Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Soha...
  2017-01-30 21:23:19, hétfő
 
 


Zsefy Zsanett:

Soha...


Soha nem adhatok annyit, amennyit szeretnék,
mindig több a vágy bennem, mint a meglét,
soha nem a szó az, ami megbánthat,
mindig csak a szív az, mi hibázhat.

Soha nem adhatok annyit, amennyit szeretnék,
földi kincsem nincs, amit nélkülöznék,
soha nem a bánat, mi belém vájhat,
mindig csak a szív az, ami fájhat.

Soha nem adhatok annyit, amennyit szeretnék,
kiöntöm a lelkem, lennék meztelen kép,
soha nem az ész az, ami visszatarthat,
mindig csak a szív az, ami mást akarhat...







 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett  
Hozzád halkulok...
  2016-12-06 21:44:31, kedd
 
 

Zsefy Zsanett:

Hozzád halkulok...


az óra fárad
hangja halkul
pergő faleveleket sodor a szél
fölém szökik báli rongyban
a csillagokkal terhes ég

a tegnap hangos
virágtól gazdag
rétjének köpenye szaggatott
száz sebből vérzik
a hajdanszép volt

pipacs szára pőrén hajol

sír a mennybolt
koldus a fénye
takargatja mit rám hagyott
nem oszlik vágya hogy
szakadjon tájra

lelkem mélyéig
átfagyok






 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett  
Álmomban minden más volt...
  2016-11-25 22:00:31, péntek
 
 


Zsefy Zsanett:

Álmomban minden más volt...


Ma álmomban minden más volt,
lábam elé hevertek a hegyek,
csak lépegetni kellett rajtuk,
s nem féltem, hogy leesek.

Ma álmomban minden más volt,
táncra kért a kósza szél,
a lábam sem éreztem, hogy fájna,
csak szálltam vele könnyedén.

Ma álmomban minden más volt,
megtaláltam mindent, mi elveszett,
virágokkal fontam körbe,
hogy örökbe eltegyem neked.

Ma álmomban minden más volt,
gyöngyként gurultak a könnyek szerteszét,
a mosoly ráomlott a tájra,
és szivárványt kacagott a fény.

Ma álmomban minden más volt,
átöleltek az évszakok,
a hópelyhekből rügyek fakadtak,
s illatoztak a jégcsapok.

Ma álmomban minden más volt,
fátylat takart rám az Isten,
s én engedtem, hogy egy érintése
csillagokkal engem is behintsen.







 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett  
Azt hiszed?
  2016-11-25 21:29:25, péntek
 
 

Zsefy Zsanett:

Azt hiszed?


Azt hiszed, a távolból nem érzem,
megalvadt bánatodban hányszor gondolsz rám,
hogy csöndre tanítva odaadó lelked
magadba bolyongsz késő éjszakán?

Azt hiszed, a távolból nem hallom,
hogy menedékért könyörög a szíved,
hogy kín sorvasztja minden gondolatod,
ha elillan a bennem vetett hited?

Azt hiszed, a távolból nem tudom,
hogy szemedből a könny nem apad el,
hogy magányod mélyén álmaidba fojtod,
ha véletlenül rám emlékezel?






 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett  
hát addig élünk,...
  2016-09-06 19:49:30, kedd
 
 

Zsefy Zsanett :

hát addig élünk,...


hát addig élünk, ameddig...
mit mondjak, üsse kő!
csak a szívem ne ugrálna úgy,
mint egy vízre dobott kő!
hát addig élünk, ameddig....
csak az legyen kerek,
ne laposan kússzon el,
csak csendben, édesen!
hát addig élünk, ameddig...
csak tartson még soká!
az angyaloktól kérek majd
kis toleranciát...






 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett  
Az én anyám...
  2016-06-26 18:07:18, vasárnap
 
 

Zsefy Zsanett:

Az én anyám...


Az én anyám virág volt a réten.
Szellő simította minden hajnalon.
Harmatban fürdött az illatos szélben.
Nap ölén nőtt fel, attól ragyogott.

