Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Téli kertek
  2012-07-30 21:37:15, hétfő
 
  ...... ........... ..............


Berta Béla
...... ...........Téli kertek


Áll a ház magányában, csend honol szobájában,
Bundát vett fel, szép fehéret, hó lepi foghíjas elejét,
Csendesen nézi az akácon, hogy károg az ég varja,
Oly rég csendes magányát semmi sem zavarja,
Homály fedi rég, az eltűnt múltját a kis háznak,
Lakói, ki tudja mikor volt, mikor csendben elballagtak,
Talán fel sem ismerném, ha emlékeimben nem idézném,
Havat seprő kiskapuja nyitva áll, mintha valakit várna,
Vár valakit, a még az enyészet ki-be jár rajta,

Udvarán ott áll a vén eperfa korhadtan, búsan,
Gyermekként oly sokszor megpihentem árnyékában,
Zsivajt hallok, lassan közeledvén a kis házhoz,
S ma újból ott vagyok, hol eltűnt régi ifjúságom,
Látom a közeledő alkonyatban a múló világom,
Homályos ablakában mintha lámpás pislákolna,
S a kis házban az árnyék mint rég, úgy mozogna,
Benne jó anyám a gőzölgő vacsorával rám várna,
Rám tekint s mosolya tekintetét soha el nem hagyja,

A szomszéd ház, ő is magányos, s feléje tekintem,
Ott áll, úgy mint a régi időkben, hajlott tetővel,
Lakói elmentek együtt a múló idővel a temetőbe,
Nincs már a mezsgyén a hatalmas öreg tölgyfa,
Hol esténként a hangoskodó madarakat várta,
Elköszönt az alkony, s a sötét vette át helyét,
Átadva a régi mondáknak a huhogó baglyok történetét,
Mert hol bagoly huhog a ház tetején, éjnek éjjelén,
Ott a halál kopog hamarosan, a kaszájával életért,

A holdvilág fénye lassan előbújt a vonuló felhőkből,
Sejtelmes árnyak tűnnek fel a csillogó mezőből,
Tudtomra adva azt, hogy itt ember még él,
Csak árnyakká váltak, az éjjel közeledvén,
Kutya is megszólalt a távolban, hangos csaholással,
S a bagoly is besegít csendes huhogással,
Hull a fehér hó a közeli fáról, hol riadt madár szól,
Él a kis házikó, mint rég, hozzám a múlt szól,
A széken gémberedem, s az öreg kályha adja melegét,

Pécs, 2012


 
 
0 komment , kategória:  Berta Béla  
Gémeskút
  2012-07-30 21:36:27, hétfő
 
  ...... ............


Berta Béla
...... ..........Gémeskút


Szúette ága közt sandán áll a rúdja,
Hívó hangját rég nem hallja a róna,
Nem szolgál sem embert, sem jószágot,
Meredten nézi a halovány holdvilágot.

Valaha nap mint nap bólogatott,
Embert és jószágot egyaránt itatott,
Haloványan emlékszik még a rég múltra,
Mikor a gulya bőgve ment a vályúra.

Talán már száz éve látja fenn a napot,
S látta rég még a Bundást amott,
Az idő rohanva futott tova el azóta,
Hogy szomjas vándor meglátogatta.

Pedig hát valaha idejárt a gulya,
A gulyás, a juhász, a botja és szamara,
Ittak jót a fodrozó, ízes, hűs vizéből,
Jutott bőven a szikes föld mélyéből.

Oly szívesen most is tovább bólogatna,
Már a cudar szél, mely hevesen rángatja,
Gulyás sem szólítja füttyentve, kurjantva,
A szétszéledő gulyát az itatóvályúra.

Egyedül áll és egyedül hallgatja, ahogy
Delelőre szólít a falu nagy harangja,
A vén tölgyfa is ott áll a magányában,
Az elmúlt időtől rég meg roskadva.

Hiába várja hűs lombját ringatva,
Delelő gulya rég nem pihen alatta,
Amott a földes úton sem zötyög szekér,
A szekért is szú eszi már réges-rég.

Embert is ritkán lát erre a kék ég,
Oly nagy a csend és a nyugalom,
A magányos gerle is suttogva turbékol,
S mára a rónán örökös csend honol.

Aztán szél seper az elhagyott tájon,
Síró nyikorgás hallik a szúette kútágon,
S újból csend honol a végtelen határon,
S szemem könnybe lábad a rónaságon.

Bogdása, 2000. július 10.
...... ...........

 
 
0 komment , kategória:  Berta Béla  
El nem küldött levél
  2012-07-30 21:27:03, hétfő
 
  Kolonics gobelin: Levélf/i]
...... ........... .............


