Regisztráció  Belépés
lyzbet3.blog.xfree.hu
A sikeres ember az, aki reggel felkel, este lefekszik, és közben azt csinálja, amihez kedve van. Köszöntelek a blogomban. ...... Elizabeth
1970.10.13
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 36 
Paul Verlaine: Érzelmes dialóg
  2013-02-11 21:53:18, hétfő
 
  Paul Verlaine: Érzelmes dialóg

Magányos, ódon parkban a havon
Két árny sétál az éjben, ballagón.

Szemük holt fény, ajkuk zenéje mély,
Alig hallatszik, hogy mit is beszél?

Magányos, ódon parkban a havon
Két árnyék révedez rég múltakon.

- Eszedbe jut-e még a mámorunk?
- Hogy gondolod, oly messze már a mult!

- Nevemre néha nem dobban szived?
Lelkemről álmodsz olykor? - Azt hiszed?

- Ó üdvösségünk tűnt szép napjai,
A boldog csók! - Volt benne valami!

- Mily mély hitünk volt és mily kék egünk!
- Elszállt a hit, a komor égbe tünt!

Ballagnak ők balgán a bús uton
S csak a vak éj tűnődik szavukon.

(Juhász Gyula fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Hilde Domin: Vonuló táj
  2013-01-17 15:00:13, csütörtök
 
  Tudjon elmenni az ember,
de legyen akár a fa:
Mintha benn gyökerezne a földben,
s a táj vonulna - míg mi szilárdan állunk.
Vissza kell fojtsuk a lélegzetünket,
míg alábbhagy a szél,
és az idegen levegő keringeni kezd körülöttünk,
míg a fény, a játék, az árnyék,
a zöld meg a kék szőtte fény
fölmutatja a régi ábrákat,
s mi újra otthon vagyunk,
bárhol legyünk is,
és leülhetünk s leborulhatunk,
mintha sírjára
édesanyánknak.

/Ford.: Garai Gábor/
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Konsztantyin Szimonov: Haza
  2013-01-17 14:51:01, csütörtök
 
  Partját három óceán árja mossa,
Nagy városokkal ékes tág vidék
Csillagábrák hálójával befonva:
Győzhetetlen, hatalmas, büszke, szép.

De az utolsó gránáttal kezedben
- Ha kioldtad már, s még nem dobtad el -,
S egy perc alatt az emlékezetedben
Föl-le jár mindaz, mit feledni kell,

Akkor nem a nagy ország jut eszedbe,
Mit beutaztál - jól ismert hazád -,
De szemed, tűnő képeket keresve,
Ama gyermekkori hazádba lát.

Egy falat föld három nyírfa tövében
S messzi ösvény az, mély erdők megett,
Nyekergő komp a folyón úszva szépen,
S homokos partok, zsenge füzesek.

Ez hát a táj, ahol, hála a sorsnak,
Születtem, s ahol holtig meglelem
Földemnek azt a sarkát, mely a dús nagy
Földkerekségről is hírt ad nekem.

Igen, verhet hőség és fagy e tájon,
Gyötörhet minket éhség és hideg,
S pusztulhatunk - de míg élünk, e három
Nyírfát oda nem adjuk senkinek.

/Ford.: Garai Gábor/
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Heinrich von Morungen: Ily égi gyönyörben, örömben...
  2013-01-17 14:48:21, csütörtök
 
  Ily égi gyönyörben, örömben
soha még szivem nem vert, repesett.
Sok gondolatom feléje röppen,
madárként mind körötte lebeg,
mióta e tőle nyert
vigasz a lelkemre szállt,
általjárta szivemet.

Nincsen olyan nagy gyönyörűség,
melynél az enyém ne volna nagyobb.
Erdő és rét, föld és kék ég,
örömömmel béfogadjatok,
bennem a vágy nagy lángra kapott,
betölt csudás vigasza,
jókedvemben vigadok.

Üdv, örömöt fakasztó hír!
Csendülsz fülembe édesen.
Üdv, fájdalom, szeliden ható ir,
örömmel elegy támadsz szivemen!
A nyomodban, lám, gyönyör terem,
és a szememből harmatot
fakaszt a nagy szerelem.

Áldott az az édes óra,
áldott az a perc, az a drága nap,
mikor száját ama szóra
nyitotta, mely szivembe nyilallt,
az örömtől testem megriadt,
és úgy érzem, megnémulok
szerelme járma alatt.

