Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 152 
Karácsonyi lista...
  2017-12-10 18:16:23, vasárnap
 
 


Andó Anita :

Karácsonyi lista...


Mit adhatnék karácsonyra?
Ami neked jó is volna.
Meglepetés, öröm legyen,
múltidéző vagy a jelen?

Mit adhatnék karácsonyra?
Szívemből szívedhez szólna.
Egyedi és különlegest,
semmiképpen feleslegest?

Mit adhatnék karácsonyra?
Ami fényes ünnepet hozna.
Mosoly lenne az arcodon,
szívemen pihenő nyugalom?

Mit adhatnék karácsonyra?
Komoly tárgy vagy móka.
Családi meghittségben,
vagy az édes menedékben?

Mit adhatnék karácsonyra?
Felelj, kérlek kérdőszóra!
Amit kívánsz, megkapod.
Karácsonyfa alatt találod.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - A*  
Az élet...
  2017-12-08 20:57:30, péntek
 
 


Ágai Ágnes:

Az élet...


Az élet, akár a vers,
szakaszokra bomlik,
rövid, töredezett,
zsúfolt, sűrített,
képekre osztott,
hangokra hangolt,
egyszeri,
és van benne
valami megfejthetetlenül
isteni.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - A*  
Ez itt a nap...
  2017-12-07 21:02:07, csütörtök
 
 


Acsádi Rozália:

Ez itt a nap...


ez itt a nap a hold a fény az égbolt
benne kereng minden mi rég volt
benne kereng minden mi elment
hiába hinnénk nem mondhat ellent
annak mi lehetett volna másként
annak amitől hitünkig átég
máskor más napon más fénytörésben
akár hajnalban akár az est itatta fényben
akár a szavaink mögötti csendben
átég a hívás a hívás reményteljessége
a legteljesebb remény s vele együtt a béke
de ma csak ez maradt meg lám a nap
s lám a hold öblén a távolság mélye
s az égbolt az égbolt szürke érintetlensége
akár a múlt az arcok árnyékában
elsuhant idő a lélek fogságában
vagy mint a fagy a hógyötörte tájon
s úgy terül szét az elmulasztott álmon
a fojtó tompa szorító emlék
hogy felsír a csend hogy nemrég nemrég
nemrég és felsír a csend és nem lesz béke
nem lesz a hit a lélek menedéke
most nem tud lenni nem tud azzá válni
most várni kell most várni várni várni
s míg titkok kerengnek a súlyos fényű égen
a lélek ismét átfeszül a veszteségen
ez itt a nap a nap a hold a fény az égbolt
benne kereng minden minden mi rég volt
benne kereng akár a vér a testben
adja az úr hogy legalább ez el ne vesszen
hogy el ne vesszen el ne vesszen






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - A*  
Ősz...
  2017-11-29 19:00:28, szerda
 
 

Alphonse de Lamartine:

Ősz...


Köszöntlek őszi lomb! Köszöntelek, ti csendes
tisztások nyűtt gyepén sárguló levelek!
Elmúlástok szelíd gyászával bús szívemhez,
utolsó szép napok! olyan jól illetek.

Merengő vándorod: vezess, magányos ösvény;
hadd nézzem a vidék hanyatló bíborát,
míg fönn a nap fakón borong, s a halk, ködös fény
az erdő sűrüjén sápadtan csillog át.

Mert ilyenkor, midőn rá már a tél vet árnyat,
természet, arcodat jobban szeretem én.
Hanyatló mosolyod mintha egy hű barátnak
elhaló ajkain derengene felém.

Itt hagyom én is, itt az élet égövét már,
siratva elvetélt reményeim korát;
vissza-visszatekint, a tűnő múlt felé száll,
úgy nézi bús szemem sosem-bírt vagyonát.

Föld, völgyek, napsugár: természet! könnyes arccal
válok meg tőletek sírgödröm küszöbén!
A haldoklónak oly bűvösen int a hajnal!
oly dús a levegő! oly tündöklő a fény!

Hadd ürítsem ki most fenékig azt a kelyhet,
amelyben epe forrt nektárral vegyesen:
életem italát kínálta ez a serleg,
s alján maradt talán egy csöpp méz is nekem.

Talán lobbanna még sugár, amely hitetlen
jövőmben a reményt életre gyújtaná;
s dobog talán egy szív, amely a tömkelegben
megértené a szivem, s visszhangot adna rá.

