Regisztráció  Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/38 oldal   Bejegyzések száma: 371 
A cirkuszi bohóc
  2017-09-30 18:26:36, szombat
 
  A cirkuszi bohóc


Sören Kierkegaard filozófus egy alkalommal elmondott egy történetet egy cirkuszról, ami kigyulladt. A cirkuszról átterjedt a tűz a környező mezőkre is, és már a közeli falut is veszélyeztette.
A cirkuszigazgató, aki látta, hogy a falu elpusztulhat lakóival együtt, ha valaki nem figyelmezteti őket, megkérdezte, ki tudna elmenni, hogy figyelmeztesse őket. A bohóc felpattant a biciklijére, és úgy, ahogy volt, kifestve, jelmezben, lekarikázott a domb aljában levő faluba.
- Mentsék az életüket! Mentsék az életüket! Tűz közeledik, és a falu le fog égni! - kiáltotta, ahogy végigkerekezett a falu utcáin. - A falu le fog égni! Mentsék az életüket!
Kíváncsi falusiak jöttek elő a házakból, boltokból, és a járdán gyülekeztek. Visszakiabáltak a bohócnak, nevettek, és megtapsolták az előadást. Minél kétségbeesettebben kiáltozott a bohóc, annál jobban tapsoltak a falusiak.
A falu leégett, és sokan odavesztek, mert senki nem vette komolyan a bohócot. Végül is ő csak egy bohóc volt.


Alkalmazás: A történetbeli bohóchoz hasonlóan a lelkipásztorok és papok sokszor olyan szerepet játszanak az egyházban, ami hatástalanítja az üzenetüket, amikor kimennek a világba. Ezért nem várhatjuk el, hogy a papság hirdesse az evangélium üzenetét a világnak; a világ nem veszi komolyan őket.
Ehelyett nekünk - hétköznapi embereknek - a dolgunk, hogy komolyan vegyük Jézust, és hirdessük az evangéliumot a világ számára. (Lásd Mk 16,15.) Nem várhatjuk el a világtól, hogy komolyan vegye az evangéliumot, ha mi nem vagyunk készek arra, hogy másoknak Krisztusról beszéljünk, és erejének és szeretetének bizonyságtevői legyünk.

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A hó fogságában
  2017-09-28 19:49:52, csütörtök
 
  A hó fogságában


Egy ember, aki az alaszkai Chugach hegységben túrázott, remélte, hogy még a halálos hófúvás előtt eljut a táborhelyre. De már túl késő volt. A hófúvás olyan dühvel tört rá, hogy egy méternyit sem látott előre. Miközben igyekezett megtalálni a helyes útirányt, a szélfútta hó és jég leverte lábáról. Bár tudta, hogy nagyon közel van a tábor, elveszítette tájékozódóképességét, és nem tudta eldönteni, merre menjen.
Végül az éj sötétjében - csuromvizesen, átfagyva és teljesen kimerülten - leroskadt egy hókupacra. Nem bírt továbbmenni. Beletörődött, hogy itt kell meghalnia.
Ahogy ott feküdt a hóban, úgy tűnt, mintha valamit hallott volna - valamiféle halk sírást, mintha egy kutyakölyök szűkölne. Szólongatni kezdte, és megpróbálta a hang irányába vonszolni magát. Hát persze, hogy egy kutya volt az, ami szintén eltévedt a hófúvásban. A kiskutya valahogy elkeveredett az anyjától, és most halálra fagyva nyüszített a hóban. A férfi gyorsan elkezdte dörzsölni a kis testet, hogy a vérkeringés beinduljon, és így életben maradhasson. Leheletével is melengette a kutyust, és egész éjszaka azon fáradozott, hogy életben tartsa.
Másnap falusi járőrök megtalálták a férfit és a kutyát, mindkettőt élve. Kiderült, hogy amíg az éjszaka folyamán azon fáradozott, hogy életben tartsa a kutyust, önmagát is életben tartotta.

Alkalmazás: Amikor másoknak szolgálunk, sok jót teszünk nekik. De talán ennél is fontosabb, hogy mi magunk is megváltozunk. Javunkra válik. Növekedünk. Mindinkább Krisztushoz kezdünk hasonlítani. Ha lelkileg üresnek érzed magad, talán arra van szükséged, hogy most már ne önmagad körül forgolódj, hanem kezdj el másoknak szolgálni. A lelki egészség kulcsa az, hogy feladod önmagadat.

