Regisztráció  Belépés
ametiszt54.blog.xfree.hu
" Amíg az embernek dolga van a földön, él. " (Márai Sándor) Pné Szabó Mária
2012.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Fjodor Tyutcsev: A szép őszi estében
  2016-11-02 19:44:57, szerda
 
 

Fjodor Tyutcsev:
A szép őszi estében

A szép őszi estében valami
titokzatos és megható varázs van.
A fák rikító, szilaj színei,
a harsányrőt lomb a halk hervadásban,
a komorodó, fáradt föld felett
a kék ég, s a fátyolnyi köd az arcán,
a le-lecsapó borzongó szelek,
melyek mögött már tél sejlik s vad orkán:
mind hanyatlás, s mindenen ott a tűnt
élet szelíd mosolya, búcsúfénye -
az, amit embernél úgy nevezünk,
hogy: a fájdalom fenséges szemérme.

/Szabó Lőrinc fordítása/

 
 
0 komment , kategória:  Fjodor Tyutcsev   
Fjodor Tyutcsev: Decemberi reggel
  2016-01-17 15:24:02, vasárnap
 
  Fjodor Tyutcsev:
Decemberi reggel


Még fent a hold - az éji árnyak
ezüstösen hullámlanak:
nem sejti a nagy, büszke csillag,
hogy ébred már az ifjú Nap,

hogy keleten sugár sugárra
szökken, óvatos fényroham,
míg fent a homály kupolája
szikrázik diadalmasan...

Két-három-pillanatnyi játék
ingatja még az éjszakát,
s ím, vakító feltámadásként
ölel körül a napvilág!

/Ford.: Szabó Lőrinc/
 
 
0 komment , kategória:  Fjodor Tyutcsev   
Fjodor Tyutcsev: A padlón ült
  2016-01-17 13:13:58, vasárnap
 
  Tyutcsev
A PADLÓN ÜLT



A padlón ült, körötte nagy
halom levél - azt válogatta,
hamuvá hült írásokat:
ezt olvasta, azt félredobta.

Felvett egy-egy képeslapot,
s megdermedt a csodálkozástól:
lelkek néznek így elhagyott
testükre az ég magasából.

Mily élet volt ez valaha,
és nem jön vissza soha többet!
Hány szomorú pillanata
megölt szerelemnek s örömnek!

Mellette álltam, csüggeteg,
némán, és majdnem térdre esve -
s elkomorodtam, mintha egy
kedves árny állt volna helyemre.

(Szabó Lőrinc)

 
 
0 komment , kategória:  Fjodor Tyutcsev   
Fjodor Tyutcsev: BUJÓCSKA
  2016-01-17 12:17:46, vasárnap
 
  Fjodor Tyutcsev:
BUJÓCSKA


Mint rendesen, ott a gitár, a helyén;
ablakban a szegfü- s a rózsacsokor;
padlón ragyog a kora-alkonyi fény:
itt, itt a szobánk!... De a lány maga hol?

Hol késik a drága, a huncut, a szép?
Hova bújt aranyos, pici szilfidem: Ő?
Érzem közelének igaz gyönyörét:
vele ittasul, üdvözül a levegő!

A rózsa bibor tüze még biborabb.
A szegfü kacér - ugye, rejt valamit?
Tudom én, ki pirúl el a pírja alatt!
Tudom én, a szirom kivel illatozik!

Pendűlt a gitár szive? Tán ideged
csókolta a drót zizegő aranyát?
Rád gondol a hangszer: a húrja remeg,
s amit érez, imádva dalolja tovább!

Hogy izzik a porszem a nap sugarán,
be kedves a tánca, be friss, be derűs!
Két szem mosolyos ragyogása e láng:
az részegit engem is, isteni tűz!

Kis lepke repűl be, sugár, tünemény,
ideszáll, odaszáll, lobogó, repeső...
A szivemre, hamar, gyönyörű jövevény:
rád ismerek, éteri lény: Te vagy Ő!

(Fordította: Szabó Lőrinc)
 
 
0 komment , kategória:  Fjodor Tyutcsev   
Fjodor Tyutcsev Álmatlanság
  2016-01-17 10:39:32, vasárnap
 
  Fjodor Tyutcsev
Álmatlanság
(részlet)


Lassan új nemzedék nyitotta
körénk ifjú virágait
s porát ránk és időnkre hordva
bennünket feledés borít,

s ritkaság, ha ércnyelvű hangját
kondítva egy.egy pillanat
meghúzza éjféli harangját
felettünk, s lassan elsirat.
A glecserek
(részlet)
És míg félálomba-gyönyörbe
lankadtan, balzsamittasan
hanyatlik a lejtő a völgybe,
ahová a szellő suhan:

a táj fölé, mint egy-egy isten,
glecserek orma tornyosúl -
jéghomlokukat fényözönben
fürdeti az örök azúr
...
 
 
0 komment , kategória:  Fjodor Tyutcsev   
Fjodor Tyutcsev: Ha jő a tél, dideregve búvik...
  2016-01-17 10:37:36, vasárnap
 
  Fjodor Tyutcsev:
Ha jő a tél, dideregve búvik...

