Regisztráció  Belépés
schuro.blog.xfree.hu
Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam és megértem. schuro ...
2011.11.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 111 
A Solar Impulse kísérleti repülőgép
  2017-08-27 19:11:01, vasárnap
 
  A Solar Impulse napenergiával hajtott, nagy hatótávolságú kísérleti repülőgép-projekt, melyet a svájci École Polytechnique Fédérale de Lausanne műszaki főiskolán terveztek meg 2003-ban.

A HB-SIA lajstromú repülőgép első felszállása idején, 2009. december 3., Dübendorf




A projektet Bertrand Piccard svájci fizikus és pilóta vezeti, aki másodpilótája volt annak a Breitling Orbiter nevű hőlégballonnak, amellyel egyhuzamban körberepülte a Földet 1999 márciusában Brian Jonesszal. A Solar Impulse projektben partnere és üzlettársa André Borschberg svájci pilóta és üzletember.

A Solar Impulse 1 (HB-SIA) Brüsszelben, 2011-ben




A repülőgép tervezését Piccard kezdte el 2003-ban, majd hat évvel később, 2009-ben egy körülbelül ötven fős, hat országból származó többnemzeti fejlesztőcsapatot szervezett meg, melyek munkáját megközelítőleg száz külső beszállító segíti. A fejlesztési munkákat magántőkéből finanszírozzák, a négy legnagyobb partnere a Deutsche Bank, az Omega SA, a Solvay és a Schindler Group.

A Solar Impulse 2 (HB-SIB) Svájcban, 2014-ben




Az első repülőgép (hivatalos neve Solar Impulse, svájci lajstromjele HB-SIA) egy egyfedelű, felsőszárnyas, tandemfutóműves, ultrakönnyű konstrukció volt, amely négy villanymotorjával hajtott légcsavarjainak köszönhetően önállóan képes felszállni és a levegőben maradni több mint 36 órán keresztül. Repülését egy teljes napi cikluson túl képes végrehajtani akkumulátorai segítségével, melyeket körülbelül 200 m2 összfelületű napelempanel tölt fel nappali üzemben. Nappal a napelemek, éjszakai üzemben pedig az akkumulátorok táplálják a villanymotorokat. Ezt 2010. július 7-8-án bizonyította be, mikor közel 9 órás éjszakai repülését 26 órás nappali repülés követte.

A Solar Impulse 2 (HB-SIB) a hawaii hangárban, 2016-ban




2011 júniusában a gép megtette a Brüsszel és Párizs közötti utat. Az időjárás viszontagságai miatt a gépet hagyományos erőforrásból kellett feltölteni (egy vihar miatt váratlan kitérőre kényszerült, és a felhős idő késleltette az akkumulátorok rendes feltöltését), így ez az útja nem számított rekordnak.




2013 májusa és júliusa között viszont a gép külső beavatkozás nélkül, nyugatról keletre átrepülte az Egyesült Államokat. Az utat San Francisco és New York között tette meg. Technikailag képes lett volna a teljes utat egyhuzamban megtenni, ám a 70 km/órás átlagsebesség mellett erre több napra lett volna szüksége, ami pilótát jelentősen megterhelte volna. Ezért az utat több szakaszra bontva tették meg, és a szakaszok között lehetővé tették, hogy az USA nagyvárosaiban az érdeklődők megtekinthessék a gépet.




2014-ben elkészült egy második prototípus, a Solar Impulse 2 (HB-SIB), ami több napelemet, erősebb motorokat és több más újítást kapott elődjéhez képest. 2015 márciusában a két pilóta Abu-Dzabiból indulva elkezdte a Föld körberepülését. 2015 júniusáig a repülőgép átrepülte Ázsiát, és júliusban végrehajtotta útja leghosszabb szakaszát (7212 km), Japánból Hawaiiba. A szakasz során a repülőgép akkumulátorai megsérültek, ezeket hónapokig javították. A SI2 2016. április 21-én folytatta útját, amikor Hawaiiból felszállt és április 23-án megérkezett San Francisco-ba. Az Amerikai Egyesült Államok szárazföldi területén a következő helyeken állt meg: Phoenix, Tulsa, Dayton, Lehigh Valley, és New York, ahol június 11-én szállt le. Június 20-án Piccard felszállt New York-ból, hogy átrepülje az Atlanti-óceánt, majd három nappal később, június 23-án landolt Sevillában, Spanyolországban. A következő állomás Kairó volt Egyiptomban, ahol július 13-án szállt le. Az utolsó, tizenhetedik szakaszt 2016. július 26-án teljesítette, amikor újra megérkezett Abu-Dzabiba, ezzel 40,000 km-t repülve teljesítette a Föld körüli utat.









