Belépés
lyzbet3.blog.xfree.hu
A sikeres ember az, aki reggel felkel, este lefekszik, és közben azt csinálja, amihez kedve van. Köszöntelek a blogomban. ...... Elizabeth
1970.10.13
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
Maradandóság a változásban
  2012-02-21 22:30:04, kedd
 
  Maradna, ah, csak egy órát
ez a zsenge áradat!
De már szirmot záporoz rád
röptében a langy nyugat.
Örüljek a zöldnek újra,
mely árnyával üdített?
Hull az őszben megfakúlva
és szétszórják a szelek.

Ha gyümölcs kell, gyorsan, bátran
nyúljon érte a kezed!
Ez itt érik, s már nyomában
csiráznak a többiek;
drága völgyed minden felhő-
szakadással változik,
és kétszer a tovalejtő
vízben ember nem úszik.

S nézd magadat! Ami nemrég
kő volt, örök szirt-darab,
mindig más-más szemmel szemlélsz
palotákat, falakat.
Hol az ajak, mely a csókban
máskor gyógyulást talált,
és amely a szirtbozótban
zergét játszott, hol a láb?

A szelíd és dolgos ujjak
a mozgékony, könnyű kéz,
a tagozott alakúlat
eltűnt, más lett az egész.
S ami, helyére nyomulván,
most viseli nevedet,
úgy érkezett, mint egy hullám,
s az elemhez úgy siet.

Kezdet és Vég halhatatlan
egység, fond csak össze, fond!
Röppenj tova, még gyorsabban.
mint ők, te a tárgyakon!
Hogy örök a Vers hatalma,
hála érte, köszönet:
tartalmát a szíved adja
s a formát a szellemed.
 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang von Goethe   
A boszorkánymester inasa
  2012-02-21 22:28:40, kedd
 
  Hej, a vén boszorkánymester
Elment végre valahára,
Mozdúlj szellemhad, ez egyszer
Az inas parancsszavára.
A mit szól és művel,
Jól megfigyelém
És szellemerővel
Csodát teszek én.
Lábra, ábra!
Ott a meder,
Itt a veder!
Nyakra főre
Hozd a vizet, töltsd a kádba
Szavam szerint feredőre.

Jer vén seprő, zúgban álló!
Öltsd fel ezt az ócska rongyot,
Régen vagy már hű szolgáló,
Végezd pontig, a mit mondok.
Alól nőjjön lábad,
Nőjjön fön fejed,
Hamar töltsd a kádat,
Eredj, merj vizet.
Lábra, ábra!
Ott a meder,
Itt a veder.
Nyakra főre
Hozd a vizet, öntsd a kádba
Szavam szerint, feredőre.

Lám, alá a parthoz szalad,
Lám a vedret vízbe dönti.
Meri, hozza egy szusz alatt,
Ujra meri, ujra önti.
Másodikat fordúl,
Soha ily csudát!
A medencze csordúl,
Színig van a kád.
Állj meg! Állj meg!
Elég ennyi!
Térj pihenni
Ős helyedben!
Jaj most érzem! Rémlet száll meg:
A varázsszót elfeledtem!

A szót, melyre visszaölti
Ős formáját, zúgba állva...
Megint hozza, folyton tölti!
Jaj, csak már seprővé válna!
Megint siet, fordúl,
Itt van ujra már!
Jaj, ezer folyóbúl
Zúg felém az ár.
Nem! Nem hagyom
E bolondot,
Neki rontok,
Ez gyalázat.
Jaj, hogy néz most, félek nagyon!
Milyen szemek! Mily ábrázat!

Óh, te pokol ádáz fattyja!
Nem fürdő ez, ez vízözön.
Már a vizek áradatja
Keresztűlfut a küszöbön!
Bárgyu dorong, vessző,
Légy, a mi valál,
Átkozott vén seprő.
Szóra meg nem áll.
Hagyod abba
Seprő-ember?
Van ám fegyver
Markomban itt!
Állj meg, mondom, vén darab fa,
Vagy e fejsze ketté hasít!

Lám, megint jő, vizet ontva,
No most, rajta, lesz itt halál!
Nesze manó, dőlj a porba!
Fejsze csattan, fejsze talál.
Volt seprő, de nincsen,
Ketté vágtam, haj!
Hála, uram isten,
Nincs már semmi baj.
De, mit látok!
Mindkét darab
Im lábra kap,
Éled, mozdúl...
Ketten vannak! Oh mily átok!
Ki segél ki ily bajombúl?

