Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/55 oldal   Bejegyzések száma: 541 
Váratlan ünnep
  2018-10-16 12:55:28, kedd
 
  Váratlan ünnep

A Golgotán két gonosztevőt feszítettek meg: melyikük vagy te?

Az Egyesült Államok kisvárosaiban és falvaiban gyakran a seriff háza szolgál börtönként is. Egy vasárnap délután történt, hogy egy ilyen otthonba csöngettünk be, s megkérdeztük, hogy beszélgethetnék-e a rabokkal.
- Csak tessék - mondta a seriff. - Éppen most nincs sok ügyfelünk, de ha úgy gondolják, hogy érdemesek rá, szívesen odavezetem magukat.
Egy nyomorúságos kis börtön volt ez. A cellák egyik oldalán rácsos ajtók álltak nyitva. A cellák előtt egy keskeny folyosó húzódott, szintén rácsokkal, s a rácsokon túl néhány apró ablak. Mindössze három foglyuk volt, egy férfi és két fiú.
Éppen itt volt részem egy olyan ritka lelki ünnepben, mely annyira váratlanul szokott megtörténni az életben. A cellák előtti szűk folyosón leültem, s beszélni kezdtem, nyitott Bibliámmal a térdemen. A férfi egy sámlin ült egy kis asztal mellett. Az egyik fiú keresztbe vetett lábakkal ült a földön, hátát a rácsoknak vetve. A másik fiú piszkos cellájának ajtajához dőlve állt.
Miután meséltem nekik Krisztus bűn feletti győzelméről, a férfi beszélni kezdett. Elmondta iszákosságának és bűnös életének történetét, majd a mellette levő fiúhoz fordult.
- Amit a hölgy mondott, igaz. Csak akkor tettem meg, amit most javasolt, amikor ide kerültem, hogy leszolgáljam a büntetésemet. Igent mondtam Jézusnak. Nem is volt olyan nehéz, mint gondoltam volna. Tudod, mit mondott a hitről, ami olyan, mint egy radarberendezés, amelyik látja a ködön keresztül a szembejövő hajót? Pontosan olyan. Csak a felhőket és a ködöt láttam, és sosem értettem, hogy lehet ott hajó. Most egyszerre megláttam őt, mindenen keresztül. Jézus a valóság. Ő annyira szeret téged, hogy ha te lettél volna az egyetlen emberi lény a földön, akkor is érdemesnek tartotta volna meghalni érted a kereszten.
- Sosem volt még életemben egyetlen ember sem, aki törődött volna velem - mondta a fiú.
- Akkor most megtaláltad az Emberedet! Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülütt Fiát adta, hogy aki - és ebben te is benne vagy - hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Azon a délutánon mindkét fiú átadta életét Krisztusnak.

Corrie ten Boom
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Elsőkből lesznek az utolsók
  2018-10-08 08:25:46, hétfő
 
  Elsőkből lesznek az utolsók

A Tour de France-ról, a híres európai kerékpárversenyről biztosan hallottál már. De valószínűleg soha nem hallottál még a világ legrövidebb kerékpárversenyéről Indiában.
A versenyzők felsorakoznak a rajtvonalnál. Biciklisnadrág, sisak, kulacs, szám a hátukon, céges szponzorok - minden a helyén.
Eldördül a startpisztoly, és a versenyzők nyeregbe pattannak. De senki nem megy sehova. Egy helyben maradnak. Ennek a versenynek az a célja, hogy kiderüljön, ki tud a meghatározott időn belül a lehető legrövidebb távolságot megtenni. Azt a versenyzőt, akinek a biciklije felborul, vagy a lába leér a földre, kizárják. A kerékpárosok éppen csak annyit moccannak előre, hogy megtartsák az egyensúlyt. Hátrafelé nem mehetnek.
A verseny végén, amikor ismét eldördül a pisztoly, az veszít, aki a legmesszebbre jutott. A célvonallal megegyező startvonalhoz legközelebb levő versenyző a győztes.