 
 
0 komment , kategória:  Repülőgépek:  
A polgári repülés aranykora (23 kép).
  2017-08-23 22:01:21, szerda
 
  A polgári repülés robbanásszerű fejlődése a 60-as évektől mind több utazó számára nyitotta meg a világ megismerésének lehetőségét. Az interkontinentális és kontinentális járatok többé már nem számítottak szenzációnak, sokan éltek is a lehetőséggel és repülőgépre szálltak a fárasztó vonat, autó vagy hajóút helyett. Abban az időben fapados járatok a szó mai értelmében még nem léteztek, az utas kényelme és komfortérzete mindennél fontosabb volt. Az alábbi fotókon ebbe az aranykorba nyerhetünk bepillantást.

Természetes volt, hogy a repülőgépeken lehetett dohányozni




Nem sok minden változott az első osztályon 1949 óta




Rengeteg hely volt a lábaknak még turistaosztályon is, és alkoholból sem volt hiány, Delta Airlines 1959




Emeletes ágyak a repülőn




Az utaskísérők nagyon szerették a munkájukat és az utasokat.




Extra párna - nagyon szép bónusz.




Széktámlába épített digitális szórakoztató központ helyett földrajz óra köti le a gyermekek figyelmét.




A séf a repülőgépen készített friss ételt szolgált fel 1958-ban.




Ez volt a vacsora, British Airways 60-as évek.




A stewardess sonkát tálal




A stewardess a pecsenyét szeli fel




Koktélbár a British Airways járatán




Fedélzeti büfé, igazi közösségi tér a fellegek felett




Az emberek kártyáztak!






Társalgó a gépen




Pedro Rodriguez tervezte stílusos forma 60-70-es évek




Stewardessek, Iberia légitársaság






Egyenruha kalappal.




Gyönyörűek voltak




Divatos és színes egyenruhák, Delta Airlines 60-as évek




Ez a bájos ruha mint Paper ruha vált ismertté, British Airways 1967-ben



 
 
0 komment , kategória:  Repülőgépek:  
A Jak–15, szovjet vadászrepülőgép.
  2017-08-06 21:23:25, vasárnap
 
  A Jak-15, szovjet vadászrepülőgép az 1940-es évekből, melyet a Jakovlev-tervezőiroda fejlesztett ki. Az első szovjet sugárhajtású vadászgépek közé tartozik, egyike a legkisebb tömegű sugárhajtású vadászgépeknek.




A második világháború idején a Szovjetunió lemaradt a többi katonai hatalom mögött a sugárhajtású repülőgépek fejlesztésében. Nem rendelkezett egyetlen gázturbinás repülőgép-hajtóművel sem, mindössze kevéssé sikeres próbákat folytatott rakétahajtású és vegyes hajtású (dugattyús motorral hajtott kompresszort használó sugárhajtómű) repülőgépekkel. A háború utolsó szakaszában német hajtóműveket és kutatási eredményeket zsákmányolt, melyek alapján a Szovjetunió is megkezdte a sugárhajtású repülőgépek fejlesztését, és röviddel a háború befejezése után megindult a Junkers Jumo 004 és a BMW 003 hajtóművek gyártása is.




A Jakovlev-tervezőiroda már 1945 áprilisában megrendelést kapott egy Jumo 004 hajtóművel hajtott könnyű vadászrepülőgép tervezésére. A gép szokatlan elrendezésű volt, a sugárhajtómű a törzs orrában, a pilótafülke alatt helyezkedett el, az enyhén lefelé irányuló fúvócső pedig a gép törzse alatt kapott helyet (ezt a megoldást már a németek is tanulmányozták).




