Regisztráció  Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/52 oldal   Bejegyzések száma: 515 
Odafenn már jobb lesz!
  2018-08-19 20:29:08, vasárnap
 
  Odafenn már jobb lesz!

Néhány évvel ezelőtt még élt az a kedves, idős nő, aki élete utolsó esztendeit ágyban töltötte, de mégis hálás és boldog gyermeke volt az Úrnak. Volt egy asszony, aki ezt az öreg és beteg nőt többször meglátogatta, de mindig megelégedett és boldog állapotban találta. A látogatónak volt egy barátnője, aki jómódban és egészségben élt, de állandóan zsörtölődött és elégedetlen volt sorsával és helyzetével - bár keresztyénnek vallotta magát. Elhatározta, hogy ezt az elégedetlen barátnőjét elviszi egyszer ahhoz a beteg nőhöz, aki mindig ágyban feküdt, és mégis mindig elégedett és boldog volt. Elhatározták, hogy egyik nap meglátogatják a beteg asszonyt, aki egy magas ház ötödik emeletén lakott egy kicsike szobában. A házban lift nem volt, ezért gyalog indultak neki az ötödik emeletre. Amikor felértek az első emeletre, a barátnő elővette selyem zsebkendőjét, törölte a homlokát és ezt mondta:
- Milyen sötét, piszkos itt minden.
A válasz így hangzott:
- Feljebb már jobb lesz.
A második emeleten sem volt jobb a helyzet, mint az elsőn, és a gazdag hölgy ismét kifakadt, mire újra ezt a választ kapta:
- Odafenn már jobb lesz!
A harmadik emeletre érve talán még rosszabb volt a helyzet, mint előbb, de a vigasztaló és csititó szó csak ismétlődött:
- Feljebb már jobb lesz!
Végül mégis csak felértek az ötödik emeletre egy kis padlásszobába. Amikor beléptek, azonnal tapasztalták, hogy jó volt feljönni. Kicsiny, tiszta volt a szoba, tündöklőn sütött be a napsugár, virág volt az ablakban, és egy kis madárka csipogott a kalitkában, a padlót szőnyeg borította, és egy kedves, idős beteg nő arca mosolygott feléjük. A gazdag látogató - később - vigasztalta a beteget, hogy milyen nehéz és gyötrő lehet itt napról napra szenvedni, mire ezt a csendes, de vigasztaló választ hallotta a beteg ajkairól:
- Odafenn már sokkal jobb lesz!
Ha idelenn minden ellenünk van és minden nagyon nehéz, akkor jusson eszünkbe ez: ,,Odafenn már minden sokkal jobb lesz!"

D. L. Moody
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Reuben János kegyelmet nyert
  2018-08-17 08:52:01, péntek
 
