Regisztráció  Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/37 oldal   Bejegyzések száma: 360 
A lezuhant tetőfedő
  2017-08-17 18:49:18, csütörtök
 
  A lezuhant tetőfedő

,,Dicsérem az Urat, amíg élek" (Zsolt 146,2).
,,Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet" (Zsolt 44,9).


Egy tetőfedő lezuhant egy magas templomtoronyról. Először a templom tetejére esett, átzúgott egy nagy hársfa ágai és gallyai között, majd nagy lendülettel az utca kemény burkolatára csapódott. Rémült kiáltással nézték ezt az ott álldogáló emberek, akik a tetőfedőket figyelték a templom tornyán végzett veszélyes munkájuk közben. Gyorsan odasiettek, körülvették őt, és azt hitték, hogy szétzúzott tagokkal fekszik ott. Mennyire csodálkoztak azonban, amikor a férfi teljesen sértetlenül felállt, megdörzsölte a szemét, és egyáltalán nem tudta, mi történt vele. A tömeg egyre nagyobb lett, mert mindenki látni akarta a csodát, hogy a tetőfedő ezt a zuhanást a mélybe, élve és teljesen sértetlenül túlélte. Egy vendéglős is odajött, és amikor meghallotta a történetet, így kiáltott: ,,Hiszen ez csodálatos! Ezt a napot meg kell ünnepelni. Gyertek a házamba, hadd érezze ma jól magát ez az ember!" Amint mondta, úgy is tettek. Két férfi középre vette a tetőfedőt, a tömeg pedig követte őket a vendéglőbe. A tetőfedő kihasználta az alkalmat, hogy más költségére mulathat, és új meg új történeteket mesélt arról, hogy állítólag milyen ügyesen egyensúlyozva esett ágról ágra, és ezzel mentette meg az életét. Sőt, arra a kijelentésre ragadtatta magát, hogy ezt a mélybe zuhanást meg tudná ismételni. A mindenható Istent, aki ilyen csodálatosan megőrizte őt, egyetlen szóval sem említette, a hallgatók és ivócimborák egyike sem adta a dicsőséget Istennek. Az ivászattól és a sok meséléstől elfáradva az italos tetőfedő lefeküdt a vendéglőben a kemence padkájára, és elaludt. Amikor a többi vendég el akarta hagyni a vendéglőt, észrevették, hogy nyugtalanul forgolódik ide-oda, kezeivel csapkod, és félelemmel teli hangokat hallat. Álmában még egyszer átélte a rettenetes zuhanást, amelynek során délelőtt Isten olyan csodálatosan megőrizte. A többiek nevettek, és várták, hogy leessen a padról. Ez valóban meg is történt. Nevetve léptek oda hozzá, hogy felkeltsék kábulatából. Döbbenten állapították meg, hogy meghalt. Isten kegyelméből túlélte a zuhanást a szédítő magasságból. De a leesést a 40 centiméter magas padról nem élte túl. Ott, a helyszínen meghalt.
Igen, Isten nem engedi, hogy kigúnyolják, egyedül Őt illeti minden köszönet és minden tisztelet. Ezért mondja a zsoltáríró is: ,,Dicsérjük Istent mindennap!" (Zsolt 44,9). Minden nap van elegendő okunk és alkalmunk arra, hogy szívből köszönetet mondjunk mindenért a mindenható Istennek és Üdvözítőnknek, a Jézus Krisztusnak. Azt, hogy hogyan járhatnak azok az emberek, akik nem mondanak köszönetet Istennek, és nem adják meg Neki a tiszteletet, amely egyedül Őt illeti, jól szemlélteti ez a régi időkből származó történet!

