Regisztráció  Belépés
schuro.blog.xfree.hu
Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam és megértem. schuro ...
2011.11.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 76 
Clyde Tombaugh a Plútó felfedezője
  2018-05-15 20:55:58, kedd
 
  Az illinoisi születésű Clyde Tombaugh Streator mellett egy farmon látta meg a napvilágot, 1906. február 4-én. Szülei gazdálkodók voltak, a csillagos égbolt iránti olthatatlan szeretetet nagybátyja ültette el benne, aki lelkes amatőrcsillagász volt. A család anyagi lehetőségei nem tették lehetővé, hogy az ifjabb Tombaugh érettségi után tovább tanuljon.

Az ifjú Tombaugh egyik saját maga által épített tükrös távcsövével, az 1920-as években.




Az égbolt iránti vonzalmát ennek ellenére sem adta fel, rengeteget olvasva, önképzéssel gyarapította asztronómiai ismereteit. Húszéves korában építette meg első teleszkópját, amelynek főtükrét saját maga csiszolta. A rákövetkező évben, 1927-ben egy jóval komolyabb, nagyobb teljesítményű Newton-rendszerű tükrös távcsövet épített, amellyel elsősorban a bolygómegfigyeléseket végzett.

Tombaugh a megfigyeléseihez ezt a 13 hüvelykes távcsövet használta.




Észleléseit pontosan dokumentálta, és rajzokon örökítette meg - többek között - a Jupiter felhősávjainak, vagy a marsi pólussapkának a változásait. Válogatott rajzait a Flagstaffban működő, és a Naprendszer kutatásáról híressé vált Lowell Obszervatóriumnak küldte el.

A New Horizons amerikai űrszonda képe a Pluto törpebolygóról (2015.07.13). A felvételén jól látszik a "Plútó szíve", amelyet a törpebolygó felfedezőjéről, Tombaugh-ról neveztek el




Slipher, az obszervatórium igazgatója éppen gyakornokot keresett az intézet újonnan beszerzett 13 hüvelyk (33 centiméter) átmérőjű tükrös távcsövének beüzemelésére. Felismerve a fiatalember tehetségét, neki ajánlotta fel a gyakornoki állást. Clyde Tombaugh 1929-től lett a Lowell Obszervatórium munkatársa.




Tombaugh igen komolyan vette a feladatát; mozgó objektumokat kellett keresnie, az égbolt azonos pontjairól készítette hosszú expozíciójú fényképfelvételek kiértékelésével.

1930. február 18-án három, különböző napokon készített felvételsorozatot vizsgált, amikor alig 5 fokkal attól a ponttól, ahol az intézetet alapító Percival Lowell a Neptunusz pályaelemeiben mutatkozó szabálytalanságok alapján az ismeretlen "Planet-X" helyét számította, egy a csillagokhoz képest elmozdult bolygószerű égitestet fedezett fel. Az elvégzett pályaszámítások alapján bebizonyosodott, hogy Tombaugh megtalálta a Naprendszer régóta keresett kilencedik bolygóját.

Clyde Tombaugh (1906. február 4. - 1997. január 17.).




(Napjainkban a Plútót az úgynevezett törpebolygók közé sorolják.) Az új planéta neve egy 11 éves angol kislánytól, Venetia Burney-től származott; a "Planet-X" 1930. május 1-től viselte hivatalosan a Plútó nevet. A Plútó egy csapásra világhírűvé tette Tombaugh-t, aki csak 1936 és 1938 között szerezte meg a mesterfokozatot asztronómiából a Kansasi Állami Egyetemen.

Venetia Burney (1918. július 11. - 2009. április 30.) 11 éves korában.




Tombaugh egészen 1945-ig állt a Lowell Obszervatórium alkalmazásában. Hosszú és eredményes munkássága alatt a Plútón kívül közel 800 kisbolygót, több száz új változó csillagot azonosított, és az ő nevéhez fűződik a C/1931 AN jelű üstökös felfedezése is.

Clyde Tombaugh 1996-ban, egy évvel halála előtt.




