Regisztráció  Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/34 oldal   Bejegyzések száma: 335 
Nézd meg...
  2017-06-27 15:32:43, kedd
 
  Nézd meg...

"Maga az ÚR megy előtted, Ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj! (5Móz 31,8)


1913-ban II. Vilmos német császár felkereste a sziléziai fővárost, Breslaut. Ezrek tolongtak ott, hogy éljenezzék a császárt. Egy apa a karján tartotta kisfiát. Amikor a császár elhaladt mellettük, a fiát egészen magasra tartotta, és felkiáltotta neki: "NÉZD MEG - és soha többé ne felejtsd el!"
Amit akkor egy ember kiáltott oda egy másik embernek, az számunkra ma sokkal magasabb értelemben jelenthet segítséget Istenünk és Üdvözítőnk iránti hitünkben. Arra szólít fel az Ige, hogy az Úr Jézus Krisztusra nézzünk. Egyedül Ő legyen a szemünk előtt, egyedül Őbenne bízzunk, egyedül Őrá tekintsünk életünk minden helyzetében. Milyen könnyen hajlamosak vagyunk arra, hogy nehéz élethelyzetekben hagyjuk elhomályosodni a felfelé irányuló tekintetet. Gyakran emberekre tekintünk, látjuk kudarcaikat, bűneiket és csalódunk az emberekben. Aki önmagára tekint, az is megszégyenül. Paul Gerhard mondja vigasztaló. "Hagyjad útaidat" című énekében: "Az Úrra bízzad dolgod: könnyebbül a teher, ezer baj közt is boldog, ki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, s megnyered ügyedet."

Joachim Langhammer
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Alighieri Dante és Pontius Pilátus
  2017-06-26 17:38:36, hétfő
 
  Alighieri Dante és Pontius Pilátus

,,Aki az eke szarvára veti a kezét és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára" - Jézus Krisztus (Lk 9,62).


Az olasz költő, Alighieri Dante (1265 - 1321) ,,Isteni színjáték" című művében leírja a kárhozat felé vonuló, elveszett emberek végtelenül hosszú sorát. Az elveszett emberek élén a római helytartó, Pontius Pilátus megy, aki Kr. u. 26 és 36 között volt a Római Birodalom helytartója a Szentföldön. A római császár, Tiberius unokája volt a felesége, akit Claudia Proculának hívtak, és aki őt a Máté 27,19-ben óvta attól ,,az igaz embertől". Pilátust annyira megragadta Jézus dicsősége, hogy így kiáltott a tömeg felé: ,,ECCE HOMO - Íme, az ember!" Egészen közel állt Isten Fiához, és érzékelte, hogy Ő ,,mégis" király (Jn 18,37). Megijedt, amikor a zsidók azt kiabálták neki, hogy az Úr Jézus Isten Fia (Jn 19,7), mert a római-görög istenek világából tudott valamit a félistenekről és istenfiakról. Ezért háromszor jelentette ki a zsidó néptömegnek: ,,Én nem találok benne semmi bűnt" (Jn 18,38; 19,4.6; Lk 23,4.14.22). Jelül, hogy nem kíván bűnt elkövetni Isten Fia, Jézus Krisztus ellen, az egész nép előtt megmosta kezeit (Mt 27,24), majd mégis elítélte az Igazat.
Erre gondolt Dante, a költő: Pilátus mindazok vezetője, akik túlságosan is ügyesen elmennek Jézus mellett. Ez a Pontius Pilátus a gyávákhoz és a határozatlanokhoz, a lelkiismeretükben megingókhoz, a habozókhoz, a szívükben fölébredtekhez és megszólítottakhoz tartozott, de egy hajszál elválasztotta attól, hogy Jézus mellett döntsön, Isten Fia ellen fordult. Pilátus ezzel azoknak az elveszetteknek a típusa, akik elmulasztották azt az egyedülálló alkalmat, hogy elfogadják az Úr Jézust. Pilátust ma sokan követik a kárhozatba, mert nem akarják felfogni, milyen páratlan kegyelmi időt ajándékoz ma nekik Isten. Pál így szól hozzánk a 2Korintus 6,1-2-ben: ,,Íme, itt a kellemes idő! Íme, itt az üdvösség napja!" Jöjj most a bűnösök Üdvözítőjéhez, mielőtt késő lenne a számodra!