Ez az elrendezés lehetővé tette, hogy megőrizzék a hagyományos építésű vadászgrepülőgépek szerkezetének egy részét. Jakovlev új gépe, melynek neve eleinte Jak-Jumo volt, a Jak-3 legutolsó, fémszerkezetű sorozatán alapult. Az eredeti géphez képest főként a törzsön változtattak, kisebb módosítások történtek a szárnyon, a pilótafülkén és a kormányfelületeken, de a gép fő jellegzetességeit megőrizték.




1946-ban a repülőgépet átnevezték Jak-15-re és megkezdődtek a próbarepülések. Az első felszállást 1946. április 24-én hajtották végre, néhány órával a MiG-9 első repülése után. A gépet már 1946 szeptemberében bemutatták a tusinói légiparádén.




A repülőgép hátrányi közé tartozott - a szokásos gyerekbetegségek mellett - a rövid hatótávolság és repülési idő, a rendkívül rövid (legfeljebb 25 órás) élettartam, a hajtómű bonyolult indítása és a futóművekkel kapcsolatos fokozódó problémák, melyeket a hagyományos légcsavaros hajtásról a sugárhajtásra való áttérés okozott. Másrészt a gép vezetése egyszerű volt és hasonlított a dugattyús motoros Jak-gépekéhez, ez megkönnyítette a pilóták ismerkedését az új hajtóművel. 1947 áprilisában a Jak-15 állami vizsgálatokon szerepelt sikeresen, melynek eredményeképp megkezdődött a hadrendbe állítása és korlátozott sorozatgyártása átmeneti gyakorló vadászrepülőgépként, amíg jobb konstrukció nem állt rendelkezésre. Egyúttal a Jak-15 az első szovjet sugárhajtású vadászgép is lett. Utasítást adtak a típus továbbfejlesztésére, többek között orrkerekes futómű alkalmazására és kétüléses oktató-gyakorló gép tervezésére is, mely végül a Jak-17 megalkotásához vezetett.




Még 1946 vége előtt megindult a sorozatgyártás, melynek látványos eredményeképp 1947. május 1-jén a díszszemlén 50 Jak-15 vett részt. A legyártott repülőgépeket már szovjet RD-10-es hajtóművek hajtották. Ennek köszönhetően a gépeket vagy nem szerelték fel fegyverzettel, vagy csak egyetlen géppuskával. A Jakovlev-iroda adatai szerint a gyártás befejeztéig (1947-ig) összesen 280 gépet készítettek el, bár lehet, hogy egy részüket már Jak-17-ként fejezték be. A Jak-15-öst nem próbálták ki harci körülmények között.




Adatai:
Jelölés = Jak-15
Személyzet = 1 fő
Elrendezés = Középszárnyas, fémépítésű, behúzható hagyományos futóművel
Első felszállás = 1946. április 24.
Gyártás = 1946-1947
Hajtómű = 1 db RD-10 gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő = 8,83 kN
Fesztáv = 9,20 m
Hossz = 8,70 m
Magasság = 2,27 m
Szárnyfelület = 14,85 m2
Saját tömeg = 1852 kg
Felszálló tömeg = 2742 kg
Max. sebesség = 786 km/h
Magasság = 13 350 m
Hatótáv = 510 km (elméleti) 300 km (gyakorlati)
Fegyverzet = 1 vagy 2 NSZ-23 23 milliméteres gépágyú (60 lőszerrel) a törzs felső részén









 
 
0 komment , kategória:  Repülőgépek:  
A világ leggyorsabb utasszállító repülőgépei.
  2017-07-09 20:38:24, vasárnap
 