Alkalmazás: Képzeld el, milyen lenne, ha beneveznél az indiai kerékpárversenyre anélkül, hogy tisztában lennél a szabályokkal! Amikor eldördül a startpisztoly, felpattannál a biciklidre, és a lehető leggyorsabban taposnád a pedált. Talán eltűnődnél azon, miért dermedt meg mögötted az összes többi versenyző. Esetleg azt gondolnád, beijedtek. Megrémültek tőled. Ahogy eltűnnek a versenytársak a szemed elől, már azon kezdesz gondolkozni, mire költöd majd a nyereményt.
Csak ne olyan gyorsan, cicanaci!
Amikor ez a verseny véget ér, te leszel a nagy vesztes. Nem azért, mert nem igyekeztél nagyon nyerni. Nem azért, mert nem edzettél elég keményen. Nem azért, mert nem voltál formában. Azért fogod elveszíteni ezt a versenyt, mert nem voltál tisztában a szabályokkal.
Jézus megadta nekünk az Élet versenyének szabályait. És nem az számít, amit mi teszünk, hanem amit Isten tesz. Jézus meghalt a kereszten, hogy kifizesse a büntetést a bűneinkért. Az Üdvösség ajándék. Nekünk csak annyit kell tennünk, hogy elfogadjuk az ajándékot, amit Ő felkínál. ,,Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék" (Ef 2,8-9).

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Első osztályon
  2018-10-05 10:54:36, péntek
 
  Első osztályon

A British Airways légitársaság a dél-afrikai Johannesburgból induló gépén egy gazdag középkorú fehér nő egy fekete úriember mellé került. Odahívta a légi utaskísérőt, és panaszt tett.
- Mi a gond, hölgyem? - kérdezte az utaskísérő.
- Hát nem látja? - méltatlankodott hangosan a hölgy.
- Egy kaffer mellé ültettek. Nem ülhetek egy ilyen undorító ember mellett! Keressen nekem másik ülést!
- Kérem, nyugodjon meg, hölgyem! - válaszolt az utaskísérő.
- Azt hiszem, a turistaosztály tele van, de megnézem, van-e még üres hely az első osztályon.
A nő kényesen húzta fel az orrát, és lekezelő pillantást vetett a mellette ülő, feszélyezett fekete férfira (hogy a sok dühös utast ne is említsük).
Néhány perccel később jó hírrel tért vissza az utaskísérő.
- Hölgyem, ahogyan sejtettem, a turistaosztály tele van. Megkérdeztem a kabinfelelőst, de az üzleti osztály is tele van. Az első osztályon azonban van még egy üres hely.
A hölgy önelégült mosollyal nézett körül.
Az utaskísérő így folytatta:
- Szeretném tisztázni, hogy az ilyen felminősítés egészen rendkívüli, külön engedélyt kellett kérnem rá a kapitánytól. A szélsőséges körülményekre való tekintettel azonban a kapitány is úgy érezte, vérlázító, hogy valaki arra kényszerüljön, hogy ilyen undorító személy mellett kelljen ülnie.
Ezzel odafordult a fekete férfihoz, és azt mondta:
- Uram, kérem, szedje össze a holmiját, az üres hely az első osztályon önre vár!
Ahogy a férfi felállt, és a repülőgép orra felé lépdelt, a körülötte ülő utasok felállva tapsoltak.