Joachim Langhammer
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A méhcsípés
  2017-08-17 10:58:53, csütörtök
 
  A méhcsípés


Egy vakációzó család autóval utazik. Lehúzott ablak mellett élvezik a meleg napsugarat és a langyos szellőt. Hirtelen egy méh repül be az ablakon, és zümmögve keringeni kezd a kocsiban. Egy kislány kucorog a hátsó ülésen, aki nagyon érzékeny a méhcsípésre. Ha a méh megcsípi, egy órán belül meghalhat a kislány.
-Ó, apa! - rikoltja kétségbeesetten. - Egy méh! Meg fog csípni!
Az édesapa lehúzódik a kocsival egy parkírozóba, és hátranyúl, hogy elkapja a méhet. A méh zümmögve megy felé, majd nekiütközik a szélvédőnek, ahol az apa végül elkapja.
Markában tartva várja az elkerülhetetlen csípést. A méh megcsípi az apa kezét, ő pedig fájdalmában elengedi a méhet. Az ismét szabadon repked a kocsiban. A kislány megint pánikba esik.
-Apa! Megcsíp!
Az apa szelíden így szól:
-Nem, drágám, most már nem fog téged megcsípni. Nézd csak a kezemet!
A méh fullánkja ott van a kezében.

Alkalmazás: Pál így ujjong az 1Kor 15,55-ben: ,,Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?"
Jézus így szól hozzánk: ,,Nézd a kezemet!"
A Sátán fullánkja, a halál fullánkja, a bűn fullánkja, a megtévesztés fullánkja, az értéktelenség érzésének fullánkja őbenne van. Ezek a fullánkok mind Jézus kezében vannak. Ha látod az ő átszegzett kezét, megérted, hogy Jézus érted vállalta mindazt a fájdalmat, amivel csak sújtani tudta a Sátán.
A Sátánt egy nagy fekete méhvé zsugorította össze, amely elveszítette a fullánkját - a Sátán semmi másra nem képes már, csak zümmögni tud. Ez az a győzelem, amit Jézus megszerzett neked.

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A Szépség és a Szörnyeteg
  2017-08-16 18:46:22, szerda
 
  A Szépség és a Szörnyeteg


Emlékeztek-e még arra a megragadó jelenetre a Szépség és a Szörnyeteg c. Disney-rajzfilmből, amikor a Szörnyeteg szerelmet készül vallani Belle-nek? Cogsworth eufórikus várakozással gondol erre a pillanatra, ugyanis ha Belle viszonozza a Szörnyeteg szerelmét, akkor...! Akkor a varázslat, ami a végzet, nyirkos fellegeként lebegett a kastély felett, végre megtörne.
Amikor Belle megfogja a szörnyeteg kezét, arra kéri, hadd pillantson bele a varázstükörbe, hogy láthassa édesapját. Édesapja nagy szomorúságának látványa felzaklatja, és elejti a tükröt.
- Haza kell mennem hozzá! - zokogja.
- Menj hát el hozzá! - válaszolja a Szörnyeteg. Ez a négy szó mindent elárul.
Később Cogsworth győzedelmes várakozással az arcán lép be a Szörnyeteg szobájába, és kijelenti:
- Mondhatom, pompásan alakulnak a dolgok!
De hamarosan szertefoszlik minden reménye, amikor a Szörnyeteg kimondja a film legjelentősebb mondatát.
- Elengedtem! - vallja meg elvarázsolt kis órájának.
Ahogy a szavak dermesztő valóságát felfogja, Cogsworth megrázza magát, és azt kérdezi: - Mit csináltál?
El tudod képzelni a Szörnyeteg vallomásának a hatását? Hiszen az, hogy elengedte Belle-t, azt jelentette, hogy országa továbbra is átok alatt marad. Azt, hogy minden reményt fel kell adnia arra nézve, hogy valaha is újból normális ember legyen. Azt, hogy eljátszotta az utolsó, a legnagyobb esélyét annak, hogy valaki valaha is szeretni fogja. De ő elengedte a lányt. Miért?
- El kellett engednem, - mondta - mert szeretem.
A Szörnyeteg megértette, hogy aki szeret, nem tarthatja szeretete tárgyát túszként a hatalmában.

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Medve a barlangban
  2017-08-16 13:35:03, szerda
 
