Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
Meghallgatatlan
  2017-08-24 19:36:09, csütörtök
 
 
Berde Mária:
...... .......Meghallgatatlan


Ma reggel rám jött egy bohó ima:
Uram, szeretnék boldog lenni ma.
S álmos szobám egyszerre felderült
Jó tündérek játsztak terülj-terüljt.
A napsugár a szőnyegekre szállt,
Minden színfolt rózsalevélre vált;
Mint visszafojtott lélegzésű ajk,
Az óra csendes lett, álomnyi, halk.
A ciklámen illattal áldozott,
Az ágy fehér oltárrá változott,
Az utcalárma szent zsinatra vált,
És minden egy nagy pillanatra várt . . .

Bágyadt szemem mohó lett, messzi, tág,
Mint hajnalváró fényes két virág.
Bő köntösöm elomlott bódítón,
Mint ihletett papnőn a hó-khitón;
És leborultam, mint egy szent cseléd,
És vártam, hogy az istenség belép.
Elébe reszkettem - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - Most este jő,
Lehull az égből mélygyász-keszkenő.
Most levetkeztetem szegény szobám:
A szőnyeg elfakul lábam nyomán,
Az óra rémült szív gyanánt ketyeg,
A ciklámen sápadt, mint nagybeteg;
Fekete pókháló nő mindenen,
Ruhám elhervadt, s el a két szemem.
. . . S feltündököl az ágy töretlenül,
Mint ravatal fehér-kegyetlenül.
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária  
Katonasir
  2015-07-27 21:06:00, hétfő
 
  ...... ...........


Berde Mária:
...... ...........Katonasír


Csoma Feri unokaöcsém emlékének
írtam a Békás szorosban, 1925. V. 26.

A Dancurás felett gyopárt kerestem -
Szemem elbotlott törpe léckereszten,
A léc körül sok sárgalángú kosbor,
S nefelejtsbársony, ezercsillagostól.
Egy bádogszám s két dátum állt a lécen,
S egy név, nekem oly idegen egészen.
- Franz Zrim. - Nehézkes akcentusban csengett,
Azt sem tudom, merről, miféle nemzet.
S azért mégis: döbbent szívvel megálltam,
Találkozónál, mit nem híve vártam.
... Lelkembe csókolt hirtelen az emlék:
Tizenkilenc lehettem s ő tizennégy.
Nagy meghittség a függönyözött szobákon.
Az öregeken délutáni álom.
Félszeg mosoly közt ajkán szók osontak:
- Mért születtél nagyobbnak és rokonnak? -
... Sok év ... a fehérvári állomáson...
Zászlók ... zöld ágak ... ember, egy a máson.
Magát a földhöz-verő asszonynépség.
Egy ifjú arcon nagy, kietlen kétség...
Mozdonysikoly ... szeme szemünkbe szánt még:
Sohase láttok ... visszanézi ránk még.
Hat hét múlva, céltalan, buta harcon ... -
Pár sziklatömb a sírja fönt a Karszton.
S akik sírjánál valaha elmennek,
Ily árvának nézik, ily idegennek.
De az ő lábát jól be sem fedhették,
Két hű kezét tán keselyük sebhették,
Zápor szapul a feje szőke selymén.
Összeesném, sírját ha így meglelném.
- S itt ezt a sírt az Isten bevetette,
Arany sleppet húz át a nap felette,
A patak idesír az örök estig
Oly megbékült, oly boldog sírnak tetszik.
Tán vigaszul hozza elém ma Isten,
Hogy torz sejtésre szép kendőt terítsen,
Egy árva sírért árva sírt mutatva,
Takaratlan az idegent se hagyta.
Hogy az a másik éppígy alhatik.
Isten gondján, az ítéletnapig.
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária  
Nem értesz
  2012-11-25 22:04:17, vasárnap
 
 
Berde Mária
Nem értesz


Látom szemed: a hűt, a jót, a tisztát,
Mintha a menny kapuját reám nyitnád.
A hangod lágy, mint selyem, úgy cirógat,
Tudom: enyém vagy, s egyedül való vagy,
Ki lelkembe sugarat, rózsát szórhat,
És üdvösségem forrása a lelked.
Tudom: a nevem imádságnak ejted.
Tudom: több vagyok néked minden szentnél,
- Ó, meg is halnék, ha nem így szeretnél -
De néha sírok. Akkor ne kérdezz.
Meghalnál értem, de meg nem értesz.

