Regisztráció  Belépés
szatucsek.blog.xfree.hu
Mond el egy vonalnak, mi az a gömb! Szatucsek Tibor
1901.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/27 oldal   Bejegyzések száma: 268 
Fáklya
  2018-04-25 09:35:02, szerda
 
  "Délután egy óra körül, 1969. január 20-án egy 16 éves autószerelő-tanonc leszállt a villamosról a Kálvin téren, bebattyogott a Nemzeti Múzeum kertjébe, táskájából elővette a benzines palackot, leöntötte magát, aztán gyufát vett elő. Nem vesztette el a lélekjelenlétét. Arra is volt ereje, hogy a magával hozott két kis nemzeti színű zászlót lobogtassa. Akkor a teste már lángolt.

Bauer Sándornak hívták.

Búcsúleveleket is hagyott. Írt barátainak, szüleinek is. Utóbbiaknak szóló levelében van az alábbi sor.

,,...szeretnék élni, de most szénné égett holttestemre van szüksége a nemzetnek."

Én meg azon morfondírozom ma, tettének évfordulóján, pontosan negyvenhét évvel később, hogy volt-e tényleg. Látszólag ugyanis a nemzetnek pont semmi szüksége nem volt Bauer Sándor mártíromságára. Sírja nem lett zarándokhely, nevét nem sutyorogták halkan január 20-adikákon, nem emlékeztek rá titokban, pedig még a szélesebb közvélemény is tudhatott a tettéről.

Akármilyen furcsa ugyanis, a kommunista diktatúrában, a párt által egészében ellenőrzött állam és sajtó időszakában a lapok nem hallgatták el teljesen az önégetés tényét. Nem volt persze címoldal, nem voltak nagy publicisztikák, de magáról a hírről beszámoltak az újságok: a cenzúra vagy öncenzúra a teljes elhallgatásig még akkor sem jutott. A Magyar Nemzet például így írt szerdán, két nappal az eset után.

,,Bauer Sándor 17 éves budapesti ipari tanuló hétfőn a Nemzeti Múzeum kertjében ruháját leöntötte benzinnel, majd meggyújtotta, s ily módon öngyilkosságot kísérelt meg. Súlyos égési sebekkel szállították kórházba. Állapota válságos."

Aki tudott olvasni a sorok között, ennyiből is rájöhetett, mi történt és miért történt. A Nemzeti Múzeum kertje - Bauer Sándor a helyszínválasztással gondoskodott arról, hogy egyértelmű legyen: tette nem magánügy, nem pillanatnyi elmezavar következménye. Sejtette talán azt is, hogy a hírszerkesztés alapszabályait az újságok még a kommunizmusért sem írják felül, tehát a ,,hol?" kérdésre megadják a választ mégoly nyúlfarknyi beszámolójukban is. Aztán: önégetés - csupán néhány nappal az után, hogy Prágában Jan Palach felgyújtotta magát a szovjet megszállás és a kommunista uralom elleni tiltakozásképpen.

Bauer Sándor az ő példáját követte, a múzeumkertben köré gyűlő, érdeklődő tömegnek is azt válaszolta: hazaszeretetből gyújtotta fel magát, tiltakozásból az orosz megszállók ellen, illetve mert ,,a cseh testvér is megtette".

Minthogy Palach tettéről beszámolt a magyar sajtó is (persze igyekezett jelentékteleníteni), a szükségszerűen szemfüles olvasó számára a fenti mínuszos hírből is egyértelműen kiderülhetett, milyen cél vezette Bauer Sándort, amikor meggyújtotta azt a három nappal később bekövetkező kínhalálához vezető gyufaszálat.

Haláláról csak jóval később számoltak be a lapok, február 5-én. Addigra már le is zárult a Fáklya-ügy - merthogy lett ám ilyen is pillanatok alatt. A Fáklya című dossziéba gyűltek az adatok az utolsó óráiban rendszerellenes felforgató tevékenység miatt még eljárás alá is vont haldokló ellen, aztán barátai ellen is eljárás indult, Bauer Sándor sírját pedig éveken át figyeltette a hatalom.

Nagyjából felesleges volt. A sír nem lett zarándokhely, nem játszott szerepet semmiben.

Lehet persze, hogy Bauer Sándor tűzhalála benne volt az enyhülésben. Kádár tudatalattijában. Abban, hogy diktatúrája tovább puhult, hogy engedélyezte a háztájit, a gmk-kat, hogy igyekezett gulyással korrumpálni a népet. Ha így volt, akkor viszont még annál is fölöslegesebbnek tetszik Bauer Sándor tűzhalála - kesereghetnék most.

Kádár ugyanis sikerrel járt.

