Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
Van egy perced?
  2018-04-18 19:52:40, szerda
 
 


Illés Gábor:

Van egy perced?


Elmondanám, amit nem lehet.
Elmondanám, ami itt van belül,
ami feléd húz mindig.
Amiről most hallgatni kell,
amiről hallgatni fáj,
amiért mindig kár,
mert szegény halva született.

Elmondanám, de nem lehet,
az örökké hiányzó szemeket,
a mozdulat meséjét,
sóhajok kérését,
a hajad illatát,
kezeid játékát testemen,
ahogy becéznélek kedvesen, kedvesem,
ahogy kívánnám nyelvünk játékát.

Elmondanék néked sok szépet,
elmondanám, amit nem lehet,
elmondanám...
de nem lehet.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - I*  
Nőnapra szeretettel...
  2018-03-08 19:29:43, csütörtök
 
 


Igrényi Sándor:

Nőnapra szeretettel...


Hoztam nektek egy szál virágot,
Bejártam érte az egész világot.
Most hát itt tartom a kezemben.
És rímeket faragok a szívemben.

Versemmel díszítem én a virágot,
Szépségetek öleli át a világot.
Jövőnk fogan meg az anyaméhben,
A szerető szívetek tengerében.

Átadom hát a csodaszép virágot,
Öltöztessétek díszbe a világot!
Nagyon boldog nőnapot kívánok!





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - I*  
Mi a baj, tavasz?
  2018-03-02 21:22:26, péntek
 
 

Ichnát Zsóka:

Mi a baj, tavasz?


Mért késel, tavasz? Hová lett égi fényed?
Ne hidd, hogy zsenge lombod' pótolja majd reményed.
Hol van a napsugarad? Talán azt is megéred,
mit mi, hogy szegény gólyánk hófehér télbe tévedt.

Elbújt a hóvirág, de fehér takaró a tájon,
pedig már rég feledtük, milyen is volt a karácsony.
Ne viccelj! ne rejtőzz már, látod megcsúfol ím a naptár.
Március idusa közel, s te faggyal köszönsz immár.

Fekete varjak fázón szökellnek sok-sok ágon.
Bent vannak a városban, -kell még a nagykabátom.
A hó meg egyre vastagabb lesz, eltévedtél, te léha.
Hozz nekünk virágnyílást, s egy kis meleget is néha.

Kinyílt az aranyvesszőm bent a meleg szobában,
pedig lassan a kertben virulhatna pompában.
A fűz is szomorú-szürkén várja, hogy újra kihajtson,
sárga barkavirágja a szélben táncolhasson.

Ébredjen lepke, s méhek, hívei kikeletnek,
míg a madárkáink reggel vígan csivitelnek.
Mozduljon alvó erdő levetve hópalástját,
s harsogó fülemüle hívja ismét a párját.

Ébredni tél-álomból, mindenki csak ezt várja,
hogy illat, s virágözön szálljon már a világra.
Hirdesse minden reggel, hogy éled a természet,
eltemetvén a telet, végre minden szebbé lett.

Áradjon már a tájra az életnek varázsa,
hogy mindenki meglássa, tavasz a fő világa.
Vigye el végre hírét messze, hogy harsan a természet,
mert enélkül az élet nem adhat semmi szépet.








 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - I*  
Magány gyöngye...
  2018-02-05 21:23:25, hétfő
 
 

Ilpaki:

Magány gyöngye...


Harmatos fűszálak lengedeznek,
a csendben egymással beszélgetnek.
Mostanság hűvösek a hajnalok,
ezért reggel kicsikét vacogok.

De, tündökölők, mint a fénysugár,
lelkemet öleli a napsugár.
Trillázó garatú madár dala,
hol van még a kikelet szép hangja.

A köd araszolva fátylat ereszt,
fehérsége mindent bekebelez.
Tipegőn sétálgat a gondolat,
szív ritmusa így üzen fontosat.

S merengve kószál a tegnap tükrén,
a pillantás huncutul, íriszén.
Szívem mélyén melegség sugárzik,
magányosan, szunnyadón parázslik.

A szivárvány lelkemben sompolyog,
reményt hagyva pajkosan mosolyog.
Szeretet s boldogság jön a csöndre,
és gyöngyeit hullatja a földre.








 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - I*  
Most Rád gondolok...
  2018-01-29 20:12:41, hétfő
 
 

Izabella Bella:

Most Rád gondolok...