Mert lásd: a lelkem oly országból hoztam,
Melynek szellője se érte a lelked.
Lásd, sose voltam hívő, balga gyermek,
Nekem nem kellett játszópajtás, játék.
Hívott a csend, és csábított az árnyék;
Még dajkamesék álmait aludtad,
Mikor lelkem már vágyva vágott utat
Szomorúságok rengetegjén által,
Beszélgettem bánatos árnyú fákkal,
S mélyére láttam egy nagy óceánnak,
Mit úgy hívnak, hogy: bánat.

És hogyha néha álomtalan esten
Lelkem kibomlott, s elhagyá a testem,
Megostromoltam más világok nyitját,
Fellegnek álmát, csillagoknak titkát.
A föld eltűnt, megnyílt a végtelenség,
Ó, álmodásos, álomtalan esték!
Utak, amiknek ölét sose jártad:
Nincs, nincs az álmaimhoz szárnyad.
És néha sírok. Akkor ne kérdezz.
Szeress, szeress nagyon, de meg nem érthetsz.
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária  
Akkor
  2012-02-22 20:10:51, szerda
 
 
Berde Mária: Akkor
2012-02-21 13:36:25, kedd

Mi régen nem félünk már, kedvesem.

Hisz most is jó, de akkor égi jó lesz.

Mert akkor nem jön csók-világos estre

Lábujjhegyes, virrasztó éjszaka;

Riadt kezed meg nem sikamlik akkor

Halántékomnak beteg harmatán.

S én nem fogok reszketni többet érted,

Hogy messze űznek ölem selymiből

Világba, hol az utat elseperte

Véres vihar után aszú homok.

...Akkor meghal a múlt. Most, mint az árnyunk

Kísér párnákba sírt szerelmem,

Forró fegyverzsivajba fúlt szerelmed:

Hunyt ifjúságunk, melynek csókjain

Fehér s piros halál gázolt keresztül.

...Akkor majd nem nézünk tűnődve össze

Egy-egy kökényhajú gyermek felett:

- Ilyen lett volna tán, ha eljöhet, -

S burúsan nem takarja életünket

Fényes jövőnk felgöngyölt zászlaja.

...Feküdni fogunk egy a más felett,

Pár sorvadó csont, pár marék hamu -

S a holdsugárnál könnyebb léptű szellem

Suhan sírunk gyepén: a Gyógyulás.
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária  
Kisértet
  2012-02-22 20:09:21, szerda
 
 
Berde Mária:
Kísértet


Izzott a nyár - nem baj, hogy elmúlt.

Nem fáj: a rózsa sírva elhullt.

De néha látom még a kertet,

Most hervadtam, kifosztva dermed.

S az erdőt túl a néma kerten,

A keskeny ösvényt hóbeverten.

Gallyat a szél a padra tördel,

A hold a hegy mögül kibukkan,

Mint rém, aki kísértni jő fel,

És akkor látom: ott egy árnyék,

Ki egy kis tűzért visszajár még,

Az avarban aluvó nyárért,

A hó alatt lábam nyomáért.



Ez fáj ... úgy fáj ... csak ezt ne tudjam.
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária  
Gazdagság
  2012-02-22 20:06:27, szerda
 
 
Berde Mária:
Gazdagság

I.

Igaz, mi most már koldusok vagyunk,

- Csakhogy sejtelmes koldusok fajából.

Mely szalma közé mentett kincset ápol -

S pihenni rejtett kincs fölé rogyunk.



Vagy ki veszi el tőlünk azt a percet,

Mikor a zümmögő város felett

Először voltam egyedül veled,

S megrogytál, hogy fejed ölembe ejtsed...



És ki veheti el a tünde bált,

Mikor a táncörvényben gyors-merészen,

Szívedre vettél, reszketőn, egészen...



