Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
1955.05.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Első május
  2017-04-28 12:09:15, péntek
 
  Jókai Mór

Első május

Óh be szép vagy első Május!
Zöld a mező, a fű között
Ezer millió pimpimpáré
S rajta ezer millió bogár.

Óh be szép vagy első Május!
Fák belepve virághóval,
Piros hóval a baraczkfák,
Az orgonafák lilával.

Óh be szép vagy első Május!
Lánykák szednek gyöngyvirágot
S osztogatják az ifjaknak,
Egy-egy csomót tiz krajczárért.

Óh be szép vagy első Május!
Gazda alkuszik zsidóval
Repczéjére, mely virágzik,
S gyapjujára, mely legel még.

Óh be szép vagy első Május!
Csattogány zeng minden ágon,
Dallal, illattal dús a lég.
- De nem ott ám, hol én ülök.
 
 
0 komment , kategória:  Jókai Mór versei  
A tavasz első fecskéi.
  2011-06-26 16:19:29, vasárnap
 
  Jókai Mór

A tavasz első fecskéi.

Első két hirnöke melegebb napoknak,
Első hű fecskepár, légy általam üdvöz.
Kiket boldogabb évszak előre küldöz,
Hirnökül, hogy a várt napok jőni fognak.

Házunk héja alatt itt áll régi fészked,
A fészek is olyan régi, miként a ház,
Rideg évszak el-elkerget innen téged,
De mikor visszajösz, ismét reátalálsz.

Ugy nézzük azt mindig, mint házunknak részét,
Ugy várjuk lakóját, mind családunk tagját,
Várjuk bizonyosul uj megjelenését,
Ah, a fecskék régi házuk el nem hagyják.

Nem csalogatunk mi arany kalitkába,
Csaló madár-szóval, elhintett étellel,
Szabad égen által jösz, szabadon szállva,
S hű ragaszkodásod itt bennünket fellel.

Neked két hazád van: nyugaton, keleten,
Egyiktől másikhoz kell untalan járnod,
Te tudhatod még, hogy mi a honszerelem,
Kinek szive mindig két hazáért fájhat.

Szomoru szép hangod, éneklő beszéded
Milyen sokat elmond mind a két hazáról
Panaszos szép dalod; hangoztassad bárhol,
Ki ne értené azt, ki ne értne téged?

Beszélj, beszélj! Értjük, és felelünk rája,
S nevezzük azt édes, rokon társalgásnak,
Hiszen közös veled a mi házunk tája,
S te nálunk nem zsellér, de hű házitárs vagy.

Kegyelet őrzi ez eresz alatt fészked,
Nem babona, de hit széles e hazában:
Hogy a ki le próbál onnan verni téged,
Még a tej is vérré válik poharában.
 
 
0 komment , kategória:  Jókai Mór versei  
Szent Anna - tó legendája!
  2011-06-26 16:16:02, vasárnap
 
  Jókai Mór

Szent Anna - tó legendája!

A tó vizében tündérek éltek, akik esténként a tó vizén táncolva vigadtak. Mulatozásukban azonban zavarta őket a tó melletti kápolna harangjának kongása. Csalárd módon rávettek egy legényt, hogy lopja el nekik a harangot, busás jutalom ellenében. Jutalom helyett azonban a fiút a tó vizébe fojtották és esténként tovább folytatták csábító táncukat a tó vizén sok-sok székely legényt megölve. Egyszer egy Gergő nevű székely legény megcsókolta az egyik tündérlányt, aki ezáltal elvesztette varázserejét, és feleségül ment Gergőhöz. Az ifjú pár sok kaland után visszaszerezte a harangot a tó fenekén élő tündérkirálytól. Amikor újból megkondult a harang, a tündérsereg hallá, a tündérkirály pedig varangyos békává változott.
 
 
0 komment , kategória:  Jókai Mór versei  
A Petőfi-keresők.
  2010-07-13 23:58:50, kedd
 
  Jókai Mór

A Petőfi-keresők.

Elhallgata régen a lanton a húr;
Megfogta a rozsda a kardot;
Nem zeng sem a dal, sem a véres aczél;
Sziv elfeledé, elhordta a szél:
Álom vala az csak, reggelig tartott.
Fű tudja: miért zöldebb a mezőn
Egy folton, a melyre a vér hullt?
A hagyomány tudakozza Homérrul
Azt, hol született, s ahol elholt.
Oh halva bizonynyal a dalnok.

Itt látta az egyik a földre leesni;
Ott szólt vele más a csatában;
Sirjához az útfelen búcsura járnak;
Másutt még visszakerültire várnak:
Itt él, ott holt hire támad.
Meg-megjelen! s nyomtalan úgy elenyész;
Népajk szövi róla regéit;
Itt vérnyoma; - lábnyoma ott! Halld,
Ő volt, ki e dalt zengé itt?
Oh halva bizonynyal a dalnok.

