Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Világot írni
  2014-08-09 13:06:11, szombat
 
 
Bella István:
...... .......Világot írni



Köveket hoztam haza Szibériából
meg nyírfakéregéjt, s pár száműzött virágot
lepréselve egy könyvben; hósivatagából
kivesztek a szavak, s csak a télláncolt virágok
kihűlő teste hagyott valami fagymaszat
írást maga után...
De bárha kiszakadt
lélegzeted a szó, nem magát a világot
akartad írni mindig: fa-fát, láng-lángot,
a lehetetlent, tilos- és hiánymagadat?!

Írnék én nyírfakéregre is, ha azt lehet.
Mint a fegyencek. De bárha nyárfa lenne
- én, boldog - minden versem. Megéli a telet,
s élő fény marad minden levele, sejtje.
Ükére üt vissza: az emberi nemre,
így előre: az egyetlenegyszer egyre
- rám, rád, őrá - ki milliárdszor lehet,
de csak most él, most hal, és most szeret,
végtelenét a mostba lehelve.

És mentem ott. Ég alatt. Föld felett.
Hogy megtaláljam. Ne hagyjam a földben.
De nem moccant. És nem adott jelet.
És nem mozdult egyetlenegy göröngy sem.
Csönd és napfény zuhogott. Fölöttem
homokpergő ég, napsárga márga.
Körben a tajga. Némán. Szuronyos-zölden.
Mint rettenetes, fölzúgó kaszárnya.

Ezután csak nyárfáim szeretem.
Az októberes fákat. Csontmagányuk.
Szikkadt mosolyuk. Őszös, levéltelen
lombjaikat. Szájtalan susogásuk.
Ezután csak csontjaik ölelem.
Akár a földben ölelném apámat.
Porlik az idő. Malmok: könyörtelen
kötvények s rigók bérlik koponyámat.

Azt szeretném, ha nem lenne szavam
semmire sem, és minden megénedne.
A csönd, ha csönd, konduljon hangtalan
de üsse át a földet harangnyelve.
Kongat a szív is, öröklét-telente
az emberéjben, ha ég-föld máglyapiros...

Dobd el, emberfia, a versem! Kezedben
füstöl, föllángol, ég a papiros.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Esti ima
  2014-08-09 13:04:04, szombat
 
 
Bella István:
...... .......Esti ima


Ha nem alszol velem,
meghalok, úgy hiszem,
le se hunyom szemem,
elfog a félelem,
oly csönd, oly jégverem-
nagy csönd lesz hirtelen,
hogy azt is hihetem,
megállott a szívem,
s valaki végtelen
szem néz rám hidegen
és rezzenéstelen,
és csak a Nem, a Nem,
folyik át hűvösen,
hidegen eremen,
a semmit nézdelem,
nézem a semmiben,
ahogy valamisen
néz a valamiben
valami semmisem,
hát ne hagyj énvelem,
aludj mindig velem,
életem életű
életem élete,
Egyetlen Kérelem,
ébredj mindig velem!
 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Tudsz e még világul?
  2014-08-09 13:00:39, szombat
 
 
Bella István
...... .......Tudsz-e még világul?


A Föld-Hold-Égember
elsiratása
ahogy azt a világ
kezdetén egykoron
egyenest az ének
szájáról lejegyzé
por és hamu nyelvén
költő Bella István
a halandó idő
igaz tanujául


Anyám, édesanyám,
fölnevelő dajkám,
földnevelő dajkám,
az éj közepéből
véled hogy is szóljak?
Ha virágul szólok,
csak virágod érti,
ha levélül szólok,
lengő lombod érti;
szólhatnék mezőül,
csak a fű figyelmez,
égi legelőül,
csak eső, s földpára,
s a füvező tenger,
meg a napnyüves hó,
s az a fönnen járó
űrlegelő csillag.
De te nem is hallasz,
talán meg se hallgatsz,
mintha nem is szólnék
hallgatvást is hallgatsz.


Apám, édesapám,
én-holt édesapám,
én-hold édesapám,
a föld közepéről
véled hogy is szóljak?
Virágul ha szólok,
fagyszádszéle elfagy,
ha ég-föld-rengésül,
tested odébb úszik.
Hajadul ha szólok,
oszló füved hallja,
ha égi mezőül,
csak váladék-párád.
Szinedként ha szólnék,
a kérődző bomlás
büffenő bugyrából
szállasz föl, szivárvány.
De te, hófüst, hallgatsz,
puskatus-test, hallgatsz,
virágtajga, hallgatsz,
megfagyott tél, hallgatsz.