De nem kesergek. Bauer Sándor rövid élete és kínhalála ugyanis egyáltalán nem volt hiábavaló. Bauer Sándor tűzhalála a huszadik századi magyar történelem legkrisztusibb pillanata.

Túl emelkedett lennék? Nem hiszem. Ez a fiú annyira szerette a nemzetét, hogy meghalt annak bűneiért. Magára vette azokat, felfeküdt az áldozati oltárra - és levette népéről a szégyent. Akkor is ez történt, ha a nép, a nemzet nem tudott vagy nem akart tudni róla.

Ez a fiú tényleg az volt, ami dossziéján állt aztán. Fáklya. Emléktáblája, szobra ma már van, de nem ez a lényeg. Hanem hogy elvilágít-e a mába is. Mártírhalála akkor nem volt hiába, ha nem történelmi eseményként és főleg nem pártpolitikai gyúanyagként tekintünk rá. Szégyen lenne történetet egy jóízű kommunistázással letudni.

Bauer Sándor példája ugyanis mélyen személyes. Nem arra világít rá, hogy mindenkinek fel kell gyújtania magát. Arra viszont igen, hogy ha sokan vagyunk egy kicsit tisztességesebbek, gerincesebbek és vállalunk kisebb áldozatokat, ha hajlandók vagyunk a másikért és az igazságért tűzbe tenni mondjuk a kisujjunkat, azzal talán elkerülhetjük, hogy egy-egy kiválasztottnak kelljen majd leégetnie magáról a bőrt.

És rólunk a szégyent."

[Írta: Stumpf András]
 
 
0 komment , kategória:  Diktatúrák áldozatai  
Négyszáztizenhat éve...
  2018-03-25 13:10:20, vasárnap
 
  "Közgyűlés dátuma 1602.02.11-13.
Ügyszám 325
Hely [Újkér]
Ügyleírás Az előző, Misercordia vasárnap utáni törvényszéken felvett ügyben a következőképpen ítéltek: Mivel az alperes a bizonyítást saját állítása megerősítésére elmulasztotta, a felperes az ország jogszokása szerint háromszor az alperes fejére esküdött. Az ítélet akasztás. Az alperes bűnét végül meggyónta, majd ezt követően felakasztották.
Forrás TURBULY ÉVA: SOPRON VÁRMEGYE KÖZGYŰLÉSI JEGYZŐKÖNYVEINEK REGESZTÁI II. 1595-1608 "
 
 
0 komment , kategória:  Diktatúrák áldozatai  
A bizarr kivégzések evolúciója...
  2018-03-23 20:48:06, péntek
 
  "Manapság szerte a világon folyik a vita a halálbüntetés szükségességéről, annak ellenére, hogy ez a vitatható büntetési forma azóta létezik az emberi társadalmakban, mióta a bűn maga. Írásunkban a teljesség igénye nélkül bemutatunk néhány már feledésbe merült, a mai módszerekhez képest meglehetősen kegyetlen eljárást, melyek egykor gyakran alkalmazott technikák voltak.

Eltiprás elefánttal

A közel 4000 éves módszert Dél- és Dél-Kelet Ázsiában ,,kedvelték",

mely során az elítélt fejét lehetőség szerint egy abnormálisan nagy méretű, betanított elefánttal zúzatták össze. Hozzánk közelebb eső területeken sem volt ismeretlen ez az eljárás, alkalmazták Bizáncban és a Szasszanida Birodalomban (3.-7.század), a mai Irán területén is. Az egyik szasszanida király például így végeztette ki azt a keresztény férfit, aki nem engedte, hogy lányát a király háremébe kényszerítsék. A módszert sokáig alkalmazták, még a 17. században is létezett, és erről több nyugati utazó is beszámolt."
[Mosonmagyaróvár online]
 
 
0 komment , kategória:  Diktatúrák áldozatai  
Változatlanul aktuális...
  2018-03-14 09:32:09, szerda
 
  Úgy 60 évre rá, egy hajdani szemlélő emlékezni kezd. Nincs könnyű dolga. Azóta már többször is megfordult a világ, és az ember emlékezete - akár jó ez, akár rossz - véges.
A mindennapok emlékei szétfoszlottak, mára már csak ennyi maradt.

,,Mosonmagyaróvárt a Diófa utcában kivezényelték a környékbeli általános iskola tanulóit, úgymond elrettentésül két diverzánsnak nyilvánított személy kötél általi kivégzéséhez, amit egy akkori üres grundon hajtottak végre, vélhetően 1949-1952 között."

Tudom ez vajmi kevés, de talán még akad, aki családi elbeszélésből ismer részleteket.
Remélve, hogy többen többre jutunk, szeretném, ha tudnának ebben segíteni, ha tudnak részletes adatokkal, vagy a felhívás megosztásával!
 
