lépcsős minta

-Az emberiség alapvető baja Jézus meghatározása szerint: elszakadtak Teremtőjüktől (Ézs 53,6; Róm 3,11-12).
-Jézus diagnózisa: az elszakadás oka az egyetemes emberi fertőzés, a bűn (Mk 7,15).
-Jézus megoldása: A kapcsolat helyreállítása saját halála által (Róm 5,8; 1Pt 2,24).

2. Négy lépés Istenhez

-Isten: két jellemző - Ő szent; Ő a szerető Teremtő (1Jn 1,5; Zsolt 100,3).
-Az emberek: kettős tragédia - fellázadtunk; megszegtük Isten törvényét (Jak 2,10; Zsolt 14,2-3).
-Jézus Krisztus: Halála által megbékéltette az embereket a Teremtővel (Róm 5,6-8).
-Az ember válasza: bűnbánat, hit, elfogadás (ApCsel 17,30; Jn 1,12).

3. Jézus meghatározása a keresztyénségről

-"Én vagyok az élet kenyere." (Jn 6,35)
-"Én vagyok az út, az igazság és az élet." (Jn 14,6)
-"Én vagyok a világ világossága." (Jn 8,12)
-"Jöjjetek énhozzám..." (Mt 11,28)

4. Vallás vagy keresztyénség

-Sokan azt hiszik, hogy a keresztyénség aktív cselekvést jelent - jó cselekedeteinknek túlsúlyban kell lenniük rossz cselekedeteinkkel szemben. Azt gondolják: ,,Ha Isten rangsorol, akkor biztos bejutok." (Tit 3,5)
-A Bibliában ezzel szemben azt olvassuk: ,,Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék." (Ef 2,8-9)
-A keresztyénség már elvégzett dolog: Egyedül Jézus Krisztus tehet elég jóvá bennünket ahhoz, hogy belépjünk a mennybe.
Ő megbocsátja a bűneinket és igazzá tesz Isten előtt (Róm 5,8). A Bibliában ez áll: ,,Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül." (Róm 3,28) ,,Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk, Jézus Krisztus által." (Róm 5,1)

5. A római út

-"Mindenki vétkezett." (Róm 3,23)
-"Isten kegyelmi ajándéka az örök élet ..." (Róm 6,23)
-"Ha tehát száddal vallod... és szíveddel hiszed..." (Róm 10,9-10)

Az örömhír alapüzenetének más tömör összefoglalását is használhatjuk ugródeszkának. De bármelyik módszert használjuk is, ne feledjük, hogy bibliailag műveletlen társadalomban élünk! Őrizkedjünk a bennfentes nyelvhasználattól! Valószínűleg mélyen csalódni fogunk, ha azt feltételezzük, hogy hallgatóságunk komoly bibliaismerettel rendelkezik. Ezt belátva törekedni fogunk arra, hogy világosan meghatározzuk azokat a fogalmakat, amelyek nekünk sokat jelentenek, de a nem hívőknek szinte semmit, mint például: keresztyén, Megváltó, örök élet, bűn, újjászületés, megújulás, üdvözülés, üdvözült, kiengesztelés, megszentelés, megigazulás. Mit értünk tulajdonképpen ezeken a szavakon? A legjobb módszer leírni a szó meghatározását, anélkül hogy a szót magát használnánk. (folyt. köv.)

Paul Little
 
 
0 komment , kategória:  Mondjuk el - de hogyan?  
Keresztyénné lenni
  2016-07-23 10:36:38, szombat
 
