Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/28 oldal   Bejegyzések száma: 272 
Szeptember sanzon...
  2018-09-02 21:10:28, vasárnap
 
 


Horváth Piroska:

Szeptember sanzon...


Réz-szín bross lett lehulló levélből,
ezüst ékkő tüzes nyár hevéből,
levélzörgés - ősz-karmester hangol -
elbűvöl a szeptemberi sanzon...

...feküdj mellém, ne hagyjál magamra,
fűzzél bókot mámoros szavamra,
csipke-ágon szép szerelmed reszket,
rőt-szívembe költöztesd a lelked,

angyal-könnycsepp ablakunkon koppan,
földre hullik, megcsillan a porban,
érett-szívem ősz-mosolytól serdül,
szeptemberi melódia csendül,

galagonyák parazsán az alkony,
éden-pírban fürdőzött az arcom,
jó-éjt csókod íze ott a számon,
csendet fésül hajamba az álom...






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - H*  
Csend...
  2018-08-18 20:03:19, szombat
 
 



Hervay Gizella:

Csend...


Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel visszatérek
a színtelen szavakhoz s
a szerelemhez.

Az igazi szerelem színtelen,
hallgatag, mint a hétköznapok.
Csak az énekel, aki vár valakit.
Az egymásra kulcsolt kezek hallgatagok.





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - H*  
Míg szeretlek élek...
  2018-08-09 19:26:27, csütörtök
 
 


Hidas Antal:

Míg szeretlek élek...


Amíg engem szeretsz,
meg nem halok, élek.
Sarkcsillagként vezetsz,
haláltól nem félek.

Távolság és idő
széjjel nem tördelhet.
Szerelmed egyre nő,
oldja e förtelmet.

Vonszolhat a vihar,
förgeteg forgathat:
Vakmerő óhajjal
állom e borzalmat.

Szeretlek oly nagyon,
mint ahogy soha még.
Nő a fű. Hallgatom
zizegő énekét:

tavasz lesz, tavasz van
Felvonul az élet,
tüzel a tavaszban

Míg szeretlek élek.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - H*  
Ne titkold...
  2018-08-05 17:50:36, vasárnap
 
 

Hirth Éva:

Ne titkold...


Ne titkold, érzem, hogy hiányzom neked,
hisz minden szót elmond tekinteted,
hátranézel egy cipőkopogásra,
kinek hasonló hozzám a járása.

Megdobban szíved, ha zöld szemet látsz,
hiányzik testem, mire most is úgy vágysz,
nem tetted el az ágyról a párnám,
tudom,hiányzom,minden nap vársz rám.

Elgondolkodom kettőnk életén,
hol ronthattuk ennyire el, te meg én,
nékem sem jó az élet nélküled,
ne titkold, érzem,hogy hiányzom neked.








 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - H*  
Talán még száz is….
  2018-07-17 21:14:31, kedd
 
 


Hirth Éva:

Talán még száz is....


Ezerszer átgondoltam életem,
keresem a hibát,de nem lelem,
rám telepednek az emlékviharok,
oly sok rossz történt, belefulladok.

Sokáig tűrtem a bántó szavakat,
a fájdalmat, megaláztatásokat,
mik sokszor az éjszakába nyúltak,
a sértő szavak, hajnalig ostoroztak.

Most újra átgondolom életem,
nincs hozzá erőm,hogy újra kezdjem,
szívemben megült a kínzó fájdalom,
nem ismerem azt a szót,hogy bizalom.

Istenem mondd, még hány év kell nekem,
hogy valakinek átnyújtsam kezem,
kit odaadóan szeretni tudnék,
kivel végre,felhőtlenül élhetnék.








 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - H*  
Naplemente...
  2018-07-12 22:00:08, csütörtök
 
 


Horváthné Mecsnóbel Anna:

Naplemente...


Szeretem a természetet,
Melyet az Isten oly szépnek teremtett.
Szeretem a hegyet és völgyet,
Hideget s meleget
Mely egyaránt ad, és elvesz életet.

Szeretem e helyet köves utcáival,
Kicsi házaival, egyszerű lakóival,
És körülölelő szomorú fűzfáival.
E hely emlékeztet, ami szép és jó volt énnekem,
Arra is, ami sebet üt szívemen.