Tombaugh pályafutásának van egy egészen különleges sajátossága is; valószínű,ő az egyetlen olyan ismert asztronómus, aki azonosítatlan repülő tárgy (Unindentified Flying Object), népszerű nevén ufó észleléséről is beszámolt. 1949. augusztus 20-án az új-mexikói Las Cruces közelében, leírása szerint hat vagy nyolc, szögletes, és erősfényű "lámpaszerűen világító" azonosítatlan repülő objektumot észlelt. A jelenséget 3 másodpercig látta, az ufóészlelésnek felesége is részese volt. Leírása szerint kétséges, hogy a jelenség "valamilyen földi reflexió lett volna".

Tombaugh sohasem állította , hogy 1949 augusztusában földönkívüliek űrhajóját pillantotta volna meg, de élete hátralévő részében erőteljesen támogatta az ufójelenség hátterének feltárását célzó kutatásokat.

1973-ban, mint az Új-mexikói Állami Egyetem professzora ment nyugdíjba. Clyde Tombaugh magas kort élt meg, 1997. január 17-én, kilencvenéves korában hunyt el. Hamvai egy részét a 2006-ben felbocsátott New Horizons bolygóközi szonda vitte magával a fedélzetén.

A New Horizons űrszonda




A New Horizons volt az első olyan űreszköz, amely 2015-ben egészen közeli felvételeket sugárzott a Plútó dermesztően hideg birodalmáról. A törpebolygó felszínén a New Horizons által felfedezett szív alakú jeges fennsíkot a Plutó felfedezőjéről, Tombaugh-ról nevezték el.
 
 
0 komment , kategória:  Űrkutatás:  
2021-ben bocsáthatják fel a világ első űrhoteljét
  2018-04-17 21:33:01, kedd
 
  A világ első luxus űrhoteljében 9,5 millió dollárba (mintegy 24,2 milliárd forintba) fog kerülni egy 12 napos tartózkodás - írja az IFLScience. Meglepő lehet, de az űrturizmus jelenlegi piacán ez az ár kifejezetten olcsónak számít.




Az Orion Span űrtechnológiai vállalat azt tervezi, hogy már 2021-ben felbocsátja az Aurora Stationt, a világ első luxus űrhoteljét. A cég elképzelése szerint az első vendégek 2022-ben fognak beköltözni az állomásra. Az űreszközt a turisták mellett a különböző űrügynökségek is használhatják majd.




Az aurora borealisról (északi fény) elnevezett állomás alacsony Föld körüli pályán fog keringeni, nagyjából 320 kilométerrel a felszín felett, így 90 perc alatt kerülheti meg a bolygót. Az Orion Span szerint az űreszköz fedélzetéről tökéletesen lehet majd látni az északi fényt.




Az Aurora Stationről az utazók 24 óra alatt átlagosan 16 napkeltét csodálhatnak meg. A látványban való gyönyörködést az is segíteni fogja, hogy az űreszközön több ablak lesz, mint bármelyik korábbi űrállomáson. Az Aurora Station fedélzetén a kétfős legénységgel együtt összesen hat személy tartózkodhat majd.




Az utazás megkezdése előtt a turistáknak részt kell venniük egy három hónapig tartó képzésben, melynek végén űrhajós tanúsítványt kapnak az Orion Spantől. A felkészítés első szakaszát a jelentkezők online, a következő fázist a vállalat texasi kiképzőbázisán, az utolsót pedig már az állomáson végezhetik el.




Frank Bunger, az Orion Span vezérigazgatója szerint űrállomásuk bővíthető lesz, így a cég alkalmazkodhat a kereslethez. A későbbiekben a vállalat árulni is fogja az egyes modulokat, létrehozva a világ első űrbéli társasházát. A jövő Aurora-tulajdonosai élhetnek űrlakásukban, de bérbe adhatják, vagy meg is látogathatják azt - tette hozzá Bunger.

Mivel egyelőre nincs olyan vállalat, amely elvállalta volna az űrturisták szállítását, a Bloomberg szerint elképzelhető, hogy az Orion Span bejelentése csupán marketingfogás.

forrás: 24hu
 
 
0 komment , kategória:  Űrkutatás:  
Az 'Oumuamua aszteroida
  2018-02-06 21:43:34, kedd
 
  Az 'Oumuamua az első ismert aszteroida, amely a csillagközi térből a Naprendszerbe érkezett. A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) által adott azonosítója 1I/2017 U1.




