Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Az elfeledett falu
  2012-07-18 19:51:03, szerda
 
  Malonyai Dezső: Magyar falu
.


Bálint Dániel
...... ........Az elfeledett falu


Valahol egyszer nem is oly régen,
kicsiny falumban oly jó volt.
Egyszerű emberek lakták azt mindig,
a házaik mélyén béke honolt.

Piros volt arcuk, erős a karjuk,
a nap edzette minden tagjukat.
szegények voltak, egyszerűn éltek,
jókedvvel élve a fárasztó napokat.

Nevettek sokat, és köszöntek egyre,
ha valamely úton találkoztak.
Nem hallottad őket, sose veszekedve,
a csöndes faluban nyugodtak voltak.

Mohos volt a nád a házak tetején,
fecske fészkelt az ereszhéj alatt.
S az emberek székeket kerítvén,
összeültek este, a kiskapuk alatt.

Szerették a földet, becsülték a munkát,
mégse volt soha, sietős a dolguk.
Nem találtál ottan gondozatlan portát,
még ha nem is volt semmi vagyonuk.

Tudták még mi a hit, szeretet, becsület,
mért is lettek volna irigyek egymásra?
Hiszen a szomszéd adott kenyeret,
ha a másiknak nem volt vacsorára.

Ha módjuk volt rája, jól járták a táncot,
kiöltözve akkor, szépen ünneplőbe.
Sok fiatal talált magának párt ott,
borízűen dalolva, a fekete éjbe.

Eltűnt már a falu, város lett belőle,
megfizetve árát, a nagy fejlődésnek.
Ideges emberek rohangálnak benne,
s ha tehetik rögtön, összeveszekednek.

Enyém ez a falu, vagy talán a tied,
felteheted a kérdést nyugton magadnak.
Hisz a régi emberek, s a tisztesség
a falvakkal együtt a feledésbe múltak.

...... ........... .....

 
 
0 komment , kategória:  Bálint Dániel  
Borivók fohásza
  2012-07-18 19:45:17, szerda
 
  ...... ........... ............


Bálint Dániel
...... ..........Borivók fohásza


Dionüszosz antik Isten,
én most hozzád fordulok,
drága nedűd finom kincsét
tőlem soha meg ne vond!

Elfeledték a nevedet,
más lépett a helyedbe,
hőn áhított nektárod lett
Krisztusunknak szent vére.

Orgiáid mámorából
csak az emlék él tovább,
vad nimfákból leányka vált
elveszítve kegyurát.

Az új Isten mérsékletes,
nagyon félti a borát,
a pincékben ébren őrköd
a sok szürkebarát.

Allah nagy és jóságos,
mégsem erősebb nálad,
hívő ember bort ugyan nem,
de bikavért kívánhat.

Látod-látod ó, nagy Isten
maradandót alkottál,
mikor a sok szőlőszemből
ily nemeset álmodtál.

Legyen a bor ó, vagy új
vörös, rozé, vagy fehér,
borívóknak dicshimnusza
hozzád mindig fel-felér.

Áldásodat kérem mostan
minden egyes tőkére,
teli hordó sorakozzon
valamennyi pincébe.

Ajánlom mindenkinek, aki a bort szereti.

...... .......

 
 
0 komment , kategória:  Bálint Dániel  
Élet és halál
  2012-07-18 19:38:50, szerda
 
  Sóti László:Élet és halál
...... .....


Bálint Dániel
...... ..........Élet és halál


Az élet furcsa játék, minek tétje nagyban megy,
Hatalmas ajándék, mit könnyen élsz te meg.
Sok-sok lehetőség öröm és derű,
De ha nem élsz vele nagyon keserű.

Lehet édes mint csók mit kedvesed ad,
Vagy mint derűs hajnal mikor meghasad.
Ám lehet az hideg mint téli fagy,
Ha kiket szeretsz mind faképnél hagy.

Szerencse fia vagy, vagy a balsorsé?
Eldönti az élet, mert ő a krupié.
Ő osztja a zsetont és ő veszi el,
Így történik ez meg, most az mindenkivel...