  5. Keresztyénné lenni


Felsoroltuk a Jézus Krisztusra vonatkozó tényeket - istenségét, halálát, feltámadását, valamint az ember elszakadását Istentől. Mindez azonban korántsem száraz teológia. Ezek a kijelentések mindannyiunkra vonatkoznak, és válaszképpen nem elég a puszta fejbólintás. Valóban azt követelik tőlünk, hogy változtassuk meg a bűnről alkotott elképzelésünket, és saját elhatározásunkból forduljunk Istenhez. Rá kell döbbennünk Isten szentségére, és be kell látnunk, hogy teljességgel képtelenek vagyunk megfelelni az isteni tökéletesség mértékének. Agrippa előtt tartott védőbeszédében Pál elmondja, hogy mind a zsidóknak, mind a pogányoknak hirdette, hogy ,,térjenek meg, és forduljanak az Istenhez" (ApCsel 26,20).
Istenhez fordulásunkban az érzelmek szintén szerepet játszanak. Az ,,Isten szerinti szomorúság" - de nem a felületes sajnálkozás bűneink miatt - gyakran megelőzi az Úrban való hitet. Pál a 2Korintus 7,10-ben mondja: ,,Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre." Bár az érzelem nem lehet az igazi megbánás mérőfoka, biztosak lehetünk benne, hogy bűnbánatunkat bizonyos érzelmek fogják kísérni.
Az igazi megbánás próbája az akarat. A tékozló fiú nem csak elméletben tért észre, hanem tettre szánta el magát: ,,Útra kelek, elmegyek apámhoz... És útra kelve el is ment az apjához." (Lk 15,18.20)
A megbánást követően az embereknek meg kell tenniük az első lépést, azaz személyesen Jézus Krisztusba helyezni bizalmukat. Ezt a tapasztalatot azonban nem könnyű érthetően megfogalmazni. Homályos, elvont kifejezéseket szoktunk használni, mint hinni, bízni, hitre jutni stb., amelyek nem írják körül kézzelfoghatóan, mit is jelent keresztyénné válni.
Meglátásom szerint az Újszövetség legvilágosabb kijelentése arról, hogyan is lehetünk keresztyének, a János 1,12-ben található: ,,Akik pedig befogadták (Jézus Krisztust), azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében." Ebben a kijelentésben három cselekvő ige van: hinni, befogadni, valamivé lenni. Ezt egyszer a következőképpen fogalmazták meg: a keresztyénné válás során valamit el kell hinnünk, és valakit be kell fogadnunk. Ez találóan összegzi a fent idézett verset.
Nagy jelentőségű, hogy az Újszövetség a házassággal ábrázolja a keresztyénné válást és a hitben járást. Nyilvánvaló, hogy pusztán attól, hogy hiszünk egy lányban vagy fiúban - bármilyen erős legyen a hitünk -, még nem leszünk házasok. Ha ezen túlmenően érzelmileg is érintve vagyunk, még ettől sem leszünk házasok!
Egy agglegény is mondhatja: ,,Persze, hogy hiszek a házasságban, meg vagyok győződve a szükségességéről. Látnátok, mennyi könyvet olvastam erről a kérdésről! Szakértő vagyok a témában. Emellett számos esküvőn vettem részt. Mégis, különös módon nem igazán értem a dolgot. A házasság nem tűnik számomra valószerűnek." Egyszerűen nem értette meg, hogy a házasságkötéshez a férfinak először hinnie kell egy nőben, azután be kell fogadnia őt az életébe. A házasság létrejöttéhez az embernek el kell jutnia az elhatározáshoz, és ki kell mondania, hogy ,,akarom". Ezzel elkötelezi magát a másiknak, és létrehozza a kapcsolatot.
Jóllehet mosolygunk a fent említett agglegényen, sokan pontosan olyanok vagyunk, mint ő. A párhuzam nyilvánvaló. Az emberek sok mindent tudhatnak Jézusról, s ugyanakkor előfordulhat, hogy magát az Urat nem ismerik. Ahhoz, hogy valaki keresztyén legyen, el kell köteleznie magát az élő Úrnak. Az elkötelezettség egy szeretetkapcsolaton és az engedelmességen alapul. Hinnünk kell Jézusban és személyesen be kell fogadnunk Őt az életünkbe, hogy Isten gyermekeivé váljunk.
Ez az analógia rávilágít, hogy a tények pusztán értelmi belátása által az ember ugyanúgy nem lesz keresztyén, ahogy a dolgok értelmi jóváhagyása által senki nem lesz házas. Sokan azért elégedetlenek a keresztyénséggel, mert hasonlóak az agglegényhez, akit ugyan egy hajszál választott el tőle, de soha nem ugrott bele a házasságba. Elképzelhető, hogy egy tucat könyvet elolvastak a keresztyénségről, sőt, vallásórákon vettek részt, de soha nem kötelezték el magukat. A házasság nyilvánvalóan nem a 67-es számú filozófia a 12-es számú magányossággal szemben. A keresztyénség sem a 78-as számú filozófia a 3-as számú egzisztencializmussal, a 14-es számú szabadgondolkodással vagy a 21-es számú logikai pozitivizmussal szemben. Sokkal inkább eleven kapcsolat egy élő személlyel, az Úr Jézus Krisztussal. Ahogy a házasság függetlenségünk feladását jelenti, és attól kezdve a házastársunkkal való - kölcsönös megegyezésen alapuló - kapcsolat irányítja az életünket, ugyanígy Krisztus elfogadása is. A bűn lényegében az Istentől független életvitel - az, hogy inkább a magam útját járom, mint az övét. Ugyanez jellemzi a nem keresztyéneket. Istentől függetlenül élnek, és a maguk útját követik.
A bűnbánat lényege ennek az énközpontú életnek a megtagadása, miközben Krisztust és az Ő akaratát teszem életem központjává. A házasságban minden döntésünkben számolnunk kell a másik személlyel. Krisztus befogadásakor ,,tanácskérő" kapcsolatba lépünk vele életünk minden területén. Első gondolatunk ez kell hogy legyen: Ő mit gondol és mit kíván? Ennek az a szépsége, hogy Istennek számít, hogy mit kezdünk az életünkkel.
Akkor tehát hogyan fogadja be valaki Jézus Krisztust? A Jelenések könyve 3,20-ban Jézus Krisztus házhoz hasonlítja az életünket és ezt mondja: ,,Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem."
Ennek a versnek a kapcsán gyakran megkérdezek egy-egy érdeklődő diákot: ,,Tegyük fel, hogy valaki a szobád ajtajához jön és kopogtat. Hogyan bocsátanád be az illetőt?" A diák gondolkodik egy pillanatig, majd ezt mondja: ,,Kinyitnám az ajtót." Erre így válaszolok: ,,Pontosan! És aztán mit tennél?" Mindig ezt mondják: ,,Behívnám." Rendszerint megvilágosodás tükröződik az arcukon, amikor rájönnek, hogy éppen így lehet valaki keresztyénné. Az Úr Jézus Krisztus zörget életünk ajtaján. Nem fog hívatlanul vagy erőszakosan bejönni, hanem csak a hívásunkra.
Egyszerűen, a saját szavainkkal imádkozva hívhatjuk be Őt az életünkbe. Amint elfogadjuk Őt, megígéri, hogy betér, és velünk marad mindörökké. (folyt. köv.)