Az aszteroidát Rob Weryk, a Hawaii Csillagászati Intézet Egyetemének munkatársa fedezte fel 2017 októberében egy Mauin lévő csillagvizsgálóban a Pan-STARRS távcső segítségével.

Méretei: körülbelül 400 × 40 méter, felszíne vöröses színű.

Nagy sebességű, erősen elnyújtott, excentrikus (1,20), hiperbolikus pályán halad. A sebességét és pályáját vizsgáló kutatók szerint egy másik csillag körüli bolygórendszerből érkezett.

Alakja szokatlanul elnyújtott, hengeres, ami a Naprendszerbeli aszteroidák esetén legfeljebb 3 : 1, az 'Oumuamua esetén ez a hossz : vastagság arány 10 : 1. Felszíne a kozmikus sugárzás miatt vöröses árnyalatú, ami azt jelenti, hogy nincs rajta porréteg, anyaga feltehetően nagy sűrűségű szikla vagy fém. Tengely körüli forgásának periódusa 7,3 óra.

A pálya nagy excentricitása arra utal, hogy az objektum nem kötődik a Naprendszerhez, ezt megerősíti a hiperbolikus sebessége is. Legnagyobb sebessége a Nap közelében volt, amit 2017. szeptember 9-én ért el, ennek értéke 87,4 km/s (314 640 km/h). Inklinációja 123° az ekliptikához viszonyítva.

A hiperbolikus sebesség miatt az 'Oumuamua nem marad a Naprendszerben, hanem 2020 körül elhagyja azt a Pegazus csillagkép irányában.

Felszínét félméteres vastagságban szerves anyag borítja, ami az évmilliókon át (vagy tovább) tartó kozmikus sugárzás miatt alakult ki. Ez megvédi a vízben gazdag, üstökös-szerű belsejét a megolvadástól, illetve ezért nincs üstökös-szerű csóvája. A Nap közelében a felszín hőmérséklete elérte a 300°C-t.

Magyar kutatók korábbi tanulmánya szerint (ami 2009-ben az Astrophysical Journalben jelent meg) az aszteroidák alakja a nagy számú mikrometeorral való apró, véletlenszerű ütközések következtében lecsiszolódik, és a hosszan tartó folyamat következtében korábbi alakjukon egy vagy több él jön létre, majd formájuk hosszúkássá válik. A Naprendszerben lévő aszteroidák esetén a hosszúkás forma kialakulásához nincs elég idő, mivel eközben más objektumokkal ütközhetnek, vagy a bolygók gravitációs hatása miatt széteshetnek. A csillagközi tér ritkább, kevesebb végzetes dolog akad egy ottani kisbolygó útjába, miközben mikroütközések folyamatosan érik. Az 'Oumuamua több százmillió éves utazása alatt szivarformára kopott a sok milliárd apró ütközéstől.

Ugyanazon magyar kutatók 2017-ben megjelent tanulmánya az 'Oumuamua elnyújtott alakjának magyarázatával foglalkozik.

Nevének jelentése
Az 'Oumuamua név jelentése hawaii nyelven: "elsőként érkező távoli üzenet".
 
 
0 komment , kategória:  Űrkutatás:  
Megsemmisült a Cassini űrszonda
  2017-09-15 21:35:30, péntek
 
  Megsemmisült a Szaturnusz légkörében a Cassini, az amerikai és az európai űrügynökség, a NASA és az ESA űrszondája pénteken, ezzel befejeződött a húsz éve tartó misszió, az emberiség egyik legjelentősebb műholdas küldetése.




A 2125 kilogrammos szonda utolsó jelei pénteken 13 óra 55 perckor érkeztek meg a Földre, de ekkorra már belépett a Szaturnusz légkörébe, mivel a jeleknek 86 percre volt szükségük ahhoz, hogy eljussanak a Földre. Az atmoszférában lefelé száguldva a szonda egyre jobban hánykolódott, amint a sűrűbb rétegekbe merült, majd megszűnt a rádiókapcsolat a Földdel. Mire elérte a nagyjából 1500 kilométerrel lejjebb örvénylő felhőréteget, a bolygóba zuhanó szonda meteorként felizzott és darabjaira hullott.