Alkalmazás: ,,Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek" (Máté 7,1-2)

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Fleming gazda
  2018-10-05 10:07:09, péntek
 
  Fleming gazda

Egy Fleming nevű szegény skót gazda egy nap éppen a földjén dolgozott, amikor kiáltást hallott a közeli mocsárból. Azonnal eldobta a szerszámait, és a hang irányába sietett.
Amikor odaért a mocsárhoz, azt látta, hogy egy rémült fiú próbál kijutni a sűrű, fekete sárból, kevés sikerrel.
Fleming gazda begázolt a mocsárba, megragadta a fiút, és megmentette őt a lassú, fájdalmas haláltól.
Másnap elegáns hintó állt meg Fleming kicsi, ütött-kopott parasztháza előtt. Előkelően öltözött nemesúr szállt ki a hintóból, és bemutatkozott: ő volt az apja a fiúnak, akit Fleming gazda kimentett a mocsárból.
- Szeretnék törleszteni önnek - szólt a nemes. - Megmentette a fiam életét.
- Nem fogadhatok el fizetséget azért, amit tettem - válaszolt Fleming. Abban a pillanatban egy fiatal fiú lépett ki a házból.
- Ez a maga fia? - kérdezte a nemes.
- Igen - válaszolt a gazda.
- Mondok magának valamit - folytatta a nemes. - Hadd vigyem magammal a fiát, hogy taníttassam! Ha hasonlít az apjára, olyan férfi lesz belőle, akire büszke lehet majd.
Fleming gazda tudta, mit jelenthet fiának a számára megfizethetetlen oktatás, ezért elfogadta az ajánlatot. A fia idővel a londoni Szent Mária Kórház Orvosi Egyetemén szerzett diplomát, és a világ Sir Alexander Flemingként, a penicillin felfedezőjeként ismerte meg őt.
Ezzel azonban még nincs vége a történetnek. Sok évvel később a nemesúr fia tüdőgyulladást kapott. Az életét a penicillin mentette meg.
A nemesurat Lord Randolf Churchillnek hívták. A fia keresztneve pedig Winston volt. Bizony, ő volt Winston Churchill.

Alkalmazás: Szoktál azon töprengeni, hogy vajon számít-e bárkinek az, amit teszel? A történelem újra és újra bebizonyította, hogy Isten látszólag jelentéktelen tetteket is felhasznál arra, hogy megérintsen életeket és hatást gyakoroljon a világra oly módon, amit talán soha nem ismerünk fel. Amit Istenért teszünk, az sosem jelentéktelen. ,,Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe" (Lukács 6:38).

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A buszsofőr ajándéka
  2018-10-03 14:49:07, szerda
 
  A buszsofőr ajándéka

Egy délután egy buszsofőr 40 gyermeket vitt hazafelé az iskolából. Ahogy a busz egy meredek lejtőhöz ért, elromlott a fék. Balra nem irányíthatta a buszt a sofőr egy magas töltés miatt, jobbra pedig mély szakadék volt.
Ahogy a busz robogott lefelé a hegyről, a sofőrnek eszébe jutott, hogy a hegy aljánál van egy keskeny kapu, ami egy mezőre vezet. Úgy döntött, hogy megpróbálja a buszt a kapun át a mezőre irányítani, hátha ott sikerül biztonságban megállni. Remélte, hogy sem kocsi, sem más akadály nem fogja útját állni, amíg a kapuhoz nem ér.
Amikor a busz leért a hegy aljára, a sofőr meglátta a gyorsan közeledő kaput. Elborzadva látta, hogy a kapu tetején egy kisgyerek ül, és a busznak integet.
Túl késő volt ahhoz, hogy változtasson a terven. Ha megpróbálja kikerülni a kaput, akkor 40 gyermek hal meg. Kínjában felkiáltott, ahogyan a busz egyenesen a kapunak csapódott. Az ártatlan gyermek azonnal meghalt az ütközésben, de a busz és összes utasa megmenekült.
Mentőautók érkeztek elsőként e helyszínre, őket követték a megkönnyebbült szülők és nagyszülők. Sokan szerették volna kifejezni hálájukat és köszönetüket a sofőrnek, aki éppen elég ideig tudta uralma alatt tartani a buszt, hogy megmentse a gyermekeiket. De a sofőrt sehol nem találták. Megkérdezték az egyik rendőrt, hova lett a sofőr.
- Kórházba szállították - felelt a rendőr. - Súlyosan sokkos állapotban van.
- Nos, ez érthető - mondták a szülők.
- Nem, nem értik! - mondta a rendőr. - Tudják, az a kapun ülő kisgyermek a saját fia volt.