  Reuben János kegyelmet nyert

Amikor néhány évvel ezelőtt Ohio államban tartózkodtam, felszólítottak, hogy prédikáljak egyik börtönben a raboknak. Ezeregyszáz embert hoztak a kápolnába, és helyet foglaltak előttem. Amikor a beszédet befejeztem, odajött hozzám a fogházlelkész és így szólt:
- Kedves Moody úr, valamit el kell mondanom, ami itt a börtönben történt, és soha nem tudom elfelejteni.
Néhány évvel ezelőtt a fogházlelkész felkereste az államelnököt, és felhatalmazást kapott tőle, hogy szabadon bocsáthat öt olyan rabot, akik jó magaviseletükkel kitűntek a többiek közül. Az elnök csupán azt kötötte ki, hogy a dolgot titokban kell tartani addig, amíg ő fel nem keresi a fogházat, és ez csak néhány hét múlva lehetséges. A kitűzött idő elérkezett, az elnök megjelent, és a megállapított időben az összes foglyot behozták a nagyterembe. Bejött az elnök, majd az igazgató, az elnök felállt, egy papírlapot vett a kezébe és így szólt:
- A kezemben levő papírlapon öt fogoly neve van, akik a mai napon visszanyerik a szabadságukat.
Amint ez a néhány szó elhangzott, a teremben egyszerre halálos csend lett. Egyetlen ember sem mozdult, minden szempár dermedten figyelt az elnök ajkaira és mozdulataira. Sápadtan, pattanásig feszült idegekkel állt és várt mindenki. A bizonytalanság, amely a fejük felett lebegett, félelmetes és megdöbbentő volt. Úgy tetszett, mintha a szívek dobogása is megszűnt volna.
- Hasonló érzést és idegállapotot még addig soha nem éltem át - mondta a fogházlelkész.
Az igazgató el akarta mondani, hogy milyen körülmények között megy végbe a szabadulás, hol kell jelentkezniük stb., de a lelkész félbeszakította szavait e kéréssel:
- Kérem, igazgató úr, mielőtt ezt elmondaná, hadd halljuk a neveket, mert a bizonytalanság rendkívül gyötri az embereket.
Az igazgató elhallgatott, s az elnök felolvasta az első nevet.
- Reuben János lépjen elő és vegye át ezt az ívet, amely a szabadságát jelenti. A kormányzó aláírta és állami bélyegzővel látta el. Reuben János a mai naptól kezdve szabad...
Senki sem mozdult a nagy teremben. Mindenki arra nézett, ahol Reuben János ülni szokott. Tizenkilenc esztendőt töltött már a börtönben, s ezért sokan fordultak ama hely felé, ahol ülni szokott. Még Reuben is körülnézett, mert látni akarta azt az embert, aki most váratlanul visszanyeri szabadságát és kegyelmet nyert. A lelkész odaszólt Reubenhez:
- Reuben, te vagy az, aki szabad lett!
Reuben maga körül nézett, hogy lássa a másik Reubent, aki talán mögötte ült. Másodszor is megszólalt a lelkész:
- Reuben, téged szólítunk, téged illet a szabadságlevél.
Még mindig nem tudta megérteni a dolgot az öreg ember, még mindig azt gondolta, hogy egy másik ember lehet az, akit szintén Reubennek hívnak. Már mindenki feléje fordult, amikor a lelkész harmadszor is megszólalt:
- Reuben, jöjj már elő, és vedd át a szabadságleveledet!
Ekkor kezdte megérteni az öreg ember, hogy róla van szó. Lassan, bizonytalan léptekkel elindult az asztal felé, ahol az igazgató kinyújtott kezében ott volt a szabadságlevél. Átvette, szótlanul visszament a helyére, kezeire fektette az arcát, és keservesen sírni kezdett. Amikor a foglyok felálltak és négyes sorokban visszaindultak celláikba, akkor Reuben is beállt a maga helyére és meg akart indulni a többiekkel. A lelkész meglátta ezt, odalépett és megfogva karját, kihúzta a sorból:
- Reuben, lépj ki a sorból! Mától fogva szabad ember vagy...
Félig kábultan a rendkívüli helyzettől s eseménytől, végre engedelmeskedett az öregember.
Ilyen módon nyújt kegyelmet az Isten a bűnösöknek. Jó magaviseletéért, odaadó hűségéért és becsületes munkájáért e földön is kegyelmet nyerhet az ember. Isten azonban olyanoknak ad kegyelmet, akik semmi érdemet nem tudnak felmutatni. A földön élő minden embernek szabadon és ingyen adja a kegyelmet. A legkonokabb csavargó, az elzüllött iszákos, a megrögzött tolvaj és a legpiszkosabb, legmocskosabban káromkodó is, ha hisz Krisztusban és megbánja bűneit, akkor ingyen és szabadon kegyelmet nyer. Krisztus megparancsolta tanítványainak, hogy így hirdessék a kegyelmet az egész földön.

D. L. Moody
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Egy szép legenda
  2018-08-16 17:38:45, csütörtök
 
  Egy szép legenda

Arról a helyről, amelyen Salamon király egykor felépítette az Úrnak a pazar szépségű jeruzsálemi templomot, a hagyomány egy szép legendát őrzött meg számunkra.
Azon a vidéken terült el két testvérnek a földje, kik közül az egyiknek sok tagú családja volt, a másik pedig teljesen egyedül élt a feleségével. A két testvér mindegyike gabonát vetett a földjébe. Az aratás után este, amikor a kévék már összekötve álltak a mezőn, ezt mondta az idősebb testvér a feleségének:
- Az én testvéremnek sok a munkája, aztán nem is tudja a nap hevét elhordozni úgy, mint én, ezért veszem a kévéimet, és anélkül, hogy ő tudná, odateszem azokat az övéihez.
A fiatalabb testvér, akinek olyan szeretetteljes és jóakaratú szíve volt, mint bátyjának, ezt gondolta magában:
- Az én testvéremnek nagy családja van, én pedig egyedül állok, veszem tehát a kévéimet, és odateszem az övéihez.
Elképzelhetjük a testvérek csodálkozását, amikor másnap reggel teljes épségben, fogyatkozás nélkül találták kévéiket a maguk helyén. Ez megismétlődött a következő éjszaka is, aminek következtében mindkét testvér elhatározta, hogy éjjel őrt áll a maga földjén, hogy nyitjára jöjjön a dolognak. Amint elhatározták, úgy cselekedtek. A következő éjjel szembe találkozott egymással éjfélkor a két testvér, mindegyik a hóna alatt vitte a maga kévéit... Azon a földön, ott épült fel Salamon temploma olyan hatalmassá, olyan pompával, hogy méltán keltette fel az akkori világ csodálatát. Napjainkban - sajnos - a testvérek inkább hajlamosak arra, hogy egymás kévéit ellopják, semhogy testvéri szeretettel egymást támogassák.

