Regisztráció  Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Hogy teljessé tegye az engedelmességet...
  2018-06-17 20:57:17, vasárnap
 
  Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...

11. Hogy teljessé tegye az engedelmességet, amely a mi igazságunkká válik

"Emberekhez hasonlóvá lett ... megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig." Filippi 2,7-8

"Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká. Róma 5,19

"Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne."
2Korinthus 5,21

"...nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján." Filippi 3,9


A megigazulás nem csupán felmentést jelent bűnösségem alól, hanem Jézus Krisztus igazságának a nekem tulajdonítását is. Nekem nincs igazságom, amely ajánlólevél az Istenhez. Amire Isten előtt hivatkozhatom az, hogy ,,nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján" (Filippi 3,9).
Ez Jézus Krisztus igazsága, s ez nekem tulajdoníttatik. Ez pedig azt jelenti, hogy Krisztus tökéletesen beteljesítette az igazságot, valamint azt, hogy ez az igazság beszámíttatott nekem, amikor belé vetettem bizalmamat. Emiatt igaznak számítok. Isten Jézus Krisztus tökéletes igazságára tekintett, és engem igaznak jelentett ki, a Krisztus igazsága által.
Ezért két ok is van, amiért nem utálatos Isten előtt, hogy megigazítsa az istenteleneket (Róma 4,5). Először, Jézus Krisztus halála megfizette az adósságot a mi vétkeinkért (lásd az előző fejezetet). Másodszor, Jézus Krisztus engedelmessége biztosította azt az igazságot, amelyre szükségünk volt, hogy megigazíttassunk Isten ítélőszéke előtt. Isten követelménye ahhoz, hogy beléphessünk az örök életbe, nem csupán az, hogy eltöröltessen vétkességünk, hanem az, hogy elnyerjük tökéletes igazságunkat.
Jézus Krisztus szenvedése és halála az alapja mindkettőnek. Az Ő szenvedése az a szenvedés, amire mi szolgáltunk rá vétkeinkkel. ,,A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze" (Ézsaiás 53,5). De az Ő szenvedése és halála annak az engedelmességnek a tetőfoka és beteljesítése, amely a mi igazságunk alapjává vált. "Õ engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig" (Filippi 2,8). Halála engedelmessége csúcspontja volt. Erre utal a Biblia, amikor ezt mondja: ,,Az egynek engedelmessége által sokan lettek igazakká" (Róma 5,19).
Ezért, Jézus Krisztus halála vált annak alapjává, hogy bocsánatot nyerjünk, és tökéletessé legyünk. ,,Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk [Isten], hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne" (2Korintus 5,21). Mit jelent az, hogy Isten a bűntelen Krisztust bűnné tette? Azt jelenti, hogy a mi bűnünk neki tulajdoníttatott, s így szerzett bocsánatot a mi számunkra. S mit jelent, hogy mi (akik bűnösök vagyunk) elnyerjük Isten igazságát Krisztusban? Hasonlóképpen azt jelenti, hogy Krisztus igazsága nekünk tulajdoníttatik, és ezáltal Ő vált a mi tökéletességünkké.
Jézus Krisztusé legyen a tisztesség mindazért, amit szenvedése és halála véghezvitt! Mind bűneink megbocsátásának művéért, mind igazságunk biztosításának művéért csodálattal tekintsünk rá, értékeljük Őt és bízzunk benne ezért a hatalmas tettért.

John Piper
 
 
0 komment , kategória:  Jézus Krisztus szenvedése  
Hogy biztosítsa megigazulásunk alapját
  2018-06-16 12:56:01, szombat
 
  Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...


