Regisztráció  Belépés
szatucsek.blog.xfree.hu
Mond el egy vonalnak, mi az a gömb! Szatucsek Tibor
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/39 oldal   Bejegyzések száma: 383 
Etruszk temetkezés...
  2018-02-05 09:36:04, hétfő
 
  "Eddig sohasem látott sírokat nyitnak meg a látogatók előtt Tarquinia etruszk nekropoliszában. Tarquinia városa Olaszország Lazio tartományban található. A mai város a hajdan virágzó etruszk városállam Tarquinii romjaira épült. Az ősi Tarquinii Etruria legrégebbi települése volt, nevét a hős Tarchonról, a 12 önálló etruszk város szövetségének megteremtőjétől kapta. A város mellett a Tarchino halmon feltárt nekropolisz és a közelben fekvő Cerveteri hatalmas temetővárosai 2004 óta az UNESCO kulturális Világörökségének részei.

Szeptembertől tekinthető meg a Tomba Bartoccini-sírkamra, amely felfedezőjéről kapta a nevét. A Krisztus előtti 6. századból származó etruszk sírt Renato Bartoccini találta meg 1959-ben. Most először nyitják meg a nagyközönség előtt. A kereszt alakú sírkamra a templomos lovagok találkozóhelyeként is ismert. A föld alatti termekben a lovagok titkos szexuális beavató szertartásokat tartottak. Ezekre utalnak az etruszk falakra rajzolt középkori freskók.

A látogatók a Pulcella nevű sírt is felkereshetik. Ez lesz az első etruszk sír Tarquiniában, amelynek hosszú folyosószerű bejáratát úgy alakítják ki, hogy kerekesszékkel is be lehessen jutni. 1985-ben vízvezetékcsere közben bukkantak rá a Kék démonok sírjára, amelyet szintén most nyitnak meg az érdeklődők előtt. A három új sírral húszra emelkedik a Tarquiniában megtekinthető etruszk sírok száma, de később további öttel, köztük a Bikák sírjával is gazdagodik majd a bejárható leletek száma.

A Rómától hetven kilométerre levő nekropoliszban 6422 sírt találtak meg eddig, ám csak egy részüket tárták fel. A kétszáz freskókkal díszített sírból közel ötven lehetne látogatható. Pénz és felügyelet hiányában azonban csak töredéküket lehet felkeresni. A sírkamrák freskóit speciális üvegfal védi állandó hőmérsékletet biztosítva és szabályozva a termekben levő nedvességet."

Forrás: MTI, etruriameridionale.beniculturali.it
 
 
0 komment , kategória:  Temetők története  
Zsidó temetkezés...
  2018-01-31 19:45:34, szerda
 
  "A zsidók hite szerint, amikor a test meghal, a lélek visszatér a teremtőhöz. Hagyomány, hogy amikor valakinek a halálhírét meghallják, megszaggatják a ruhájukat. Az ortodox embereknél gyakorlat, hogy ilyenkor az öltönyük hajtókáján ejtenek egy vágást, bal oldalt, a szív fölött, míg a nem ortodoxok a nyakkendőjüket vágják el. A halott otthonában letakarják a tükröket. A holttestet rituális szabályok szerint megmossák és ha esetlegesen vérzik, azt elállítják, minden vért el kell temetni az elhunyttal. Miután a testet megszárították, fehér, varrás nélküli vászonruhába öltöztetik és ebben emelik be a gyalulatlan fakoporsóba, amit aztán becsuknak, de nem szögeznek le. A temetést a lehető legrövidebb időn belül megtartják, tehát általában már a halál beálltának napján vagy legfeljebb másnap. Temetést szombaton nem lehet tartani.

Néhány reform-gyülekezetben már megengedett némileg későbbre halasztani a temetést, hogy a távolabb élő rokonok is a helyszínre tudjanak utazni. Mikor a halottat a sírhoz kísérik, zsoltárt énekelnek. Az utat háromszor szakítják meg, ezzel kifejezve, hogy még tartóztatnák az elhunytat. A sírnál a rabbi gyászbeszédet mond, amiben többek között felsorolja a halott érdemeit. Ezután legtöbbször a gyászolók töltik fel földdel a sírt. A temetés után a családtagok egy hétig nem fürdenek, nem borotválkoznak, nem hordanak cipőt és ékszereket. A közvetlen gyászidőszak hét nap, ugyanakkor például szülő elvesztése esetén a zsidó hívőnek tizenkét hónap áll rendelkezésére, hogy fokozatosan visszatérjen a közösség mindennapjaiba. A közvetlen hozzátartozók évente megemlékeznek az elhunytról, méghozzá halálának héber naptár szerinti évfordulóján. Természetesen a sírhelyet is látogatják, azonban nem virágokat, hanem köveket helyeznek el rajta."
[Borsa]
 