  Medve a barlangban


Két kalandvágyó kamasz, akik jó barátok voltak, egy alkalommal barlangász expedícióra indult. Egy hosszú, tágas alagút mélyén óriási medvenyomokra bukkantak. Nagy bátran elhatározták, hogy mennek tovább a nyomok mentén, de lassan és rendkívül óvatosan haladtak, nyitott szemmel és füllel, számítva arra, hogy esetleg valóban találkoznak medvével.
Egy szikla mögül a sötétségből hirtelen előbukkant a legnagyobb, legirtózatosabb grizzly medve, amit valaha láttak. Ott állt előttük két lábon, mancsával a mellét verte, és ordított, mint egy oroszlán. A szörnyű üvöltés visszaverődött a barlang falán. A két fiú halálra váltan úgy döntött, hogy legjobb, ha elszaladnak. Azonnal sarkon fordultak, hogy kirohanjanak a napfényre.
Ekkor az egyik fiú leült a földre, és elkezdte kifűzni a túrabakancsát. Lerántotta a bakancsot, felhúzta a sportcipőjét, és elkezdte bekötni a cipőfűzőt.
Barátja dühösen rákiáltott:
-Gyerünk, fiú, meneküljünk ki innen! Mi a csudának kell neked most cipőt cserélned? Úgy sincs sok esélyünk, hogy lehagyjuk ezt a medvét!
A másik fiú talpra szökött, majd elkezdett rohanni, és közben így válaszolt:
-Nekem nem kell lehagynom a medvét. Elég, ha téged lehagylak.

Alkalmazás: Szoktad úgy érezni, hogy a barátaid medvecsalétekként kezelnek? Amikor a helyzet komolyra fordul, feláldoznak téged. Csak addig tart a barátságuk, amíg az nem kerül nekik semmibe - amint áldozatot kellene vállalniuk, mindjárt ,,ejtenek".
Abban, hogy Krisztus a barátod, éppen az az egyik legnagyszerűbb dolog, hogy tudhatod: Ő nem marad el tőled, sem el nem hagy téged (lásd Mt 28,20 és Zsid 13,5). Ő olyan barát, aki nemcsak hogy kész életét adni érted, hanem meg is tette ezt. ,,Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért" (Jn 15,13).

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A hadihajó és a világítótorony
  2017-08-15 21:31:42, kedd
 
  A hadihajó és a világítótorony


Az éjszaka legsötétebb szakaszában a kapitány óvatosan kormányozza a hadihajót a ködlepte vízen. Összehúzott szemmel kémleli a párás sötétséget, fürkészi a látótávolságon kívül leselkedő veszélyeket. A legrosszabb sejtelmei válnak valóra, amikor előttük erős fény villan fel a láthatáron.
A katasztrófát elkerülendő, sietve rádióüzenetet küld a közeledő hajónak:
Itt Jeremiah Smith kapitány beszél! - recseg a hangja a rádión keresztül. - Kérem, térjen ki tíz fokot délre. Vége.
A kapitány csodálkozására az elmosódott alakzat nem mozdul. Ehelyett a rádión a következő válasz érkezik:
-Smith kapitány, itt Thomas Johnson közlegény. Kérem, térjen ki tíz fokot északra. Vége.
Az üzenet arcátlanságán megdöbbenve a kapitány beleordít a rádióba:
-Johnson közlegény, itt Smith kapitány, és megparancsolom, hogy azonnal térjen ki tíz fokot délre. Vége.
A fény ezúttal sem moccan.
-Minden tiszteletem ellenére, Smith kapitány - hallatszik a közlegény hangja - én parancsolom önnek, hogy azonnal térjen ki tíz fokot északra. Vége.
A kapitány, felháborodva és frusztráltan amiatt, hogy ez a pimasz tengerész veszélyezteti legénységének és utasainak életét, ráförmed a rádión keresztül:
-Johnson közlegény, ezért a tettéért hadbíróság elé kerülhet! Utoljára parancsolom az Egyesült Államok kormánya nevében, hogy térjen ki tíz fokot délre! Hadihajó vagyok!
A közlegény végső válasza hidegzuhanyként éri:
-Smith kapitány! Még egyszer, én parancsolom teljes tisztelettel, hogy térjen ki tíz fokot északra! Világítótorony vagyok!

