Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Vihar után
  2017-07-26 01:06:12, szerda
 
  Borisz Leonyidovics Paszternák

Vihar után

Elvonult vihar jószaga a légben.
Mint édenkertben, éled a világ.
Roppant lila fürtjeiket kitárják,
s illatoznak üdén az orgonák.

Élénk minden az idváltozástól.
A csurgón es kotyog néha még,
de fénylbb lesz mindegyre a magasság,
s a morc felhk közt fölkéklik az ég.

De még mindenhatóbb, midn sarat, port
tisztít mindenrl a mvész keze.
Palettája színfoltjaitól szépül
s alakul élet, valóság, mese.

Félszázadomra az emlékezés, mint
távozó vihar, úgy vonul tova.
Gyámsága alól új évszázad indul:
a jövend útjainak kora.

Uj élet, utad nem megrendülések
egyengetik, s nem vad fordulatok,
hanem a fölgyúlt lelkek áradása,
kinyilatkoztatások, viharok.
 
 
0 komment , kategória:  Borisz Paszternak versei  
Az első hó
  2016-12-17 14:20:19, szombat
 
  Borisz Paszternak

Az első hó

Odakint dúl a hóvihar,
s mindent fehérbe von.
Újságárusnőt eltakar,
porzik bódéfalon.

E hóról életem során
már jó párszor kitűnt:
titkolózásból hull csupán,
s hogy megcsalja szemünk.

Javíthatatlan leplező,
fehér rojt-bojt között
de sokszor surrant, bújt elő,
s hazáig üldözött!

Mindent fehér hó leple fed,
szemet betöm, kinyom.
Egy árny, akár a részegek,
bolyong az udvaron.

Mindenki siet odakint-
bizony higgyétek el:
valakinek valami bűnt
megint titkolni kell!

ford.Tellér Gyula
 
 
0 komment , kategória:  Borisz Paszternak versei  
A költészet meghatározása
  2011-07-13 20:17:25, szerda
 
  Borisz Paszternak:

A költészet meghatározása

A költészet lédús füttyögés,
jégdarabkák összekoccanása,
falevél-fagyasztó éjjel és
csalogányhímek párbajozása.

Édes borsó, szétburjánozó,
kozmosz könnyei borsóhüvelyben,
fuvolákról szökkent Figaró
jégverésként földet ér a kertben.

Mindent, amit oly buzgón az éj
keresgél a víz alatt, a mélyben,
hogy csillaggal nedves tenyerén,
dideregve bárkájáig érjen.

Stégeknél a hőség laposabb.
Égerként a menny a földre ájult.
Szép volna a csillag-hahota,
de a mindenség csak egy sivár zug.

/Baka István fordítása/
 
 
0 komment , kategória:  Borisz Paszternak versei  
Július
  2011-07-01 14:38:34, péntek
 
  Borisz Paszternak

Július

Kisértet költözött a házba:
léptek nesze fejünk fölött.
Padláson fények villanása.
A szellem egyre jár, zörög.

Magát a dolgainkba ártja,
lábunk alatt van szüntelen.
Asztalról az abroszt lerántja,
ágyunkhoz fut félmeztelen.

Gyors lábait le sem tisztítva
egy légvonattal beszökik,
s a függönyön pici artista,
fölszalad a mennyezetig.

Ki ez a pajkos ismeretlen
és visszajáró ismerős?
Vendég nyaralónk. Idegenben
lakik, de nyárra itt időz.

Itt üdül. Övé az egész ház.
Július, a júliusi
vad lég, amely csupa cikázás,
minden szobánk bérbe veszi.

Július, a nyakig bogánccsal
s pitypangpehellyel szaladó,
július, az ablakon által
betörő, fönnen szavaló,

a fésületlen, a vidéki,
a hárs-illatot lehelő,
a kapor- és fű- ízű rét,
friss júliusi levegő!