 
0 komment , kategória:  Temetők története  
Hindu temetkezés
  2018-01-30 10:28:56, kedd
 
  "A hindu gyászszertartások elmélete és gyakorlata vidékenként eltérő és függ az elhunyt személy társadalmi státuszától is. Ami azonban általában közös bennük, hogy a szertartások négy fő szakaszra oszthatók. Az első szakaszt a halálos ágynál végzett rítusok jelentik, a másodikat a holttesttől való búcsúvétel, a harmadikat azok a szertartások, melyek segítenek a holt lelkeknek átkelni az ősök birodalmába, negyediket pedig azok a rítusok, melyeket az ősök tiszteletére mutatnak be. A holttesteket elhamvasztják. Közvetlenül a halál után a testet fejjel déli irányban a padlóra fektetik. Egy olajlámpát helyeznek el a test közelében, mely aztán három napig folyamatosan ég. A holttestet tiszta vízben megfürdetik és új ruhákba öltöztetik. Ha a halott férfi volt vagy özvegy nő, akkor fehér ruhát adnak rá, ha viszont férjezett nő volt, akinek még él a férje, esetleg hajadon lány, akkor pirosat vagy sárgát.
A Shiva-hívők szent hamut, míg Vishnu-hívők szantálfa-masszát kennek a halott homlokára, a Gangesz vizéből pedig néhány cseppet a szájába csöpögtetnek. A testet ezután hordágyra fektetik, de van, ahol ülő pozícióban helyezik el. A hordágyat virágokkal - rózsával, jázminnal, körömvirággal - díszítik fel és a testet is szinte teljesen befedik virágokkal. Ezt követően az elhunyt rokonai a hordágyon elviszik a halottat a hamvasztó mezőre, ami hagyományosan egy folyó közelében helyezkedik el. Itt halotti máglyát készítenek és lábbal dél, azaz a holtak iránya felé helyezik el a halottat, hogy abba az irányba “sétálhasson" majd. A fő gyászoló háromszor körbesétálja a máglyát, majd meggyújtja. Ekkor kezdődik a gyászidőszak, ami általában a halál utáni 13. nap reggelén ér véget. Miközben a holttest elég, a gyászolók hazamennek. A család ezek után megfürdik. Néhány nappal később visszatérnek a hamvasztómezőre és a megmaradt földi maradványokat egy urnába gyűjtik és belemerítik a folyóba. Ha egy ember úgy hal meg - például háborúban -, hogy a teste eltűnik, a gyászszertartást a test nélkül is hasonlóképpen megtartják. Ha az elhunytnak vélt személy aztán mégis élve előkerül, feltámadási rítusok kíséretében vezetik vissza a hétköznapi életbe."
[borsa]
 
 
0 komment , kategória:  Temetők története  
Temetkezési kultúrák : Buddhizmus
  2018-01-24 16:54:26, szerda
 
  "A buddhisták számára a halál az egyik életből a másikba való átmenetet jelenti, azaz egy újfajta létezés kezdetét. Hitük szerint, amikor a halál bekövetkezik, a karmikus erők, melyeket az elhunyt élete során felhalmozott, aktiválódnak és meghatározzák a következő újjászületést. Éppen ezért tekintenek a haldoklásra és a halálra úgy, mint kritikus és fontos időszakra, amikor a haldokló irányításra szorul, annak érdekében, hogy egy megfelelő életre születhessen majd újjá.


Tibetben a haldoklónak illetve a nemrég elhunytnak a Tibeti Halottaskönyvből olvasnak fel, azért, hogy megkönnyítsék számára az elszakadást aktuális életétől és segítsék abban az átmenetben, amit a halál jelent. A holttesteket feldarabolják vagy elhamvasztják és keselyűkkel etetik meg, melyek aztán felrepülnek és így voltaképpen az egekben temetik el a halottakat. Ez egyben egyfajta végső nagylelkűséget is kifejez, amivel az ember a saját testét ajánlja fel."
[Megyeri Nikolett]
 
 
0 komment , kategória:  Temetők története  
Ritka Betegségek Kutató Központja
  2018-01-22 09:43:22, hétfő
 
  "Hitró Enikő diplomamunkájában egy ,,elfeledett" miskolci temetőt szeretne újra a figyelem központjába terelni. A tervezett épülettel szeretne megfelelő körülményeket biztosítani a ritka rendellenességek kutatására, ill. tiszteletben tartva a hely szellemét, teret adni a hősi halottakra való méltó megemlékezésnek.