S az órát, mikor ajkad rám talált,

S a csók aranynehéz örömbe hintett -

Oly kincs, miből az Ég se foszt ki minket!



II.

Csak koldusok vagyunk, de nem szegények.

Nem rázzuk, igaz, földi jóknak fáját,

S nagy gyéren vesszük mord alamizsnáját

Az élet aszú, szűkre nyílt kezének.



S mégis: ha két kezed halottra fárad,

S fájó fejem ha nincs hová lehajtsam,

Akad szavad, mely drága, mint a balzsam,

Melyből vigasznak enyhe méze árad;



Ha azt mondod csitítva, szépen:

"Szegény fejed pihentesd el ölemben",

S akad szavam, mely üdvös, mint az éden,



Szemérmesen ha visszasúgom lassan:

"Ó, add te is kezed, hogy simogassam",

Hol a szegény akkor, árva szentem?
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária  
És jönnek órák
  2012-02-22 20:04:30, szerda
 
 
Berde Mária:
És jönnek órák...

És jönnek órák, jönnek évek,

Szikkadt, üres korsó gyaánt.

S én tikkadt szomjúságban égek,

Ajkam sebes, láztól kihányt.



És jönnek órák, jönnek évek,

És nincsen bennük semmi új.

Egyben sem fogsz - bármeddig élek -

Megtérni, hogy elémbe hullj.
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária  
Még föl se néztem
  2012-02-22 20:01:02, szerda
 
 
Berde Mária: Még föl se néztem

Még fölse néztem.

Olyan mindegy voltál.

És akkor szóltál.

És föltámasztott, rezzentett a hangod.

- Oly réges-rég, hogy egyedl bolyongok.

Oly sok az ember. Nyelvüket megértem.

A lelkükkel még sohase beszéltem. -

Honnan jövél? A hangod tünde fátyol,

Mely meglegyint az elvesztett világból.

S mint idegenbe szakadt árva gyermek,

Ki hallja megzendülni az anyanyelvet,

Elakadt a szívem verése.

És néztelek. Nem vetted észre.

Nem, hogy a szemem könnyel telt meg,

Reszketve, némán ittam a lelked,

A hangod lobogó tüzét -

Ó, álom, ó, gyönyörűség.
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária  
Mortuus es
  2012-02-22 19:59:21, szerda
 
 
Berde Mária: MORTUUS ES

Még sokszor gondolok reád,

S mindig másnak gondollak.

Néha elúszó, könnyű felhőfoltnak,

Néha csillagnak, szikrás égi fénynek,

És néha hajnali rózsalevélnek.

De mindig fényesnek, nagyon fehérnek.



És sokszor, sokszor látlak.

Mint földre rebbenését első hónak,

Mint dermedését kis kora bimbónak.

És látlak fűre vert madárfióknak,

De muindig szent gyámoltalannak, jónak.



Érezlek sokszor. Meg nem ízlelt csóknak,

Ki nem mert kútját édes, drága jóknak,

Tört liliomnak, sohase csókoltnak.

Dús mézével halálig szenvedőnek,

És néha halvány égen ingó holdnak,

És néha gyönge gyermekszemfedőnek.



Ó, sokszor látlak, érezlek, gondollak!

De mindig búcsúvettnek, egyszer voltnak,

Mindig hidegnek, hervadottnak, holtnak.
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária  
Kísértet
  2012-02-22 19:55:43, szerda
 
 
Berde Mária:
Kísértet

Izzott a nyár - nem baj, hogy elmúlt.

Nem fáj: a rózsa sírva elhullt.

De néha látom még a kertet,

Most hervadtam, kifosztva dermed.

S az erdőt túl a néma kerten,

A keskeny ösvényt hóbeverten.

Gallyat a szél a padra tördel,

A hold a hegy mögül kibukkan,

Mint rém, aki kísértni jő fel,

És akkor látom: ott egy árnyék,

Ki egy kis tűzért visszajár még,

Az avarban aluvó nyárért,

A hó alatt lábam nyomáért.
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 73 db bejegyzés
e év: 478 db bejegyzés
Összes: 5220 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1352
  • e Hét: 3533
  • e Hónap: 35287
  • e Év: 505603
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.