/Ford.: Illyés Gyula/
 
 
0 komment , kategória:  Borisz Paszternak versei  
Lezuhant a szó
  2011-06-19 17:39:47, vasárnap
 
  Borisz Paszternak

Lezuhant a szó

Lezuhant a szó, mint hegynyi szikla,
szétzúzta még élő mellemet.
Hiszen tudtam. Rég meg volt ez írva.
Túlélem még ezt is, meglehet.
Kezdenem kell még ma hány dologba!
Szívemet kővé dermeszteni,
emlékeim gyilkolni halomra,
és valahogy újrakezdeni.
Pedig... forró zümmögésü nyár van,
s mint ha ünnep. Derűs nap ragyog.
S most a szó... Bolyongok puszta házban.
Tudtam: egyszer erre virradok.

/Rab Zsuzsa ford./
 
 
0 komment , kategória:  Borisz Paszternak versei  
Gyöngyvirág
  2011-03-07 15:03:50, hétfő
 
  Borisz Paszternak

Gyöngyvirág

Reggeltől hőség van. De csak
hajtsd szét a bokrot: sűrűjén túl,
mint gyémánt karcától, hasad
a súlyos dél, nagy tömbje széthull.

Szilánkokká zúzik, remeg
éles fénycserepekre törve,
mintha egy láda üveget
zuhint az izzadt váll a földre.

Arcát az éj íve alatt
itt szénnel festi a fehérség.
Olyan újdonatúj a nap,
a tavasz itt olyan mesés-szép.

Az erdőszélről ide nem
ér el, taglóz le a hőség.
A nyíresbe térsz, s hirtelen
látod, a sűrűből előlép.

De te érzed: valaki még
van itt, az aljból les tirátok:
eső a nyirkos szakadék
mélyén- harmatos gyöngyvirágok.

Pipiskedik, kiválik egy,
rezgetve néhány fürtnyi cseppet:
lenn a tövénél másfelet,
levele közt kettőt növesztett.

Halk selyem-sustorgás, glaszé
tapad minden virágkocsányra,
míg összefog és kesztyűvé
bontja ki mind a berek árnya.

/Ford.: Lator László/
 
 
0 komment , kategória:  Borisz Paszternak versei  
Aranyló ősz
  2010-09-10 18:40:49, péntek
 
  Borisz Paszternak

Aranyló ősz

Ősz. Varázsos palota,
mindenkinek nyitva-tárva.
Erdei út fut tova
kis tavakra kandikálva.

Mint egy képkiállítás:
termek, termek s újra termek -
arany termei csodás
szilfáknak és kőriseknek.

Hársak arany gyűrűje,
mint menyasszony koszorúja.
Lágy fátyollal fedi be
halvány orcáját a nyírfa.

És a felszántott ugar
árka, gödre telve lombbal.
És a sárguló juhar
mindent tág keretbe foglal -

hol hajnal felé a fák
párosával pírban állnak,
s borostyánszínű nyomát
rajtuk hagyja a napszállat:

hol a szakadék-falak
elárulják, ki betévedt,
úgy zúg léptei alatt,
úgy zeng a száraz levélzet:

s hol a lejtős iharos
riadó visszhangra hallgat,
és a hajnal meggypiros
olvadéka is megalvad.

Ősz. Vén könyvet, aranyat,
ruhát rejtő kincseskamra -
katalógusát a fagy
levelezi, lapozgatja.

/Ford.: Tellér Gyula/
 
 
0 komment , kategória:  Borisz Paszternak versei  
Vallomás
  2010-08-08 23:20:28, vasárnap
 
  Paszternak

VALLOMÁS

Ne sírj. Megduzzadt ajkaid
ne ráncold. Fölrepeszted
a tavaszi láz varait.
Éppen hegedni kezdtek.

Vedd le mellemről tenyered.
Áram-telt vezetékek
vagyunk: egy perc, egy rezzenet
egybecsap, összeéget.