ELŐZMÉNYEK - TEVEZÉSI PROGRAM:

A választott telek szomszédságában egy ,,elfeledett" temető található. A helyiek által kolera temetőként emlegetett kegyeleti helyre a közútról alig észrevehető két főkapu maradványa, ill. egy kápolna rom emlékeztet. Utoljára 1915-ben, az I. világháború idején temetkeztek ezen a helyen, tehát temetőként már nem funkcionál. A helyi építési szabályzat emlékparkként jelöli, de ez a szerepe is feledésbe merült. Az utóbbi években helytörténeti aktivistáknak köszönhetően a területet a fáktól, cserjéktől megtisztították, így láthatóvá vált néhány sírkő is.

Könyvtári és levéltári kutatásaim során kiderült, hogy ezen a helyen az I. világháború idején egy katonai barakk kórház működött. Ez azért jött létre, mert a miskolci központi kórházak már nem tudták befogadni és ápolni a sebesülteket. A Miskolchoz legközelebb eső galíciai frontról kerültek ide a sebesült és a járványban szenvedő katonák. Dr. Pfiegler Imrének /Miskolc akkori főorvosa/ és áldozatkész munkatársainak köszönhetően több ezer magyar és idegen ajkú katonát sikerült megmenteni, de sokan - a háború szörnyűségeit túlélve - a járvánnyal (kolera, kiütéses tífusz) már nem tudtak megküzdeni. A felgyógyultak hálájuk jeléül építették a kápolnát, aminek ma már csak a kapuzata maradt fent. A kegyeleti park közel 1000 katona végső nyughelye.

További kutatásaim során az is kiderült, hogy Dr. Pfiegler Imre unokája, Dr. Pfiegler György, ma a Debreceni Egyetem Ritka Betegségek Tanszékének vezetője, aki kutatásaival és publikációival számos sikereket ért el az orvostudományban. Ez az apáról fiúra, generációról generációra öröklődő elhivatottság és elkötelezettség az orvostudomány és a betegek iránt vezetett arra, hogy diplomamunkámnak egy Ritka Betegségek Kutató Központját tervezzek.

1.1. ÉPÍTÉSZETI MŰSZAKI LEÍRÁS

A tervezett épület három részből áll egy kelet-nyugati hossztengelyre felfűzve.

Az első tömböt előadó teremmel, büfével, kapcsolódó vizesblokkal, portával láttam el. Ez a traktus a helyi dolgozókon kívül nyitva áll a civil közönség számára is. Teret kaphatnak itt a kutatóintézethez kapcsolódó szakmai programokon túl, helytörténeti előadások, kegyeleti megemlékezések is. A galériás felső szinten a gazdasági irodákat találhatjuk.

A második épülettömb helyet biztosít könyvtárnak helyi múzeummal és az ehhez kapcsolódó terasznak. Ezen épületrészek még publikusak, nyitva állnak a szervezett közönség számára is. Az emeleten találjuk az öltözőket 20-25 fő orvosi gárdára tervezve, 80-60%-os női-férfi arányban. Ezek az első tömbben található lépcsőn, ill. liften keresztül érhetőek el, melyhez már dolgozói beléptető kártya szükséges, tehát zárt terület. A pince szinten teremgarázs lett elhelyezve.

A harmadik zárt tömbben folyik a kutató-, analizációs munka. A földszinten bakterológiai az emeleten virológia kapott helyet. A pincében lévő minta-átvevőn keresztül érkezik a vizsgálandó anyag, melyet lifttel juttatnak el a munkahelyekre. A pincében még raktárak és gépészeti helyiségek találhatóak.

Homlokzatburkolatként egységesen fémlemez burkolatot terveztem fehér színben, amit nagy felületű függönyfalak törnek meg. A természetes fény bejutását elősegítve ezt a fémlemez burkolatot, a szükséges helyiségeknél, egyedi tervezésű absztrakt molekula rajzolatú perforációval láttam el.

BELSŐÉPÍTÉSZET

Belsőépítészeti szempontból a publikus rész kidolgozása volt az elsődleges, ahol a büfé, kiszolgáló egység, ill. az előadó terem található. Az épületem egészét a sterilitás jellemzi, így a belső terekben csak két színt használtam; a fehéret és a zöld egy pasztelosabb árnyalatát (olajzöld), ami jellemzően a mennyezet színe. A fehér kerámia burkolat és a fehérre mázolt falak a tisztaságot , a higéniát tükrözik, ami az épület funkcióját tekintve elvárt kritérium. A falak felületét 1-1 nagyméretű sejtmolekula rajz töri meg. Az emeleten lévő irodák belsőépítészete ugyanebben a színvilágban készültek, letisztult, stílusban. A több mint 80 főt befogadó előadóba egyedi akusztikai falakat, ill. mennyezetet terveztem. Mind az irodákban, mind a kutató laborokban egy 21. századi orvostudománynak megfelelő és elengedhetetlen, legmodernebb, hightech eszközök és berendezések állnak rendelkezésre. A laborok kialakításában labortechnológus szakvéleményét kértem ki.

