Regisztráció  Belépés
katalinkohut.blog.xfree.hu
A szeretet mindent meggyógyít, a szíve szétterjeszti önmagát a világmindenségben H. Kohut Katalin
2017.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Mire való a csönd?
  2017-12-05 23:02:57, kedd
 
  A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:
- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:
- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:
Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:
- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:
- Saját arcunkat látjuk a kútban!
- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.
A látogatók megértették a remete tanítását.
/ Erhart Kaestner: Mire való a csönd? /
 
 
0 komment , kategória:  Lélekmelengető írások,vers  
A jel
  2017-12-04 09:18:18, hétfő
 
 
"Egy fiatalember egymagában ült az autóbuszon. Kitekintett az ablakon. Alig múlt húsz éves, csinos, finom arcvonású fiú volt. Egy nő ült le a mellette lévő ülésre. Miután kicsit kedvesen elbeszélgettek a meleg tavaszias időről, a fiú váratlanul így szólt:
- Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé.
Áradt a szó belőle, miközben mesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és az a bűntett, amit elkövetett mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a két év alatt semmi hírt nem kapott. Tudta, hogy szülei túl szegények ahhoz, hogy vállalják az utat és meglátogassák őt a börtönben, és azt is tudta, hogy túl tudattalannak érzik magukat ahhoz, hogy levelet írjanak neki. Mivel választ nem kapott, ő a maga részéről nem írt nekik többet.
Szabadulása előtt három héttel tett egy utolsó, reménytelen próbálkozást, hogy kapcsolatba lépjen velük. Bocsánatukért könyörgött, amiért csalódást okozott nekik.
Miután kiengedték, felszállt az első buszra, ami éppen a házuk előtt haladt el, ott ahol felnevelkedett, és ahol még most is élnek szülei.
Szüleinek megírta, hogy megbocsátásuk jeléül egy jelet kér tőlük. Olyan jelet, amit jól lát az autóbuszból: ha még visszafogadnák őt, kössenek egy szalagot a házuk előtt álló fára. Ha ezt a jelet nem látja, nem száll le az autóbuszról, és örökre távozni fog életükből.
Az úti célhoz közeledve a fiút egyre nagyobb nyugtalanság töltötte el. Nem mert az ablakon kinézni. Biztos volt benne, hogy a fán nem fogja meglátni a szalagot.
Útitársa, végighallgatta történetét, majd udvariasan megkérte a fiút:
- Cseréljünk helyet. Majd én figyelek az ablakból.
Éppen csak néhány ház előtt haladt el az autóbusz, amikor a nő meglátta a fát.
Könnyeivel küszködve, kedvesen megérintette a fiatalember vállát:
- Nézze! Nézze! Az egész fát szalagok borítják.
Állatokhoz hasonlítunk, amikor ölünk.
Emberekhez hasonlítunk, amikor ítélünk.
Istenhez hasonlítunk, amikor megbocsátunk."
 
 
0 komment , kategória:  Lélekmelengető írások,vers  
Advent, a négy gyertya
  2017-11-24 21:47:04, péntek
 
 

"Volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.

Azt mondta az első:
- ÉN VAGYOK A BÉKE!
De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni.

A második azt mondta:
- ÉN VAGYOK A HIT!
Sanos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem.
A következő pillanatban egy enyhre fuvallat kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- ÉN A SZERETET VAGYOK!
Nincs már erőm tovább égni!
Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. Erre ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott:
- De hát mi történt?
Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
-Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
ÉN VAGYOK A REMÉNY!

A gyermek szeme felragyogott, megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit.

Legyen a REMÉNY eszköz a kezünkben, amely segít ébren tartani szívünkben a hit, szeretet és béke lángját!"
 
 
0 komment , kategória:  Lélekmelengető írások,vers  
Minek látja a nő magát?
  2017-10-20 13:28:41, péntek
 
  3 évesen: Amikor tükörbe néz egy királylányt lát.

8 évesen: Amikor tükörbe néz Hamupipőkét látja
.
15 évesen: Amikor tükörbe néz egy rémséget lát (Anya, ilyen
fejjel nem mehetek iskolába!).