 
0 komment , kategória:  Diktatúrák áldozatai  
Akkor innentől váltsunk élesre…
  2018-02-18 10:56:20, vasárnap
 
  Úgy 60 évre rá, egy hajdani szemlélő emlékezni kezd. Nincs könnyű dolga. Azóta már többször is megfordult a világ, és az ember emlékezete - akár jó ez, akár rossz - véges.
A mindennapok emlékei szétfoszlottak, mára már csak ennyi maradt.

,,Mosonmagyaróvárt a Diófa utcában kivezényelték a környékbeli általános iskola tanulóit, úgymond elrettentésül két diverzánsnak nyilvánított személy kötél általi kivégzéséhez, amit egy akkori üres grundon hajtottak végre, vélhetően 1949-1952 között."

Tudom ez vajmi kevés, de talán még akad, aki családi elbeszélésből ismer részleteket.
Remélve, hogy többen többre jutunk, szeretném, ha tudnának ebben segíteni, ha tudnak részletes adatokkal, vagy a felhívás megosztásával!

 
 
0 komment , kategória:  Diktatúrák áldozatai  
Hunyadi László kivégzése...
  2018-02-09 15:04:36, péntek
 
 
Szerző: Rácz György (link sends e-mail)
2014.01.23.
"A források egybehangzó tanúsága szerint Hunyadi Lászlót 1457. március 16-án végezték ki, estefelé, a budai várban a Friss palota előtti Szent György téren. A hóhérnak csak negyedszerre sikerült elválasztania László fejét a testétől, amelyet később a budai Mária-Magdolna templom Krisztus-teste kápolnájában temettek el minden gyászpompa nélkül.
Koporsóját öccse, az ifjú Mátyás király 1458-ban átvitette a gyulafehérvári székesegyházba, ahol apja mellett találta meg végső sírhelyét. Ezt követően sorsa nem volt hangsúlyos eleme az országos politikai emlékezetnek több évszázadon keresztül. Hunyadi László történetét a 19. század ,,fedezte fel". Személye alkalmas volt arra, hogy a nemzet sorsára emlékeztessen, így Hunyadi László alakja a korszak egyik sokszor megformált tragikus hőstípusává vált, többek között Erkel Ferenc 1844. évi operájában, vagy Madarász Viktor 1859. évi drámai festményében. Benczúr Gyula 1866-ban festett Hunyadi-képének forrása valószínűleg gr. Teleki József A Hunyadiak kora Magyarországon című (1852-55) történeti monográfiája volt. Festménye szinte illusztrálja a történész monográfiájában leírtakat.
A politikai indíttatású gyilkosság fogalma nem volt ismeretlen a 15. század előtt sem Magyarországon. Aba Sámuel mintegy 50 ellene szervezkedni akaró főurat végeztetett ki 1044-ben, Zsigmond király pedig két ellene lázadó Lackfi főurat gyilkoltatott meg 1397-ben mindenféle bírósági eljárás nélkül. Anjou I. Károly már gondoskodott arról, hogy a királyi család életére törő és a helyszínen lekaszabolt Zách Felíciánt és rokonságát gondos tárgyalás ítélje el utólag hivatalosan is.
A magyar történelem ,,koncepciós" perei közül mégis az egyik legkiemelkedőbb a forrásokban ,,Vajdafi" Lászlóként is szereplő Hunyadi Lászlóé. Jelentőségét nem elsősorban az idősebb Hunyadi fiú személye adja meg, hanem az elítéléséhez, kivégzéséhez vezető körülmények, az esemény közvetlen előzményei és hatása.
Apja, Hunyadi János 1456. augusztus 11-én Zimonyban, a katonai táborban kitört pestisjárvány miatt bekövetkezett váratlan halála után új helyzet adódott a magyarországi politikában. A Zsigmond király 1409. évi adománya óta Hunyadvár falut birtokló, ott rezidenciát kiépítő és onnan elnevezett család, híveik, de maga Hunyadi László is természetesnek tekintette, hogy az idősebb fiú lép apja örökébe és családfőként kapja meg mindazokat a birtokokat és tisztségeket, amiket a nagy törökverő magáénak tudott. Hunyadi János halálakor gyakorlatilag az ország első számú vezetője volt, elsősorban nem az országos főkapitányi tisztsége miatt, hanem mert ő kezelte a királyi jövedelmeket és kezében voltak a királyi várak is. V. László király, a főpapok és a bárók többsége azonban úgy gondolta, hogy az ország szempontjából kifejezetten káros volna, ha Hunyadi László apjának évek óta vitatott erőszakos belpolitikáját folytatná. Ráadásul hadvezéri és törökverő képességeiről nem tett tanúbizonyságot.
