Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
A pillanat...
  2018-01-30 18:13:40, kedd
 
 

Somlyó Zoltán :

A pillanat...


Menj, siess! A pillanat:
illó olaj, elszalad
s kialszik a tűz!

Józan észre mit se adj!
Csak előre, csak szaladj,
hogyha dolgod űz!

Évezredek tűnnek el,
de holtodig énekel
némely pillanat...

Reád ontja illatát,
bölcsőd is, meg paripád,
ringat s elragad.

Van hazúg és van igaz:
jól vigyázz, hogy melyik az,
amely a tiéd!

S ha fölkapta lelkedet,
hagyd, hogy szálljon el veled.
Szállni, ó, be szép!...

Hegyre viszen?... Mélybe ránt?...
Csak előre, sose bánd,
ha a vágyad űz!

Menj, siess! A pillanat
illó olaj - elszalad
s kialszik a tűz...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
A hó meg én...
  2018-01-26 17:28:04, péntek
 
 


Somlyó Zoltán:

A hó meg én...


Pelyhek, pelyhek: könnyű néktek!
Sohse fáztok, sohse égtek.
Mindig lejjebb szálltok;
könnyű néktek szállnotok.

Pelyhek, pelyhek, csöndvitézek!
Minden arcba belenéztek.
Csókoltok, ha kell a csók
s olvasztanak lágy kacsók.

Pelyhek, pelyhek, fehér könnyek!
Ölelői asszonyölnek,
csak reám ne szálljatok!
Álljatok meg! Álljatok!

Pehely vagyok én magam is,
fejem hazug, lábam hamis.
Én is szállok lefele
s nem gondolok már vele...







 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Csönd...
  2018-01-15 20:25:55, hétfő
 
 


Somlyó Zoltán:

Csönd...


Jó otthon ülni a szürke sarokban,
mikor esőtül nedves a vidék.
Elmélyedni a nyomtatott sorokban,
hogy szomjuhozó lelked is igyék.

Elveszni testben, csak lélekben élni,
Míg eső csapja ablaküveged.
Elfelejteni mindent - csak remélni...
Hogy csak az édes csönd legyen veled...






 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Meglelt virág...
  2017-11-27 17:54:30, hétfő
 
 


Somlyó Zoltán:

Meglelt virág...


Kerestem egyre holt, sivár utamban,
S a vágyott kincsre még soh sem lelék;
E drága kincset, hogy megérdemeljem,
Tán szenvedésem nem volt még elég!

Kerestem egyre azt a szép virágot,
Melyért szivemnek hév szerelme él,
De nem fakadt az én utamban olyan,
Mely hü szivemnek drága kincset ér.

S amit kerestem álmodó reménnyel,
Megleltem azt - egy más felhő alatt;
Megleltem azt az édes szép virágot,
Mely, fájdalom, már nem nekem fakadt!

Megleltelek bár, szép szerelmes álom,
De forró szivem ébredése - fagy . . .
Siratlak édes, elveszett virágom,
Hogy más kebelnek ékessége vagy ! . . .






 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Két szív között...
  2017-05-29 21:12:49, hétfő
 
 

Somlyó Zoltán:

Két szív között...


A szív forrong, lázad - de vár is...
Látod, hogy eljött ez a nyár is...
Hallod-e, hallod-e, kedves?

Fogd le a szíved, zárd le a szádat.
A nyár a fénybe hullott alázat.
Csitt, csitt... Légy engedelmes...

Forró a szél, hozzád nem enged. -
Köztünk a mély jázminlehellet...
Érzed-e, érzed-e, drága?

Az úton százszor elakadnak,
akik egymás felé rohannak,
nézve a hold sugarába...

Két szív suhan... S történjen bármi;
oly szép: nem remélni, de várni...
A száj ég, a szem szöge nedves...

Egy nap, egy perc egyszer majd hírt hoz...
Közeledünk... a csókhoz?... a sírhoz?...
Ki tudja, ki tudja, kedves...





 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Csak addig...
  2017-04-19 22:13:40, szerda
 
 


Somlyó Zoltán :

Csak addig...


Szeretnék addig élni,
míg élni érdemes.
Míg szívem nem öregszik,
hajam még nem deres.

Amíg öröm a munka
és tisztán lát a szem,
amíg a nap s az éjjel
mind, mind enyém leszen.

