Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Hangzók
  2017-09-11 16:12:38, hétfő
 
  Arthur Rimbaud

Hangzók

A: barna, E: fehér, I: bíbor, Ű: zöld, Ó: kék,
Hangzók, hadd mondom el egyszer nyílt titkotok,
A: roppant darazsak kámzsája, mely tolong
Bűzlő dögök körül, melyeknek vére foly még.

E: derengő színe ezüstös gőzgomolynak,
Kegyetlen jéghegyek, hercegek, hófehérbe,
I: viruló, finom ajk bíbor ívelése,
Mikor gyilkolni fog, vagy tiltott kéjbe olvad.

Ű: fűzöld tengerek gyönyörű, büszke tánca,
Hűs mezők derűje, ősz homlok szürke ránca,
Melyet alkímia vés a vén főre ki.

Az Ó: orgonaszó, mely távolokba olvad,
Komor találkozó világok s angyaloknak,
Ómega: ibolyás szempárja Őneki!

JUHÁSZ GYULA FORDÍTÁSA
 
 
0 komment , kategória:  Arthur Rimbaud versei  
A magánhangzók szonettje
  2017-08-05 15:36:57, szombat
 
  Arthur Rimbaud

A MAGÁNHANGZÓK SZONETTJE

Szurok Á! hó É! rőt I! zöld Ü! kék O! - csak egyszer
lehessek titkotok mind elbeszélni bátor!
Á!: - bolyhos öv, mely a setét legyek faráról
csillog, ha szörnyü bűzt belepnek lomha testtel!

Á! árnyak öble! É! hűs párák, tiszta sátor,
halk hóvirág, királyi hermelin, jégtűs gleccser!
I! bíborok, kihányt vér, kacagógörcs a keccsel
vonagló női ajkon, ha düh rándítja s mámor!

Ü!: - az isteni tenger nyugodt, gyürűző tánca,
nyájjal hintett fenyér csöndje, tudósok ránca
a békés homlokon, mit alkimia tép föl. -

Ó!: - szörnyü harsonák, mik ítéletre zengnek,
és Csönd, melyben világok és angyalok kerengnek,
Oméga! - viola sugár az Ő szeméből.

Tóth Árpád fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Arthur Rimbaud versei  
Téli ábránd
  2010-08-09 02:16:22, hétfő
 
  Arthur Rimbaud

TÉLI ÁBRÁND

Télen majd utazunk, rózsás kis fülke ringat
égszínkék vánkosán.
Jó lesz. Minden zugon bolondos csókjainknak
fészke pihen puhán.

A szemed behunyod, mert kinn az ablakon túl
képedbe fintorog a sok
esteli árny, setét dzsinnek csürhéje mozdul
s fekete bundás ordasok.

S ugy érzed, arcodon motoz valami titkos
ciróka, nyakadon egy fürge puszi futkos,
mint egy kis buta pók.

És rám kacagsz: "Keresd!" - lehajtod szép fejecskéd,
s bizony mi jó soká hajszoljuk majd a bestét,
a makacs utazót.

(Kardos László)
 
 
0 komment , kategória:  Arthur Rimbaud versei  
Ofélia
  2010-08-09 02:15:05, hétfő
 
  Arthur Rimbaud

OFÉLIA

1

A hűs, sötét habon, hol csillag alszik este,
fehér Ofélia, mint egy nagy liliom,
lassan leng tova, bő fátylai közt lebegve.
S hallalik zengenek a messzi csaliton.

Ím ezredéve már, hogy Ofélia sápadt
árnyként bolyong a nagy fekete folyamon.
Ím ezredéve már, hogy szelíd tébolyának
borzong románcain az esti fuvalom.

Mellére szél simúl hűs csókkal és kibontja,
mint pártát, habokon hintázó fátyolát.
Vállára fűz borúl borzongva és zokogva,
s áthajlik álmodó nagy homlokán a nád.

Körötte suttogón a vízirózsa rebben.
Egy-egy fészket riaszt az alvó nyírfalomb
ága közt néha, hogy szárnyak nesze remeg fenn.
S az arany csillagok rejtelmes dala zsong.

2

Sápadt Ofélia, mint a hó színe, oly szép,
meghaltál, gyermekem, a folyam elrabolt.
Mert füledbe a szél, amint betört a norvég
hegyek felől, a vad szabadságról dalolt.

Mert titkos fuvalom suhant, hajad cibálva,
merengő lelkeden furcsa zsivajjal át,
hogy fák panasza közt, éjszakák sóhajára
meghallotta szived a természet szavát.

Mert megtörte dühös hörgésével a tenger
oly lágy, oly emberi leányka-bájodat,
s mert lábaidhoz ült egy áprilisi reggel
némán, szegény bolond, egy sápadt szép lovag.