A király szeptemberben Cillei Ulrikot nevezte ki országos főkapitánnyá, majd nemzetközi keresztes sereg élén a délvidékre jött, hogy átvegye az elhunyt főkapitány, Hunyadi János igazgatása alá tartozó királyi várakat és megtekintse a gazdálkodásról szóló elszámolást is. A királyi sereg Futakon vert tábort, ide rendelte a tanácskozás megtartását. Vajdafi László kisebb hadsereggel jelent meg és vállalta, hogy lemond a királyi jövedelmekről, Nándorfehérvárról és a többi királyi várról, ha cserében nem kell elszámolnia. A király október 8-án érkezett meg seregével Nándorfehérvárra, hogy azt átvegye, de a Hunyadiak csak a királyt és főurakból álló kíséretét engedték be a várba, katonaságát nem, ami komoly csorbát ejtett a királyi tekintélyen. Másnap reggel Hunyadi László párthíveivel Cillei szobájába ment, hogy tárgyaljon vele, a szomszédos szobába pedig katonákat rendelt. Cillei a királlyal épp misén volt, és a sürgős üzenetek ellenére csak a szertartás végén ment vissza a szobájába a várakozókhoz. A beszélgetés hamar kölcsönös vádaskodásba fordult, Cillei kardot rántott és megsebesítette Hunyadi Lászlót. Ekkor Hunyadi és emberei lemészárolták a stájer grófot, fejét levágták, hogy majd elküldik a szultánnak, de végül visszahelyezték a test mellé. A tetemet öt napig hagyták vérében temetetlenül. Minden jel arra mutat, hogy a Cillei-gyilkosság nem hirtelen felindulásból elkövetett véletlen cselekedet volt, hanem gondosan előkészített terv szerint történt. A merénylet után a király a Hunyadi-párt hatalmába került, öt napig nem hagyhatta el a várat, majd Temesvárra ment Hunyadi László kíséretében, ahol Szilágyi Erzsébet és Mátyás is tartózkodott. Itt a királytól írásos esküt kényszerítettek ki, hogy a Hunyadi-pártnak nem lesz bántódása. László a királyi várakat nem adta ki, sőt megszerezte Temes és Trencsén megye ispánságát is, ahol e várak nagy része volt.
Hunyadi Lászlóval ezután még azok is szakítottak, akik Hunyadi Jánosnak fő támogatói, harcostársai voltak, így Újlaki Miklós is, aki fegyveres csapataival segített a király temesvári szabadulásában. A király és a Hunyadiak ellenségei néhány hónap múlva bosszút álltak. 1457 márciusában törökellenes hadjárat címén tanácskozásra kérték a főurakat, köztük Hunyadi Lászlót is, aki öccsét is Budára hívta. Március 14-én párthíveikkel — Vitéz János váradi püspök, Rozgonyi Sebestyén, Kanizsai László és mások — együtt letartóztatták őket. Minden bizonnyal Garai László nádor vezette azt az országnagyokból alakult alkalmi ítélőszéket, amely Hunyadi Lászlót — mert a király életére tört — felségsértés vádjával halálra ítélte. A halálos ítéletet rövid eljárás során, tanúmeghallgatások nélkül szóban hozhatták meg, és két nap múlva már végre is hajtották. A kivégzés utáni napokban és hatásának ismeretében döbbenhetett rá az udvari csoport, hogy a gyorsan meghozott és végrehajtott ítélet következményekkel járhat. Így keletkezett 1457. március 21-i keltezéssel az az utólagos királyi oltalomlevél — a király saját kezű aláírásával —, amely nem szabályos ítéletlevél, hanem az ítéletet meghozók számára nyújtott védelmet. Valószínűleg mindkét Hunyadi fiút főbenjáró ítélettel sújtották, azt a 14 esztendős Mátyáson azonban nem hajtották végre, hanem a királlyal előbb Bécsbe, majd Prágába kellett mennie fogolyként. A később trónra jutott fiatal Hunyadi Mátyás több lépése is mutatja, milyen gyorsan tudta a megbocsátást gyakorolni, amivel nagymértékben növelte tekintélyét, de szinte feledte bátyja sorsát. Az új király nem állt bosszút László haláláért. Az egykori ítélkezők közül azt, aki később átállt az ő pártjára, teljesen kegyelmébe fogadta. Üldözés nélkül várta meg a gyilkosok természetes halálát, minden bizonnyal annak tudatában, hogy királyi trónját bátyja halála nélkül nem nyerhette volna el 1458. január 24-én.