D. L. Moody
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Élettörténetek: Krisztus a reménységem; Mary
  2018-08-15 20:06:31, szerda
 
  Élettörténetek: Krisztus a reménységem; Mary

A szüleim életét tönkretette az alkohol. Hároméves voltam, amikor elváltak.
Anyám szeretett engem, próbált jó anya lenni, de az italban keresett menedéket. Rendszeresen leitta magát, bolondokháza lett az életünk. Olyasmikért zárt ki a házból, hogy például nem nyertem meg a zongoraversenyt, vagy a lefolyóba öntöttem a vodkáját. Be kellett törnöm a pinceablakot, amikor be akartam jutni a házunkba.
Tizenhét éves voltam, amikor Jézus rám talált. Egy barátom elhívott magával a templomba, én pedig szinte ittam a lelkész szavait, amikor Isten hűséges szeretetéről beszélt. Bíztam benne, hogy megváltozhat az életem.
Hozzámentem egy nálam hat évvel idősebb férfihoz. Eleinte biztonságban éreztem magam, de a férjem egyre agresszívabbá vált. Rendszeresen vert, egyszer kutyalánccal is megütött; fojtogatott, gyomorszájon rúgott, lelökött egy stégről és a lépcsőről. Felfoghatatlan, hogyan voltam képes meggyőzni magam arról, hogy még mindig szeretem.
Huszonhárom éves koromban megtaláltam az apámat. Azt reméltem, ő majd megvéd, ezért elhagytam a férjem. Az apám azonban nem védett meg, sőt szexuálisan bántalmazott. Teljes elkeseredésemben öngyilkosságot kíséreltem meg. A sikertelen kísérletet követően dühödten kiáltottam Istenhez: miért engedte, hogy életben maradjak? És hol volt mindeddig?
Felkerestem egy lelki tanácsadót, egy rendkívül intelligens, kedves és fiatal gyülekezeti elöljárót. Egy év elteltével egymásba szerettünk - igaz, ő házasember volt. Nagy küzdelmeink voltak, könyörögve kértük Isten segítségét, de végül engedtünk a csábításnak. Elvált, összeházasodtunk. Nem érdemeltük meg Isten áldását, a három csodálatos gyermeket, akiket nekünk ajándékozott. Életemben először volt családom!
A legidősebb gyermekem még hatéves sem volt, amikor súlyos fejfájások kezdtek gyötörni, megromlott a hallásom, és az arcom egyik fele lebénult. A szakorvos kiterjedt agytumort állapított meg, a daganat egyes részei operálhatatlanok, s azóta is újabb komplikációkat okoznak. Emlékszem, különösen nyugodtan fogadtam a diagnózist. Az életünk a feje tetejére állt, de a családunk nem rendült meg.
A gyerekek gyorsan cseperedtek, s bár jártunk gyülekezetbe, egyre nagyobb hatással volt rájuk a világ. Mindhárman kerültek olyan helyzetbe, hogy a rendőrség letartóztatta őket. A legkisebbnél megállapították, hogy skizofréniában szenved. A legnagyobb két évet ült börtönben. Teljesen kétségbeestünk.
Kis idő múlva a férjem két agyvérzésen is átesett, a személyisége jelentősen megváltozott. Ekkor tudtam meg, hogy anyagilag a csőd szélén állunk, nemsokára el is veszítettük a házunkat. Annyira összetörtem, hogy még a terapeutánál is alig tudtam megszólalni.
Az életünk azóta sem változott. Engem viszont egyre inkább megváltoztat Isten.
A fájdalmakkal és gondokkal kapcsolatban - különösen azokkal, amelyeket elviselhetetlennek érzünk - arra jöttem rá, hogy talán Isten épp azért engedi meg az életünkben őket, mert elviselhetetlenek számunkra, a velük járó fájdalommal és szorongással együtt, ő azonban még ezeket is elbírja. Azt hiszem, szeretne rávezetni bennünket arra, hogy ajándéknak tekintsük ezeket a helyzeteket, a békesség ajándékának a zűrzavar kellős közepén. A gondok nem szűnnek meg, az élet megy tovább, de ő képes kihúzni a fájdalom fullánkját, és reményt ültetni a helyére. Csodás felismerés ez számomra!
Ma már hiszem, hogy az élet nem mindig marad ilyen, mint most. De még ennél is nagyobb vigasztalást találok abban, ha nem a fájdalmaimra figyelek, hanem Istenre, aki egy napon majd minden gyötrelmemtől teljesen és örökre megszabadít.
Egész életemben arra kerestem a választ - és sose találtam -, miként születhet remény a kétségbeesésből. Az én reménységem nem abból fakad, hogy mit teszek vagy épp nem teszek. Nem a problémák megoldásában rejlik, hanem Krisztusban: ha rá figyelek, minden megváltozik.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
"Károly fiadért..."
  2018-08-01 16:09:31, szerda
 