10. Hogy biztosítsa megigazulásunk alapját

"Már most megigazított minket az ő vére által." Róma 5,9

"Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által."
Róma 3,24

"Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül." Róma 3,28


Nem azonos az, hogy megigazíttatunk Isten előtt és az, hogy Isten megbocsátott nekünk. Nem ugyanazt jelenti, ha felmentést kapunk egy bírósági tárgyalóteremben, mint ha megbocsátanak nekünk. A megbocsátás magába foglalja, hogy bűnös vagyok, de bűntényemet nem veszik számításba. A megigazulás azt jelenti, hogy megvizsgáltak és ártatlannak találtak. Állításom igaz. Igazolást nyertem. A bíró kimondja: ,,Nem bűnös."
A felmentés törvényes cselekedet, azt jelenti, hogy kijelentik valakinek az igaz voltát. Ez döntés valaki felől. A felmentő döntés nem tesz egy személyt igazzá, kinyilatkoztatja, hogy az a személy igaz. Olyan valakin alapszik, aki ténylegesen igaz. Legvilágosabban akkor látjuk ezt, amikor a Biblia azt mondja, hogy Jézus tanítására válaszként az emberek ,,igazat adtak" Istennek (Lukács 7,29). Ez nem azt jelenti, hogy ők tették Istent igazzá (hiszen Ő már az volt). Azt jelenti, hogy kijelentették Istenről, hogy Ő igaz.
Az az erkölcsi változás, amelyen átmegyünk, amikor bizalmunkat Krisztusba vetjük, nem megigazulás. A Biblia rendszerint megszentelődésnek nevezi azt a folyamatot, amikor jó lesz az ember. A megigazulás nem ilyen folyamat. Egyáltalán nem folyamat, hanem egy pillanat alatt megtörtént kijelentés. Az ítélet: ez az ember igaz! Igazolást kapott!
A felmentés elnyerésének szokásos útja egy világi bíróság előtt, a törvény megtartása. Ez esetben az esküdtek és a bíró egyszerűen kijelenti azt, ami az igazság velünk kapcsolatban: Megtartottad a törvényt. Isten tárgyalótermében azonban nem tartottuk meg a törvényt. Ezért a felmentés, a szokásos feltételekkel, reménytelen. A Biblia egyenesen azt mondja: ,,Aki igaznak mondja a bűnöst ... utálja az Úr" (Példabeszédek 17,15). És mégis, csodálatosképpen, Jézus Krisztusért, azt is mondja, hogy Isten ,,megigazítja az istentelent", aki bízik az Ő kegyelmében (Róma 4,5). Isten azt teszi, ami utálatosnak látszik.
Miért nem utálatos tehát? Vagy, ahogyan a Biblia fogalmazza, hogyan lehetséges, hogy Isten ,,igaz és igazzá teszi azt is, aki [egyszerűen] hisz Jézusban" (Róma 3,26)? Két ok miatt nem utálatos Isten előtt az, hogy igazzá tegye az istentelent, aki bízik benne. Az egyik, hogy Jézus Krisztus vérét ontotta, hogy eltörölje bűneink vétkét. Tehát ,,Ő már most megigazított minket az ő vére által" (Róma 5,9). Ez azonban csak a vétek eltávolítását jelenti, nem nyilvánít minket igaznak. A törvény meg nem tartása miatti hibáink eltörlése nem jelenti ugyanazt, mint ha a törvény megtartójának nyilvánítanak bennünket. Amikor egy tanár töröl a bizonyítványból egy elégtelen vizsgajegyet, az nem jelenti ugyanazt, mint ha azt kitűnőnek minősíti. Ha a bank elengedné a számlámon jelentkező tartozást, az nem jelentené ugyanazt, mint ha gazdagnak nyilvánítana. Így tehát bűneink érvénytelenítése nem ugyanaz, mint igaznak kijelenteni bennünket. Az érvénytelenítésnek meg kell történnie, ez alapvető a megigazításhoz, de abban több van. Van egy másik ok is, amiért nem utálatos Isten előtt az istentelenek hit által megigazítása. Erre fogunk rátérni a következő fejezetben.

John Piper
 
 
0 komment , kategória:  Jézus Krisztus szenvedése  
Bűneink bocsánatáért
  2018-06-15 13:44:51, péntek
 
  Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...