Az oklevél hasonmása, eredeti latin szövege és magyar fordítása megjelent az Archív Kiadó gondozásában 2008-ban, a Magyar Történelmi Archívum sorozatban.
[Magyar Nemzeti Levéltár » Címlap » A hét dokumentuma]

 
 
0 komment , kategória:  Diktatúrák áldozatai  
Koppány
  2018-01-13 14:19:12, szombat
 
  "Az első források még Koppány nevét sem említik meg

Ezekről a viharos évekről, de különösen Koppány sorsáról csak nagyon kevés egykorú és valódi forrásértékkel rendelkező dokumentum maradt fenn. A későközépkori legendáriumok a korabeli szűkszavú leírásoknál sokkal részletesebben taglalják Koppány sorsát, olyan részleteket - köztük a híres felnégyelést is - megemlítve, amelyek sehol sem szerepelnek az eseményhez még közeli egykori írásos forrásokban.

A Koppány felett aratott győzelemhez időben az 1002-ben keletkezett híres pannonhalmi alapítólevél áll a legközelebb. E becses dokumentum is azonban csak utalásszerűen említi meg Koppány lázadását, a következők szerint: ,,...Mivel amidőn a háború vihara kitört, amely a németek és a magyarok között hatalmas viszályt támasztott, s különösen, amikor a belháború romlása fenyegetett, egy bizonyos Somogy nevű megye el akarván engem űzni az atyai székből, annyira elbátortalanodtam, hánykolódó lelkemnek milyen tanácsot adjak, merre, kihez forduljak."
A pannonhalmai alapítólevélben Koppány lázadása a vezér nevének említése nélkül, mint ,,Somogy nevű megye" felkelése szerepel, közvetett módon utalva a somogyi birtokok urára.

E dokumentumban még csak utalás sincs arra, hogy mi történt a lázadó főúrral.

Az eseményekhez időben még viszonylag közel álló soron következő források Szent István életéről szóló és 1080 körül keletkezett úgynevezett nagy, valamint a csaknem egy évszázaddal később, Könyves Kálmán király uralkodása alatt, a 11. és 12. század fordulója táján íródott és Szent István kis legendája néven ismertté vált krónika.

Ez utóbbi krónika Koppány lázadásáról már némileg bővebben beszél, megemlítve azt is, hogy a döntő ütközet előtt a zendülők Veszprém várát ostromolták.

Szent István kis legendája ekként idézi fel az egy évszázaddal korábbi eseményeket: ,,Bizonyos nemesek pedig, kiknek szívében féktelenség s restség fészkelt, látván, hogy kényszerből el kell hagyniuk a megszokottat, ördögi sugallatra elvetették a király meggyőződését, és korábbi élvezetekre adva lelküket, fegyvert ragadtak ellene. S már pusztították is városait, majorságait irtották, fosztogatták birtokait, szolganépét gyilkolták, s hogy többiről szót se ejtsek, már a királyt is bántalmazták... Az isteni kegyelemtől vezérelt király rajtuk ütött; ezek hitükben, amazok bizony csak a fegyverekben bizakodtak, s mindkét részről küzdöttek. Végül, hogy az ellenséget legyőzték, s részint leölték, részint foglyul ejtették és megkötözték, a győztes király híveivel hazavitte a győzelmi jeleket."

Szembetűnő, hogy a kis legendában sincs néven nevezve Koppány vezér, és e forrás sem tesz említést sehol a legyőzött Koppány felnégyeléséről.

Erre vonatkozó konkrét utalásokat egyébként a két-három évtizeddel korábbra datálható nagy legenda sem tartalmaz. Csak a 14. század végétől tudnak Koppány felnégyeléséről

A 13. század leghíresebb magyar krónikása Kézai Simon Gesta Hunnorum et Hungarorum című, IV. László királynak ajánlott történeti munkájában jelenik meg először konkrétan Koppány neve. Az 1282 táján íródott és csak későbbi átiratokban fennmaradt mű így említi meg Koppány vezért:
,,...Szent István király ugyanis, miután megkoronázták, és végül leverte Koppány vezért, továbbá Gyulát, az anyai nagybátyját feleségével és két fiával együtt Erdélyből Magyarországra hurcolta, Erdélyt Pannóniához csatolva, ezt követően Keánnal, a bolgárok és a szlávok fejedelmével harcolt. Ennek legyőzése után nem mulasztotta el, hogy vagyonából gazdagon megajándékozza a Boldogságos Szűz fehérvári templomát, melyet a hagyomány szerint ő alapított.." Kézai udvari papként hozzáférhetett az akkor még rendelkezésre álló korábbi forrásokhoz, ám ő sem részletezi Kopány csatavesztés utáni sorsát.