Hatalmas kockázat e földi játékban,
Nagy lehetőségek a túlvilágban.
Ha a kocka fordul és vesztésre állsz,
Koporsóba zár be téged a halál.

De mikor már minden véget ért,
megfizettél már minden vétkedért,
Nem érhet több bánat már
Mert eljött érted a halál...

...... ........... .............

 
 
0 komment , kategória:  Bálint Dániel  
Az ivócimborám
  2012-07-18 19:29:46, szerda
 
  Pólya Tibor: Borozgatók
...... ...........


Bálint Dániel
...... ........Az ivócimborám
Nem tudom, mit mondjak neked, te jó barát,
kivel együtt ittuk meg pincénknek jó borát.

Ott nevettünk sokat, tölgyfa asztal mellett,
mulattunk eleget, csak muzsika kellett.

Rávettünk pár leányt, és néhány cimborát,
vigadják át velünk, ezt a szép éjszakát.

Bíztam mindig benned, sose voltál rest,
ha átmentem hozzád adtál egy felest.

Igaz barát vagy te, bár néha nem is tudom,
én vagyok barátod, vagy netalán a borom...

Nem is mondok semmit, megsértődsz most nagyon,
főleg ha jöttödkor egy hordóm sincsen csapon.

Azt tudom, feltalálod gyorsan te magadat,
lopótökkel szívod ki az adagodat.

Kicsit megcsipkedtelek, e tréfás sorokkal,
tudom nem haragszol, egyetértesz azzal.

...... ........... ........... ........... ..............

 
 
0 komment , kategória:  Bálint Dániel  
Apa és fia
  2012-07-18 19:28:49, szerda
 
  ...... ........... .......


Bálint Dániel
...... ...........Apa és fia


Mondja, mért dolgozzak apám,
hisz munkám mit sem ér.
Miért szenvedünk annyit,
azé a néhány garasért?

Folyton csak dolgozzunk,
és sohasem pihenünk.
Munkánk gyümölcséből,
ám mégsem mi eszünk.

Csendesebben édes fiam,
még valaki meghallja.
Nem szeretném hogy te is,
vasrácsoknak légy rabja.

Fáradtságos munka,
nékünk egész napunk.
S fizetségül bérnek,
verejtéket kapunk.

"ez a mi sorsunk,
ez a mi végzetünk"
ezt mondta nagyapám,
s apámmal is így éltünk.

Tisztelettel édes apám,
most nincsen igaza.
Nem rabszolgák vagyunk,
kiknek nincsen szava.

Ne féltsen engemet,
vagyunk sokan ifjak.
Kik nem nyugszanak abba,
hogy csöndbe maradjanak.

Bízzon édes apám,
a lelkes ifjakban.
Higgyen a munkában,
megedzett karokban.

Szabadnak mondanak,
mégis szolgák vagyunk.
Míg ez így fog lenni,
addig nem nyughatunk.
...... ........... ........... ........... ......

 
 
0 komment , kategória:  Bálint Dániel  
A gazda bánata
  2012-07-18 19:22:56, szerda
 
  Kolonics gobelin:Tanyasi csönd
...... ........... ........


Bálint Dániel
...... ...........A gazda bánata


Sóhajt a vénember háza teraszán,
nyomot hagyott a múlt, ráncos homlokán.
Szomorúan néz szét, a parlagos földeken,
ekéje rozsdásan, a sarokban pihen.

Elsétál portáján, és szomorkodva látja,
miként lett semmivé, minden munkássága.
Üres már a szérű, padlás, és a kamra,
pincében sincs hordó, csak korhadt ászokfa.

Nem tehet ő róla, ezt hozta a rendszer,
magyar gabonája senkinek sem kell.
Nem kell a teje, hízója, marhája,
kukoricán nevelt, kacsa s liba mája.

Napszámosa sincs már, kit fogadhatna fel,
adóhivatal mindtől, papirost követel!
Megkeserítették ezzel, az öreg életét,
fel kellet számolni, néki már mindenét.

Sírva fakad szegény, nehéz már a lelke,
multikkal versenyre, ő hogyan is kelne?
Alig van piac már, ahová mehetne,
kevés a vevő is, ki friss portékát venne.

