Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 102 
memoriale...
  2018-01-23 20:05:23, kedd
 
 


Csurai Zsófia:

memoriale...


- emlékeztető feljegyzés -


majd ha nem hiányzol ennyire
és reggel

a minden nyugalmával ébredek
és nem hiszem többet
hogy jól van így
ami nincs
akkor majd elmondom
hogy szeretni téged
valami csoda-tiszta őrület

és nemcsak az az egyszeri illúzió-tömeg
ami rázuhan a napokra

majd ha nem hiányzol ennyire
akkor elmondom
amit hallani szeretnél






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - C*  
Félszavak...
  2018-01-23 17:52:18, kedd
 
 


Csurai Zsófia:

Félszavak...


jó lenne ma
valami varázsosat képzelni
ebben a nagyon hidegben
egy csepp meleget belőled
hogy magamra tekerjem
és csak lenni benne
halkan - egyedül.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - C*  
Alszik a rózsa...
  2018-01-21 19:44:28, vasárnap
 
 

Csűrös Emilia:

Alszik a rózsa...


Fehér fátyolt borit a kertre
A tél.
Altatódalt suttog a fáknak
A szél.
Varjak busongnak száraz ágon:
Kár... kár...
Valahol messze kacag virágot
A nyár...

Zuzmarás ágak jeges virága
Szállj... szállj...
Szép rózsafácskám alvó ágára
Találj.
Dércsillogásu hófehér álmát
Lesd el,
Miről álmodhat alvó rózsám
A réllel?...

Rózsafa álma rügyfakadásról
Suttog.
Tavaszi szellő csókol rája szép
Titkot.
Aranysugárról csodás meséket
Beszél..."
Fehér fátyolt borit a kertre
A tél...






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - C*  
Hallgatva...
  2018-01-18 21:21:23, csütörtök
 
 

Anna Czekanowicz:

Hallgatva...


lépj be a téli fák tisztaságába
csukd be a szemed és lépj be
ne kérdezd hogy fáj-e nekik
tedd össze a kezed és lépj be
vedd el a gyökereiktől a nedveket
és terebélyes ágaiktól a hitet
ne kérdezd szabad-e így tenni
menj amíg el nem tűnsz bennük utolsó csepp véredig

(Fordította: Dabi István)







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - C*  
Sóhaj...
  2018-01-09 19:14:05, kedd
 
 



Csata Ernő:

Sóhaj...


Mondd,
mennyi örömtörmelék
röpke életünk?
Elfér-e benne
törékeny szerelmünk?

Pihe lepke,
szemtelenke,
konok lelkünket meglepve,
ha
belepottyan életünkbe?

Ne riadj,
csupán éltető,
bársonyos illat,
amit
itt felejtett
a múló alkonyat.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - C*  
Veled...
  2018-01-05 20:17:02, péntek
 
 

Caro, José Eusebio:

Veled...


A büszkeség elfáradt bennem
s nem érdekel az érvelés,
hadd üljek le, és szóljak csendben,
ahogy beszél a szívverés.

Nagy szavak nem jönnek majd számra,
csak nézni vágylak hallgatag,
sok sebemet nem veszem számba,
nevetek - hallom hangodat.

Csak egyszer még, s úgy lássam lelked,
ahogy az Úr megalkotott,
s szóljak hozzád, mint elfelejtett
jó baráthoz, ki rég halott.

Feledni, mit azóta éltem,
amit tudok, s mindent, mi ért,
lelkesülni egy semmiségen,
és sírni, nem tudom miért.

Szeretni jött földre az ember,
és ki ne adná boldogan
pár ilyen megszerezhetetlen
percért mindazt, mi hátra van,

mikor minden keserűségre,
minden kín, mit szerelme ád,
lelkében tombol, tűzben égve,
s egy nő lelkébe ömlik át?

Ádám apánk! Nagyot hibázott
benned Emberi Lényeged,
mikor választott hiúságod
tudást a boldogság helyett!

