Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
Advent
  2017-12-10 08:44:07, vasárnap
 
  Link


 
 
0 komment , kategória:  ADVENT  
Gondolatok
  2017-12-10 08:37:52, vasárnap
 
  "Látod, Istenem, milyen esendő vagyok? Ha legalább nagyjából rendben mennek a dolgaim, sokszor elfelejtek beszélgetni Veled. Bezzeg, ha fáj, szorít, sajog, ha kényszerít valami ott belül, rögtön kicsúszik a számon, szinte észrevétlenül: Istenem, add, hogy...
Haragszol ilyenkor rám? Kérlek, bocsásd meg ezt a vétkemet is! Bocsáss meg, hisz most is kérni szeretnék. Nemcsak magamnak, hanem másoknak is. Nekünk, akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel ékesített utcákon, böngésszük a karácsonyi katalógusokat, hogy mit milyen hitelből lehet megvásárolni, hogy gazdagabb legyen az ünnepünk. Uram, add, hogy ne higgyük el, hogy plazmatévéktől, fals zenéket kiabáló télapóktól, és 0 százalékos THM-től leszünk boldogabbak!
Bármilyen régimódian hangzik, adj vissza nekünk a dió és alma öröméből egy kicsit! Add, hogy boldogan tudjunk gyönyörködni a gyerekeink álomittas szuszogásában, add, hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni, ha úgy esik jól. Hogy néha meg tudjunk tisztulni egy nagy zokogásban, és ne szégyelljük, hogy nemcsak csörtető, sikerorientált, manipulált géplények vagyunk, hanem érző, sérülékeny, törékeny emberek, akik kapnak elég sebet földi pályafutásuk során. Uram, add, hogy meg tudjunk gyógyulni bajainkból! Add, hogy érezzük, mikor érdemes tíz körömmel kapaszkodni, és mikor kell elengedni. Add, hogy ha elengedtünk valamit, ami fontos volt, kibírjuk a veszteség fájdalmát - ember módon, emberien. Szabadíts meg minket a gyűlölettől, bosszúvágytól, ellenségeskedéstől, acsarkodástól! Add, hogy higgyünk egymásnak, egymásban!
Add, hogy legyen kedvünk gyertyafényben egy tiszta papírlapra tollból tintát maszatolni, csak úgy, a saját örömünkre. Add, hogy mosolyogjunk a csend hallatán, hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket. Add, hogy gyakran kezdjük így a Veled való beszélgetést: köszönöm, Istenem!
Bocsásd meg a vétkeinket, és add, hogy magunknak is megbocsássuk tévedéseinket.
Adj békét, mindnyájunknak, Uram!"

Csajkovszki Kati oldaláról


Link


 
 
0 komment , kategória:  ADVENT  
Szó
  2017-12-10 08:35:01, vasárnap
 
  Vannak csendek,
mikor a percet
átüti a szó.
Nyiss ki ajtót és ablakot
Isten a látogató.

Hagyd minden dolgod,
a szóra figyelj,
oly ritkán hallható.

Átömlik rajtad, mint egy ölelés,
mikor Isten meglátogat,
Te vagy a hang,
a szó.
(Károlyi Amy: Szó)
 
 
0 komment , kategória:  ADVENT  
Hajnali rorátéim
  2017-12-10 08:30:11, vasárnap
 
  Link



Foto : Tove Edvardsen


Advent

Schaeffer Erzsébet Hajnali rorátéim

Hová lettek azok a hajnalok? Ki keltett, finoman rázogatva minket az ágyból? Hogyan hagytuk oda a meleg dunyhát a vaksötét szobában? Mosdottunk a jeges lavórban, kapkodva szedtük hideg göncünket, nem adott még meleget a sparhelt. De valaki nálunk is korábban kelt. Pattogva égett a gyújtós a kihűlt platni alatt, s ebben a pattogásban benne volt a forró reggeli tej ígérete, az olajban sült pirítósé... Ha majd hazaérünk... Hogyhogy nem bántuk akkoriban, hogy a pirítós nehéz szaga betölti a konyhát...

Nyikorgott a kiskapu, a sötétben meg a ködben nem láttunk a szomszéd házig se, legfeljebb nagykendős öregasszony-árnyakat, azokat is majd csak a templom felé vivő kaptatón, ahol lehagytuk őket halk csókolommal, hogy együtt érjünk a tótlikiakkal, meg a Hanfland felől jövőkkel a templom elé.

Szuttyogott a latyak magas szárú cipőink talpa alatt, vagy törtük a tócsák szemére fagyott hófehér szemfödelet, s hányszor ropogott a hajnali hó a lábunk nyomán szikrázón, fehéren. Hogyan volt, hogy gyerekkorunkban, gyakorta már adventkor előreküldte szakadó dunyháit az ég...