  1. Cessna Citation CJ3 - 769 km / h.




2. British Aerospace BAe 146-200 - 783 km / h.




3. BAC One-Eleven sorozat 500-846 km / h.




4. Tupoljev Tu-204-848 km / h.




5. Bombardier CRJ 1000 - 870 km / h.




6. McDonnell-Douglas DC8-73 - 886 km / h.




7. Il-62M - 918 km / h.




8. Airbus A330-200 - 925 km / h.




9. Boeing 747-100 - 938 km / h.




10. Gulfstream G550 - 941 km / h.




11. Hawker-Siddeley HS.121 Trident 2-973 km / h.




12. Gulfstream G650 - 981 km / h.




13. Boeing 747-8 - 988 km / h.




14. Convair 880-989 km / h.




15. Boeing 777 - 1036 km / h.




16. Boeing 787 - 1049 km / h.




17. Dassault Falcon 900 EX - 1065 km / h.




18. Bombardier Global 6000 - 1097 km / h.




19. Airbus A380 - 1087 km / h.




20. Dassault Falcon 7X - 1110 km / h.




21. Cessna Citation X - 1126 km / h.




22. Cessna Citation X + - 1153 km / h.




23. Concorde - 2179 km / h.




24. Boom szuperszonikus - 2335 km / h.




25. Tupoljev Tu-144 - 2430 km / h.



 
 
0 komment , kategória:  Repülőgépek:  
Az XB–70 Valkyrie szuperszonikus nehézbombázó.
  2017-06-26 22:16:59, hétfő
 
  Az XB-70 Valkyrie szuperszonikus nehézbombázó repülőgép, melyet az Amerikai Egyesült Államokban terveztek. Igen nagy, a hangsebesség háromszorosát meghaladó repülési sebessége és magassága védettséget jelentett a légvédelemmel szemben. A repülőgép hajtóműve és több, fontos alkatrésze megegyezett az XF-108 Rapier vadászgépével, melyet a kísérésére terveztek, de ennek már prototípusát sem építették meg. A félszárnyak külső fele 65°-ban lehajtható volt, ez javította a gép iránytartását, azaz függőleges vezérsíkként működött, amellett megnövelte a szárnyak által termelt felhajtóerőt, így a Valkyrie volt a világon a legjobb felhajtóerő-légellenállás aránnyal rendelkező szuperszonikus repülőgép (néhány vitorlázógép ebből a szempontból jobb). Az interkontinentális ballisztikus rakéták elterjedése miatt a bombázó repülőgépek veszítettek fontosságukból, Francis Gary Powers U-2-esének lelövése után pedig megkérdőjeleződött a nagy sebességű bombázók életképessége, ezért a repüléseket csak mint a szuperszonikus utasszállító repülőgépek fejlesztéséhez szolgáló SST program kísérleteit folytatták. 1966. június 8-án a második prototípus, miközben vadászgépekkel repült kötelékben, összeütközött egy F-104 Starfighterrel és lezuhant. Az első prototípus, amelyen több, a lezuhant második prototípuson már megoldott probléma kijavítatlan volt, még 33 kísérleti repülést végzett, 2,5 Mach-ra korlátozott sebességgel, mielőtt leállították. A repülőgép építésének hírére állították rendszerbe a Szovjetunióban a MiG-25-ös vadászrepülőgépeket.











 
 
0 komment , kategória:  Repülőgépek:  
Bird of Prey kísérleti repülőgép
  2017-06-26 22:12:25, hétfő
 
  A Bird of Prey egy együléses lopakodótechnológiai demonstrációs kísérleti repülőgép, melyet arra használtak, hogy teszteljenek alacsony-észlelhetőségű lopakodótechnikákat, új repülőgép-tervezési módszereket és új szerkezeti megoldásokat.




A Bird of Prey-projekt 1992-től 1999-ig futott, a repülőgép első repülése 1996-ra esett. A gépet a Star Trek tudományos-fantasztikus sorozatban szereplő Klingon űrhajóhoz való külső hasonlósága, és ugyancsak az aktív rejtőzködés alkalmazása alapján nevezték el.




A 38 repülés alatt a Bird of Prey-jel olyan módokat teszteltek, amivel kevésbé észlelhetővé válik a gép szemnek és radaroknak egyaránt. Ezen a gépen olyan új építési módokat használtak, mint például: nagy méretű kompozit elemek, a virtuális valóságban megtervezett és összegyűjtött adatok alapján való építés. A gép építésében fontos szerepet jelentett az eldobható alkatrészek lehetősége. A Bird of Prey-t 2002-ben felfedték, mert a tervtechnikái általános gyakorlattá váltak a repülőgép-gyártásban. Például - szintén a Boeing használta őket - az X-32 Joint Strike Fighter demonstráló gépben és később a X-45A UCAV-ban (Unmanned Combat Air Vehicle) prototípusában.