Alkalmazás: Sokan közülünk csekély tiszteletet tanúsítanak a hatóságok iránt a mai világban. Úgy teszünk, mintha a szabályokat meg lehetne vagy meg kellene változtatni, hogy megfeleljenek saját szükségleteinknek és kívánságainknak. A reklámok noszogatnak minket: ,,Tedd azt, amit jónak látsz!" Ám a valóságban nem mindig cselekedhetünk kívánságaink szerint. Nekünk egy magasabb mércéhez kell igazítanunk az életünket, egy felsőbb tekintélyhez: Isten Igéjéhez.
Isten igazsága olyan, mint a világítótorony. Nem fog megváltozni, hogy alkalmazkodjon hozzánk. Nekünk kell megváltoznunk, hogy életünk Istennek tetsző legyen.
Jézus is olyan, mint egy világítótorony. A Biblia azt tanítja, hogy ,,Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz" (Zsid 13,8). Ő mindig elérhető számunkra. Ő teljes mértékben megbízható. Nekünk, keresztyéneknek, életünket az ő akaratához kell igazítanunk. Ha ő azt kéri, hogy változtassuk meg életünk irányát, nekünk feltétlenül engedelmeskednünk kell. Tulajdonképpen erről szól a tanítványság.

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Egy kislány és a tetőfedő
  2017-08-14 17:11:48, hétfő
 
  Egy kislány és a tetőfedő


,,Minden könyörgéssel és esedezéssel imádkozzatok minden időben a Lélek által" (Ef 6,18).


Néhány gyerek már több napja figyelte a tetőfedőket, akik szédítő magasságban végezték a munkájukat. A gyerekek között volt egy óvodás korú kislány is, akinek egy öreg és nagyon csúnya baba volt a karján. Ő különösen is aggódva tekintett a magasságba, míg a mesterembereket nehéz munkájuk végzése közben figyelte. Mivel a gyermek több napon át odajött ahhoz a házhoz, ahol a tetőfedők dolgoztak, végül már ismerősként tekintettek rá, és az egyikük barátságosan megsimogatta a haját. Akkor a kislány bizalommal rátekintett és ezt mondta: ,,Bácsi, te egyáltalán nem félsz abban a nagy magasságban?" A tetőfedő hirtelen nem tudta, mit feleljen. Akkor a gyermek folytatta: ,,Én tudom, hogy miért nem félsz, ma reggel imádkoztál Istenhez, ugye?" A tetőfedő ezt természetesen nem tette, de a gyermek szavai nagyon megindították. Szégyellte, hogy olyan közönyösen élte a mindennapokat, anélkül, hogy gondolt volna Istenre, és anélkül, hogy kérte volna Isten védelmét és segítségét veszélyes munkájához. Így azután elhatározta, hogy ettől kezdve imádkozik, és másnap hálából hozott egy új babát a kislánynak.
Ennek a gyermeknek a szavai bizonyára néhányunkat szíven találtak, és megmozdították a lelkiismeretünket. Milyen gyakran kezdik a napot a hívők anélkül, hogy előtte csendben Isten elé járulnának imádságban! Milyen gyorsan és kapkodva hagyják el némelyek a házat, belevetik magukat a mindennapokba, és azután csodálkoznak, amikor nincs áldás a tevékenységükön, és napi munkájukat nem koronázza siker.

Joachim Langhammer
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Félelmetes engedelmesség
  2017-08-12 11:31:41, szombat
 
  Félelmetes engedelmesség


Krisztus előtt néhány évszázaddal Nagy Sándor majdnem az egész akkor ismert világot meghódította haderejével, okosságával és diplomáciai képességével.
Egy napon Nagy Sándor egy kisebb sereg kíséretében egy erősen védett, kőfallal körülvett városhoz közeledett. A hadvezér a falak előtt megállva nagy hangon követelte, hogy láthassa a királyt. A király az ostromló hadsereg feletti lőállásokhoz közelítve beleegyezett, hogy meghallgatja Sándor követeléseit.
-Add meg magad azonnal! - parancsolta Nagy Sándor.
A király nevetésben tört ki.
-Ugyan, miért adnám meg magam? - kiáltotta le.
-Mi sokkal többen vagyunk, mint ti. Semmi veszélyt nem jelentetek számunkra!
Nagy Sándor kész volt válaszolni a kihívásra.
-Engedd meg, hogy bebizonyítsam, miért kell megadnod magadat - válaszolta.
Azzal elrendelte embereinek, hogy sorakozzanak fel libasorba, és kezdjenek el menetelni. A sort egy meredek szirtfalra vezényelte, amely mintegy száz méternyire magasodott az alatta elterülő sziklás talaj fölé.
A király és katonái megütközve nézték, amint Nagy Sándor katonái egyenként, tétovázás nélkül, fegyelmezetten menetelnek a halálba. Tíz katona halála után Nagy Sándor megálljt parancsolt a többieknek, és azt, hogy menjenek vissza hozzá.
A király és a katonái azon nyomban megadták magukat Nagy Sándornak.


