Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/20 oldal   Bejegyzések száma: 191 
Hiányoddal...
  2018-01-20 19:24:42, szombat
 
 


Gyurcsó István:

Hiányoddal...


Könnyű annak, kinek te vagy az élet,
kinek reggelihez te vagy a cukor.
Te fűszerezed csókkal az ebédet:
kinek vacsora után te vagy a bor.
Jó a társnak, kinek te vagy a társa:
a magányosság ne tudd meg, mily nehéz.

Boldog az, aki jó simogatásra
öledbe hajthatja le fáradt fejét.
Könnyű annak, kinek te vagy a párja:
átvilágítod a hétköznapokat.
Veled a szív mindenkor megtalálja
a boldogsághoz szükséges dolgokat.

- Könnyű annak... De ne tudd meg, mily nehéz,
keserű nekem, ha nem te vagy a méz.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - G*  
Engedd még nekem...
  2018-01-20 18:33:59, szombat
 
 

Grigo Zoltán:

Engedd még nekem...


Néha megálltam, és néztem riadtan,
ahogy szédülten rohan a világ,
közben magamban csendesen sirattam,
amikor kertünkben meghalt egy virág.

A hó elolvadt, majd újra leesett,
az elszáradt fű tavasszal kinőtt,
hányszor akartam már mondani neked,
de szavaim megrabolta az idő.

Madarak jöttek, és ősszel elszálltak.
sápadt napfény szántotta a ködöt,
az évek némán gyűrődtek egymásra,
sokszor hullott már lomb a fejünk fölött.

Hányszor akartam már mondani neked,
egy szívem legmélyén őrzött mondatot,
elmondani, mit is jelentesz nekem,
hogy aki voltam, még most is az vagyok.

Engedd most meg, hogy a füledbe súgjam,
mit jelent a szemed, a szád, a kezed,
hogy elmondhassam újra, meg újra,
milyen rossz lenne, ha nem lennél nekem.

Megállítom a nagy, forgó kereket,
ne szálljanak el hiába az évek,
engedd még nekem, hogy szeresselek,
jobban, mint ahogy szerethet az élet.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - G*  
Január, Január...
  2018-01-18 20:56:02, csütörtök
 
 



György Emőke:

Január, Január...


Hideg téli Január,
Vajon reánk még mi vár?
Borzongató jeges hideg,
Csak szívünkben van még meleg?

Nincsen virág, nincsen zöld,
Nagyon meztelen a föld
Kihűlt lelke jéghideg, holt,
Az égen is reszket a hold

Ágon egy fagyott madár,
Nem melegíti semmi már
Etetőben finom magvak,
Körötte szállnak a varjak

Zord a táj és színtelen,
Hideg ordít szüntelen
Farkas szalad el, vonítva,
Bőszen fogát vicsorítva

Didereg a természet,
Sok szép ünnep ért véget
Szeretetláng sem éli túl,
Kialszik és hóba hull...

Élessz tüzet január,
Kell a szeretetsugár
Egész évben szerethessünk,
Hogy így boldogok lehessünk!







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - G*  
Esik a hó...
  2018-01-18 20:40:00, csütörtök
 
 


Gábor Andor:

Esik a hó...


Nagy a lelked ünnepszomja,
mely homályát fénybe vonja.
Intést kaptál, szólt a naptár,
világ készül karácsonyra,
Lágyulásra, enyhülésre,
játszódásra, kisdedekkel,
Szép családi máriásra,
dominóra, ekmek-stekkel.
Mindenféle szépre, jóra,
érzelmesre, meghatóra,
Minden múltat elfeledve,
ünneplőre kong az óra,
S embert isten megsegíti;
ő is készül, látható:
Hull a hó, hull a hó,
hull a... hull a... hull a hó.