9. Bűneink bocsánatáért

"Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is." Efézus 1,7

"Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára." Máté 26,28

Amikor elengedjük valakinek az adósságát, vagy megbocsátunk valamilyen sértést, vagy megbántást, nem követelünk fizetséget a dolog megoldására. Ez ellentétben állna a megbocsátással. Ha visszafizetést kapunk azért, amit veszítettünk, nincs szükség megbocsátásra, megkaptuk, ami nekünk járt.
A megbocsátás feltételezi a kegyelmet. Ha megsértesz, a jóindulat annyiban hagyja, én nem pereskedem veled, megbocsátok neked. A kegyelem olyasmit ad, amire valaki nem szolgált rá.
Ezért van az, hogy ez a fogalom az adást foglalja magába, nem pedig valaminek a kiegyenlítését. Mintegy odaadja a jogát az ember, hogy elégtételt kapjon.
Ezt teszi velünk Isten, amikor bizalmunkat Jézus Krisztusba vetjük: ,,Aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer" (Cselekedetek 10,43). Ha hiszünk Krisztusban, Isten nem rója fel bűneinket nekünk. Így hangzik Isten bizonyságtétele a Bibliában: ,,Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért" (Ézsaiás 43,25). ,,Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket" (Zsoltárok 103,12).
Ez azonban felvet egy problémát. Mindnyájan tudjuk, hogy a megbocsátás nem elég. Talán csak akkor látjuk világosan, ha a sérelem igen nagy, - mint például egy gyilkosság vagy megerőszakolás.
Sem egy társadalom, sem a világmindenség nem tartható össze, ha a bírák (vagy Isten) egyszerűen azt mondja a gyilkosoknak vagy erőszakot elkövetőknek: ,,Sajnálod? Akkor rendben, az állam megbocsát neked, elmehetsz." Ehhez hasonló esetekben azt látjuk, hogy míg egy áldozat lehet megbocsátó lelkű, az állam nem mondhat le az igazságszolgáltatásról.
Így van ez Isten igazságosságával is. Minden bűn komoly, mivel Isten ellen van (lásd 1. fejezet). Ő az, akinek dicsősége sérelmet szenved, amikor mi figyelmen kívül hagyjuk, engedetlenkedünk vagy káromoljuk Őt. Igazságossága neki sem engedi meg inkább, hogy egyszerűen szabadon bocsásson, mint ahogy egy földi bíró sem törölheti el egy bűnözőnek mindazt az adósságát, amivel a társadalomnak tartozik. A sértést, amit Isten dicsősége ellen elkövettünk vétkünkkel, helyre kell hozni, hogy dicsősége még fényesebben ragyogjon az igazságban. És ha mi bűnösök megszabadulunk, és megbocsátást nyerünk, lennie kell valamilyen drámai bizonyítéknak, hogy Isten tisztelete fennmaradjon, még akkor is, ha a korábban istenkáromlók szabadon bocsátásra kerültek.
Ez az, amiért Jézus Krisztus szenvedett és meghalt. ,,Őbenne van - az Ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is" (Efézus 1,7). A megbocsátás nem kerül nekünk semmibe. A mi drága engedelmességünk a gyümölcse, nem a gyökere a bocsánat elnyerésének. Ezért nevezzük kegyelemnek. De Jézusnak az életébe került. Ezért nevezzük igazságosnak. Ó, milyen drága hír az, hogy Isten nem rója fel bűneinket nekünk! És milyen gyönyörűséges az Úr Jézus Krisztus, akinek vére lehetővé tette Istennek, hogy ezt tegye.

John Piper
 
 
0 komment , kategória:  Jézus Krisztus szenvedése  
Hogy váltságul legyen sokak számára
  2018-06-14 19:55:46, csütörtök
 
  Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...