20 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de mégis úgy dönt,hogy attól még kimegy az utcára.

30 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány,túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de úgy érzi nincs már ideje változtatni rajta, szóval így megy ki az utcára.

40 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány,túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - ám azt mondja,"de legalább tiszta vagyok" és kimegy az utcára.

50 évesen: Amikor tükörbe néz 'saját magát' látja és oda megy ahova akar.

60 évesen: Tükörbe néz és azokra az emberekre emlékezik, akik nem láthatják magukat a tükörben soha többé. Kilép az ajtón és meghódítja a világot.

70 évesen: Amikor tükörbe néz bölcsességet, tudást és vidámságot lát és élvezi az életet.

80 évesen: Nem nyűglődik a tükörrel. Csak felteszi a bíbor
kalapját és megy, hogy nevessen a világgal együtt.
Talán mindannyiunknak korábban kellene megragadnia azt a bíbor kalapot.
 
 
0 komment , kategória:  Lélekmelengető írások,vers  
Ezer forintos órabér
  2017-09-27 07:36:58, szerda
 
  "Kisfiú: - Apa megkérdezhetem, hogy mennyi az órabéred?
Apa: - Ez nem a te dolgod!
Kisfiú: - De mégis mennyi??
Apa: - Ha valóban tudni szeretnéd, 1000 Ft.
Kisfiú: - Apa, adj kölcsön 500 forintot.
Apa: - Mit képzelsz, biztos megint valami hülyeségre kell! - dühösködött.
Apa: - Tudod, mennyit kell 500 forintért dolgoznom? Nem adok.
A kisfiú szomorúan bement a szobájába és becsukta az ajtót. Az apa még mindig bosszankodott, majd amikor lenyugodott, bement a fia szobájába.
Apa: - Alszol fiam?
Kisfiú: - Nem apa, ébren vagyok.
Apa: - Ne haragudj fiam, túl kemény voltam. Nagyon fárasztó volt a mai napom.
Elővette az ötszáz forintot és odaadta a fiának.
Apa: - Tessék fiam.
Kisfiú: - Köszönöm apa! - és mosolyogva elővette a párnája alól a másik ötszázást.
Apa: - Miért akarsz meg több pénzt? - és már ismét kezdett mérgelődni.
Kisfiú: - Mert nem volt egyben az összeg, de most már elegendő. Most már van 1000 forintom. Apa vehetek egy órát az idődből?
És átnyújtotta a pénzt.
Kisfiú: - Kérlek, holnap 1 órával korábban gyere haza. SZERETNÉK VELED VACSORÁZNI!!!
Az apa elérzékenyülve magához ölelte gyermekét és kérte, hogy bocsásson meg neki ....
" Család ahol az élet kezdődik és a szeretet soha nem ér véget! "
 
 
0 komment , kategória:  Lélekmelengető írások,vers  
Tallóztam: mások hibáinak kijavítása
  2017-04-22 20:46:46, szombat
 
  "Erőleves" reggelre:
,,Volt egyszer egy fogadó, melyet Ezüst Csillagnak hívtak. A tulajdonos minden tőle telhetőt elkövetett, hogy minél több vendéget csábítván nyereségessé tegye vállalkozását: a szállás kényelmes volt, a kiszolgálás szívélyes, és az árak elfogadhatók, de mindhiába. Kétségbeesésében elhatározta, hogy kikéri egy bölcs tanácsát.
Miután a bölcs végighallgatta bánatos történetét, azt javasolta, hogy változtassa meg a fogadó nevét.
- Az lehetetlen - mondta a fogadós. - Nemzedékek óta Ezüst Csillag a neve, mindig is így ismerték az egész vidéken.
- Nem - állította a bölcs határozottan -, mostantól fogva Öt Harangnak fogod hívni, a bejárat fölé pedig felakasztasz hat harangot.
- Hat harangot? Ez aztán az abszurdum. Ugyan már minek tenném?
- Csak próbáld ki, és meglátod - mosolygott a bölcs.
Nos, a fogadós megpróbálta. És a következőket tapasztalta. Aki csak elment a fogadója mellett, mind betért, hogy felhívja egy hibára a figyelmét, gondolván, hogy előtte még senki más sem vette észre. Bent azután kellemesen érintette őket a szívélyes kiszolgálás, és ott maradtak egy kis felüdülésre, megadván ezzel a fogadósnak azt az anyagi sikert, amit korábban mindhiába keresett...
...Kevés dolog van, amiben nagyobb örömünket leljük, mint a mások hibáinak kijavításában."
Csodaszép napot kívánok mindenkinek!
...szeretettel..
 