  "Károly fiadért..."

Egy detroiti összejövetelen felállt egy bíró, és beszélt arról a nagy erőről, amely a hívő rendelkezésére áll, amikor a "Krisztusért" vagy "az Úr Jézus nevéért" kérhet valamit Istentől. Ezzel kapcsolatban elmondott egy történetet, amely igen nagy hatással volt a jelenlévőkre.
"Amikor a háború kitört és az egyetlen fiam is hadba vonult, érdeklődni kezdtem a katonák sorsa iránt. Minden katona, akivel találkoztam, a fiamra emlékeztetett, mindegyikben a fiamat láttam, és kezdtem érdeklődni a sebesültek, betegek és foglyok után. Amikor egy sebesült katona a városunkba érkezett, azonnal a kocsimmal elhozattam a kórházba. Nemsokára megválasztottak a sebesülteket gondozó egyesület elnökévé, s a napnak néhány óráját mindig a kórházban töltöttem, érdeklődve, hogy a betegeknek nincs-e szükségük valamire. Pénzt és időt költöttem erre.
Egy napon aztán így szóltam a feleségemhez: A katonák már nagyon sok időmet igénybe veszik, és ez nem mehet így tovább, mert elhanyagolom más kötelezettségeimet. Most egy fontos ügy van a bíróságon, amely sok időt és tanulmányozást kíván tőlem.
Másnap reggel azzal az elhatározással mentem az irodámba, hogy a katonákkal egyelőre nem foglalkozom olyan behatóan. Leültem az íróasztalomhoz és nekiláttam a munkának. Hamarosan egészen beletemetkeztem az iratokba, aktákba, amikor csendesen kinyílt az ajtó, és egy halvány arcú sebesült katona lépett be a szobába. Hozzám lépett, elővett a zubbonya zsebéből egy összegyűrt papírlapot, és átadta. Amint kezembe vettem, rögtön megismertem fiam írását. Ezt tartalmazta: "Kedves atyám! E sorok átadója a mi századunkból való katona. Elvesztette a lábát, feláldozta az egészségét a hazáért, és most hazamegy, hogy otthon haljon vagy gyógyuljon meg. Felkeres téged is. Kérlek, tedd meg azt, amit tehetsz érte, szerető fiadért, Károlyért.""
"Károlyért" - ez a szó szíven találta az apát. Összerakta az aktákat, felkelt az íróasztala mellől, és kocsin az otthonába hajtatott a sebesült katonával. Addig nem nyugodott, míg a sebesült katonát Károly fia szobájába, fiának az ágyába nem fektette és orvost nem hozatott. A beteget azután úgy gondozta és ápolta, mintha a saját fia lenne. Amikor annyira javult, hogy hazamehetett az édesanyjához, kivitette a vonathoz, és gondoskodott arról, hogy helyet kapjon és zavartalanul utazhasson az övéihez.
- Mindezt megtettem a fiamért, Károlyért - fejezte be szavait a bíró.
Kedves barátaim! Bármit is tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek és kérjetek! Mindig csak az Ő nevében menjünk az Atya elé, "aki szeretett bennünket és életét odaadta értünk".

D. L. Moody
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Isten nem halt meg!
  2018-07-31 20:01:16, kedd
 
  Isten nem halt meg!