Alkalmazás: Isten úgy döntött, hogy megment bennünket, de ezért Neki Magának nagy árat kellett fizetnie. Jézus így kiáltott hozzá a kertben: ,,Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár" (Máté 26,39). De Isten irántunk való szeretete küldte Jézust a keresztre (János 3,16). Odaadta az egyetlen Fiát, hogy mi élhessünk.

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Túl elfoglalt
  2018-10-03 14:10:56, szerda
 
  Túl elfoglalt

Egy teológiaprofesszor tizenöt fős osztályának tagjai keresztyén szolgálatra készültek. A tanár az egyik óra elején kiosztott a diákoknak egy-egy lepecsételt borítékot, benne utasításokkal.
Öt diák azt az utasítást kapta, hogy késlekedés nélkül menjen keresztül az egyetem területén. A levélben az állt: "15 perce van a cél elérésére. Nincs vesztegetni való ideje. Ne időzzön sehol, ne foglalkozzon mással, különben rosszabb osztályzatot fog kapni!"
A következő öt diák is azt az utasítást kapta, hogy menjen keresztül az egyetem területén, de ők 45 percet kaptak. "Bőven van ideje - szólt a levél - de ne legyen túl lassú!"
Az utolsó öt diák azt az utasítást kapta, hogy valamikor öt óra előtt érjen oda az egyetem túlsó szélére, így mintegy öt órájuk volt a feladat teljesítésére.
Csak azt nem tudták a diákok, hogy a professzor egy közeli egyetem dráma szakos diákjait beszervezte, hogy az egyetemet átszelő út mentén helyezkedjenek el. A drámaszakos diákok azt az utasítást kapták, hogy tegyenek úgy, mintha szenvednének, és nagy bajban lennének.
Az egyik azt tettette, hogy hajléktalan, és ruhára és élelemre van szüksége. Egy másik a fejét fogva ült, s sírt, mintha csak most élt volna át egy szörnyű tragédiát. A harmadik pedig azt játszotta, hogy sürgősen orvosi ellátásra van szüksége.
Elképzelheted, mi történt, miközben a keresztyén szolgálatra készülő diákok megpróbálták teljesíteni a feladatukat. Az első csoportból senki nem állt meg felajánlani a segítségét a "rászorulóknak". A második csoportból ketten álltak meg. A harmadik csoportból azonban mind az öten időt szántak rá, hogy segítsenek.

Alkalmazás: A mai rohanó világban nem csoda, hogy sok embernek nehezére esik azt tenni, amit Isten akar. A legtöbben egyszerűen túl elfoglaltak. De vajon ez az elfoglaltság egyszerűen csak a modern élet elkerülhetetlen része - vagy pedig bűn?
Mindannyian eldönthetjük, hogyan éljük az életünket. Dönthetünk úgy, hogy helyet adunk Istennek és a szolgálatnak, amire hívott bennünket - vagy választhatunk más dolgokat... később pedig szembesülünk majd a következményekkel.

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Timmy virága
  2018-10-02 16:41:15, kedd
 