Akkor már várakoztunk. Ki tudja, hogyan fogalmazta meg a gyerekszív azokon a decemberi hajnalokon, hogy mire vágyik, míg tapossa egyik reggelt a másik után.

-Az egy tett, hogy eljöttök a rorátéra. Azt nem mindenki teszi meg, látjátok... Hogy felkel hajnalban, ruhát ölt, s elmegy a templomba. Ahhoz ember kell, s akarat, gyerekeim...

Ezt mondta a papunk, aki tanár volt, apadhatatlan kút a bölcsessége, de akit botorul elhagytam, s csak a betegágyához találtam vissza. Sokára. Nagyon sokára.

Talán meg se fogalmaztuk, hogy várakozunk. Mégis, tele voltunk vágyakozással. Várakoztunk a hóesésre, a patak hátát borító jégpáncélra, a disznóvágások perzselő, meleg tüzére, az ujjunkra húzott forró malackörmökre, diók pattanó héjára, az olvasztott cukormáz édességére... Az ünnepre. A születésre. A titokra. A Kisjézus jászolára, a meleg szobában a karácsonyfa illatára, alatta a zizegő szalma aranyos kupacára, a gyertyák fényére, az énekre, amit dörmögve kísért apám, sose hallottam énekelni máskor, csak karácsonykor.

És persze vágyakoztunk az ajándék után. Az ajándék után, ami titkot hordozott, a szeretet és odaadás titkát, de ezt akkor még nem értettük. Nem is kutattuk. Csak éreztük, hogy van valami a karácsony körül, ami túlmutat bejglin és szaloncukron, de még a hajas babámon és a testvérem kis teherautóján is messzebbről üzen valamit. Ha még meglenne az öreg Jokl, a falunk tehénpásztora, az talán tudná, hol van az a messze. Az öreg, így mesélték, minden áldott évben, karácsony napján megmosdott, megáldozott és este hat órakor kiállt a főtérre. Ott keresztet vetett és horpadt trombitáján elfújta a Stille Nachtot. Az asszonyok ekkor a parazsas vasalókba tömjént szórtak, s végigfüstölték az istállókat, a pincét, a gazdaságot. S a várva várt karácsony estén megkezdődhetett az ünnep.

Így volt. Várakoztunk. S a várakozás tisztára söpörte a lelkeket. Mert az ember a várakozásban figyelni kezd. Elcsöndesedik. Más lesz a fontos, vagy más is fontos lesz a számára. Valahogy úgy, amikor egy kisbaba készülődik. Ott legbelül. Kell a körülötte élőknek az a kilenc hónap. Kell, hogy megszülessen a vágy, a kíváncsiság, a feltétlen odaadás az után a kis jövevény után. Kell a megszentelt idő. És a várakozás ideje, a vágyakozás percei, ha nem is tudunk róla, megszentelt percek.

Valami történik az emberrel, amikor valakire vagy valamire vár. Ebben az "azonnal mindent akarok" korban szinte illetlen mondani, hogy én úton lenni például, lassú vonatokon, sokáig szeretek. Talán, mert már tudom, a megérkezéshez idő kell. Nem véletlen, hogy csak a mesék boszorkányainak és tündéreinek kiváltsága: "hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok..." Rajtuk kívül a régiek gyalogoltak, lóra ültek, szekérre, batárra, tengerjáró hajóra, s utaztak hetekig... S az utazás hosszú ideje alatt szárnyat bontott bennük a vágy:

-De jó lesz már megérkezni! Megölelni végre a rég nem látottakat...!

Ezért nem indultak útnak áldás nélkül.

Böjt után az első falat, hóban, metsző hidegben gyaloglónak a meleg szoba, szomjas vándornak a pohár víz...

A szerelemben is a leggazdagabban hullámzó érzelmek a beteljesedés előtti hosszú várakozás érzelmei.

Meg kell tanulnunk vágyakozni...

Bécs városában voltam két hete, vasárnap. A házigazdák illatos, forró punccsal kínáltak, és meggyújtották a koszorún az első gyertyát...

Advent ideje van. Az ember elcsöndesül, magába néz, ha van rá alkalma, fűszeres forralt bort kortyol, süteményt süt, beteget, barátot látogat. A fogyasztó az áruk földíszített szentélyeiben vásárol, tolong, ajándékot halmoz ajándékra. És milyen a karácsony üzenete... Még ebben az izzadságos igyekezetben is meg-megcsillan néha bennünk a vágyakozás.

Valami méltóra. Hogy pakkok és plázák reménytelen, izgatott hatalmán túl, végre eljussunk a karácsony belső békéjéig.

De ehhez oda kell hagynunk magunkból egy darabot. Nem könnyű. Oda kell hagynunk magunkból valamit, hogy végre megtanuljunk vágyakozni az után, ami már rég a miénk.