Élhetne-e hangtalan igy? Lehetett-e
Jajtalan végig élni a multat?
Hallgathat-e az, ki a gyáva türelmet
Még boldogabb években se tanulta?
Ki bátran előljárt, rémtelenül,
Az bujt-e sötétbe a rémek elül?
S arczot, alakot, ha cserélt is,
Egy dal bizonyítna felőle,
Az szólna világra, hogy él-e?
Oh halva bizonynyal a dalnok.

Csírát ver a földbül az eltemetett mag;
A régi szabadság ága fakad;
Minden, mi halott, föltámad ez évben:
Csak tégedet hágy-e az uj kor a mélyben,
Csak te maradsz-e halva magad?
Oh élve ha volnál, büszke dalodtól
Lángra lobogna a két haza most.
Hallgatsz. Bizonyítja halálodat ez.
Hű keresőd sirodra tapos.
Oh halva bizonynyal a dalnok!

(1861)
 
 
0 komment , kategória:  Jókai Mór versei  
A Szózat
  2010-07-13 23:55:51, kedd
 
  Jókai Mór

A Szózat

leforditva gyászmagyarra.

Jobb pártnak rendületlenül
Légy hive gyászmagyar!
Bölcsed itt, majdan zsirod is,
S a "fátyol", mely takar!

Te kivüled itt senkinek
Nincsen számára hely,
Alkotmány, provisorium:
Ott élned, laknod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid bora folyt,
Hol minden restóráczió
Egy ezrest elpakolt.

Itt küzdtenek borért a hős
Kortesek hadai,
Itt törtek össze poharat
Tyukodnak botjai,

Ittasság! Itten hordozák
Sáros zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
Hosszú asztal alatt.

És annyi köpeny-forgatás
S szinváltozás után
Ha senki meg nem élhet is,
Mink élünk a hazán.

S népek hazája, egységes
Osztrák birodalom,
Husz évi hizelgés kiált:
"Tányérod hadd nyalom!"

Az nem lehet, hogy annyi toll
Hiába annyit irt,
Hogy stempli, accis és trafik,
Ne legyen approbirt.

Az nem lehet, hogy ispán, pap,
Gróf, főtiszt, pressbüró,
Hiába korteskedjenek, -
S hát a sok főbiró?

Még jönni kell, még jőni fog
A muszka, ki után
Vezetni egykor küldeténk,
Vezetjük ujra tán.

Vagy menni fog, ha menni kell
A miniszterium,
S utána jön vagy Tiszapárt,
Vagy provisorium.

Már így is, úgy is penziót
Nekünk adni muszáj.
Bár kigyót-békát kiabál
Ránk sok nagy torku száj.

Légy hive rendületlenül
A jobbnak gyászmagyar!
Ez osztja most a hivatalt
S nyugdíjba ez takar.

Rajtad kívül itt senkinek
Nincsen számára hely,
Légy nagy szamár, vagy kis szamár,
Hivatalt kapnod kell.
 
 
0 komment , kategória:  Jókai Mór versei  
Legyen úgy, mint még nem volt.
  2010-07-13 23:54:35, kedd
 
  Jókai Mór

Legyen úgy, mint még nem volt.

Adja Isten, hogy a miről
Apáink csak álmot láttak,
Megérhessük a kezdetét
Egy jövendő jobb világnak:
A hol ember el nem rontja,
A mit az ég szánt javunkra,
Közös oltár építésre
Indul hiven minden munka;
Viruló föld fel az égre
S viszsza a derült égbolt,
Egymással átölelkezve,
Vált gyönyörteljes mosolyt, -
- - Legyen úgy, mint még nem volt.

Adja Isten: a jutalom
Érje eztán a híveket;
Veritéktől ázott földön
Arassanak, a kik vetnek;
Nem ingyen, nem alamizsnát
Kér e nemzet! A jobb létért
Adja vérét, veritékét,
Adja, ha kell, lelkét, éltét!
Nem kiván mást, csupán azt, hogy
Munkás kezeit feloldd:
S nem irígyel aztán többé
Sem francziát, sem angolt. -
- - Legyen úgy, mint még nem volt.

Adjon Isten egyetértést!
Hadd találjon minden testvér
Édes közös szülőföldén
Tetteinek egy nemes tért;
Se nyelv, se hit különbsége
Szíveink közt gát ne légyen!
Versenyezzünk csak a honnak
Szerelmében, az erényben.
S kiket a mult rémes álma
Oly keserűn széttagolt,
Lássuk meg a megjövendölt
Egy pásztort és egy akolt! -
- - Legyen úgy, mint még nem volt.

