|
 1/17 oldal 
|
Bejegyzések száma: 168
|
|
|
|
|
|
2018-07-09 14:38:38, hétfő
|
| |
| |
Reich Károly
Tükörkép
Arcomat nem rejtem,
hiszen minden percem tükörkép,
arról, ami voltam, s ami lettem.
Látnom kell, mi-mennyit ér.
Hallanom kell, mit súg most a szívem.
Éreznem kell, kihűlt-e a tűzhely,
vagy még forr bennem a vér?
Látnom kell, mi van, ha nincs, ami volt.
Ha lemegy a Nap, felfénylik a Hold.
Hazugság-e a jövőkép, vagy vonz még,
húz-e közelebb a közös-lét?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magyar költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-13 14:48:48, szerda
|
| |
| |
Havas István
Hortobágyon
Hortobágyon álldogálok,
Nézem a nagy pusztaságot,
A jószágot, a napkeltét,
A pásztorok tarka rendjét.
Megdobbanó halk üteme,
Méltóságos tekintete:
A magános, de nem árva
Magyar lélek komolysága.
A nyár villó szemefénye
Mozdul messzi kékségébe,
Mit a kerek égboltozat
Végnélküli határa szab.
S a zárni földhalmok felett
Forrázni kezd a délmeleg;
összeolvad a táj, az ég,
A szomszédság, a messzeség.
Emelkedik a szint árja...
A sugárhad fénycsodája
S az eleven távoliság
Elkápráztat mint délibáb. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magyar költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-14 14:25:09, szombat
|
| |
| |
Tóth Elemér
Vers az anyanyelvről
Magyar csak addig lehetsz,
amíg nyelvedet őrzöd.
Ezer év csodája ez,
akár a saját bőröd.
Mert az anyanyelv joga
a legmagasabb törvény.
Nem nyelheti el soha
semmilyen gonosz örvény.
A gondolatra illik,
minden szava valóság.
Magas hőfokon izzik,
süt belőle a jóság.
A tisztaság, a szellem
minden szavában ragyog.
Nem kell tán vezekelni,
ha hűséges vagyok
A bölcsőben jövőt hajt
még újabb ezer évre...
Tartásra hív, gyógyít bajt,
tanít igazra, szépre.
Hát ne tagadd meg soha,
mert ez a gyökér táplál.
Bizony mondom: ostoba,
ki idegenül kántál...
Ember csak addig lehetsz,
amíg nyelvedet őrzöd.
Naponta csodát tehetsz,
Ha az lesz az erődöd! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magyar költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-14 13:08:06, szombat
|
| |
| |
Kántorné Szegedy Gizella Irma​
Ősz​
Az Őszi falevelek szivárvány színben,
Egy Csillag dalol az Őszről emígyen.​
"Az elhalt nyárnak hazajáró lelke
A verőfény itt játszik az ablakon
Apró szilánkjai az Őszi fénynek
Táncolnak széken, ágyon, asztalon
A szoba csupa sugarakkal telve
A Nap csókja itt ég a falakon
E játszi fény e sugarak
Kacérkodó gyász hervadt nászi pompa
A szívembe hullanak
Mint Égi nektár Antik Billikomba."​
Ki írta e dalt? Ó - egy Csillag lehelte -
Ősszel visszajár a Nyár lelke.​
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magyar költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-14 12:45:25, szombat
|
| |
| |
Hézser Zoltán
A KULCS
Minden léleknek kulcsa van
Magától ki nem nyílik.
Kulcs nélkül bezártan marad,
Hiába is feszítik!
Bármely kísérlet mit sem ér,
Csak összezárul jobban,
De nyílni kezd, ha érzi, hogy
Egy szív érte is dobban.
Ha megnyitod a szíved úgy,
Hogy szereteted árad:
Ki tárul minden lélek, mert
A lelkek erre várnak! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magyar költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-11 13:48:00, szerda
|
| |
| |
Csávossy György
Katáng dalok
Virágnéző
Még bimbó vagy,
ha jól sejtem, katáng,
mert ég kék tüze süt szemedből,
szelíd, hajnalkor gyúló láng.