/Ford.: Lator László/
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Heinrich von Morungen: Ó jaj, mit ér...
  2013-01-17 14:45:15, csütörtök
 
  Ó jaj, mit ér balgán remélve várnom,
hisz annyiszor csalódtam, s oly nagyon!
Örömtelen kell mindig tőle válnom,
s hiába már vigaszt áhitanom!
S ha, piros rózsa, fehér liliom,
előttem ül gyönyörűszép virágom,
teljes fénnyel ragyogó holdvilágom:
szememnek kéj - szivemnek fájdalom.

Nem hasonlitok én a csalfa szélre:
mint mikor elváltunk, olyan vagyok,
állhatatos már gyermekül, sok éve,
pedig fájdalmat okozott, nagyot,
mert hallgatott, s reményem elhagyott,
s bár nem hallgatva józan észre, érvre,
szerzettem sok szép dalt, báját dicsérve,
hogy elmentem, szóra se méltatott.

Annyit daloltam, annyit panaszoltam,
hogy megfáradtam már és berekedtem.
Hánykolódom, tengek szorongatottan,
mióta tiltja mondanom, szerelmem
s hűségem szivemben mily mérhetetlen.
Nem részesültem méltó jutalomban.
Ha volnék Istenért félannyi gondban,
magához venne ő még életemben.

/Ford.: Lator László/
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Leonyid Martinov: Csöndes a kert...
  2013-01-16 19:58:55, szerda
 
  Csöndes a kert, hona hallgat,
Csábít e néma bozót ma.
Halkan ad ajkat a hangnak
A helybeli hír megafonja.

Azt magyarázza: időnk szép
S jó, de sodorja a jobbat -
Egyensúlyban a föld, ég,
S fellegek elszakadoznak.

S a felhők, hallva e szókat,
Lomhán mennek a táncba,
Mind följebb gomolyodnak
Házfödelek fele szállva.

De honnan fúj ez a szél most?
Mily viharok jele támad?
Lecsapna - kering a madárhad.

Madárhad? Ej, egyszerű varjak,
Mind a fasorban alant száll.
Amott állt egykor az alvadt
Vágóhíd a folyamnál.

De a vágóhíd ma nem áll ott!
Rég nem a vér tere vár ott.
Stadiont emeltek e tájon
éppen az elmúlt nyáron!

És kapujára leszállva
A varjak népe, hiába,
Nem lel a préda nyomára,
S száll tova, meg sem állva.

Így ihleti röptük az emlék.
Jaj, ennyi eszeveszett lényt!
Öntudatuk elepedt rég,
Röptükön ég a sietség.

Szállnak, üvegszemű lények,
Ha lombok nyitnak, alélnak,
Ha eső, hó hull: ide szállnak...

Rég itt a vágóhidak álltak.

/Ford.: Garai Gábor/
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Tamási Áron: Tavaszi madárszó
  2013-01-16 19:57:59, szerda
 
  Negyven esztendő sok idő.

S Zádog Márton, az öreg nyugdíjas, negyven esztendeig tanított a faluban. Valahányan, akik ez idő alatt járták az elemi iskolát, hát azok mind emlékeztek a Zádog tanító úr okos tanítására, mely szerint kettő a fontos. Egyik az, hogy meg kell tanulni a betűvetést: a másik pedig az, hogy meg kell ismernünk saját magunkat. Vagyis magát az emberi szervezetet.

Az iskolaterem falai tele is voltak változatos ábrákkal, melyek mind az emberi test szerkezetét mutatták. Ezeken az ábrákon aztán mindenki úgy megtanulta az emberi csont vázlatát és a test működését, hogy a végén élő és holt valóságos ábra lett egyaránt.

Zádog bogaras ember, azt mondták némelyek.

Volt is némi igazság ebben: sőt, amikor negyven esztendő múltán nyugdíjba ment az öreg, ezt a csekély igazságot a körülmények igen megnövesztették. Rozzant falusi házban lakott ugyanis, az országút mellett: s mivel felesége már régen valódi csontváz volt, a rozzantság között egymagában. Nem is igen evett egyebet, csak zöldséget, tejet és mézet. S ha jött egy kicsi pénz valahonnét, azon minduntalan ábrákat vásárolt, amelyek már nemcsak az emberi test szerkezetét mutatták, hanem a különböző színes és vadon emberi fajtákat is. Pénze pedig jött-jövögetett, mert az út mellett egy kétholdas belsősége volt, amelyen gyümölcs elegendő termett, s igen más egyéb is annak a belsőségnek a kertjében.

