Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Betöltöd szívemet...
  2018-02-14 21:11:03, szerda
 
 


Szomorúfűz:

Betöltöd szívemet...


Hol kezdődik és hol végződik a valóság?
Varázslat, a végtelen tér bennünk.
Csak így érdemes, - így lélegzünk együtt.
Lelkeink érintése dallamok sokasága
Izzunk, ragyogunk, szárnyalunk és lélegzünk.
Betöltöd szívemet mindenben és mindenhol
Dallamok kúsznak csendesen
Sugárzó érzéssel szívemben





 
 
0 komment , kategória:  Szomorúfűz  
Február – haldoklik a tél...
  2018-02-01 22:23:46, csütörtök
 
 


Szomorúfűz:

Február - haldoklik a tél...


Kemény fagyokat, vagy korai ébredést hoz a bekopogó február.
Még dermedtek, csípősek az éjszakák. Fakók a hajnalok - még késnek. Olykor jegesek a felhők és jégvirágok nyílnak az ablaküvegen, de lassan olvadozni kezdenek.
A párás, ködös reggel szemére húzza fagyos paplanát, de a Napocska már kacsingat. Hamarosan megszűnik az áldatlan tél, dacos haragját végleg kiadva. Még hó borítja a tájat, de a Napocskát egyre többször láthatjuk és áldott, aranyló sugaraival simogatja meg a természetet és mindannyiunkat. Az időjárás időről-időre megtréfál bennünket. Friss havat szitál fölénk, vagy jéggé dermeszt mindent. De van, hogy tavaszias hangulatot vagy nyárias zivatart hoz életünkbe. Szürke horizontot borít ránk, vagy azúrkékre festi az égbolt palettáját. Az enyhülő légben az olvadás szétszórja a hófoltokat és a nedves földet felszárítva - láthatóvá válik az újjáéledés.
Fákat tépdes a téli szél, deres lehelete olykor hódarát szitálva. Kopasz fák rázzák ágaikról a havat. A felhők ólomszínűre festik a horizontot, és az eddig fakó fények élénkülnek.
A madarak még dideregnek, de az enyhébb nappalok és a napocska megnyitja csőrüket egy kis csivitelésre - várva az új kikeletet. Rigók bújnak össze csicseregve, cinkék ringatóznak a fenyőfa örökzöld ágain - szedegetve a magokat.
A természet meleget vár. Hóvirágok dugják ki fejecskéjüket a fagyott földből - kérve a tavaszt.
Haldoklik a tél.
Drága Napfény! Hozd el hozzánk melengető sugaraidat - hozd el nekünk az új Kikeletet.






 
 
0 komment , kategória:  Szomorúfűz  
Február – Új dal fakad ...
  2018-02-01 21:21:09, csütörtök
 
 

Szomorúfűz:

Február - Új dal fakad ...


fehér dércsipkések a fák
fagyos a föld, a hajnal didereg
szürke a horizont felettünk
a lélek is szürkeségben lebeg
a tél emlékei még kísérnek
halottak még a kertek
szemünkben a remény lángjai gyúlnak
újuló dallamok szárnyalnak
a végtelen rónán át vándorolnak
a természet új dalra fakad






 
 
0 komment , kategória:  Szomorúfűz  
Úttalan utak ...
  2018-01-17 20:16:08, szerda
 
 


Szomorúfűz:

Úttalan utak ...


Fátyolos a szemem,
Könnyek ülnek szempillámon
Fájdalmasan ölel az emlékezet
Fésüli arcom a csípős szél
Homály mögé bújik a fény
Gyógyulni sem tudok már,

Szerelem csillaga nem az enyém
Alkonyodik, leszáll a napom,
Szememet lassan lezárom,
Partot nem ér már csónakom,
Száll az ég felé fohászom

Minden a csöndbe dermed,
Örökre itt vagy mélyen a szívemben
Életem körülölelte életed,
Fényt árasztottál ősz fejemre
De kialudt reményed lángja
Elsodródtál messze a végtelenbe

Úttalan utakon, a felhőkön túlra,
Szívem helyén most kődarab,
Két szemem síró könnyfolyam
Lélekcsöndem messzire szárnyal
Emlék vihara útra indul
A távolságot hidakkal összeköti
Árvává lettem nálad nélkül

Még csillannak itt-ott a fények,
Közeleg az idő: súgják a szelek
Csend mindenütt - halkan ringatva
Árnyak osonnak tova az elmúlásba







 
 
0 komment , kategória:  Szomorúfűz  
Tél - hóvilág...
  2018-01-14 15:53:13, vasárnap
 
 


Szomorúfűz:

Tél - hóvilág...