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Arra született, hogy repüljön
  2017-09-24 19:09:45, vasárnap
 
  Arra született, hogy repüljön


Egy napon a prérityúk talált egy tojást, és addig ült rajta, míg ki nem kelt a madárka. A prérityúk tudtán kívül egy sastojást keltett ki, amit valami miatt magára hagytak.
Míg a sas a madarak közül a legnagyobb, és könnyedén és méltóságteljesen szárnyal a magasban, a prérityúk egyáltalán nem tud repülni. Sőt, annyira igénytelen, hogy szemetet eszik.
Ahogy azt sejteni lehetet, a sasfióka - mivel egy prérityúk-családban nőtt fel - azt gondolta magáról, hogy ő is prérityúk. Kapirgált, szemetet evett és kotyogott, akárcsak egy prérityúk.
Egy nap, amikor felnézett az égre, egy hatalmas fehérfejű rétisast látott, amint a magasban repült, s közben aláereszkedett, és átfordult. Amikor megkérdezte a családját, hogy mi volt az, így válaszoltak neki:
-Az egy sas. De te sohasem lehetsz olyan, mert te csak egy prérityúk vagy!
Ezzel visszamentek a szemetet kapirgálni.
A sas egész életét úgy töltötte, hogy vágyakozva nézte a szárnyaló sasokat, és nagyon szeretett volna csatlakozni hozzájuk a felhők között. De soha nem fordult elő vele az, hogy felemelte volna szárnyait, és megpóbált volna repülni. Élete végéig abban a tudatban volt a sas, hogy ő prérityúk.


Alkalmazás: Arra születtél, hogy repülj. De néhányan közületek úgy gondolkodnak és viselkednek, mint a prérityúkok, mivel a világ azt mondja nektek, hogy azok vagytok. Isten ,,kevéssel tett kisebbé az angyaloknál" (lásd Zsolt 8,6 és Zsid 2,7). Szoktad-e úgy érezni, hogy több az élet annál, amit te megtapasztalsz? Nézz felfelé! Emeld fel a szárnyaidat, és repülj! Isten azt akarja, hogy azzá légy, amivé Ő teremtett.
Péter apostol írja az 1Pt 1,14-ben: ,,Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek." Más szavakkal azt mondhatnánk, hogy ne élj többé úgy, mint az olyan sas, aki azt hiszi magáról, hogy prérityúk. Már nem vagy tudatlanságban. Tudod, hogy ki és mi vagy. Újjászülettél Isten élő és ható igéje által. Most élj ennek megfelelően! Terjeszd ki a szárnyadat, és repülj!

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Boróka nyula
  2017-09-21 18:35:38, csütörtök
 
  Boróka nyula


Egyik barátom a nappaliban üldögélt egy nap, amikor a macskája egy kis ,,ajándékot" vonszolt be a szájában - valamilyen elpusztult állatot. Ahogy közelebbről megvizsgálta, döbbenten ismerte fel benne a szomszéd kislány, Boróka nyulacskáját. A barátom szörnyen érezte magát amiatt, hogy feltehetően macskája ölte meg a kisnyulat.
Gyors észjárású lévén, hamar kieszelt egy tervet. A macska szájából kivette az élettelen állatot, ami most egy koszos szőrcsomó volt, és beletette a mosdókagylóba. Egy kis meleg víz és sampon segítségével letisztogatta a nyuszit, ahogy tudta. Ezután hajszárítóval - ami most nyúlszárítóvá lépett elő - addig szárítgatta, amíg a nyuszi elfogadható állapotba nem került. Végül fogta az elpusztult nyulat, elsétált vele a szomszéd nyúlketrecéhez, és visszatette a helyére. Úgy ki volt fésülve, hogy egész természetesnek hatott a kis dobozkájában.
Másnap reggel a barátom kinézett az ablakon, és nagy tömeget látott összecsődülve a szomszéd nyúlketrece előtt. Úgy tűnt, hogy mindenki beszél és mutogat. A barátom eldöntötte, hogy átmegy, és úgy tesz, mint ahogy bármelyik kíváncsi szomszéd tenne, és megérdeklődi, mi történt.
Amikor odaért, Boróka édesanyja így szólt hozzá: ,,Nem fogja elhinni, mi történt! Valóságos csoda! Boróka nyula pár nappal ezelőtt elhunyt, és oda temettük..."


Alkalmazás: Próbáltad-e már egyik bűnödet egy másikkal fedezni? Ha elkendőzzük a bűnt, csak még rosszabb lesz a helyzet. Ha például rajtakapnak, miközben valami rosszat teszünk, lehet, hogy megpróbáljuk egy hazugsággal eltussolni. Azonban, akárcsak Boróka nyula esetében, az eredmény nem az lesz, amire számítunk. A végén nevetségessé válunk. Sokkal jobban járunk akkor, ha beismerjük vétkünket, és vállaljuk a következményeket.