A repülőgép különösen előrehaladott lopakodásformákat demonstrál, mint például a "rés nélküli" kormányfelületek, amik belesimulnak a szárnyakba, hogy a radarláthatóságot csökkentsék, és egy olyan gázbeszívó-rendszer, ami szemből teljesen le van árnyékolva.



 
 
0 komment , kategória:  Repülőgépek:  
Grumman X–29 szuperszonikus kísérleti repülőgép.
  2017-06-15 20:51:54, csütörtök
 
  Grumman X-29 egy szuperszonikus kísérleti repülőgép, melyet az 1980-as években fejlesztettek ki az Egyesült Államokban, az F-5 Tiger II fődarabjainak felhasználásával. A repülőgéppel az előre nyilazott szárnyú repülőgépek viselkedését vizsgálták. Az aerodinamikailag instabilra kialakított repülőgép számítógépes irányítórendszerrel (fly-by-wire) rendelkezett, az előre nyilazott szárnyak megfelelő szilárdságát kompozit anyagok felhasználásával biztosították. A típusból két példány készült. Az első repülést 1984. december 14-én, az utolsót 1991. szeptember 30-án hajtották végre. Orosz technológiai megfelelője a Szuhoj tervezőiroda tervezte Szu-47 Berkut, előzményének pedig a német Ju 287 tekinthető.




Két X-29A készült a Grumman Aerospace Corporation üzemeiben két F-5A sárkányának felhasználásával (a 63-8372 lett 82-0003, a 65-10573 pedig 82-0049 lett), illetve az F-16 főbb részegységével. A típusban a mellső törzsszekciót és az orrfutót az F-5A-ból, a kormányfelületeket és a főfutókat az F-16-ból vették át. Az X-29 fejlesztése során jelentős mértékben alkalmaztak karbonszálas technológiát, amely a terv végrehajtása szempontjából elengedhetetlenül fontos volt. A szárnyfelek grafit-epoxigyanta kompozitból készültek, nyilazási szöge meghaladta a 33 fokot. A két megépült példányra a Grumman belső jelölése Grumman Model 712, röviden G-712 volt.




Első felszállását az Edwards légitámaszpontról végezte el 1984. december 14-én, a Grumman fő-berepülőpilótjával, Chuck Sewell-lel a fedélzetén. Egy évvel később, 1985. december 13-án ez a gép volt az első előre nyilazott szárnyú repülőgép, amely átlépte a hangsebességet vízszintes repülés közben. Az első felszállását követően négy hónap múlva a NASA már megkezdte a tesztsorozatokat végrehajtani. A típus nagyon megbízhatónak bizonyult, 1986-ban egy folyamatosan három órát meghaladó repüléskutató bevetésen vett részt. Az első gép (003) nem volt felszerelve dugóhúzó-mentőernyővel, mivel nem várták, hogy képes lesz ebbe a repülési helyzetbe kerülni. A második gépet (049) már felszerelték ezzel, amivel már biztonságosan végrehajthatták a nagy állásszögű manőversorozatokat is. A NASA kutatásai hét éven át 1991-ig folytatódtak.




Az első gép 1986-ban lett kivonva, összesen 242 fel- és leszállást hajtott végre. Végső helye a Dayton-i Amerikai Légierő Nemzeti Múzeumában, a Wright-Patterson légi támaszponton lett kialakítva. A második gép a Dryden Repüléskutató Központban, az Edwards légitámaszponton lett elhelyezve. Egy teljes méretű modell a fővárosban, a Nemzeti Légi és Űrmúzeumban kapott helyet.





 
 
0 komment , kategória:  Repülőgépek:  
A legfurcsább repülőgépek - 2. (21 kép)
  2017-06-12 18:01:51, hétfő
 
  LH-10 Ellipse kétüléses könnyű repülőgép.




F-104 Starfighter egyhajtóműves, szuperszonikus könnyű vadászrepülőgép.




Helios Prototype napenergiával hajtott pilóta nélküli kísérletirepülőgép.






Grumman X-29 szuperszonikus kísérleti repülőgép.




Arado Ar 232 teherszállító repülőgép.




McDonnell XF-85 Goblin parazita repülőgép.