A NASA kutatói a megsemmisítéssel akadályozták meg, hogy az űrszonda a földi élettel beszennyezzen egy esetleges életcsírát tartalmazó helyet, például a Szaturnusz valamelyik holdját.




A 20 éve úton lévő, a Szaturnusz bolygót és annak környezetét - holdjait és gyűrűrendszerét - vizsgáló űrszonda többször meghosszabbított küldetése utolsó másodpercéig működött és gyűjtötte az értékes adatokat. A Cassini - fedélzetén az európai Huygens leszállóegységgel - 1997-es indítását követően 2004 nyarán érkezett a Szaturnuszhoz, ekkor állt a bolygó körüli pályára.




Csütörtökön a Cassinin elhelyezett képalkotó kamerák elkészítették utolsó felvételeiket a Szaturnuszról, a bolygó északi pólusvidékén látható, hatszög alakú rejtélyes atmoszferikus képződményéről, továbbá a Titan és Enceladus holdakról és a gyűrűrendszerről. Ezután a kamerákat kikapcsolták, de a Cassini nyolc másik műszere - infravörösben és ultraibolyában észlelő spektrométerek, részecskeanalizátorok, magnetométerek - továbbra is működtek. Működése alatt az űrszonda összesen több mint 453 ezer képet küldött a Földre a Naprendszer második legnagyobb bolygójáról, annak gyűrűiről és holdjairól.




















 
 
0 komment , kategória:  Űrkutatás:  
A Föld éjszaka a Nemzetközi Űrállomásról
  2017-09-09 22:51:13, szombat
 
  Csodás éjszakai felvétel a 300 km magasan keringő Nemzetközi Űrállomásról az IIS-ről.















































 
 
0 komment , kategória:  Űrkutatás:  
Perseidák meteorzápor
  2017-08-16 15:45:56, szerda
 
  A nyári égbolt egyik leglátványosabb jelensége a Perseidák szombatról vasárnapra virradó éjjel ellepte az eget, akinek nem sikerült elcsípnie az égi meteorzápor ritkán látható látványosságát, most pótolhatja!

A Perseidák az egyik legismertebb, fényes meteorokat és sűrű hullást produkáló meteorraj. A hullócsillagokat Szent Lőrinc könnyeinek is nevezik. Az első megfigyelések a Perseidákról kínai csillagászoknak köszönhetően Kr.u. 36-ból származnak. Japán, kínai, koreai megfigyelések már a 8. és 9. században is előfordultak, később azonban a 12. század körül már csak szórványosan említik őket. Újkori újrafelfedezésük Adolphe Quetelet-nek köszönhető, aki 1835-ben Brüsszelben írta le először, hogy az augusztusban előforduló meteorok a Perseus csillagkép irányából sugárzódnak szét. A Perseidák elnevezés is innen eredeztethető. A Perseidák szülőégitestje a 130 éves keringési idejű 109P/Swift-Tuttle üstökös, ennek a bizonyításául G.V. Schiaparelli számításai szolgáltak alapul.

Radiánsa a Perseus csillagkép területén van (innen kapta nevét), maximuma általában augusztus 12-re vagy augusztus 13-ra esik, függően a naptárszámítástól. A köztudatban emiatt augusztust a hullócsillagok hónapjának is nevezik. A raj sok apró porszemcséből áll, melyek a földi légkörben nagy sebességük következtében felhevülnek és elégnek, a földfelszínt nem érik el. Megfigyelésükre legalkalmasabb az éjféltől hajnalig terjedő időszak, ilyenkor láthatók legnagyobb számban.

Amikor a Perseus csillagkép alacsonyan van a látóhatáron, a meteorok száma kisebb, de azok hosszabb utat tesznek meg a légkörben. Nyomuk gyakran többszínű, vékony csík. Ezek megfigyelésére a 21-23 óra közötti időszak alkalmas.