8. Hogy váltságul legyen sokak számára

"Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." Márk 10,45

Nincs olyan gondolat a Bibliában, hogy a Sátánt le kéne fizetni, hogy engedje a bűnösök megmentését. Ami történt a Sátánnal, amikor Jézus Krisztus meghalt, az nem kifizetés volt, hanem legyőzés. Isten Fia emberré lett, úgy ,,hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt" (Zsidók 2,14). Nem volt alkudozás.
Amikor Jézus azt mondta, hogy azért jött, ,,hogy odaadja életét váltságul", a hangsúly nem azon van, aki a fizetséget kapja. A hangsúly az ő életén van, mint ami a fizetség, és szabadságán, mint aki azért jött, hogy szolgáljon, inkább, mint hogy neki szolgáljanak, és azokon a ,,sokakon", akiknek javára fog szolgálni a fizetség, amit ő teljesített.
Ha megkérdezzük, ki kapta a váltságdíjat, a bibliai válasz, hogy Isten maga. A Biblia azt mondja, hogy Krisztus ,,áldozati ajándékul adta magát értünk ... az Istennek" (Efézus 5,2). Jézus Krisztus ,,önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek" (Zsidók 9,14). Azért kell egy helyettesnek meghalnia miattunk, mert vétkeztünk Isten ellen, és híjával voltunk Isten dicsőségének (Róma 3,23). És bűneink miatt az egész világ felelősséggel tartozik Istennek (Róma 3,19). Tehát amikor Jézus Krisztus váltságul adja magát értünk, a Biblia azt mondja, hogy megszabadultunk Isten ítéletétől. ,,Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak" (Róma 8,1). A végső rabság, amelytől felmentésre van szükségünk, az Isten [utolsó] ítélete (Róma 2,2; Jelenések 14,7).
Ennek az Isten ítélete alóli felmentésnek a váltsága Jézus Krisztus élete. Nemcsak az az élet, amelyet élt, hanem az az élet, amit feladott a halálban. Jézus többször is elmondta tanítványainak, ,,Az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik" (Márk 9,31). Tulajdonképpen egyik oka annak, hogy Jézus szerette magát az ,,Emberfiának" nevezni (több mint 65 alkalommal fordul elő a Szentírásban), hogy benne volt a halandóság gondolata. Az ember meghalhat, ezért kellett neki egynek lenni közülük. A váltságdíjat csak az Emberfia fizethette meg, mert a váltság egy halálra adott élet volt.
Az árat nem kényszerítették ki belőle. Ez a lényeg, amikor ezt mondja: ,,Az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon." Ő nem igényelte a mi szolgálatunkat. Ő volt az, aki adott, nem aki kapott valamit. ,,Senki sem veheti el tőlem [az életemet], én magamtól adom oda" (János 10,18). Az árat önszántából fizette meg, nem volt benne kényszerűség. Ez megint csak az Ő szeretetéhez visz bennünket. Ő önként választotta, hogy megment minket, élete árán.
Mennyi embert váltott ki Krisztus ténylegesen a bűnből? Ő azt mondta, azért jött ,,hogy életét adja váltságul sokakért. " Mégsem menekül meg mindenki Isten haragjától, de az ajánlat mindenkinek szól. ,,Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és az emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért" (1Timóteus 2,5-6). Senki nincs kizárva ebből a megváltásból, aki hittel magához öleli a váltságot szerző Jézus Krisztus kincsét.

John Piper
 
 
0 komment , kategória:  Jézus Krisztus szenvedése  
Hogy eltörölje a törvény jogos követelését velünk szemben
  2018-06-13 20:57:59, szerda
 
  Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...


7. Hogy eltörölje a törvény jogos követelését velünk szemben

"És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben... ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, mely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára." Kolossé 2,13-14

