Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
Úttalan utak ...
  2018-01-17 20:16:08, szerda
 
 


Szomorúfűz:

Úttalan utak ...


Fátyolos a szemem,
Könnyek ülnek szempillámon
Fájdalmasan ölel az emlékezet
Fésüli arcom a csípős szél
Homály mögé bújik a fény
Gyógyulni sem tudok már,

Szerelem csillaga nem az enyém
Alkonyodik, leszáll a napom,
Szememet lassan lezárom,
Partot nem ér már csónakom,
Száll az ég felé fohászom

Minden a csöndbe dermed,
Örökre itt vagy mélyen a szívemben
Életem körülölelte életed,
Fényt árasztottál ősz fejemre
De kialudt reményed lángja
Elsodródtál messze a végtelenbe

Úttalan utakon, a felhőkön túlra,
Szívem helyén most kődarab,
Két szemem síró könnyfolyam
Lélekcsöndem messzire szárnyal
Emlék vihara útra indul
A távolságot hidakkal összeköti
Árvává lettem nálad nélkül

Még csillannak itt-ott a fények,
Közeleg az idő: súgják a szelek
Csend mindenütt - halkan ringatva
Árnyak osonnak tova az elmúlásba







 
 
0 komment , kategória:  Szomorúfűz  
Tél - hóvilág...
  2018-01-14 15:53:13, vasárnap
 
 


Szomorúfűz:

Tél - hóvilág...


Hull, szálldogál a fehér pihe, vastag takarót terít a vetésekre.
Fagyott leveleket sodor a csípős szél.
A lombokat, az örökzöldeket hóbunda takarja.
Befagyasztja a vizeket, majd újra enyhén simogat,
csak szállingóznak az apró kis fehér pillangók,
s mire leérnek, - cseppekké válnak.
Az éjszakák hideget szórnak ránk, s a hajnalokban ködtakaró borít be.

Gyenge fénye van a Napnak, ha kidugja lábát paplanja alól.
Fázósan, dideregve csivitelnek a kis madarak, köszönetet csicseregnek
a téli elemózsiáért a madáretető körül.
Zúzmara az ablaküvegen. Kopáran állnak a fák,
csak az örökzöldek virítanak a szigorú szélben.
Gyengék, sápadtak a napsugarak.

Összefolyik a föld az égbolttal. A kéményekből füst szállong.
A kertben apró kis kezek hóembert építenek, sikongva repül a hólabda.
Citerázó a szél az ablakokon, be-besusog a nyíló ajtók résein.
Hóvilág, fehérség borul erdőre, mezőre.
Csend, béke, nyugalom alatt várjuk a tavasz ébredését.






 
 
0 komment , kategória:  Szomorúfűz  
A titkok fátyola mögött...
  2018-01-07 19:40:43, vasárnap
 
 


Szomorúfűz:

A titkok fátyola mögött...


Szívedből fájdalmas sóhajok törnek fel.
A régi emlékeket könnyes szemmel idézed vissza.
Örök pillanatok. Lelkedbe fájón maró dallamok.
A szél szárnyán repülnek tova.űl

A csöndben csak a szívverésed halk üteme lüktet.
Az évek elvonulnak felettünk.
A múlandóság velünk van, kísér életünkön.
A fájdalmak mindig bennünk, csak néha csitulnak.

Hangtalan léptek.
Szemünk lehunyt pillái mögött újra éljük életünk
minden egyes pillanatát.
Álmainkban visszatérnek a szavak, mindazok,
melyeket szerettünk. Üressé válik a világunk.

Megöregszünk, elfáradunk, beleveszünk a végtelenbe.
Olykor megtorpanunk, majd tétován lépünk tovább.
Bántanak a fények, fáj a szürkeség.
Fájnak a szavak, a ki nem mondottak.

Bántanak az eltitkoltak, - sajognak.
Sírsz, mérlegelsz, nevetsz. Néha ragyogsz, szárnyalsz.
Alkonyod leáldozóban. Az ajtók bezáródnak.
Elporladsz csendben, - a múló idő szárnyalásában,
a titkok fátyola mögött.
 
 
0 komment , kategória:  Szomorúfűz  
Ajándék a pillanat...
  2018-01-02 20:16:42, kedd
 
 


Szomorúfűz:

Ajándék a pillanat...


A téli napok oly kopárak,
A hosszú perceken dérként ül a bánat
A sóhajokat messze sodorja a szél,
Az ifjúságunk vissza sosem tér

Megfakultak a színek
A tűnő álmok felett
Szívünkben él az emlékezet
A múlt pillanatai elsuhannak

A jövő nekünk még mit tartogat?
Ajándék már minden pillanat
Mit az élettől nyerhetünk:
Álomvilágban élhetünk.