Rabat, Málta (Fotó: Darrin Zammit Lupi / Reuters)




Grandas de salime, Spanyolország




Garo, Colorado, USA (fotó: p.stone.photos/instagram.com)




Skopje, Macedónia (Fotó: Ognen Teofilovski / Reuters)




Brighton, Egyesült Királyság (Fotó: Hannah Mckay / Reuters)




Szarajevó, Bosznia-Hercegovina (Fotó: Amel Emric / AP)




Brighton, Egyesült Királyság (Fotó: Hannah Mckay / Reuters)




(Fotó: Neil Barker / infoastronomy / instagram.com)




Oroszország (fotó: nefelim1988 / instagram.com)




Le Sepe, Svájc (fotó: Paul Hanna / Reuters)




Prilepa, Fehéroroszország (Fotó: Vasily Fedosenko / Reuters)




Fehéroroszország (Fotó: sergeigapon / instagram.com)



 
 
0 komment , kategória:  Űrkutatás:  
Napkelte a Marson.
  2017-07-15 19:51:12, szombat
 
  Csodálatos felvételek arról, hogy miként kel fel a Nap a Marson. A Mars a naprendszer negyedik bolygója, és rajta egy nap csak egy kicsivel hosszabb, mint a Földön: 24 óra 39 perc és 35,244 másodperc. Szabad szemmel is könnyedén látható az éjszakai égbolton. A római hadistenről nevezték el, de gyakran hívják "vörös bolygónak" is színe miatt, amit a Mars felszínét meghatározó vas-oxid okoz.



































 
 
0 komment , kategória:  Űrkutatás:  
A Hubble űrtávcső legszebb fotói.
  2017-04-30 21:20:03, vasárnap
 
  A Hubble űrtávcső csillagászati műhold, az amerikai Nagy obszervatóriumok sorozat első tagja, amely közeli infravörös, látható fény és ultraibolya tartományban végez észleléseket. Fő alkatrésze egy 2,4 méter átmérőjű Ritchey-Chrétien-távcső, mely négy, a távcső élettartama alatt többször cserélt műszerbe továbbítja az összegyűjtött fényt. Az űrtávcsővet 1990. április 24-én helyezték Föld körüli pályára a Discovery űrrepülőgép asztronautái. Attól kezdve szinte minden hónapban fontos csillagászati felfedezések születtek a Hubble-űrtávcső mérései alapján, illetve az általa készített felvételek elemzéséből.

A Teremtés oszlopai. A gáz és por három lenyűgöző tornya a Sas-köd - vagy más néven Messier 16 - részét képezi. Bár az ilyen képződmények nem szokatlanok a csillagkeletkezési régiókban, a Messier 16 struktúrái eddig a legfotogénebbek.




Tarantula-csillagköd. A fotó két olyan csillaghalmazt mutat, melyek úgy tűnik, az összeolvadás korai stádiumában járnak. Az ütköző halmazok 170 ezer fényévre találhatóak a Nagy Magellán-felhőben, a Tejút kisebb szatellit galaxisában. A 30 Doradus vagy más néven Tarantula-csillagköd, egy óriási csillagontó régió szívében találhatóak.




Az Abell 520 galaxishalmaz. A Világegyetem legnagyobb ütközései galaxishalmazok találkozásaikor zajlanak le. Ekkor több tucat olyan csillagváros halad el egymás közelében, amelyek külön-külön több százmilliárd naptömegnyi anyagot tartalmaznak. Az ilyen kataklizmákban résztvevő galaxisok egyes csillagai ritkán ütköznek egymással - az események következménye mégis feltűnő.




A Jupiter Nagy Vörös Foltja, a Naprendszer legerőteljesebb vihara. A vihar jelenleg 16 ezer 496 kilométer átmérőjű, ami kevesebb, mint fele a kései 1800-as évekbeli állapotának. Akkoriban úgy vélték, három Föld is elférne benne, ma viszont csak egyetlen Föld illeszkedne a viharba.




A Lófej-köd (más néven Barnard 33) egy sötét felhő az Orion csillagképben. Az egyik leglátványosabb sötét felhő, a valóban lófejre hasonlító köd az IC 434 világító köd előtt (neki köszönhető, hogy látszik), az Orion öve legdélebbi csillaga, a Dzéta Orionis közelében helyezkedik el.