Micsoda ostobaság azt gondolni, hogy jócselekedeteink egy napon ki fogják egyenlíteni rossz cselekedeteinket. Ostobaság két okból is.
Először is azért, mert nem igaz. Még jócselekedeteink is tökéletlenek, mert nem tiszteljük Istent azáltal, ahogyan tesszük azokat. Vajon jócselekedeteinket Istentől örömteli függésben tesszük-e, azt tartva szem előtt, hogy megismertessük az Ő mindenek felett való értékét? Betöltjük-e a mindent átívelő parancsolatot, hogy szolgáljunk az embereknek ,,mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által" (1Péter 4,11)?
Mit mondjunk válaszul Isten szavaira: ,,Minden, ami nem hitből származik, az bűn" (Róma 14,23)? Azt hiszem, nem kell semmit sem mondanunk. ,,Amit a törvény mond, ... hogy elnémuljon minden száj" (Róma 3,19). Mi nem akarunk semmit sem mondani. Ostobaság azt gondolni, hogy jócselekedeteink ki fogják egyenlíteni rossz cselekedeteinket Isten előtt. A Krisztust magasztaló hit nélkül, cselekedeteink nem fognak semmit sem jelenteni, csak lázadást.
A második ok, amiért ostobaság a jócselekedetekben reménykedni, mert ez nem az a mód, ahogyan Isten megmenti az embert. Ha megmentetünk rossz cselekedeteink következményeitől, nem azért van, mert azok kevesebbet nyomtak a latban, mint a jócselekedeteink. Azért lesz, mert a ,,bennünket terhelő adóslevél" oda lett szegezve a mennyben Krisztus keresztjére. Isten egészen más módon menti meg a bűnösöket, mint hogy cselekedeteiket tenné mérlege. Cselekedeteink nem jelentenek semmi reményt. A reményt csak Jézus Krisztus szenvedése és halála jelenti.
Nincs megmentetés az adóslevelek kiegyenlítése által. Csak az adóslevél eltörlése által adatik megmentetés. Gonosz cselekedeteink feljegyzésének (beleértve tökéletlen jócselekedeteinket is), a jogos büntetéssel együtt, amelyre mindenki rászolgál, el kell töröltetni, - azt nem lehet kiegyenlíteni. Ez az, aminek elvégzéséért Jézus Krisztus szenvedett és meghalt.
Bűneink eltörlése akkor történt meg, amikor cselekedeteink feljegyzése, az adóslevél a keresztre szegeztetett (Kolossé 2,13). Miként szegeztetett fel ez az ítéletes adóslevél a keresztre? Nem pergament szegeztek fel a keresztre, hanem Krisztust magát. Így Jézus Krisztus lett gonosz (és jó) cselekedeteim ítéletes adóslevele. Ő viselte az én ítéletemet, Ő az én megváltásomat teljességgel más körülmények közé helyezi. Ő az én egyedüli reményem, és az Őbelé vetett hitem az egyedüli út a számomra Istenhez.

John Piper
 
 
0 komment , kategória:  Jézus Krisztus szenvedése  
Hogy megmutassa szeretetét irántunk
  2018-06-12 13:01:11, kedd
 
  Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...

6. Hogy megmutassa szeretetét irántunk

"Krisztus is szeretett minket és önmagát adta értünk 'áldozati ajándékul', az Istennek kedves illatként." Efézus 5,2

"Krisztus is szerette a Gyülekezetet, és önmagát adta érte." Efézus 5,25

"(Ő) szeretett engem, és önmagát adta értem." Galata 2,20

Jézus Krisztus halála nemcsak Isten szeretetének bemutatása (János 3,16), hanem Krisztus saját szeretete kifejezésének legfelső foka is mindazok számára, akik úgy fogadják mint kincset. A korai bizonyságtevőket, akik a legtöbbet szenvedtek azért, mert keresztyének, bebörtönözték ezért a tényért: Krisztus ,,szeretett engem, és önmagát adta értem" (Galata 2,20). Ők nagyon személyesen fogadták el Krisztus áldozatának önmagát adó cselekedetét. Ezt mondták: ,,(Ő) szeretett engem, (Ő) önmagát adta értem."
Minden bizonnyal így kellene értenünk Jézus Krisztus szenvedéseit és halálát. Ezek velem vannak kapcsolatban, Krisztusnak személyesen irántam tanúsított szeretetével vannak kapcsolatban. Az én bűnöm választ el Istentől, nem a bűn általában. Az én keményszívűségem és lelki dermedtségem alacsonyítja le Krisztus értékét. Elveszett vagyok és pusztulásra méltó. Ha a megváltásra kerül sor, én eljátszottam minden igényemet az igazságra, mindaz, amit tehetek csak annyi, hogy kegyelemért könyörgök.
Akkor meglátom Krisztus szenvedését és halálát. S kiért történt ez? Így olvassuk: ,,Krisztus szerette a Gyülekezetét és önmagát adta érte" (Efézus 5,25). ,,Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért" (János 15,13). ,,Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért" (Máté 20,28).
Én pedig megkérdezem, ott vagyok-e én a ,,sokak" között? Egyike lehetek-e én az Ő ,,barátainak"? Hozzátartozhatom-e a ,,kihívottak Gyülekezetéhez"? A válasz pedig így hangzik: ,,Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!" (Cselekedetek 16,31). ,,Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül" (Róma 10,13). ,,Aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer" (Cselekedetek 10,43). ,,Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek" (János 1,12). ,,Aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (János 3,16).
A szívem bizonytalankodik, és én magamhoz ölelem Krisztus gyönyörűségét és gazdagságát, mint drága kincset. S beárad szívembe ez a hatalmas realitás - Jézus Krisztusnak irántam tanúsított szeretete. Tehát én is elmondom azokkal a korai tanúkkal, ,,Ő szeretett engem és önmagát adta értem."
Mit értek ez alatt? Azt, hogy kifizette értem a lehető legnagyobb árat, hogy nekem adja a lehető legnagyobb ajándékot. S hogy ez mi? Ez az az adomány, amelyért élete végén imádkozott: ,,Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet" (János 17,24). Szenvedésében és halálában ,,láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal" (János 1,14). Eleget láttunk ahhoz, hogy megnyerjen bennünket az Ő ügyének. De a legjobb még ezután jön. Ő azért halt meg, hogy ezt biztosítsa a számunkra, s ez a Krisztus szeretete.