Majd férjhez mégysz. Fut az idő.
Feleded, mik gyötörtek.
Asszony lehet mind, aki nő.
Szívet szerezni: hőstett.

Én meg női kezek, nyakak,
vállak, hátak csodái
előtt, míg élek, áhitat
rabjaként fogok állni.

De köt veled az éjszaka
láncba, bármily nehézbe -
Hajt még erősebb vágy, hiv a
szakítás szenvedélye!

(Illyés Gyula)
 
 
0 komment , kategória:  Borisz Paszternak versei  
Emlékezés
  2010-08-08 23:19:30, vasárnap
 
  Paszternak

EMLÉKEZÉS

Félhomályban nekem ma is a bennlakó
diákleány vagy. Tél. Alkony az erdőn.
Órák erdején. Várom, éje jöjjön.
Itt van. Egymást híva harsan szánkon a szó.

Az éj, az éj! Hisz ez rémtanya itt! Pokol!
Tudd meg, hogy ő, az éj vert ide téged!
Ő: nászod, házaséleted, a végzet.
S szörnyebb, mintha bírák előtt faggattatol.

Hogy teltek napjaink, emlékszel? Gerleraj
volt a szálló pelyhek tömött özönje,
ahogy a bódékról földre söpörte,
meghentergette a korhely, falánk vihar.

Átsiklottál! Hiszen szőnyeg gyanánt alánk
szánkó s kristály suhant, hiszen az élet
ragyogva a bíbor felhőszegélyek
magasáig szökellt, mint a vér, mint a láng!

Mily nyüzsgés! Mily idő! Emlékszel? S a kofák?
A sátrak! S a fölváltott pénz, az apró
csengésén túl a minapi harangszó:
ünnep! Emlékszel? Óh, emlékezz csak tovább.

A szerelem! Igen, jaj ki kell mondani!
Mivel pótoljuk? Brómmal? Zsírral? Aztán?
Szörnyű álmatlanság gyötörtje, sandán,
lószemként, lázasan nézek fekhelyemen.

Félhomályban mindig vizsgáról jössz felém.
Év-vég. Tankönyv. Csízek. Migrén. De éjjel!
Ivást sugallva mily pokoli fény kel
a gyógyszeres tokok és fiolák szemén!

(Illyés Gyula)
 
 
0 komment , kategória:  Borisz Paszternak versei  
Hársfasor
  2010-08-03 01:21:34, kedd
 
  Borisz Paszternak

Hársfasor

A kapu fölött félkör- ív,
Halmok, zabtáblák, rét meg erdő.
Bekerített park hűse hív
s egy édes ház, egy szívmegejtő.

Hársfák, vastagderekúak,
nyúlnak a sötétlő magosba,
kétszázesztendős korukat
jubilálják fölsorakozva.

Fönt összezárul boltívük,
oldalt pázsit, ápolt, virágos:
kerti-út azon, mindenütt
kimérten egyenes, szabályos.

A fasorban barlang-ború:
földjén foltja sincs napvilágnak.
Nagy-messze alagút-kapu
gyanánt világlik a kijárat.

De jő a virágzás-idény,
s a kerítés körül a hársak
árnyékuk lóbálva tömény
illatfelhőt bódítva ráznak.

Sétáló, aki arra megy,
beszívja valahánya mélyen
e titkos illatot, melyet
senki nem ért, hacsak a méh nem.

E percekben, amikor így
eláll tőle a szív ütése,
akár egy szép könyv, andalít,
könyv, amelynek a kert a kötése.

A vén fán a virágtömeg
- függönyként borulva a házra -
úgy ég, hogy viaszmód csepeg:
az eső lobbantotta lángra!

/Ford.: Illyés Gyula/
 
 
0 komment , kategória:  Borisz Paszternak versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 261 db bejegyzés
e év: 1932 db bejegyzés
Összes: 8336 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1619
  • e Hét: 4476
  • e Hónap: 62405
  • e Év: 619683
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.