Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 74 
Kérlek...
  2017-04-22 21:08:00, szombat
 
 


Cserényi Zsuzsanna :

Kérlek...


Legyél bennem a jó, minden nap, amikor felébredek.
Legyél a barátság, az öröm , az önzetlen szeretet.
Legyél bennem a szép mindig, amikor felkel a nap,
a vágy, hogy ne bántsak senkit, és engem se bántsanak!
Legyél bennem a béke a türelem,
az életet imádó végtelen szerelem,
az emlék, melyet nem felednék,
minden, amiben hiszek, és minden , ami a tied,
egy kicsit lehessen enyém, akár egy szelet kenyér,
ha megfelezed.​






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - C*  
A csend szárnyai...
  2017-04-05 20:08:48, szerda
 
 

Cséffán Zsolt:

A csend szárnyai...


Téged látlak álmaimban,
érted eped el a lelkem.
Hisz' olyan szépet, mint teremtésed,
e világban még sosem leltem.
Nekem Te vagy a vágyak világa,
melyet a Nap ápol, s a Hold takar.
Szépséged ragyogja át a lelkemet,
így szívem nem mást csak Téged akar.

Te vagy az egyetlen, ki gyönge harmatként
csillog szívem szerető álmain.
S némán szállsz le mellém éjszakákon át,
a csend hófehér, gyengéd szárnyain.
Te hívtad életre apró szívem
szerető világát, mit most oly féltve őrzök.
S a múltnak kínzó fájdalmai elől,
szépségedbe rohanok, rejtőzök.

Te vagy az egyetlen ki lelkem égi tükréből,
mesébe illő szépségével néz le rám.
S a félhomályban lelked édes hangja,
oly' lágyan köszönt az álmok hajnalán.
Lelked immár apró lelkem,
égbetörő álmainak szárnyaló vágya.
Szívem epedve édes lenne takaród,
s lenne lelkem szerelmed lágyan vetett ágya.

Álomba ringat lelkedtől fénylő szemed,
vágyak álma ébreszti szívem csendjét.
Örök mosolyodra ezer angyal vigyáz,
mit hamis álomcsókkal, soha le nem vennék.
Te vagy álmaimat hozó angyaloknak,
lelket simogató, védő karja.
Szépségedbe rohanó vágyaimat,
a Te szíved ezerszer betakarja.

Igen! Te vagy álmaim végtelen vágya,
szerelmed az, mely után eleped a lelkem.
Mert olyan édes leányt, mint Te vagy,
e világban én még sosem leltem!
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - C*  
Mégsem tévhit...
  2017-04-01 21:27:39, szombat
 
 


Csősz József:

Mégsem tévhit...


Emlékeimben gyermekkori
ablak-virágok nyílnak,
pedig már lassan e tavaszi
szivárvány-zöldek hívnak

Elfojtott mosoly fog kezet most
a némán közlő szóval,
hasonló zár nyit félszeg álmot,
mely szabad fénybe szárnyal.

Szellemi éhség múlta felül
akkor sejt mohóságát,
egyezségük szerint ma is ül:
az első sosem hátrált.

Új nedvek törnek fel szárain
virág- s szóoszlopoknak.
Rügyből virágot fakaszt a rím?
Billentyűk válaszolnak.

Megértést nem kereső korban
szegény szabadság rémlik,
ismételjük egyre gyakrabban:
a boldogság csak tévhit.

Vagy elszökik lét kiskapuján,
oda, hol vágyak élnek,
mert az életnek szűk alkonyán
is csak a gyávák félnek.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - C*  
Tavasz....
  2017-03-29 20:38:18, szerda
 
 


Csata Ernő:

Tavasz....


harmatba roskad
hűvösen ránk lehel
dereng a hajnal
zubogó fény ölel
virágos szoknyája alá
pajkosan nyúl a szél
millió szirom közt
szerelem kél
hajnalok között
még fázik az éj
bóbita felhőben
fodroz a kéj
ködösen ébred
rügybe szökken
a zsenge táj
virulva szeppen
arcunkhoz simul
illata bódít
lenge csókjával
ismét meghódít






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - C*  
Kettesben!
  2017-03-28 20:00:38, kedd
 
 

Istvan Csizmadia:

Kettesben!


Ötven felett is szép még a világ,
Ott is nyílik még pár szál virág,
Keresd meg a szép romantikát,
Sokkal szebb lesz ez a fakó világ,

Az élet úgy is gyorsan tova lebben,
Mint lepke a szép vadvirágos réten,
Mert összebújni sokkal jobb kettesben,
Mint sírdogálni egyedül csendesen!







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - C*  
Ötven Felett!
  2017-03-28 19:57:23, kedd
 
 


Istvan Csizmadia:

Ötven Felett!


Úgy telik az idő,sőt el rohant felettünk!
Régen őszbe fordult a szőke tincsünk!
De a szív az mindég oly fiatal maradt,
Csak a test öregszik itt a Nap alatt.

Ezért becsüld meg mit az Élet adott,
Ha nehezebben is telnek a napok!
Sok Embernek még ez sem adatott,
Így kell elfogadni,mit a sors kiszabott!

 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - C*  
Ahogy néztem...
  2017-01-25 20:39:10, szerda
 
 


Csuka Magdolna:

Ahogy néztem...