És hogy futnak! Csurog minden,
Szoba, terem, küszöb, lépcső.
Uram, mester! Baj van itten!
Oh jövel már! - Itt jő, itt jő!
Jaj, segíts e vészben,
Oh, ez egyszer csak,
Lelkeket idéztem
S most ők az urak! -
- Zúgba, sarkba
Seprű! Ott állj!
Légy, mi voltál,
Add ki lelked.
Szellemcélra, szolgálatra
Csak a mester szava kelthet


Dóczy Lajos fordítása.
 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang von Goethe   
A bolond végszava
  2012-02-21 22:26:57, kedd
 
  Sokszor, hiszem, kitettem magamér',
S eb bánja, hogyha senki sem dicsér.
Mit elhibáz az élet, rend szerint
Idővel nyélbe szokta ütni mind.
Ha butaságért tapsokat kapok,
Úgy nevetek, hogy majd megpukkadok.
S ha szidnak olyanért, mit jól csinálok ─
Csak hallom s ebben semmit sem találok.
Ha egy hatalmas kéz nyakamba csap,
Úgy teszek, mintha tréfa volna csak.
De merjen ilyent holmi magam-fajta,
Megemleget, úgy vágok végig rajta.
Ha visz a kerék, él'tem dáridó
És danolok in dulci jubilo.
Ha meg legázol, mindjárt, még a porbúl
Kiáltok: Várjatok, már vissza fordúl.
Ha élvezem a víg, napos tavaszt,
Nem tépelődöm, hogy majd tél fagyaszt,
S mikor pelyhedzve hull alá a hó,
Az jut eszembe, hogy szánkázni jó.
A sorsot szidd akár, akár dicsérd,
Azért a nap nem áll meg kedvedért
S megy, mendegél, akard vagy ne akard,
Mint régen, a míg életedbe' tart.
Az úr, a szolga sírja széleig
Kél, fekszik, öltözik meg vetkezik;
Mindenki, bármily kaptafára készül,
Eszik, iszik és temetkezik végül.
Azért ne férjen hozzád semmi gond,
S lehetsz olyan okos, mint én bolond.

Dóczy Lajos fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang von Goethe   
A boldog házaspár
  2012-02-21 22:25:35, kedd
 
  Megadta ég immáron
A régen várt esőt.
Jer, nézzük, édes párom,
A megujúlt mezőt.
Határt csak a távolság
Kéklő homálya vet.
Itt lakik a boldogság,
Itt a hű szeretet.

E fehér galambpár itt
A lúgasig röpűl,
Hol ibolyavirág nyit
Napfényes fű közűl.
Egymásnak csokrot ottan
Először szakitánk,
Ott tört ki, mit titokban
Tápláltunk rég, a láng.

S hogy a kedvelt «Igenre»
Áldást mondott a pap,
Kéz kézbe hazamenve
Mily boldog volt e nap!
Új csillag járt az égen,
Új fénybe' kelt a hold,
Az egész föld egy éden,
Mely nékünk nyitva volt.

És hány ezer pecsétet
Nyomtunk a frigyre még!
Tanúja föld meg ég lett.
Erdő, hegyomladék,
A pagony és a hámor,
A rét virága is,
S tüzét elvitte Ámor
A lenge nádba is.

Igy éldegéltünk ketten...
Ketten? A szám hamis.
Alig hogy észrevettem,
Voltunk már hárman is.
S jött még két, három pajtás.
Az ibrik főve főtt ─
S most mind e zsenge hajtás
Régen fejünkre nőtt.

Nézd csak, a bükkös árnyán,
Hol patak búj elé,
A zöld tisztás határán
A szép új ház kié?
Párjának vaj' ki rakta
E fészket? Senki más,
Mint az a serény gazda,
A mi fiunk, Tamás.

S ott, hol szirtből kiérve
A megszorúlt folyam
A malom kerekére
Zudúltan átrohan?...
Szép molnárnét hiába
Hogy annyi dal dicsér,
Mert lányunk árnyékába
Közűlük egy se fér.

De hol a templom árnyán
Oly mély-setét a fű,
S az égre ─ külön állván ─
Mutat a nagy fenyű:
Ott kis halottainknak
Korai végzete
Vonja pillantatinkat
A földről ég fele.

A dombon hullámozva
Villognak fegyverek ─
Ott jön s a békét hozza
A honvédő sereg.
Mellén érdemkeresztet
Hordván, elől ki jő?
Fiúnkra emlékeztet ─
Károly! Úgy-e hogy ő!

