Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 86 
Akkor vagyok legboldogabb...
  2017-11-15 19:22:48, szerda
 
 


Emily Bronte:

Akkor vagyok legboldogabb...


Akkor vagyok legboldogabb,
ha lelkem test-börtöntől elszakadt
szeles, holdfényes éjszakán, ha fenn
a fény világban bolyong a szem -

mikor nem vagyok - s nincs se föld,
se tenger, se felhőtlen ég -
csak vándor szellem odafönt,
hol végtelen a messzeség.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - E*  
Pusztulj virág, hullj levél...
  2017-11-15 19:03:58, szerda
 
 


Emily Bronte:

Pusztulj virág, hullj levél...


Pusztulj virág, hullj levél,
kurtulj nappal, nyúlj meg éj!
Minden levél, mely lehull,
beszél hozzám boldogul.

Mosolygok, ha jégvirág
néz majd rám, s nem rózsaág.
Éji romlás zord napot
hozzon - akkor dalolok!







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - E*  
Hervadt rózsák...
  2017-11-14 21:05:33, kedd
 
 



Endrődi Sándor:

Hervadt rózsák...


Nekem e hervadt rózsák
Nem gyászról, elmulásról:
Az életről susognak;
Magányom éjjelébe
Egy-egy szerelmes óra
Emlékét illatozzák.

Ha szirmuk selyme érint:
Kikeleti verőfény
Csapkod felém belőlük,
És elborítja lelkem'
Álmokkal, sugarakkal,
És a virágtalan föld
Teli lesz körülöttem
Rózsákkal, ibolyákkal,
És teli lesz a lelkem
Tündöklő szerelemmel,
S szívem a tűnt gyönyör közt,
Az őszi pusztulásban
Győzelmesen fölujjong,
Mint rózsabokrok ágán
Bimbók és tövisek közt
A tavasz csalogánya...






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - E*  
Hogy tudnád?...
  2017-11-14 20:51:43, kedd
 
 



Endrődi Sándor

Hogy tudnád?...


Hogy tudnád, mi vagy énnekem?
Hisz magam is csak érezem.

Szelíd, nyugalmas, őszi tájon
Keresztül száll egy árny, egy álom,
És amint lassudan
Mellettem elsuhan
S megérint lenge ködruhája:
Emlékszem eltűnt ifjúságra,
Nyíló rózsákra, zengő dalra,
Illatra, mely még nincs meghalva,
Színes ábrándok szárnya meglegyint
És szívem dobog, él megint.

Hogy tudnád, mi vagy énnekem?
Hisz magam is csak érezem.

Már-már borul az őszi ég,
Mindent belep a terjengő sötét
S aláhanyatlik lelkem napja
Az ismeretlen sivatagba...
Csak egy sugár reszket még alkonyán,
Csak egy virág a rózsafán,
Egyetlen dal sír ajkamon,
Egyetlen könny ég szememen -
Ez a tied, megváltó fájdalom,
Utolsó szerelem!






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - E*  
Remény...
  2017-10-21 19:46:59, szombat
 
 


Endrődi Sándor:

Remény...


Igaz ugyan, hogy életünk
Szakadatlan küzdelem -
De hát: ahol megvan a harc,
Majd csak béke is terem.
Bízzunk, higyjünk jobb napokban,
Egyszer majd csak felragyog;
Várjunk a felleges mára
Napsugaras holnapot.

Keserűség, nyomorúság,
Bizony sokszor már elég;
Zivatar is rázza, tépi
A szegény fa levelét;
Hétköznapi apró gondok,
Közbe egy-egy mély seb is -
No, de sebaj! valamikor
Megjön majd az ünnep is!

Ha ma nem, hát megjön holnap,
Ha holnap sem: azután;
Búval, gyásszal, gyorsan elszáll,
Egyik év a más után.
Isten gondol mindenkire,
Soh'sem állunk egyedül;
Ne hagyjunk fel a reménnyel:
A sor végre ránk kerül.

