Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Mesék mesélnek róla.
  2018-04-14 13:44:03, szombat
 
  Heinrich Heine

Mesék mesélnek róla...

Mesék mesélnek róla,
mintha kéz intene:
tündérországról szól a
csengő-bongó zene:

hol nagy virágkelyhekre
hull arany alkonyat
s egymást nézik epedve
a virág-párok ott: -

Hol fák is szólni tudnak,
s kórusban zengenek,
kristályforrások futnak,
s muzsikát öntenek: -

Soha nem hallott ének
zsong ott a fák alatt,
s szédít, mint édes méreg,
az édes kábulat.

E messzi honba vágyom,
örülne ott szívem,
a kín lehullna lágyan,
nem fájna semmi sem.

Álmomban sokszor látom
e gyönyört, de a nap,
a reggel kél, s az álom
szétfoszlik, mint a hab.

/Ford.: Justus Pál/
 
 
0 komment , kategória:  Heinrich Heine versei  
Lantom lehanyatlok
  2018-03-13 13:50:51, kedd
 
  Heinrich Heine

Lantom lehanyatlok

Boldog volt éjszakám, derűs napom,
felujjongott rá népem hangja nyomban,
ha lantot vertem. Kedv s tűz volt dalomban,
sikerült sok szép lángot szítanom.

Nyaram virágban áll, de asztagom
begyűjtve mind, a csűrt már telehordtam -
s most mindannak, mi drága volt s valóban
szép e földön, búcsút kell mondanom!

Lantom lehanyatlik. A diadalmi
pohár, a földre hullva, tört cserép lett,
bár öntelt ajkamhoz emeltem éppen.

Istenem, mily rőt, keserű meghalni!
Istenem, mily édes, meghitt az élet
az édes földi fészek rejtekében!
 
 
0 komment , kategória:  Heinrich Heine versei  
Memento
  2018-02-27 18:21:03, kedd
 
  Heinrich Heine

Memento

A hajad olyan fekete,
a ruhád oly fehér:
az ifjuság ígérete
az élettel felér.

Ó, csal az ember élete!
ki tudja mi nem ér?
Ruhád is lesz még fekete,
hajad is lesz fehér...

Babits Mihály fordítása

 
 
0 komment , kategória:  Heinrich Heine versei  
Szellemidézés
  2018-02-27 18:20:00, kedd
 
  Heinrich Heine

A SZELLEMIDÉZÉS

Az ifju ferencesbarát
cellája magányán görnyed,
olvasván régi varázsigét,
a Pokoltörvény cimü könyvet.

S hogy az óra éjfélt kongatott,
az ifju barát nem állta,
az ajka fehérült, szózatot
intézve az alvilágba.

,,A legszebb nőt, ti szellemek!
Hozzátok fel ma a mélyből,
és életet leheljetek
bele, kedvem rajta hadd épül!"

S elhangzik a szörnyü varázsige,
és teljesül a kivánság,
a szegény elhunyt szépség közelít,
vonszolva halotti uszályát.

Tekintete bús. És sóhaja száll
fájó hideg kebelnek.
A halott nő a baráthoz ül
némán egymásra merednek.

Tandori Dezső fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Heinrich Heine versei  
Elfajulás
  2017-10-13 18:38:35, péntek
 
  Heinrich Heine

Elfajulás

A természet rossz útra lépett?
Tenyészete ember-hibás?
Mintha állat s növény is éppúgy
hazudna már, mint bárki más.

A liliom nem oly szemérmes;
tarka ficsúrral enyeleg:
lepke csókolja őt, s a végén
szűz hamvával tovalebeg.

A szerény ibolya... ugyan már!
Mesebeszéd. A kis virág
kacér illattal csalogat, mert
szívén a hírvágy férge rág.

S hogy átérezné, kétlem azt is,
bús dalait a csalogány;
fel-felcsuklik, túljátszva trilláz,
félek, mindez rutin csupán.

Tűnik e földről az igazság,
s a hűség is így áll odább.
Farkuk csóválják s bűzlenek még,
de nem hűek már a kutyák.

