Regisztráció  Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/45 oldal   Bejegyzések száma: 443 
A kőolaj-finomító
  2018-02-10 18:37:20, szombat
 
  A kőolaj-finomító

Egy alkalommal néhány látogató ment egy kőolaj-finomítót megtekinteni. Vezetőjük bemutatta nekik a finomítási folyamat bonyolult egységeit: a hatalmas katalizátor-kamrákat, a csővezetékeket, a fűtőkádakat - egyszóval mindent, ami hozzátartozik az olajfinomításhoz.
Amikor véget ért az üzemlátogatás, az egyik látogató így szólt a vezetőhöz:
- Uram, ön mindent megmutatott nekünk, kivéve a szállítási részleget. Egy ilyen méretű finomító hatalmas mennyiségű kőolajat használhat fel és alakíthat át benzinné és kenőanyagokká. De azt nem mutatta meg nekünk, hol töltik meg ezekkel a tartályokat, hogy elszállítsák szerte a világba.
- Nos, tudja, - mondta a vezető - nincsen szállítási részlegünk. Mindent, amit ebben a finomítóban termelünk, a finomító energiaellátásához használunk fel.

Alkalmazás: Az egyháznak meg kell értenie, hogy amit tesz, az a világért van, nem azért, hogy biztosítsa önmaga működését. A gyülekezetekben nagyon sok program kizárólag azt a célt szolgálja, hogy a gyülekezetet működtesse. A gyülekezet célja nem az, hogy önmagát fenntartsa, hanem az, hogy odaadja a világnak azt, amije van. (Lásd Mt 28,19 és Mk 16,15.)

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A titok
  2018-02-09 15:09:38, péntek
 
  A titok


Egy lelkész gyülekezete egyik tagjával meglátogatta az egyik gazdag gyülekezeti tagot. Adományokat gyűjtöttek egy ember számára, aki szívinfarktust kapott. A betegnek nem volt társadalom-biztosítása, és nem tudta kifizetni a kórházi költségeit.
A gazdag ember barátságosan üdvözölte a lelkészt és kísérőjét, és meghallgatta, ahogy a lelkész röviden leírta a beteg ember kétségbeejtő helyzetét.
Egy nagylelkű adományt kérnénk - fejezte be a lelkész.
Ki a beteg? - kérdezte a házigazda.
A lelkész a fejét rázta:
Nagyon ritkán fordul elő, hogy felfedjük a szükségben lévők nevét. Ennél az esetnél az a legnehezebb a beteg számára, hogy bevallja: támogatásra szorul.
Ha segítek, ragaszkodom ahhoz, hogy tudjam a szükségben lévő kilétét. A legnagyobb titokban fogom tartani. Egyébként ötszáz dollárt adnék, ám ha megmondják a nevét, megduplázom az összeget.
Nem fogjuk leleplezni a személyt - ismételte meg a lelkész a fejét rázva.
Akkor legyen kétezer dollár. Csak nem utasít vissza ekkora összeget!
Nem élek vissza a beteg bizalmával - tartott ki továbbra is a lelkész. Kísérője nem akart hinni a fülének.
A gazdag ember mély lélegzetet vett, és azt mondta:
Háromezer dollár!
Mielőtt még a lelkész válaszolhatott volna, kísérője könyörgőre fogta:
De lelkész úr, háromezer dollár majdnem az egész kezelési költséget fedezné. Ő egy megbízható ember, meg fogja őrizni a titkot.
A lelkész elindult az ajtó irányába.
Tulajdonképpen már régen el kellett volna mennem. Egy ember bizalma és becsülete nem olyan dolgok, amiket árverésre lehet bocsátani, mindegy, mennyit adnának is értük. Megyek, mert ma még másokat is meg kell látogatnom. Majd összejön ez a pénz máshol.
Mielőtt a lelkész kiment volna az ajtón, a gazdag ember könyörögni kezdett, hogy beszéljenek még négyszemközt a másik szobában. Amint egyedül voltak, a házigazda könnyekben tört ki:
Tiszteletes úr, nemrégiben elveszítettem minden megtakarított pénzemet. Még jelképes összeggel sem tudom törleszteni a jelzáloghitelemet. Segítséget akartam kérni valakitől, de nem bírtam volna elviselni, hogy a városban mindenki megtudja, hogy csődbe jutottam.
Most már értem - válaszolta a lelkész szelíden.
Próbára tett engem, hogy megtudja, rám bízhatja-e titkát. Gyűjteni fogok az ön részére éppúgy, mint a beteg részére. Amit elmondott nekem, az természetesen titokban fog maradni.
A két vendég elbúcsúzott a házigazdától, és elindultak a következő gyülekezeti tag házához, akit meg kellett látogatniuk.
Nos, lelkész úr, - kérdezte a kísérő - mennyit adott?
A lelkész elmosolyodott, majd ujjával pajkosan megfenyegette barátját.
Szégyelld magad! Tudod, hogy az ilyesmi titok.