Douglas Henrik, a néger szabadság ismert költője rendkívül sokat fáradt és küzdött, hogy a feketék is emberi jogokhoz jussanak. Egy alkalommal, amikor nagyon lehangolt állapotban volt, azt mondta egyik beszédében: "A fehér ember ellenünk van, a korszellem ellenünk van, a kormány ellenünk van... ránk, feketékre nagyon szomorú sors vár. Tele vagyok fájdalommal és szomorúsággal..."
E szavak után leült, fejét a kezébe téve. Egyszerre felállt a hallgatóságból egy idős, néger asszony, és ezt kérdezte:
- Henrik, vajon meghalt az Isten?
Igen sok hívő fiatal leány és fiatalember elcsügged, ha úgy látja, hogy a küzdelem mindig hevesebb és erősebb lesz, amelyben neki is harcolnia kell tisztaságáért és üdvösségéért. Azt gondolja ilyenkor, hogy Isten elhagyta őt, pedig éppen az ellenkezője áll. Minél hevesebb, erősebb a támadás, annál közelebb van és annál inkább segít az Úr. Isten sohasem hagyta el azokat, akik Benne bíztak és nevét segítségül hívták.

D. L. Moody
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A szeretet ereje
  2018-07-31 18:43:53, kedd
 
  A szeretet ereje

Egy ismert angliai hívő, Henrik Drummond mondta el, hogy mikor Afrika belsejében az őserdők mélyén utazott, még talált olyan fekete, vad és elhagyatott törzseket, amelyek emlékeztek egy fehér emberre, Livingstone Dávidra, aki elsőnek jelent meg közöttük. Ezek a fekete emberek egy szót sem értettek Livingstone beszédéből, nem láttak még soha fehér embert, de megértették és megérezték a szeretetet, amely Livingstone viselkedéséből feléjük áradt. Sok esztendő múlt el azóta, mióta az első fehér ember megjelent, de a reá való emlékezés még akkor is mosolyt és könnyet fakasztott az elhagyatott és szegény feketék szívében és szemeiben.
Igen, a szeretet szava az, amelyet az egész földön mindenütt megértenek, és amelynek van ereje, hogy az embereket közel hozza egymáshoz. A szeretet szavát mindenkinek ismernie kell, aki azt akarja, hogy eszköz legyen az Úr kezében. Az emberek nagy része nem ismeri sem a teológiát, sem a dogmatikát, de a szeretetet és részvétet mindenki megérti és megérzi. A szeretetteljes szó, viselkedés és cselekedet hathatósabb, mint a leghatalmasabb beszéd.

D. L. Moody
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Imameghallgatás
  2018-07-31 17:27:26, kedd
 
  Imameghallgatás

Egy alkalommal a londoni Mezőgazdasági Intézet hatalmas csarnokában beszéltem. Egy előadás után hozzám jött egy anya és egy apa azzal a kéréssel, hogy imádkozzam a fiúkért. A gyermekük elhagyta az Isten útját, hűtlen lett az atyai házhoz, és kiment a távoli Ausztráliába, ahol a vad őserdőkben él. A megszomorodott szívű szülők arra kérték a hallgatóságot, hogy könyörögjenek a kegyelem trónja előtt a gyermekükért. És mily csodálatos..., abban az órában, amikor a gyülekezet a Mindenható trónja elé lépett könyörgésük tárgyával, Ausztráliának egyik őserdőjéből egy fiatalember jött ki lován vágtatva, hogy a városba menjen. Amint a fiatalember egyedül ült a lován, gondolatai akaratlanul is szüleire és az elhagyott otthonra szálltak. Isten Lelke munkálkodott benne, és meglátta saját magát, üres életét, bűnei nagyságát és sokaságát. Megállította lovát, leszállt a nyeregből, és a végtelen nagy pusztán letérdelt az Úr előtt; bevallotta bűneit, kérte azok bocsánatát, és nem sok idő múlva nagy megkönnyebbülést érzett; boldog lett attól a tudattól, hogy Isten megbocsátott neki. Amikor bejutott a városba, ahol megszállt, azonnal levelet írt haza az elveszett fiú, kérve szüleit, hogy bocsássanak meg és fogadják ismét vissza. A szülők megkapták a levelet, és a vizek fölött csakhamar megérkezett a távirati válasz: "Jöjj haza! Várunk!"
A boldog szülők határtalan örömmel várták haza gyermeküket. A kapu fölé új, nagy csengőt szereltettek, hogy ha késő este vagy éjjel érkezik a fiú és csenget, azonnal meghallják a csengő szavát, és mihamarabb a karjukba zárják elveszett és megtalált fiúkat.