A történelmi köztudatba beivódott felnégyelésről csaknem négyszáz évvel az események után Kálti Márk ferences szerzetes és udvari pap Anjou-korabeli Képes Krónikája emlékezik meg elsőként. Az 1370 körül keletkezett Képes Krónikában ez áll:

".. Géza fejedelem halála után Koppány vérfertőző házassággal magához akarta kapcsolni Szent István király anyját, meg akarta gyilkolni Szent Istvánt, és fejedelemsége területét a saját hatalma alá akarta vetni. Ez somogyi vezér volt. Szent István, miután egybehívta főembereit, a boldogságos Márton hitvalló közbenjárásával az isteni könyörület segedelméért esedezett. Ezután, hadseregét összegyűjtve, ellensége ellen indult... Miután tehát összecsaptak, hosszan és vitézül küzdöttek egymással; hanem az isteni könyörületesség segedelmével Boldog István fejedelem dicsőséges győzelmet aratott... Ebben az ütközetben pedig Vecellin gróf megölte Koppány vezért, és Boldog István, aki akkor még fejedelem volt, igen bőséges adományokkal jutalmazta meg. Magát Koppányt pedig Boldog István négy részre vágatta; első részét az esztergomi kapuhoz küldte, a másodikat a veszprémihez, a harmadikat a győrihez, a negyediket Erdélybe."Kálti Márk krónikája óta vert gyökeret a magyar történelmi emlékezetben Koppány felnégyelése, pedig több mint kétséges, hogy ez valóban megtörtént-e.
A történelemben nem lehetnek tabutémák

Berend Nóra középkorszakos történész, a Cambridge-i Egyetem tanára mutatott rá arra először, hogy maga a felnégyelés, mint sajátos középkori kivégzési mód csak a 13. század végén alakult ki Angliában.
Berend Nóra a Cambridge-i Egyetem középkorszakos történésze szerint Koppány felnégyelésének nincsen történelmi alapja.
A kontinensen csupán a 14. században terjedt el a felségsértés büntetési nemeként, következésképpen ez a kegyetlen büntetési mód Szent István korában még nem is létezett, ezért nem lehetett ismert.
Vázsonyi Ottó történész a Belvedere Meridionale folyóiratban Koppány a lázadó pogány címen publikált tanulmányában a felnégyelés problematikájával kapcsolatosan a következőket írta: ,,A felnégyelésről, mint kivégzési formáról a volgai bolgárokkal kapcsolatban maradt fenn híradás.... Nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy a nyugat-európai vagy keletről magukkal hozott jogszokásokat követték a kivégzés kapcsán. 997-ben a nemzetségi társadalom már bomlófélben volt, egy átmeneti állapotban, de még szemben állt az új társadalmi berendezkedéssel. Ahhoz, hogy megértsük Koppány felnégyelését, meg kell ismerni mind a nemzetségi társadalom szankciórendszerét, mind a Nyugat-Európában ekkor elterjedt büntetéskiszabási elveket."

Noha a volgai bolgároknál valóban létezett a felnégyeléshez hasonló kivégzési mód már az ezredforduló táján is, ezt azonban házasságtörésért alkalmazták, és nem felnégyelve, hanem kettévágva a delikvenst. Berend Nóra álláspontjával szemben többek között azt az ellenérvet hozták fel, hogy Koppány esetében a felnégyelés nem kivégzési módként, hanem a holttest elrettentési célból történt megcsonkításaként értelmezhető.

Azt viszont nehéz megmagyarázni, hogy akkor miért nem alkalmazták ezt a fajta ,,pedagógiai célú" elrettentést a központi királyi hatalom ellen fordult más lázadók, így például Ajtony vezér legyőzése után. És ami különösen nyomós érv Berend Nóra felnégyeléssel kapcsolatos álláspontja mellett, az az, hogy egészen a 14. század végéig nincs forrásokkal alátámasztható nyoma a felnégyelés, mint büntetési nem magyarországi alkalmazásának.

Még ha Koppány személyének ennél jóval nehezebben kérdőjelezhető meg a valódisága, semmi sem bizonyítja Kálti Márk felnégyelésre vonatkozó történetét, amit sokkal inkább az Anjou-ház hatalmának erősítését szolgáló példának, mintsem valóban megtörtént eseménynek tekinthetünk.
[Elter Tamás - ORIGO]
 
 
0 komment , kategória:  Diktatúrák áldozatai  
Menyből az angyal...
  2017-12-24 08:22:07, vasárnap
 
  MENNYBŐL AZ ANGYAL - MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett -
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta -
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta -
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: ,,Elég volt."

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
- A költő, a szamár, s a pásztor -
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, -
mennyből az angyal

[Márai Sándor]
New York, 1956.

Angel from the Heaven, go with haste

To the festering - frosty Budapest

There, between the russian tanks

The bells are silent.

Where christmas isn't bright.

There arent any golden nut on the trees,

There is nothing else than, frost, shivering, hunger.

Tell them, so that they can understand!

Speak laudly in the night:

Angel, deliver message of miracle!



Flap your wings quickly,

Fly, swiftly, because theyre waiting.

