Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 50 
x
  2011-09-20 19:24:37, kedd
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............. 2012-01-07 08:47:23


amade lászló: kinek lehet hinni...
Kinek lehet hinni,
Ha nem olyan szivnek
Az ki maga szivét
Hittel mondta hivnek?
Tőlem elpártola,
Másokhoz hajola
Szerelme igy mula.

Azt gondoltam előbb
A tenger kiszárad,
A nap lovaival
Ellankad, elfárad:
Mintsem ezt megérjem,
Eltörjék nagy frigyem
Illy nagy hitszegéssel.

Ritka dolog, látom,
Már igaznak lenni,
Ennyi sok tövis közt
Egy rózsát sem szedni,
Búbánat fájdalom,
Soha nyugodalom
Szerelmet igy élni.

Oh mért nem mondottad,
Hogyha nem szerettél?
Ha nem szenvedhettél,
Minek késérgettél?
Inkább meg nem öltél,
Mintsem igy vesztettél,
Mért el nem temettél?

Legyek ámbár példa
Szerelem szolgája,
Kit illyen gyilkossan
Megcsalt praktikája,
Mely kegyetlen kin az,
Azért hogy ki igaz:
Ez minden csudája.

Itéld meg jól azért,
Ezt mért érdemlettem?
Hogy elpártolj tőlem,
Néked mit vétettem?
Istenem meg is vér,
Kitül is boszút kér
Szivem mert szerettem.









 
 
0 komment , kategória:  Amade László 1.  
Amade László
  2011-09-05 14:57:50, hétfő
 
  Amade László összes versei - Link

AMADE LÁSZLÓ versei :

......



...... ........... .....



.Itt a beírt versek címe van.A versei című lap kommentjeiben elolvashatod a verseket!
Kérlek oda a kommentbe, írd be a verset, amit hoztál!...... .............. Előre is köszönöm!


...... ........... .....







CÍMEK...... ........... ........... .......HÁNYADIK KOMMENTBEN TALÁLOD?......KI GYŰJTÖTTE?

A, A, A,Te vén törzsökfa____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Adjad szivedet hiv szivemért____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
A házasság által elvesztett szabadság megsiratása_____(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Ah! átkozott szines szív____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Ah! Én ugyan miért kinlódom____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Ah! jaj! mit szemlélek____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
A mit megmondottam____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Amor, mit akarsz én szivemmel____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Angyalom_________________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A régi megrögzött szerelemnek lángja_____________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
A szem mihelt szépre tekint_____________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Az az igaz kegyes_____________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Azt gondoltam, nincs már kétség_____________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Azt megkönyveznéd_____________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Áldott az óra, melyben születtem________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Ámbár tőlem elment____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Átkozott óra, melly arra perczent____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Bár gondolod és tagadod____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Bárha ellenzenek____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Bár tied az diadalom____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Bolond, ki itél____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Bolond, ki szenved____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Búsult szívem éretted____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Csak azon vagy____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Csak azt szigyenlem____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Cseh országnak nagy fáklája____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Dira dura la la la!____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Édes Dudi Duduskám!____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Élj vígan már____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Én angyalkám_________________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Én elmégyek, hova légyek____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Én szivedet még kérem____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Érted, érted, már éretted____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Féltlek szivem, mert szeretlek____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Hadd lankadjak és olvadjak____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Ha gondolom bus sorsom____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Hát eltávozol már tőlem én életem____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Hogy eztet kivántam kezedhez juttatni____________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Hogy gyulladom, nem tagadom____________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Hogy megsértettél____________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Hogy megválom,nem csudálom____________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Imádlak Jézusom____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Imádlak óh szent ostya____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Isten hozzád! Szivem_________________________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Isten hozzád!Illy áldást ád_______________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Jaj! mit kinlódom_______________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Jól tudod, kincsem_________________________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Ki Bazinban, Ki Modorban___________________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Kinek lehet hinni___________________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Kukuku, kukucskám_________________________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Lála, lala, Dalila!_________________________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Lila moja Lila_________________________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Már nem tűrhetvén kínjait_________________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Már szabadon pártolj_________________________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Megpróbálom,hogy nem álom____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Mennyi kinzást ád egy szem____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Mi haszna csodálom_________________________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Mindeddig biztatott gaz reménység____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Mint a leesett hó, olyan fehér teste____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Mint páva jártam, nótán tánczoltam____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Mit volt már mit tennem____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Muljék minden el____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Nagy szentsége_________________________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Nem hiszek már, nem, nem_____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Neptunus népe_____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Nincs mód benne, másé lenne_____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Nincs mód benne, tied lenne_____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Oh szent János! II_____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Oh szent János III._________________________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Oh szent János! te bizonyos_____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Oly vagy már, mint madár_____________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
S mi haszna ha volna tétovázó álom___________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Sionnak leányi, engem meghalljatok___________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Sokan vadnak, kik sirnak___________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Szabad légyen egyszer szivem___________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Szánom gyászos éltemet___________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Szegény Sándor, szegény Bubrik___________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Szerelem, gyötrelem hol együtt jár___________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Szerelmemet ha vizsgálom____________________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Szivem csöngetője____________________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Szivem, hivem, Légy édes reményem!_______________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Szüntelen bánkódnom____________________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Szűz Máriához____________________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Távozzál istentelen____________________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Testem, lelkem már megunt___________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Te bár légy hiv___________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Tied vagyok___________________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Tiszta Geniusát csalárd Cupidónak_______________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Titkosan szeretek_______________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Tallalla, fallalla,jó kedvem vagyon_______________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Tudod, mely igazán szerettelek_______________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Ugyan egyszer szállj szivedben_______________(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából
Van egy, kinek neve nincs, de mégis kegyes_______(#)-Gizella Lapu - Ausztráliából