 
0 komment , kategória:  Lélekmelengető írások,vers  
Szente Hilda: A tavasz világgá megy
  2017-04-20 23:02:03, csütörtök
 
 
Volt egy kis ház ahol megpihentek az évszakok. Kávézgattak, beszélgettek. Egy ilyen beszélgetés közben felvetődött, hogy ki miért hasznos. A tél kezdte. Én takarom be a fákat földeket, hó paplannal hogy ne fázzanak míg alszanak. Így tavasszal frissen kipihenten ébredhetnek. A nyár is megszólalt. Én meg érlelem a gyümölcsöket , búzát, hogy ősszel legyen mit enniük az embereknek. Az ősz is elmondta mennyi dolga van neki. Én érlelem be azokat a gyümölcsöket mit a nyár már nem tudott. Majd levetkőztem a fákat hogy a tél elaltassa őket. Hát te tavasz mit csinálsz? Kérdezték a többiek. Tavasz szerényen mondta. Én felébresztem az alvó fákat, virágokat, méheket. Virágba borítom a fákat , virágokat. Az emberek szívébe szerelmet lopok. Hát ez is munka? Nevették ki a tavaszt. Szegény tavasznak rosszul esett, hogy kinevették. Megsértődött és az éj leple alatt elindult világgá pedig éppen ő volt soron az évszak váltásban. Már felébresztette a fákat, virágokat. Mindegyik fa virágba is borult . Másnap reggel hiába keresték az évszakok. Ezért a tél így szólt. Én visszamegyek hogy vissza altassam a fákat mig meg nem találjátok a tavaszt. De hol keressük? Kérdezték a télt. Hát ahol virágok nyílnak ott megtaláljátok. Úgy is tettek. Tél vissza ment hogy hóval és hideggel vissza altassa az ébredő természetet. Nyár és ősz pedig keresni kezdték a tavaszt. Másnap az emberek hideg téli napra ébredtek. Havazott, fagyott. Volt is riadalom az emberek közt. Jajgattak! Elfagy az idei termésünk! Nem lesz mit ősszel betakarítsunk! Mit eszünk majd télen?. A tél hallgatta a sok jajveszékelést . Ekkor értette meg , hogy a tavasz az aki mindent előkészít , hogy legyen munkája a nyárnak, ősznek. Közben megtalálták tavaszt is egy virágos mezőn sírdogálva. Üzent tél a széllel, hogy neked volt igazad. Nagyon fontos vagy , sőt a legfontosabb. Nélküled nem lenne nekünk munkánk. Gyere hát vissza! Hozd el újból a tavasz melegét. Az emberek nagyon várnak!. Tavasznak nem kellett sok noszogatás. Ő is vissza akart térni virágocskáihoz. Mire vissza tért a tavasz sajnos már késő volt. A tél súlyos károkat okozott a növényekben. Szegény tavasz erején felül próbálta helyre hozni amit a tél elrontott. De összefogva a nyárral végül is sikerült megmenteni a termés nagy részét. A tél bölcsen megjegyezte. Minden munkának meg van a maga haszna. Senki munkáját nem szabad lebecsülni.

2017. április 20.
 
 
0 komment , kategória:  Lélekmelengető írások,vers  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 22 db bejegyzés
e év: 363 db bejegyzés
Összes: 363 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 108
  • e Hét: 579
  • e Hónap: 1375
  • e Év: 23114
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.