  Timmy virága

- Ma rajzolni fogunk! - jelentette be Timmy óvónénije.
De jó! - gondolta Timmy. Szeretett rajzolni. Ügyesen rajzolt oroszlánt, tigrist, vonatot és hajót. Elővette a zsírkrétáit, és nekifogott a rajzolásnak.
De az óvónő így szólt:
- Várjatok, még ne kezdjétek el! - Megvárta, amíg mindenki készen áll, és hozzátette: - Ma virágot fogunk rajzolni!
Jó, gondolta Timmy. Gyönyörű virágokat kezdett rajzolni narancssárga, rózsaszín és kék krétáival.
De az óvónő újra megszólalt:
-Várjatok! - Felrajzolt egy virágot a táblára. Piros virág volt, zöld szárral. - Tessék - mondta az óvónő. - Most már kezdhetitek!
Timmy megnézte a virágot, amit az óvónéni rajzolt. A sajátja jobban tetszett neki, de nem szólt semmit. Megfordította a lapot, és a hátuljára rajzolt egy olyan virágot, mint az óvónénié. Piros virágot zöld szárral.
Néhány nappal később az óvónéni azt mondta:
- Ma agyagozni fogunk.
Jó, gondolta Timmy. Sok mindent tudott készíteni agyagból: kígyót, hóembert, elefántot és egeret. Elkezdte nyomkodni és hengergetni az agyagdarabkáját.
De az óvónő megszólalt:
- Várjatok, megmutatom, hogy kell! - És mindenkinek megmutatta, hogyan kell tálat készíteni.
Timmy golyót gyúrt az agyagból, lelapította, és olyan tálat készített, mint az óvónéni.
Timmy megtanulta, hogy várjon, figyeljen, és pont úgy készítse a dolgokat, ahogy az óvónő. Nemsokára már nem is alkotott semmit magától.
Aztán egy nap Timmy családja másik városba költözött, és Timmy másik óvodába került.
Az első napon Timmy új óvónénije azt mondta:
- Ma rajzolni fogunk.
Jó, gondolta Timmy. Aztán várta, hogy az óvónéni megmondja, mit csináljanak. De az óvónő nem mondott semmit. Csak sétált a teremben. Amikor Timmyhez ért, megkérdezte:
- Te nem szeretnél rajzolni?
- De! - mondta Timmy. - Mit rajzolunk?
- Hát, azt nem tudom, amíg le nem rajzolod - felelt az óvónő.
- De milyenre csináljam? - kérdezte a kisfiú.
- Amilyenre szeretnéd.
- És bármilyen színű lehet?
- Igen - felelt az óvónő. - Ha mindenki ugyanazt rajzolná, és ugyanolyan színnel, akkor honnan tudnám, hogy melyiket ki rajzolta?
- Nem tudom - felelt Timmy. Aztán rajzolni kezdett egy virágot.
Pirosat zöld szárral.

Alkalmazás: Amikor Timmy nagyon fiatal volt, megfosztották a kreativitásától. Az óvónője azt mondta neki, hogy csak egyféleképpen lehet virágot rajzolni vagy agyagot formázni.
Lehet, hogy jobban hasonlítasz Timmyre, mint gondolod. Ott rejlik benned a tehetség, hogy különleges módon gondolkodj, kreatív legyél, használd a tehetségedet és adottságaidat figyelemreméltó és egyedi módon, de a világ azt mondta neked, hogy nem teheted.
Olyan világban élünk, amely már egészen kicsi korban belénk vési, hogy egyformán kell kinéznünk, egyformán kell viselkednünk, sőt gondolkoznunk is. Aztán amikor Jézus arra hív, hogy legyünk másmilyenek, nehéznek, vagy egyenesen lehetetlennek találjuk, hogy reagáljunk a hívására.
,,Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával" (Róma 12,2). Ha hajlandó vagy átengedni életed irányítását Jézusnak, kitörhetsz a világ által rád erőltetett öntőformából, és azzá válhatsz, akinek Isten megalkotott.

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Ügyeljünk a jelre!
  2018-10-01 17:22:58, hétfő
 
  Ügyeljünk a jelre!

