Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/17 oldal   Bejegyzések száma: 168 
Tükörkép
  2018-07-09 14:38:38, hétfő
 
  Reich Károly

Tükörkép

Arcomat nem rejtem,
hiszen minden percem tükörkép,
arról, ami voltam, s ami lettem.
Látnom kell, mi-mennyit ér.
Hallanom kell, mit súg most a szívem.
Éreznem kell, kihűlt-e a tűzhely,
vagy még forr bennem a vér?
Látnom kell, mi van, ha nincs, ami volt.
Ha lemegy a Nap, felfénylik a Hold.
Hazugság-e a jövőkép, vagy vonz még,
húz-e közelebb a közös-lét?





 
 
0 komment , kategória:  Magyar költők versei  
Hortobágyon
  2018-06-13 14:48:48, szerda
 
  Havas István

Hortobágyon

Hortobágyon álldogálok,
Nézem a nagy pusztaságot,
A jószágot, a napkeltét,
A pásztorok tarka rendjét.

Megdobbanó halk üteme,
Méltóságos tekintete:
A magános, de nem árva
Magyar lélek komolysága.

A nyár villó szemefénye
Mozdul messzi kékségébe,
Mit a kerek égboltozat
Végnélküli határa szab.

S a zárni földhalmok felett
Forrázni kezd a délmeleg;
összeolvad a táj, az ég,
A szomszédság, a messzeség.

Emelkedik a szint árja...
A sugárhad fénycsodája
S az eleven távoliság
Elkápráztat mint délibáb.
 
 
0 komment , kategória:  Magyar költők versei  
Vers az anyanyelvről
  2018-04-14 14:25:09, szombat
 
  Tóth Elemér

Vers az anyanyelvről

Magyar csak addig lehetsz,
amíg nyelvedet őrzöd.
Ezer év csodája ez,
akár a saját bőröd.

Mert az anyanyelv joga
a legmagasabb törvény.
Nem nyelheti el soha
semmilyen gonosz örvény.

A gondolatra illik,
minden szava valóság.
Magas hőfokon izzik,
süt belőle a jóság.

A tisztaság, a szellem
minden szavában ragyog.
Nem kell tán vezekelni,
ha hűséges vagyok

A bölcsőben jövőt hajt
még újabb ezer évre...
Tartásra hív, gyógyít bajt,
tanít igazra, szépre.

Hát ne tagadd meg soha,
mert ez a gyökér táplál.
Bizony mondom: ostoba,
ki idegenül kántál...

Ember csak addig lehetsz,
amíg nyelvedet őrzöd.
Naponta csodát tehetsz,
Ha az lesz az erődöd!
 
 
0 komment , kategória:  Magyar költők versei  
Ősz​
  2018-04-14 13:08:06, szombat
 
  Kántorné Szegedy Gizella Irma​

Ősz​

Az Őszi falevelek szivárvány színben,
Egy Csillag dalol az Őszről emígyen.​

"Az elhalt nyárnak hazajáró lelke
A verőfény itt játszik az ablakon
Apró szilánkjai az Őszi fénynek
Táncolnak széken, ágyon, asztalon
A szoba csupa sugarakkal telve
A Nap csókja itt ég a falakon
E játszi fény e sugarak
Kacérkodó gyász hervadt nászi pompa
A szívembe hullanak
Mint Égi nektár Antik Billikomba."​

Ki írta e dalt? Ó - egy Csillag lehelte -
Ősszel visszajár a Nyár lelke.​
 
 
0 komment , kategória:  Magyar költők versei  
A kulcs
  2018-04-14 12:45:25, szombat
 
  Hézser Zoltán

A KULCS

Minden léleknek kulcsa van
Magától ki nem nyílik.
Kulcs nélkül bezártan marad,
Hiába is feszítik!

Bármely kísérlet mit sem ér,
Csak összezárul jobban,
De nyílni kezd, ha érzi, hogy
Egy szív érte is dobban.

Ha megnyitod a szíved úgy,
Hogy szereteted árad:
Ki tárul minden lélek, mert
A lelkek erre várnak!
 
 
0 komment , kategória:  Magyar költők versei  
Virágnéző
  2018-04-11 13:48:00, szerda
 
  Csávossy György

Katáng dalok

Virágnéző

Még bimbó vagy,
ha jól sejtem, katáng,
mert ég kék tüze süt szemedből,
szelíd, hajnalkor gyúló láng.
Még bimbó vagy,
pacsirtaszárny alól hull rád
a harmat,
és kinyílsz majd, katáng,
virulsz még akkor is, ha végül
a dér ezüstje borul ránk.