Mert a boldogság mi más volna:
nem tudni, mi a félelem,
s élni, Évádat átkarolva,
tudatlanul s szerelmesen.

De hisz semmivel nincs ez másképp;
minden elvész e földtekén:
ifjúság, haza, honi tájék,
ártatlanság és hű erény.

Amíg miénk, nem tartjuk sokra,
csak akkor ejtünk könnyeket,
csak akkor siratjuk zokogva,
ha mindörökre elveszett.

/ Dobos Éva ford /






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - C*  
Rajtad Át...
  2017-12-22 21:28:02, péntek
 
 



Csík Mihály:

Rajtad Át...


Te vagy nekem a fény,
Rajtad keresztül látom a világot
Te vagy maga a tény,
Kitől érzem a boldogságot!

Szeretlek! Mi kell ennél több?
Mi szebb, gyönyörű öröm!
Te, csak te kellesz már!
S, tudom, mi a boldogság!

Nem tudtam! Évek óta várom már!
Mikor oly gyötrőn átölelt a magány!
Te, csak te vagy a biztonság,
Arra, hogy elűzd a magányt!

Szeretlek! Te léted, feloldja a magányt!
Minden pillanatban, nagyon várok rád!
Várom a felejthetetlent, az oly sebezhetetlent,
Téged, ki nekem minderre megoldást jelent!

Szeretlek! Te tudod a megoldást!
Ki mindenre, oly gyógyírt találtál!
Szerelmem, mi tiéd, köszönd meg.
Hogy tiéd a nagy szerelmem!

Mért fáj a szív, ha szerelmes!
Ha társam, most nem lehetsz!
Vágyom, hogy együtt élhessünk,
Az életben eggyé lehessünk!






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - C*  
Nélküled...
  2017-12-14 21:27:18, csütörtök
 
 


Cserényi Zsuzsanna :

Nélküled...


Én álmodom, Te látod.
Kettőnkben egész a kép,
egyikünk
mindig hozzáteszi
a másik felét.

Te vagy az ünnep,
én leszek hétköznapod,
te csillag az éjben,
én ébresztő hajnalod.

Te vagy a szó,
én leszek írásjeled,
mosoly az arcodon,
ha szomorú szemed.

S csak felében szerelem
az enyém nélküled,
fa alatt szunnyadó parázs,
köddé feszülő harmat,
tavasz a télben,
örök várakozás.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - C*  
Szeretet...
  2017-12-12 20:45:34, kedd
 
 


Czeslaw Milosz:

Szeretet...


Szeretet az, ha úgy nézünk magunkra,
Ahogy közömbös, más dolgokra máskor,
Mert csupán egy vagy a dolgok között itt.
És aki így néz, bár maga sem tudja,
Kigyógyítja a szívét sok bajából,
A madár és fa barátként köszönti.

Akkor magát úgy használja, s a sok mást,
Hogy a betellés tüzében lobogjon.
Nem baj, hogy olykor nem tudja, mit szolgál:
Nem az, ki érti, szolgál a legjobban.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - C*  
Mi a lélek? Megfejthetetlen, szép titok...
  2017-12-12 20:21:15, kedd
 
 


Csontos Gabriella:

Mi a lélek? Megfejthetetlen, szép titok...


Mi a lélek? Megfejthetetlen, szép titok...
A lélek hol csobogó patak dallama,
mely szívből fakad s viszik az áramlatok,
hol vízesés lezúgó, vad-zengő robaja.

Hol sziklák közt leomló ködfátyol,
magas bércekben szép szivárvány,
eső permetében a Nap vígan dalol,
A lélek egy megismerhetetlen talány.

Mi a lélek? Egy vágy, melyben az Élet csobog.
Egy dal, mit játszanak élő hárfán,
melynek minden húrja az Életért él, rajong.
S mi él, míg szívedben él a Szivárvány!






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - C*  
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 102 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 532 db bejegyzés
e év: 532 db bejegyzés
Összes: 12171 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 776
  • e Hét: 4597
  • e Hónap: 39668
  • e Év: 39668
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.