D. L. Moody
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
"Ő az én testvérem!"
  2018-07-27 21:24:16, péntek
 
  "Ő az én testvérem!"

Borzasztóan erős, rettenetes vihar tombolt az óceánon, amikor egy útban lévő hajón felsüvített a riasztó szirénahang: "Ember a vízben!"
A fedélzetről látni lehetett, hogy egy emberi alak a dühöngő hullámokkal küzdve a hajó felé igyekszik. A vad hullámcsapások a derék küzdőt újra és újra visszavetették, úgy hogy haszontalanná vált minden igyekezete, erőfeszítése. Segélykiáltásait a szél néha-néha elhozta a hajón lévőkhöz. Az utasok, matrózok és tisztek feszülten figyelték az élet-halál küzdelmet, míg az életmentő csónakban lévő matrózok erejüket megfeszítve igyekeztek, hogy elérjék és megmentsék a halál karmaiból a hajótöröttet. Hirtelen egy hatalmas hullám borította el a hős küzdőt, utána egy kétségbeesett kiáltás hallatszott, majd a halállal küzdő elmerült a feneketlen mélységben... utána csend, csak a vihar zúgása hallatszott...
Egyszerre egy egészen más oldalról új vészkiáltás hangzott fel: "Mentsétek meg!... Mentsétek meg! Ő az én testvérem!" - süvített végig a korlát mellett álló tömeg fölött, majd egy kétségbeesett ember jelent meg, aki így folytatta a szavait:
- Ezer dollárt adok annak, aki megmenti őt!
Késő volt már, lehetetlen segíteni! A nézők tekintette még mindig arra a helyre irányult, ahol irgalmatlanul tartották ölükben a hullámok áldozatukat...
Az az ember, aki oly kétségbeesetten kiáltozott, a hajóskapitány volt, és az aki a hullámok áldozata lett, az ő testvére. A hullámok nem tettek különbséget...
Az a vágy és óhaj, hogy testvérüket a pusztulástól megmentsék, mindazoknak a szívét betölti, akik üdvösségük fejedelmét követik, és ezért így kiáltanak: "Mentsétek meg! Mentsétek meg, mert ő az én testvérem!"
Nagyon sok ember azért nem akar hallani a keresztyénségről, mert látja, hogy mily komolytalanul veszik az üdvösséget a keresztyének is. Ha az emberek látnák, hogy teljes komolysággal azon vagyunk, hogy a veszélyben lévőket figyelmeztessük és a mentésükért mindent megtegyünk, akkor férfiak és nők jönnének és remegő hangon kérdeznék, hogy hol van az Istenhez vezető út?

D. L. Moody
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A traktorverseny
  2018-07-26 19:47:04, csütörtök
 
  A traktorverseny

A traktorverseny, az ország különböző részein zajló események televíziós élő közvetítésének köszönhetően, egyre nagyobb népszerűségnek örvend az Egyesült Államokban. Az avatatlanok kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen rendezvényeken a ,,traktor" igazából inkább olyan, mint egy négykerekű rakéta. Némelyikbe több motor van beépítve, és egy tehergépkocsinál is hosszabbak. Csupán a traktorokéhoz hasonlító hátsó kerekeik emlékeztetnek a hagyományos mezőgazdasági vontatóra.
Ezekhez a nagy teljesítményű traktorokhoz ék alakú vontatmányt kapcsolnak, ami annál nagyobb ellenállást fejt ki, minél messzebbre húzzák. A traktor, ahogy a cél felé robog, először általában nagy erővel kezdi húzni a pótkocsit, de rövidesen erőlködni kezd, és gyakran leáll az egyre növekedő ellenállás következtében. A kerekei sokszor úgy felpörögnek, hogy a traktor szó szerint beleragad a sárba, és csak forog a kereke, de nem tud továbbmenni. Csak a pótkocsi lekapcsolása után képes kimozdulni helyéből - és talán akkor is csak segítséggel.

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
     1/52 oldal   Bejegyzések száma: 515 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 36 db bejegyzés
e hónap: 564 db bejegyzés
e év: 4158 db bejegyzés
Összes: 15306 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1099
  • e Hét: 2239
  • e Hónap: 25343
  • e Év: 407966
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.