Ezt a kertet különösen említenem kell, mert az egyik tavaszon olyan dolog történt, ami az említést akkor is szükségessé tenné, ha az a kert nem termett volna semmit.

Azon a tavaszon ugyanis, amikor vége lett a háborúnak, az öreg Zádog kiment a kertjébe, hogy a művelés megkezdése előtt ott a föld állapotát megvizsgálja. Lassú szemlélődéssel vizsgálta a földet, amely dúlt állapotban volt nagyon. Nagy sebek éktelenkedtek rajta, melyeket bombák és gránátok szaggattak belé.

- Hát ezt nehéz lesz felásni! - mondta az öreg.

Járta a földet, s ingatta folyton a fejét. Majd hirtelen megállt, és vizsgálódva nézett valamit, ami tök módjára kifordulni kívánkozott a földből. Nézte egy ideig, de aztán lehajolt, s hát egy emberi koponya fordul ki a föld színére. Felvette a koponyát, és hazavitte. Otthon már csodálkozott is, hogy a sok ábra mellől miképpen hiányozhatott idáig egy koponya. Odahelyezte az íróasztalára, egy halom könyv tetejére.

Néhány nap elmúlt.

Hanem a koponya nagyon unta magát, abban a hűvös és félhomályos szobában: s nagy unalmában azt kívánta, hogy történjék már valami vele.

S történt is.

Mert hát eljött a babonás öregasszony, aki hetenkint egyszer takarítani szokott az öregnél.

- Mi ez, Zádog úr?! - kérdezte a vénasszony.

- Meztelen emberi koponya - mondta az öreg.

- Ki hozta ide?

- Én: hadd lássa mindenki, hogy mit hordunk a vállunk között.

Jobb lesz, gondolta a vénasszony, ha nem folytatja tovább a beszédet, mert akkor magyarázni kezd az öreg Zádog s a koponya mellé odahordja ismét a tudományát is, mely a magzattól kezdve a feltámadásig lefesti az embert. Inkább cselvetés jutott eszébe.

- Balogh úr üzent Atyhából - mondta.

Ez a Balogh úr, aki abban az Atyha nevű faluban lakott, úgyszintén nyugdíjas volt, régi pénzeket és patkókat gyűjtött.

- Mit üzent? - kérdezte.

- Tessék hozzája menni, Atyhába.

Egy darabig gondolkozott az öreg Zádog, hogy vajon mi lehet azzal a bolond Baloghgal. Talán lelt az is valamit, ami az emberi természetrajzhoz tartozik: esetleg kétfejű vagy háromlábú gyermek született a faluban.

- Jó, hát elmegyek - mondta végre.

Vette a botját, és hamarosan el is ment.

- Csak holnap jövök vissza - szólott még hátra.

- Menjen csak! - mondta a vénasszony. - Addig rendben lesz a lakás.

Hát tisztogatni kezdett a vénasszony, de közben-közben olyan pillantásokat vetett a koponyára, hogy azoktól a pillantásoktól egyre jobban reszkettek mind a ketten. Végre aztán, amikor már kellő módon leszállt az alkony, nagy bátorsággal megközelítette a koponyát. Kivitte a kertbe, s ott a gizgazok között a földre dobta.

Másnap délután hazajött az öreg, s hát a koponya nincsen sehol. Hamar egy fürge gyermeket küldött a vénasszony után, hogy jöjjön hamar, mert nagy a baj.

- No, mi történt? - jött meg a vénasszony.

- Valami rablók elvitték a koponyát!

Nagy gyászban és tanácstalanul ültek, hogy a rablók csakugyan elvitték a koponyát. Aztán az öreg elszánta magát, s így szólt:

- Menjünk s keressük meg!

Elindult elöl, s a vénasszony utána. Kimentek a kertbe, s hát ámulattal látják, hogy a föld, végig a veteményes kertben, fel van mindenütt ásva.

- Hát ezt ki csinálta?! - kérdezte az öreg.

- Ma délelőtt az emberek - mondta a vénasszony.

- S hogy-mint?

- Hát az úgy volt - beszélte a vénasszony -, hogy reggeli időben valaki egy koponyát talált itten. Ennek hamar híre terjedt, s mivel sok embernek van eltűnt háborús halottja, hát azok egy-egy ásóval mind eljöttek, hogy hátha itt találnák meg.