Én gyerekkorom hajnali rorátéira.

Ott ülök télikabátban, kiscsizmásan... Két copfom között nézem, ahogy öreg papunk csak áll görnyedten, és nem fárad el újra és újra elújságolni a karácsony hírét: Örömet mondok. Nagy örömet néktek...
 
 
0 komment , kategória:  ADVENT  
Nincs Cím
  2016-12-11 11:27:55, vasárnap
 
  Link




Sándor Ernő: Adventi hajnal

Alföldön, fákon zúzmara,
adventi hajnal zápora,
ezüst mezők, ezüst világ...
Szobánkban csend és béke van,
karácsonyt vár a kisfiam.

Ezüst mezők, ezüst világ,
ti visszatérő szent csodák,
ó, szép adventi hajnalok!
Lelkemben halkan zengenek
rég elfelejtett énekek.

Ó, szép adventi hajnalok,
Istent dicsérő angyalok,
bús tájon, íme, zeng a szó:
az éjszakának vége már,
megtartó Krisztus erre jár...

Bús tájon íme zeng a szó:
Istennel élni volna jó
az ég alatt, a föld felett,
s üdén, miként a kisfiam,

Jézusra várni boldogan.

Az ég alatt, a föld felett
pusztítva jár a gyűlölet...
Adventi hajnal zápora
e csendes téli reggelen
nyugodj meg fájó lelkemen.

Adventi hajnal zápora,
új boldog élet mámora
ó, hullj reám, ó, hullj reám!
Hozzátok el a nagy csodát
ezüst mezők, ezüst világ!
 
 
0 komment , kategória:  ADVENT  
Nincs Cím
  2016-12-04 15:55:11, vasárnap
 
  Vörös Judit
Első angyal

Kék Angyal már itt van velünk,
hittel tölti meg a lelkünk...
Nyisd ki szíved, gyújtsál gyertyát,
hallgasd meg őt, hallgasd szavát!


Link







Vörös Judit
Advent második angyala

Új angyal jön, a második,
piros palástban érkezik.
Kezében egy fénylő serleg,
Nap sugara benne pezseg.

Szeretetet keres, kutat,
végigjárva minden utat.
Csillag készül majd belőle,
fényesebb az égbolt tőle.
Link








Link




Vörös Judit
Advent harmadik angyala

Földre érkezett most
a harmadik angyal,
fehér ragyogásban,
fénysugárral szárnyal,
megérint mindenkit,
kinek szíve tiszta,
boldogság érzését
számukra elhozta.




Link





Vörös Judit
Advent negyedik angyala

Karácsony előtti
utolsó vasárnap,
emberek, állatok
békére találnak...
Nagy, lila angyal jön,
bejárja a Földet,
kezében lantot tart,
száll, zeng az üdvözlet.

Sok kisebb kíséri,
fény árad a mennyből,
daluk szól Istenről,
s születő gyermekről,
ki elhozza nekünk
megváltás reményét,
feloldozásunkért
áldozza életét.

Gyönyörű dallamok
mindenségre hatnak,
ébredeznek lassan
a szunnyadó magvak...
Énekel az angyal,
minden szava vigasz,
így köszönt majd reánk
új, virágzó tavasz.
 
 
0 komment , kategória:  ADVENT  
Csend van bennem
  2016-11-27 16:27:25, vasárnap
 
  Advent első vasárnapja hozzon szívünkben békességet szeretetet.





Csend van bennem
Szerző: Vándor Gyula


Csend van bennem, és emlékezem,
Képe a múltnak, ím megjelen.
Vétket látok s gondozó kezet,
Szennyből, a sárból, mind kivezet.
Mért szeret Isten, mért szeret még?
Hogy lehet, mért nem mondja ki elég!
Féltő karja újra átölel, megtört kezéhez szívem közel.

Csend van bennem, és emlékezem.
Mily sok ajándék, nagy kegyelem.
Mily sok áldás, mily sok türelem,
Kísérte végig az életem.
Mért szeret...

Csend van bennem és emlékezem,
Sokszor volt könnyes mindkét szemem.
Oly sok bánat, fájdalom is ért,
Hozzá futottam irgalomért.
Mért szeret...

Csend van bennem és emlékezem,
Hála, dicséret él szívemen.
Hogy köszönjek múltat és jelent,
Új napon védő, őrző kezet.
Mért szeret...