Dont tell them about the world,

Where candles are burning,

Tables are full in warm houses,

Cleric cheers with fair words

Flimsy is whispering, gift,

Whise word is deliberateing, smart design,

Sparkler is sparking on the trees,

Angel, now You speak of miracle!



Tell this, because this is the wonder of the world:

A por nations christmass treeIn the

Silent Night it began to be on fire

And now a lot of make a sign of the cross.

Continents people just watch, and watch,

Some understand it, some of them dont.

They are thinking, this is too much for thousands.

They are praying or shuddering,

Because something else hangs on the tree, not candy:

Christ of folks, Hungary!



And a lot of passes by:

The soldier, who poked him in the heart,

The Farizeus, who sold it,

Who denied, three times.

He dipped his hand in the same bowl,

Wanted to sale it for thirty silvermoney

And while he abused him,

Hit him, acussed him:

Now the people just stand and stare,

But nobody can say nothing to him.



Because He doesnt says nothing, neither is accusing,

Stares, like Christ from the cross.

This christmas tree is very odd,

Devil brought it, or Angel brought it,

Who cast die on his robe,

They dont know what are they doing,

They just suspect it

The secret of this night,

Because this is one odd christmas:

The Hungarian nation hangs on those trees.



And the world speaks of miracle,

Clerics speaks of bravery.

The state man startes it,

The holy pope blesses him.

And every folk, and orders

Now questioning, why this had to happen.

Why didnt they extinctioned as others wanted?

Why didnt they just waited the end of it?

Why, how the sky opened,

A nation sad: Enough!



These people does not understand,

What has rised like the sea?

Why did world orders shaken?

A nation shouted. Then silenced.

But now a lot of them asks: What happened?

Who did make law out of bone, and flesh?

And more of them asks

Stammerly, because they really dont understand

Them, who inherited:

Does freedom this big?



Angel, deliver the message from the sky,

They will be always new life out of blood.

They met each other sometimes

The child, the donkey, and the shepherd

In the litter, next to the manger,

If life give born,

They still guard the miracle,

They stand guard with their breath,

Because the star is bright, the dawn shaters,

Tell them: angel from the heaven.
anonim


Uploaded by P. T.
Source of the quotation http://video.xfree.hu/?n=fnesjudit
 
 
0 komment , kategória:  Diktatúrák áldozatai  
Bebádogoznak minden ablakot...
  2017-12-20 12:06:05, szerda
 
  Tollas Tibor: Bebádogoznak minden ablakot

"Az életből csak ennyi fény maradt,
Csillagos ég, tenyérnyi napsugár.
Ezt vártuk nap-nap, homályos falak
Üregéből esténként-délután.
S elvették ezt is, a tenyérnyi napot:
Bebádogoztak minden ablakot.

Tágult szemekkel kék tengerét látom
Nápolynak, s fénylő partjai felett
Még vár a Vezúv, pipál és a tájon
Barnára lesült boldog emberek.
Látjátok? Éjben élünk, mint vakok,
Bebádogoztak minden ablakot.

Tízen fekszünk egy fullasztó szűk lyukba',
A szánk kapkodja be a levegőt,
Mint partra vetett halak kopoltyúja
Tátogunk némán - s érzed, nincs erőd
Szívni az étel s ürülék szagot:
Bebádogoztak minden ablakot.

Az Alpeseknek fenyves illatából
Míg csokrot küld a hűs nyugati szél
És lelket öblít fenn a tiszta távol
S mosolygó hegyek hószaga kísér,
Itt tegnap társam tüdőbajt kapott,
Bebádogoztak minden ablakot.

Csendet hasít a sétahajó kürtje.
A falon sikló leánykacagás
Nem visszhangzik már zengőn a fülünkbe
S az ezersípú nyár nem orgonáz.
Süket a cellánk, minden hang halott,
Bebádogoztak minden ablakot.

Túl Barcelona kertjein szitálva
Egy barna asszony meleg hangja búg
És alkonyatba pendül a gitárja.
Hol táncolóktól tarka még az út;
S fülünkbe folynak az ólmos napok...
Bebádogoznak minden ablakot.

Tapintanánk a bársonyos egekbe,
Ujjunk hegyéből kiserken a vér.
Mint koporsóba, be vagyunk szegezve,
Csak daróc szúr, vagy poloska ha ér.
Simogatnánk a sugaras napot -
S bebádogoztak minden ablakot.

Londonban bál van, sima termén siklik
A sok selyembe öltözött leány.
Puha hajuknak hamvassága izzik
Lágy bútoroknak tükrös hajnalán.
Nyugat táncol - tán végképp eladott?! ...
S bebádogoztak minden ablakot.

Nyelvünket most a friss tavasz zamatja
Most nyögve nyeljük nyirkos kortyait
Az alvadt bűznek, hol minden falatra
Émelygő gyomrod felfordulna itt.
De lenyeljük e végső falatot:
Bebádogoztak minden ablakot.