Anyám, s édesapám,
földbölcsőm, s éjfélfám,
és te édes fényfám,
főmtül való fejfám,
szerelmetes fiam,
én kitek is volnék?
Ha a földnek szólok,
csak ringat, csak renget;
Éjfélnek, ha szólok,
holdlombja inog csak;
ha fénynek: géntükröt
tart elém, én-tengert.
Mostanul ha szólok,
múlt-nyelvem makog csak,
a Rima-óceán,
jövőtőgyü tenger,
a világ-világa-
-ringyó-idő néma.
S ti is, három-éden-
-hazák, ti se szóltok,
csak hallvást hallgattok,
mint az űrbéli jajjt,
földpulyácska majmot,
meglett lelkű lények.


Apám, édesapám,
én-zúgó éjfélfám,
magamvágta napok
év-ágas grádicsán
fölmegyek most hozzád
a holtak hajába,
naplomb koronádba,
sejtem sudaráig.
Ha innenül szólok,
halálod is meghal.
Halálul ha szólok,
irmagod se hallja,
szólok hát életül,
hetedízig óta,
hetedíziglenig.
De te csak magadban,
magad-rengetegben,
csak a halálmohás
derekad mutatja
merre is van az én
hiányom hiánya
hiányaim híja,
az a hajnalcsillag.


Anyám, édesanyám,
földbölcsőm, én-hazám,
aki csak most születsz,
most születtetsz bennem,
mit tettek tevéled,
tested, hogy kihordtam
humuszszerveimben,
s szültenek halállá.
Váltál vérből vérré,
vérből félő dérré,
dérből élő érré,
elvetélt kenyérré,
kit faggyal szántottak,
tél-télbe vetettek,
jéggel boronáltak
tél-gyökereztettek;
kín- s bűncsíra-konvoj
kalásza is konkoly,
akit úgy aratnak,
mintha aratnának
télben deli buzát,
élni érdemtelent,
mert szála is üszkös.


Duhog a hó, duhhan,
lánctalpa csikordul,
és iszonyú szája
fal embert és fajtát,
engem is emésztget,
s nől hasas télasztag,
hóemberségpelyva,
töreklélek füstöl,
fuldokol, ki éli,
s ha nem: hóság fujtja.
És te, édes fényfám,
főmtül való fejfám,
szerelmetes fiam,
kit, napvilágföldid,
magyarul szólítok,
hogy beszéljek véled?
Siketnémák-jellel?
Ég-föld mammogással?
A vak végtelenség
csillagmilliárdja
braille-írásával,
bolygók betűivel?


Tudsz-e még világul,
Földül, Európául,
Édenemen tudsz-e,
tudsz-e még hazámon:
,,ólom, alom, álom,
élem"; s ha döglégyként
döngök, mondd, meghallod
élő elhullásom,
föld-dongódög hangom?
De te fényfám hallgatsz,
génemtükre hallgatsz,
éntengerem hallgatsz,
te elektronbéklyós,
Te Szaturnusz-gyűrűs
világ vőfély, hallgatsz.
Földbölcsőm, s éjfélfám,
szerelmetes fényfám,
főmtül való fejfám,
hazámban hazámul,
földemben földemül
számüzettek engem
én-szibériámba.
Holdsarjúja voltam,
napvilágsarj voltam,
űr vályog gödrében
sárló por, megszálltam.


Vizem eget gyüjtött,
földem port és napfényt,
sugarával a nap
megköpdöste testem,
a mezitlábas hold
meg csak megtapicskált,
hogy lehetnék vályog
a világ aljában.
Telne is egy házra.
De ki lakna benne?
Szanaszét-szócsontok,
csönd és elmálló éj.
Meg az az egy fűszál,
ki kinőtt belőlem,
hold lábujjközéből
az éj közepibe.
Ne bírjátok szóra!
Mert még meg is szólal:
,,anyám, apám, fiam,
föld-hold-és-égember,
holvolt, holnemvolt szó.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Anyanyelvem vagy
  2012-06-18 12:01:06, hétfő
 
  ...... ........... .........


Bella István
...... .........Anyanyelvem vagy

1.

Hát milyen szót keressek hozzád?
Égből, búzából válogassam?
Vagy mondjam csak így, sziszegő szoknyád
kígyózik minden kapualjban?

Így mondjalak, a népmesék
tűzből mentett, fölsíró gyíkja,
ki a dadogót a fák, az ég,
az állatok nyelvére megtanítja?

Vagy ez lennél, fényes nevetés?
Tánca ficánkoló lovaknak,
kiket a szerelmes szeretés
szomjas mezőire kicsaptak?

2.

Mióta eszemet tudom,
mióta a földre kicsuktak,
beszélő szívemben te beszélsz,
megálló szívemben te hallgatsz.

Ott állsz kinyitott szememen,
lélegzetem mezőin sétálsz,
vérem vermében vetkezel,
- napos ág, sárga széltől mézgás.