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Hajó a kirakatban
  2017-09-20 18:07:25, szerda
 
  Hajó a kirakatban


Egy kisfiú sok-sok órát töltött azzal, hogy egy kis vitorlás hajót épített, a legapróbb részletekig kidolgozva azt. Majd elvitte egy közeli folyóhoz, hogy kipróbálja. Ahogy azonban rátette a vízre, nagyon gyorsan elsodródott. S bár szaladt utána a parton, nem tudott lépést tartani vele. Az erős szél és a sodrás elvitte a hajót. A kisfiúnak majd megszakadt a szíve, hiszen tudta, milyen kemény munka egy másik vitorlás hajót építeni.
A folyó lentebbi szakaszán egy ember megtalálta a kis hajót, bevitte a városba, és eladta egy bolttulajdonosnak. Aznap délután, amikor a fiú a városban sétált, észrevette a hajót az üzlet kirakatában.
Belépett a boltba, és elmondta a tulajdonosnak, hogy az a hajó az övé. Ott voltak rajta az ő kis jelzései, ám a boltost nem tudta meggyőzni, hogy övé a hajó. A férfi azt mondta a fiúnak, hogy a hajót csakis úgy szerezheti meg, ha megvásárolja. A kisfiú annyira vissza akarta szerezni, hogy erre is hajlandó volt.
Ahogy a boltos kezéből átvette a hajót, ránézett, és azt mondta: ,,Hajócska, te kétszeresen is az enyém vagy. Én készítettelek téged, és meg is vásároltalak."

Alkalmazás: Ugyanígy mi is kétszeresen Istenéi vagyunk. Mennyei Atyánk teremtett meg minket, s ugyanakkor nagy árat is fizetett értünk. (Lásd Kol 1,16 és Róm 5:8.) Az Ő Fiának vére által megváltattunk, és újra egyesültünk Istennel.
Jézus Krisztus életét adta, hogy minket visszaszerezzen, ennek ellenére mi sokszor olyan kevés hálát tanúsítunk azért, amit értünk tett.

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Egy győztes vére
  2017-09-07 16:17:03, csütörtök
 
  Egy győztes vére


Dr. Felix Ruh párizsi zsidó orvos Louis Pasteur munkatársa volt az ún. csíra-elmélet szemléltetésénél. Az orvos unokája fekete diftériában halt meg, és Dr. Ruh megfogadta, hogy addig nem nyugszik, amíg ki nem deríti, mi végzett az unokájával. Több napra bezárkózott laboratóriumába, majd azzal a vad elszántsággal jött elő, hogy bebizonyítja kollégájával, Louis Pasteur-rel: a csíra-elmélet több egy egyszerű elméletnél.
Az orvosok társasága elvetette Pasteur ténykedését, és sikerült száműzniük őt a városból. De ő nem ment messzire Párizstól. Az erdőben rejtőzött el, ahol létrehozott egy laboratóriumot, hogy ott folytassa betiltott kutatásait.
Húsz gyönyörű lovat vittek ki az erdőbe, a rögtönzött laboratóriumához. Tudósok, orvosok és nővérek jöttek megnézni a kísérletet. Ruh kinyitott egy acélszekrényt, és kivett belőle egy nagy vödröt, amely hónapokon át gondosan tenyésztett fekete diftéria baktériumokkal volt tele. Annyi baktérium volt benne, hogy bőségesen elegendő lett volna egész Franciaország kiirtásához. A tudós rendre odalépett a vödörrel a lovakhoz, és bekente orrlyukaikat, nyelvüket, torkukat és szemüket a halálos baktériumokkal. Egy kivételével mindegyik ló nagyon belázasodott és elpusztult. A legtöbb orvos és tudós beleunt a kísérletbe, és nem várta meg a végét. Azt gondolták, hogy a huszadik ló is előbb-utóbb így végzi.
Még néhány napig szenvedett, és szánalmas állapotban feküdt a földön. Míg Ruh, Pasteur és sokan mások tábori ágyakon aludtak az istállóban, az ügyeletes betegápoló azzal volt megbízva, hogy keltse fel a tudósokat, ha az állat testhőmérsékletében változás állna be az éjszaka folyamán.
Egy éjszaka két óra tájban a ló láza fél fokkal csökkent, és az ügyeletes felköltötte Dr. Ruh-t. Reggelre további két fokkal kevesebbet mért a lázmérő. Aznap estére teljesen elmúlt a láz, és a ló fel tudott állni, valamint enni és inni tudott.
Akkor Dr. Ruh fogott egy nagy pörölyt, és halálos ütést mért a szép ló szemei közé. A tudósok kiszívták az összes vért ennek az állatnak az ereiből, amelyikben kifejlődött ugyan a fekete diftéria, de legyőzte. Amilyen gyorsan csak tudtak, a párizsi városi kórházba hajtottak. A felügyelőn és az őrökön keresztül utat törtek maguknak, és bementek a fertőző osztályra, ahol háromszáz csecsemő feküdt elkülönítve, hogy ott haljanak meg a fekete diftéria miatt. A ló vérével erőszakosan beoltottak minden kisgyermeket. Három gyermek kivételével mindannyian életben maradtak, és teljesen felépültek betegségükből. Egy győztes vére mentette meg őket.