Szinte szólani sem tudott az öreg, hogy mit csinál egy koponya.

Eljött az este.

S az emberek sokan jöttek az öreg Zádognál egybe, s arról tanakodtak valahányan, hogy vajon kinek a koponyája lehetett az a koponya, amelyik felásatta a kertet.

Az egyik ember ezt mondta s a másik amazt. De senki nem tudott bizonyosat.

Hiába nőtt azonban egyre jobban a bizonytalanság, s hiába töltötte meg tömötten a rozzant falusi házat. Hiába, mert nem tudtak szabadulni a különös koponyától, amelyik ily szorgos munkára serkentette az embereket. Vagyis mindenki elmondta újból, amit gondolt: majd elmondotta azt is, amit azelőtt a másik mondott. Egy volt csak, egyetlen személy, aki nem szólt, hanem csak hallgatott.

Figyelt és hallgatott.

Nem bölcs öreg volt az az egyetlen sem, hanem az iskolás fiú, akit a Zádog a vénasszony után szalasztott volt délután.

Múlt az idő, s nőtt egyre a rejtély.

Végre a fiú, aki akkor járt éppen második elemibe, megunta az embereket, s így szólt:

- Én gondolom, hogy kié volt ez a koponya.

- No, kié? - kérdezte az öreg Zádog.

- Hát az útbiztosé! - mondta a fiú.

- S te azt miből gondolod?

- Én abból - felelte a fiú -, hogy még holta után is dolgoztatta az embereket.

Mindenki nevetett.

Pedig valóban volt egy útbiztos, aki kegyetlen hajcsár hírében állott: s akit csakugyan ott a kert alatt ütött agyon egy gránát.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Ján Kostra: Rózsa
  2013-01-16 18:04:56, szerda
 
  Kerti sírján fenyőlomblepel,
holt a rózsa.
Hermelinje tenger hópehely
takarója.

* * *

Egytestvérek szerelem, s halál,
drága lelkek,
folyton a kedves hamvainál
görnyedeztek:

altatjátok szívetekben őt,
s az ezernyi
szép kudarcra s harcra serkenőt
keltitek ti.

Álmodik békében a virág.
A kegyetlen
idő az iszony álmain át
zúg veszetten.

S mégis megvalósul álma mind,
jobb időkben:
éjből a szépség pajzsával int
sürgetően,

és a rózsa büszke dacban ég,
s kihasadva
hozza börtönök üzenetét
a szabadba.

* * *

Kerti sírján fenyőlomblepel,
holt a rózsa.
Hermelinje tenger hópehely
takarója.

/Ford.: Garai Gábor/
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Ján Kostra: Hajnal felé...
  2013-01-16 17:58:38, szerda
 
  Hajnal felé, mikor még minden alszik,
a bolyongó járókelők léptei fölrezzentenek.
Lámpát gyújtasz, s meglátod hirtelen,
végletekig világosan
- mintha papíron fekete tussal
kirajzolódnék pontosan -
utad bolondos görbe vonalát.

S a keserűség hulláma lezúdul
reád, ki tehetetlen vagy,
s rémülten nézel föl az égre,
hol pontos törvények szerint
bontakoznak ki csillagkörutak.
S céljuk előre meghatározott.

Te kis vak állat, mit keresek itt,
kinek rajzolsz furfangos folyosókat
keresztül-kasul a virágos réteken?
Vagy megriadtan menekülsz csupán,
hisz sejted, hogy a sors
nyomodat már előre kiszagolta,
s kérlelhetetlenül lohol utánad,
míg foga közt meg nem roppan gerinced?

Ó, szánom, szánom én
ezt a szürke, szerény egérkét,
hogy irháját olyan éberen óvja.
Sohase táruljon elébe
- mintha papíron fekete tussal
kirajzolódnék pontosan -
ostobasága a menekülésének.

/Ford.: Garai Gábor/
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Heinrich von Rugge: Most útra kelek...
  2013-01-16 17:56:11, szerda
 
  Most útra kelek. Búcsúzni kell.
Sosem fájt búcsú ily nagyon:
sok jóbaráttól válok el.
Ezentúl csak szomorkodom,
mert itt marad szerelmesem.
Egyetlen jó szava nekem
bizony ezerszer kedvesebb még,
mint hogyha Rómában császár lehetnék.

/Ford.: Orbán Eszter/
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 36 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2853 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 193
  • e Hét: 1148
  • e Hónap: 5473
  • e Év: 5473
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.