Még bimbó vagy,
pacsirtaszárny alól hull rád
a harmat,
és kinyílsz majd, katáng,
virulsz még akkor is, ha végül
a dér ezüstje borul ránk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magyar költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-11 13:46:52, szerda
|
| |
| |
Csávossy György
Feslő virág
Amíg e sorokat írom
kibomlik a katángszirom.
Légy füvész, kandi ábrázat,
most lenyűgöz a káprázat,
ahogy kifeslik a virág,
melynek oly új még a világ:
hogy hazug a tücsök dala,
a bárányfelhő fonala,
s a szivárvány is csalfa kép,
mert jégeső lehet a vég.
De ne félj, ne félj, kis katáng,
ha özönvíz is zúdul ránk,
ki ilyen virágot teremt,
a Székelykő csúcsára ment. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magyar költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-10 16:19:47, kedd
|
| |
| |
Ölbey Irén
TAVASZI SÉTA
Jöjj, sétáljunk egyet s szemléljük Istent a tavaszban,
ki borzos bokrok s fáklyás fák közt jár a kertben halkan,
ott lépeget a pázsiton s virágot gyújtogat,
tulipánt, árvácskát, nárciszt és gyöngyvirágokat.
S ott jár a hegyormokon ibolya-fellegekben,
hajnal, dél, alkonyat ragyog, ha mozdulata rebben,
a nap a bérese s szórja szerteszét
a termő élet magvait és kivirul a rét.
A dombokra Isten bársony mentét terít s ha kába,
jókedvű szél dalol, Ő fú arany sípjába.
Őt zengik a folyók, s nézd a tó gyémánt tükör,
oly mozdulatlan s benne az Ő képe tündököl.
Csízek, sármányok s fülemülék forró füttye zeng fel
madarak hangversenyeznek és Ő a nagy karmester.
A látható s láthatatlan világegység felett
az Ő oszthatatlan s bonthatatlan Lelke lebeg.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magyar költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-10 13:54:15, kedd
|
| |
| |
Kárász Izabella
URAM, KÖSZÖNÖM A TAVASZT!
Újra kinyílt az orgonánk,
újra itt van a kikelet.
Virágba szökkentek a fák,
zölddé változott a berek.
Tavasz varázsos illatán
fölfelé száll az én szívem,
megáll az Isten trónusán
és imádkozik csendesen:
- Uram, köszönöm a tavaszt,
a természetnek tavaszát.
Az éltető napsugarat,
a kinyíló kék ibolyát.
Patak folyását völgyeken,
a légnek tiszta illatát,
lepkék szállását idelenn
és fönn a pacsirta dalát.
Uram, köszönöm a tavaszt,
az életemnek tavaszát.
Köszönöm, hogy széppé tetted
életemnek ifjúkorát.
Köszönöm, hogy adtál nekem
imádkozáshoz hő fohászt
és megmutattad az utat,
amely elvezet Tehozzád.
Uram, szenteld meg a tavaszt,
az életemnek tavaszát!
Lelkemben csak Neked nyíljon
minden cseppnyi érzés-virág.
Neked szenteljem életem,
Hozzád mehessek egykor át,
- Uram! Köszönöm a tavaszt!
Az életemnek tavaszát!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magyar költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-09 22:13:33, hétfő
|
| |
| |
Rakovszky Zsuzsa
Dal
Tavasz, esők, emlékek évszaka -
hányszor láttam már, még hányszor fogom?
Fordul a Föld: fél nap, fél éjszaka.
Áttűz a nap a zsenge lombokon.
Üvegszilánk az udvar friss füvében,
s mindaz, mit őriz az emlékezet -
az árnyakkal, kiket táplál a vérem -,
mi lesz velük, ha én már nem leszek?
Kik álmomban följárnak föld alatti
fekvőhelyükről, felhős éjjelen
köddé lett arcuk, hangjuk visszakapni,
még egyszer, újra eltűnnek velem?
Egy régi hang esőben, hóesésben,
régmúlt szemek, rég elsüllyedt kezek:
mindaz, mi volt, minden, amit megéltem -
mi lesz velük, ha többé nem leszek? |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magyar költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/17 oldal
|
Bejegyzések száma: 168
|
|
|
|
2019. Január
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
| 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | |
| 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | |
| 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | |
| 28 | 29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
10839 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 460
- e Hét: 1712
- e Hónap: 4624
- e Év: 4624
|
|
|
xMagazin
Offline