Kert és táj tervezés

Az épületem köré mesterséges dombokat és sétányt alakítottam ki. A dombok az alapozási munkálatok során kitermelt földből lettek kialakítva. A 4 különböző méretű, szabályos formájú dombocska reflektál az emlékpark déli részén lévő ma már funkcióját vesztett töltésre. Így keretet, egyfajta védelmet adok a tervezett és meglévő funkcióknak.

A sétány és a dombok rekreációs célt szolgálnak. A közelben lévő edzőtáborok (DVTK, MVSC) utánpótlás fiataljai, ill. bárki igénybe veheti sportolásra, testmozgásra a gumiörleménnyel burkolt sétányt.

Összegzés

Diplomamunkámmal célom volt, hogy ezt az ,,elfeledett" temetőt újra a figyelem központjába tereljem. A megmaradt két bejárati kapu, a kápolna kapuzata és a romos sírkövek szobrokként őrzik a múltat és az oda elhantolt fiatal katonák emlékét.

A tervezett épülettel szeretnék megfelelő körülményeket biztosítani a ritka rendellenességek kutatására, ill. tiszteletben tartva a hely szellemét, teret adni a hősi halottakra való méltó megemlékezésnek.

Gróf Széchényi Istvánt idézve: ,,Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli múltját,nézd meg a temetőit.""
[Ritka Betegségek Kutató Központja - Hitró Enikő diplomamunkája
2014. május 5.]
 
 
0 komment , kategória:  Temetők története  
Amiről a sírok mesélnek...
  2018-01-19 16:00:07, péntek
 
  ,,A neolitikum éppúgy az európai történelem része, mint a Római Birodalom vagy a középkor. Igaz, nehezebb rekonstruálni, de a feladat ugyanaz: a történelmi folyamatok megismerése és valamilyen társadalomkép megrajzolása - vallja Bánffy Eszter régész. A Német Régészeti Intézet frankfurti kutatóintézetének igazgatója, az MTA BTK Régészeti Intézet tudományos tanácsadója, a British Academy tagja a napokban vehette át Kínában azt a szakmai elismerést, amely a világ tíz legjobb régészeti projektje közé sorolta az alsónyékit.
A Kr. e. 6-5. évezredben folyamatosan lakott újkőkori településre az M6-os autópálya építését megelőző régészeti feltárásoknak köszönhetően bukkantak rá a régészek. A kezdetben több helyen több csapat által párhuzamosan folytatott feltárási munkák közben derült ki, hogy egyetlen nagy lelőhelyről van szó, mégpedig Közép-Európa legnagyobb ilyen korú lelőhelyéről.
Az Alsónyék-Bátaszéken 2006-2009 között végzett feltárások a neolitikum több periódusából olyan európai jelentőségű felfedezéseket hoztak felszínre, amelyek feldolgozása kiemelkedő fontosságú forrásanyagként szolgál Kelet-Közép-Európa és Délkelet-Európa csatlakozó területeinek újkőkori kutatásához is.
Alsónyék első lakói a Balkánról érkezett földművesek voltak, akik a földművelés, az állattenyésztés, valamint a házépítés, illetve a kerámiakészítés tudását hozták magukkal" - mondta el Bánffy Eszter. Az 1300 évig folyamatosan lakott település mérete az újabb balkáni bevándorlók megjelenésével nőtt, a kor egyik jelentős kereskedelmi központja lehetett. Az utolsó újkőkori fázisban több mint 120 gerendaszerkezetű, robosztus házat és 2300 sírt tártunk fel" - mondta a régész, aki kiemelte: volt olyan időszak, amikor rövid időn belül ötvenszeresére nőtt a lakosság létszáma.
A néhány évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen keltezési technikának, valamint a természettudományos módszerek bevonásának köszönhetően a szakemberek évre pontosan meg tudták állapítani ennek a beköltözési hullámnak az idejét.
Az egyik oka egyfajta járvány lehetett. Egy csontváz esetében ugyanis tuberkolózis nyomára bukkantunk. Azt is láttuk, hogy abban a sírcsoportban, ahonnan a tbc-s ember maradványai előkerültek, mindenki fertőzött volt" - adott egy lehetséges magyarázatot Bánffy Eszter.
Azt is elképzelhetőnek tartja, hogy nem csupán az emberek, hanem a haszonállatként már tartott szarvasmarhák is megbetegedtek tbc-ben, mivel Kr. e. 4730 után egy generációval az állati maradványok között az addig domináló marhacsontok helyett háromszor annyi vadcsontot találtak. Ebből arra következtetnek, hogy az embereket háziállataik már nem látták el elég hússal, sőt akár éhínség is lehetett. De az biztos, hogy a korábbinál sokkal többet kellett vadászniuk.
Bánffy Eszter és munkatársai geológusokkal, geokémikusokkal, biológusokkal, anyagtudományi szakemberekkel, tudománytörténészekkel, sőt, szociológusokkal, pszichológusokkal is együtt dolgoznak azért, hogy a lehető legtágabb összefüggésekben vizsgálják a sok évezreddel ezelőtti világból megmaradt puzzle töredékes darabjait.
A lelőhely komplex régészeti feldolgozása az ásatások lezárása óta tart. A nemzetközi összefogásban folyó munka két legfontosabb szereplője az MTA BTK Régészeti Intézet, illetve 2013 óta a Deutsches Archäologisches Institut Römisch-Germanische Kommission (DAI RGK). A német intézet 2016-ban budapesti kutatóhelyet is létesített, amely a német-magyar együttműködésben zajló, dunántúli noninvazív tájrégészeti, a német és amerikai együttműködésben megvalósuló új generációs archeogenetikai, valamint a brit együttműködésben megvalósuló abszolút kronológiai kutatásokat fogja össze.
Az alsónyéki ásatás eredményei nemzetközi szinten is figyelmet keltettek, sőt rangos elismeréssel jutalmazták. Sanghajban kétévente rendezik meg a Shanghai Archaeology Forumot, amelyen a Field Discovery kategóriában a világ legjobb tíz régészeti projektje közé választották. Az erről szóló díjat a projektvezető Bánffy Eszter a közelmúltban vehette át a kínai város polgármesterétől és a Kínai Társadalomtudományi Akadémia elnökétől."
[Piroska]
A cikk eredetija az MTA honlapján olvasható.