Alkalmazás: ____________________________________________________________
A te szavad mennyit ér? Bízhatnak benned az emberek? Legtöbbünk olyan, mint a lelkipásztor barátja. Nehéz elhinnünk, hogy valaki megtartja a szavát - különösen akkor, ha nagy pénzösszeg a tét. Végső soron ,,a cél szentesíti az eszközt", nemde?
Istenre rábízhatjuk minden gondolatunkat, minden vágyunkat, minden problémát, amivel szembe kell néznünk, minden kétségünket, és minden bűnt is, amit elkövettünk. Bízhatunk abban, hogy Ő meghallgat minket, és megtartja a szavát.
Amikor azt mondja, hogy Ő megbocsát nekünk, és elfelejti vétkeinket, azt készpénznek vehetjük. Bűneink örökre eltűntek. Isten nem tart haragot. Ő nem árul el bennünket. Isten teljes mértékben szavahihető és megbízható.

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Azért vásároltalak meg, hogy felszabadítsalak
  2018-02-08 18:36:31, csütörtök
 
  Azért vásároltalak meg, hogy felszabadítsalak

Az 1800-as években egy angol Kaliforniába utazott aranyat keresni.
Miután több hónapig kutatott arany után, nagyon megszedte magát. Hazafelé vezető útján megállt New Orleans-ban.
Nem sokkal odaérkezése után egy csődülethez ért, ahol az emberek mind ugyanabba az irányba néztek. Ahogy közeledett az összesereglett tömeghez, rájött, hogy egy rabszolga-árverésre gyűltek össze. Angliában már több éve betiltották a rabszolgatartást, így a fiatalembert odahajtotta a kíváncsiság, hogy megnézze, hogyan kerül valaki másnak a tulajdonába. Éppen azt hallotta, hogy ,,eladva!", amikor a tömeghez csatlakozott. Egy középkorú fekete férfit vittek el.
Következőnek egy szép fiatal fekete lányt taszigáltak az emelvényre, és körbe kellett járnia, hogy mindenki láthassa. A bányász durva vicceket hallott, és olyan megjegyzéseket, amelyek a körülötte állók gonosz szándékairól tanúskodtak. Férfiak nevetgéltek, miközben tekintetük továbbra is az új ,,árucikkre" szegeződött.
Kezdődött a licit.
Egy pillanat alatt meghaladta azt, amit a legtöbb rabszolgatartó fizetett volna egy fekete lányért. Ahogy tovább emelkedett a licit, nyilvánvaló volt, hogy két férfi akarta őt. Az alkudozás közben röhögve beszéltek arról, mit fognak vele csinálni, és miről marad le a másik. A bányász csendesen állt, de belül egyre inkább elöntötte a harag. Végül az egyik férfi akkora árat ajánlott, amit a másik már nem tudott megadni. A lány letekintett. A kikiáltó hangja harsant fel: ,,Először, másodszor..."
Még mielőtt a végszó elhangzott volna, a bányász pontosan a kétszeresét kiáltotta oda az előbbi ajánlatnak. Olyan összeg volt ez, ami felülmúlta bármelyik ember értékét. A tömeg felröhögött, azt gondolva, hogy a bányász viccel, és csak azért mondta ezt, mert szeretné, ha az övé lehetne a lány. Az árverező intett a bányásznak, hogy lépjen előre, és mutassa meg a pénzét. A bányász kinyitotta az arannyal teli erszényt, amit az útra vitt magával. A kikiáltó hitetlenkedve csóválta a fejét, miközben odaintette a lányt.