Alkalmazás: Minket is egy győztes vére mentett meg. Jézus Krisztus legyőzte a bűnt és a halált a kereszten, és az Ő vére mentett meg minket. (Lásd Ef 1,7.)

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Nyerj meg egy barátot, legyél barát...
  2017-09-06 21:48:57, szerda
 
  Nyerj meg egy barátot, legyél barát, vezess egy barátot Krisztushoz!


... A kosárlabda életem nagy részét jelentette. Amint már említettem, négy évig az Auburn Egyetemen a SEC-ben (Southeastern Conference - dél-keleti liga) játszottam. Ebben az időben Charles Barkley is itt játszott három évig. Meglehetősen jó barátok voltunk, utazások alkalmával egy szobában aludtunk. Még sok évig tartottuk a kapcsolatot, és közben sokat szórakoztunk.
Egyszer meglátogattam Birminghamben (Alabama), és egy hat fő csoporttal enni mentünk. Amikor az étteremben ültünk, felvetettem egy lelki témájú kérdést.
Pár perc múlva az egész csoport örökkévaló dolgokról beszélt.
Charles az asztal másik végén ült, rám mutatott és azt mondta: ,,Márk az egyetlen barátom, aki valóban komolyan gondol mindent, ami Istennel és a vallási dolgokkal kapcsolatos."
Honnan tudta Charles, hogy én eziránt érdeklődöm? Onnan, hogy beszéltem róla. Nem állandóan, de gyakran szóba hoztam. Miért? Mert szeretném viszontlátni Charlest a mennyben. És ezért meg kellett őt hívnom.
Charles nagy, izmos férfi volt, bármikor leüthetett volna. Egyszer valóban elkapott, és átdobott a válla fölött, noha én sem vagyok kis növésű.
De ő értékelte azt, hogy én vallási témákról beszélek vele, mivel tudta, sok bátorság kell ahhoz, hogy az ember erről nyíltan beszéljen.
Azt mondta, én vagyok az egyedüli barátja, aki a vallást komolyan veszi. Megtörténhet, hogy te is egyedüli hívő barátja vagy valakinek, aki a kárhozat felé tart, és Isten téged állított meghatározott stratégiai céllal az életébe. A kérdés ez: Mit fogsz ebből a helyzetből kihozni? Azért vagy ott, hogy magot hints el ennek a személynek az életében, tehát kezdd el! Nem fogod megbánni! Soha nem bánom meg, ha felhozom Isten témáját. Csak azt bánom meg, ha nem teszem.
Amikor később azon a napon Charles és én golfoztunk, ismét örök dolgokról beszélgettünk. Egy idő után megjegyeztem:
-Őszintén szólva, úgy látom, most vagy a legnyitottabb Jézus Krisztussal és Istennel kapcsolatos témák iránt.
-Márk, amikor az ember már egy kicsit idősebb - felelte -, és a karrier is hanyatlófélben van, elkezdünk ezekről a dolgokról gondolkodni.
Gondolj arra, ha Isten azt szeretné, hogy egy személynek bizonyságot tégy, éppen az a megfelelő időpont, amikor beszélgetsz vele.
Charles anyjához tértünk vissza, és öccsével, Darryllal a konyhában ültünk le. Amikor Charles átment a szobába, Darryl így szólt hozzám:
-Néhány hónapja szívinfarktusom volt, és láttam valamit.
Valószínűleg hallottál már a halál utáni élményekről, amikor az emberek a klinikai halál állapotában állítólag egy alagutat és a végén erős fényt láttak. De vannak, akik egészen mást látnak, és Darrylnek sem hagyományos halál utáni élménye volt. Arról beszélt, hogy a lelke elhagyta a testét, amikor megállt a szíve, és látta a saját testét a műtőasztalon. Ezután a lelke utazást tett. Hirtelen égő fákat látott, a fák körül hullámzott a talaj, és előtte egy tűzzel teli tó jelent meg.
-Mi volt, amit láttál? - kérdeztem tőle.
-A poklot láttam.
-A poklot láttad? Darryl, ha meghaltál volna, hova jutottál volna?
-Én a pokolba jutottam volna - felelte meggyőződéssel.
-A pokolba szeretnél menni?
-Semmi esetre sem!
-A mennybe szeretnél kerülni?
-Természetesen - felelte.
-Darryl - folytattam gyorsan -, tudod, mit kell tenned, hogy a mennybe juss?
-Igen, tudom.
-Nos, mit kell tenned?
-Át kell adnom a szívem és az életem az Úr Jézusnak.
-Darryl, most hogy tudod, hogyha meghalnál, a pokolba kerülnél, kész vagy-e szíved átadni az Úr Jézusnak?
Mit gondolsz, mit felelt?
A válasza így hangzott:
-Nem!
-Miért nem? - kérdeztem tőle.
Azt felelte, amit a legtöbb ember.
-Jobban szeretem a világ dolgait, mint Isten dolgait.
Inkább bűnben akar élni, mint az univerzum Istenéért.
Megpróbáltam döntésének komolyságát megkérdőjelezni, és megkérdeztem:
-Tudatában vagy-e annak, hogy nem lesz bocsánat, amikor az ítélet napján Isten előtt fogsz állni?
-Igen, tudom - mondta.
Ez volt a legszomorúbb beszélgetés, amelyet valaha is folytattam. Darryl tudja, mit kell tennie, hogy az örökkévalóságot ne a pokolban töltse, de pillanatnyilag a világ dolgai fontosabbak számára.
[Darryl Barkley 2009-ben, 42 éves korában halt meg (a szerk. megj.)]
Elmondta, hogy amit látott, nem álom, hanem a legvalóságosabb és legigazibb dolog volt, amit valaha is látott. Sokkal valóságosabb, mint ez a könyv, amit most olvasol, vagy a szék, amelyen ülsz.
Amikor Darryl ezt az élményét elmesélte, pupillái kitágultak a döbbenettől, ahogy újra átélte a látottakat. Hidd el, az ő története csak egy a sokból, amelyben az alagút és a fény helyett a poklot látták. Egyesek arról is beszéltek, hogy embereket láttak a tűz tavában, akiknek a bőrük a testükre olvadt, majd újra meggyógyult, és megint megolvadt. Ezek a történetek hihetetlennek tűnnek, de Bibliánk beszél a tűz taváról, amely azok számára van fenntartva, akik megélik majd a második halált.
Meg szeretném kérdezni tőled, ha ma valamelyik barátod meghalna, a tűz tavába kerülne-e. Ha olyan vagy, mint a legtöbb ember, akkor feleleted, igen. Nos, a kérdés az, mit fogsz most tenni? Hagyod-e, hogy barátaid meghaljanak, és örökre a pokolba menjenek? Nem szabad hagynod, hogy odamenjenek! Jézus 2000 évvel ezelőtt elvégezte a megváltás művét, most rajtad a sor, hogy a feladatod teljesítsd. Beszélj a barátaiddal, írj nekik levelet, és - te, Isten ők is - mindnyájan örülni fogtok, hogy megtetted.