Az 1881. évben borzasztó vihar dühöngött Anglia északi területein. Egy kisebb városka, ahol egy barátom élt, ugyancsak sokat szenvedett az elemi károktól. Abban a gyülekezetben, ahová a barátom tartozott, a legtöbb tag halászattal foglalkozott, vagy rokon foglalkozású volt. Napok óta tartott a vihar, ezért a halászok már egy hete nem hagyták el a kikötőt. Az egyik napon azután az ég kitisztult, egy felhő sem mutatkozott az égbolton, s úgy látszott, hogy a vihar kitombolta magát. A halászok tehát előkészítették eszközeiket, bárkáikat arra, hogy kimenjenek a tengerre. Nemsokára sűtű csoportokban indultak, és a kikötő tiszt 41 bárkát számolt meg, amelyek elhagyták a biztos védhelyet. Indulás előtt a tiszt mégis intette a halászokat, hogy ne menjenek messze a nyílt vizre, mert a helyzet bizonytalan, és nagy a valószínűsége annak, hogy a vihar nem ült el teljesen. Ezt a figyelmeztetést mégsem vette komolyan senki, és a halászok valamennyien bizakodva és derűsen hagyták el a kikötőt, mert semmi jel nem mutatott arra, hogy vihar lesz. Néhány órával ezután mégis megváltozott a helyzet. Nehéz, sötét felhők borították el az eget, kitört a vihar, és olyan erővel, hogy lehetetlen volt menekülni előle. A halászbárkák kinn a nyílt tengeren menthetetlenek voltak, és csak néhány bárka tudott még visszatérni a védett helyre. Egy-egy bárkában átlag 5-6 ember volt, és majdnem valamennyien a hullámokban lelték halálukat.

Ezek a férfiak - családapák, fiuk és férjek - készületlenül mentek át az örökkévalóságba. Nem vették figyelembe a vészjelet. - Szavaimmal most én is vészjelzést adok, és mindenkit figyelmeztetni akarok, hogy ne haladjon könnyelműen életének utolsó napja felé, mert ítélet és büntetés vár reá.

D. L. Moody
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Lelkének az üdvösségébe került
  2018-10-01 15:15:10, hétfő
 
  Lelkének az üdvösségébe került

- Vajon mit érhet ez a birtok? - kérdezte egy utazó a társát, amikor egy gyönyörű szép kastély előtt haladtak el.
- Az árát nem tudom biztosan, de azt tudom, hogy mibe került a tulajdonosnak ez a birtok és a föld.
- Nos? Szeretném tudni.
- Ráment a lelkének az üdvössége.

D. L. Moody
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Engedelmes mindenek felett
  2018-10-01 14:14:57, hétfő
 
  Engedelmes mindenek felett

Tegyük fel, hogy ezt mondom a fiamnak:
- Vilmos, eredj és hozz nekem egy pohár vizet!
Vilmos azonban azt mondja, hogy most nem akar menni.
- Nézd, fiam, nem kérdeztem, hogy akarsz-e menni vagy sem, egyszerűen azt mondtam, hogy hozz egy pohár vizet.
- De most nem akarok menni! - makacskodott Vilmos.
Vilmos nem akar vizet hozni, ez világos. Mivel azonban tudja, hogy szeretem a sült galambhúst - amit ő is szeret -, ezért elmegy, és hoz nekem egy pompás galambsültet. E szavakkal helyezi elém:
- Tessék apám, itt van egy szép galambsült!
- De hol van a víz? - kérdeztem.
- Hát nem szereted a galambhúst?
- Dehogy nem, csakhogy most nem galambhús kell nekem, hanem azt akarom, hogy hozz egy pohár vizet.
A kis ember azonban egyáltalán nem akar vizet hozni. Elmegy, és amikor visszajön, egy szép narancsot tesz elém.
- Szereted a narancsot? - kérdezte.
- Nem - válaszoltam. - Nem kell. Vizet akarok és mást nem. Semmivel sem tudsz nekem örömet okozni, míg nem hozol egy pohár vizet.
Ha tetszeni akarunk Istennek, akkor teljesíteni kell mindenben az akaratát.

D. L. Moody
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
     1/55 oldal   Bejegyzések száma: 541 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 24 db bejegyzés
e hónap: 519 db bejegyzés
e év: 5352 db bejegyzés
Összes: 16498 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 966
  • e Hét: 8053
  • e Hónap: 42278
  • e Év: 503536
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.