Legelső magyar: a király,
A második: a nemzet.
Harmadik - nincs. - E két egység
Több elosztást nem szenved.
Ha fejétől a szivéig
Egy gondolat hatja át,
- Gondolat, mely tetté válik, -
Az eggyé forrott hazát:
Megpróbálta már a fél-föld,
Megpróbálta a fél-hold,
Hogy honáért küzdve, e nép
Megtört, de meg nem hajolt!

Legyen úgy, mint hajdan volt!
 
 
0 komment , kategória:  Jókai Mór versei  
Mi hát az igaz hazafiság?
  2010-07-13 23:51:06, kedd
 
  Jókai Mór

Mi hát az igaz hazafiság?

Ejnye urambátyám, milliom lánczhordta!
A magyar nadrágot maga is eldobta?
"Ugyan hagyjon békét már tisztelt uraság,
Nem a viseletben van a hazafiság".

Igaz, intézetink, az akadémia,
A szinház, ezekre szebb lesz áldoznia.
"Ejh, mit, lirum lárom, de minek is mondja?
Igaz hazafinak másra van a gondja."

Áh, komolyabb eszmék, vasút, hitelbankok,
Gazdaság; most ezek adják a fő hangot?
"Vannak is eszembe! az ilyen eszmébűl
Vagy semmi sem lesz, vagy magában elkészül".

Tehát hirlapokban küzdünk, igyekezve
Megmutatni, hogy még nincs minden elveszve?
"De iszen hirlapnak nincsen nálam neszi:
Igaz honfi azt most kezébe sem veszi".

Vagy hát élőszóval a nép között járván
Buzditjuk hitében, és nem hagyjuk árván?
"Oh a magyar népnél fölösleges volna,
Igaz honfi rosszat fel sem tehet róla".

Tehát a szerb, román, ruthén, szlovén népnek
Hirdetjük a közös összetartást szépnek?
"Oh ezekkel ugyan ki állna vitába?
Igaz honfi erre nem is reflektál ma".

De hát urambátyám, mondja meg az égre!
Miben áll az igaz hazafiság végre?
"Miben? - Imádkozni mindennap éhomra.
Szentséges sült galamb jöjj a tányéromra!"
 
 
0 komment , kategória:  Jókai Mór versei  
Azért az "Üstököst" még is csa
  2010-06-27 16:00:08, vasárnap
 
  Jókai Mór

Azért az "Üstököst" még is csak megirom.

Akár van jó idő, akár van rosz idő,
Beteg békesség, vagy haldokló háború,
Jó kedv az országban, vagy országos ború;
Bár remény, türelem, mind fáradtan kidől:
- Azért az Üstököst mégis csak megirom.

Sok rosszat megértem, sok baj átment rajtam.
Vártam, hogy majd úgy lesz, a miként volt hajdan.
Nagy esést, inséges esztendőt átéltem,
Az telt be, mit féltem, soha mit reméltem.
- Azért az Üstököst mégis csak megírtam.

Kedves halottam volt csendes ravatalon:
Kikisértem, néztem, mint nő a sírhalom.
Ravatal gyertyája megtértemkor égett:
Irj! csinálj tréfákat, ez a mesterséged!
- Azért az Üstököst csak meg kellett írnom.

Virasztottam sokszor kedves betegemnél,
Forró lélekzése szívem körűl-lengé.
Két kezem imára kulcsolódni vágyott;
Nem lehet! irnom kell sok nagy furcsaságot.
- Azért az Üstököst csak meg kellett írnom.

Levert a kór, testem reszketett a lázba'.
Készültem a porba, lelkem megalázva.
Hallgattam, mikor üt az óra, mely zengi:
"Elég volt; - végeztél; - mehetsz már pihenni.
- Azért az Üstököst csak meg kellett írnom.

Bezártak börtönbe, négy fal közül néztem,
Hogyan tavaszodik a boldog természet.
Irigylém a koldúst, kinek nincs hol hálni,
Egeret, madarat, ki tud bújni, szállni.
- Azért az Üstököst ott is csak megírtam.

Rossz kedvü a magyar, s széles rossz kedvében
Az ő poétáit választá ki szépen.
Gyérülnek, elfogynak, kik még gondolnak ránk.
Miattad, nemzetem, ma is meghalhatnánk.
- - Azért az Üstököst most is csak megírom.

(1864)
 
 
0 komment , kategória:  Jókai Mór versei  
Óh Petőfi, ha most élnél!
  2010-06-27 15:57:47, vasárnap
 
  Jókai Mór

Óh Petőfi, ha most élnél!

Óh, Petőfi, ha most élnél,
Vajon mihez kezdenél itt?
Élnéd-e úgy a világot,
A hogy a többiek élik?
Szorultságból, mint poéta
Mit tehetnél mindenfélit?

Adnál-e ki divatlapot,
Változatos melléklettel?
Czifra bolond divatokat,
S hozzá egész tisztelettel
Irnád-e, hogy most ezt hordják,
Azt a "régit" hát feledd el!