Blohm & Voss BV 141 taktikai felderítő repülőgép.




Santos-Dumont 14-bis kétfedelű repülőgép.




LTV XC-142 kísérleti repülőgép.




Cobalt Co50 Valkyrie amatőr építésű légi jármű.




Douglas XB-42 Mixmaster kísérleti bombázó.




Ultrakönnyű repülőgép.




Gee Bee Model R verseny repülőgép.




Kyushu J7W1 Shinden vadászgép.




Fokker Dr. I együléses, háromfedelű vadászrepülőgép.




Northrop XP-79 repülőgép prototípus.




VVA-14 kísérleti, helyből felszálló vízi repülőgép.




Payen PA-22 kísérleti repülőgép.




Stipa-Caproni kísérleti repülőgép.




AgustaWestland Project Zero repülőgép.




SpaceShipOne rakéta-meghajtású kísérleti repülőgép.




SpaceShipTwo (SS2) szuborbitális űrrepülőgép.




Global Hawk pilóta nélküli repülőgép.




Grumman J2F Duck kétéltű, kétfedelű repülőgép.




Lockheed XFV kísérleti repülőgép.




Airbus Beluga teherszállító repülőgép.




Avro Canada VZ-9 Avrocar kísérleti repülőgép.




SNECMA C.450 Coléoptére VTOL repülőgép.




Aerodyne pilóta nélküli kísérleti repülőgép.




Flettner airplane, a repülőgép felhajtóerő helyett a Magnus-effektust használta ki, hogy a levegőbe emelkedjen.



 
 
0 komment , kategória:  Repülőgépek:  
A legfurcsább repülőgépek - 1. (20 kép)
  2017-06-12 18:00:37, hétfő
 
  NASA AD-1 repülőgép.




Lockheed Martin P-791 egy kísérleti aerosztatikus / aerodinamikai hibrid léghajó.




Bird of Prey egy együléses lopakodótechnológiai demonstrációs kísérleti repülőgép.




Douglas X-3 Stiletto sugárhajtású, transszonikus repülőgép.




Kalinin K-7 kísérleti repülőgép.




XB-35, Flying Wing kísérleti nehéz bombázó repülőgép.




Northrop Tacit Blue lopakodó repülőgép.




Edgley EA-7 Optica könnyű repülőgép.




XB-70 Valkyrie szuperszonikus nehézbombázó repülőgép.




Solar Impulse napenergiával hajtott, nagy hatótávolságú kísérletirepülőgép-projekt.




Stipa-Caproni kísérleti repülőgép.




Vought V-173 "Flying Pancake" kísérleti repülőgép.




Caproni Ca.60 utasszállító repülőgép.




M2-F1 könnyű repülőgép prototípus.




Miles M.39B Libellula kísérleti repülőgép.




Super Guppy egy nagy, szélestörzsű teherszállító repülőgép.




XB-70 Valkyrie szuperszonikus nehézbombázó repülőgép.




Proteus kísérleti repülőgép.




Maher N401DM kísérleti repülőgép.




F-82 Twin Mustang kéttörzsű vadászrepülőgép.



 
 
0 komment , kategória:  Repülőgépek:  
Az amerikai légierő repülőgépei - 2. (19 kép)
  2017-06-04 20:14:02, vasárnap
 
  Az F-16 Fighting Falcon (Harci Sólyom) negyedik generációs, egy hajtóműves vadászbombázó repülőgép. Eredetileg könnyű nappali vadászgépnek tervezték, azonban a mikroelektronika fejlődése folyamatosan tette lehetővé egyre fejlettebb fegyverek és berendezések integrációját, így napjainkban szinte minden fegyverfajtát bevethet, napszaktól és időjárástól függetlenül. Kategóriájának legsikeresebb repülőgépe.




Az F-22 Raptor amerikai gyártású nehéz vadászbombázó, a világ első ötödik generációs harci repülőgépe. Kiemelkedő manőverezőképessége, lopakodó kialakítása, fejlett avionikája és fegyverzete miatt jelenleg kevés olyan repülőgéptípus van, amely a siker reményével vehetné fel vele a harcot. Repülési képességei és manőverezőképessége a többi vadászrepülőgéppel szemben a szuperszonikus sebességtartományban is jó, utánégető használata nélkül is tartósan képes 1,5 Mach sebességgel repülni. A tolóerővektor-eltérítéssel felszerelt hajtóműve miatt igen kis sebességgel repülve is képes intenzív manőverezésre.