 
 
0 komment , kategória:  Temetők története  
Pestistemető : London
  2018-01-11 11:00:30, csütörtök
 
  "DNS-vizsgálatok megerősítették, hogy a XIV. századi nagy pestisjárvány áldozatainak egyik régóta keresett londoni temetőjére bukkantak tavaly a brit főváros legnagyobb vasúti beruházásának építői.
A járvány - amelyet az általánosan elfogadott, bár egyes szakértők által vitatott tudományos nézet szerint a Yersinia pestis baktérium Ázsiából szétterjedt egyik törzse okozott - 1347-ben zúdult rá a teljesen felkészületlen, háborúktól és éhínségtől gyötört Európára, három év alatt kiirtva a földrész lakosságának legalább az egyharmadát, de nagyobb valószínűséggel inkább a felét.

A kór - amelyet a modern történetírás az egyetemes európai történelem legnagyobb természeti katasztrófájaként tart számon - 1348 őszén érte el az akkor nem egészen százezer lakosú Londont, és becslések szerint 40 ezer halottat hagyott maga után.

Közülük találtak meg huszonöt csontvázát a Crossrail városi vasútvonal építői a londoni pénzügyi központ, a City északnyugati határán, a Charterhouse Square szélén. A feltárt temető a középkori londoni városfal nyomvonalán kívül fekszik. A régészek jó ideje tudták, hogy annak idején létesült egy pestistemető a fekete halál londoni áldozatainak a City határain túl, de ennek holléte eddig ismeretlen volt.

A BBC vasárnapi beszámolója szerint az időközben elvégzett vizsgálatok kimutatták a pestist okozó baktérium, a Yersinia pestis DNS-ét az elföldeltek egy részének fogain, ami a szakértők szerint megoldja a temető 660 éves rejtélyét. Júliusban folytatják az ásatásokat esetleges további emberi maradványok után.

Az áldozatokat rendezett sírokban hantolták el, ami arra vall, hogy a temetőt a XIV. századi londoni pestis kezdeti időszakában alakították ki. Később ugyanis, amikor a járvány teljesen elborította a várost, a korabeli hatóságok már nem törődtek az ilyen formaságokkal, és az áldozatokat százával szórták a sebtében kiásott tömegsírokba.

Angliában, amelynek 1348-ban 5-6 millió lakója volt, történészek becslései szerint a lakosság felét egy év alatt elpusztította a járvány, amely valójában az 1350-es évek elején lecsengett első nagy hullámmal sem ért véget. Anglia és különösen London több mint három évszázadig szenvedett a rendszeresen visszatérő pestistől, amelynek utolsó nagy támadása 1665-ben volt: az akkori londoni pestisjárvány 75-100 ezer embert vitt el a város 460 ezresre becsült lakosságából.
Találtak vegetáriánus áldozatot is

A pestistemető megtalálásának jelentőségét az adja, hogy a jó állapotban megmaradt maradványok korszerű eszközökkel elvégzett vizsgálatával részletes ismeretek nyerhetők a XIV. századi London lakosságának életmódjáról, általános fizikai állapotáról, és még arról is, hogy a sírokban talált emberek milyen jellegű munkát végeztek.