Joachim Langhammer
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
B. Napóleon: "Értéktelen tömeg!"
  2017-06-25 18:48:03, vasárnap
 
  B. Napóleon: ,,Értéktelen tömeg!"

,,Én vagyok a jó pásztor" - Jézus Krisztus (Jn 10,14).

1813 októberében, Lipcsénél, a népek csatájában több ezer fiatal veszítette az életét. B. Napóleon a maga győzelemhez szokott csapataival elveszítette a csatát. Amikor végigtekintett a nagy csatamezőn, és látta rengeteg bátor harcosát, akik ott feküdtek sebesülten, megnyomorodva, szétszaggatva vagy agyonlőve, ezt a kijelentést tette a tisztjeinek: ,,Értéktelen tömeg!" Ugyanez történt a Wagram melletti csatában. Amikor fel akart pattanni a lovára, és közben a lába egy katona holttestébe ütközött, ezt mondta az egyik tisztjének: ,,Értéktelen tömeg!"
Igen, így bánnak e föld nagyjai az alattvalóikkal. De nem a mi Üdvözítő Jézus Krisztusunk: Őnála mi nem vagyunk értéktelen tömeg. Ő a szívének vérét ontotta értünk. Feláldozta magát értünk, hogy felfogjuk, mennyire elveszettek vagyunk, és ő mennyire szeret bennünket. Ő, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön, mellettünk áll, megőrzi és megóv, megáld és vezet bennünket. Ő valóban a Jó Pásztor! Ennek az elveszett világnak a pásztorai rossz pásztorok, ahogyan a költő mondja: ,,Elveszett ez a világ - megcsalatik, aki ezt választja! Válaszd Jézust, az Életet, hogy legyen örök életed!" Nem szabad egyetlen pillanatig sem kételkednünk Jó Pásztorunk jóságában, kegyelmében és hűségében. Ő a sötét és nehéz napokban is velünk van. Ő soha nem hagy el bennünket, akkor sem, ha sötét völgyön vezet át. Hiszen tudjuk Őróla: ,,Jézusom keze erős, és örökké tartani fog Ő, ahhoz túl sokat tett már értem, hogy ismét elengedjen. Bizodalmam abban van, aki könyörült rajtam, el nem hagy!"

Joachim Langhammer
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A hálás prédikátor és a megázás
  2017-06-24 17:29:32, szombat
 
  A hálás prédikátor és a megázás


"Mindig mindenért hálákat adjatok az Istennek és az Atyának, a mi Urunk Jézus Krisztusunk nevében" (Ef 5,20).