A Gyűrűs-köd (M57, NGC 6720) az egyik leghíresebb planetáris köd a Lant csillagképben. A 2300 fényévnyi távolságra lévő objektum kb. 20 000 évvel ezelőtt alakult ki a középpontjában található halvány, 14,8m fényes[1][2] fehér törpe által ledobott gázburokból. Jelenleg 1,3 fényév átmérőjű és 18-19 km/s sebességgel tágul.




Az Éta Carinae-köd (más néven Caldwell 92) egy diffúz köd a Hajógerinc csillagképben (Carina). A Éta Carinae-köd a Tejútrendszer legfényesebb területén található. Átmérője körülbelül 300 fényév. Több nagyméretű csillag otthona (kb: 50-100 db). Mérete miatt több kisebb ködre is felosztják, legnagyobb a Kulcslyuk-köd. Maga a köd egy porból és gázból álló felhő, mely durván 1900 milliárd km hosszan terül el a Tejúton




A Messier 51 (más néven M51, NGC 5194, Örvény-köd vagy Örvény-galaxis) spirálgalaxis a Canes Venatici (Vadászebek) csillagképben. Az M51 egy kisebb galaxiscsoport domináns tagja, amelyben egy másik Messier-objektum, az M63 is megtalálható. Távolságára erősen eltérő becslések állnak rendelkezésre, 20 - 37 millió fényév közötti értékekkel találkozhatunk.




Az M60-UCD1 ultrakompakt törpegalaxis. A tőlünk mintegy 50 millió fényévre levő M60-UCD1 egy kicsiny, 300 fényév átmérőjű (ez mindössze ötszázad része a Tejútrendszerének) galaxis, amely azonban rendkívül zsúfolt, mintegy 140 millió csillagot tartalmaz. Jóllehet ez az UCD-k jellegzetes tulajdonsága, az M60-UCD1 még ezek sorából is kiemelkedik, amennyiben a valaha látott legsűrűbb ilyen galaxis. (Ha Földünk e törpegalaxisban volna, az éjszakai égbolton legalább egymillió csillag lenne szabad szemmel látható, miközben itt a Tejútrendszerben alig 4000.)




A Hercules galaxis.




V838 Monocerotis csillag. A V838 Monocerotis néven ismert csillag körülbelül 20 ezer fényévnyire van a Földtől.




Protostar IRAS 20324 + 4057, más néven a "kozmikus hernyó"




A Csáp-galaxisok (téves fordítás miatt a magyarban gyakran Antenna-galaxisok, Caldwell 60) két ütköző galaxis (az NGC 4038 és az NGC 4039) a Corvus (Holló) csillagképben. NGC 4038 és NGC 4039 objektumokból a gravitációs hatások miatt hosszú anyagáramok szakadtak ki, amelyek halvány, görbült árapálycsóvák formájában figyelhetők meg.




Abell 1656 (Coma Galaxishalmaz). Az Abell 1656, vagyis a Coma Galaxishalmaz egy több ezer tagot számláló gazdag, sűrű galaxishalmaz a Coma Berenices csillagképben. Tőlünk kb. 300 millió fényévre található az Abell 1656-ot magába foglaló Coma Szuperhalmaz, ami a Nagy Fal (CfA2 Great Wall) hozzánk legközelebbi pontja.




A Messier 106 spirálgalaxis.




Az NGC 7635 (más néven Caldwell 11) egy diffúz köd a Cassiopeia (Kassziopeia) csillagképben. A ködösség közepén látszódó buborék 7 millió km/h-s sebességgel tágul.




Nagyon távoli galaxisok infravörös képe.




A Rák-köd (Messier 1, M1, NGC 1952) szupernóva-maradvány a Bika csillagképben. 6500 fényév távolságra fekszik a Földtől, átmérője 11 fényév és másodpercenként 1500 km-rel növekszik. Központjában egy 16m fényességű neutroncsillag (pulzár) található.




Az NGC 6302 (más néven Caldwell 69) egy planetáris köd az Scorpius (Skorpió) csillagképben. A ködösséget egy láthatatlan csillag ionizálja és teszi láthatóvá. Érdekessége, hogy a csillag körüli gáz- és porgyűrű egy síkba rendeződve helyezkedik el, ellentétben más planetáris ködökkel, hiszen általában gömbformát alkot a csillag körül.