Hervadó illatát átadja mind a szélnek,
úgy búcsúzik el a virág, ha szirma hull.
Meghalok én is, és úgy rebben el a lélek
ajkamról, mint a dal, ha megpattan a húr.
Rónay György







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - A*  
Neked...
  2017-11-28 17:29:51, kedd
 
 

Ananheim Shimita:

Neked...


" Valamikor egyszer régen,
Közünk volt egymáshoz éppen.
Eltelt pár év
De megmaradt egy név.
Emlékképek, villanások
Elhagyott állomások.
Lelkemből elveszett,
Könnyek cseppentek. "








 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - A*  
Őszi melódia...
  2017-11-19 21:56:21, vasárnap
 
 

Alkony /Zagyi G. Ilona/:

Őszi melódia...


Felhőkön át kacsint a nap,
majd fázósan szemét hunyja,
a szél melódiát játszik,
éberségét elaltatva...

Élő hárfáján ágak között
kísérik hulló falevelek,
suttogják a dallamot, míg
elérik az avarszőnyeget...

...csak játszik..., büszkén szerepel.
Eléri, amit tervezett.
Bámészkodnak könnyezőn,
elérzékenyült fellegek.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - A*  
Rám számíthatsz...
  2017-11-19 21:34:39, vasárnap
 
 


/Alkony/ Ilona Zagyi Gáborné:

Rám számíthatsz...


Rám számíthatsz, akkor is,
ha már mindenki elhagyott.
Rám számíthatsz, akkor is,
ha ijesztőek a holnapok.

Rám számíthatsz, akkor is,
ha senki meg nem ért.
Rám számíthatsz, akkor is,
ha vigaszt szeretnél.

Rám számíthatsz, akkor is,
ha hibázol, ha kudarc ér.
Rám számíthatsz, akkor is,
ha elbuktál, elestél.

Rám számíthatsz, akkor is,
ha egy váll kell, hol sírhatsz.
Rám számíthatsz, akkor is,
ha hely kell, hol megnyugodhatsz.

Rám számíthatsz, amíg élek,
én mindig itt leszek neked.
Rám számíthatsz, amíg élek,
szívemben van foglalt helyed.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - A*  
Nekem, Te...
  2017-11-11 18:44:46, szombat
 
 



Árvai Attila :

Nekem, Te...


Nekem Te voltál a legszebb.
Tagadni kár volna.
Vágyam tükrein suhantál,
Hol megállt az óra.

Nekem Te voltál a friss víz.
Torkom elrepedve,
Szürcsöltem bele, úgy fúltam...
Hűvös tenyeredbe.

Nekem Te voltál a válasz.
Feltett kérdésemre,
Mit hiába kérdeznék, a
Világ nem felelne.

Nekem Te voltál a Minden!
Oh, miért lett vége?!
Nézz rám! - és én Neked adom
Életem cserébe...






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - A*  
Őszi kép...
  2017-11-09 19:19:48, csütörtök
 
 

Ariel:

Őszi kép...


Hulló levél
haldokló zenéje
fáradtan beszél a
széllel,
kéjjel
hallgatja a beteg,
lázasan izzó
Nap.

Múló szivárvány
megtört vízcseppeken
átragyog,
a kábult, forró Nyár
végleg elrepült,
itt hagyott.

Felhők könnyeikkel
táplálják
a szétszáradó fákat,
törzsükön sötéten sír
a méla, búgó,
barna bánat.

Ősi fájdalom féktelenül
villan fel az
égen,
s továbbzúgja ízét az
Ősz,
egy fájdalmas,
avarillatú
mesében.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - A*  
A remény...
  2017-11-07 20:03:00, kedd
 
 

Alkony /Ilona Zagyi Gáborné/:


A remény megmarad,akkor is,
ha már úgy érzed nincsen hited,
mikor azt érzed erőd elhagyott,
s a vágyott holnap nem a tied .

A remény megmarad,akkor is,
ha életed munkája odavész,
ha maradt még benned akarat,
számodra minden nap új esély,

A remény megmarad, akkor is,
ha tudod romokban az életed...
ne vessz alatta, építsd újra,
míg életben tart a lélegzeted..

A remény megmarad, akkor is,
ha a magány makacsul hűséges,
a szív minden újabb dobbanása
azt jelzi, minden lehetséges..






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - A*  
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 152 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 221 db bejegyzés
e év: 3081 db bejegyzés
Összes: 11493 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 539
  • e Hét: 1883
  • e Hónap: 14118
  • e Év: 419194
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.