Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/19 oldal   Bejegyzések száma: 180 
Engedd, hogy...
  2017-11-18 21:08:23, szombat
 
 


Fridli Zoltán:

Engedd, hogy...


reggelre mindig gyűrött, könnyes párnám,
hiányzol kicsi rózsám!
mint büszke, óriás hegy ,
állom a rohamokat,
hiába mossa eső, tépi szél,
s vágja megannyi cikázó villám,
csak áll némán.
olykor kiáltanám a csendes messzeségbe,
mint mozdony kürtje a néma völgyben,
hogy benne vagy a szívemben!
igaz , ez a szív, már öreg s gyenge,
de mint kedvesét a szerető,
át ölelne és szeretgetne.
engedd, hogy magamhoz öleljelek,
engedd, hogy szerethesselek.
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - F*  
Elbújnék...
  2017-11-14 21:25:56, kedd
 
 


Ferenczy Klára:

Elbújnék...


Elbújnék veled
fáradt hóesésben
kandallómeleg
álmokba merülten.

Néznénk a tüzet
s a didergő fákat
magányunk lepné be
hó helyett a fákat

Nem szólnál ölelnél
majd mégis mondanád
álljon meg a világ!
nem már ordítanád.

S a tűz szép lassan
nyelné el a hangod
csend volna újból
Nézz rám kérlek!
hallod?!

Bús tekintetedbe
temetném a vágyam
forrón zihálón
érném el a szádat

Két kezedbe fognád
kipirult arcomat
csókolnál finoman
mint mikor nem szabad

Lehunyt szemmel
kilépve e földi világból
ölelve örökké,
elbújva a mától






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - F*  
Az ősz színei...
  2017-11-12 22:49:31, vasárnap
 
 


Farkas Éva:

Az ősz színei...


Akkor szeretem azt őszt,
Mikor a nap még fent ragyog.
Sápadt arany sugarába,
Néha betakarózhatok.

Már el nem vakít a fénye,
Mégis pillám mögül nézem,
Ahogy a nap csókja lángol,
Sok reszkető falevélen.

Ecsetjét színekbe mártja,
Piros, sárga, rozsda, barna,
Ezer árnyalat pompázik
Ágon, és puha avarban.

A kósza szél, ha erre jár,
Megrázza sorban a fákat.
Egyre több festett levélke
Mond búcsút ringató ágnak.

Kergetőznek még a szélben,
És talán éppen boldogok.
Hiszen szabadon repülni,
Számukra is oly jó dolog.

Ám a pajkos szél elillan,
A víg repülés véget ér.
Karját nyújtja avar szőnyeg
Belehullik a sok levél.

Szorosan ölelik egymást,
Így lesz a szőnyeg csodaszép.
Gyengéden betakargatják,
A fák minden gyökerét.

S ha fáznak is a kopasz ágak,
Él minden fában a remény.
A zord telet is kibírja,
S rügy fakad tavasz idején.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - F*  
Átalakulás...
  2017-11-12 22:47:23, vasárnap
 
 


Farkas Éva:

Átalakulás...


Mikor az érzés emlékké válik,
Talán már nem fáj a szívünk nagyon.
Olyan ez, mint őszi délutánon,
Sápadt napfényben ülni egy padon.

Érezzük, hogy valami hiányzik,
De már nem fontos nekünk, ami nincs,
Lehet, tévedtünk, mikor azt hittük,
Mit megleltünk az egy drága kincs.

Már nem keressük a kifogást sem,
Bár néha-néha mondunk szavakat,
Tudjuk mindketten, ha nem is mondjuk,
A szívünkben már nincsen akarat.

Hogy mit vesztettünk? Nem is kutatjuk,
Hiszen így élni már kényelmesebb.
Az sem okoz bajt, hogy az életük
A legfontosabbal lett kevesebb.

Naponta áltatjuk önmagunkat,
Szüntelen magunknak is hazudunk,
Őszintén szembe nézni egymással,
Nem akarunk, ezért nem is tudunk.

Nem várunk inkább semmit és senkit,
Akarjuk hinni, hogy ez jó nekünk,
Álomtalanok az éjszakáin,
Mikor behunyjuk éjjel a szemünk.

Majd egyszer, egy ködös délutánon,
Ha titkon lelkünkbe betévedünk,
Rájövünk tán, hogy nagyot hibáztunk,
S látjuk, milyen szürke lett életünk.

Akkor már messze leszünk egymástól,
Idegen állomás, ahol állunk.
Emlékké alakult minden érzés,
Egymáshoz mi már el nem találunk.
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - F*  
Kedvesem...
  2017-11-09 18:48:58, csütörtök
 
 


Fehér Sándor:

Kedvesem...