Arp 273 galaxis.



 
 
0 komment , kategória:  Űrkutatás:  
Hét, a Földhöz hasonló bolygót fedeztek fel.
  2017-02-23 21:15:19, csütörtök
 
  A NASA sajtótájékoztatót hívott össze ahol a tudósok bejelentették, hogy a Spitzer-űrtávcső segítségével egy tőlünk 40 fényévre található csillag, a Trappist-1 körül hét Föld-szerű és nagyságú bolygót fedeztek fel, ezek közül pedig három a lakható zónában van - azaz nincs sem túl közel, sem túl távol a központi égitesthez képest. A kutatók szerint a három bolygó közül bármelyiken lehet folyékony víz is. Mint fogalmaztak: Már nem az a kérdés, hogy megtaláljuk-e a második Földet, hanem az, hogy mikor.




A sajtótájékoztatón Thomas Zurbuchen, a NASA tudományos adminisztrátora elmondta még azt is, hogy soha ennyi Föld-szerű bolygót nem találtak még egyetlen csillag körül egyszerre. Ezek a planéták az eddig talált hasonló égitestek közül a leginkább alkalmasak arra, hogy további vizsgálatoknak vessék alá őket, például a légkörük összetétele szempontjából - tette hozzá. Óriási lépés ez abba az irányába, hogy megtudjuk, egyedül vagyunk-e.
- közölte Zurbuchen.




A kutatócsoport vezetője Michael Gillon a fentieket annyival egészítette ki, hogy a Trapist-1 egy ultrahideg törpecsillag - sokkal kisebb és hidegebb, mint a mi Napunk. Ráadásul ez a fajta égitest sokkal gyakoribb a galaxisunkban a Nap-szerű csillagoknál. Körülbelül úgy aránylanak egymáshoz, mint egy kosárlabda egy golflabdához. Emiatt egyébként a most felfedezett bolygók is rendkívül közel keringenek Trappist-1-hez - magyarázta. Különösen jó esély van rá, hogy az egyik, lakható zónában talált planétát folyékony víz is borítja. Ez a földönkívüli élet utáni kutatás szempontjából is ígéretes. - jelentette ki Gillon. Ennek a bolygónak egyébként valószínűleg csak az egyik fele fordul a Trappist-1 felé (hasonlóan, ahogy a Hold mutatja magát a Földnek) - tette hozzá.




Sőt, a törpecsillag bolygói olyan közel járnak "kozmikus táncot" egymáshoz, hogy Hold-nagyságban lehet megfigyelni egyik felszínéről a másikat, ahogy az alábbi illusztrációs ábrán is látni.




Az exobolygók létezése évszázadokon át csak tudományos feltételezés volt. Az első valódi bizonyítékok csak az 1990-es évek elején kerültek elő, azóta azonban több ezer Naprendszeren kívüli égitestet azonosítottak. Bár a felfedezés nem jelenti azt, hogy idegen létformára bukkantak, az új kutatás mégis alapja lehet újabb, ilyen irányú kutatásoknak is.
 
 
0 komment , kategória:  Űrkutatás:  
Meglepően szabályosak a Mars homokdűnéi (7 kép).
  2017-02-12 19:45:22, vasárnap
 
  2012 óta rója a Mars porát a Curiosity nevű marsjáró, most éppen egy nagyon érdekes homokdűnés részen jár. Tudósok aktív dűnéknek hívják ezeket, mivel folyamatos mozgásban vannak, és nem lepi el őket az a vörös por, ami egyébként mindenre rárakódik a Mars felszínén. A marsjáró a friss galériájában meglepően szabályos homokdűnéket mutat a vörös bolygó felszínéről - olyanok a sávok, mintha külső beavatkozás igazgatta volna őket.















 
 
0 komment , kategória:  Űrkutatás:  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 76 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 5 db bejegyzés
e hónap: 103 db bejegyzés
e év: 643 db bejegyzés
Összes: 37823 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6304
  • e Hét: 80983
  • e Hónap: 442158
  • e Év: 2281177
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.