Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Melankólia
  2017-12-18 20:36:06, hétfő
 
  Lucian Blaga

Melankólia

Kóbor szél mázolja az ablakokra hideg könnycseppjeit.
Esik.
Zavaros szomorúság áraszt el, de a fájdalmat
nem magamban érzem,
a szívemben,
mellkasomban,
hanem az eső cseppjeiben.
És a hatalmas világ belém oltva
őszidejével és estéivel
úgy fáj, mint egy seb.
Dagadó tőggyel felhők kelnek át a hegyen.
És esik.

Balázs F. Attila ford.
 
 
0 komment , kategória:  Lucian Blaga versei  
A föld
  2017-12-18 20:34:55, hétfő
 
  Lucian Blaga

A föld

Hanyatt dőltünk a fűben: te meg én.
A hőségben az ég mint olvadt viasz
szétfolyt az ájult mezőkön.
Nyomasztó csend uralta a földet
s egy kérdés hullott lelkem legmélyére.
Nem volt számomra mondanivalója
a földnek? A könyörtelenül tágas
és gyilkosan néma földnek
nem volt üzenete?
Hogy tisztábban halljam, fülemet a földhöz
tapasztottam - kétségek közt és alázattal -
s a rögök alatt meghallottam
szíved zajos dobogását.
A föld válasza volt.


Balázs F. Attila ford.
 
 
0 komment , kategória:  Lucian Blaga versei  
Hervadt szőlőlevelekre írt versek
  2017-12-18 20:20:35, hétfő
 
  Lucian Blaga

Hervadt szőlőlevelekre írt versek

Háfiz

Kezdetben, tudjuk, az égen a csillagok
hevenyészett pályán jártak el- s visszatérve;
szemöldököd kecses ívétől
tanulta el hajdan a hold,
hogy útját a tenger fölött
ívalakban rója fel az égre.

A zsoltáros

Mikor mezítláb mégy, hársfák alatt,
a dúcos ereszek árnyán alvó galambok
föl-fölneszelnek,
mert lépteidben halk nesze pattog parányi magoknak,
mik egy jóságos kézből hullanak szét.

Anakreón

Úgy tetszik, a rőt tőkéken a fürtök a szép
ősz pőre keblei: mind-mind vetkezi már
levelét.
Tépd le a tőkéről a gerezdet,
facsard ki,
hadd szíja a földbe a sok kicsi száj,
rögök ajka, a nedvet; s lássanak itt, amint
ujjaid résein át must cseppje szitál,
és kis kezeid adakozva remegnek.

A misztikus

Tested, a szép, és lelked, a tiszta, olyan,
akár az ikerpár: az egyik egészen a másik
vonásait formázza; ki különböztesse meg őket?!
Arcodból én csupán a lelked ismerem meg,
s ha néhanap testeddel is találkozom, míly rejtelem,
csak nézlek zavarodottan, s azt hiszem én - ez a lelked.

Garai Gábor ford.
 
 
0 komment , kategória:  Lucian Blaga versei  
Tavaszi tüzek
  2017-02-23 17:12:11, csütörtök
 
  Lucian Blaga

Tavaszi tüzek

Sejtve már a völgy csodáit,
zeng az ág, és zeng a pázsit.
Tüzet látunk, máglyakéket,
fákban rügy fájdalma ébred.

Zöldüléstől részegítve
kertben mi is éledünk.
Ennyi nagyságtól derítve
minden gondot elvetünk.

Újra szítjuk, mit feledtünk,
mit ruhánk rejt, érdekel.
Más vidék sejtői lettünk,
lelkünk arra vágyik el.

Merre az erőt gyanítjuk,
s leszünk mitikus csodák:
szemünk embermód kinyitjuk,
s kivirágzunk, mint a fák.

(Áprily Lajos fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Lucian Blaga versei  
Tükör a mélységben
  2016-12-17 18:02:46, szombat
 
  Lucian Blaga

Tükör a mélységben

Ahányszor kút vízébe nézek,
a nappalban meglátom énemet
s ahogy vagyok, voltam és leszek.
Ahányszor kút vízébe nézek,
öreg arcomban fedezem fel,
hogyan vitáz a föld az egekkel.
Ahányszor kút vízébe nézek,
tudom, a volt anyák ölében
a világ szeme tart tükröt elébem.
Ahányszor kút vízébe nézek,
a sorsom látom, s nevemet se értem.

/Franyó Zoltán ford./
 
 
0 komment , kategória:  Lucian Blaga versei  
Levél
  2011-06-19 16:54:00, vasárnap
 
  Lucian Blaga

Levél

Talán még most sem írnám neked e sorokat,
De a kakas háromszor kukorékolt az éjjel
És föl kellett kiáltanom:
Uram, Uram, kit tagadtam én meg?