John Piper
 
 
0 komment , kategória:  Jézus Krisztus szenvedése  
Hogy megmutassa Isten szeretetének...
  2018-06-11 17:55:25, hétfő
 
  Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...

5. Hogy megmutassa Isten szeretetének és kegyelmének gazdagságát a bűnösök iránt

"Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált.
Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk,
amikor bűnösök voltunk." Róma 5,7-8

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." János 3,16

"Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából." Efézus 1,7

Isten szeretetének mértéke két dologban mutatkozik meg irántunk. Az egyik, áldozatának mértéke, amellyel megmentett bennünket a bűn büntetésétől. A másik, a mi értéktelen voltunk mértéke, ami jellemző volt ránk, amikor megmentett bennünket.
Az áldozat mértékét így olvashatjuk a Szentírásban: ,,egyszülött fiát adta" (János 3,16). Ezt halljuk a Krisztus névben is, ami a görög Christos, magyarul ,,Felkent", héberül ,,Messiás" címből származik. Ez egy nagy méltóságot jelző kifejezés. A Messiás lesz Izráel Királya. Le fogja győzni a rómaiakat és békét, és biztonságot hoz Izráel számára. Ezért az a személy, akit Isten küldött a bűnösök megmentésére, az Ő tulajdon Fia volt, az egyetlen Fia, és Izráel felkent Királya, - valóban a föld királya (Ézsaiás 9,6-7).
Ha hozzáadjuk ehhez a meggondoláshoz a keresztre feszítés rettenetes halálát, amit Krisztus elviselt, világossá válik, hogy az az áldozat, amit az Atya és a Fiú hozott, leírhatatlanul nagy volt - sőt végtelenül nagy, ha figyelembe vesszük az isteni és az emberi mértékek közötti különbséget. Isten azonban úgy döntött, hogy meghozza ezt az áldozatot értünk.
Ennek az irántunk érzett szeretetnek a mértéke még inkább növekszik, ha a magunk értéktelenségére gondolunk. ,,Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk" (Róma 5,7-8). Mi az isteni büntetésre szolgáltunk rá, nem az isteni áldozatra.
Hallottam, amikor valaki ezt mondta: ,,Isten nem békákért halt meg. Úgy értékelt bennünket, mint emberi lényeket." Ez a feje tetejére állítja a kegyelmet. Mi rosszabbak vagyunk, mint akár a békák. Azok nem vétkeztek, nem lázadtak fel és nem illették Istent azzal a váddal, hogy nem volt következetes az életükben. Istennek nem kellett békákért meghalnia. Azok nem elég rosszak hozzá, nem úgy, mint mi. A mi adósságunk olyan nagy, hogy csak az isteni áldozat tudta kifizetni.
Csak egy magyarázat van Isten értünk hozott áldozatára. Nem mi miattunk van, hanem ,,kegyelme gazdagságából" (Efézus 1,7). Mindez pedig ingyen van, s ez nem felel meg annak, amennyi a mi értékünk. Nem más, mint az Ő végtelen értékének kiáradása. Ami tehát lényegében ez az isteni szeretet: lenyűgözni a méltatlan bűnösöket, drága áron, azzal, ami minket mindenek felett való boldogsággal tölt el örökre, azaz, az Ő végtelen gyönyörűségével.