Hull, szálldogál a fehér pihe, vastag takarót terít a vetésekre.
Fagyott leveleket sodor a csípős szél.
A lombokat, az örökzöldeket hóbunda takarja.
Befagyasztja a vizeket, majd újra enyhén simogat,
csak szállingóznak az apró kis fehér pillangók,
s mire leérnek, - cseppekké válnak.
Az éjszakák hideget szórnak ránk, s a hajnalokban ködtakaró borít be.

Gyenge fénye van a Napnak, ha kidugja lábát paplanja alól.
Fázósan, dideregve csivitelnek a kis madarak, köszönetet csicseregnek
a téli elemózsiáért a madáretető körül.
Zúzmara az ablaküvegen. Kopáran állnak a fák,
csak az örökzöldek virítanak a szigorú szélben.
Gyengék, sápadtak a napsugarak.

Összefolyik a föld az égbolttal. A kéményekből füst szállong.
A kertben apró kis kezek hóembert építenek, sikongva repül a hólabda.
Citerázó a szél az ablakokon, be-besusog a nyíló ajtók résein.
Hóvilág, fehérség borul erdőre, mezőre.
Csend, béke, nyugalom alatt várjuk a tavasz ébredését.






 
 
0 komment , kategória:  Szomorúfűz  
A titkok fátyola mögött...
  2018-01-07 19:40:43, vasárnap
 
 


Szomorúfűz:

A titkok fátyola mögött...


Szívedből fájdalmas sóhajok törnek fel.
A régi emlékeket könnyes szemmel idézed vissza.
Örök pillanatok. Lelkedbe fájón maró dallamok.
A szél szárnyán repülnek tova.űl

A csöndben csak a szívverésed halk üteme lüktet.
Az évek elvonulnak felettünk.
A múlandóság velünk van, kísér életünkön.
A fájdalmak mindig bennünk, csak néha csitulnak.

Hangtalan léptek.
Szemünk lehunyt pillái mögött újra éljük életünk
minden egyes pillanatát.
Álmainkban visszatérnek a szavak, mindazok,
melyeket szerettünk. Üressé válik a világunk.

Megöregszünk, elfáradunk, beleveszünk a végtelenbe.
Olykor megtorpanunk, majd tétován lépünk tovább.
Bántanak a fények, fáj a szürkeség.
Fájnak a szavak, a ki nem mondottak.

Bántanak az eltitkoltak, - sajognak.
Sírsz, mérlegelsz, nevetsz. Néha ragyogsz, szárnyalsz.
Alkonyod leáldozóban. Az ajtók bezáródnak.
Elporladsz csendben, - a múló idő szárnyalásában,
a titkok fátyola mögött.
 
 
0 komment , kategória:  Szomorúfűz  
Ajándék a pillanat...
  2018-01-02 20:16:42, kedd
 
 


Szomorúfűz:

Ajándék a pillanat...


A téli napok oly kopárak,
A hosszú perceken dérként ül a bánat
A sóhajokat messze sodorja a szél,
Az ifjúságunk vissza sosem tér

Megfakultak a színek
A tűnő álmok felett
Szívünkben él az emlékezet
A múlt pillanatai elsuhannak

A jövő nekünk még mit tartogat?
Ajándék már minden pillanat
Mit az élettől nyerhetünk:
Álomvilágban élhetünk.






 
 
0 komment , kategória:  Szomorúfűz  
December (Titkokkal teli...)
  2017-12-15 20:29:42, péntek
 
 


Szomorúfűz

December (Titkokkal teli...)


A decemberi égbolt elfelejt ragyogni.
Szép, azúrkékje szürkévé válik.
A máskor oly lágy, simogató szél
most harsogva hegedül.
A fák között, a bokrokon süvítve zokog.
A még itt-ott árválkodó leveleken
és ágakon csend és magány.
Az ablakok mögött az est titkokkal teli.
A sötétbe burkolózó házakban
tolonganak az árnyak.
Bekopogott a tél!