Paul Little
 
 
0 komment , kategória:  Mondjuk el - de hogyan?  
Krisztus feltámadásának ténye és jelentősége
  2016-07-23 10:34:55, szombat
 
  4. Krisztus feltámadásának ténye és jelentősége



Jézus feltámadásának drámai történetét szintén mind a négy evangélium elbeszéli. A legélettelibb beszámoló talán a Lukács 24,36-45-ben található. Jézus halála után a tanítványok visszatértek a galileai tengerhez halászni. Hirtelen Jézus "megállt közöttük, és így köszöntötte őket: 'Békesség nektek!'"(36.vers) Képzelhetjük, mennyire megijedtek; azt hitték, szellemet látnak. De Jézus ezekkel a klasszikussá vált szavakkal fordult hozzájuk: "Tapintsatok meg és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van." (39.vers) Jézus Krisztus feltámadt a halálból! Nem csak lélekben, de testben is! Ezzel a vitathatatlan ténnyel a legteljesebb mértékben érvényt szerzett istenségéről szóló kijelentésének. Majd tíz külön-külön feljegyzett megjelenés során csalhatatlanul tanújelét adta annak, hogy él. A feltámadt Jézus e megjelenései forradalmasították a korai keresztyének életét. Nagypénteken riadtak és csalódottak voltak, de Húsvét-vasárnapot követően elindították a hatalmas keresztyén mozgalmat.
A feltámadás jelentősége a mi időnkben az, hogy az Úr Jézus Krisztus ma is él. Él, és hatalma van arra, hogy beköltözzön bárki életébe, aki hívja Őt. A feltámadásnak ez a ma is ható ereje teszi a keresztyénséget páratlanná és egyedülállóvá. (folyt. köv.)

Paul Little
 
 
0 komment , kategória:  Mondjuk el - de hogyan?  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 58 
2017.03 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 7 db bejegyzés
e hónap: 581 db bejegyzés
e év: 1773 db bejegyzés
Összes: 5615 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1436
  • e Hét: 5938
  • e Hónap: 42985
  • e Év: 99648
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.