 
 
0 komment , kategória:  Szomorúfűz  
December (Titkokkal teli...)
  2017-12-15 20:29:42, péntek
 
 


Szomorúfűz

December (Titkokkal teli...)


A decemberi égbolt elfelejt ragyogni.
Szép, azúrkékje szürkévé válik.
A máskor oly lágy, simogató szél
most harsogva hegedül.
A fák között, a bokrokon süvítve zokog.
A még itt-ott árválkodó leveleken
és ágakon csend és magány.
Az ablakok mögött az est titkokkal teli.
A sötétbe burkolózó házakban
tolonganak az árnyak.
Bekopogott a tél!

E hónap az ünnepeké. Rideg tekintetű a december. Újra itt a tél.
Ülök a kellemes, meleg szobában és nézek ki a kertre az ablakomon. Nézem, ahogy szállingózik a hó, decemberi eső veri a fákat, vagy deres, zúzmara borul a világra, a téli szél vad táncát figyelve.
Reggelente dér lepi a fák kopasz ágait, a bokrokat. Gubbasztva cserregnek, dideregnek a madarak. Fehér könnyet hullat az ég, a hópelyhek libegve szállingóznak. Hideg szél súg a fák ágai között. Furcsa pék a december, nagy lapátja télvarázsló - havat ráz, ha éppen arra tartja kedve. Homályos üvegszemén pislog a Nap, fehér zúzmarát lehel a Földre. Ablakomban állva - e fehér, téli világban csöndesen didergek. Itt a tél. Pihenőre tér a természet. Hókristály szórja be az örökzöld ágakat, fehéren csillámlik a dércsipke, a zúzmara, a hó. A pelyhek csendet, békességet terítenek a télre. Ünnepi fények ragyognak a szemekben, hisz e hónap az ünnepek hónapja. Télapó ünnepe és karácsonyi fények gyúlnak és égnek. Szeretet dallamai zengnek a szerető szívekben. Fények kúsznak - fények ragyognak a szemekben, az égi óceánon. A karácsony a szeretet melegét hinti szét, az égő gyertyák ragyogó fényében.
December - sokszor már fehérbe borul a világ, angyalok szállnak lelkeinkben, a hópelyhekben az álmok is életre kelnek. Dér és zúzmara, tündérek kopognak - az álmainkat teljesítve, hótakaró alá bújva. Szívünkben, lelkünkben minden fénybe borul. Csend honol bennünk, - meghitt dallamok szállnak az ünnepekben. Pára mögött pihen a telihold és a csillagok. A szeretet mindenek előtt való - ezért érdemes élni.






 
 
0 komment , kategória:  Szomorúfűz  
A végtelenbe hull …
  2017-12-07 21:14:35, csütörtök
 
 

Szomorúfűz:

A végtelenbe hull ...


Kinek sosem fájt a szíve,
Szárnyaljon messze
sorsvonatán a világ felett.
Ismét homályba öltözik a táj,
Nem ragyog most a fény, a sugár,
Tova (messze) tűntek már a csodák.

A téli hideg téged elvitt,
Én még itt vagyok, itt
Az idő úgy elillant fölöttünk,
mint a pillanat.
Az idő is hirtelen elrepül,
Lelkünkre szomorú bánat ül.
Fáj, éget, lehull: a szó elnémul,
Az álom a végtelenbe hull.







 
 
0 komment , kategória:  Szomorúfűz  
Május varázslata – új fények...
  2017-05-02 20:34:20, kedd
 
 


Szomorúfűz:

Május varázslata - új fények...


A felhők robognak az égi utakon. A földből könnyű dallamokként szállnak az illatok. Esik az eső és süt a Nap. Érdekes kapcsolat. Az ég fél szeme sír, a másik ragyogóan fénylő. Mélyen beszívom az eső és a Föld illatát. A friss fű zöld selyemsálként teríti be a határt. Csillogó gyöngyökként játszik a napfény az esőcseppekkel. Teljes virágpompában díszlik a kert, a lombok susognak a szélben. A már elvirágzó fákról sziromzápor hull a fűre. Békák csobbannak a tóban, a nádasban madarak trilláznak. Különleges varázslatok, különleges hangok. Színes a rét, virágok tarka kavalkádján igazgyöngyökként csillognak az esőcseppek. A pitypang arany virágai, mint fénylő, sugárzó napocskák. Gerlepárok évődnek, turbékolnak a lombok között, - a tető felett. Keltetnek a madarak. Vándorútjukat járják a fellegek, közöttük azúrkék az égi tenger. A nappalok tiszták, mint a kristály. A mennybolt ragyog az aranyló fényben, a napsütésben. A fák lombjai között a Nap szerteszét fröcsköli sugarát, majd az alkonyat vörösre festi a horizontot. Felhők felett szeretettel szárnyalok Feléd, az est sejtelmes fényeiben. Az ezüst holdsarló a tágas égbolton járja égi útját az éjszakában. Új fények ragyogják be a gyönyörű májust.

