Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
Gondolataim...
  2018-02-14 07:03:33, szerda
 
 


Régebbi gondolataim... apró szeretetmorzsák.
.

Milliónyi gondolat kavarog a fejemben... Elgondolkozom, miért nem lehet tiszta szívvel őszintén élni? Miért bántjuk egymást? Miért a sok gyűlölet a harag? Hol van a becsület, a segítőkészség, a megértés, a szeretet? Sorolhatnám... Sokszor teszem fel magamnak e kérdéseket. Szomorú tapasztalataim vannak. Az emberek egyre érzéktelenebbé válnak egymás iránt. Segítő kéz nyújtása helyett, közömbösen, gúnyolódva viselkednek. Milyen világban élünk? Elszomorodom, egy jó szó, kedves mosoly, ölelés, vigasztalás... nem kerül semmibe. Ennyire önzőek lennénk. Anno én nem ezt tanultam. Szüleim, nagyszüleim a példaképeim. Tőlük nagyon sok szeretetet, jó tanácsot kaptam. Nem hagyhatom ki a tanáraimat sem, most is szeretettel gondolok rájuk. Elindítottak az élet rögös útján. Szerető család vesz körül. Kölcsönös a szeretet, a megértés és a bizalom közöttünk. Szeretetemből jut másoknak is. Érző szívem, nem lelne nyugalmat, ha nem venném észre a szomorú, fájó dolgokat. Nyitott szemmel járok, teszem amit a szívem diktál a lehetőségeim szerint. Apró szeretetmorzsák, léleksimogatások, nem nagy dolgok. Tudom senkinek nem könnyű, de összefogással, megértéssel egymás iránti szeretettel, békével kölcsönös bizalommal véghez vihető, legyőzhető sok-sok akadály
(Örömmel tölt el, hogy a többség nem ilyen. Vannak kivételek, jólelkű emberek.)

Szeress és ne bánts meg soha senkit! Élj igaz emberként!
Horváth M. Zsuzsanna
2013. november 14.
 
 
0 komment , kategória:  ****Fájó gondolatok  
Nincs Cím
  2017-09-24 21:17:53, vasárnap
 
  Link




Aki megélte, érti....

"Egyedül vagyok.
Akárhogy is történt és történik: Hozzád tartozom. Azt hiszem, ez el van végezve. Elvégeztetett.
(...)
Nyaralás nincs. alvás is csak altatóval. nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is így akarhatja.
Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Újra szüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen.
Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, mert egyedül olyan iszonyatos. Olyan nehéz. Ha nem buggyan fel úgy, mint régen a vágy, élesztgessük. Nem lehet másolni a voltot, mert már mások vagyunk. Tizenöt év. Most vetkőztük le másodszor a bőrünk, levedlettük régi magunk kétszer. Most jó hét év következik. Ha akarjuk. Ha csináljuk.
Naponta húzom fel a múlt kútjából az emlékvödröket. Vödörnyi szépet, csigát, kacskaringót, kéket, sárgát, hajnalt, alkonyt, a régi szelet és a régi színeket. A régi szíveink.
Régi szíveinket lemeszelték a kápolna falán. De belerajzolva, téglába vésve most már ott marad, tizenöt év dobogó szíve.
(...)
Ha a múltamra emlékszem, Te is öleled az életemet, belefonódtál, rám szőtted életed hálóját, beleszőtted a hitbe a szerelem fonalát!
Merre vagy? Hiányzol. Rettenetesen hiányzol.
Már régóta hiányzunk egymásnak. És mégsem a szokás, a betegség éltetett tovább. A szenvedés újraszüli a szép lehetetlent. Kell, hogy kelljünk egymásnak. Hát kicsit kellessük magunk egymásnak.
Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba.
Fáj a hiányod.
Úgy hiszem, szárnyverdesve, topogva, ágaskodva, szeretlek. Ha még vagy. Ha neked ez elég. Ha Te is így akarod.
Ha van még idő." (Latinovits Zoltán)
 
 
0 komment , kategória:  ****Fájó gondolatok  
Szívemben őrizlek...
  2014-05-03 23:34:59, szombat
 
  Legszebb ünnep: Anyák napja van ma. Kezemben édesanya fényképe. Nézem számomra, oly kedves arcot. Elment több éve már. Itt hagyta a sok emléket," hallom a kedves hangját". Óvott, féltett vigyázott rám. Amikor beteg voltam ágyam szélén ült, simogatott, mesélt nekem. Szépre, jóra, emberségre tanított. Köszönöm! Velem vagy mindig, szívemben egy kicsi hely a Tied, örökké szeretlek amíg dobog.
Könnyem folyik... emlékezem.
Horváth M. Zsuzsanna

Link


 
 
0 komment , kategória:  ****Fájó gondolatok  
Búcsúzom...
  2013-10-26 09:20:10, szombat
 
 
Könnyem folyik, megszűnt dobogni egy jóságos szív.
2013. október 21.



