Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/20 oldal   Bejegyzések száma: 194 
A szakadék szélén...
  2018-01-23 20:27:57, kedd
 
 


Faragó Gabriella:

A szakadék szélén...


Boldog órák, boldog percek, gyertek,
Adjatok kihűlt lelkemnek értelmet.
Adjatok erőt, s végtelen kitartást,
Legalább tőletek kapjak vigasztalást.

Nem kérek mást, csak azt mi kapható,
Egy érintés, egy kedves bűvös szó.
Csak azt, mit minden ember kíván,
A szerelem roskadozó hídján.

Ennyi kellene, hogy át tudjak jutni,
A másik partra, futni, csak futni...
De nincs se erőm, se támaszom,
Se ki elkísérne és segítene utamon.

Ha volna, ó ha volna valaki,
Akit átölelve újra tudnám érezni,
Azt, mire szívem, lelkem éhes,
Szeretve lenni, s szeretni képes.

De tudom, hogy rám nem várnak,
Sem szerelmes percek, sem vidámak.
Nem vár rám, kire lelkem éhezik,
Hisz Ő talán már nem is létezik...

Elveszett, mint ahogy elvesztek a remények,
Mint a boldogságra tett ígéret,
És elvesztek a vágyak, az álmok, minden,
Mint ahogy elvesztem én is a végtelenben.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - F*  
Ének a hosszú télhez...
  2018-01-21 20:47:36, vasárnap
 
 

Fazekas Mihály:

Ének a hosszú télhez...


Óh, meddig kell még a nyers szél
Dérdúrságát szenvednünk!
Engedd már óh makrancos tél,
Zúzos lárvád elvetnünk!
Vidd el rólunk vad honjába
A mord éjszak tunya seregét:
Hadd láthassuk pompájába
A vidító kikelet egét!

A gémbergő természetnek
Engedj egy kis tágúlást;
A sok béburkolt életnek
Lágy szellőtől újúlást.
A madár hadd csimpalykódzon
A bimbózó csere tetején;
Egy kis fűszál hadd nyújtódzon,
S egy szem harmat legyen a helyén

Akkor mink is megfrissűlvén
A tavasz jóvoltából,
S új lélekkel felperdűlvén
A sut rekkent zugjából,
A zsendűlő természetbe
Víg énekkel ki-kiszaladunk:
S egy-két verset tiszteletbe,
Csak halj meg tél, neked is adunk.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - F*  
Elbújnék...
  2018-01-20 22:35:25, szombat
 
 


Ferenczy Klára:

Elbújnék...


Elbújnék veled
fáradt hóesésben
kandalló-meleg
álmokba merülten.

Néznénk a tüzet
s a didergő fákat,
magányunk lepné be
hó helyett a fákat.

Nem szólnál, ölelnél,
majd mégis, mondanád:
Álljon meg a világ! -
nem, már ordítanád.

S a tűz szép lassan
nyelné el a hangod,
csend volna újból.
Nézz rám, kérlek,
hallod?! -

Bús tekintetedbe
temetném a vágyam...






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - F*  
Te Vagy Az!
  2018-01-16 21:30:19, kedd
 
 

Fábián L. Mihály.

Te Vagy Az!


Te vagy az!
Kinek jelenléte táplálék!
Mi nélkül...
elhagyva önmagam,
egyszerűen meghalnék!

Te vagy az!
Ki mindig enni adsz ha éhezem!
mi nélkül...
életemnek értelme,
nincs nekem!

Te vagy az!
Kinek köszönhetem mindenem
mi nélkül...
nem lenne élet,
az életem!

Te vagy az!
Kiben megbízik a szív szüntelen!
mi nélkül...
hinni bármiben,
képtelen!






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - F*  
Nádas...
  2018-01-09 21:36:36, kedd
 
 


Fekete István:

Nádas...


Aludtál-e már nádtető alatt,
láttad -e ott, hogy kel fel a nap?
Hallgattad-e a szélben hogy zsong a nád,
ha megérinti a virradat?

Ugye, nem láttad? Nem láttál semmit.
Se nádirigót, se kócsagot,
se a vadrécék kéktükrű szárnyát,
se vizeken rengő csillagot?

