Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 49 
Szeresd a csendet...
  2017-10-15 21:10:18, vasárnap
 
 



Szuhanics Albert:

Szeresd a csendet...


Szeresd a csendet, hisz lényed tükre sík,
belső békéd szellők szárnyán száll feléd,
boldogsághoz fél mosoly is épp elég,
kóbor álmok foszló leple lebben így.

Szeresd a nyugodt délutánok csendjét,
hol méla, fülledt erdők lombja zúgva,
füledbe néma titkait megsúgja,
s vén kövek közt bukdácsol bús jelenlét.

Szeresd a csendet, míg víz tükre sima,
ilyenkor jól jön egy felszálló ima
s a belső béke oly végtelen mint tér.

Ha elhagynak a felesleges szavak,
egy régi vágy a szívedben ott marad,
s szerelmed a fájó múltból visszatér.





 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Hatvan évesen...
  2017-10-15 20:43:32, vasárnap
 
 


Szuhanics Albert:

Hatvan évesen...


Hatvan évnek súlya nyomja vállam,
húszat töltök, nem újdonság nálam,
harmadik ez húsz évből a sorban,
az is rég volt, mikor negyven voltam!

Már hatvan év szállt el fejem felett,
hajam őszül, de kezem nem remeg,
én megteszem, amit csak tehetek,
mégis érzem, tán erőm kevesebb...

A hatvanas éveim taposom,
hogy itt tartok, ámulok magamon,
mert a szívem, a lelkem fiatal,
mint a zöld lomb, ha jő egy zivatar.

Reggel mikor a tükörbe nézek,
bizony látom, hogy szállnak az évek
fölöttem is, hisz nem az néz vissza,
ki ifjú volt, s olyan naiv, tiszta.

Bölcsebb lettem, mert ki él, tapasztal,
s az esze is hosszabb pár arasszal,
de mindenkor jó újra remélni,
s szeretetben, békességben élni...

Mögöttem van hatvan évem terhe,
nem cipelem, leteszem egy helyre,
könnyű szívvel megyek tovább-tovább,
várnak még rám új utak, s új csodák!






 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Október vége...
  2017-10-04 21:41:22, szerda
 
 


Szuhanics Albert:

Október vége...


Lassan bizony októbernek vége,
és az évszak halad tél felé.
Még hörpintünk a bágyadt napsütésbe.
s minden korty a szomjas emberé.

Látod ma már ajándék a napfény,
a melengető langyos levegő.
Hol szélcsend ül rá fáradt vállaimra,
s már feldíszítve vár a temető.

Kimegyek a halottak napjára,
mécsest, gyertyát, virágot viszek.
Megtisztelni, akik eltávoztak,
mert él a lelkük, én ebben hiszek!

Gyertyafények pislognak az éjben,
mint égnek tükre, sírkertünk olyan.
Csillagként világít sok fény lenn,
az égi otthon, s földi egyben van.

Emlékezem, míg a mécsest nézem,
élőn táncol most a kicsi láng.
Bár eltávoztak rokonaim régen,
az emlékük bennem él tovább!

Tovább él a lelkük fenn a mennyben,
ahonnan a sorsunk figyelik.
Talán ők lesznek a jövő nemzedéke,
sok közülük újra születik...

A fáradt test megpihen a földben
hús a földhöz, csont a kőhöz tart.
Visszaadjuk maradványunk rögnek,
testünket, mely kiállt sok vihart.

Ősz virága, elmúlás virága,
díszíti a kedves hantokat.
Anyaföldünk e fájó szegletjén,
feltámasztunk régi arcokat.

Még egy napra ismét köztünk élnek,
úgy feléled az emlékezet.
Szinte érzem, sok elhunyt családtag,
mellettem áll, ím megérkezett...

És e napon megnyílnak a kapuk
az idők síkján visszaléphetünk.
Úgy éreztük, elfeledtük őket,
de rájövünk, örökké szeretünk!

Örökké szeretünk, sorsnak vándorai,
nem halunk meg, mert az élet él.
Csak fáradt testünk, földnek ajándéka,
egyedül az, ami elalél...!






 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Felsajdul az ősz...
  2017-10-03 21:12:50, kedd
 
 


Szuhanics Albert:

Felsajdul az ősz...


Én nem mondom el senkinek,
hogy erre van a kis liget,
hol gyakran ültem egy padon,
sok hűvös, őszi alkonyon...

Én nem mondom el senkinek,
már rajtad kívül..., csak neked,
hogy felsajdul az ősz bennem,
ha nálad nélkül kell lennem...

Én nem mondom el senkinek,
a tavasz frissen elsiet,
míg forró széllel jő a nyár,
rád árva szívem nem talál...

Én nem mondom el senkinek,
az ősz sóhaja mily hideg,
de mégis forrón ég a vágy,
ha átkarollak, s csókod lágy...

Én nem mondom el, nem hiszik,
hogy ilyesmi még létezik,
egy pillantás, egy villanás,
az ősz ködében tűzvarázs...

Én nem mondom, azt hiszem,
de ránk talált a szerelem,
bár dér lepi sötét hajunk,
már új tavaszról álmodunk...

Én nem mondom el senkinek,
hogy merre van a kis liget,
hol gyakran ülünk egy padon,
sok boldog, őszi alkonyon...





 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Maradj még ...
  2017-07-15 22:29:53, szombat
 
 


Szuhanics Albert:

Maradj még ...


Maradj még
csak egy percet kérek,
hogy egy kicsit lopva
a szemedbe nézzek.

Maradj még
néhány órát velem,
sétálgatunk csendben,
s foghatod a kezem.

Maradj még,
csak egy éjszakára,
össze is bújhatnánk
talán nem hiába...