Hiányzol nekem mint
napnak melege,
mely szerelmet hint
öregedő szívembe.

Mint földnek az eső,
mely lemossa
arcomról hatvan évem
múltját fáradságát.

Mosolyod mosolyt csal
barázdás homlokomra,
s csókjaiddal simára
vasalod sápadt arcomat.

Hiányzol nekem mint
éltető kenyér,melyből
számomra soha nem elég,
mert íze oly üde édes,
mint ajkad melege.

Arcod s szemed
tisztasága olyan mint,
aranyló telihold az
éjszakában,mely
beragyogja életemet,
mint csillagok az égen
a tejutat,és a végtelen
horizontot.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - F*  
Novemberi napfény...
  2017-11-09 17:51:50, csütörtök
 
 




Falcsik Mari:

Novemberi napfény...


a fény a vízen úgy ragyog
most oly valószerűtlen
nem is biztos hogy meghalok
tátognak ingerülten
halálról szóló kis dalok
munkál az égi katlan
repedt burokban új magot
dajkál az áradatban
faágon csöpp bimbó gagyog
ma nem megfoghatatlan
hogy élek létezem vagyok
pörög még fürge orsó
még sokáig maradhatok
s bár ez volt tán utolsó
engedékeny meleg napunk
még fénybe burkolódzó
áldott időben vígadunk -
de mert a késő kis rügyek
sorjában elvetélnek
utánavágnak vad szelek
az induló levélnek
lassan szállást kell rakni már
az ismeretlen télnek






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - F*  
Bárcsak...
  2017-11-08 23:17:20, szerda
 
 


Fazekas László:

Bárcsak...


Bárcsak éreznéd most lelkem rezdülését,
Látnád, amint bennem egy jégvilág hullik szét,
Olvad a fagy, és a fázós kisvirág
Kitárja a világ előtt szirmait, önmagát.

Ilyen vagyok belül, ha Rád gondolok,
Kivirult tavaszi táj s hegyek, patakok.

Bárcsak érezhetném kezed melegségét,
Vigyáznám a szíved s óvnám szemed fényét.
Én vagyok az álom, ha Te Vagy a méz a szájon,
Ha Te lennél a harmat, én lennék a szomj, mit olthat.

Lennék én hangszer is, ha Te lennél a dallam,
Szivárványos angyal-lelked átölelném halkan.

Bárcsak ismerhetném e lélek csodás táját,
Viszonozná-e szívem minden dobbanását...






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - F*  
Valómnál jobbnak...
  2017-11-08 18:00:49, szerda
 
 


Faludy György:

Valómnál jobbnak...


Valómnál jobbnak, nemesebbnek
játszom előtted magamat.
Attól vagyok jobb, mert szeretlek
s mert felemellek, magasabb.

Az önzés is önzetlenség lesz
közöttünk. Ám mint válhatok
olyanná, amilyennek képzelsz?
Szerelmed cél s nem állapot.

Vibráló partok szélén járok
veled s lesem zárt ajkadat.
Ingem nyílásában virágot
viselek s kést az ing alatt,
és éjjel egy-egy részt kivágok
magamból, hogy megtartsalak.
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - F*  
Csendes október...
  2017-11-06 19:38:39, hétfő
 
 


Fazekas Miklós:

Csendes október...


Októberi szelek hordozzák a hírt,
azt susogják halkan; meghalt a nyár,
de én nem hiszem el nekik, mert tudom;
csak párjára, a tavaszra vár...







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - F*  
Játék mindörökké...
  2017-11-06 19:33:40, hétfő
 
 


Farkas Éva:

Játék mindörökké...


Szeretnék mindig játszani,
Mosolyogva, nevetve, szállni.
Álmokat kergetve élni,
Kék madárra naponta várni.

Szeretnék mindig játszani,
Karom a fény felé kitárni.
Könnyű piheként lebegve,
Újra vidám gyermekké válni.

Szeretnék mindig játszani,
És nem kételkedni semmiben.
Távolba nézni hegytetőn,
Elveszteni, mi fáj idebent.

Szeretnék mindig játszani,
Tündérmesét hallgatni este.
Ezüst holdfényben fürödve
Hinni, hogy még semmi nincs veszve.

Szeretnék mindig játszani,
Álomszerelmet, ezer csodát,
S naponta százszor köszönni,
Hogy az érzés egyszer megtalált.

Szeretnék mindig játszani,
Átjátszani ezt az életet,
S úgy menni el egy messze útra,
Hogy játszottam, amíg lehetett.
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - F*  
     1/19 oldal   Bejegyzések száma: 180 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 355 db bejegyzés
e év: 2645 db bejegyzés
Összes: 11084 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1204
  • e Hét: 1204
  • e Hónap: 27251
  • e Év: 384466
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.