Berta Béla
...... ........El nem küldött levél


Kérlek, ne sírj, ne sírj a múlt után,
az elmúló gonosz órák után,
Ne gondolj arra, mi szép volt talán,
ne sírj, bárhogy fáj. Kérlek, ne
gondolj többé rám, bárhogy fáj.

Kérlek, ne kérdezd, mi történ,
miért hagylak el én, kérlek, ne sírj,
bárhogy fáj, s majdan ha mindez
a múlté már, s nekem sem fáj,
s az árnyékot napfény váltja át.

S ha majdan a virágot szépnek
látod már, s a bánat szíved
nem bántja már, s mosolyod
visszatér, s életed nem elveszett
remény, akkor majd jő a fény.

S kérlek, ne sírj, mert van remény,
hisz szíved oly fiatal még,
s ne feledd, a búcsú mindig fáj, s
ha most elveszem segítő kezem,
velem szemben is az élet kegyetlen.

Hidd el nekem, a szívemet veled
együtt vesztem el, mert te adtál
éltető perceket. Nézd, a kék madár
itt van, hidd el, még akkor is,
ha most hazudok neked, ha sírva is.

Bíztál és szerettél, s most az élet
a csalódáson kívül mást nem ígér.
Gyűlölj, átkozz, most ne kímélj,
mást úgy sem érdemlek meg tőled én.
De tudd, hogy szeretlek mégis én.

S most, mint máskor megbocsátanál,
nemes szíved, igaz lelked értem
megaláznád, kérlek, ne tedd, mert
mást érdemel szerető szíved, mint
engem, vesd ki szívedből nevem.

Még akkor is, ha könyörögve kérem,
hogy szerethesselek, bocsánatot
ha kérek, vidd el tekinteted, hogy
könnyem ne lásd meg sohasem,
mert most is szeretlek. Ha kérlek,

maradj velem, mert szeretlek,
küldj el, szívednek ne engedj, rá
ne hallgass, bármennyire lesz a
búcsú fájdalmas, s kérlek, ne sírj,
ne sírj a múlt után, bárhogy fáj.

2006.



 
 
0 komment , kategória:  Berta Béla  
Az erdőn
  2012-07-30 21:22:58, hétfő
 
  Benda Zoltán: Tél az erdőn
...... ..........


Berta Béla
...... .........Az erdőn


A nap még szelíden ontja mosolyát,
Az ég kékjét sötét felhők takarják már,
A cinege az ágon egyedül ide-oda ugrál,
A fiókái a messzi távolba repültek már,

Az erdő zöld köpenyét sárgára cserélte,
A kis rigó sokadszor csodálkozva megnézte,
Amott meg a vadgalamb párjának turbékol,
S az őzgida már nem a bokorban honol,

Nyárfa zizegő levelét szelíd szellő ringatja,
Ágai közt lévő fészkét elhagyta a csóka,
A megsárgult falevél búcsút int a fának,
A szellők szárnyán a levelek mélybe szállnak,

A vén tölgyfa makkját koppanva hullatja,
A kis mókus odújába egyenként hordja,
Mindenki készül a nagy eseményre,
Amikor a deres tél betoppan az erdőre,

S reggel, ahogy a vörösbegy felébred,
Látja a rókát, amint a hóban hempereg,
A kis mókus odújából, ahogy kitekint,
Szomszéd fán a harkálynak farkával int.

2007

...... ........... ........... ........... ........

 
 
0 komment , kategória:  Berta Béla  
A csend hangja
  2012-07-30 21:16:57, hétfő
 
 
Berta Béla
A csend hangja


Csend hallatszik, hisz hozzád szól,
Halld meg, mert érted szól,
Ez a csend hangja, mely szótlan,
Szótlan s mégis hangja harsona,
Harsona, mely a világnak mondja el,
Elmondja, mi el nem mondható,
Csend hangja, halld, mert érted szól,

S mikor ott térdelsz, hol a csend szól,
Hallod majd, mint álomból a szót,
Álom visz utadon, hol csend honol,
Veled lesz, akit vártál utadon,
Hallani fogod, mit a csend elmond,
Elmondja örömöd s minden bánatod,
Ez a csend hangja s csak te hallhatod,

A csend hangja, ha harang szól,
Halld meg hangját, ha érte szól,
S mikor imát mondasz, a csend szól,
Csendben szól, s mégis hallod,
Mert értünk, s csak nekünk szól,
Hozzá szólunk, a csendben hallja ő,
A szeretet csend, s érzi, ez neki szól.

 
 
0 komment , kategória:  Berta Béla  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 113 db bejegyzés
e év: 170 db bejegyzés
Összes: 4912 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2401
  • e Hét: 9066
  • e Hónap: 36188
  • e Év: 181971
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.