Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 51 
Ma még...
  2017-10-21 20:03:50, szombat
 
 

Meggyesi Éva:

Ma még...


Ma még hiszem azt, hogy egyszer minden más lesz,
s elvonulnak egyszer majd a fellegek
fejem fölül, és csöndes kis szobámat
egyszer még öröm hangja veri fel.

Ma még hiszem, azt, hogy úgyis talpra állok,
bárhogy húz földre mázsás súly, teher,
kopott szívemben van még annyi álom,
hogy mindig, mindenben vigaszt nyújt nekem.

Ma még hiszem azt, hogy enyém lesz a holnap,
ha erősen küzdök, s nincs olyan teher,
melytől gyönge lábam bárhogy megroggyanna,
ne tudnék felállni százszor is, ha kell.

Ma még hiszem azt, hogy minden egyes napban
van valami, miért élni érdemes,
hisz bármily törékeny az emberi lélek,
minden kis örömtől lepkeszárnyra kel.

Ma még hiszem, hogy bármily hideg tél lesz,
mindig találok majd egy kis meleget,
amely melegít, s adhatok belőle
minden embernek, ki fázik, hogyha kell.

Hiszen éppen attól oly erős az ember,
hogy minden akadályon átlép, és lehet,
épp attól erős az élni akarása,
hogy száz csatát megvív, amíg újra nyer.







 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Esőben sétálni...
  2017-10-15 21:07:44, vasárnap
 
 


Meggyesi Éva :

Esőben sétálni...


Úgy szeretek az esőben sétálni
olyankor nem látja senki ha sírok,
nem kell semmihez jó képet vágnom
ha hulló könnyeimmel oly nehezen bírok.

Szeretem érezni míg lehulló cseppje
végigszántja a sápadt arcomat,
lelkem mélyéről mélyen felfakadva
messzire mossa a bánatomat.

Olyan jó érezni üdítő cseppjét
míg csapongva száll bennem minden gondolat,
mely tisztára mossa az ég bársony kékjét
s messzire sodorja minden gondomat.

Olyan jó érezni végre hogy élek!
S míg szivárvány hídon bújik át a nap,
sugárzó fényével színeket varázsol
boldoggá téve holnapjaimat.






 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Túl közel voltál...
  2017-10-08 19:46:29, vasárnap
 
 


Meggyesi Éva:

Túl közel voltál...


Túl közel voltál, mégis oly távol,
néha annyira vágytalak,
de sohasem tudtam lerombolni
azt a hatalmas kőfalat.

Mely köztünk állt mindig, magasra nyúlva,
eltompítva a hangokat,
s bármilyen szépen, szelíden szóltam,
az csak közömbös szó maradt.

Mint hideg kő, amely érzéketlen,
olyannak láttam arcodat,
s bármilyen szépen simítottam,
kemény páncéllal védted azt.

Lelkemnek minden mozdulása
érfalaimban megtapadt,
s mára megkövült. Hiába várnád,
nem szól belőle semmi hang.

Talán szerettél... a magad módján,
de sosem láttad a kínomat,
mikor oktalan, durva szóval
bántottál, bennem ott maradt.

Mára már elmúlt, s megkopott emlék,
mely lelkemben néha felszakad,
mint megriadt őz, és messzire tűnik,
mint egy elsuhant gondolat.






 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Majd sírsz te még...
  2017-09-21 21:02:30, csütörtök
 
 


Meggyesi Éva:

Majd sírsz te még...


Majd sírsz te még, ha őszi alkonyatkor kínzó kételyek közt egyedül maradsz,
s nem érzed többé ujjam simítását, hogy a fájdalmaid csillapuljanak.
Majd kellenék még, ha hűvös éjszakákon egyedül dideregsz paplanod alatt,
s nem lesz majd senki, ki hozzád simulva esténként egy kis boldogságot ad.

Majd jössz te még. De akkorra a könnyek elfogynak, mely az arcomra tapad,
s hiába kérnél, hiába jönnél, nem vágyom rá, hogy újra lássalak.
Jöhet még szebb, és ifjabb is tán, de egy sem simítja úgy az arcodat,
ahogyan én, oly féltve, vigyázva, elsimítva a barázdáidat.

Talán tagadod. Hisz a büszkeséged nem tűri el, hogy sírni lássanak,
de a sötétbe hajló éjszakákon könnyek szántják majd végig arcodat.
Akkor fogod majd érezni azt, hogy sosem leszel már régi önmagad,
s kínzó kínok közt könnyezve mondod, milyen kár volt, hogy futni hagytalak.
 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Néha...
  2017-09-19 20:54:58, kedd
 
 

Meggyesi Éva:

Néha...


Néha olyan jó egyedül lenni
álmodozva egy kispadon,
Nem gondolkozni, csak eltemetni
magunkba, ami fáj nagyon.

Fák alatt ülni egy nyári este,
s hallgatni, hogy a lomb susog,
ringatón, halkan, lágy álmot küldve,
szemeinkre, ha bánt nagyon

az a keserű, kínzó érzés,
amely nyugodni nem hagyott,
s elfeledkezni minden gondról,
álmodva boldog holnapot.

Ahol majd minden- minden más lesz!
S úgy talál ránk a nyugalom,
mint az álom, mely szememre szállott
azon a korhadt kispadon.