Szabadság, vágy, egek: szegény őrült, mily álom!
Megolvadtál hevén, mint hó a láng felett.
Elfulladt a szavad a roppant látomáson.
- S a szörnyű Végtelen megölte kék szemed.

3

S a költő szól: bolyongsz, csillagsugárban, este,
keresve, hol van a hajdan szedett virág;
s ő látta a vizen, fátylai közt lebegve,
mint nagy liliomot, fehér Oféliát.

(Rónay György)
 
 
0 komment , kategória:  Arthur Rimbaud versei  
Térzene
  2010-08-09 02:13:34, hétfő
 
  Arthur Rimbaud

TÉRZENE

A térre, mely fakó pázsit-lapokra metszve,
korrekt virágzatú, szabatos bokru park,
az asztmás burzsoá, kit kánikula hajt,
felhordja tökfejét minden csütörtök este.

Katonabanda áll a bokrok közepett,
csákója ring, ha dől a valcer a fagottból,
elől, körül nehány piperkőc feszeleg, -
a közjegyző betűs fityegőire gondol.

Gixert vadásznak a csiptetős rentier-k,
dagadt direktorok cipelnek lomha donnát,
köröttük tarka nők, ügybuzgó vezetők,
reklámos fodrukat suhogva-lengve vonják.

Pár nyugdijas szatócs a fűzöld padokon,
míg gombos botja lenn turkál a gyér homokba,
egy szerződést vitat, átszámit, összevon,
és irtó komolyan taksálja: "Egybefogva..."

Amott egy bugris ül, flamandi potrohán
feszül a cifra gomb, nagy combja reng a lócán.
Pipáján édeleg, - no persze szűzdohány! -
Átszúr a kupakon a vastagabb bagó-szál.

A gyep szegélyein vigyori lebzselők.
A trombitás zene hő vágyakat mereszt fel
a szivaros bakaszivén, - egy csecsemőt
ajnároz szorgosan, a pesztrát főzi ezzel.

- És itt kujtorgok én, rendetlen, nyűtt diák,
mert a zöld gesztenyék közt kószál pár kamaszlány.
Már tudnak rólam, és a szemük sugarát
egy kandi és kacér mosoly röpíti hozzám.

Egyet se szólok én, de szemem átmered:
nyakuk fehér husán bolondos tincsek állnak,
törékeny derekuk csipkék között remeg,
a hátuk isteni, s hajlása lágy a vállnak.

S lent, lejjebb - vizslatom a formás félcipőt,
képzelgek testükön, a kéj szép láza persen.
Sugdosnak s remekül mulatnak rajtam ők,
míg vágyam ajkukat cibálja-marja nyersen.

(Kardos László)
 
 
0 komment , kategória:  Arthur Rimbaud versei  
Esti imádság
  2010-07-13 13:03:15, kedd
 
  ARTHUR RIMBAUD

ESTI IMÁDSÁG

Mint egy angyal, kinek állán borbély ecsetje
maszatol, ajkamon a megivott sörök
habja még, szivar a fogam közt, úgy ülök:
lelkemben vitorlák láthatatlan menetje...

S mint vén galambducok forró pettyes szemetje,
száz szennyes álom ég bennem és füstölög,
s fájó lelkemben úgy gyürüznek bús körök,
hogy olyan, mint az ős fák évgyürüs szövetje.

De majd, bús álmaim lenyelve, megrogyott
szívvel, s leöntve már egy kisebbfajta hordót,
kertjébe megyek át a korcsmának, hogy ott

szeliden, mint az Úr, pisáljak egy nagyot,
a barna ég felé ivellőt, messzecsorgót...
helyeslést intenek a délceg napraforgók.

/Babits Mihály/
 
 
0 komment , kategória:  Arthur Rimbaud versei  
A völgy alvója
  2010-06-20 11:45:15, vasárnap
 
  Arthur Rimbaud

A völgy alvója

Zöld folt a mélyben lent, hol egy folyócska dúdol,
Bomlottan aggatva füvekre színezüst
Rongyait, és hová a nap a büszke csúcsról
Besüt, kis völgy terül, fény pezsdül mindenütt.

Fiatal katona, nyílt szájjal, hajadonfőtt,
- Tarkóját fürdetik hűs-kék növény-habok -
Elnyúltan alszik a fűben, felette felhők,
Sápadt, az ágya zöld, rá aranyfény zuhog.

Lábánál kardvirág. És mosolyogva, szépen
Álmodik, mint beteg gyermek álmodna éppen.
Természet, melegítsd, ringasd, fázik szegény!

Semmi illatra már cimpái nem remegnek,
Napban alszik, fagyott mellére ejtve ernyedt
Kezét. Van két vörös folt teste bal felén.
 
 
0 komment , kategória:  Arthur Rimbaud versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 217 db bejegyzés
e év: 1888 db bejegyzés
Összes: 8292 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 671
  • e Hét: 15603
  • e Hónap: 55841
  • e Év: 613119
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.