Alkalmazás: A király és a katonái rájöttek, hogy semmi sem állhatja útját olyan emberek győzelmének, akik valóban készek életüket adni vezérükért.
Ugyanolyan odaszánás van-e benned a Krisztus parancsai iránti engedelmességre, amilyen Nagy Sándor katonáit jellemezte? Kész vagy-e ennyire elkötelezni magad Krisztus iránt? Gondolkodj el, milyen hatással lennének a keresztyének a világra, ha komolyan vennék Jézus parancsait! ,,Tartsd meg engedelmesen mindezeket az igéket, amelyeket én parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak mindenkor. Ha így cselekszel, azt jónak és helyesnek tartja majd Istened, az Úr" (5Móz 12,28).

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Egy imameghallgatás
  2017-08-11 11:33:05, péntek
 
  Egy imameghallgatás


Egy kaliforniai középiskola diákjai három hónapon keresztül készültek arra, hogy a húsvéti szünidőre Mexikóba utazzanak, és ott segítsenek a szegényeken. Imádkoztak Istenhez, hogy használja őket csodálatos módon. Nagy várakozással a szívükben el is utaztak egy Mexicali melletti kis gyülekezethez.
Amikor vasárnap reggel megérkeztek a kis faluba, azt látták, hogy a templom, ahol szolgálni akartak, csúnyán leégett. A tető beszakadt, már csak a négy fal állt. Óvatosan léptek be az épület maradványai közé, ahonnan egy éneket hallottak felcsendülni spanyolul. Egy elcsigázott, csüggedt lelkész és kilenc gyülekezeti tagja, akik éppen délelőtti istentiszteletük közepénél tartottak, zavart tekintettel fogadta őket. Nyilvánvaló volt, hogy nem érkezett meg hozzájuk az a levél, amelyben a csoport a szolgálati szándékát jelezte, így aztán fogalmuk sem volt róla, hogy a csoport eljön, hogy velük töltse ezt a hetet.
Az ének után a lelkész megszakította az istentiszteletet, hátrament a középiskolás diákokból álló csoporthoz, és azt kérdezte tőlük: ,,Qué pasa?" (amit a csoport így értelmezett: ,,Ugyan mi a csodát kerestek ti, gazdag fehér gyerekek, itt, a mi templomunkban?").
Hosszú hallgatás után az egyik tanuló megszólalt:
-Keresztyén fiatalok vagyunk, és azért jöttünk ide, hogy szolgáljunk.
Amikor a lelkész ezt meghallotta, a szeme megtelt könnyel.
-Hat hónappal ezelőtt valakik a faluból felgyújtották a templomunkat - magyarázta. - Azóta imádkozunk, hogy Isten küldjön segítséget, de már feladtuk a reményt, hogy valaha is jön segítség. Dicsőség Istennek!
A harmincöt tanuló döbbent csendben állt. Sokszor hallották már, hogy Isten használni akarja őket, és most életükben először meg is tapasztalhatták. Csodálkozásában az egyik tanuló odafordult egy másikhoz, és azt mondta:
-Ezt nem tudom elhinni. Imameghallgatássá lettünk!

Alkalmazás: Isten használni akar bennünket, és meg is teszi - de csak akkor, ha engedelmeskedünk neki, és Jézus példáját követve másoknak szolgálunk. (Lásd Fil 2,3-11.) Mi is lehetünk imameghallgatássá valaki számára, ha lemondunk a kényelemről, és használjuk azokat az ajándékokat, amelyeket Isten azért adott nekünk, hogy általuk változást munkáljunk a világban.