Jóra eszmélő énekem
megébredsz bennem, s én mosolygok.
Sírásoddal bevérezel.
Fájsz, mint az anyamell-meleg dombok.

Már én idegenek közt élek.
De úgy törsz fel ösztöneimből,
ahogy szitok, káromló lélek
álmomban is csak magyarul sír föl.

Anyanyelvem vagy, odakötsz
a porszemhez is, eszméletével.
Ének a semmiből, fekete rög.
Elemésztő lélegzetvétel.

...... ........... ........

 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Pipacsok lángok
  2012-04-02 23:37:03, hétfő
 
  ...... ........... ........... ..........


BELLA ISTVÁN:
...... ..........PIPACSOK, LÁNGOK

Lángokkal veri a nyár, a mély látóhatárig
menekül a mező. De meggyullad, kivirágzik.
Pipacsok tüze tombol, vereslik szakadatlan,
tétova szikraszirmuk feltámad és kirobban
mint szememből a láng is, hogy érezd, tűzbefeslett
virágok közt menekülsz, nyárral perel a tested,
pipacsok gyúlogatnak, hogy végül, elveszetten
a fölgyúlt testű rétek sorsa rajtad beteljen:

Ki lángok ellen kel fel, azt a virágok népe
szerelemre ítéli, boldog számüzetésre,
máglyára veti a nyár és fölgyújtja mint az éhes
tüzektől menekülő, verdeső messzeséget.
Vaskó Éva: [i{Három pipacs
...... ........... ........... ........... ........... .....

 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Halotti beszéd
  2012-03-04 17:46:21, vasárnap
 
  ...... ........... ........


Bella István:
...... ........Halotti beszéd

**néhai Bella István
karpaszományos honvéd
sírtalan sírja fölött**


Gyere, fiam, menjünk el apámhoz.
Ha elsírjuk róla a havat, ha a földet
elhányjuk róla, talán találunk
kardbordát, csontsípot, csigolyagyöngyet,
s talán találunk a szíve helyén
Északi Fényt, s fekete csöndet.

Gyere, fiam, menjünk el apámhoz.
Az itthoni eget, leheletünket
emeljük szájához, mint a tükröt,
hátha bepáráll, hátha él még,
hátha elfelhősül a kék ég,
hátha fölül, s hátha ránk ümmget,
csöndbozontú szája ránk mordul,
szakállából, havas hajából,
kifésüli a férget, a földet.

Gyere, fiam, menjünk el apámhoz,
Te, a hadiárvagyöp, én, a hadiárvaföld.
Menjünk - füvekként araszolva,
vakondként a földet púpolva,
menjünk - sírokként hullámolva,
sírbarázdákként ringva, ringlódva,
új temetőként kiáradva,
ó-temetőként kiszáradva,
süppedt sírokként apályolva -

menjünk Donkanyar-apánkhoz,
Voronyezs-Donkanyar-apánkhoz,
Világos-Temesvár-nagyapánkhoz,
Ob-Jenyiszej-öregapánkhoz,
Volga-Káma-szüleapánkhoz,
vén-sír-Atlanti Óceán-apánkhoz,
a Szabadság Szobor-kopjafához,
a Fáklya-ravatali gyertyához,
gyere szanaszét-apánkhoz,
szanaszét-szívű, szavú apánkhoz.

Egyik lábunk Északnak menjen,
másik lábunk Delelő Délnek,
Balsors-véres-kard kezünket
nyargaltassuk kopjás Keletnek,
Koponyánkat, Gellért hordóját,
gurgassuk keresztes Nyugatnak.

Nincs zöld, hol ne füvelltünk volna,
föld, hol ne röglöttünk volna,
ég, hol páránk ne egesedne,
ág, hol porunk ne leveledne,
eleven ekékkel a tengert,
szántottuk sírokkal a tengert,
fölszántottuk sírral a földet,
eleven sírokkal a földet,
s vetettünk bele élőembert,
búzaunokát, rozsszüléket,
s arattunk láncot, láncos lángot,
üszög-időt, pipacsigéket.

Gyere, fiam, menjünk el apámhoz.

Gyere velem,

Fiam.

...... ........

 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Nélküled
  2012-03-03 11:24:06, szombat
 
  ...... ...........


Bella István:
...... .......Nélküled


Nélküled lelassul a szívem
Nélküled nem ismerek magamra
Nélküled csak nézek magamra
tűnődök, honnan ismerem.


Nélküled nem is én vagyok
csak valaki lézeng helyemben
ki voltam, - lakhelye ismeretlen
másik földrészre távozott.

...... ........... ..........

 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 23 db bejegyzés
e év: 392 db bejegyzés
Összes: 5134 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1093
  • e Hét: 3496
  • e Hónap: 25305
  • e Év: 391886
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.