Regisztráció  Belépés
skorpiolilike.blog.xfree.hu
"A szeretet és a bizalom elválaszthatatlanok! Egyik sem létezik a másik nélkül." Pné Marika
2016.01.12
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
DSIDA JENŐ: Hideg téli est
  2017-11-06 11:49:55, hétfő
 
  DSIDA JENŐ:
Hideg téli est

Életünk hulló karácsonyfáján
halkan repesnek a lángok.
Fölöttünk és bennünk hömpölyög
a hidegáramú csönd.

Mosson ki, vigyen magával
fodros hátán mindent, ami volt:
esdő várakozások meddőségét,
kulcsoltkezű, hasztalan imákat.

Hópárnás nagy fenyők alatt
üljünk le a törpék közé,
burkolózzunk a hallgatásba
s húnyjuk le félig a szemünket.

S míg csillagok kezdenek pislákolni,
töprengjünk az eljövő felől:
hogyan kellene megszólalni?
S mindent elülről kezdeni?

 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő  
Dsida Jenő: Közöttük élek
  2017-02-28 10:48:36, kedd
 
  Dsida Jenő:
Közöttük élek

Emberek barátja vagyok.
Közöttük élek és szívem kézről-kézre jár.
Ismerek gyermekeket, akik bácsinak szólítanak,
ismerek ifjakat, akikkel elborozgatok,
világra szóló terveket szövögetvén.
Ismerek leányokat, akik vidáman kacagnak tréfáimon
és búcsúzáskor megszorítják kezemet.
Ismerek kacér és komoly asszonyokat, akik ölelésem
forróságára várnak, vagy elsírják nekem szomorúságukat.
Ismerek kemény férfiakat, akiknek kérges a jobbtenyerük,
ismerek bölcseket, akik tanácsokkal látnak el.
Ismerek kötögető nagymamákat, akikhez kávézni járok
s meghatódom szerelmi emlékeiktől,
ismerek aggastyánokat, akik megsimogatnak
s ifjúságukra gondolván, szeretnek engem.
Ó, barátaim,
milyen öröm az nekem, ha találkozom
bármelyikükkel is a porzó napsütésben,
kopogó esőben, vagy zúzmarás utcai fák alatt:
szemükben látom az értelem fényét,
a felismerés gyors villanását,
örömük minden jelét!
Közöttük élek
s nevem együtt él fogalmaik közt
a fákkal, madarakkal, ünnepekkel és csillagokkal!
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő  
Dsida Jenő: Az első hó
  2017-01-14 17:32:13, szombat
 
  Dsida Jenő:
Az első hó

A kis angyalkák szürkeszín szitáján
a földre szikra lisztszemek szitálnak
s a fehér földre mosolyogva, lassan
repülnek, szállnak.

Fehér a szántás, fehér a vetés,
fehér a ház, a sövénykerítés,
fehér a sírás és a nevetés.
Minden, minden fehér!

S akkor vadul, komoran
tanyát-ácsolva feneketlen zajnak, -
az első hóba beleterpeszkednek
az első varjak.
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő  
Dsida Jenő: ZÚG AZ ŐSZI SZÉL
  2016-09-19 20:46:40, hétfő
 
  Dsida Jenő:
ZÚG AZ ŐSZI SZÉL

Könnyelmű, bolondos fajta vagyunk.
De októberben nagyon félünk.
Sápadt az arcunk, fátylas a szemünk
s begyújtjuk a lobogó nagy tüzet.

Gyümölcsök helyett kis szobánkban
a polcokra meséket rakunk,
duruzsoló, piros, érett meséket:
fehér időkre kellenek.

Gondjainkkal megtömjük a kályhát,
- hiszen annyi van, annyi van! -
rövidke négy hónapig, öt hónapig
bizton eltartanak.

Vacogva megcsókoljuk egymást.
Aztán egy egész lompos fenyő-erdőt
húzunk magunkra takarónak:
Téli álomra térünk



 
 
1 komment , kategória:  Dsida Jenő  
Dsida Jenő: A rózsa panasza
  2016-02-20 08:50:55, szombat
 
  Dsida Jenő:
A rózsa panasza

Hiába táncol már
Napsugár a kertben:
Elmult a sok vig nap,
Ezer szines ábránd,
Elmult a szerelmem,
Tavaszi szerelmem.

Elmult minden, minden,
Mint egy édes álom,
S itt kell egy pohárban
Komor falak között
Hullatni virágom,
Fiatal virágom

Hervadozva élek
Hervadt álmaimnak...
Ki tudja, - talán már
Ez a sóhajtásom
Az utolsó illat,
A búcsuzó illat.



 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő  
Dsida Jenő: Október végén
  2015-10-15 15:08:23, csütörtök
 
 



Dsida Jenő:
Október végén

Már mindig-mindig nagyobb úr az esti
felpirosító, megdidergető láz,
mely tűzrózsáit homlokomra festi.