Ő boldog, hogy megtére,
Arája boldogabb,
S a béke ünnepére
Egy szép párt áld a pap.
S te lakodalmi tánczra
Fonsz három koszorút:
Viseli a két lányka
És kedvencz kis fiúd.

Síp, dob közt ujra látjuk
Az aranyos időt,
Mikor kettesbe jártuk,
Mint boldog szeretők.
És aztán, esztendőre ─
- Szemem mily messze lát!
Viszünk keresztelőre
Fiút meg unokát!

Dóczy Lajos fordításai
 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang von Goethe   
Szellemek éneke a vizek felett
  2012-02-21 22:24:12, kedd
 
  Az emberi lélek
A víznek mása.
Mennyekből jön le,
Mennyekre száll föl,
S a földre vissza
Kell jönnie ismét
Váltva örökkön.

A szikla falán ha
Leömlik a kristály
Sugár magasból,
Párázó habbal
Porzik alá
S a síma szirttől
Enyhén fogadva,
Felhőlepelben
Halkan zúgva
Omlik a mélybe.

Ha bércz-fokokba
Ütközik árja,
Haragos tajtékkal
Serczeg alá
Fokról-fokra.
A sík mederben,
A völgy mezőin
Lassan hömpölyg
S a síma tóban
Mind az éji csillag
Füröszti arczát.

A szél a hullám
Hő szeretője.
Fenékig fölkavarja
Tajtékra szítja.

Oh emberi lélek!
Hogy hasonlítsz a vízhez,
Oh emberi végzet!
Hogy hasonlítsz a szélhez!
 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang von Goethe   
Életszabály
  2012-02-21 22:22:49, kedd
 
  Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
a múlttal nem szabad törődnöd,
s mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
minthogyha újjászülten élnél;

Mit akar? -kérdd meg minden naptól,
és minden nap felel majd akkor;

Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni;
főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre.
 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang von Goethe   
A kiválasztotthoz
  2012-02-21 22:22:16, kedd
 
  Kéz a kézben, ajk az ajkon,
kedves lányka, hű legyél.
Zátonyok közt kell suhanjon
párod még, de célhoz ér;
és ha csónakját kikötve
vihar múltán rád akad,
verje meg az ég örökre,
hogyha nem veled marad.

Aki bátran vág a célnak,
félig el is érte már,
az éjtől a gyáva fél csak,
ragyog a csillagsugár.
Melletted lustán heverve
gondok ülnék lelkemet,
míg itt messze, nagysietve
érted mindent megteszek.

Már a völgyet megtaláltam,
ahová együtt megyünk,
hol a folyó vize lágyan
siklik, ha a nap letűnt.
Nyárfák állongnak a réten,
bükkfa, cserjés árnyat ad,
és a liget rejtekében
tán egy kunyhó is akad
 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang von Goethe   
A kis vízcsöpp
  2012-02-21 22:21:31, kedd
 
  A földre kell hullni a csöppnek,
nedvet visz zsenge virágnak,
forrással tovább göröghet,
örvendeztet halacskákat,
ő kell patakba, malomhoz,
a folyókban hajót hordoz,
s hol lelnénk a tengerekre,
ha a kis csöpp nem létezne?

(Eörsi István fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang von Goethe   
JOHANN WOLFGANG GOETHE versei
  2012-02-21 22:20:53, kedd
 
  Rád gondolok

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol
az útakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben ha néma csend borul rám,
téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!

fordította: Szabó Lőrinc
 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang von Goethe   
JOHANN WOLFGANG GOETHE versei
  2012-02-21 22:19:59, kedd
 
  Goethe

Őszi érzés

Dúsabban, venyige,
lobogd be kövérebb
zölddel ablakom rácsait!
Buggyanj, bogyó! fürt,
érj hamarabb, érj
még ragyogóbbra, telibbre!
Titeket költöget Nap-Anyánk
búcsúzó szeme, titeket becéz
a szelíd ég gyümölcshozó
bősége, titeket
hűt a baráti
hold varázslehelete,
és tireátok
hull, oh, e szemekből
az örök, éltető szerelem
bőharmatú könnye!

(Ford.: Szabó Lőrinc)
 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang von Goethe   
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2853 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 20
  • e Hét: 284
  • e Hónap: 2426
  • e Év: 61720
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.