Abban az időben, amikor Európában még nem járt autó, az evangélium egyik prédikátora kerékpárral járta a vidéket, hogy különböző helyeken hirdesse az evangéliumot. A gyülekezetekben arról volt ismert, hogy rendkívül hálás ember, aki háláját nyilvánosan kifejezésre is juttatta imádságaiban. Némelyek úgy vélték, hogy Isten iránti hálája némileg túlzott. Ő azonban nem hagyta magát eltántorítani, és Istennek minden segítségért mindenkor teljes szívből bemutatta hálaáldozatát. Amikor egy napon kerékpárjával úton volt, rettenetes felhőszakadás lepte meg. Mivel a nyílt úton haladt, nem volt lehetősége arra, hogy beálljon valahová, és teljesen átázott. Amikor ebben a zuhogó esőben odaérkezett ahhoz a gyülekezethez, ahol az evangéliummal szolgálni akart, csak éppen hogy át tudott öltözni, mert azonnal fel kellett mennie a szószékre, hogy hirdesse Isten Igéjét. Az egész gyülekezet tudta azonban, hogy bőrig ázott, és feszülten várta, vajon aznap miért fog hálát adni. Azt, hogy az esőért és a teljes átázásért fog köszönetet mondani Istennek, kizártnak tartották. A hallgatók nagy meglepetésére és szégyenkezésére azonban a prédikátor ezekkel a szavakkal kezdte bevezető imáját: "Úr Jézus, köszönöm Neked, hogy nem minden nap esik úgy az eső, mint ma..."
Talán nekünk is szégyenkeznünk kell e sorok olvasásakor. Mennyire szidtuk volna mi a rossz időt, és mennyire panaszkodtunk volna a többieknek a kellemetlenségek miatt, hogy sajnáljanak minket, és kellően a középpontba kerüljünk. Ettől a testvértől feltétlenül meg kell tanulnunk "mindig mindenért hálát adni Istennek".

Joachim Langhammer
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Mark Twain és a kaméleon
  2017-06-24 16:37:49, szombat
 
  Mark Twain és a kaméleon


"És ne szabjátok magatokat a jelenvaló világhoz, hanem alakuljatok át a ti elmétek megújulásával" (Róm 12,2)


Az amerikai költő, Mark Twain (1835 - 1910) a dolgozószobájába vitt egy, a természetben szabadon élő kaméleont, és örült a kicsi kis állatnak. A kaméleonnak természetéből adódóan lehetősége van arra, hogy alkalmazkodjék minden színhez és minden környezethez, s így más állatok ne vegyék észre, és így nagyobb biztonságban legyen. Mark Twain ezt nem vette figyelembe, és az állatot egy tarka szőnyegre helyezte. Az állat azonban alkalmazkodott a színekhez, amelyek a szőnyegen voltak.. Amikor odébb ment néhány lépéssel oda, ahol a szőnyegnek más színe volt, a kaméleon természetesen újra megváltoztatta a színét. Mivel ennek futkározás közben túl gyakran kellett megtörténnie, ami egy egyszínű szőnyegen nem lett volna így, a kaméleon egy idő múlva elpusztult a túlerőltetés miatt. A gyakori színváltás túl sok volt a szegény kis állatnak.
Találó kép ez azokra a hívőkre, akik állandóan alkalmazkodnak e világ folyásához annak sokféle divatjelenségével együtt, akik mindig együtt úsznak e világ áramlatával, és ott táncolnak az ördög minden lakodalmán: Meghalnak a túlerőltetésben, miközben ennek az elveszett világnak a nyomában sántikálnak. Ahelyett, hogy hitük teljes erejét az Úr Jézus követésének és Isten országa szolgálatának szentelnék, úgy vélik, hogy rosszul értelmezett szabadságukban még e világ folyamatának múlandó dolgaiban is részt kell venniük.

Joachim Langhammer
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A néger rabszolga, aki nem tudta, hogy már szabad
  2017-06-23 15:44:51, péntek
 
  A néger rabszolga, aki nem tudta, hogy már szabad

,,Álljatok meg hát abban a szabadságban, amelyre Krisztus felszabadított, és ne tűrjétek, hogy megint szolgaság igájába fogjanak titeket" (Gal 5,1).