A vasárnap közzétett adatok szerint az elhunytak közül sokaknak súlyos gerincsérüléseik voltak, ami arra utal, hogy nehéz fizikai munkát végeztek. Egyesek felsőtestén verekedésekre utaló sérülések nyomait fedezték fel. Az elhunytak egyike csak növényi eredetű élelmet fogyasztott, sokan rosszul tápláltak voltak. A megtaláltak 40 százaléka Londonon kívül nőtt fel, még skóciai is akadt, s mindez arra utal, hogy a brit főváros hajdan ugyanúgy vonzotta az embereket a szigetország minden tájáról, mint napjainkban."
[ORIGO]
 
 
0 komment , kategória:  Temetők története  
Jáki templom kriptája...
  2018-01-04 10:00:03, csütörtök
 
  "November elsején, Mindenszentek napján az esti érseki szentmise keretében tárták a hívek elé a Főszékesegyház alatt húzódó kripta azon részét, ahová visszahelyezték a koronahozó Asztrik érsek földi maradványait.

Az este 18 órakor kezdődött szentmisén dr. Bábel Balázs Kalocsa-Kecskeméti érsek felidézte azt a 2014-ben tett tudományos megállapítást, miszerint a kalocsai Főszékesegyház kriptájában található, a korábban XII-XIII. század fordulójára datált főpapi sírlelet nem Saul (1193-1202 közötti időben volt kalocsai érsek) csontmaradványa, amint addig azt feltételezték, hanem bizonyosra vehető, hogy Asztrik érsek sírleletét őrzi az a szarkofág, amelyet Foerk Ernő 1910-11 között végzett ásatásakor találtak meg a feltárt Szent István-kori székesegyház szentélyének közelében, a főhajó tengelye mellett, csaknem 3,8 m mélységben, a mai Főszékesegyház szentélye alatt.
Az istentisztelet végén Bábel érsek megáldotta a kriptába visszahelyezett földi maradványokat, amely rituálét a templomban összegyűlt hívek egy televíziókészüléken keresztül követhettek figyelemmel, közös imádsággal részesei lehettek a történelmi pillanatnak.
A megjelentek aztán a szentélyen keresztül a déli sekrestyén át le is mehettek a kriptához.
Mint azt a helyszínen Vörös Mártától, a templomfelújítást koordináló főépítésztől megtudtuk, a
szarkofágot ezentúl minden szentmisét követően meg lehet tekinteni.
A szarkofágtól beljebb menni azonban egyelőre nem lehet, a területet átmenetileg egy szentélyrekesztő zárja.
Arról, hogy a nagyszabású felújítás a végéhez közeledik a felállványozott, aranyozott szószék, a karzatra felpillantva a hamarosan régi fényében pompázó és megszólaló orgona, a szentélyfolyóson a korabeli második székesegyház pillérfaragott lábazati maradványainak látványa is mindinkább árulkodik."
[Forrás: Borbély-Juhász Ágnes / KALOhírek]
 
 
0 komment , kategória:  Temetők története  
Magyarul köszöntek ránk a szicíliai temetőben...
  2017-12-30 19:57:31, szombat
 