A Lockheed HC-130 a C-130 Hercules katonai szállító repülőgép kiterjesztett hatótávolságú, harci kutató-mentő változata. A repülőgép katasztrófavédelmi és evakuálási célokra is használható.




Sikorsky HH-60 Pave Hawk két- turboshaft motoros helikopter, keresési és mentési műveletek, katasztrófa-elhárítás és humanitárius segítségnyújtás polgári helyzetekre.




A KC-10 Extendert a McDonnell Douglas DC-10 utasszállító repülőgépből fejlesztették ki üzemanyag utántöltő repülőgépnek. Az Extender világszerte megkönnyíti az USAF-telepítéseket, mivel nem csak a harcászati vadászgépek kötelékeinek légi utántöltésére, hanem a kiszolgálásukhoz szükséges anyagok és személyzet szállítására is alkalmas. Tankolócsápos berendezéssel repül, de behúzható csőszerkezete alkalmas az US Navy és a NATO gépek feltöltésére is. A KC-10-est hivatalosan is az USAF legbiztonságosabb gépének minősítettek, mindössze egy gép veszett el földi tűz következtében.




A KC-135 Stratotanker légi utántöltő repülőgép, melyet az Amerikai Egyesült Államokban fejlesztettek ki az 1950-es években, a Boeing 707 utasszállító repülőgép átalakításával, mert az akkor szolgálatban álló, légcsavaros utántöltő repülőgépek, mint a KB-50, túl lassúak voltak az Amerikai Légierő sugárhajtású vadászrepülőgépeinek és bombázó repülőgépeinek utántöltéséhez.




A C-12 Huron kétmotoros turbólégcsavaros repülőgép. A repülőgépeket különböző feladatokhoz használják, beleértve a nagykövetség támogatását, az orvosi evakuálást, valamint az utas- és könnyű rakományszállítást.




A Lockheed MC-130 a különleges műveleti erők utánpótlására, valamint légi utántöltésre.




Boeing OC-135B Open Skies megfigyelő repülőgép.




Az RC-135 rádióelektronikai felderítő repülőgép, melyet az Egyesült Államokban a Boeing C-135 Stratolifter (a Boeing 707 katonai változata) átalakításával hoztak létre.




A Raytheon T-1 Jayhawk a haladó pilótaképzésre használt kétmotoros repülőgép.




A T-38 Talon az Amerikai Légierő elsődleges szuperszonikus kiképző repülőgépe, melyet az F-5 könnyű vadászrepülőgép kétüléses változatából fejlesztettek ki, a T-33 Shooting Star leváltására az 1950-es évek végén.




Beechcraft T-6 Texan II egy egymotoros légcsavaros kiképző repülőgép.




A Pilatus PC-12 egy egymotoros légcsavaros személy és teherszállító repülőgép.




Az U-2 Dragon Lady egy pilóta vezette, együléses, nagy magasságon repülő felderítő repülőgép, amelyet a CIA 1956-ban állított szolgálatba és később az amerikai légierő rendszeresített fényképes, majd szintetikus apertúrájú rádiólokátoros felderítésre.




A Bell UH-1N Twin Huey egy kétmotoros közepes katonai helikopter.




A VC-25A az amerikai légierő által üzemeltetett Boeing 747-200B utasszállító repülőgép átalakított változata. A géptípust magas rangú tisztviselők szállításához használják. Amikor az amerikai elnök tartózkodik a gép fedélzetén, akkor a gép hívójele Air Force One.




A Lockheed WC-130 egy közepes hatótávolságú időjárás felderítő repülőgép.




A WC-135 Constant Phoenix egy speciális repülőgép nukleáris robbantások felderítésére és azonosítására.



 
 
0 komment , kategória:  Repülőgépek:  
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 111 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 94 db bejegyzés
e év: 1734 db bejegyzés
Összes: 36991 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 10003
  • e Hét: 51476
  • e Hónap: 344830
  • e Év: 4745671
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.