Egy észak-amerikai evangélista evangélizációs körúton járta lóháton a metodista gyülekezeteket. Útközben megállt a lovával egy kicsit pihenni az erdőben. Itt egy négerre bukkant, aki az erdőben bujkált. A néger rabszolga volt, aki elszökött az urától, és már néhány éve ebben az erdőben rejtőzködött. Érthető volt tehát, hogy könyörögni kezdett az evangélistának, nehogy elárulja őt. Az nem állhatta meg nevetés nélkül, és így felelt a négernek: ,,Hát nem tudod, hogy 1863. január 1-jével Amerikában eltörölték a rabszolgaságot? Több mint egy éve szabad ember vagy, és itt bujkálsz az erdőben? Menj vissza a városba, és élvezd a szabadságodat!"
Ez a kis esemény hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy újra felfogjuk Urunk nagy megváltói munkáját. Ő a Golgotán vállalt szenvedése és halála révén megszerezte számunkra Isten gyermekeinek csodálatos szabadságát. Megszabadított bennünket a bűn és a halál rabszolgaságából (Jn 8,36; Zsid 2,14-15). Igen, az Úr Jézus Krisztus teljes és tökéletes szabadságot hozott nekünk, és sok hívő mégis olyan, mint ez a szökött rabszolga, aki már régóta szabad volt, de még tudatlanul tovább sínylődött a rabszolgaság miatt.

Joachim Langhammer
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Szókratész
  2017-06-22 16:09:14, csütörtök
 
  Szókratész


,,Aki az eke szarvára veti a kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára" (Lk 9,62).


Az ismert görög filozófus, Szókratész Kr.e. 470-től 399-ig élt. Egyik nap elvetődött Athén kikötőjébe, és látta azt a rettenetes nagy mennyiségű árucikket és holmit, amit a görög kereskedők hoztak az egész akkor ismert világról, hogy ezt követően szárazföldi úton vigyék azokat Görögország piacaira. Amikor a tarka forgatagot látta, elgondolkodott, és ezt mondta: ,,Milyen sok dolog is van a mi tarka világunkban, amire NEKEM NINCS szükségem!"
Ha ennek a világi embernek a szavait összehasonlítjuk a Lukács 9,62-vel, akkor Isten gyermekeiként mélyen elszégyelljük magunkat. Hogyan fogjuk kihasználni az élő Isten gyermekeiként a még előttünk álló kegyelmi időszakot? Elveszünk e világ múló dolgaiban, vagy az Úrért fogunk munkálkodni, ameddig még nappal van és munkálkodhatunk?
A Lukács 9,62-ben maga az Úr int bennünket, hogy ha elkezdtünk hitben járni Ővele, maradjunk meg szilárdan Őmellette, és ne tekintsünk vissza az elveszett világba, mert akkor a bűnös világ a maga csillogó gazdagságával és múló örömeivel visszaránthat bennünket a pusztulásba. Minél többet foglalkozunk a világgal és a világi dolgokkal, azok annál inkább eltávolíthatnak bennünket az Úrtól. Még ha nem is visszük véghez közvetlenül a világi emberek bűneit cselekedeteinkben, a jólét és az anyagiasság annyira a hatalmába keríthet bennünket, hogy a szívünk langyossá válik, és elfogy a mi Urunk Jézus iránt érzett szeretetünk.
Tanuljunk Szókratésztől is, aki világi emberként jutott arra a belátásra, hogy olyan sok dolog létezik a világon, amire egyáltalán nincs szükségünk. Ezek helyett hadd adjon nekünk szárnyakat a mi Urunk Igéje, és az iránta érzett szeretetből ne vesszünk el e világ múlandó dolgaiban, hanem szenteljük magunkat egészen Neki, és szolgálatunkkal álljunk rendelkezésére. Gerhard Tersteegen erről ezt mondja:

Zarándok módjára járva
legyen kezünk üres;
csak terhet vesz magára,
ki pénzt, vagyont keres.
Hadd gyűjtsön a világ,
mi tőle el se kérjük,
kevéssel is beérjük,
bennünket gond se bánt.

Ha teljesen átadjuk magunkat a mi Urunk Jézus Krisztusnak, mint Urunknak és Mesterünknek, akkor a földi dolgok kicsinnyé válnak számunkra, és jobban behatolunk a Vele való életközösség titkaiba. Egészen az Úrnak! - ez adjon nekünk szárnyakat nap mint nap az Őérte végzett szolgálatban, hogy egyszer majd az örök dicsőségben Ő koszorúzzon meg és jutalmazzon meg bennünket olyan mennyei javakkal, amelyeket örökségül szánt az övéinek (Róm 8,17-18).