Az én anyám virág volt a réten.
Bársonyos szirmán élet zümmögött.
Szivárványból szőtt színeket az éjnek,
a csillagfényben némán tündökölt.

Az én anyám nem vágyott rózsa lenni.
Szebb volt annál, mert ő volt az anyám.
Nem csábította más vidék, más élet,
bár örökké égett benne a honvágy.

Az én anyám virág volt a réten.
Most is ott él a kéklő ég alatt.
Szirmait már nem bontja ki a rétnek,
de minden virágnak ő az illata.
 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett  
Simogató...
  2016-05-23 19:56:00, hétfő
 
 

Zsefy Zsanett:

Simogató...


Simítsd rám a szót, simítsd rám, kedves!
Ne hangosan, inkább leheld lágyan, csendben!
Olyan megnyugtató, mikor rám hajol halkan,
- cirógató fényben - becézget, mint hajnal.

Legalább ma mondd ki, de ne is mondd csak súgjad!

Simítsd rám a szót, simítsd rám a múltat!
Látod, kigyúlt a fény is, bizsergeti testem,
hiába táncolnak rajt' fázós esőcseppek...
Mindent felszárít egy szó, ha rám simul, szeretlek.
 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett  
A tavasz csókja...
  2016-01-26 22:03:50, kedd
 
 

Zsefy Zsanett:

A tavasz csókja...


a tavasz belecsókolt a tájba
ahogy rádőlt a hópaplanos ágyra
takaróját mindjárt félre is dobta
helyét illatos jácinttal beszórta
párnája lett egy puha hant
a kibúvó fűszálak megannyi lant
susogtak a szélben
a vékonyka jégcsapzenészek
már kullogva nyugovóra tértek
a rügyek közt a fákon
versenyben hangoltak
pille könnyű kis dalnokok
méhek dongtak a fákon
és megannyi sárga topánról
pollennel szórták a tavaszt
s az égi-földi táncban
- az ég azúr pongyoláját adta
a nap sugaraival
féltőn átkarolta -
fecskék szárnyán
ahogy libbent ide-oda
még nekem megsúgta:
a tél eliszkolt tova
végre nyílhat az orgona.






 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett  
Soha...
  2015-07-11 23:16:20, szombat
 
 
Zsefy Zsanett:

Soha...


soha nem adhatok annyit, amennyit szeretnék,
mindig több a vágy bennem, mint a meglét,
soha nem a szó az, ami megbánthat,
mindig csak a szív az, mi hibázhat.

soha nem adhatok annyit, amennyit szeretnék,
földi kincsem nincs, amit nélkülöznék,
soha nem a bánat, mi belém vájhat,
mindig csak a szív az, ami fájhat.

soha nem adhatok annyit, amennyit szeretnék,
kiöntöm a lelkem, lennék meztelen kép,
soha nem az ész az, ami visszatarthat,
mindig csak a szív az, ami mást akarhat...






 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett  
A tavasz csókja...
  2015-04-06 15:20:24, hétfő
 
  Zsefy Zsanett:

A tavasz csókja...


a tavasz belecsókolt a tájba
ahogy rádőlt a hópaplanos ágyra
takaróját mindjárt félre is dobta
helyét illatos jácinttal beszórta
párnája lett egy puha hant
a kibúvó fűszálak megannyi lant
susogtak a szélben
a vékonyka jégcsapzenészek
már kullogva nyugovóra tértek
a rügyek közt a fákon
versenyben hangoltak
pille könnyű kis dalnokok
méhek dongtak a fákon
és megannyi sárga topánról
pollennel szórták a tavaszt
s az égi-földi táncban
- az ég azúr pongyoláját adta
a nap sugaraival
féltőn átkarolta -
fecskék szárnyán
ahogy libbent ide-oda
még nekem megsúgta:
a tél eliszkolt tova
végre nyílhat az orgona...







 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 243 db bejegyzés
e év: 1871 db bejegyzés
Összes: 10354 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 962
  • e Hét: 2186
  • e Hónap: 26451
  • e Év: 306182
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.