A lány lement az emelvényről a lépcsőkön, egészen addig, míg szemtől szemben nem állt a bányásszal. Akkor szembeköpte, és fogait összeszorítva azt mondta: ,,Gyűlölöm!" A bányász szó nélkül letörölte az arcát, kifizette az árverezőt, kézen fogta a lányt, és otthagyta a még mindig nevetgélő tömeget.
Úgy tűnt, hogy keres valamit, ahogy az egyik utcán felmentek, a másikon meg visszajöttek. Végül megállt valamilyen bolt előtt, bár a rabszolgalány nem tudta, milyen bolt lehetett. Ő kint várakozott, mialatt a piszkos arcú bányász bement, és egy idősebb férfival kezdett beszélgetni. A lány nem tudott rájönni, miről beszélnek. Egyszerre csak felemelték a hangjukat, és a lány hallotta, amint a boltos azt mondja: - De ez a törvény! Ez a törvény!
Ahogy belesett, azt látta, hogy a bányász előhúzza az erszényét, és a maradék aranyat az asztalra önti.
A boltosnak undor látszott az arcán, miközben elvette az aranyat, és bement egy hátsó helyiségbe. Egy darab papírral jött ki onnan, amit ő is, meg a bányász is aláírt.
A fiatal lány másfelé nézett, amikor a bányász kilépett ajtón. Ő pedig kezét kinyújtva így szólt a lányhoz:
Itt van a felszabadító leveled. Szabad vagy!
A lány fel sem nézett.
A bányász ismét próbálkozott:
Tessék, ez az irat szabadnak nyilvánít téged. Vedd el!
Gyűlölöm magát! - válaszolta a lány, még mindig lesütött szemmel. - Miért űz gúnyt belőlem?
Szó sincs róla. Figyelj csak! - kérlelte - Ez itt a felszabadító leveled. Szabad ember vagy.
A lány ránézett a papírra, majd a bányászra, aztán ismét a papírra:
Hiszen csak most vásárolt meg engem... és most szabadon enged?
Ezért vásároltalak meg. Azért vettelek meg, hogy felszabadítsalak.
A szép fiatal lány térdre esett a bányász előtt, miközben könnyek patakzottak az arcán.
Azért vásárolt meg, hogy felszabadítson! Azért vásárolt meg, hogy felszabadítson! - mondta újra meg újra.
A bányász nem szólt semmit.
A lány megragadta a bányász sáros csizmáját, felnézett rá, és ezt mondta:
Én semmi mást nem akarok, csak önt szolgálni - mivel azért vásárolt meg engem, hogy felszabadítson!

Alkalmazás: _______________________________________________________________
Valamikor mi is mindannyian a bűn és a halál rabszolgái voltunk. De Krisztus azért jött, hogy megváltson bennünket - hogy fizessen a mi szabadságunkért. Saját vérével vásárolt meg minket, hogy szabadok lehessünk. ,,Tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén" (1Pét 1,18-19).

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A mentőcsónak
  2018-02-06 20:55:56, kedd
 