E hónap az ünnepeké. Rideg tekintetű a december. Újra itt a tél.
Ülök a kellemes, meleg szobában és nézek ki a kertre az ablakomon. Nézem, ahogy szállingózik a hó, decemberi eső veri a fákat, vagy deres, zúzmara borul a világra, a téli szél vad táncát figyelve.
Reggelente dér lepi a fák kopasz ágait, a bokrokat. Gubbasztva cserregnek, dideregnek a madarak. Fehér könnyet hullat az ég, a hópelyhek libegve szállingóznak. Hideg szél súg a fák ágai között. Furcsa pék a december, nagy lapátja télvarázsló - havat ráz, ha éppen arra tartja kedve. Homályos üvegszemén pislog a Nap, fehér zúzmarát lehel a Földre. Ablakomban állva - e fehér, téli világban csöndesen didergek. Itt a tél. Pihenőre tér a természet. Hókristály szórja be az örökzöld ágakat, fehéren csillámlik a dércsipke, a zúzmara, a hó. A pelyhek csendet, békességet terítenek a télre. Ünnepi fények ragyognak a szemekben, hisz e hónap az ünnepek hónapja. Télapó ünnepe és karácsonyi fények gyúlnak és égnek. Szeretet dallamai zengnek a szerető szívekben. Fények kúsznak - fények ragyognak a szemekben, az égi óceánon. A karácsony a szeretet melegét hinti szét, az égő gyertyák ragyogó fényében.
December - sokszor már fehérbe borul a világ, angyalok szállnak lelkeinkben, a hópelyhekben az álmok is életre kelnek. Dér és zúzmara, tündérek kopognak - az álmainkat teljesítve, hótakaró alá bújva. Szívünkben, lelkünkben minden fénybe borul. Csend honol bennünk, - meghitt dallamok szállnak az ünnepekben. Pára mögött pihen a telihold és a csillagok. A szeretet mindenek előtt való - ezért érdemes élni.






 
 
0 komment , kategória:  Szomorúfűz  
A végtelenbe hull …
  2017-12-07 21:14:35, csütörtök
 
 

Szomorúfűz:

A végtelenbe hull ...


Kinek sosem fájt a szíve,
Szárnyaljon messze
sorsvonatán a világ felett.
Ismét homályba öltözik a táj,
Nem ragyog most a fény, a sugár,
Tova (messze) tűntek már a csodák.

A téli hideg téged elvitt,
Én még itt vagyok, itt
Az idő úgy elillant fölöttünk,
mint a pillanat.
Az idő is hirtelen elrepül,
Lelkünkre szomorú bánat ül.
Fáj, éget, lehull: a szó elnémul,
Az álom a végtelenbe hull.







 
 
0 komment , kategória:  Szomorúfűz  
Május varázslata – új fények...
  2017-05-02 20:34:20, kedd
 
 


Szomorúfűz:

Május varázslata - új fények...


A felhők robognak az égi utakon. A földből könnyű dallamokként szállnak az illatok. Esik az eső és süt a Nap. Érdekes kapcsolat. Az ég fél szeme sír, a másik ragyogóan fénylő. Mélyen beszívom az eső és a Föld illatát. A friss fű zöld selyemsálként teríti be a határt. Csillogó gyöngyökként játszik a napfény az esőcseppekkel. Teljes virágpompában díszlik a kert, a lombok susognak a szélben. A már elvirágzó fákról sziromzápor hull a fűre. Békák csobbannak a tóban, a nádasban madarak trilláznak. Különleges varázslatok, különleges hangok. Színes a rét, virágok tarka kavalkádján igazgyöngyökként csillognak az esőcseppek. A pitypang arany virágai, mint fénylő, sugárzó napocskák. Gerlepárok évődnek, turbékolnak a lombok között, - a tető felett. Keltetnek a madarak. Vándorútjukat járják a fellegek, közöttük azúrkék az égi tenger. A nappalok tiszták, mint a kristály. A mennybolt ragyog az aranyló fényben, a napsütésben. A fák lombjai között a Nap szerteszét fröcsköli sugarát, majd az alkonyat vörösre festi a horizontot. Felhők felett szeretettel szárnyalok Feléd, az est sejtelmes fényeiben. Az ezüst holdsarló a tágas égbolton járja égi útját az éjszakában. Új fények ragyogják be a gyönyörű májust.

¤

Lement a Nap - bíbor fényével,

illatoznak a fák, a bokrok,

ontják illatukat a virágok

susognak a lombok a friss szélben

Mint égő lámpás jelenik meg a Hold

kék-ezüst fényében reszketve,

sápadtan terül felettünk a kertre

fülembe zeng a rigók éneke

csendes suttogással kúszik a szememre

az álom édes szárnya,

beleolvadva az éjszakába.







 
 
0 komment , kategória:  Szomorúfűz  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 480 db bejegyzés
e év: 1215 db bejegyzés
Összes: 12818 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 790
  • e Hét: 7961
  • e Hónap: 32736
  • e Év: 83941
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.