Ablakokon jégvirág van,
művészkedő hideg csípte,
Domb lejtőjén hóból dunna,
faágakon hóból csipke.
Képzelhetsz-e ennél szebbet,
szemnek, szívnek ékesebbet?
Ékesebbet? édesebbet?
ennél békességesebbet?
Homlok veszti régi ráncát,
arc veszíti rút redőjét:
Ember nézi isten úrnak
finom fehér lepedőjét:
Élni ilyen környezetben,
ó milyen szép, ó be jó!
Hull a hó, hull a hó,
hull a... hull a... hull a hó!

Legjobbján e világoknak
most van minden a legjobban,
Balgaság itt attól félni,
hogy valami lángralobban...
Hunyt tüzeknek üszke, piszka...
súlyos szemfedő takarja;
Fehér legyen a karácsony,
fehér isten úgy akarja.
Békességet, boldogságot
küld az Ég az embereknek,
Felnőtteknek Corned-beefet,
kondenztejet kisgyereknek.
Hogyne volna rendben minden:
ne is legyen róla szó:
Hull a hó, hull a hó,
hull a. ..hull a. ..hull a hó!

Hull a hó... s a kályha lapján
sisteregve sűl az alma...
Még kiáll a hó alól a
négy esztendő holttest-halma...
Lágy meleg... sült-alma illat...
bölcsnyugalmú drága fészek.
Csonthegyekre épített ház
ablakából szertenézek...
Nincs puhább e látomásnál:
hull a hó és hull a szépség,
Benne gázol ronda népség,
rajt sem egyensúly, sem épség,
Mint karója koplalásnak;
rokkant ez, s az rokkanó...
Hull a hó, hull a hó,
hull a... hull a... hull a hó!

Hulla, hulla, hulla-halmaz,
vörös vérek csordulása,
Éhes szemek dülledése,
üres gyomrok kordulása,
Rikoltása hangos kincsnek,
hallgatása néma nincsnek,
Koldus jajnál messzibbhalló
kaffanása úri pincsnek.
Lelki furkó, testi ostor,
báró Krisztus, gróf Apostol.
Leszakad a mennyek boltja,
hűvös íve hév napostól.
Nem is robban, csak leroppan,
olyan rozzant s rothadó...
Hull a hó, hull a hó,
hull a... hull a... hull a hó!
Hulla, hulla, hulla, hulla,
hulla, hulla, hulla... hó!







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - G*  
Január...
  2018-01-14 19:57:44, vasárnap
 
 


Gani Zsuzsanna:

Január...


Nézd, lassan elszenderül a világ,
most hallhatod suttogó szavát.
Látod, most szelíden ránk mosolyog,
s békésen búgja legszebb dalát.

Varázslatos hangja szívemhez szól,
érzem, titokban könnyem pereg.
Képzeletben puha hóban nyugszom,
egy veréb halkan hozzám rebeg.

Megilletődve heverek magam,
a néma csend már tovaröppen.
Peregni kezd a csoda az égből,
lassan minden fehér köröttem.

Egyre fagyosabb a tél, zord, rideg,
de néha előbújik a Nap.
Reményt hoz, bús szívet melengetőt:
szeretném festeni a tavaszt!






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - G*  
Csak úgy...
  2018-01-13 21:07:55, szombat
 
 

Gigacz Gábor:

Csak úgy...


Csak úgy, de nagyon
Ölelni vágylak,
Hallani szavát
A suttogó szádnak,

Az orcádon a mosolyt,
Csak úgy, megcsodálni,
A hulló hópihék közt,
Néha meg-megállni...

Karomba zárni egyszerűen,
Csak úgy, vagy ha fázol,
A meleg szobád rejtekén,
Vagy otthonodtól távol.

Érezni, csak úgy spontán,
Ahogy szíved dobban,
Karácsonyi ajándéknak,
Nem örültem jobban...

Csak állni ott, a kezed fogva,
A sűrű hóesésben,
A csillagot -hogy megköszönjük,
Keresve az éjben...

Majd megtalálva magunkban azt,
-Hálát adni annak,
Nevét mondhatod így, úgy, amúgy...
A megfoghatatlannak...







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - G*  
Már nagyon vártam...
  2018-01-13 19:42:09, szombat
 
 



Gani Zsuzsanna:

Már nagyon vártam...


