Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Megszületni a Napba...
  2018-01-15 20:31:15, hétfő
 
 

Iluh István:

Megszületni a Napba...


Megyünk meghajolva
Élettel megpakolva
Esőbe viharba hóba
A szélre ráhajolva
Rosszból jövőbe jóba
Viskóból arany ólba
Örökre földre zárva
Feltámadásra várva
Kötözve csontcsokorba
Gödörbe rostokolva
Megyünk meghajolva
Szellembe összeforrva
Holnapból holnaputánba
Muszájból újra muszájba
Élni-élni élve halva
Örök életet akarva
Megyünk meghajolva
Élettel megpakolva
A létet birtokolva
Elrejtőzni a magba
Megszületni a Napba







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - I*  
Hiányzol...
  2017-08-13 18:22:43, vasárnap
 
 

Illés Gábor:

Hiányzol...


Már nem is vagy.
Már nem is vagy itt velem.
Már mással pergetem
ujjaimról éveim fonalát.

Aztán mégis feltűnik
egy-egy emlék,
egy leveled akad kezembe.
Hajók, padok, füvek, kagylók,
ásító Hold, nyári meleg.
Megint minden Te vagy.

Hiányzol.
Csak magamnak suttogom.
Csak magamnak.
Hangosan nem lehet.
Bánatom óvatosan dúdolom,
boldogságba csomagolva,
de azt hiszem,
így is látsz belőle valamit.

Hiányzol.
Csak ennyi. Bocsánat.
Át mély völgyeken, magányon,
hegyeken, boldogságon,
a levelek erében
dobogod vissza önmagad.
Hozzám beszélnek a kis bogarak
és a nagypelyhű hóesés.
Némán üvöltik felém:

hiányzol! Hiányzol!

Hiányzol...







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - I*  
Fenyők a télben...
  2017-01-07 19:57:48, szombat
 
 



Igmándi Szűcs István:

Fenyők a télben...


Súyos teher, átszúrt rakomány
nyomja a fenyők tűlevelét.
Fehér a lepel - fojtani vágy,
mert ellenáll az elmúlásnak
a macskamézes ág,
s nincs alkú, nincs fordulat,
örök a szín,
zöld - ha él a télidőben.

Hajlik az ág, sírón nyikorog,
körül a táj halott képet ád.
Alszik a szomszéd
a jóbarát akác,
csak ő áll. Töretlen.

- Ezernyi tű, mi néki biztot ad
öldöklő csaták dúlnak
téli éjszaka,
s vállaira halva borul
sok sebzett hópehely.








 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - I*  
Varázslat vagy nekem . . .
  2016-11-26 20:55:42, szombat
 
 


Ilianne:

Varázslat vagy nekem . . .


Úgy várom a reggelt,
és ha jő,
sietek hozzád.
Varázslat vagy nekem,
az ismeretlen életem.

A föld felett járok,
és hiszem,
hogy a valóság is lehet ilyen.
Olyan vagyok mint a szellő,
kit bezártak a szobába,
s utat keresgélek,
talán nem hiába.

Utat, melyen szabadon bolyonghatok,
utat ahol hozzád eljuthatok.
Olyan vagyok mint a nap,
kinek simogatására éhes a vándor,
Lassan engedem a fényt,
s a sugaram kitárul.

Körbefonlak melegséggel,
és nem engedlek addig el,
még érzed ez a fény az,

ami Neked kell...







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - I*  
Könnyű...
  2016-11-17 16:48:41, csütörtök
 
 

Illyés Gyula:

Könnyű...


Kezed kezembe,
tekintetem tekintetedbe már,
mint folyó a mederbe,
mint szájra a pohár.

Alakod könnyű képe rezgő
fénnyel, színnel tömött fejembe,
mint őszi fák
lombjára ha csak egy madár.

Elrendeződik a világ.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - I*  
Engedd...
  2016-11-16 22:31:38, szerda
 
 


Imre Flóra:

Engedd...


Nem kell a múltam sem letagadnom
olyan az életem, akár a zsoltár.
Fény voltál, mikor két vállam felett
az életembe belehajoltál.

Madár iszik így kék tavi kákán
épp, hogy csak sebet csókolva a vízre,
hányszor csókoltam én is a sorsom
a szemeidre.