Im, a tenger roppant árja
Zúgva ömlik szerteszét, -
Száz évenkint jön egy madár
S elviszi egy csöpp vizét;
Száz évenkint egy csöpp vizet!
Oh, mily rémes lassúság!
- A remény szól: "Ez a madár
Kimeri az óceánt..."
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - E*  
Őszi dal...
  2017-10-15 20:50:54, vasárnap
 
 


Endrődi Sándor:

Őszi dal...


Szavaid még fülembe csengenek:
"Élj boldogul, a jó Isten veled!"
- Velem van-e az Isten? nem tudom,
Amit érzek, csak bú és fájdalom.

Zizeg a lomb, az erdő elborul,
Nem hajnallik már, hanem alkonyul,
Nem is a tavasz árnya, fénye int:
Az őszi szél az, ami meglegyint.

Megyek utamon némán, csendesen
S merengek édesbús emlékeden;
Lábam a sápadt avart zörgeti,
Szemem el nem sírt könnyel van teli.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - E*  
Elkísér két szemed ragyogása...
  2017-09-28 21:40:13, csütörtök
 
 


Ellen Niit:

Elkísér két szemed ragyogása...


Elkísér, nem vágyom más utitársra,
két szemed ragyogása.
Lépteimben, míg megyek az ösvényen,
lábad ritmusát érzem.

Arcomon, számon csókod melegét viszem.
Szomjazik a szívem.

Hiába önti elém a közel s a messze
minden fényét az este.
Sötétben volnék, ha nem követne drága
két szemed ragyogása.

Kányádi Sándor fordítása
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - E*  
Balgák voltunk...
  2017-09-21 21:29:06, csütörtök
 
 


Erdős Renée:

Balgák voltunk...


Balgák voltunk mind a ketten
Mi tagadás benne,
Eltitkoltuk, eltagadtuk
Szerelmünket egyre.

S minél jobban, minél többet
Tagadtunk belőle,
Annál forróbb, annál telibb
Lett a szívünk tőle.

Egyszer aztán - hogyan, hogy nem
Kitudódott minden.
Te mondtad-e? én mondtam-e? -
Vagy tán egyikünk sem ?
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - E*  
Így gondolok rád...
  2017-09-16 21:19:06, szombat
 
 


Ena Rouge:

Így gondolok rád...


Nincs zene miről ne jutnál eszembe.
Nincs vers, mitől ne szökne könny szemembe.
Miért térsz mindig vissza hozzám?
Mint mikor a partot várja a hullám...

Várt hajód mikor beér kikötőmbe,
Te újra vitorlát bontasz a végtelenbe.
Mindig nagyon várlak, de folyton csak sietsz.
Bár oda mennél ahová magaddal vihetsz...
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - E*  
Szoktasd örömhöz . . .
  2017-05-11 21:53:26, csütörtök
 
 


Erődi Dániel:

Szoktasd örömhöz . . .


Szoktasd örömhöz lelkedet,
Ha boldog lenni vágyol ;
Szedd az örömnek himporát
A legkisebb virágból.

Boldoggá senkisem teszen,
Ha önmagad nem tészed;
Mi szép, mi jó, csak önmagad,
S ön lelked által érzed.

Csupán a gyönge s balgatag,
Ki üdvét mástól várja ;
Ott ül a parton lesve, hogy
Mit hoz a folyam árja.

Folyó az élet, ámde mert
Útját mi szabjuk annak,
Vezessük völgyön réteken,
Hol szép virágok vannak.

Folyó az élet, s mélyiben,
Ha kristály tiszta habja
Képét a fölleg elfutón
Az ég soká mutatja.

A bár van gonosz, oh van elég,
Kit lelke rávezérel,
Hogy a folyónak tükörét
Megsértse gaz kövével.

De nézd, a kő a melyre száll.
S az olyan sima ismét,
Miként soha semmi sem
Zavarta volna színét.

Tűrj és bocsáss meg, szerezz
Szíves örömöt másnak,
És bírod titkát biztosan
Az önboldogításnak.

Csupán a gyönge a balgatag
Ki üdvét mástól várja,
A fenkölt lelkű önmaga
Fűz rózsát homlokára !






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - E*  
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 86 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 401 db bejegyzés
e év: 2688 db bejegyzés
Összes: 11119 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1088
  • e Hét: 4580
  • e Hónap: 30627
  • e Év: 387842
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.