/Tandori Dezső ford./
 
 
0 komment , kategória:  Heinrich Heine versei  
A világ rendje
  2017-08-31 11:40:25, csütörtök
 
  Heinrich Heine:

A világ rendje

Kinek sok jószága van,
az rabolhat sokkal többet.
Akinek kevés jutott,
annak kevesére törnek.

S hogyha semmid sincs, bitang,
kotródj félre és dögölj meg!
Itt csak annak van joga
élni, kit a pénze fölvet.
/Ford.: Képes Géza/
 
 
0 komment , kategória:  Heinrich Heine versei  
Szívemben mindig lesz egy hely ...
  2017-08-16 23:46:31, szerda
 
  Heinrich Heine

Szívemben mindig lesz egy hely ...

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé ,már senki sem néz,
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak mily nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagy sokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem,
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!
 
 
0 komment , kategória:  Heinrich Heine versei  
A lótuszvirág menekülne
  2017-07-12 13:16:42, szerda
 
  Heinrich Heine

A lótuszvirág menekülne

A lótuszvirág menekülne
a nap pompája elől,
feje várakozva lecsuklik,
álmodva az éj fele dől.

A hold az udvarlója,
fényével keltegeti:
s ő ájtatos virágarcát
bízón kitakarja neki.

Virul, izzik és virágít,
s némán a magasba mered:
szerelemtől, gyötrő vágytól
sír, illatozik, remeg.

/Ford: Tandori Dezső/
 
 
0 komment , kategória:  Heinrich Heine versei  
Holdezüstös hársvirágok
  2017-07-12 13:14:37, szerda
 
  Heinrich Hein

Holdezüstös hársvirágok

Holdezüstös hársvirágok
részeg illatot lehelnek,
fenn a légben és a lomb közt
fülemilék énekelnek.

Ugye, kedves, milyen jó a
hársak alján ülni, hogyha
lombjukat a telehold-fény
sugarasan átragyogja.

Nézd csak jól meg: szív alakja
van ennek a hárslevélnek,
hársfa alá a szeretők
oly szívesen azért ülnek.

De mondd, kedves, mért mosolyogsz
messze álmok rabja képpen,
mint akinek rejtett vágyak
ébredeznek már szívében.

Ó, bevallom neked, édes,
mire vágyom: azt kívánom,
hogy bundába burkolózva
üljünk, tarka, könnyű szánon,

szélkavarta hóviharban,
hangos csengők hangja szálljon,
úgy suhanjunk, úgy repüljünk
át a réten, át a tájon.

/Ford: Lator László/
 
 
0 komment , kategória:  Heinrich Heine versei  
Májusban
  2017-05-02 23:42:43, kedd
 
  Heinrich Heine

Májusban

Akikhez fűzött csók, szeretet,
az mind galádsággal fizetett.
Szívem szakad: de fönt a nap arca
a szép májust köszönti kacagva.

Tavasz virul. Már zöld a lomb,
erdőn a madárhad víg dala zsong,
lány és virág szűzien mosolyog rám -
ó, szép világ, ezerszer ocsmány!

Orcust dícsérem szinte már:
galád ellentét ott sose fáj:
a sajgó szív nyugalomra találhat
odalent, hol a Styx sötét vize árad.

Melankólikus moraja,
a stymphalidák sivár ricsaja,
metsző, rikoltó fúria-ének,
és cerberusi vau-vau-kísértet -

A kín meg a balsors illik ide,
az árnyak könnyteli völgyeibe,
jó otthont nyújt Proserpina átkos
uradalma minden jajgatáshoz.

Itt fent azonban, mily iszonyat,
velőmbe szúr a rózsa, a nap,
a májusi kék ég gúnyt vigyorog rám -
ó, szép világ, ezerszer ocsmány!

/Ford.: Eörsi István/
 
 
0 komment , kategória:  Heinrich Heine versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 142 db bejegyzés
e év: 1356 db bejegyzés
Összes: 10446 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1028
  • e Hét: 2574
  • e Hónap: 46687
  • e Év: 563734
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.