John Piper
 
 
0 komment , kategória:  Jézus Krisztus szenvedése  
Hogy elérje saját feltámadását a halottak közül
  2018-06-10 17:51:47, vasárnap
 
  Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...


4. Hogy elérje saját feltámadását a halottak közül

"A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére, és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte." Zsidók 13,20-21


Krisztus halála nemcsak megelőzte feltámadását - hanem ez volt az ára annak, hogy elnyerte azt. Ezért mondja a Zsidók-hoz írt levél 13,20, hogy Isten kihozta a halottak közül ,,az örök szövetség vére által".
A ,,szövetség vére" Jézus vére, ahogyan Ő maga mondta, ,,Mert ez az én vérem, a szövetség vére" (Máté 26,28). Amikor a Biblia Jézus véréről beszél, az az Ő halálára utal. Nem valósult volna meg a megváltás, ha csak vére folyt volna Jézusnak. Vérontását az tette döntő jelentőségűvé, hogy belehalt.
Mi jelenti a kapcsolatot Jézus vérontása és feltámadása között? A Biblia azt mondja, hogy feltámadása nem csak vérontása után, hanem általa történt. Ez azt jelenti, hogy az, amit Krisztus
halála elvégzett, olyan tökéletes volt, hogy a feltámadás jutalmazta azt, amit Krisztus elért a halálban.
Isten haragja megelégíttetett Jézus szenvedése és halála által. A bűn ellen kimondott szent átok teljességgel kielégítésre került. Krisztus engedelmessége teljességgel végbement. A megbocsátás
ára teljesen kiegyenlíttetett. Isten igazságossága teljesen érvényre jutott. Minden, amit még el kellett végezni, Isten elfogadásának kihirdetése volt. Ezt Jézus feltámasztásával adta meg.
Amikor a Biblia azt mondja, ,,Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok" (1Korintus 15,17), a legfontosabb nem az, hogy a feltámadás a bűneinkért kifizetett ár. A legfontosabb az, hogy a feltámadás bizonyítja, hogy Jézus halála mindenre elégséges ár. Ha Jézus nem támadt volna fel a halálból, akkor halála kudarc lett volna, Isten nem ismerte volna el bűnt hordozó tettét, és mi még bűneinkben lennénk.
De ,,Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által" (Róma 6,4). Szenvedésének és halálának eredménye érvényre jutott. És ha bizalmunkat Krisztusba vetjük, már nem vagyunk bűneinkben. Ugyanis ,,az örök szövetség vére által", a Nagy Pásztor feltámadt és örökké él.

John Piper
 
 
0 komment , kategória:  Jézus Krisztus szenvedése  
Hogy engedelmességet tanuljon...
  2018-06-09 13:04:02, szombat
 
  Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...


3. Hogy engedelmességet tanuljon, és tökéletes legyen

"Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet. Zsidók 5,8

"Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé."
Zsidók 2,10

Pontosan ez az a könyv a Bibliában, amelyik azt mondja, hogy Jézus Krisztus ,,engedelmességet tanult" a szenvedés által, és ,,tökéletessé lett" a szenvedés által, és azt is mondja, hogy ő ,,bűntelen volt." ,,Aki [Krisztus] hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt" (Zsidók 4,15).
Ez a Biblia következetes tanítása. Jézus Krisztus bűntelen volt. Bár Istennek felséges Fia volt, valóban ember is volt, minden kísértésünkkel, vágyainkkal és fizikai gyengeségeinkkel együtt. Megtapasztalta az éhséget (Máté 21,18), a haragot és szánalmat (Márk 3,5), és a fájdalmat (Máté 17,12). De szíve tökéletes szeretetkapcsolatban volt Istennel, és állandóan e szeretet által cselekedett: ,,Ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját" (1Péter 2,22).
Ezért, amikor a Biblia arról beszél, hogy Jézus engedelmességet tanul szenvedése által, nem azt jelenti, hogy megtanulta az engedetlenség abbahagyását. Azt jelenti, hogy minden egyes új próba által, a gyakorlatban - és fájdalmak közepette - tanulta, mit jelent engedelmeskedni. Amikor azt is mondja még, hogy tökéletessé lett a szenvedés által, nem azt jelenti, hogy fokozatosan szabadult meg a hibáktól. Azt jelenti, hogy fokozatosan beteljesítette a tökéletes igazságosságot, amelyre szükség volt, hogy megmentsen bennünket.
Ezt mondta amikor megkeresztelkedett. Nem azért volt szüksége a keresztségre, mert bűnös volt. Inkább, így magyarázta meg Jánosnak: ,,Az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot" (Máté 3,15).
A lényeg ez: Ha Isten Fia közvetlenül a testetöltéstől ment volna a keresztre, anélkül, hogy megtapasztalta volna az élet kísértéseit, és fájdalmát, hogy kipróbálja igazságosságát és szeretetét, nem lett volna alkalmas Megmentő minden elesett ember számára. Szenvedése által nemcsak magára vette Isten haragját, hanem beteljesítette igaz emberségét és képessé tette rá, hogy testvéreinek nevezzen bennünket (Zsidók 2,17).