Itt élt apám, anyám, akik itt születtek,
És e földbe örökre megpihentek.
Nem vágyom el én sem e tájról,
Itt minden szebb, mint máshol
Lágyabban süt a nap,
Szebben énekelnek a madarak.

A lepkék orgonáról orgonára szállnak,
Aranysárgán ringatódzik a búzakalász tábla,
Szőlőfürttől hajladoznak a venyigék,
Bográcsgulyás illatát hozza felém a szél.

Az öreg tölgy, halkan hullajtja levelét,
Mint mikor anya betakarja gyermekét.
Itt láttam meg a gyönyörű napfelkeltét,
És itt várom be az ég alján eltűnő naplementét.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - H*  
Bánateső...
  2018-07-12 21:42:35, csütörtök
 
 

Horváthné Mecsnóbel Anna:

Bánateső...


Eső csorog az ereszen,
Én idebent ülök a melegen
Mégis hideg minden
A kandalló hiába melegít,
Ha rám csak a négy fal tekint.

Csak ess, eső meg ne állj,
Mosd el a bánat fonalát
Ami szép volt, mára már
Kifakult, elázott régi kép
Eső vagy könnycsepp áztatta szerteszét?





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - H*  
Még akkor is szeretlek...
  2018-07-12 21:25:26, csütörtök
 
 

Horváthné Demény Zita::

Még akkor is szeretlek...


Még akkor is szeretlek,
Ha már nem szeretsz,
S ha máshol keresed az életet.

Még akkor is szeretlek,
Ha más úton jársz
S haza nem találsz.

Még akkor is szeretlek,
Ha a benső megszakad,
Szél és vihar tódul,
S könny folyik az arcomon.

Még akkor is szeretlek,
Ha hiába várlak,
De te büntetsz, minden szíved szaggató
Fájdalomtól.

Még akkor is...
Örökké...






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - H*  
Bocsánat...
  2018-07-10 21:08:23, kedd
 
 

Hirth Éva:

Bocsánat...


Bocsánat, ha úgy érzed, nem szerettelek,
fájó szívemet még most is gyógyítgatom,
még most is könnytől ázva csillog az arcom,
még most is a lépéseidre ébredek.

Némán üvölt lelkemben a fájdalom,
őrült dolgok születnek elmémben,
elfásultságot érzek sajgó testemben,
egy pillanatra sem hagy el... magányom...

Bocsánat, hogy még élek nélküled,
bocsánat, hogy egyedül nem félek,
téged soha nem érdekelt, mit érzek,
bocsánat, hogy nem békülök ki veled.

Szemeidben szerelmet most sem látok,
a fülembe súgod hazugságaidat,
már nem hiszem el a sátáni bókokat,
én már döntöttem, és nem másítok.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - H*  
Szavak helyett...
  2018-06-27 22:31:51, szerda
 
 


Hervay Gizella:

Szavak helyett...


Szavak helyett verset mondok neked,
hogy jobban megérts.

Nézem:
ez a perc is messzebb vitt,
mert nem tudtam semmit tenni,
hogy közelebb hozzalak.
Hiába mutatok neked mindenféle színű és ízű
szavakat.
Nem is akarsz megérinteni szavaiddal?

Mikor még ujjaink némán értették egymást,
s egy időben összekapcsolódni vágytak,
nem voltak szavak ujjaink között,
és szó nélkül értettük egymást a jelenben,
és szó nélkül értettük egymás szerelmes testét.

De a múlthoz szavak kellenek,
és szavak kellenek a munkához s a türelemhez.
És hiába száműzöd közülünk a szavakat,
mert fennakadnak az időben mozdulatlanul,
mint elgurítatlan üveggolyók,
s a fájdalom minden érintésére összeverődnek.
Kimondatlan szavaink mérik közöttünk az időt
kíméletlenül.

Nézem:
ez a perc is messzebbre vitt,
mert nem tudtam semmit se tenni,
hogy közelebb hozzalak.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - H*  
     1/28 oldal   Bejegyzések száma: 272 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 110 db bejegyzés
e év: 3724 db bejegyzés
Összes: 15215 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 175
  • e Hét: 4635
  • e Hónap: 21927
  • e Év: 343794
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.