Ó, azok a szép, téli esték!
Alszik az erdő, a mező szendereg.
Ma hitet hint közénk az éden,
emberek ajkai derűt zengenek.

Puhán, hangtalanul hull a hó,
sebezhető a Föld, oly árva a föld.
Leszáll közénk csöndben egy angyal,
kis fenyőnkre káprázatos ruhát ölt.

Gondolatban most mennyben járunk,
kandallóban édesen pattog a tűz.
Meghitt gyertyafény s a szeretet
átölel, szánk hozzád ma imákat fűz.

Bennem templomi béke lebeg,
a reményt most újra magamhoz veszem.
Itt az ünnep, már nagyon vártam:
szívem, lelkem lábaid elé vetem!






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - G*  
Hinni kell!
  2018-01-11 20:53:58, csütörtök
 
 


György Emőke:

Hinni kell!


Hinni kell, hogy léteznek ma is csodák,
Mert az élet szépségét ezek adják.
Remélni, van fény az alagút végén,
Hogy egyszer béke lesz a föld kerekén.

Hinni abban, mi elveszettnek tűnik,
Szenvedőt boldog órák nem kerülik.
Bízni valakiben, aki hű hozzád,
Ki csak téged szeret: ez a boldogság.

Hinni kell, az álmok valóra válnak,
Hinni a csillagok ragyogásának.
Hogy Kitartással minden elérhető,
Hinni, hogy a nehéz is legyőzhető.

Hinni kell a mi mennyei atyánkban,
Az ő segítő, égi hatalmában.
Mert ki hisz benne nem hagyja el soha,
Kit hit vezet léte nem lesz mostoha.

Hinni kell: a rosszat tudjuk kerülni,
Mit célul tűztünk ki fog sikerülni.
Az élet Isten legszebb ajándéka,
Szeretettel őröm lesz a játéka.
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - G*  
Engedd, hogy...
  2017-12-23 21:06:50, szombat
 
 

György Emőke:

Engedd, hogy...


Engedd, hogy legyek
Arcodon mosoly
Ne lehess komoly
Kacajod legyek

Engedd, hogy legyek
Testednek bőre
Lényednek őre
Vigyázód legyek

Engedd, hogy legyek
Ajkadon a szó
Messzi hallatszó
Lágy hangod legyek

Engedd, hogy legyek
Könny a szemedben
Húr a lelkedben
Hangszered legyek

Engedd, hogy legyek
Lázad, hogy hevülj
Szellőd, hogy frissülj
Őserőd legyek

Engedd, hogy legyek
Éjedben lámpás
Átkodban áldás
Napfényed legyek

Engedd, hogy legyek
Léted virága
Szemed világa
Életed legyek

Engedd, hogy legyek
Az édes kínod
Ki kelljen írnod
Hogy versed legyek...
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - G*  
Szenteste...
  2017-12-23 18:59:10, szombat
 
 

György Emőke:

Szenteste...


Szikra lobban,
Száz szív dobban
Fenyőfa díszeleg,
Mindenki tiszteleg

Kis gyertya ég,
Ragyog az ég
Egy csengő halkan cseng,
Az ág is belereng

Selymes hó hull,
A szó halkul
Lelki a pillanat,
Ezernyi gondolat

Szemekbe tűz,
Mi egybefűz
Kulcsolódnak kezek,
Melegednek szívek

Égi fénnyel,
Szent éj jött el
Szeretetest lévén,
Láng gyúl, lelkünk mélyén

Ég s Föld között,
Jézuska jött
Mint a fenyő áldott
Létével megváltott

Szent karácsony,
Sül kalácsom
Szól angyali dallam,
Hallgatok, hogy halljam...

Egy tiszta szív,
Fa alá hív
Áhított ígéret,
Mellette adj helyet!






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - G*  
     1/20 oldal   Bejegyzések száma: 191 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 465 db bejegyzés
e év: 465 db bejegyzés
Összes: 12105 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 936
  • e Hét: 2213
  • e Hónap: 37284
  • e Év: 37284
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.