Vagy élczlapot szerkesztenél?
Próbálgatva, hogyan lehet
Álruhában átszöktetni
Egy-egy ártatlan ötletet?
S hányni a czigánykereket,
Mikor már senki sem nevet?

Vagy beállnál, mint munkatárs
Egy-egy taposó-malomba:
Irni Schleswigről, Bismarkról
Pesti Naplóba vagy Honba?
Épen neked való volna
Ez a munka, ez a lomha!

Vagy te is ott volnál régen,
A hol a többi poéták?
Kik a lantot elhajíták,
S biztosító-, hiteladó-
Intézetekben fogyasztják -
Nem a tintát, csak a krétát.

Vagy, nem! Volnál, a ki voltál:
Ki azt mondja, mit rég mondott,
Ki nem nézte, merre úsznak?
A hol gát volt, ott átrontott,
S bámulnának nagy szemekkel, -
- Mint gyógyíthatatlan bolondot?

Az olyan eszmékre, miként
"Azok" voltak, most nincs bolt-ár;
A te lángod kihült helye
Nem tűzhely már, - csupán oltár:
- Tisztelik; de nem főznek rajt'.
De jól jártál, hogy meghaltál!
 
 
0 komment , kategória:  Jókai Mór versei  
A ki sir, és a ki nevet.
  2010-06-27 15:54:52, vasárnap
 
  Jókai Mór

A ki sir, és a ki nevet.

Nem szól belőlem a hizelkedés:
De olyan arcz, mint a nagyherczegé,[1]
Egész birodalmában volt kevés:
Ezt nem rejthetjük a véka megé.
A leghivebb história-irók
Azt mondják, hogy arczszine volt pirók,
S azon, a mi csak haj, szakál lengett,
Olyan szine volt, akár a lennek.
Gyorsan pislogó ólomszürke szem,
S befejezé az arczot ékesen
Egy olyan orr, hogyha rinóczerosz
Nyerné el, még annak se lenne rossz.
Szóval olyan csuf volt, mint az apja,
Ki arczát lefestetni nem hagyta,
Mert azt ugy tudta elfintorgatni,
Hogy nem lehetett rá pictort kapni.
Sőt még pénzt sem veretett a saját
Képére, oly jól utálta magát.
Természetében is reá ütött:
Ha felboszantották, mingyár ütött.
Szakasztott Pál czár volt, ha haragudt,
A kinél mindig bot volt az adutt.
S ha dühbe jött, az volt csak a tarka!
Akkor egész torzkép lett az arcza.

De ezért a főurak és dámák
Elhitették vele, hogy imádják.
Ujonczokat hoztak egyszer elé,
Azokat mind ő maga szerelé.
Nagy kedve telt a katonásdiba',
Nézte, hogy hol van valami hiba?
Valamennyi szij, gomb van-e rendbe',
S a patrontás jól ki van-e kenve?
Hát egyszer észrevesz a hadsorban
Egy ficzkót, ujoncz volt még a gyerek:
S azt látja, hogy a kölyök pityereg.
A nagyherczeg dühösen ráfortyan:
Ficzkó! Mi lelt? nem tudnál még szebben?
Te sirsz? Mikor puska a kezedben!»

Jámbor ujocz megvallá remegve:
Megholt anyám jutott az eszembe!
Olyan nagyon fáj itten valami,
Hogy nem tudom magamba fojtani.»
No várj! ordit reá a nagyherczeg,
Neked majd mindjárt más kedvet szerzek:
Huszonöt kancsukát rá, a mért sirt!
S majd feledi anyja temetésit.»

S odább ment a nagyherczeg, vizsgálva
Hátha még egyebet is találna?
Csakugyan lelt. - Ott a végső sorban
Egyszer csak egy ficzkó nagyot horkan,
S olyat röhög, csakúgy csuklik bele.
Hát tégedet, gaz ficzkó, mi lele?»
Már nagyherczeg, felel rá a kölyök,
Engedj meg, de most mingyárt feldülök:
Nem bánom, ha megnyuzatsz is élve,
Ily csúf pofát, mint a tied, soha
Még az apám se látott, - bruhaha!»

E szóra a sok udvaronczféle
Halálsápadtan huzódott félre. -
Mi lesz ebből? Hisz ez irtóztató!
Hol van ennek elég magas bitó?
A nagyherczeg pedig nagyot bámult,
S aztán kaczajra kelt bámultábul.
Adjatok e ficzkónak, - igy dörög,
Huszonöt rúbelt! No hát csak röhögj!»
 
 
0 komment , kategória:  Jókai Mór versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 14 db bejegyzés
e hónap: 253 db bejegyzés
e év: 811 db bejegyzés
Összes: 7299 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1087
  • e Hét: 7985
  • e Hónap: 54869
  • e Év: 218480
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.