Mark Cahill
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A nagy kő
  2017-09-05 17:49:27, kedd
 
  A nagy kő


Egy szombat reggel egy kisfiú a homokozójában játszott. Ott volt nála egy doboznyi autója és teherkocsija, a műanyagvedre és egy fényes, piros műanyag lapát.
Ahogy utakat épített, és alagutakat ásott a puha homokban, talált egy nagy követ a homokozó közepén. A fiúcska körülásta a követ, és így sikerült kiszabadítania a homokból. Nem csekély vesződséggel nyomta-taszigálta a követ a lábával. (A fiúcska nagyon kicsi volt, a kő meg nagyon nagy.) Amikor a homokozóláda falához ért a kővel, azt látta, hogy nem tudja átgurítani rajta.
A kisfiú csak tolta, nyomta, és a lapáttal feszítve emelte, de valahányszor azt gondolta, hogy előbbre jutott, a kő megbillent, és visszaesett a homokozóba. A kisfiú morgott, küszködött, taszította, lökte - de csak annyit ért el, hogy a kő visszagurult, és meghorzsolta pufók ujjait. Végül csalódottságában sírva fakadt.
Közben édesapja a nappali ablakából követte az események alakulását. Ahogy eleredtek a könnyek, egy óriási árnyék vetődött a homokozóban sírdogáló kisfiúra. A fiúcska édesapja volt az. Szelíden, de határozottan kérdezte:
- Fiam, miért nem vetettél be minden rendelkezésedre álló erőt?
A kisfiú megsemmisülten zokogta:
- De hát azt csináltam, apa, hát azt csináltam! Minden erőmet beleadtam!
- Nem, fiam - helyesbített az apa kedvesen. - Nem adtad bele minden erődet. Nem kértél meg engem.
Azzal az édesapa lehajolt, megragadta a követ, és kirakta a homokozóból.