Az éhség marta testünket telt álom
Lakatja jól - és ínyenc ételek
Ízét kínálja Párizs - szinte látom,
Hogy kúszik el a neonfény felett
A Néma Rém - s nem lesz több hajnalod ...
Bebádogoznak minden ablakot!

A rádiók csak üvöltsék rekedten
A szabadságot s az ember jogát.
Itt érzi csak befalazott testem
A milliókkal Moszkva ostorát.
S Váctól Pekingig zúgják a rabok:
- Ha nem vigyáztok, az egész világon
Bebádogoznak minden ablakot!"
[Jánoki Imre nyomán]
 
 
0 komment , kategória:  Diktatúrák áldozatai  
Rutin munka...
  2017-12-07 19:50:18, csütörtök
 
  "Biszku Bélát titokban, egy budai kiserdőben temették el. Nem az egykori kommunista belügyér az első, akinek különös temetése volt.
Nem tudni, hol nyugszik Kun Béla
A Tanácsköztársaság Szovjetunióban élő vezetőjének haláláról a Pesti Hírlap 1937. június 19-én így írt: ,,Kun Béla agyonlövetésének hírét - megerősítik“. Valójában ekkor még le sem tartóztatták, erre csak tíz nappal később került sor.
Sztálin előtte kétszer is felhívta: cáfolja a külföldi lapoknak letartóztatása hírét. Ezután jött érte a fekete Volga. Sem halálának időpontja és körülményei (vagy kivégezték 1938-ban, vagy börtönben halt meg 1939-ben), sem temetésének helye, ideje, sem sírjának holléte nem ismert. Feltehetően tömegsírban nyugszik, valahol a Szovjetunióban.
Halott férje felől érdeklődött Bethlen neje
Bethlen István a Horthy-korszakban tíz évig volt miniszterelnök, majd 1944 decemberében feladta magát a Vörös Hadseregnek, és a Szovjetunióba hurcolták. Itthon maradt felesége, Margit 1946 márciusában levélben érdeklődött Sztálinnál férjéről, de a diktátor válaszra sem méltatta.
Az asszony az év végén újabb, kézzel írt, személyes hangvételű levélben könyörgött a Generalisszimusznak: árulja el, mi lett az urával. Nem tudhatta, hogy Bethlen István ekkor már két hónapja halott volt: 1946. október 6-án, egy moszkvai börtönkórházban szívbénulásban hunyt el. Hogy akkor hova temették, nem tudni, jelképes hamvait csak 1994-ben hozták haza és helyezték végső nyugalomra a a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben.
Borbíró Piroska néven temették el Nagy Imrét
Az 1956-os forradalom mártír miniszterelnökét és társait 1958. június 16-án Budapesten, a Kozma utcai börtönben végezték ki. Az akasztás után az orvosok megállapították a halál beálltát, majd felvették 120 forint napidíjukat. A holttesteket összedrótozták, és kátránypapírba csomagolva, arccal lefelé a börtön udvarán ásták el.

A tetemeket 1961-ben, egy éjjel titokban kiásták, és az Új köztemető legtávolabbi, 301-es parcellájába vitték. Itt is arccal lefelé temették el őket, a nyilvántartásba pedig álneveket írtak, Nagy Imre Borbíró Piroskaként került a listára. Párizsban, 1988-ban jelképesen búcsúztatták el őket, majd 1989-ben került sor méltó újratemetésükre százezrek előtt, a Hősök terén.
Meggyalázták Rákosi Mátyás sírját
Az egykor rettegett kommunista diktátort, Rákosi Mátyást még a forradalom előtt, 1956 nyarán megfosztották pártfunkcióitól, s ezután a Szovjetunióba távozott. Hivatalosan gyógykezelésen, valójában száműzetésben volt, 1971. február 5-én, egy gorkiji kórházban halt meg. A magyar sajtóban egy cím nélküli hír jelent meg erről, temetéséről csak 1989-ben írhattak.
Hamvait Moszkvában ravatalozták fel, majd egy menetrend szerinti repülőjárat vécéjében, egy fadobozban hozták haza. Farkasréten, szűk körben temették el. Sírjára csak a neve, illetve születése és halála időpontja került. Mivel folyton meggyalázták a nyughelyét, később már csak a monogramot tüntették fel: R. M. 1892-1971."
[Bors 2007-2017]
 
 
0 komment , kategória:  Diktatúrák áldozatai  
     1/27 oldal   Bejegyzések száma: 268 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 6 db bejegyzés
e év: 48 db bejegyzés
Összes: 1058 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 110
  • e Hét: 110
  • e Hónap: 10653
  • e Év: 49894
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.