  "Magyar restaurátor, Payer Károly újította fel a Szicíliában, Vittoriában található 90 éves Magyar Kápolnát, amelynek csontkamrájában 80 első világháborús magyar katonát temettek el. A járványokban meghalt katonák emlékére emelték a szicíliaiak a kápolnát még 1927-ben. Azóta nem nyúlt hozzá senki. Az idén tavasszal Payer Károly a kollégáival elindult Vittoriába, és hetekig dolgozott az épület felújításán. A restaurátort arról kérdeztük, hogy milyen nehézségekkel kellett szembenéznie és segítették-e a helyiek a munkában. Payer Károly a felújítás közben nagyon sok fotót készített - ezeket is megmutatjuk.
Mielőtt elkezdte a munkát, látta a kápolnát? Fel tudta mérni a helyszínen, hogy milyen állapotban van?
Nem, erre nem volt lehetőség. Az egész úgy kezdődött, hogy megkeresett a Hadtörténeti Intézet, hogy vállalnám-e egy kápolna restaurálását. Azt feleltem, hogy természetesen, nagyon szívesen, hiszen nagyon sok kápolnát restauráltam már. Azt válaszolták, hogy jó, jó, csakhogy ez a kápolna Szicíliában van.
Fotókat és technikai leírást küldtek az épületről. Ez alapján kellett árajánlatot adnom. A fényképeken láttam, hogy puha mészkőből épült a kápolna, látszódott az is, hogy a fúgákat kimosta az eső, és a szobrok is sérültek, de a többi részletet nem ismertem. Több restaurátort felkerestek ugyanígy, végül az én pályázatom nyert. Nem először dolgozom a Hadtörténeti Intézetnek, azt hiszem, megbíznak bennem.
Amikor elindult, mit hozott magával? Eszközöket, anyagokat, embereket is?
Igen, még a létrát is Magyarországról hoztam. Éppen ezért autóval jöttem a kollégáimmal, hiszen sok volt a rakomány - anyagok, szerszámok, eszközök. Az idén tavasszal kezdtük el a munkát. Nagyon feszes volt a határidő, hiszen tudtuk, hogy június 20-ra készen kell lennie.
Amikor Vittoriába érkezett, hogyan tudta elkezdeni a munkát? Egyszerűen csak kimentek a temetőbe, és nekiálltak?
Amikor megérkeztünk, azonnal kimentünk a temetőbe. Ott a temetőőr fogadott, egy idős, kedves úr. Megmutatta a kápolnát, és rögtön telefonált az önkormányzatnak. Néhány perc múlva oda is jött egy hivatalnok, és engedélyezte a felújítást - elvben. Elküldött ugyanis egy 15 oldalas olasz nyomtatványt, hogy töltsem ki - ezt le kellett adni az önkormányzatnál.
Rögtön felhívtam a Hadtörténeti Intézetet, hogy én ezt a hivatalos okiratot nem tudom kitölteni. Borzalmasan bonyolultnak tűnt. A Hadtörténeti Múzeum munkatársai segítettek végül kitölteni a dokumentumot. Ezután állhattunk neki ténylegesen a munkának. Érdekes volt, hogy akkor - tavasszal - csak délután négy óráig tartották nyitva a temetőt, és mi is csak addig dolgozhattunk. Zárás előtt néhány perccel megszólalt egy sziréna, ezzel jelezték, hogy el kell hagyni a sírkertet, mert nemsokára bezárják a kapukat. Vagyis nem volt sok időnk, ráadásul a déli órákban nagyon nehezen haladt a munka, hiszen ott akkor már hőség volt.
Azt mondta, hogy a felújítás előtt nem nézte meg a kápolnát. Mit gondolt, amikor először meglátta?
Az első napon felmásztunk a tetőre, és láttuk, hogy lyukas - ezt sürgősen meg kellett javítani, hogy később ne folyjon be a víz, amikor már bent, a kápolnában dolgozunk. A falak nagyon koszosak voltak, és a szobrok is megrongálódtak. A Hadisírgondozó Intézettől is jött egy szakember. Kinyitottuk neki a kripta ajtaját, és lement. Névvel ellátott dobozokat talált a csontkamrában, a dobozokban a magyar katonák csontjai voltak. Fából készült dobozok voltak ezek, amelyek már mállottak. A régész több napon keresztül számolta a csontokat.
A kápolna falain ugyanolyan szennyeződések voltak, mint egy magyarországi épületnél szokott lenni? Vagy a klíma miatt más lerakódások keletkeznek a falakon Szicíliában?
Teljesen másfajta szennyeződések vannak az ottani köveken, mint mondjuk egy magyar kövön. Szicíliában inkább moha és zuzmó fedte be a falakat. Ezeket kellett leszedni. Ha az ember nem pucolja le, mert azt mondja: ez a patinája, ez jelzi a kő korát, akkor előbb-utóbb a kő elfogy, szétmállik. A munka nem volt egyszerű. Hoztunk ugyan nagynyomású vizes lemosót, azzal a kosz egyharmadát le is tudtuk szedni a falakról.
A maradékot viszont nem sikerült letisztítani. Megmondom őszintén, vártam, hogy a helyi sírkövesek megszólítsanak minket, ugyanis a Hadtörténeti Intézet parancsnoka azt mesélte, hogy amikor ő utoljára Vittoriában járt, a helyi sírkövesek megmutatták, hogyan kell letisztítani a falakat. Nem is kellett sokat várnom, hamar megjelentek. Először csak mosolyogtak rajtunk, hogy nem sikerül teljesen leszedni a mohát és a zuzmót a falakról. Aztán elővettek egy speciális folyadékot, és percek alatt letisztítottak egy négyzetmétert. Ekkor mondtam ki az egyetlen olasz mondatot, amit tudok: ,,Quanto costa?", azaz mennyibe kerül? Megállapodtunk az árban, és hoztak 40 litert ebből a különös folyadékból. Azzal aztán gyönyörűen le tudtuk tisztítani a kápolna falait. Aztán még vízzel lemostuk, és impregnáltuk, hogy a víz leperegjen róla.
Ha most visszagondol, mi volt a legnehezebb a kápolna felújításában?
Az épület kilencvenéves, és soha nem nyúltak még hozzá. Volt olyan szobor, amely hiányos volt - ezt már említettem -, a homlokzaton a címerről hiányzott a kereszt, és meg kellett oldanunk a vízelvezetést is. Tehát a felújítás több volt, mint egy hagyományos restaurálás.
Hogyan fogadták önöket a helyiek a városban?
Vittoriában laktunk, és nagyon hamar megbarátkoztunk a helyiekkel, a hentessel, a pékkel és a vendéglátósokkal. Hozták a saját borukat és olajukat, hogy feltétlenül kóstoljuk meg, lényegében végtelenül vendégszeretőek voltak. Vittoria és környéke mezőgazdasági terület, ide nem jár külföldi turista, úgyhogy meglehetősen ritka vendégek voltunk. Kérdezték, hogy miért éppen Vittoriába jöttünk, és elmondtuk nekik, hogy az első világháborús magyar hadifoglyok emlékhelyét, a Magyar Kápolnát újítjuk fel. Mindenki ismerte a történetet, ami nagyon meglepő volt számomra. Előfordult, hogy éppen dolgoztunk, amikor magyarul ránk köszönt egy házaspár a temetőben.
Meghallották ugyanis, hogy magyarul beszélgetünk. Kiderült, hogy az asszony magyar, a férje palermói, és kifejezetten a kápolna miatt jöttek el Vittoriába. Több hasonló eset is volt, amíg dolgoztunk az emlékhelyen. Ez nekem azt bizonyította, hogy igenis tudják az emberek, hogy létezik ez a kápolna, és néhányan eljönnek ide még távolabbi olasz városokból is. Vittoriában pedig odajött hozzám egy idős úr, aki azt mondta, hogy az ő felmenője magyar volt - az egyik hadifogoly -, és minden novemberben hoz virágot a kápolnához.
Hogyan látja, mikor kell majd újra felújítani a vittoriai Magyar Kápolnát?
Nagyon sokára kell újra hozzányúlni. Az én garanciám az, hogy amíg élek, addig biztosan mindent megcsinálok rajta, ha bármi tönkremenne. De nem lesz erre szükség, ugyanis olyan anyagokkal és olyan technikával újítottuk fel az épületet, amely garantálja, hogy évtizedekig nagyon jó állapotban marad az emlékhely."