Alkalmazás: Neked vannak-e "kövek" az életedben, amelyeket ki kellene venni? Azt tapasztalod, hogy egyedül nem vagy képes felemelni azokat? Istenhez mindig odafordulhatunk, és Ő kész megadni nekünk azt az erőt, amire szükségünk van az akadályok leküzdéséhez és ahhoz, hogy nagy dolgokat vigyünk véghez őérte. "Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban" (Zsolt 46,2).

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A szépség és mélység hegei
  2017-08-25 14:35:56, péntek
 
  Élettörténetek: A szépség és mélység hegei


Csend. Mozdulatlan csend. ,,Nagyon sajnálom... de nem hallom a szívverést" - mondja az ultrahangot készítő asszisztens. Halálos csend. Az apró, sötét helyiséget még ridegebbnek és sötétebbnek érezzük. Pár perce még fesztelenül beszélgettünk az asszisztenssel. Johnnal, a férjemmel húsz hosszú héten át vártuk, hogy végre megtudjuk, milyen nemű gyermeket hordok a szívem alatt. Biztatást reméltünk a hírtől, hogy a nehéz kilenc hónap második felét is legyen erőnk végigküzdeni.
A vizsgálószoba egy szempillantás alatt élettelenné dermedt. Az asszisztens kiment, hogy hívja az orvost, mi pedig úgy éreztük, mintha a szobában gomolygó sötétség a szívünkbe is beszivárogna. Ez csak valami tévedés lehet... Mindjárt belép az orvos, megtalálja a bala pulzusát, és helyreáll a rend - győzködtük magunkat arról, amire mindennél jobban vágytunk. A halál azonban ezen a baljós februári napon egyetlen mondattal átírta legszebb reményeinket és álmainkat.
Ritka, hogy egy sóvárogva várt gyermek fogantatásának hírét szorongató bizonytalansággal fogadják szülei, s az ilyenkor megszokott örömöt átjárja az aggodalom az elkerülhetetlentől. A mi családunkban azonban félelem vegyült a reménységbe, amikor értesültünk második gyermekünk érkezéséről. Történetünk a szenvedés és a veszteség, a titok és a békesség, az öröm és a bánat krónikája.
Első gyermekünk, a kislányunk kétéves volt ekkor. Gyönyörű, egészséges újszülöttként jött a világra, ám várandósságom hónapjait egészen más jelzőkkel írnám le. A teherbe esésem után néhány héttel egy ritka terhességi szindrómát, hyperemesis gravidarumot (HG) állapítottak meg nálam. A várandós nők mintegy két százalékát érintő állapot intenzív súlyvesztéssel, alultápláltsággal, illetve a csillapíthatatlan hányinger és hányás miatti kiszáradással jár. Az első három hónap alatt több mint tizenegy kilót fogytam, a kiszáradás miatt rendszeresen infúziót, illetve intravénásan gyógyszereket kaptam, valamint a terhesség teljes időtartama alatt hányáscsillapítókat kellett szednem. A kislányunk születésével egy időben minden tünetem megszűnt, egyre jobban éreztem magam, és már csak az újszülött érkezésével együtt járó, kissé kaotikus életformához kellett hozzászoknom. Végül úgy éreztem, megérte minden szenvedés, hiszen kimondhatatlan örömöt éreztem, hogy végre kezemben tarthatom a gyermeket, akire olyan régóta vágytam. Habár az orvosok figyelmeztettek: nagy valószínűséggel számíthatok a szindróma visszatérésére, a második gyermek utáni sóvárgásunk erősebbnek bizonyult a rossz emlékeknél. Balga módon elhitettük magunkkal, hogy elég tapasztalatot szereztünk a betegség kezelésében, s újra gyermeket terveztünk.
Mindössze egy héttel az után, hogy pozitív eredményt mutatott a terhességi teszt, visszatért a betegség. Sajnos minden jel arra utalt, hogy ezúttal még súlyosabb a helyzet. Olyan erős tüneteket produkáltam, amilyenek a terhes nőknek mindössze fél százalékánál jelentkeznek. Az orvosom azonnal kidolgozott egy agresszív kezelési tervet, s be kellett feküdnöm a kórházba. Periferiásan bevezettek egy centrális vénakatétert a szívem közelébe, ezen keresztül kaptam a gyógyszert és a tápanyagot, hogy a testemben fejlődő kis élet megfelelően növekedhessen. Négy hónapon át nem étkeztem, minden ébren töltött pillanatban gyengeség és hányinger gyötört, naponta többször hánytam. Barátok és rokonok egész hada gondoskodott rólunk a nap huszonnégy órájában: vigyáztak a kislányomra, főztek ránk, üldögéltek az ágyam mellett a kórházban, imádkoztak értünk.
Kézzelfogható módon fejezték ki számunkra Krisztus szeretetét: nem is tudom, hogyan élhettük volna túl ezt az időszakot ilyen közösség nélkül. A szó szoros értelmében az ő szeretetükből táplálkoztam, s az éltetett.