Futnak az évek, mind megöregszünk,
nyárvége villan hajunk is őszül,
éveink nehéz lángja, virága
maradhat most már csak menedékül...






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - I*  
Nap végén...
  2016-07-10 22:12:01, vasárnap
 
 

I. P. Steve:

Nap végén...


Este van, alszik a város,
hangját nem hallom, csak fényeit látom,
s a távoli lámpák hunyorognak
mint álmos szemek, mielőtt becsukódnak.

Pihen a küzdés, a tett, a vágy és remény
a fáradt napnak párna-csendjén.
Ásít a reggel, mely korán kelt,
már csak az óra ketyeg, s az idő továbbmegy.

Betakar az éj
paplanként,
álmot ad pergő képekben,
s ha másnap emlékszem rá, az csak véletlen.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - I*  
Emlék...
  2016-07-10 18:41:32, vasárnap
 
 

Illés Gábor:

Emlék...


Szerelemnek hívtalak,
és hazudtam, hogy élhessek.
Lámpafény vagy és gyertya lángja.
Téged idéznek utcák s padok,
de ezekbe én már nem kapaszkodom.

Akartam rég a szádat,
hogy ne legyen bennem ború.
Bár lényem ellenedre van,
szavaim végleg belemosnak
szép testedben minden alagútba

R.: Én leszek aki nem kellett neked,
Aki sok volt és kevés lett.
Én leszek aki belőled szól végleg,
Akit soha többé el nem érhetsz.

Maradok ami vagyok,
versek és elvesztegetett
szeretetteljes mondatok.
A miértek vesznek a múló percben.
Emléknek lenni kevés talán,
de elvesztettél egy őrült éjszakán.

Annyi mindent mondanék Neked,
és akarnám, hogy fájjon a nevem,
ha néha napján ki-kiejted,
de nem boldogít szenvedésed.
Csak rám gondolsz és tudod majd,
hogy nem felejtesz el soha.

R.: Én leszek aki nem kellett neked,
Aki sok volt és kevés lett.
Én leszek aki belőled szól végleg,
Akit soha többé el nem érhetsz.

Értelmetlen lehetett,
ami megesett hajdanán.
Csókjainkat el is feledted,
ami maradt, a csönd utánam,
Beléd mar és a bánatba belehal.

Ára van a terveinknek,
én buktam a tieidért.
Tűnt percek benned rejlenek.
Veled leszek minden hajnalon,
ha zokogsz, mikor eszedbe jutok.

R.: Én leszek aki nem kellett neked,
Aki sok volt és kevés lett.
Én leszek aki belőled szól végleg,
Akit soha többé el nem érhetsz.
(Dalszöveg)
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - I*  
A vershez...
  2016-02-29 19:27:21, hétfő
 
 

Izsák Arnold Róbert:

A vershez...


Kereslek, s oly ritkán talállak
meg, Éjjel-nappal órákon át,
Felcsillansz, s kihuny szikrád,
Oh, vers, én úgy imádlak!

Te vagy a tükröm, igen, te;
Ki versemet olvassa, engem lát,
Látja szívem örömét, bánatát,
Oh, csak te vagy szép, csak te!






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - I*  
Szárnyaszegetten...
  2016-01-10 17:23:33, vasárnap
 
 

Ivanhoe:

Szárnyaszegetten...


Sebesült madárként száll a lelkem
föl az égbe, messze a testemtől,
Utat hozzád nem találok
de érzem valahol itt lehetsz.
Repülnék hozzád, kicsi kis párom,
hogy együtt legyünk, szerelmem.

Fáj a lelkem, szomorkodik magában
s bár a szívemben még él a láng,
Ha nincs ki táplálja a tüzet
elvész és elenyész a vágy.


Adj jelet, hogy merre menjek
lent a pokol vár,
fent a menny?

Tévelygés az egész létem
keresem az igazit,
mond meg kérlek ha szavam hallod,
s ha csak gyötör egy kín.
Nekem elmondhatod ami a szíved nyomja,
velem megoszthatod a nagy titkokat.
Ott vagyok, ha vágyad ébred,
s veled leszek ha hívogatsz.









 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - I*  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 21 db bejegyzés
e hónap: 397 db bejegyzés
e év: 397 db bejegyzés
Összes: 12038 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1269
  • e Hét: 8838
  • e Hónap: 33489
  • e Év: 33489
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.