Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 56 
Hófehér táj...
  2017-12-11 20:24:40, hétfő
 
 


Meggyesi Éva:

Hófehér táj...


Hófehér táj, mely elébem tárul, ezen a téli reggelen,
dér borítja a kerítést és jégcsapok csüngnek az ereszen.
Olyan hideg van. Most is látszik körülöttem a lehelet,
jó lenne most a kályha mellett ülni, s várni a meleget.


De jó lenne most összebújni, hiszen fázom és reszketek,
s érezni, amíg átsuhan rajtam, s felfűt a tested melege.
De nem tudok. Messze vagy tőlem, s nem érzek mást, csak hideget,
amely átjárja minden részem, s minden ízemben remegek.


Tudod, nekem csak akkor lesz nyár, amikor itt leszel velem,
s akkor olvad a szívemből is a jégvirág, hogyha te szeretsz.
Te vagy az álmom, s ébredéskor csak a te arcod keresem
mindenhol, hisz te maradsz nékem az egyetlen örök szerelem.






 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Nyugalmat szeretnék...
  2017-12-09 21:11:58, szombat
 
 


Meggyesi Éva:

Nyugalmat szeretnék...


Nyugalmat szeretnék végre!
Napfényt, a dombok oldalán,
szelíd felhőként elsuhanni
onnan,hol bántottak talán.

Nyugalmat szeretnék végre!
Békében élni csöndesen,
és minden rosszat elfeledni,
mielőtt vár a végtelen.

Nyugalmat szeretnék végre!
Békét,és kedves arcokat!
Hogy eltudjam temetni végre,
mi minden ízemben felkavar.

Nyugalmat szeretnék végre!
Hogy ne vágyjak vissza már soha,
s hogy ne érezzem ha könnyeket hord
szemembe a szülőföld pora.






 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Embernek maradni....
  2017-11-21 19:28:00, kedd
 
 

Meggyesi Éva:

Embernek maradni....


Embernek maradni e bűnös világban
néha már annyira nehéz,
mint megragasztani egy cserép dísztárgyat,
amely már porlik szerteszét.

Mintha süket füleknek szólnál!
Bármilyen hangos a beszéd,
nem sérti fülét. Meg sem hallja,
bármilyen szépen beszélsz.

Embernek lenni érző szívvel,
amikor nincs már remény,
s kétségbe esve vigaszra várni,
ne tudd meg, milyen nehéz.

Mégis: próbálj meg ember maradni!
Ne állj be azok közé,
kikben lassan már több az állat
ma. Mint az emberi erény.

Te csak menj tovább emelt fővel,
s mutasd az utat. Ne félj!
Mindig lesz, aki úgy követ majd,
Akár az árnyék a fényt.
 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Szeretnék egyszer még...
  2017-11-18 20:43:36, szombat
 
 


Meggyesi Éva:

Szeretnék egyszer még...


Szeretnék egyszer még boldogan élni
messze hol csönd és béke van,
temetni mindent mi nem hagyott élni
s hinni hogy lesz még virágzó tavasz.

Szeretnék olyan messzire futni
hogy utol ne érhessen senki sem,
új álmokat és új reményt keresni
s ne zavarjon meg semmi sem.

Szeretnék végre megnyugodni
hogy ne sírjam többé át az éjszakát,
feltörő könnyemből szivárványt fakasztva
újra megtalálni százezer csodát.

Szeretnék hinni a kimondott szóban
hol nemes léleknek nyílik a virág,
zúgó viharként söpörve a rosszat,
hogy megtisztuljon e megromlott világ.
 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Homályos kép...
  2017-11-17 21:58:49, péntek
 
 

Meggyesi Éva:

Homályos kép...


Homályos kép, ami elébem tárul
ezen az álmos reggelen,
hideg van, és a nap sem látszik,
eltakarják a fellegek.
Olyan borús lett hirtelen minden,
szinte sírnak a fellegek,
rongyos ruhájuk olyan foltos,
s felhő szemükből könny pereg.

Mért sírnak úgy? Talán ők is úgy érzik,
hogy minden szépnek most vége lesz?
Hogy egyre hidegebb, hűvösebb jön majd,
s nem kapunk elég meleget?

Ne sírjatok! Hisz máskor is volt úgy,
hogy azt hittük, most a vég jön el,
s mégis: reggelre más nap virradt,
s felszakadtak a fellegek.

Talán a ború néha- néha
visszatér hozzánk, azt hiszem,
de mindig lesz annyi napsütés is,
mely megszépíti az életet...







 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Akkor is szeress...
  2017-11-09 18:42:27, csütörtök
 
 


Meggyesi Éva:

Akkor is szeress...


Akkor is szeress, amikor éppen
nem ragyog mosoly az arcomon,
s csak a fáradtság nyomait látod,
mik barázdát vésnek az arcomon.

Olyankor elég egyetlen szó is,
néhány gyöngéd kis mozdulat,
csak érezzem azt, hogy mellettem vagy, és
átöleled a vállamat.

Mint takaró, amely rám simul éppen
melegen tartva a bőrömet
puha szőrével, úgy vágyom én is
azt az éltető meleget.