Horváth M. Zsuzsanna
Búcsúzom...

Összetört a szívem e hír hallatán,
örökre eltávozott egy igaz barát.
Álmod legyen örök álom,
jóságos lelked a mennybe szálljon.
Szeretet, kedvesség a bensődből fakadt,
önzetlenül adtál reményt s álmokat.
Szíved megnyugszik, már semmi nem fáj,
az élet marta sebek megszűntek mára már.
Köszönöm, hogy ismertelek,
színes fotók őrzik a közös emlékeket.
Szívem mélyén hűen őrzöm,
feléd utolsó ölelésem küldöm.
Csillagok közt várjál reám,
érzem találkozunk egy nap hajnalán.
Álmod, békés, csendes legyen,
drága barátom: Isten Veled!
2013. október 21.




Link


 
 
0 komment , kategória:  ****Fájó gondolatok  
Emlékezés...
  2012-12-27 16:15:54, csütörtök
 
  Link


 
 
0 komment , kategória:  ****Fájó gondolatok  
Emlékezem...
  2012-12-20 21:15:34, csütörtök
 
  Búcsúzom Tőled. Az emlékek a szívemben élnek...
Álmod legyen békés!



Link


 
 
0 komment , kategória:  ****Fájó gondolatok  
Búcsúzom...
  2012-12-18 21:00:31, kedd
 
  Sok szál gyertya ég, könnycsepptől áznak,
Lelketekre odafenn az angyalok vigyáznak
Már nincsenek szavak, melyeket suttog a szátok,
Ma lehajtott fejjel, némán emlékezünk Rátok!



Elhunyt osztálytársaim emlékére... Fáj, ma kihunyt egy csillag, többé nem ragyog már....
Gabi, nyugodjál békében!







Osztálytársam emlékére...

Barátot elveszíteni fáj,
nem jön, hiába várod már.
Ma kihunyt egy csillag,
a felhőkön túl ragyog.
Emléked, szívemben őrzöm,
örökké, amíg dobog.
2012. december 17.








Link


 
 
0 komment , kategória:  ****Fájó gondolatok  
Búcsúzom Tőled...
  2012-11-22 08:13:51, csütörtök
 
  Búcsúzom Tőled....


Tegnap még Veled voltam, fogtam a kezed. Átöleltél... könnyezve súgtad Isten veled! Nem, még nem mehetsz el, élned kell! Zokogva válladra borultam, nem ez nem lehet! Még ne búcsúzunk, hisz nagyon fáj. Kérem a Jó Istent vigyázzon Reád!


A sors nem így akarta, jóságos szíved ma már nem dobog, de én őrzöm utolsó mosolyod. Már fent vagy a csillagok között. Már semmi nem fáj. Gyertyát gyújtok, emlékezem... köszönöm, hogy voltál nekem! Könnyezve búcsúzom...álmod békés legyen! Drága Barátnőm, Isten Veled!
2012. november 22. (reggel fél hatkor megszűnt dobogni jóságos szíved.)








Link





Könnyezve állok a hír hallatán. Ó édes Istenem, kérlek vigyázz Reá! Torkom elszorul, hiányozni fogsz nagyon. Emléked szívemben őrzöm, mert szeretlek nagyon. Odafönt csendes legyen álmod. Kísérje utadat a Jó Isten és a fény, a felhőkön túl találkozunk egyszer még.
Horváth M. Zsuzsanna



Gyertyát gyújtok, Rád gondolok. Lelkemben bánat, szememben könnycsepp ragyog.
Soha nem foghatom már a kezed. Gondolatban itt vagy velem. Szívemben őrzöm az emlékedet.






Link


 
 
0 komment , kategória:  ****Fájó gondolatok  
Édesanyám
  2012-03-16 07:17:36, péntek
 
  Link





Édesanyám

Mikor én megszülettem,
mondják: szikráztak a csillagok.
Odakint a zord szél süvített,
s az éj kukucskált be az ablakon.