Maradj még
mellettem egy hétig,
közben látni fogod
élni milyen szép itt.

Maradj még
s szállnak a hónapok,
mire szíved vágyik
mindent megadhatok.

Maradj még
száz szerelmes évet,
e nagy boldogsághoz
előttünk az élet...






 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Szép szavak csokra...
  2017-07-03 22:31:46, hétfő
 
 


Szuhanics Albert :

Szép szavak csokra...


Szép szavakból csokrot kötnék,
mint virággal hozzád jönnék,
átnyújtanám szeretettel,
néked adom, kérlek, vedd el!

A szép szavak, mint a folyók,
olykor összekapaszkodók,
találkoznak kis patakok,
így születnek nagy folyamok.

Megfürdik a lelkünk abban
a sugárzó szófolyamban,
mert ha mind szívből fakadnak,
gyógyítanak, tanítanak.

...Bölcsességre, szeretetre,
bátorságra, dicső tettre,
mint virágot nagy csokorba,
szedjük szép szavaink sorba!

Kertünk legszebbik virága,
a vallomás rózsaszála,
véle tárjuk ki szívünket,
boldogítván kedvesünket!





 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
A csalódás kertje...
  2017-06-11 21:04:26, vasárnap
 
 


Szuhanics Albert:

A csalódás kertje...


A csalódás kertje
rózsákkal van telve,
mi fehér s ártatlan,
fájdalom van abban.

Tűzpiros a rózsa,
mint csalódott orca,
bús lélek fájdalma,
s büszkeség árnyalja.

Aranysárga rózsák
szirmaikban hordják
remények éveit,
hamvadnak fényeik.

Ha rózsaszín szirma,
arra az van írva:
szívek álmok szárnyán
epednek el árván.

Mindent, mi titok ma,
takarja fa lombja,
árvácska könnyet ejt,
gyöngyvirág elfelejt.

A csalódás kertje
mélyére terelne,
csipkés indák alatt
fojtogat, fojtogat...

A kerítés mögött
pipacs nyílik, vörös,
ami reád nevet,
ne félj, van ki szeret!

Nárcisznak véld magad,
mert az büszke, szabad,
s felfedez egy szempár,
forró szívébe zár...

Vess el bút, fájdalmat,
azok bús ártalmak,
hol szívek nem árvák,
új szeretőd vár rád.

A csalódás kertje
bús illattal telve,
ezt a mételyt hagy el,
megújult szíveddel...






 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Ugye sírsz te is...
  2017-06-06 22:17:50, kedd
 
 


Szuhanics Albert:

Ugye sírsz te is...


Ugye sírsz te is,
magányos éjszakán.
Ugye szíved fáj,
valaki után.

Ugye nem leled,
sehol helyedet.
Visz a képzelet,
sír az éj veled.

Fáj a szerelem,
vérzik a szíved.
Mert ő nem szeret,
s el nem érheted.

Ugye sírsz te is,
fázik lelked most.
Ugye, hogy a könny,
minden kínt kimos.

Tán csak egy költő
érez úgy, mint te.
Kinek mindenre
van érző szíve.

Látod, hogy sír ő,
úgy ahogyan te.
Mert a szerelme,
sosem lesz vele.

De az álmában,
ott van ő vele.
Kéz a kézben jár
véle kedvese.

Kéz a kézben jár,
csókkal ontja el.
Fénye ráragyog,
könnye önti el.

Ugye sírsz te is,
álmod boldogság.
Örömkönnyeket,
forró szíved ád.

Ugye sírsz te is,
hogyha sírni kell.
Lelkünk könnyebbül,
s mindent elvisel.





 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Neked adom...
  2017-05-08 20:39:16, hétfő
 
 


Szuhanics Albert:

Neked adom...


Neked adom a hajnal sugarát,
s a felfénylő rózsafelleget.
Az éj emlékét, álmok halk szavát,
én így vallok szerelmet neked.

Tiéd a csend, mely lelkem tölti el,
e zöld sziget, hol mély az óceán.
Én nem cserélnék soha senkivel,
ha ott örökkön te várnál reám!

Neked adom szívdobbanásaim,
összes titkom megosztom veled.
Az életem, ifjonti álmaim,
mindent-mindent átadok neked!

Könnyeimet, mely eláztatta párnám,
sok magányos, fájó éjjelen.
Neked adom, forró csókod várván,
csak ajkad nyújtsd szomjazón nekem!

Neked adom én az életem,
ennél többet már nem adhatok.
Szeress nagyon, szép szerelmesem,
mert nélküled én halott vagyok!






 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Egy szál virág Anyák napján...
  2017-05-08 19:34:58, hétfő
 
 


Szuhanics Albert:

Egy szál virág Anyák napján...


Olyan szép ez a nap, az égbolt is kékebb,
kedves Édesanyám köszöntelek téged!
Rohannak az évek, deresedik hajam,
de gyermeknek érzem még melletted magam.

Mert világra hoztál, felneveltél engem,
s emlékek tengere hullámzik énbennem,
átjárja szívemet a szeretet, s hála,
felöltözik lelkem ünneplő ruhába.

Eme szál virágot fogadd el Anyukám,
virítson tenálad Anyák napja után,
hirdesse, köszöntőm nem csak ma érvényes,
én mindegyik napon megköszöntenélek!

Köszönöm hogy féltő szeretettel nézel,
anyai szív vezet, mit utánam érzel,
én oly boldog vagyok, ha nálad lehetek,
s maradnék örökké szerető gyermeked!






 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 49 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 457 db bejegyzés
e év: 2744 db bejegyzés
Összes: 11166 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2236
  • e Hét: 11054
  • e Hónap: 37101
  • e Év: 394316
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.