  A mentőcsónak

(Igaz történeten alapul.)
Ani nagydarab, nem túl vonzó lány volt.
Voltaképpen kövér volt.
Az ifjúsági csoport tagjaként részt vett a legtöbb ifjúsági rendezvényen és bibliaórán.
Egy este az ifjúsági vezető egy olyan szituációs játékkal vezette be az alkalmat, ami a ,,Mentőcsónak" címet viselte. A jelenlévő tucatnyi középiskolásnak azt az utasítást adta ki, hogy székeiket úgy rendezzék el, mintha egy mentőcsónak ülései lennének, majd azt mondta:,,Ti tizenketten egy hajótörés egyedüli túlélői vagytok. Sikerült eljutnotok eddig a mentőcsónakig, és beültök.
Amikor már a csónakban vagytok, rémülten veszitek észre, hogy az élelem-tartalék csak tizenegy ember számára elegendő, és a csónak is csak tizenegy személyt bír el. Tizenkét embernél felborul a csónak, és így mindnyájan megfulladtok. El kell döntenetek, hogy mit tesztek."
A csoport tagjai egy pillanatig tanácstalanul néztek egymásra, majd élénk vita kezdődött. Arra a döntésre jutottak, hogy a többség érdekében egyiküket fel kell áldozni. De ki legyen az?
Ahogy erről kezdtek tanakodni, egymás után ejtették azokat, akik feltehetően hasznára lehettek a túlélőknek. A legerősebb, sportos alkatú fiúkat semmiképp sem áldozhatták fel - szükség volt az erejükre az evezésnél. Az viszont csak természetes, hogy a fiúk egyik csinos lányt sem hagyhatták, hogy a cápák martalékává váljon. Szép lassan mindenkit megemlítettek és ejtettek, mint lehetséges áldozatot - Ani kivételével. Némelyik túl okos volt, túl tehetséges vagy túl népszerű.
Végül Ani, aki talán nem volt vonzó, de buta sem, kibökte: "Majd én kiugrom."
- Nem, nem! - tiltakozott a csoport. Amikor azonban meg kellett indokolni, hogy miért ne ugorjon, nem jutott eszükbe semmi értelmes - így aztán elhallgattak.
Amikor a játék ideje lejárt, a csoport tagjai bejelentették, hogy nem tudták eldönteni mit tegyenek.
Az ifjúsági vezető a mentőcsónak példáját felhasználva tanítást adott a gyerekeknek. Ani azonban már megtanulta a maga leckéjét.
Másnap Ani kiugrott. Az ifjúsági csoportja megerősítette a saját magáról alkotott negatív véleményét. Valóban semmi értéke nincs.
"Barátai" az ifjúsági csoportban mélységesen megdöbbentek, és nagyon elszomorította őket a lány öngyilkossága. Végül is annyi minden volt, amiért élhetett volna. Csak nekik nem jutott eszükbe, mik voltak azok.

Alkalmazás: Mi ritkán nézünk a felszín alá, hogy meglássuk valakiben azt, amit Krisztus lát. Ehelyett egyenlőségjelet teszünk az adott személy értéke és a kinézete, népszerűsége, vagyona vagy képességei közé. Ha ezek egyike sem nyilvánvaló, akkor semmi értéket nem látunk az illetőben.
"Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van" (1Sám 16,7b; 1Pt 3,3-4.)
A keresztyéneknek úgy kell egymásra tekinteniük, ahogy Isten látja őket - azaz, mint akikben egy belső érték rejlik azon túl, amit a világ lát. Isten saját képmására teremtett és szeret. Jézus értünk meghalt - és Krisztusban az Ő családja tagjai, testvérek vagyunk. Ezenfelül vannak ajándékaink az Ő Szentlelkétől, hogy egyedi módon vegyük ki a részünket Isten országa munkájából. (Lásd 1Kor 12.)
Te mit mondtál volna Aninak?

Wayne Rice

 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Teddy és Thompson kisasszony
  2018-02-04 17:05:47, vasárnap
 
  Teddy és Thompson kisasszony

Thompson kisasszony egy olyan tanítónő volt, aki minden tanévben elmondta a tanítványainak:
- Fiúk és lányok, én egyformán szeretlek titeket. Nincsenek kedvenceim.
Természetesen ez nem volt teljesen igaz. A tanároknak ugyanis vannak kedvenceik, és ami még rosszabb, a legtöbb tanárnak vannak olyan diákjai, akiket egyszerűen nem szeretnek.
Teddy Stallard olyan diák volt, akit Thompson kisasszony egyszerűen nem szeretett, és meg is volt rá az oka. Úgy tűnt, hogy Teddyt nem nagyon érdekli az iskola. Az órákon pléhpofával, kifejezéstelen arccal ült, a tekintete üveges és réveteg volt. Amikor a tanítónő hozzá beszélt, ő csak rándított egyet a vállán.
Ruhája gyűrött, haja kócos volt. Nem volt egy vonzó fiú, szeretetreméltónak meg éppenséggel nem volt mondható.
A tanítónő, valahányszor Teddy dolgozatait javította, egyfajta torz élvezettel húzta az ikszeket a helytelen válaszokhoz. Amikor egyest írt a dolgozatok tetejére, hajlandóságban nem volt hiány.Több
esze is lehetett volna; megvoltak neki a Teddyről írt tanári vélemények, és többet tudott róla, mint amennyit bevallott magának. Az iskolai nyilvántartásban a következő megjegyzések sorakoztak:

1.osztály: Teddy munkája és hozzáállása ígéretes, de hátrányos helyzetű.
2. osztály: Teddy többre is képes volna. Édesanyja súlyos beteg. Otthon kevés segítséget kap.
3. osztály: Teddy jó fiú, de túl komoly. Lassú a felfogása. Édesanyja ez évben halt meg.
4. osztály: Teddy nagyon nehéz felfogású, de jó magaviseletű. Édesapja nem tanúsít érdeklődést iránta.

Karácsonykor Thompson kisasszony osztályában a fiúk és a lányok ajándékokat hoztak tanítónőjüknek, kivitték az asztalára, és ott tolongtak körülötte, hogy lássák ahogy kibontja őket.
Az ajándékok között volt egy Teddy Stallardtól is. A tanítónő meglepődött, hogy tőle is kap ajándékot.
Teddy ajándéka barna papírba volt csomagolva, és celluxszal összefogva. A papírra egyszerűen
ennyi volt ráírva: Thompson kisasszonynak Teddytől. Amikor kibontotta az ajándékot, a papírból
egy giccses bizsu karkötő került elő, melyről a kövek fele hiányzott, meg egy olcsó parfüm.
A többi fiú és lány kuncogni kezdett, és lekicsinylően mosolyogtak Teddy ajándékain, de a tanítónőben legalább volt annyi jóérzés, hogy elhallgattatta őket, mégpedig úgy, hogy azonnal feltette
a karkötőt, és csepegtetett egy kis parfümöt a csuklójára. Majd csuklóját a többi gyermek felé tartva így szólt: "Ugye, milyen kellemes az illata?" Azok pedig tanítónőjük példáját követve készségesen bólogattak és lelkendeztek.
Amikor véget ért a tanítás, és a többi gyermek már elment, Teddy visszamaradt. Odasomfordált a tanítónő asztalához, és halkan így szólt:
- Thompson kisasszony! Thompson kisasszonynak olyan illata van, mint édesanyámnak... és a karperece igazán jól áll önnek is. Örülök, hogy tetszettek az ajándékaim.
Amikor Teddy elment, a tanítónő térdre borult, és kérte Istent, hogy bocsásson meg neki.
Amikor másnap a gyermekek iskolába jöttek, egy új tanítónő fogadta őket. Thompson kisasszony megváltozott. Többé nem csak egy tanítónő volt; Isten ügynöke lett, aki elkötelezte magát arra, hogy szeretni fogja tanítványait, és olyan dolgokat fog tenni értük, amik túlélik őt. Minden gyermeknek segített, de különösen a gyengébb képességűeknek, és különösen Teddy Stallardnak. A tanév végére Teddy tanulmányi eredményei bámulatosan javultak. Sokakat utolért az osztályban, egyeseket meg is előzött.
Miután a tanév véget ért, Thompson kisasszony hosszú ideig nem hallott Teddyről. Aztán egy nap egy rövid üzenetet kapott:

Kedves Thompson kisasszony!
Azt akartam, hogy elsőként értesüljön róla. Az osztályomban a második legjobbként végeztem.
Szeretettel: Teddy Stallard

Négy évvel később egy másik levél érkezett:

Kedves Thompson kisasszony,
Éppen most tudtam meg, hogy az osztály legjobbjaként végzek. Azt akartam, hogy ön tudja meg elsőnek. A főiskola nem volt könnyű, de szép volt az ott eltöltött négy év.
Szeretettel: Teddy Stallard

Majd újabb négy év múlva:

Kedves Thompson kisasszony!
A mai naptól fogva Dr. Theodore Stallard vagyok. Mit szól hozzá? Azt akartam, hogy elsőként értesüljön róla. Jövő hónapban lesz az esküvőm, pontosabban huszonhetedikén. Szeretném, ha eljönne, és azon a helyen ülne, ahol édesanyám ülne, ha élne. Jelenleg ön az egyetlen családtagom. Édesapám tavaly meghalt.
Szeretettel: Teddy Stallard
Thompson kisasszony elment az esküvőre, és ott ült ahol Teddy édesanyja ült volna. Megérdemelte, hogy ott legyen; olyasmit tett Teddyért, amit az sohasem felejtett el.