 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Sohase higgy...
  2017-06-14 21:56:40, szerda
 
 

Meggyesi Éva:

Sohase higgy...


Sohase higgy e hazug világnak,
higgy inkább te a könnyes valóságnak.
Mert aki nem hisz, az nem fog csalódni,
keserű könnyeit nem fogja folyatni.

Sohase mondd, hogy nem fogsz már szeretni,
könnyek között is oly nehéz feledni.
Minden könnycsepp, mi szemedből kihullik,
lelkedben marad, s elkísér a sírig.

Sohase mondd, hogy nem kell már senki,
nem tudod, sorsod kit fog eléd vetni.
Remélj, és bízz! Mert az hal utoljára,
kinek reményből van a rózsafája.








 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Szeretlek...
  2017-06-14 20:43:42, szerda
 
 


Meggyesi Éva:

Szeretlek...


Szeretlek! Számomra te vagy az élet!
Szemedben bújik meg a napsugár,
hajadban látom meg sárguló fényét
amíg beragyog ablakomon át.

Szeretlek! Szemedben látom a tengert
mely átöleli a kósza felleget,
szédítő kékjében mélyen elmerengve
úgy érzem minden nap újra éledek.

Szeretlek! Számomra te vagy a minden!
benned érzem az éltető erőt,
érted lüktet a vér az ereimben
te vagy nekem a fény a dombtetőn.






 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
.Most szeresd őt...
  2017-05-08 19:52:05, hétfő
 
 


Meggyesi Éva:

.Most szeresd őt...


Most szeresd őt, ki felnevelt téged,
most fogd meg azt a két kezet,
amely oly gyönge, s annyira kérges,
mint a kiszáradt fák töve.

Most öleld át, ki virrasztott érted
annyi álmatlan éjjelen,
imára kulcsolt kezekkel kérve:
Tartsd meg őt nekem! Istenem.

Nem tudhatod, hogy hány könnyet sírt el,
érted, s mennyire szenvedett,
amikor nem tudott neked adni
csak pár szót, értékes kincs helyett.

Ha beteg voltál, ő vigyázott téged,
ha éhes, ő adott kenyeret,
s mikor fáztál a téli fagyban,
ő adott neked meleget.

Ha rossz voltál, mindig elnézte néked,
s akkor is épp úgy szeretett,
amikor éppen megbántottad,
s nem érezte, hogy szereted.

Most szeresd őt, hisz múlik az élet,
oly gyorsan, mint a pillanat,
ma még itt van, de ki tudja, holnap
lesz e, időd, hogy visszaadd.

Azt a jó szót, mit tőle kaptál,
hidd el: nem vár már túl sokat,
csak néhány feltörő tiszta hangot,
amely elhagyja torkodat.

Ne hagyd magára puszta télben,
mert holnap lehet, hogy nem marad
semmi más neked, csak keserű könnyek,
mik végigszántják az arcodat....







 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Szeretnék egyszer még...
  2017-04-02 11:09:48, vasárnap
 
 


Meggyesi Éva:

Szeretnék egyszer még...


Szeretnék egyszer még boldogan élni
messze hol csönd és béke van,
temetni mindent mi nem hagyott élni
s hinni hogy lesz még virágzó tavasz.

Szeretnék olyan messzire futni
hogy utol ne érhessen senki sem,
új álmokat és új reményt keresni
s ne zavarjon meg semmi sem.

Szeretnék végre megnyugodni
hogy ne sírjam többé át az éjszakát,
feltörő könnyemből szivárványt fakasztva
újra megtalálni százezer csodát.

Szeretnék hinni a kimondott szóban
hol nemes léleknek nyílik a virág,
zúgó viharként söpörve a rosszat,
hogy megtisztuljon e megromlott világ.
 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Amíg csak élünk...
  2017-01-22 21:18:26, vasárnap
 
 

Meggyesi Éva:

Amíg csak élünk...


Amíg csak élek, te légy az élet,
amelyben mindig értelmet lelek,
nálad leljem a csöndes menedéket,
amelyet olyan régóta keresek.

A te vállad legyen majd támaszom nékem,
amikor úgy érzem, fogytán van erőm,
hisz gyönge vállamat annyi teher sújtja,
s karodba bújva nyerek friss erőt.

Amíg csak élünk, én legyek néked
az esténként rád ülő csöndes nyugalom,
hogy a vállaidról átvegyem egy részét
súlyos terheidnek, melyet hordozol.

Tudod: szeretlek. S te is szeretsz engem.
S szemedben láttam meg azt a ragyogást,
mely felcsillan nekem bármily sötét is van,
s elcsitítja a csöndes zokogást.

Milyen jó lenne együtt bandukolni,
amíg a hajunk hófehérre vált,
s szeretni egymást olyan türelemmel,
hogy elbírjunk viselni százezer csapást.

Együtt ébredni, hogy én lássam először
reggel az arcod első mosolyát,
s úgy szeretni, hogy minden egyes percben
egymásért éljünk, míg időnk lejár.

S ha majd ránk borul a végső éji álom,
amely örökre karjaiba zár,
azt bánjuk csak, mit egymás nélkül éltünk,
hisz csak veled szép ez a rút világ.








 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 51 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 231 db bejegyzés
e év: 2210 db bejegyzés
Összes: 10664 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 961
  • e Hét: 961
  • e Hónap: 29811
  • e Év: 343652
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.