Él még a remény, a szívének mélyén,
ha kinéz az ablakon, fiára tekintvén.
Ő még fiatal most, büszke, és erős,
Don Quijote talán, vagy egy hős?

Ott van ő, a makacs, konok gyermek,
ki még mostan is, a múltba tekinget.
Lelkesen dolgozik, gyűjtöget, és tervez,
apja gazdasága, újra nagy és szép lesz.

Hiszi azt komolyan, hogy lehet még jobb,
ha majd mindenki, másképpen gondolkod`.
Megbecsüljük egymás, kemény munkáját,
s meggondolva költjük, a munkánknak árát.

Nem rohanunk mindjárt, a hatalmas multikhoz,
ki nekünk olcsón, sokféle szennyet hozz.
Kaphatsz ott mérgező, tejport és paprikát,
import tojást, és szava` lejárt sonkát.

Inkább menj piacra, henteshez, és máshoz
ki a termelőktől, majd friss árut hozz.
Éljen a sok paraszt, legyen munkájuk hát,
hogy te is jóízűen, fogyaszd a vacsorád.

Össze kell most fogni, hajtogatja egyre,
magyar termékre védjegyet, ahogy Kossuth tette.
Vásároljunk hazait, segítsük hát egymást,
teremtsünk magunknak, munkahelyet, s munkát.

Ezt gondolja, s mondja, ő konok gyermek,
s aki hallja tőle, rajta csak nevetget.
Más világ van most már, ne a múltba élj
lehetetlent mástól, ezért ne is kérj.

Mindenki azt mondja, régen milyen jó volt,
de, hogy sorsán segítene, ahhoz ő már holt.
Most tekints magadba, s döntsd el te,
emez ifjú hős lesz vagy egy Don Quijote?

...... ........... ........... ..........

 
 
0 komment , kategória:  Bálint Dániel  
Búcsú nagyanyámtól
  2012-07-18 19:21:54, szerda
 
  ...... ........... .............


Bálint Dániel
...... .........Búcsú nagyanyámtól


Ó nagyanyám, te jó lélek,
sírok most is úgy beszélek,
zokogás az életem,
nyugtot én nem lelhetem.

Miért hagytál el, ó engemet?
Választottad a kék eget,
könny folyik az arcomon,
keserű a bánatom.

Temetőbe ha kimegyek,
hantod mellé letérdelek,
rád gondolok én ottan,
miként ülök a porban.

Nem értem én az életet,
mért mentek el, akik szerettek,
miért mindig az megy el,
aki után könnyezel...

...... ...........

 
 
0 komment , kategória:  Bálint Dániel  
Az öreganyó
  2012-07-18 19:18:51, szerda
 
 
Bálint Dániel
Az öreganyó


Tiszta hó pihen, a sötét hanton,
bús gyász dala szól, a törött lanton.
Csendesen búg, a sírok közt a szél,
öreg kereszt előtt, egy anyóka üldögél.

Csillogó könnyeit, a kendője nyeli el,
s a fekete perzsára, a hó rászemetel.
Gubbaszt és nézi a sötét keresztet,
alatta fekszik az, kit valaha szeretett.

Kérges kezeiben rózsafüzért morzsol,
míg ajka halkan rövid imát mormol.
Eszébe jut a kép a régi szeretőről,
majd egy másik a gondoskodó férjről.

Ó, hogyha láthatnád, gondolja magában,
tenmagadat látom, a kisunokánkban.
Deli legény lett ő, amilyen te akkor voltál,
mikor még pajkosan, a jegykedőmért jártál.

Fiaid jól vannak, kár volt úgy aggódnod,
legkisebb maradt itt, ki rólam gondoskod`.
Eképpen imádkoz`, emlékszik és mesél,
s magában legbelül, már megváltást remél.

Változik az idő, a szél is dühösen fú,
mindjárt elkezdődik, az égiháború.
Észre veszi ezt, lassan az anyóka,
s elindul a hóban, botra támaszkodva.

Nehezen halad már, óvatosan lépdel,
arca elé húzva a perzsát, remegő kezével.
Csikorgott, ropogott, a hó a csizma alatt,
míg a hófúvásban, haza felé haladt.