John Piper
 
 
0 komment , kategória:  Jézus Krisztus szenvedése  
Hogy a mennyei Atya tetszésére tegyen
  2018-06-08 10:35:27, péntek
 
  Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...


2. Hogy a mennyei Atya tetszésére tegyen

"Az Úr akarata volt az, hogy betegség törje össze... fel is áldozta magát jóvátételül." Ézsaiás 53,10

"Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk, áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként." Efézus 5,2


Jézus nem teperte le haragos Atyját a mennyben és nem ragadta ki a korbácsot a kezéből. Nem erőszakolta ki, hogy könyörüljön az emberiségen. Halála nem volt Isten sajnálkozó egyetértése, hogy elnéző legyen a bűnösök iránt. Nem, az amit Jézus tett, amikor szenvedett és meghalt, az Atya gondolata volt. Lélegzetelállító stratégia volt, amely még a teremtés előtt fogant, amikor Isten látta és eltervezte a világ történetét. Ezért beszél a Biblia Isten végzéséről és kegyelméről, ,,amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk" (2Timóteus 1,9).
Ez a terv már a zsidó Szentírásban is kibontakozott. Ézsaiás próféta megjövendölte a Messiás szenvedéseit, akinek el kellett foglalnia a bűnösök helyét. Azt mondta, hogy Krisztust mi helyettünk ,,érte Isten csapása".
"Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. ... Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta, de az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért." (Ézsaiás 53,4-6)

Ami azonban a legmeglepőbb, hogy a bűnösök Jézus Krisztus általi helyettesítése, Isten gondolata volt. Krisztus nem erőltette bele Isten tervébe, hogy megbüntesse a bűnösöket. Isten terve volt, hogy Ő ott legyen. Egy ószövetségi próféta mondja, ,,Az Úr akarata volt az, hogy betegség törje össze; fel is áldozta magát jóvátételül" (Ézsaiás 53,10).
Ez magyarázza az Újszövetségben mutatkozó paradoxont (látszólagos ellentmondást). Egyrészt, Krisztus szenvedése Isten haragjának kiáradása a bűn miatt. Másrészt azonban, Krisztus szenvedése az Atya akaratának való alárendelés és engedelmesség gyönyörű tette. Jézus Krisztus így kiáltott a keresztről, ,,Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Máté 27,46). És mégis, a Biblia azt mondja, hogy Krisztus szenvedése kedves illat volt Istennek. ,,Ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk 'áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként'" (Efézus 5,2).
Ó, bárcsak imádhatnánk Isten szeretetének fantasztikus csodáját! Ez nem szentimentális gondolat, ez nem egyszerű dolog. Isten ugyanis miértünk tette meg a lehetetlent: Haragját a saját Fiára ontotta ki - Őreá, aki alázatossága miatt semmiképpen sem szolgált rá, hogy Őt érje. Mégis, Fiának elszánt készsége rendelése elfogadására, értékes volt Isten szemében. A harag hordozója a végtelen szeretet tárgya lett.

John Piper
 
 
0 komment , kategória:  Jézus Krisztus szenvedése  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 302 db bejegyzés
e év: 2501 db bejegyzés
Összes: 13650 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 321
  • e Hét: 1145
  • e Hónap: 23411
  • e Év: 323855
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.