Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
Áldottszédület...
  2017-10-18 20:29:54, szerda
 
 


PilinszkyJános:

Áldottszédület...


A fény homályt, az árnyak mélye fényt szül,
szorong a száj, remegve egyre szédül,
mint szél himbálta, imbolygó virágban
a léha szív, és mintha súlyos áram
érintené, alél a test, s a szem már
a drága szempár csak mereng a csöndben,
mint ismeretlen tengerfenéknek alján
két gyöngyszem.

Két árva gyöngy, amely csodál s csodás,
míg oldja-bontja zászlóját a láz,
hogy mint a szél, a szálló angyalok,
sehol se, mégis mindenütt vagyok,
hogy szinte már szeráfi lendülettel
csak szárnyalok, mint száll az illó ihlet,
mint angyalok, kik parttalan terekben
keringnek.

S már nem lehetne könnyed metszeten
se lágyabb, mint most lágy a szám s kezem,
az idegekben érlődő halál
árnyalja kezem tartását s a szám.
S oly lágy az ív is, mellyel mélyre hajtom
ájult fejem, s hagyom, hogy égi láz
égessen át, hogy csontomig lehasson
a varázs.

A drága, drága révülés, amelyben
mi fájt és mart és sajgott, elfelejtem,
hogy társtalan, hogy csupa seb vagyok,
mint csillagok közt hulló csillagok!
Csak mély verése ér most, mint a tenger,
a mély örömnek, nincs szívemben jajszó,
ha sírok is, mint sír a tengerekkel
a kagyló.

Csak zümmögöm nevednek halk zenéjét,
és máris részeg tőled minden érzék,
kit oly hiába, nyugtalan kerestem,
hozzám találsz az áldott szédületben,
hogy többé semmi - ugy-e - nem szakít szét?
mint rím a rímbe lelkünk úgy hatol
egymásba, egymásnak felelve, mint két
tiszta sor!






 
 
0 komment , kategória:  Pilinszky János  
Örökkön-örökké...
  2017-10-08 20:49:32, vasárnap
 
 


Pilinszky János:

Örökkön-örökké...


Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrű panaszommal jobb ha hallgatok.

Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mi végre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.

Keserűségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakítottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?

Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!

Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!

Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szorításod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.






 
 
0 komment , kategória:  Pilinszky János  
Itt és most...
  2017-09-28 20:48:23, csütörtök
 
 


Pilinszky János:

Itt és most...


A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán
vagy egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.





 
 
0 komment , kategória:  Pilinszky János  
Milyen felemás...
  2017-07-22 21:45:45, szombat
 
 


Pilinszky János:

Milyen felemás...


Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,
pedig zuhanunk, mint a kő
egyenesen és egyértelműen.

Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk, pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való.

Milyen
megkésve értjük meg, hogy a
szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél, és milyen
későn látjuk meg a világ
örökös térdre roskadását.


 
 
0 komment , kategória:  Pilinszky János  
Egy arckép alá...
  2016-11-29 19:25:08, kedd
 
 

Pilinszky János:

Egy arckép alá...


Kihűl a nap az alkonyi grafitban.
Tágasságával, mélységeivel
a néma tenger arcomba világít.
Öreg vagyok Nem hiszek semmiben.

Öreg vagyok, lerombolt arcomon
csupán a víz ijesztő pusztasága.
A szürkület gránitpora. Csupán
a pórusok brutális csipkefátyla!

Hullámverés. Aztán a puha éj
boldogtalan zajai. Vak rovar,
magam vagyok a rámsötétedő,
a világárva papundekliban.

És egyedűl a feneketlen ágyban.
És egyedül a párnáim között.
Magam vagyok az örökös magányban.
Akár a víz. Akár az anyaföld.
 
 
0 komment , kategória:  Pilinszky János  
Az ember itt...
  2016-11-27 21:16:40, vasárnap
 
 


Pilinszky János:

Az ember itt...


Az ember itt kevés a szeretetre.
Elég, ha hálás legbelűl
ezért-azért; egyszóval mindenért.

Valójában két szó, mit ismerek,
bűn és imádság két szavát.
Az egyik hozzámtartozik.
A másik elhelyezhetetlen.







 
 
0 komment , kategória:  Pilinszky János  
Szép gondolatok...
  2016-09-09 21:04:50, péntek
 
 


"Egyszer csak beleszeretünk egy arcba, egy lénybe,
és akkor tulajdonképpen kialszik bennünk az a valami,
amit filozófiának mernék nevezni, vagyis többé
nem teszem föl azt a kérdést: miért létezik?
A szerelemben egyszerre egy lény megfoghatatlan módon
annyira evidenssé válik létezésével,
hogy nem kérdezzük többé: miért is létezik? "


Pilinszky János






 
 
0 komment , kategória:  Pilinszky János  
Az ember kivételes lény...
  2016-08-21 10:26:32, vasárnap
 
 

Pilinszky János:

Az ember kivételes lény...


Pillanatról pillanatra rászabott életét,
azt, amitől percre se tud megszabadulni,
kell pillanatról pillanatra kiérdemelnie, megtalálnia.

Életünk e terhes és fölemelő ellentmondásának
egyik legszebb diadala, értékmérője:
a valóban megtalált ünnep.

Azt jelenti, hogy a gépieset, a közönyöset,
a mereven ránk szabottat sikerült szabadsággá,
értelemmé, szépséggé emelnünk.

A valódi ünnep: az idő és az öröklét érintkezése.
Igaz, csak pillanatra tarthat, órákra vagy pillanatokra,
de enélkül a ,,pillanat" nélkül
puszta körforgásba merül vissza naptárunk.





 
 
0 komment , kategória:  Pilinszky János  
Szép gondolatok...
  2016-06-25 20:46:56, szombat
 
 


"Életünk nemcsak cselekedetek, de talán még inkább a várakozás iskolája."


Pilinszky János







 
 
0 komment , kategória:  Pilinszky János  
Mosoly, könny, oszlopok...
  2016-04-05 18:54:39, kedd
 
 

Pilinszky János:

Mosoly, könny, oszlopok...


Mosoly, könny, oszlopok
A fátyol és a napernyő elég,
mint cigarettapapiros.
De elégnek a csontok is,
a sziklák és a tengerek vize.

Csupán a mosoly halhatatlan,
a könny s az oszlopok.
Bár ők se élik át a pusztulást,
csak túlragyogják.
 
 
0 komment , kategória:  Pilinszky János  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 457 db bejegyzés
e év: 2744 db bejegyzés
Összes: 11166 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 534
  • e Hét: 9352
  • e Hónap: 35399
  • e Év: 392614
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.