Megkönnyebbül mikor, beteszi az ajtót,
kizárva a hideget, a szelet, és a hót.
Vállkendőről eztán, lerázza a havat,
majd reszkető kézzel, gyufa után matat.

meggyulladt a láng, s kitágul a fény,
apró lángok játszanak a száraz venyigén.
melengető lángok elé, az anyóka leül,
imára font kezekkel, szépen elszenderül.

 
 
0 komment , kategória:  Bálint Dániel  
Az öreganyó
  2012-07-18 19:18:46, szerda
 
 
Bálint Dániel
Az öreganyó


Tiszta hó pihen, a sötét hanton,
bús gyász dala szól, a törött lanton.
Csendesen búg, a sírok közt a szél,
öreg kereszt előtt, egy anyóka üldögél.

Csillogó könnyeit, a kendője nyeli el,
s a fekete perzsára, a hó rászemetel.
Gubbaszt és nézi a sötét keresztet,
alatta fekszik az, kit valaha szeretett.

Kérges kezeiben rózsafüzért morzsol,
míg ajka halkan rövid imát mormol.
Eszébe jut a kép a régi szeretőről,
majd egy másik a gondoskodó férjről.

Ó, hogyha láthatnád, gondolja magában,
tenmagadat látom, a kisunokánkban.
Deli legény lett ő, amilyen te akkor voltál,
mikor még pajkosan, a jegykedőmért jártál.

Fiaid jól vannak, kár volt úgy aggódnod,
legkisebb maradt itt, ki rólam gondoskod`.
Eképpen imádkoz`, emlékszik és mesél,
s magában legbelül, már megváltást remél.

Változik az idő, a szél is dühösen fú,
mindjárt elkezdődik, az égiháború.
Észre veszi ezt, lassan az anyóka,
s elindul a hóban, botra támaszkodva.

Nehezen halad már, óvatosan lépdel,
arca elé húzva a perzsát, remegő kezével.
Csikorgott, ropogott, a hó a csizma alatt,
míg a hófúvásban, haza felé haladt.

Megkönnyebbül mikor, beteszi az ajtót,
kizárva a hideget, a szelet, és a hót.
Vállkendőről eztán, lerázza a havat,
majd reszkető kézzel, gyufa után matat.

meggyulladt a láng, s kitágul a fény,
apró lángok játszanak a száraz venyigén.
melengető lángok elé, az anyóka leül,
imára font kezekkel, szépen elszenderül.

 
 
0 komment , kategória:  Bálint Dániel  
Lángoló égbolt
  2012-07-18 19:09:49, szerda
 
 
Bálint Dániel
Lángoló égbolt

Vörös kakas száll az éjbe,
füstös pernyét hord a szél.
Vén regősnek törött kobza
a jövőről így mesél:

Elég volt a tespedésből,
elfogyott már a kenyér.
Sírhat a sok édesanya,
ha gyermeke enni kér.

Sátrakban él a fél ország,
kinek arca szenny és kín.
Az egykor hős nemzet mostan,
szűkölve nyög a sebén.

Talpra áll egy édesanya,
keze kérges, szeme gyász.
Tűzet szít és vasat izzaszt,
karja remeg, mégis jár.

Izzó vasból kardot hív,
életre az éhhalál.
Csecsemője teste fölött,
a kard most már vérben jár.

Elindul a véres kard,
ezrek felé tíz, majd száz.
Minden ember szíve dobban,
erőt add a méla gyász.

Hevül a sok érc és fém,
gyűlölet és akarat.
Fejsze, kassza éle vájja,
a sötétben az utat.

Vad düh lángol a szemekben,
a kezekben fáklya ég.
Tomboló tűz álla bosszút,
az elvett otthonokért.

Lángtengerben ég az ország,
arany színben porlad el.
Üszke helyén új fű sarjad,
benne madár énekel.

Lám a kasza most rendet vág,
a fejsze is házat ácsol.
A növekvő új vetésben
kicsiny gyermek bukdácsol.

 
 
0 komment , kategória:  Bálint Dániel  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 7 db bejegyzés
e év: 47 db bejegyzés
Összes: 4789 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 244
  • e Hét: 7257
  • e Hónap: 35459
  • e Év: 97235
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.