Raktál-e tüzet tavalyi nádból?
Füstje simogatta arcodat,
ha felkel a hold, és lidércfény
táncol a tündöklő ég alatt.

Láttál- e ezer szárcsafiókát,
úszó fészket a nagy vizeken?
S hallgattad-e ködös hajnalokon
a vándormadár mit üzen?

És a nádi széna volt- e párnád,
millió béka muzsikád,
imbolygó bagoly régi barátod,
nyársonsült keszeg a vacsorád?

Fürödtél-e már csendben és fényben,
este, ha lobban a néma tűz?
s a nádason átrepül az álom,
és rádsóhajt lágyan a puha fűz ?

Álmod ha őrzi millió nádszál,
és tartja feletted az eget,
neked adja a csillagos békét,
és megsimogatja szívedet.
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - F*  
Hóvirág...
  2018-01-09 21:21:38, kedd
 
 


Fekete István:

Hóvirág...


Illatod a földben hagytad, mélyen
És az arcod, mint a hó, kedves, fehér.
Szerelmes méhek kelyhedbe nem járnak,
Lehullsz, mikor még híre sincs a nyárnak,
És marokkal tép, aki elér.

Nem ismered a daltzengő májust,
Szirmodra fagy hideg, ónos eső,
Mégis szívemen hordom bokrétádat,
S ha nem néznek, megcsókolom a szádat,
Mert te vagy - te vagy a:

Legelső...






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - F*  
Búcsú...
  2018-01-09 20:06:46, kedd
 
 


Fekete István:

Búcsú...


Elmegy lassan a berek, az erdő
El a nádas, a tél, a nyár.
A hegy, a völgy, a nappal és az éjjel
A szemem látta egész határ.

Elmegy? Talán mégsem egészen,
Meglátom tán az örök vízen,
Hiszen a Szépség maga az Isten.
S lelkemben ott lesz: hiszem, hiszem.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - F*  
Ünnep után...
  2018-01-02 19:59:06, kedd
 
 


Fekete István:

Ünnep után...


Elmúlt az ünnep, fáradt a város,
Sötét szobákban kopott fenyők,
Bús gyertyacsonkok és álmos mackók,
Bádog vasutak és törött hajók.
Künn hull a hó az ablak előtt.

Künn hull a hó. A nagy erdők alatt
Mint néma árny, oson a róka.
Surran a patak mohos híd alatt,
Sziszegő szél sepri a partokat,
S dúdol magának tegnap óta.

Régi a dal és régi az ünnep.
A tél havas csókja most meleg,
És tiszta, mint a szálló, szűzi hó,
Mint az imádság, a legutolsó...
Itt - nem múltak el az ünnepek.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - F*  
Falak nélkül...
  2017-12-21 22:02:27, csütörtök
 
 


Farkas Éva:

Falak nélkül...


Ne félj kedves a boldogságtól,
Akadnak őszinte szavak,
Engedd, hogy elvarázsoljon,
Néha-néha egy pillanat.

Egy puha kéznek érintése,
Kezedben soká megmarad,
S ha megosztod a gondjaid,
Neked majd kevesebb marad.

Arcodra mosolyokat rajzol,
Melegíthet a gondolat,
Hogy soha nem vagy egyedül,
Mert megtaláltad társadat.

Jó, amikor nem kell keresni,
A mondatokat, szavakat.
Egy pilleszárny simogatás,
Lebonthatja a falakat.
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - F*  
Hópihe...
  2017-12-15 20:50:06, péntek
 
 

Fehér Katalin:

Hópihe...


Az élő természet csodákat alkot,
Egy ilyen csoda a hópihe.
Csipkéje vonzza a tekintetet,
Nem hasonlítható semmire.

Formája örökre elvarázsol,
Rajta felejted a tekinteted,
Balett művészként szélben táncol,
E látványt soha el nem feleded.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - F*  
     1/20 oldal   Bejegyzések száma: 194 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 532 db bejegyzés
e év: 532 db bejegyzés
Összes: 12171 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 776
  • e Hét: 4597
  • e Hónap: 39668
  • e Év: 39668
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.