Link
Csend van bennem - Adventi időszak -




Adventi csendes áhítattal Adventi csendes áhítattal várom, Megváltóm, jöttödet. Ne késlekedj, jöjj el, vigasztalj! Jöjj, és emelj fel engemet! Ledobnám, jaj, a keresztem, Az élet súlya épp elég! De tudom, mennyit szenvedtél értem... Megszégyenülten állok eléd. Adventi csendes áhítattal várom, Megváltóm, jöttödet. Tudom, ha újra jő a hajnal, Velem lesz szent ígéreted. (Bodnár Éva)

Link
 
 
1 komment , kategória:  ADVENT  
Nincs Cím
  2016-11-26 07:04:34, szombat
 
  Vántsa Zoltán
ADVENT

Várakozás: a télre, a hóra
a jóra, a szépre, a Szóra.

Várakozás: a barátra, társra,
az önzetlen gondoskodásra.

Várakozás: a hitre, a fényre,
a gyógyító, segítő kézre.

Várakozás: a békére, csendre,
a világot átfogó Rendre.


Link






Ágh Tihamér: Adventkor

Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek,
a földön sárguló, elkínzott levelek.
Az ég hólyagszemén nem tör át a nap
sugárnyalábja felhőtlen megakad.
Az ősz lassan lépked, majd télbe borul
és ahogy megvirrad, be is alkonyul...
Este tompa fények remegnek az utcán,
megtörnek a tócsák fodródozó foltján.
De a hétköznapok bágyadt szürkesége
nem törheti meg azt, ami bennünk béke.
Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:
Ránk köszöntött advent,
boldog Jézus-várás...
 
 
0 komment , kategória:  ADVENT  
Advent idején...
  2015-12-21 06:57:29, hétfő
 
  Simon Józsefné
Advent idején...

Csíp a hideg, fúj a szél,
December van, itt a tél,
A kályhákban tűz zenél,
Hallgassuk meg, mit mesél...

Minden Advent idején,
Koszorúkon gyertyafényt,
Szemek tükrén: Hit, s Remény,
Gyémántként úgy látom én...

Majd eljön a Szeretet,
Örömöt hoz, s ünnepet,
Boldogok az emberek,
Senki nem ejt könnyeket...

Szív a szívhez jut közel,
Szeret, örül, átölel,
Béke lesz a világon,
Mert érkezik karácsony...


Link






Kis István Mihály: Gyertyagyújtás idején Közeledik szent karácsony ünnepe, örömteli a gyermekek élete. A kis Jézus a szívünkbe érkezik, várja Őt, ki szeretetre éhezik. /:Mind várjuk Őt, akik itt vagyunk, Néki szól ma ez a kis dalunk. Gyertyát gyújtunk advent idején, szívünkben él szeretet, remény.:/ Édesanya, édesapa, jöjjetek! Töltsük együtt az adventi ünnepet. Szeretetünk összeforrva lángra gyúl, kiűzi az aggodalmat, hogyha dúl. /:Mind várjuk Őt, akik itt vagyunk, Néki szól ma ez a kis dalunk. Gyertyát gyújtunk advent idején, szívünkben él szeretet, remény.:/
Az adventi koszorúban gyertyafény, vígan táncol szeretetünk lágy ölén. Hazafelé, hogyha visszagondolunk, emlékezünk, merre is van szent honunk, (hisz') /:Mind várjuk Őt, akik itt vagyunk, Néki szól ma ez a kis dalunk. Gyertyát gyújtunk advent idején, szívünkben él szeretet, remény.:/ Édesanya, édesapa, itt vagyok, a gyermeki vágyaim ma oly nagyok! Együtt lenni nap-nap után véletek, s énekelni együtt ezt az éneket: (hogy) /:Mind várjuk Őt, akik itt vagyunk, Néki szól ma ez a kis dalunk. Gyertyát gyújtunk advent idején, szívünkben él szeretet, remény.:/ 2017. szeptember 08.

 
 
0 komment , kategória:  ADVENT  
Advent
  2015-12-20 13:19:48, vasárnap
 
  Link




Mécs László: Adventkor

Jézusunk, adj erőt, hogy ékesen járjunk
Illendő ruhában, méltóképpen várjunk
Add, hogy kerülgessük a bűnt, sötétséget
S ama jobb hazában megláthassunk Téged.

Link




Isten szava

A jó Isten hozzánk
sohasem szólt szebben,
soha meghatóbban,
mint a szeretetben.

Szivünk dobogása
az Isten beszéde,
megérti a földnek
minden nemzetsége.

Minden falat, amit
megfelezel mással:
fölér Isten előtt
egy-egy imádsággal.

S mig födeled védőn
hajlik az árvára:
ha szalmafödél is
az az Isten háza.

Mert az Isten hozzánk
sohasem szól szebben,
mint a könyörülő
édes szeretetben.
 
 
0 komment , kategória:  ADVENT  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 27 db bejegyzés
e év: 547 db bejegyzés
Összes: 9667 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 806
  • e Hét: 2926
  • e Hónap: 21318
  • e Év: 441448
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.