[Vági Barbara 2017.06.30]
 
 
0 komment , kategória:  Temetők története  
Budajenő , temető...
  2017-12-29 09:35:34, péntek
 
  "Budajenő a Zsámbéki-medencében, Budapesttől nyugatra található. 1225-ből származik első írásos említése. Budajenő neve egészen a XX. század elejéig Jenő volt. Akkor kapta a Budajenő nevet, hogy a többi Jenő településtől meg lehessen különböztetni. A település ennél régebbi alapítású, amit a régészeti leletek mellett a Kálváriahegyen álló régi templom (Szent Mihály-templom) falának bizánci stílusjegyeiről, valamint a gótikus jegyek teljes hiányából lehet következtetni.

A támpilléres építmény az Árpád-korból származik, a legősibb magyar templomok közé tartozik. A templomhoz közel található egy XIX. Századi elhagyatott német temető (a képek itt készültek). A régi település nem a mai helyén, hanem a kápolnahegyi kis templom környékén és a közelében levő völgyben lehetett. Lakói valószínűleg az apátság béresei voltak. E Telkitől "utcahossznyi" távolságra lévő községet a XV. században a telki apátság pusztájaként említik. Buda eleste után ez a térség is török kézre került, lakossága részben elmenekült, részben kihalt. A telki apátság monostora is elpusztult, ma már a helye sem ismert. Először 1700-ban települtek ide emberek mikor Faber skót bencésapát megkapta a telki apátságot. A skót bencések Telkiből Jenőre helyezték át székhelyüket és azonnal meg kezdték a puszta benépesítését. A telepesek Németországból érkeztek, a szász és frank területekről, valamint a Fekete Erdő vidékéről. Az 1882. jan. 1.-én keltezett királyi rendelet alapján a telki apátság működését szüneteltetik, birtokát Közalapítványi kezelésbe adják.
1944. március 19.-én német katonák szállták meg a községet. A II. Világháború után Budajenőről is kitelepítették a német családokat, helyükre erdélyi magyarokat telepítettek be."
[http://www.mementomori.hu]
 
 
0 komment , kategória:  Temetők története  
     1/39 oldal   Bejegyzések száma: 383 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 7 db bejegyzés
e év: 20 db bejegyzés
Összes: 1030 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 120
  • e Hét: 1268
  • e Hónap: 6618
  • e Év: 16238
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.