Ha jő a tél, dideregve búvik
A jég alá a kis patak,
Csilláma elvész, szökdelése
Elcsendesül a jég alatt.
Csak az örökkön élő forrás
Vizével nem bír a hideg,
Ez csillog és bugyog szünetlen,
S morajlik tőle a liget.

A sors csapásitól lehűtött
Sziv is szenved ily jég alatt,
Az ifjuság víg kedélyének
Patakja benne nem szalad,
Ámde a jégkéreg alatt még
Van élet és van enyhe nesz,
S mint a forrás tovább morajlik
A hideg, néma csendben ez.

(1835)

fordító: Szabó Endre
 
 
0 komment , kategória:  Fjodor Tyutcsev   
Fjodor Tyutcsev: A szép őszi estékben...
  2016-01-17 10:28:38, vasárnap
 
  Fjodor Tyutcsev:
A szép őszi estékben...


A szép őszi estékben valami
titokzatos és megható varázs van.
A fák rikító, szilaj színei,
a harsányrőt lomb a halk hervadásban,
a komorodó, fáradt föld felett
a kék ég, s a fátyolnyi köd az arcán,
a le-lecsapó, borzongó szelek,
melyek mögött már tél sejlik s vad orkán:
Mind hanyatlás, s mindenen ott a tűnt
élet szelíd mosolya, búcsúfénye -
az, amit embernél úgy nevezünk,
hogy: a fájdalom fenséges szemérme.

/Ford.: Szabó Lőrinc/
 
 
0 komment , kategória:  Fjodor Tyutcsev   
Fjodor Ivanovics Tyutcsev: A Duna
  2016-01-17 07:37:21, vasárnap
 
  Fjodor Ivanovics Tyutcsev:
A Duna

A hol a kék messzeségben
Elmerülnek a hegyek:
Nevezetes szép Dunának
Habja arra hempelyeg.

Ottan csendes éjszakákon
- Igy beszélik a regék -
Gyakran hallák hableányok
Tánczolását, énekét.

A hold figyelt, a hullámok
Dallva zúgtak lefele
És a sötét lovag-várak
Félve néztek arra le.

A csillagok is figyeltek
Hab hab után mint megyen,
És egymásközt összesúgtak
Halkan, titkon, csöndesen.

Pánczélosan járt az őr a
Felmeredő várfokon
S hallgatta a csábos morajt
Elmerülten, álmodón.

Ha szender jött a szemére,
Zaj riadt fel odaát
S ő felébredt s fohászkodva
Folytatta őrjáratát.

Minden elmúlt, - évek során
Megváltozott minden itt -
Költészeted, oh Duna, a
Gőzhajók szétkergetik.

Fordító: Szabó Endre




 
 
0 komment , kategória:  Fjodor Tyutcsev   
Fjodor Tyutcsev: Bár fészkem én a völgybe raktam
  2012-09-25 13:23:38, kedd
 
 

Fjodor Tyutcsev: Bár fészkem én a völgybe raktam

Bár fészkem én a völgybe raktam,
néha mégis elfog a vágy
érezni az élő magasban
az ormok légáramlatát:
óh, lelkünk hogy szomjazza itt lent
a széljárta, friss csúcsokat,
s hogy szeretne eldobni mindent,
ami földi és fojtogat!

Elnézem, mily nagy, mily örökszép
tornyok, tömegek, oszlopok -
üdítő harmat és hűvösség,
mi róluk hozzánk lesuhog.
S mikor jegükön szűzi fények
kettőzik a nap záporát,
égi angyalok lába lépked
a szikrázó gleccseren át.

/Ford.: Szabó Lőrinc/
 
 
0 komment , kategória:  Fjodor Tyutcsev   
Fjodor Tyutcsev: Már vége a nyárnak
  2012-09-08 05:57:50, szombat
 
 



Fjodor Tyutcsev: Már vége a nyárnak

Izzó vörös szív a nap, a reggeli ég tövén
Lüktetése megcsillan a föld harmatos kövén.
Őszi ruhát hullató színes tarka fákon

Kicsi madár didereg, egy hajladozó ágon.
Csöppnyi feje legubbasztva, szárnya összezárva
Reménykedve föl-fölpillant, a nap melegét várja.
S lám az erdő túlsó végén nyújtózik a pirkadat
A sötétség szertefoszlik, híre-hamva sem maradt.
Virágszirmok nyílnak méhek, lepkék szállnak
Utolsó kortyát isszák, az elmúló nyárnak.
Szellők szárnya csípőssé vált, a napsugár gyenge
A nyár virágpor zászlaja mélyen leeresztve.
Mint a hold fogytak el, az izzasztó napok
S királyságuk eljöttét ünneplik a fagyok.
A természet lassan lehunyja szemét, s takaróját várja
Hosszú álma után köszönti majd, a tavasz kis virága
 
 
0 komment , kategória:  Fjodor Tyutcsev   
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 68 db bejegyzés
e év: 933 db bejegyzés
Összes: 15065 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 67
  • e Hét: 1414
  • e Hónap: 38950
  • e Év: 259154
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.