Már mindig jobban közeleg a tél
s a ködköpenyű, széltarolta tájon
fakó paripán menekül az álom -
Lehullt a dér,
minden fehér
s csókos ereje messze jár a napnak, -
s szinte örvendek, hogy a rózsák,
a piros rózsák, íme, megmaradtak.

Mert oly szépek a rózsák,
a pirosak, a tüzesek,
mit rámcsókol a láz -
s ezek az ősszel jöttek,
s az őszben megmaradtak
és hirdetik, hogy szép a búcsuzás...

Mindegyik rózsa egy-egy emlék:
szirom, vers, séta, álom,
öröm, kacagás tűz-jele,
mely kőként áll és pörösen lobog
keresztül száz halálon...

Csak néha jön egy álmos alkony,
egy visszasíró, buta alkony
s akkor zokogva jajdulok fel:

Én jó Istenem, miért fájnak úgy
az októberi rózsák?

1924. október
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő  
Dsida Jenő: ŐSZ A SÉTATÉREN
  2014-09-29 09:35:26, hétfő
 
 



DSIDA JENŐ: ŐSZ A SÉTATÉREN

Szemem falán kívül is, belül is
ez a kietlen őszi tájkép:
sétatér.
Azok az emberek, akik most hangosan beszélve
haladnak előttem, rögtön eltűnnek a fák közt,
az a nő, aki mellettem ül a padon,
mindjárt meghal, feje félrebillen,
szeme kiszárad, húsa lehull.
Milyen egyedül leszek!

A lombok is leszállingóznak,
a jövőéviek is; fakadásuk hiábavaló.
Csak én fogok itt ülni magányosan,
céltalanul, haláltalanul sok-sok iszonyú évig.
Mindjárt elnémulok, nem lesz akihez szóljak
s azt se mondhatom el, hogy nincs akihez szóljak,
s mire nyomdagépek méhéből életre edzve
ez a vajúdó vers világra jön,
csak üveges szemek bámulják mindenünnen:
Nem lesz, aki értse.

Jaj, be keserves ez az őszi sétány!
A levegő mintha végtelen víz volna,
türkiszes árnyú, zöld tenger-medence,
hová sosem szürönközik sugár.
A fák:
sűlyedt hajók árbocai.
A bokrok:
nagy vízi pókok, óriás meduzák.
Az út:
kanyargó, nyúlós tengeri kígyó.
S a tó:
sötét álom a szívem fenekén.

 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő  
Dsida Jenő: Szeretnék
  2014-06-10 06:42:01, kedd
 
 

Dsida Jenő: Szeretnék


Szeretnék:
kimenni messze a víz partjára
s a lemenő Nappal szembenézve
nekidőlni egy fának.

Hetenként többször.

A fejemet is hátravetve
hallgatni a halk szúnyogdongást
meg a zsongó, csobogó vizet
mikor beszél a csenddel.

Úgy maradni
míg feljönnek a csillagok
és simogató ezüst fényüket
fejemre hintik.

Először egy napig maradni ott
azután két napig
azután három napig
azután mindig...
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő  
Dsida Jenő: Hajnali séta
  2014-06-08 07:47:12, vasárnap
 
  Dsida Jenő: Hajnali séta


Valahonnan a lenti síkról még füstölnek az emberi szívek.
Mi már kioltottuk a magunkét,
kék tóba mártottuk, a kormot is lemostuk.
Lám, húszegypár évesek vagyunk s máris lehetünk
bűn nélkül pajkosak,
szállunk,
mint Isten lapdái a halavány csillagok közt.
A szegfűket itt nektárral locsolták.
Az utakat itt felhőkkel vattázták.
Amint megyünk, dúsillatú piros rózsákkal csiklandozzuk
az alvó angyalok arcát,
s íme, ébredezik az egész mennyország.
- Jó reggelt, Leonardo da Vinci,
köszönjük,
hogy megfestetted a mosolyunkat.
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő  
Dsida Jenő: Az első hó
  2014-01-28 10:39:50, kedd
 
  Dsida Jenő: Az első hó

A kis angyalkák szürkeszín szitáján
a földre szikra lisztszemek szitálnak
s a fehér földre mosolyogva, lassan
repülnek, szállnak.

Fehér a szántás, fehér a vetés,
fehér a ház, a sövénykerítés,
fehér a sírás és a nevetés.
Minden, minden fehér!

S akkor vadul, komoran
tanyát-ácsolva feneketlen zajnak, -
az első hóba beleterpeszkednek
az első varjak.
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 265 db bejegyzés
e év: 265 db bejegyzés
Összes: 53017 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 708
  • e Hét: 18994
  • e Hónap: 74095
  • e Év: 74095
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.