Joachim Langhammer
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Chicagói tűzvész
  2017-06-21 19:45:49, szerda
 
  Chicagói tűzvész


,,Most pedig a Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közelvalókká lettetek az Ő vére által" (Ef 2,13).


Az amerikai Chicago városában tűz ütött ki egy sokemeletes házban. A tűz mindenféle segítséget lehetetlenné tett a házon keresztül, mivel a felvonó is működésképtelenné vált. A tűzoltók ezért villámgyorsan odatoltak egy hosszú, automata létrát a ház falához, és így mentették kívülről a lakókat. Amikor már azt hitték, hogy minden embert biztonságba helyeztek, hirtelen egy fekete asszony kiáltott a 13. emelet egyik ablakából. Mellette néhány fekete gyerekfej tolongott az ablaknál. A tűzoltók ismét odatolták a hosszú automata létrát, de elszörnyedve állapították meg, hogy nem ér el egészen odáig. Az a tűzoltó, aki felmászott a legutolsó lépcsőfokig, látta az anyának és gyermekeinek rémült, kétségbeesett arcát. A létra azonban rövid volt, nem tudott segíteni. Ezen kívül az asszony fekete volt. Tegye kockára az életét, hogy segítsen ezen a családon? Hiszen neki, magának is van otthon családja. Szívében azonban győzött a kétségbeesettek iránti szeretet és a kötelességtudat. Így azután a szédítő magasságban előrelendült a 13. emeleti ablakig, és két kezével megkapaszkodott az ablakkeretben. Mögötte más tűzoltók is felmásztak a létrára, akik a lábánál fogva tartották őt. Ekkor elkezdődött a mentőakció. Az anya mind a három gyermekét leeresztette a tűzoltó hátán keresztül; végül ő maga is beleereszkedett a hátán keresztül a többi tűzoltó erős kezébe. Mind a négyen megmenekültek. Lent az utcán hatalmas embertömeg gyűlt össze, és nagy izgalommal figyelte azt a drámai mentőakciót. Ekkor a bátor tűzoltónak akartak segíteni bajtársai, hogy vissza tudjon jönni a létrára, majd le a földre. Az ő ereje azonban kimerült; túlságosan sokáig kellett az ablakkeretbe kapaszkodnia. A kezei ekkorra már olyan merevvé váltak, hogy felmondták a szolgálatot. Bár a következő tűzoltó erősen tartotta a lábát, elveszítette az egyensúlyát, és a 13. emeletről a mélybe zuhant. A sok nézőből álló tömeg, amely a bátor férfi munkálkodását figyelte, egy emberként sikoltott fel. Azonnal kórházba szállították, de ott már csak a halál beálltát tudták megállapítani. Feláldozta az életét egy fekete asszonyért és annak gyerekeiért. Az emberek még hosszú idő múlva is mély megindultsággal beszéltek erről az önzetlen emberről.
Ez csak egyetlen ember tette volt! Nem hasonlítható össze Üdvözítőnknek, a Jézus Krisztusnak megváltó művével. Ez a megrázó élmény mégis rávilágíthat a Golgotán lezajlott isteni üdvesemény teljes horderejére, és megérthetjük, hogy mit jelent, hogy ,,vére által közelvalókká lettünk" (Ef 2,13). Csak Jézus áldozati halála és vérontása hidalja át a bűn szakadékát, amely közöttünk, elveszett emberek, és az örökön-örökké szent mennyei Isten között tátong. Jézus Krisztus belépett a hasadékba, Ő az élő híd, a mennyei Atyához vezető élő út (Jn 14,6; Zsid 10,20). Általa lettünk ,,közelvalókká", olyan ,,közel", hogy az élő Isten gyermekei lehetünk. Ezért nem lehetünk elég hálásak a mi dicsőséges Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak!