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Nagy Sándor
  2017-08-05 18:04:16, szombat
 
  Nagy Sándor


Nagy Sándor, minden idők egyik legnagyobb hadvezére volt, hatalmas seregével majdnem az egész akkor ismert világot meghódította. Egyik hadjárata alkalmával egy éjszaka nem tudott aludni, és kijött a sátrából, hogy körüljárja a tábort.
Ahogy az egyik szolgálattévő őrszem mellett elhaladt, észrevette, hogy az alszik - ami súlyos vétség volt. Az őrszolgálat közbeni elalvás büntetése bizonyos esetekben azonnali halál volt: a parancsnok leöntethette az alvó őrt petróleummal, és meggyújtathatta.
Amint a hadvezér az őrszem felé közeledett, a katona ébredezni kezdett. Felismerte, hogy ki áll előtte, és halálra rémült.
- Tudod-e, hogy milyen büntetés jár azért, ha valaki őrség idején elalszik? - kérdezte meg Nagy Sándor a legényt.
- Igen, uram - válaszolta a katona remegő hangon.
- Hogy hívnak, katona? - kérdezte Nagy Sándor.
- Sándornak, uram.
A hadvezér megismételte a kérdést.
- Hogy hívnak?
- Sándor a nevem, uram - ismételte meg a kérdezett.
Nagy Sándor harmadszor is feltette a kérdést, ezúttal még hangosabban.
- Hogy hívnak?
- Sándornak, uram - mondta a katona alázatosan harmadszor is.
Akkor Nagy Sándor erősen a szemébe nézett a fiatal katonának, és erélyesen így szólt hozzá:
- Katona, vagy a neveden változtass, vagy a viselkedéseden!

Alkalmazás: Nekünk, akik Krisztus nevének hordozói vagyunk, és magunkat keresztyéneknek nevezzük, úgy kell élnünk, hogy méltók legyünk e névhez (lásd 2Tim 2,19; Jak 2,7; 1Pét 4,16).

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
"Ne vágyj..."
  2017-07-22 14:56:48, szombat
 
  ,,Ne vágyj..."


,,Isten azonban ezt mondta neki: Bolond még ma éjjel visszakérik tőled a te lelked, és akkor kié lesz mindaz, amit szereztél? Így jár az, aki kincseket gyűjt magának, és nem az Istenben gazdag" (Lk 12,20-21).


A Mosel völgyében a régi időkben állt egy kastély, amely egy gazdag nemesemberé volt. Ez a férfi a földi élet napos oldalán élt, és teljes mértékben kiélvezte e mulandó világ örömeit. Élete teljében feleségül vett egy csodaszép, gazdag nőt, aki vidám gyereksereggel ajándékozta meg. Földi boldogságának csúcsán felesége beleszeretett egy másik férfiba. Cserbenhagyta férjét és gyermekeit, és azzal a másik férfival világgá ment. A kastély nemes urának boldogsága romba dőlt, megtört emberként halt meg. Előtte azonban kastélyának bejárati csarnokába nagy betűkkel felíratta: ,,Ne vágyj túl nagy gazdagságra - és túl szép asszonyra, mert Isten haragjában - mindkettőt megadhatja!"
Ennek a megcsalt férfinak a megrázó sorsa jól példázza, hogyan járnak azok az emberek, akik a boldogságukat ebben a múlandó világban keresik. Bár nem mindannyian járnak ezért úgy, mint s kastély ura. Élete végén azonban mindenki megcsalatik, aki - mint a Lukács 12,15-21 - gazdag embere boldogságát ezen az átokkal terhelt földön keresi. Mert ami földi, az látható, és ezért mulandó (2Kor 4,18), csak a láthatatlan örök. Az ember azonban semmit sem vihet magával a látható világból Isten láthatatlan, örök világába. Akár szegény, akár gazdag - mindent itt kell hagynia ezen a földön. Ebből mi, az élő Isten gyermekei, tanuljuk meg azt a mély, lelki igazságot, hogy szívünkkel ne ragaszkodjunk a földihez és múlandóhoz. De mondjunk mindig szívből jövő köszönetet a mindenható Istennek az Ő földi jótetteiért, minden nap, minden helyzetben és minden időben, ahogyan arra bennünket Pál apostol az Efézus 5,20-ban felszólít: ,,Mindig mindenért hálákat adjatok az Istennek és az Atyának, a mi Urunk Jézus Krisztusunk nevében!"

Joachim Langhammer
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
     1/37 oldal   Bejegyzések száma: 360 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 15 db bejegyzés
e hónap: 186 db bejegyzés
e év: 4873 db bejegyzés
Összes: 8715 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1728
  • e Hét: 11642
  • e Hónap: 30048
  • e Év: 333779
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.