Öregebb vagyok, mint te, anyám,
De még mindig olyan, amilyennek ismersz;
Kissé görnyedőn hajlok a világ kérdései fölé.

Még ma sem tudom, miért küldtél a fénybe
Csak azért, hogy a dolgok között bolyongjak,
És igazságot osztva közöttük, megmondjam,
Melyik a legigazabb és melyik a legszebb?
Kezed megáll: ez túl kevés,
A hang elcsitul: ez túl kevés.
Miért küldtél a fénybe, anyám?
Miért küldtél?

Testem lábaid elé hull,
Súlyosan, mint egy holt madár.

/Franyó Zoltán ford./
 
 
0 komment , kategória:  Lucian Blaga versei  
Dal az éjben
  2011-06-19 15:45:50, vasárnap
 
  Lucian Blaga

DAL AZ ÉJBEN
(Cantec in noapte)

Csupa kő az út az éjben.
Nem segít meg senki élő.
Hozzádig sok kő közül
egy sem akar lenni lépcső.

Mindenütt kő, szerteszéjjel.
Vágy vigyázta utamon
kövek ura alig-alig
megtörhető hatalom.

Érzem út és óra hosszát.
Imát mormol egyre ajkam,
hogy a hold ne hagyjon bajban,
amíg el nem jutok hozzád.

/Lengyel Ferenc ford./
 
 
0 komment , kategória:  Lucian Blaga versei  
Fölirat
  2011-05-24 13:29:46, kedd
 
  Lucian Blaga

FÖLIRAT

Az utak, melyeket nem járunk,
az utak, melyek bennünk maradnak,
azok is vezetnek, számolatlanul, valahová.
A szavak, melyeket nem ejtünk ki,
a szavak, melyek bennünk maradnak,
azok is föltárják lényünket, maradéktalan.
A csaták, melyeket nem vívunk meg,
a csaták, melyek bennünk maradnak,
azok is bővítik bennünk titkon a hazát.
A magvak, amelyeket nem vetünk el,
a magvak, melyek bennünk maradnak,
azok is megsokszorozzák, végtelenül, az életet.
A halál, melybe nem halunk bele,
a halál, mely bennünk marad,
az is mélyíti bennünk a hallgatást.
És mindenütt, mindenbe
gyökeret ereszt a vers.

(Fordította: Lengyel Ferenc)
 
 
0 komment , kategória:  Lucian Blaga versei  
Mi öreszik meg bennünk?
  2010-08-18 09:24:01, szerda
 
  LUCIAN BLAGA

MI ÖREGSZIK MEG BENNÜNK?

Mi öregszik meg bennünk,
hogy váratlanul arra ébredünk
egy reggel: el szeretnénk
rejteni arcunk és nevünk?

Mi öregszik meg bennünk,
ha napnyugta és élet-alkonyat
rádöbbent: régi, ködös árny vagyunk,
ki a maiak közé szakadt?

Nem öregszik bennünk a szív, amíg dobog,
sem a szenvedély, sem a vér árama,
sem a fülben a visszhang, sem a lélek,
csak a könny maga.

Öreg könnyekkel sírnak,
ha sírnak, a vének.
 
 
0 komment , kategória:  Lucian Blaga versei  
Romlás édene
  2010-08-10 13:13:55, kedd
 
  Lucian Blaga

Romlás édene

A szárnyas őr még marokra szorítja
a kard csonkját, de kialudtak a lángok.
Nem viaskodik senkivel,
mégis legyőzve áll ott.
Korom, füst, pernye a pázsit,
s szikkadt mezőn szomjas,
dereshajú angyalok
az igazak kútja örökkön
fölveti vödrük.
Szántanak sziket
faekével.
Búsan bajlódnak szárnyuk
ólom-nehezével.
Még világítna szomszéd világ napja és holdja,
de szentlélek galambja röppen,
fényükre koppan a csőre s eloltja.
Sötétben borzok, didergő tollal
esett angyalok szénába feküsznek.
Jaj a fejünknek, jaj a fejünknek,
pókháló lepi be vizünket,
angyalainkkal együtt rohadunk göröngyök alatt,
kínzott testünkben a mese-forrás
utolsó cseppig elapad.

/Páskándi Géza ford./
 
 
0 komment , kategória:  Lucian Blaga versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 189 db bejegyzés
e év: 189 db bejegyzés
Összes: 9318 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3159
  • e Hét: 20285
  • e Hónap: 61619
  • e Év: 61619
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.