Regisztráció  Belépés
eszter721.blog.xfree.hu
A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani. Egyetlen pont, melyben benne csillog a világegyetem, mint pupillán a könny." (Gyurkovics Tibor) Kovács Eszter
2011.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
(Megmentettek...)
  2016-06-23 14:40:54, csütörtök
 
  Kardos Csongor :
(Megmentettek...)


Megmentettek az esőcseppek
Letörlöm lábadról a szomorúságot
Keverednek az arcomba hulló vizek
Kívül-belül keverednek
Csorog le torkomon
Találkozások elmúlása
Meg-megálló november
Lehunyt szemed
Meg nem írt levelekre várok
Hallgatom az esőt
Lehunyt szemmel
Kívül-belül







 
 
0 komment , kategória:  Kardos Csongor  
A csend köpenyében
  2016-06-23 14:39:31, csütörtök
 
  Kardos Csongor :
A CSEND KÖPENYÉBEN


A ködös est megállt a határban
levett kalapjával a kezében.
Messze a templom halk tornya fölött
varjak kondultak a szürke, saras égen.

Süppedő, lassan olvadó hóban,
mint szomorú Turgenyev-regényben,
leomló, bő köpenyemben jártam
gyász-földön, borongva sarjadó vetésen.

És mint padláson sötétet s régi
fényképek emlékét őrző láda,
vállamra tette kezét s átölelt
a csend, a magány és távollét országa.








 
 
0 komment , kategória:  Kardos Csongor  
Az udvaron
  2013-02-01 16:52:09, péntek
 
  Kardos Csongor :
AZ UDVARON


Uram, Te ismered halandó
köntösöm lefoszló rojtjait,
reszkető kezemből éledő
vallomáslevelek sorait,
hiszen jobban ember lettél,
mint ahogyan a hó fehér.
De lehetsz bár végtelen Isten,
jóságod valamit nem ismer:
Péter könnyeit belülről.







 
 
0 komment , kategória:  Kardos Csongor  
Emlék
  2013-01-28 11:06:42, hétfő
 
  Kardos Csongor :
EMLÉK


Amikor leszállt a köd a dombok közé
és csupaszon maradtak a fák,
amikor sáros maradt a kanyargó út, mely messze visz,
és leszedték az utolsó virágot,
amikor közénk jött a süppedő avarban
a csend és a szomorúság
és varjak keringtek a szántóföld felett,
amikor elment az egyetlen, akit igazán szerettem,
eszembe jutott az Isten.







 
 
0 komment , kategória:  Kardos Csongor  
Egymaga
  2012-12-28 17:51:53, péntek
 
  Kardos Csongor :
EGYMAGA


Az ember egymaga csak a szenvedésig jut.
Akkor megáll és kuporog.
A Hold elketyeg az éjben,
a néma tenger mélyül és a mélység morog.

Ott van idő közelről nézni az árkokat,
az ablakon túli rohanást
és a szemekben megbúvó,
hidegen verítékező, alvadt délutánt.

És mégis. A remegő levelek megérzik,
vakító ezüstjük
mikor szemünkbe villantják:
a fájdalomtól görcsösen virraszt fölöttünk

valaki

Az ember egymaga csak a szenvedésig jut.
A többi
kegyelem.








 
 
0 komment , kategória:  Kardos Csongor  
Az udvaron
  2012-12-28 17:50:44, péntek
 
  Kardos Csongor :
AZ UDVARON


Uram, Te ismered halandó
köntösöm lefoszló rojtjait,
reszkető kezemből éledő
vallomáslevelek sorait,
hiszen jobban ember lettél,
mint ahogyan a hó fehér.
De lehetsz bár végtelen Isten,
jóságod valamit nem ismer:
Péter könnyeit belülről.







 
 
0 komment , kategória:  Kardos Csongor  
Feketén
  2012-12-28 17:48:26, péntek
 
  Kardos Csongor :
FEKETÉN


Lassan teljesen besötétül.
A szürke délután estévé sóhajtja magát.
Csak a testem fázós remegését tudom.
Nem vár rám senki meleg kandallóval.
Lassan lépek hideg lépcsőfokon.
Ablak a fordulóban.
Görcsös ágak kapaszkodása csillag nélküli éjbe:
ezt láthatja Isten, ha engem néz.







 
 
0 komment , kategória:  Kardos Csongor  
Imádság
  2012-12-28 17:43:35, péntek
 
  Kardos Csongor :
IMÁDSÁG


Istenem





 
 
0 komment , kategória:  Kardos Csongor  
Emlék
  2012-12-28 17:42:21, péntek
 
  Kardos Csongor :
EMLÉK


Amikor leszállt a köd a dombok közé
és csupaszon maradtak a fák,
amikor sáros maradt a kanyargó út, mely messze visz,
és leszedték az utolsó virágot,
amikor közénk jött a süppedő avarban
a csend és a szomorúság
és varjak keringtek a szántóföld felett,
amikor elment az egyetlen, akit igazán szerettem,
eszembe jutott az Isten.







 
 
0 komment , kategória:  Kardos Csongor  
Egymaga
  2012-10-22 19:04:33, hétfő
 
  Kardos Csongor :
EGYMAGA


Az ember egymaga csak a szenvedésig jut.
Akkor megáll és kuporog.
A Hold elketyeg az éjben,
a néma tenger mélyül és a mélység morog.

Ott van idő közelről nézni az árkokat,
az ablakon túli rohanást
és a szemekben megbúvó,
hidegen verítékező, alvadt délutánt.

És mégis. A remegő levelek megérzik,
vakító ezüstjük
mikor szemünkbe villantják:
a fájdalomtól görcsösen virraszt fölöttünk

valaki

Az ember egymaga csak a szenvedésig jut.
A többi
kegyelem.







 
 
0 komment , kategória:  Kardos Csongor  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 30 db bejegyzés
Összes: 15074 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 713
  • e Hét: 3298
  • e Hónap: 23962
  • e Év: 334177
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.