¤

Lement a Nap - bíbor fényével,

illatoznak a fák, a bokrok,

ontják illatukat a virágok

susognak a lombok a friss szélben

Mint égő lámpás jelenik meg a Hold

kék-ezüst fényében reszketve,

sápadtan terül felettünk a kertre

fülembe zeng a rigók éneke

csendes suttogással kúszik a szememre

az álom édes szárnya,

beleolvadva az éjszakába.







 
 
0 komment , kategória:  Szomorúfűz  
Április gyöngyei …
  2017-04-01 20:56:38, szombat
 
 


Szomorúfűz:

Április gyöngyei ...


Leng a tavaszi szél
megújulást hoz a Földre
Szárnyalón mozdul a lélek
A légben friss illatok lengnek
Repdeső madarak szállnak
a végtelen égi óceánon
Zöld-aranyban ragyog a természet
fénylik az azúrkék horizont
bodros csipkefelhők úsznak az égen
köröttük, a fodrokon átsüt a Nap
Boldogan örülünk az új tavasznak,
az ismét elérkezett áprilisnak
*
Igen az április szeszélyes és szép hónap!
A langymeleg felöltözteti a bokrokat, a fákat.
Rügyeket bontva, előcsalogatja a virágokat.
Zeng a madártrilla már hajnaltól.
Vidáman csivitelnek, örömet adva mindannyiunknak.
Bolond nappal kezdődik.
Sokszor még fagyosak a reggelek.
A felkelő nap pironkodva, vagy didereg még picit, mikor ébred.
Mosolyognak a duzzadó rügyek, kinyílnak a tavaszi virágok,
virít, illatozik az ibolya, a gyöngyvirág.
Rajtuk darazsak, bogarak, pillangók.
Hulló virágszirmokat visz a tavaszi szél, teleszórva tavaszi illatokkal.
Cikornyás felhők kergetőznek, a napsugarakkal bújócskáznak.
Az áprilisi eső könnyei hullnak.
Futva érkezik a zápor, végigfut a tájon, majd hirtelen derül ki az ég.
A napsugár arany fényt szór a tájra, mosolyt csal az arcokra.
A kertek, terek, parkok arany-zöld ruhát öltenek.
Bíborszínűek a naplementék.
Tavasz gyöngyeit szórja ránk április.







 
 
0 komment , kategória:  Szomorúfűz  
Lelkem húrjain . . .
  2017-01-29 21:07:17, vasárnap
 
 



Szomorúfűz:

Lelkem húrjain . . .


Az én lelkem messze száll a végtelenbe.
Sugarasan, körberagyogva fénnyel,
az égbolt ragyogó azúrkékjével.
Ringató érzéssel lebeg Feléd,
messziről intve, örök szeretettel,
vágyódva - szelíden.
Lelkem húrjain dallam kél,
finom hárfán játszó érzésekkel,
a ringató szeretetben.
Lelkembe zárom a fényt,
a Tőled sugárzó fényt felém.
A sugarat, az életet, az álmaimat, a létemet.
Mert hisz érdemes élnem - Temiattad, - Érted.

Szeretlek!






 
 
0 komment , kategória:  Szomorúfűz  
Bandukol a fény …
  2016-08-31 21:32:06, szerda
 
 

Szomorúfűz:

Bandukol a fény ...


A régvolt fájdalom ma egyre erősebben él.
Síró gyerek vagyok, sajgó életemmel.
Fásult magányos - tele kínokkal.
Megalázottan, félve élem mindennapjaimat.
Béklyóba kötve.

Gondjaimból újra és újra felálltam, de most olyan kilátástalan minden.
Olykor megsimogat még a Nap, de erőtlenné lettem.
Örömöm sem lelem, a szépet is egyre többször látom másnak.
Minden este én úgy fekszem le, hogy mit hoz a holnap.
Álmaim is elhagytak, sorsom összekuszálódott.
Néha még bandukol előttem a fény, de utamon már csak árnyak kísérnek.
A pirkadat elhozza a reményteli ébredést, hogy mi lesz,
hogy fel tudok e kelni, hogy feltöltődhetek e szeretettel.
Imát mondok szeretteimért, és elgondolkodom azon,
hogy vajon értem van e, ki imádkozik.
Homályos, ködös, erőtlen napok vesznek karjukba.

Álmatlan, fájdalmakkal teli éjszakák.
A hajnalhasadás sokszor talál ébren, hogy a kínzó nappalok után
újabb estébe, éjszakába lépve ékelje belém fájdalmas sorsomat.
 
 
0 komment , kategória:  Szomorúfűz  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 433 db bejegyzés
e év: 433 db bejegyzés
Összes: 12073 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 666
  • e Hét: 666
  • e Hónap: 35737
  • e Év: 35737
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.