Alkalmazás: Mi is lehetünk Isten ügynökei, ha kinyújtjuk a kezünket, hogy segítsünk azokon, akiket mások elutasítanak, vagy azokon, akiknél észrevesszük, hogy nagy szükségben vannak. Erre tanít Krisztus a Mt 25,31-46-ban, hogy így kell cselekednünk. Valahányszor egy olyasvalakin segítünk, mint Teddy, magán Jézuson segítünk.
Thompson kisasszony nagyban hasonlított Barnabásra, aki egy bátorító volt. (Lásd ApCsel 11,23-24). Sokaknak körülöttünk szükségük van valakire, aki hisz bennük, és ahelyett, hogy lerombolná, inkább felépíti őket. Ha látunk valakit, aki más, mint mi, vagy fogyatékos, vagy magányos, gúnyolódhatunk rajta, és megalázhatjuk - vagy tehetünk úgy, ahogy Barnabás vagy Jézus tenne: szeretettel, kedvességgel és bátorítással fordulhatunk felé.

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Grenada hercege
  2018-01-31 15:09:50, szerda
 
  Grenada hercege

Grenada hercegét, az egyik spanyol trónörököst életfogytiglani magánzárkára ítélték. Büntetését Madrid ősi börtönében kellett letöltenie, amit "a koponya helyének" hívtak. A hely félelmetes, mocskos, sivár volta szolgált rá erre a névre. Köztudott volt, hogy aki egyszer bekerül oda, az élve nem jön ki. A hercegnek egyetlen könyvet adtak olvasnivalóul fogsága teljes idejére - a Bibliát. Mivel ez volt az egyetlen könyv, amit olvashatott, százszor meg százszor elolvasta. Állandó társa lett a könyv.
Harminchárom évi raboskodás után a herceg meghalt. Amikor bementek a cellájába, hogy kitakarítsák, néhány feljegyzést találtak, amit körmével vájt a börtöncella puhakő-falába. A feljegyzések ilyen adatokat tartalmaztak:
A Zsoltárok 118,8 a Biblia középső verse; az Ezsdrás 7,21 tartalmazza az ábécé összes betűjét, kivéve a j-t; az Eszter 8,9 a leghosszabb verse a Szentírásnak; a Bibliában nem található hat szótagnál többől álló szó vagy név.
Amikor Scott Udell első ízben írt ezekről a Psychology Today c. lap egy cikkében, különösnek tartotta, hogy egy olyan ember, aki harminchárom évig tanulmányozta azt a könyvet, amelyről azt tartják, hogy minden idők legnagyszerűbb könyve, csak jelentéktelen dolgokat tudott összeszedni. Amennyire tudomásunk van róla, Grenada hercege soha nem lett elkötelezett követője Krisztusnak, legfeljebb jelentéktelen bibliai jellemzők szakembere.

Alkalmazás: Neked milyen hited van? Valami olyasféle, mint Grenada hercegének? Lényeges különbség van a között, hogy tárgyi tudásunk van Istenről, Jézus Krisztusról és a Bibliáról, és a között, hogy személyesen ismerjük Istent, hogy Ő megváltoztat bennünket belülről kifelé. Sokan nőnek fel úgy, hogy sok mindent tudnak a keresztyénségről, de soha nem adják át életüket Krisztusnak. Te átadtad?

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A kötél és a talicska
  2018-01-30 19:42:10, kedd
 
  A kötél és a talicska

Ez a történet egy Blondin nevű híres cirkuszi mutatványosról szól, aki egy hosszú acélkábelt feszített ki a Niagara vízesés fölött. Erős szélben is biztonsági védőháló nélkül járkált, futott, sőt táncolt a kötélen az őt figyelő óriási tömeg ámulatára és gyönyörűségére.
Egyszer fogott egy téglával megrakott talicskát, és azzal ejtette ámulatba a tömeget, hogy könnyedén áttolta a kötélen a vízesés egyik szélétől a másikig. Ekkor Blondin odafordult a tömeghez, és azt kérdezte tőlük: - Hányan hiszik el, hogy ebben a talicskában egy embert is át tudok tolni a kötélen?
A vélemény egyöntetű volt. Mindenki éljenezett, és magasra emelte a kezét. Mindenki elhitte, hogy meg tudja tenni!
- Akkor - kérdezte Blondin, - egyikük vállalkozna rá, hogy ő legyen az az ember?
Amilyen gyorsan a magasba emelkedtek a kezek, ugyanolyan gyorsan ereszkedtek le. Egyetlen néző sem akadt, aki vállalkozott volna a hajmeresztő mutatványra, és az életét Blondinra bízta volna.