Ahogy néztem a kék égen,
csillagoknak ragyogását,
oly érzés járta át szívem,
ha velem vagy, tekinteted,
szemednek fénye, így ragyog.

Szemednek fénye, csillogása,
szívemnek megnyugvása,
lelkemhez simuló lágy tekinteted,
mindent-mindent elárul Kedvesem.

Ahogy néztem a kék égen,
Napnak ragyogását, sugárzó
tekinteted láttam, a pajkosan
fénylő, Napnak sugarában.

Mikor szemedbe nézek,
látom benne a kék eget, a
pajkosan sugárzó Napot, a
fénylőn ragyogó csillagot.
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - C*  
Januári hó hull...
  2017-01-07 18:33:03, szombat
 
 

Csukás István:

Januári hó hull...


Januári hó hull, fehér lesz minden,
tiszta lapot nyit az új év.
Mit írunk rá? Itt a nagy lehetőség,
egy pillanatra költő lesz mindenki,
a hóra íródik a közös költemény!
Áhítattal figyelem, mint jó kolléga,
s igazán csak egy kicsit vagyok irigy.

A rigó menekülő csillagokat ír,
zaklatott ritmusa kihagyó szívverés,
a macska talpa sötéten pontozza
a sorvégeket, pont, pont, pont, lehet tűnődni,
lehet borzongani, hogy semmi se változott,
s hogy erről sohasem a vers tehet.

De bosszúsan eltörli e sorokat az ég,
belepi hóval, s rábólint a bennünk
lapító, mi is? Talán a remény,
vagyis az az összevissza fércelt szövevény,
hogy mindenáron élni akarunk,
ha lehet, persze büszkén, önérzetesen,
ha nem, hát valahogy, s mohón
várjuk-olvassuk a biztatást, íme,
szánkó siklik gyerek-fenék alatt,
muzsika szól: vidám kacagás,
röpítik hegyen-völgyön a kottavonalak,
ez igen, ez szép, e végtelenbe-utazás!

Meg is állhatunk e derűs képnél,
de hull a hó s belepi puhán ezt is,
kell a hely, mert még sok az írnivaló,
el lehet merengeni ezen is, de már
nem bírom tovább, viszket bennem a költő,
öltözöm és sétálok egy verssorra valót!







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - C*  
Hó-hivogató...
  2017-01-05 20:11:37, csütörtök
 
 
Csorba Győző:

Hó-hivogató...


De jó volna ha volna
ha hó hullna halomba
ha már fű sincs levél se
betakarna a tél mindent fehérbe

Két karácsony utolján
ünnepnapok kihunytán
fakó végén az évnek
de jólesne kevés derű a szívnek

Hét álló nap havazna?
Ha tenné is mi haszna?
A hó alól csak-újra
az a csúf sár a hó alól kibújna

Kevés derű mi lenne?
Szépségtapasz a sebre
Alatta mint előtte
ami sajgott úgysem engesztelődne

Azért mégis ha így is
ha ez csöppet segít is
de jó volna ha volna
ha a friss hó falut-várost bevonna








 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - C*  
Mikor a nap elsiratja...
  2016-12-15 20:34:04, csütörtök
 
 


Clare Thief :

Mikor a nap elsiratja...


Mikor a nap elsiratja az utolsó bíborkönnyét
és az estben elring kicsit még a tó vizén,
könyörtelenül jön mögötte a sötétség,
a hűvös esti szélben újra didereg lelkem.

Próbálok küzdeni, mesében élni,
álmodni újra, mint rég, nézni
önmagam tükörképét, keresni
egy pontot, honnan újra kezdhetném
szétszaggatott boldog napjaim.

Mit építek nappal, széthullik estére,
önámításból kudarcok hullnak,
hamis üveggolyók pattogva gurulnak,
és újra és újra, jön a fájó érzés,
az üresség a kínzó egyedüllét.

Pedig zsong körülöttem a világ,
zajok simulnak hozzám, érzem
illatát a létnek, valaki köszön, valaki elmegy,
valaki folyton hozzám beszél, és nekem
mégis befelé hullik könnyem, mert
vigasztalhatatlanul hiányzol nekem.

Üldögélek kicsit, bolyongok a múltban,
nem engedlek el, megidézlek újra:
- Ülj mellém, kedves, hadd nézzelek.
A száguldás megáll, az idő lelassul,
egy pillanatra a perc megreked
és érzem, eljöttél, itt ülsz velem.

Szemed sugarából a hold ezüstje hullik,
szád mosolyából halk zene szól, már
érzem a bennem lévő remegést, te
hozzám fordulsz és szólsz. - Miért
nem felejtesz el örökre engem?

Sok éve már, hogy elhagytalak és
járom a végtelen égi utamat.
Engedj el engem.

Megpróbálom elmondani neked,
hogy ne kérj tőlem lehetetlent.
Ha elfeledlek, meghal vele az érzés,
a soha nem múló igaz szerelem

Miért szeretsz? - kérdesz újból.
Én csak suttogok:nem tudom.
Nem az szeret, kit látsz
a lelkem, belül, az szeret.





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - C*  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 74 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 206 db bejegyzés
e év: 1269 db bejegyzés
Összes: 9782 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 357
  • e Hét: 8468
  • e Hónap: 28244
  • e Év: 152796
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.