 
 
0 komment , kategória:  Magyar költők versei  
Feslő virág
  2018-04-11 13:46:52, szerda
 
  Csávossy György

Feslő virág

Amíg e sorokat írom
kibomlik a katángszirom.
Légy füvész, kandi ábrázat,
most lenyűgöz a káprázat,
ahogy kifeslik a virág,
melynek oly új még a világ:
hogy hazug a tücsök dala,
a bárányfelhő fonala,
s a szivárvány is csalfa kép,
mert jégeső lehet a vég.
De ne félj, ne félj, kis katáng,
ha özönvíz is zúdul ránk,
ki ilyen virágot teremt,
a Székelykő csúcsára ment.
 
 
0 komment , kategória:  Magyar költők versei  
Tavaszi séta
  2018-04-10 16:19:47, kedd
 
  Ölbey Irén

TAVASZI SÉTA

Jöjj, sétáljunk egyet s szemléljük Istent a tavaszban,
ki borzos bokrok s fáklyás fák közt jár a kertben halkan,
ott lépeget a pázsiton s virágot gyújtogat,
tulipánt, árvácskát, nárciszt és gyöngyvirágokat.

S ott jár a hegyormokon ibolya-fellegekben,
hajnal, dél, alkonyat ragyog, ha mozdulata rebben,
a nap a bérese s szórja szerteszét
a termő élet magvait és kivirul a rét.

A dombokra Isten bársony mentét terít s ha kába,
jókedvű szél dalol, Ő fú arany sípjába.
Őt zengik a folyók, s nézd a tó gyémánt tükör,
oly mozdulatlan s benne az Ő képe tündököl.
Csízek, sármányok s fülemülék forró füttye zeng fel
madarak hangversenyeznek és Ő a nagy karmester.
A látható s láthatatlan világegység felett
az Ő oszthatatlan s bonthatatlan Lelke lebeg.

 
 
0 komment , kategória:  Magyar költők versei  
Uram, köszönöm a tavaszt
  2018-04-10 13:54:15, kedd
 
  Kárász Izabella

URAM, KÖSZÖNÖM A TAVASZT!

Újra kinyílt az orgonánk,
újra itt van a kikelet.
Virágba szökkentek a fák,
zölddé változott a berek.
Tavasz varázsos illatán
fölfelé száll az én szívem,
megáll az Isten trónusán
és imádkozik csendesen:
- Uram, köszönöm a tavaszt,
a természetnek tavaszát.
Az éltető napsugarat,
a kinyíló kék ibolyát.
Patak folyását völgyeken,
a légnek tiszta illatát,
lepkék szállását idelenn
és fönn a pacsirta dalát.
Uram, köszönöm a tavaszt,
az életemnek tavaszát.
Köszönöm, hogy széppé tetted
életemnek ifjúkorát.
Köszönöm, hogy adtál nekem
imádkozáshoz hő fohászt
és megmutattad az utat,
amely elvezet Tehozzád.
Uram, szenteld meg a tavaszt,
az életemnek tavaszát!
Lelkemben csak Neked nyíljon
minden cseppnyi érzés-virág.
Neked szenteljem életem,
Hozzád mehessek egykor át,
- Uram! Köszönöm a tavaszt!
Az életemnek tavaszát!

 
 
0 komment , kategória:  Magyar költők versei  
Dal
  2018-04-09 22:13:33, hétfő
 
  Rakovszky Zsuzsa

Dal

Tavasz, esők, emlékek évszaka -
hányszor láttam már, még hányszor fogom?
Fordul a Föld: fél nap, fél éjszaka.
Áttűz a nap a zsenge lombokon.
Üvegszilánk az udvar friss füvében,
s mindaz, mit őriz az emlékezet -
az árnyakkal, kiket táplál a vérem -,
mi lesz velük, ha én már nem leszek?

Kik álmomban följárnak föld alatti
fekvőhelyükről, felhős éjjelen
köddé lett arcuk, hangjuk visszakapni,
még egyszer, újra eltűnnek velem?
Egy régi hang esőben, hóesésben,
régmúlt szemek, rég elsüllyedt kezek:
mindaz, mi volt, minden, amit megéltem -
mi lesz velük, ha többé nem leszek?
 
 
0 komment , kategória:  Magyar költők versei  
     1/17 oldal   Bejegyzések száma: 168 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 101 db bejegyzés
e év: 1660 db bejegyzés
Összes: 10741 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 721
  • e Hét: 2070
  • e Hónap: 35557
  • e Év: 672368
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.