Amely átjárja minden ízem,
bizsergetve a véremet,
s felszakít bennem olyan sok érzést,
mit nem mertem mondani sohasem.

Akkor is szeress, ha nem vagyok szép már,
és a vágyam sem oly tüzes,
mint akkor, mikor még ifjak voltunk,
s úgy tombolt bennünk a szeretet.

Akkor még nyár volt, de lassan már ősz jön,
ködbe burkolva fejemet,
elhasznált szívem lassabban ver már,
de érted dobog még idebent.

Halkabban dobban, de szeretlek: hidd el.
S bármilyen hűvös ősz jön el,
épp olyan remegő karokkal várlak,
mint akkor, azon a reggelen.







 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Ha bűnöm az...
  2017-11-08 18:59:03, szerda
 
 

Meggyesi Éva :

Ha bűnöm az...


Ha bűnöm az, hogy szeretni tudtam,
akkor bűnös vagyok,
s ha boldogság helyett szenvedés vár,
már nem vállalom.

Nemrég még hittem: szebb időkben
majd itt leszel velem,
erőt adsz, mikor gondok gyötörnek,
s fogod a kezem.

Tévedtem. Te is magamra hagytál!
Nem vagy itt velem,
s abból, mit nékem megígértél,
nem lett semmi sem.

A bűnöm az, hogy el tudtam hinni,
hogy te jobb leszel,
s fogtalak, mint egy letörött ágat,
mit árvíz visz el.

Ha bűnöm az, hogy szeretni tudtam,
bocsáss meg nekem,
hiszen a földön senki más még
így nem szeretett.

Úgy vágytam hozzád, mint egy gyermek,
ki tét nélkül szeret,
az volt talán az összes bűnöm,
hogy szerettelek!
 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Ma még...
  2017-10-21 20:03:50, szombat
 
 

Meggyesi Éva:

Ma még...


Ma még hiszem azt, hogy egyszer minden más lesz,
s elvonulnak egyszer majd a fellegek
fejem fölül, és csöndes kis szobámat
egyszer még öröm hangja veri fel.

Ma még hiszem, azt, hogy úgyis talpra állok,
bárhogy húz földre mázsás súly, teher,
kopott szívemben van még annyi álom,
hogy mindig, mindenben vigaszt nyújt nekem.

Ma még hiszem azt, hogy enyém lesz a holnap,
ha erősen küzdök, s nincs olyan teher,
melytől gyönge lábam bárhogy megroggyanna,
ne tudnék felállni százszor is, ha kell.

Ma még hiszem azt, hogy minden egyes napban
van valami, miért élni érdemes,
hisz bármily törékeny az emberi lélek,
minden kis örömtől lepkeszárnyra kel.

Ma még hiszem, hogy bármily hideg tél lesz,
mindig találok majd egy kis meleget,
amely melegít, s adhatok belőle
minden embernek, ki fázik, hogyha kell.

Hiszen éppen attól oly erős az ember,
hogy minden akadályon átlép, és lehet,
épp attól erős az élni akarása,
hogy száz csatát megvív, amíg újra nyer.







 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Esőben sétálni...
  2017-10-15 21:07:44, vasárnap
 
 


Meggyesi Éva :

Esőben sétálni...


Úgy szeretek az esőben sétálni
olyankor nem látja senki ha sírok,
nem kell semmihez jó képet vágnom
ha hulló könnyeimmel oly nehezen bírok.

Szeretem érezni míg lehulló cseppje
végigszántja a sápadt arcomat,
lelkem mélyéről mélyen felfakadva
messzire mossa a bánatomat.

Olyan jó érezni üdítő cseppjét
míg csapongva száll bennem minden gondolat,
mely tisztára mossa az ég bársony kékjét
s messzire sodorja minden gondomat.

Olyan jó érezni végre hogy élek!
S míg szivárvány hídon bújik át a nap,
sugárzó fényével színeket varázsol
boldoggá téve holnapjaimat.






 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Túl közel voltál...
  2017-10-08 19:46:29, vasárnap
 
 


Meggyesi Éva:

Túl közel voltál...


Túl közel voltál, mégis oly távol,
néha annyira vágytalak,
de sohasem tudtam lerombolni
azt a hatalmas kőfalat.

Mely köztünk állt mindig, magasra nyúlva,
eltompítva a hangokat,
s bármilyen szépen, szelíden szóltam,
az csak közömbös szó maradt.

Mint hideg kő, amely érzéketlen,
olyannak láttam arcodat,
s bármilyen szépen simítottam,
kemény páncéllal védted azt.

Lelkemnek minden mozdulása
érfalaimban megtapadt,
s mára megkövült. Hiába várnád,
nem szól belőle semmi hang.

Talán szerettél... a magad módján,
de sosem láttad a kínomat,
mikor oktalan, durva szóval
bántottál, bennem ott maradt.

Mára már elmúlt, s megkopott emlék,
mely lelkemben néha felszakad,
mint megriadt őz, és messzire tűnik,
mint egy elsuhant gondolat.






 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 56 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 274 db bejegyzés
e év: 3131 db bejegyzés
Összes: 11541 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 880
  • e Hét: 7049
  • e Hónap: 19284
  • e Év: 424360
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.