Mikor először magadhoz öleltél
csitítgattál , puhán ringattál,
fülembe kedves dalt énekeltél,
s köröttem elcsendesült a világ.

Mikor totyogni kezdtem,
féltetted minden apró léptemet,
s ha lehuppantam mégis a földre,
felnéztem rád: "sírjak-e?"

Mikor először mondtam: "mama",
nálad nem volt boldogabb,
dicsekedve mesélted mindenkinek,
mily ügyes a te gyermeked.

Mikor már iskoláskorú lettem,
te ültél fogva a kezem, mellettem.
Segítettél okos szóval,türelemmel,
magyaráztál, ha valami nem ment.

Mikor néha felbosszantottalak,
nem szídtál, elég volt látni arcodat.
Szemeden sötét felhő suhant,
de lassan újra kisütött a nap.

Mikor saját lábamra álltam
és saját szárnyaimat próbáltam,
te akkor is mellettem voltál,
és jó tanácsokkal oktattál.

Mikor elmentél, itthagytál örökre,
megszünt minden körülöttem.
Sívárabb lett az én életem,
hiányodat mindörökre érzem.

Mikor fogom fel már végre,
hogy te felköltöztél az égbe?
Nem sírhatom el neked bánatom,
helyetted csak a csend válaszol.

Néha még hallom hangodat,
érzem finom illatodat,
fésülgetném még hajadat,
s öledbe hajtanám kobakomat.

Szeretném, ha újra itt lehetnél.
Szememről a könnyeket letörölnéd.
Erőt és bíztatást adnál.
Hiányzol: Édesanyám!
jazsoli5
 
 
0 komment , kategória:  ****Fájó gondolatok  
Megrázó történet....
  2012-02-26 09:33:15, vasárnap
 
  Találtam....Facebookon>>>Imre Veres feltöltése.




Egy igaz történet, a Japánt megrázó földrengés során
történt...
Miután a földrengés véget ért, az egyik mentőosztag
egy fiatalasszony házához ért, ahol a repedéseken
keresztül látni lehetett annak holttestét. Az asszony
teste egy furcsa térdelő pozícióban volt, mintha imádkozott volna.
Törzse előredőlt és két kezével
valamilyen tárgyra támaszkodott. A ház az asszony
hátára és fejére omlott.
Nagy nehézségek árán a mentőosztag vezetője
átnyúlt kezével a keskeny nyíláson, és próbálta
elérni az asszony testét. Azt remélte, hogy talán még
mindig életben találja. Viszont a hideg, merev test
ennek az ellenkezőjéről árulkodott.
Az osztag majdnem tovább is állt, a következő
romokba dőlt ház irányába tartva. De valamilyen
oknál fogva az osztagvezetőnek az az
ellenállhatatlan érzése támadt, hogy vissza kell menniük
a holt asszony házához. Ismételten letérdelt
és kezeivel benyúlt a keskeny résen, hogy
megtapogassa az asszony teste alatt levő kevés
helyet. Hirtelen izgatottan felkiáltott:
- Egy gyermek! Egy gyermeket találtam!
Közös erőfeszítéssel az osztag tagjai óvatosan egyenként
elmozdították a romokat a halott asszony
körül. Egy virágos takaróba göngyölt, 3 hónapos
kisfiú feküdt az édesanyja holtteste alatt.
Nyilvánvalóan az asszony a lehető legnagyobb
áldozatot hozta meg, hogy fiát megmentse. Háza
összeomlásakor saját testével védte meg fiát. Amikor az
osztagvezető karjaiba vette, a kisfiú még mindig
békésen aludt.
A mentőorvos is gyorsan ott termett, hogy
megvizsgálja a kisfiút. Mikor a takarót szétnyitotta,
egy mobiltelefont talált benne, egy SMS üzenettel a
képernyőjén: "Ha ezt túléled, emlékezz arra, hogy szeretlek."
A jelenlévők a telefont kézről kézre adták
és egymás után fakadtak könnyekre.
"Ha ezt túléled, emlékezz, hogy szeretlek."
Ez egy anya gyermeke iránti szeretete!


Link


 
 
1 komment , kategória:  ****Fájó gondolatok  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 29 db bejegyzés
e év: 468 db bejegyzés
Összes: 9588 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 926
  • e Hét: 2377
  • e Hónap: 39239
  • e Év: 381117
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.