Szeretnék addig élni,
míg csábít az öröm,
míg bíztat a reménység
e földi körökön.

Míg szabad lesz a lábam
és erős két karom,
amíg az élet terhét
cipelni akarom.

Amíg a nyári szellő
szivemben lengedez -
szeretnék addig élni,
míg újra béke lesz...






 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Kincseket hoztál...
  2017-02-27 20:57:11, hétfő
 
 


Somlyó Zoltán:

Kincseket hoztál...


Kincseket hoztál nékem, asszonyom
a drága aranytálak roskadoznak.
Elfáradhattál. Ülj le és pihenj.
Már este van. A fények oszladoznak.

A kályha mellett megleled helyed,
s egy korty italt a csillogó pohárba
s ha majd leszáll az éj, elalhatol,
itt nem zavar meg külvilági lárma.

Én majd kis lábad elé borulok
és megőrizlek, mint az éber dajka.
S halkan dalolgatva majd feltűzöm
a csillagokat éjsötét hajadba.

... E csillagokat adom én neked
a kincsekért, miket hoztál, cserébe.
Hogy örökös fény ragyogjon reád,
a férfihűség ritka éterébe!







 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Arany az arannyal...
  2017-01-07 19:48:59, szombat
 
 


Somlyó Zoltán:

Arany az arannyal...


Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik forrón, szikrázó gyűrűkkel;
karperecek halmán, női bársonybőrön,
vagy dús markolatban drágamívű tőrön.

Csupa arany minden, csupa ezüst minden,
s én szerelmi kincsem rád hiába hintem:
ezüst az ezüsttel, arany az arannyal -
csak én nem játszhatom soha a hajaddal.






 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Nem hiszem el...
  2016-11-16 22:06:34, szerda
 
 


Somlyó Zoltán:

Nem hiszem el...


Nem hiszem el, hogy ez az út: az utam.
Minden bozótja idegen nekem!
Valami véletlen, hogy ideborultam
s kialudt hirtelen a szövétnekem.
Valahol valami nagy hibát csináltam
s a hiba átkát a sírig viszem el...
De hogy ez az út az én igaz utam:
nem hiszem el! Én nem hiszem el!

Idegen szavakat hajtogat az ajkam,
nem az én szavaim! Egy sem az enyém!
Valami rossz álom uralkodik rajtam,
melyből felébrednem nincs semmi remény!
Valahol valamely szómat elharaptam;
mikor?... és melyiket?... elfeledtem!... El!...
De hogy én ezekre a szavakra születtem:
nem hiszem el!... Én nem hiszem el!...

Nem hiszem el,hogy ez volt rám kimérve:
örök-tehetetlen állni egy helyütt!
Ezer szent célok közt egyikhez sem érve
várni, hogy a lélek rabsága szíven üt.
Lehet, hogy mindenek így járnak a földön,
akiket a sorsuk erre kiszemelt...
De hogy a rosszak közt nem a legjobb voltam:
nem hiszem! Nem hiszem! Sose hiszem el!
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Szeptember...
  2016-09-05 21:06:37, hétfő
 
 

Somlyó Zoltán:

Szeptember...


Mitől oly terhes minden ősz
s mért kábulunk el illatában?
S ha lágyan pereg a sok levél,
mért látjuk, hogy ott a halál van?

Ha szőlőgerezdhez nyulunk,
mért járja hő az ujjainkat?
S az érett nő mért gyengül el,
mint rózsa, mit a szél megingat?

És mint a vágyó anyaméh,
miért járunk szívig kinyílva?
S miért cseng és mért mosolyog
az érett körte, alma, szilva?

Ezt kérdi öntudatlanul
így őszidőn a gyötrött lélek.
Bámulván csöndes betűit
a kalendárjom levelének.

S míg leterítve áll az ágy
s a kályhának még lángja nincsen
az ablakon az őszi fény
beszáll s megcsúszik a kilincsen.

S kopogtatás nélkül benyit
az ősz, adója legjobb jónak;
az érett magzatot hozó
anya: a kilencedik hónap.







 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 224 db bejegyzés
e év: 2717 db bejegyzés
Összes: 14240 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 56
  • e Hét: 4888
  • e Hónap: 33066
  • e Év: 216171
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.