Alkalmazás: Sokan mondják Jézusnak: "Igen, hiszek." Ha te is azok közé tartozol, akik ezt mondják, kész vagy-e hited bizonyítékát adni azáltal, hogy teljesen őrá bízod az életed? Kész vagy-e "beülni a talicskába", és kockára tenni mindent a hitedért? Ezt jelenti hinni. A hit nem csupán értelmi tevékenység. Teljes elkötelezettséget kíván.

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Fejezd be a versenyt!
  2018-01-29 18:11:07, hétfő
 
  Fejezd be a versenyt!

Az 1992-es Barcelonai Olimpiai Játékokon az atlétika történetének egyik leghihetetlenebb jelenete játszódott le.
A brit Derek Redmond egész életében arról álmodott, hogy egyszer aranyérmet nyer 400 méteres síkfutásban. Ez az álom elérhető közelségbe került, amint a startpisztoly eldördült a barcelonai elődöntőben. Élete nagy versenyét futotta, és már látta maga előtt a célvonalat, ahogy a célegyenesbe fordult. Akkor hirtelen éles fájdalom hasított a lábába. Elszakadt jobb térdszalaggal orra bukott.
A Sports Illustrated beszámolt a drámai eseményekről:
Miközben az orvosi segítség közeledett, Redmond nagy kínlódás árán felállt. "Állati ösztön volt" - vallotta később. Ugrálva újra elindult, és egy őrült kísérletet tett, hogy befejezze a versenyt. Ahogy odaért a célegyeneshez, egy nagydarab, pólóba öltözött férfi lejött a lelátóról, félrelökött egy biztonsági őrt, odarohant Redmondhoz, és átkarolta. Jim Redmond volt az, Derek édesapja. "Nem kell ezt csinálnod", mondta síró fiának. "Dehogynem!" - felelte Derek. "Na, jól van akkor," mondta Jim, "együtt befejezzük."
Úgy is tettek. A biztonsági embereket úgy kellett lerázni, miközben a fiú időnként az apa vállára hajtotta fejét. Derek futósávján maradva végigfutották a pályát a csodálkozó tömeg előtt, mely aztán felállt, üvöltött és sírt.
Derek nem aranyéremmel távozott erről a versenyről, de egy olyan édesapa hihetetlen emlékével, aki fia szenvedését látva felkelt a székéről a lelátón, hogy segítsen fiának befejezni a versenyt.

Alkalmazás: Isten pontosan ezt teszi értünk. Amikor minket fájdalom ér, és küszködünk, hogy befejezzük a versenyt, bízhatunk abban, hogy van egy szerető Atyánk, aki nem hagy bennünket magunkra. Ő otthagyta a mennyei helyét, hogy mellettünk legyen az Ő Fia, Jézus Krisztus személyében. "Én veletek vagyok minden napon" - mondja Jézus - "a világ végezetéig" (Mt 28,20).

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Halálos golyócskák
  2018-01-29 17:05:06, hétfő
 