Most Rád gondolok.
Az arcodra.
A szemedre.
Az illatodra.

Milyen lehet?
Ha ketten leszünk.
Ha leszünk ketten.
Majd meg fog állni az idő.
S elrepít a végtelenbe.

Hol a vágy szerelembe öltözik.
S nem lesz a falon torz tükör.
Vagy nem történik semmi sem.
Csak a múlt ami elsöpör.

Tőled!
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - I*  
Ápolj virágot...
  2018-01-23 21:23:03, kedd
 
 


Imecs Béla:

Ápolj virágot...


Ápolj virágot, nézd de szép,
Lelkedbe ültesd el dalom.
Ne várd, hogy égő szinesen
Kikeljen, fényes hajnalon.

Elég, ha mélyben gyökere
Tovább kuszik, uj utra tér
És más gyökér elágazó
Kis szálaival összeér.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - I*  
Mély vízből a gyöngyszem...
  2018-01-23 20:59:39, kedd
 
 


Imecs Béla:

Mély vízből a gyöngyszem...


Gyermek voltam, mindent szétszedtem volna,
Mindenről kérdeztem: miért van így?
Később felnéztem messzi csillagokra,
Tulláttam tárgyakon, s kérdtem? mi hív?

Majd nem törődtem kenyérrel, virággal,
Boncolgattam a lelkek életét,
De csak sejtéseken jutottam átal,
Mindent kicsiny okokra szedve szét.

És láttam a világot széjjel esve
Kis foltokra, lelkekre, állatokra,
Folyókra, tengerekre és hegyekre.

Pusztából porszem, mély vizből a gyöngyszem,
Honnan szakadtam el, mi végre jöttem,
Kérdem már, merre visz napjaim sodra?




 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - I*  
Megszületni a Napba...
  2018-01-15 20:31:15, hétfő
 
 

Iluh István:

Megszületni a Napba...


Megyünk meghajolva
Élettel megpakolva
Esőbe viharba hóba
A szélre ráhajolva
Rosszból jövőbe jóba
Viskóból arany ólba
Örökre földre zárva
Feltámadásra várva
Kötözve csontcsokorba
Gödörbe rostokolva
Megyünk meghajolva
Szellembe összeforrva
Holnapból holnaputánba
Muszájból újra muszájba
Élni-élni élve halva
Örök életet akarva
Megyünk meghajolva
Élettel megpakolva
A létet birtokolva
Elrejtőzni a magba
Megszületni a Napba







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - I*  
Hiányzol...
  2017-08-13 18:22:43, vasárnap
 
 

Illés Gábor:

Hiányzol...


Már nem is vagy.
Már nem is vagy itt velem.
Már mással pergetem
ujjaimról éveim fonalát.

Aztán mégis feltűnik
egy-egy emlék,
egy leveled akad kezembe.
Hajók, padok, füvek, kagylók,
ásító Hold, nyári meleg.
Megint minden Te vagy.

Hiányzol.
Csak magamnak suttogom.
Csak magamnak.
Hangosan nem lehet.
Bánatom óvatosan dúdolom,
boldogságba csomagolva,
de azt hiszem,
így is látsz belőle valamit.

Hiányzol.
Csak ennyi. Bocsánat.
Át mély völgyeken, magányon,
hegyeken, boldogságon,
a levelek erében
dobogod vissza önmagad.
Hozzám beszélnek a kis bogarak
és a nagypelyhű hóesés.
Némán üvöltik felém:

hiányzol! Hiányzol!

Hiányzol...







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - I*  
Fenyők a télben...
  2017-01-07 19:57:48, szombat
 
 



Igmándi Szűcs István:

Fenyők a télben...


Súyos teher, átszúrt rakomány
nyomja a fenyők tűlevelét.
Fehér a lepel - fojtani vágy,
mert ellenáll az elmúlásnak
a macskamézes ág,
s nincs alkú, nincs fordulat,
örök a szín,
zöld - ha él a télidőben.

Hajlik az ág, sírón nyikorog,
körül a táj halott képet ád.
Alszik a szomszéd
a jóbarát akác,
csak ő áll. Töretlen.

- Ezernyi tű, mi néki biztot ad
öldöklő csaták dúlnak
téli éjszaka,
s vállaira halva borul
sok sebzett hópehely.








 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - I*  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 266 db bejegyzés
e év: 2430 db bejegyzés
Összes: 13961 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1368
  • e Hét: 6858
  • e Hónap: 32652
  • e Év: 172891
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.