Visszatekintve látom, hogy tulajdonképpen már a terhesség első heteiben gyászolni kezdtünk. Ekkor vált bizonyossá, hogy nem vállalhatunk több gyermeket. A ,,kémiai összeférhetetlenség" miatt, amelyet a szervezetem a várandósság állapotában produkál. nem tehettük volna ki a családunkat - magamat sem - újabb hasonló szenvedésnek. Napról napra igyekeztünk kitartani, miközben nem tudhattuk, nem húzódik-e el egészen a kilencedik hónap végéig ez az állapot.
Azon a borús februári napon épp a terhesség felénél jártunk. Megkönnyebbülten nyugtáztuk, hogy épségben eljutottunk idáig. De sajnos nem az ünneplésé lett a főszerep ezen a napon: ma már úgy tekintünk vissza rá, mint amikor véget ért számunkra az ártatlanság kora. Kisbabáknak nem lenne szabad meghalniuk! - folyton ez járt a fejemben, sőt gyakran ki is ordítottam magamból. Végtelenül kegyetlennek éreztem, hogy testi kínjaim ilyen tragikus módon érjenek véget. Meg kellett szülnöm második gyermekemet, egy kisfiút, akit ezen a földön már sohasem ismerhetünk meg.
Másnap beindították a szülést, s John Wilson csendben megszületett. Élettelen testét karjainkban tartva mindkettőnket elborítottak az érzelmek. Az új élet hírére titokzatos módon mindig remény tölti el az embert, s álmodozni kezd az eljövendő évekről, amelyeket cseperedő gyermekével tölthet.
Mi zokogva szembesültünk álmaink végével. Az Úr gondjaira bíztuk gyermekünket, s közben úgy éreztem, Isten körénk fonja karját, s velünk együtt gyászol. Barátaink és gyülekezeti közösségünk gyönyörű megemlékezést rendezett, mi pedig szép lassan elengedtük a családunkról szőtt álmainkat.
Az elkövetkező napok rendkívül sötétnek és üresnek tűntek. Nem tudtam aludni, sőt még a levegővétel is nehezemre esett. Bénultnak, sérülékenynek éreztem magam. Pszichoterapeuta vagyok, jól ismerem a gyászfolyamat különböző szakaszait - ám most saját bőrömön kellett megtapasztalnom őket... Szavakkal nehéz leírni, mit érez ilyenkor az ember. Úgy gondoltam, Isten képes megbirkózni az érzéseimmel, ezért nem féltem kiönteni a szívem előtte. Előfordult, hogy haragot éreztem, de még gyakrabban tört rám kétségbeesés, irigység, keserűség és mélységes szomorúság. Ám a sokféle érzelem közepette, amelyekben nap mint nap részem volt, egyfajta békesség és erő is belopózott a szívembe. Ebből merítettem vigasztalást. Mélyen átéreztem Isten jelenlétét, és egyre erősödött bennem a felismerés: noha Isten megengedi, hogy tragédiák történjenek velünk, soha nem hagy el, és soha nem foszt meg a vele való szoros és életadó kapcsolattól. Egyre valóságosabbnak éreztem Istent, s egészen új módon kezdtem őt megismerni. Minden fájdalmas kérdés és kétség közelebb vitt hozzá. Valóságosan ott volt velünk ezen a sötét helyen. ,,Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megsegíti a megtört lelkeket" (Zsoltárok 34,18)-
a zsoltáríró szavai segítettek át a gyógyulás napjain, hónapjain. Valóban Isten volt a menedékünk.
,,Boldogok, akik gyászolnak" - ez a mondat sem pusztán papírról olvasott szöveg már számunkra, hiszen megtapasztalhattuk, hogy ezek valóban Isten élő szavai. Megéltük, belélegeztük őket. Ahogy az emberek többsége, mi sem választottuk volna soha, hogy egy halva született gyermek szüleiként megjárjuk a tüzes kemencét. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal is, mennyi mindennel megajándékozott bennünket Isten ezen az élményen keresztül. Isten arra vágyik, hogy mély, szoros kapcsolatban legyünk vele és egymással. Valahányszor igazán közel kerülök szenvedő embertársaimhoz, hálás vagyok a saját fájdalmam ajándékáért. Sebezhetőségünkre emlékeztet, arra, hogy másokra vagyunk szorulva. Az ember természeténél fogva erős és független akar lenni, ám a szenvedésben nincs helye az egónak. Így lemeztelenedve lehetek igazán őszinte a kapcsolataimban. Amikor közel kerülök valakihez, Istent is megtapasztalhatom az itt és most pillanatában.
Néhány nappal kisfiunk elvesztése után egy barátunk megjegyezte, hogy ettől fogva mindig ,,sántítani fogunk". Nem fizikai sebeket szereztünk, de a szívünkön ott hagyta nyomát a fájdalom. Szeretek úgy gondolni ezekre a nyomokra, hegekre, mint a szépség és a mélység lenyomataira. A történetünk azonban nem ért itt véget, Isten csodás módon életet támasztott a hamuból, s ma már négyen vagyunk. Vidáman élünk két csodálatos gyermekünkkel: kilencéves kislányunkkal és egy kisfiúval, a ,,csodagyerekkel", akinek épp ezen a héten ünnepeljük ötödik születésnapját. Alig várjuk, hogy egy nap majd újra találkozzunk első kisfiunkkal a mennyországban, de addig is hálásak vagyunk Istennek, amiért ilyen valóságos és élő módon megtapasztalhattuk közelségét. Örülünk az életnek, amelyet tőle kaptunk.