  Halálos golyócskák

(Igaz történeten alapszik)
A mexikói férfi, aki egy dél-arizonai szeméttelepen ócskavasat pakolt rozzant kisteherautójára, izgatott volt. Ez a nagy fogás azt eredményezi, hogy étel kerül az asztalra és pénz a zsebbe, amint a vasat készpénzre váltja a mexikói vas-újrahasznosítónál.
Ahogy a kocsi az autópályára fordult, egy régi fogászati röntgenkészülékből kis acélgolyócskák gurultak ki és szaladtak szét a kocsi bordás rakterén. Ezek az apró radioaktív golyócskák ott pattogtak az el-elmozduló fémlemezek között, és ide-oda gurultak a platón. Némelyik az úttesten landolt.
Mihelyt pesóvá változott az ócskavas, a férfi visszasietett a falujába, s közben még mindig fémgolyócskák gurultak a plató bordái között. Nem telt bele sok idő, és a gyermekek felfedezték a csillogó, fényes kincset - és a golyózás népszerű lett a faluban. Az üveggyöngyök, macskaszemek, apróságok mellett a kis golyók lettek a legáhítottabb kincsek minden gyermek gyűjteményében.
Nemsokára a helyiek közül sokan hasonló tünetekre kezdtek panaszkodni: vöröses kiütés, kimerültség, hajhullás, hányás. Hónapok teltek el, és több haláleset is bekövetkezett a faluban, mire felfedezték az okot: emberek tucatjai szenvedtek súlyos sugárfertőzésben.
A kicsi szép golyókról, amelyeket tartogattak, eladtak és kincsként őriztek, kiderült, hogy nemcsak elragadóak, hanem halálosak is.

Alkalmazás: A bűn nagyon hasonlít ezekre a fémgolyócskákra. Bár sokszor úgy tűnik, hogy ártalmatlan, ártatlan, és nagyszerű szórakozás vele játszani, azonban mindig halálos méreg (lásd Jób 20,12-15).

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A Repülő Wallendák
  2018-01-28 18:15:54, vasárnap
 
  A Repülő Wallendák

A Ringling Brothers Barnum and Bailey Cirkusz bemutatójának fénypontja a Detroit-i Cobo Hall-ban a Wallenda család kötéltáncos mutatványa volt, akiket a Repülő Wallendák néven emlegettek. A cirkusztörténet a legnagyobb kötéltáncosok között tartja őket számon.
Egyik számuk az volt, hogy egy négyszintes piramist alkotva sétáltak a kötélen. Az alsó szintet négy-öt férfi alkotta, a következőt kettő vagy három, további kettő volt a harmadik szinten, és végül egy kislány volt a piramis csúcsa.
Ezt a négyszintes piramis-formát fenntartva az aréna egyik végéből a másikba sétáltak a kifeszített kötélen.Hihetetlen és példátlan alakítás volt. Hónapokon keresztül bemutatták ezt estéről estére szerte a világon.
Egy este, amikor az előadás a vége felé közeledett, a négyszintes piramis műsorszáma következett. A nézők feszült várakozással, néma csendben ültek a sötét arénában. A reflektorfény kiemelte a Wallendákat a levegőben, amint éppen elindultak a kötélen. Amikor az útnak körülbelül a kétharmadánál jártak, az alsó szinten az egyik férfinak, a fiatal Dede Wallendának, remegni kezdett a térde, és németül felkiáltott: "Nem bírom tovább tartani!" Azzal összeesett, és az egész piramis összeomlott. A Wallenda család számos tagja a több méter magasan kifeszített kötélről a mélybe zuhant. Néhányan közülük egész életükre lenyomorodtak, egyikük pedig meghalt.

Alkalmazás: Érezted-e már úgy magad, mint Dede Wallenda? Az iskolai feszültségek, a házi feladatok, a szülők, a család vagy a barátok olyan súllyal nehezednek rád, hogy legszívesebben így kiáltanál fel: "Segítség! Nem bírom tovább!" Ilyenkor szerető barátokkal kell körülvennünk magunkat, és ragaszkodnunk kell Krisztushoz. Erről szól a gyülekezet. A gyülekezet nem azért van, hogy újabb terhet rakjon amúgy is roskadó vállunkra, hanem hogy támogasson bennünket, és biztosítsa azt a segítséget, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy elviselhessük mindazt ami a világban van.
Amikor úgy érzed, hogy térdeid csaknem megrogynak, jöjj Krisztushoz! Jöjj az Ő népéhez, a gyülekezethez! "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és Én megnyugvást adok nektek" (Mt 11,28).

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
     1/45 oldal   Bejegyzések száma: 443 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 296 db bejegyzés
e év: 858 db bejegyzés
Összes: 12007 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 887
  • e Hét: 887
  • e Hónap: 32617
  • e Év: 95512
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.