Joachim Langhammer
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Samuel Keller - a szétszórt tollak
  2017-06-20 16:48:12, kedd
 
  Samuel Keller - a szétszórt tollak


,,De mondom nektek: Minden haszontalan beszédért számot adnak majd az emberek az ítélet napján" (Mt 12,36).


Az ismert evangélista, Samuel Keller (1856 - 1924) evangélikus lelkészként munkálkodott a Dél-Oroszországban és a Krím-félszigeten élő német telepesek között, és nagy ébredéseket élt át ott. Mivel az orosz cárok uralma alatt üldözték, 1890-ben Németországba kellett menekülnie, és itt folytatta tovább áldott szolgálatát. Haláláig munkálkodott Németország határain túl is, és sok embert vezetett Jézus Krisztushoz. Az oroszországi ébredés e kegyelmi időszakából számolt be valaki a következő történetről:
,,A dél-orosz sztyeppék egyik német falujában élt egy asszony, aki gonosz pletykákkal és rágalmakkal sok békétlenséget és széthúzást okozott embertársai körében. Semmilyen szép szó és intelem nem használt neki. Ekkor Keller lelkész nem tudott mást tenni, és alapos lelki kúrának vetette alá az asszonyt. Megkérte, hogy hozzon egy frissen vágott tyúkot a lelkészlakba, és meghagyta neki, hogy az feltétlenül egy fekete tollú tyúk legyen. Azután azt a feladatot adta neki, hogy húzza ki a tyúk összes fekete tollát. Végül felküldte a falu templomának tornyára, és felszólította, hogy a templomtoronyból szórja szét az összes fekete tollat a környékre. Mivel ő akkor, mint a falu lelkésze köztiszteletben álló személy volt, az asszony engedelmeskedett neki. Amikor azonban az összes tollat szétszórta, és lejött a toronyból, a lelkész felszólította, hogy újra szedje össze a tollakat. Akkor az asszony rettenetesen megrémült, és ezt mondta: 'Lelkész úr, ez lehetetlen! Hiszen a tollakat szétszórtam a szélrózsa minden irányába. Nem tudom azokat újra összeszedni.'
Ekkor a lelkigondozó elmondhatta neki, hogy fekete, rágalmazó szavai ugyanígy viselkednek: Valótlan, hazug és rágalmazó szavai szétszóródtak az egész világon, és ugyanilyen kevéssé lehet őket visszahozni és összegyűjteni, mint a fekete tollakat. Olyanok, mint a rossz vetés azoknak az embereknek a szívében, akik nem ismerik az igazságot, és ezért el kellett hinniük a hazugságot, a torzításokat és a rágalmazást. Akkor az asszony még jobban megijedt, és elkezdett sírni. Ettől a pillanattól kezdve azonban zabolátlan nyelve meggyógyult, és új életet kezdett."
Erre az alapos kúrára ma is sok embernek szüksége lenne. Mind a hitetleneknek, mind a hívőknek. Ahelyett, hogy az elveszetteknek hirdetnék nyelvükkel az evangéliumot, a bűnösöket az Üdvözítőhöz hívogatnák és a megszomorítottakat vigasztalnák, körbejárják a házakat, vagy felveszik a telefonkagylót, sugdolóznak másokkal, és mérget és rágalmakat szórnak felebarátaikra. Akik hallják, azok nem járnak utána, hogy mi az igazság, hanem tovább terjesztik a féligazságokat, és ezzel rossz hírbe keverik felebarátjaikat, és bemocskolják a jó hírüket. Ez becsületelrontás!
A nyelv bűneiről minden nép tud, és meg is van a maga bölcsessége erről:

Görögország:
A görög ezt mondja:
Bár a nyelv kicsi és gyenge,
mérge olyan lehet, mint a gyilkos acélpenge.