Kendra
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Óvakodj a kurárétól!
  2017-08-18 19:08:02, péntek
 
  Óvakodj a kurárétól!


1799-ben a híres porosz felfedező és tudós, Von Humboldt báró, felfedezett egy kuráre nevű hatásos orvosságot.
Egy expedíció alkalmával megfigyelte, hogyan terít le egy indián vadász egy hatalmas állatot egyetlen nyíllövéssel a venezuelai dzsungelben. A nyílvessző hegye meg volt mérgezve kuráréval, egy olyan folyadékkal, amelyet dzsungelbeli növényekből nyernek, és aminek két különleges tulajdonsága van.
A kuráre, ha befecskendezik a vérkeringésbe, ahogy ez a vadászat során is történt, halálos méreg. Megbénítja a testet, megtámadja a létfontosságú szerveket, és szinte azonnal bekövetkezik a halál.
Humboldt drámaibb körülmények között fedezte fel a kuráré másik tulajdonságát. Megbetegedett, és egy bennszülött varázslódoktor kényszerítette, hogy igyon vízben oldott kurárét. Megrémült, mert azt hitte, hogy meg fog halni. Azonban meglepetten tapasztalta, hogy miután megitta a kurárét, lényegesen javult az állapota. Azt fedezte fel, hogy a kuráré, amikor vízben oldva, szájon keresztül jutott a szervezetbe, gyógyító hatású volt, és semmiféle kárt nem tett a létfontosságú szervekben.
A kuráré hatásának kulcsa alapvetően az, hogy milyen módon jut be az emberi szervezetbe. A vérkeringésbe fecskendezve halálos méreg, szájon keresztül lenyelve pedig nyugtató hatású izomlazító.

Alkalmazás: A keresztyénség nagyon hasonlít a kuráréhoz. Hatása főképp attól függ, hogyan fogadja az egyén. Sokan azt választják, hogy ,,szájon át" veszik be, a lehető legjobban felhígítva, így van néhány mellékhatása, amitől jobban érzik magukat - de az igazi keresztyénségnek nem ez a lényege.
A keresztyénség célja az, hogy új teremtményekké tegyen bennünket Krisztusban. Ahhoz, hogy új teremtményekké legyünk, meg kell halnunk régi önmagunk számára, és újjá kell születnünk, felcserélve régi életünket az újjal. Azok, akik olyan ,,biztonságos keresztyénségre" vágynak, ami nekik nem kerül sokba, nehezen fogadják el a halál és az újjászületés gondolatát. Az igazi keresztyénség nem biztonságos - az életedbe kerül. Istennek egyetlen szeretett Fia halálába került, és neked mindenedbe fog kerülni, hogy őt kövesd. Pál azt írja: ,,Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve" (Gal 2,20a).
Ne elégedj meg a keresztyénség felhígított változatával! A valódi nem vehető be szájon keresztül. Be kell fecskendezni.

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
     1/38 oldal   Bejegyzések száma: 371 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 34 db bejegyzés
e hónap: 388 db bejegyzés
e év: 6012 db bejegyzés
Összes: 9854 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1489
  • e Hét: 3201
  • e Hónap: 42526
  • e Év: 443377
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.