Törökország:
A sima nyelv sokkal több pusztulást okozott
mondja a török -, mint a kegyetlen kardok.

Perzsia:
Óva int egy perzsa közmondás:
A túl gyors nyelv korai halált hoz rád.

Kína:
Kínában ezt mondják: A szónak gyors a lába,
Egyetlen sebes lópata sem ér a nyomába.

Arábia:
Arábia bölcsei szellemesen mondják ki:
A nyelv tárháza a szív.

Németország:
Mielőtt a cipőjét felhúzná az igazság,
A hazugság már ott siet árkon-bokron át.

Izráel:
Salamon bölcs mondásai a tudtunkra adják:
Bűn nélkül nem lehet az a hely, hol a szót szaporítják.
De okos az, ki ajkát csukva tartja,
Ezt az ember bizony egy életen át tanulja.

A Biblia ezt mondja:
,,A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek:
aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes" (Péld 10,19).

Hallgassunk a Róma 12,1-2-re. Ha naponta odaszánjuk testünket áldozatul az Úrnak, akkor különösen is szenteljük neki a nyelvünket, és csak Isten dicsőségére akarjunk szólni, és azt mondani, ami embertársaink javát szolgálja!

Joachim Langhammer
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Frigyes Vilmos porosz király
  2017-06-19 16:40:55, hétfő
 
  Frigyes Vilmos porosz király

,,A fiúság Lelkét vettétek, aki által kiáltjuk: Abba, Atyánk!" (Róm 8,15)


Frigyes Vilmos porosz király szerette felkeresni országa újonnan alapított népiskoláit, hogy meggyőződjék róla: vajon a gyerekek nemcsak számolni és írni tanulnak, hanem a Szentírásra, a katekizmusra és szent énekekre is tanítják-e őket. Ezért az egyik iskolalátogatáskor a következő kérdéseket intézte a gyerekekhez: ,,Gyerekek, hová tartoznak a földeken lévő kövek?" A gyerekek válasza így hangzott: ,,A kövek az ásványok országába tartoznak." A király meg volt elégedve ezzel a válasszal, és feltette a következő kérdést: ,,És hova tartoznak a mező szép virágai?" A gyerekek válasza így hangzott: ,,Felség, a növények országába." A következő kérdés így hangzott: ,,És hova tartoznak a mezőn legelő lovak és tehenek?" A gyerekek válaszoltak: ,,Az állatok országába." A király láthatóan örült ezeknek a jó válaszoknak, és feltett még egy utolsó kérdést: ,,És most mondjátok meg nekem, gyerekek, hová tartozunk tulajdonképpen mi, emberek?" Erre egy kislány adott választ a királynak: ,,Felség, mi, emberek a mennyországba tartozunk!"
Nemcsak a porosz királyt indította meg ez a helyes és találó válasz, hanem mindazokat, akik végighallgatták ezt a beszélgetést. Ők hagyták rá az utókorra ezt az esetet, különben ma semmit sem tudnánk róla. Hiszen a kislány azt is mondhatta volna: ,,Mi, emberek az emberek országába tartozunk." Nem, ő helyesen gondolkodott: ,,Mi, emberek, a mennyországba tartozunk!" Isten a maga képére alkotott bennünket, hogy a mennyország polgárai lehessünk. Üdvözítőnk, a Jézus Krisztus hatalmas megváltói műve megteremtette számunkra a lehetőséget, hogy annak ellenére, hogy bukott és bűnös emberek vagyunk, a mennyek országának örökösei és részesei lehessünk.

Joachim Langhammer
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
     1/34 oldal   Bejegyzések száma: 335 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 841 db bejegyzés
e év: 3989 db bejegyzés
Összes: 7831 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 665
  • e Hét: 6593
  • e Hónap: 54548
  • e Év: 244791
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.