Gyűjtők névsora

Juhászné Szunyogh Mária
Gizella Lapu - Ausztráliából


 
 
0 komment , kategória:  Amade László 1.  
x
  2011-08-05 14:28:16, péntek
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............. 2012-01-07 08:47:23


amade lászló: féltlek szivem, mert szeretlek...
Féltlek szivem, mert szeretlek,
Mert kincsen vagy, megőrizlek,
Mivel tolvaj az a Cupido,
Incselkedik, mint a zsidó:
Illik is hogy féltselek,
Hóltig igy szeresselek.

Féltlek szivem, mert vagy szép s ép,
Én előttem isteni kép:
Ha mások is, mért nem én is?
Ezt cselekszem, ha nagy kén is,
Érted holtig gyötrődöm,
Mert nincs másod ez földön.

Féltlek: magam példa vagyok,
Mert magamrul sokat tudok,
Ez világnak tudom dolgát,
Szerelemnek ravaszságát,
Sokszor szegény próbáltam,
Még hiv szivre találtam.

Azért senki meg nem itél,
Ámbár ezer esztendőt él,
Más: hiv szivből kit félteni,
Más: bolondul kit itélni:
Első: jele hivségnek,
Az más: esztelenségnek.

Féltlek én igy, s nem másképpen,
Hanem szeress tisztán s épen:
Boldog lesz igy mi szerelmünk,
Kedves lészen sok gyötrelmünk:
Azért féltlek én szivem,
Légy hóltig igaz hivem.



 
 
0 komment , kategória:  Amade László 1.  
A László
  2011-07-30 15:32:56, szombat
 
  Amade László br.

(1703-1764.)



DAL.

Angyalom,
Alakom,
Szép gyöngy galambom!
Röpülj hozzám kebelemben,
Verj hű fészket hű szivemben!
Angyalom,
Alakom,
Szép gyöngy galambom!

Jó lész
Ha lész,
Ha szived bevész.
Folyó órám mennyit percen,
Szívem hozzád annyit serken:
Jó lész
Ha lész,
Ha szived bevész.

Ne nevess,
Meg ne vess,
Hanem egyszer már szeress.
Tettem méltó érdemeket,
Tűrtem halálos sebeket:
Ne nevess,
Meg ne vess,
Hanem egyszer már szeress.



ÉN ANGYALKÁM...

Én angyalkám,
Szép madárkám,
Ime hozzád repültem;
Te kedvedre
S kezeidre
Mint a sólyom megjöttem;
Már miveljed,
Cselekedjed,
Mint szivemet
Úgy itéljed.
Édesem,
Kedvesem,
Rabod vagyok, kegyesem!

Addig jártál,
Vesszőt hántál,
Míg megfogtad hitemet;
Lépre kértél,
Édesgettél,
Tőrbe tetted szivemet;
Már hállódban,
Kalitkádban
Zárva vagyok,
Rabságodban.
Ne nevess,
Meg ne vess,
Azon kérlek, hogy szeress!

Már így éljünk,
És szeressünk,
Mint egy pár galambocska,
Mord bú nélkül,
Gondon kívűl,
Mint fészkében madárka;
Egymást értsük,
S már ne féltsük,
Az egeket
Azon kérjük,
Hum, ham, hum,
Hum, ham, hum,
Bőv áldását hogy vegyük.



 
 
0 komment , kategória:  Amade László 1.  
A László
  2011-04-20 13:19:36, szerda
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ..........(#2) 2011-04-20 13:15:24

Isten hozzád! Szivem...
1.
Isten hozzád! szivem
Mert tőled távozik,
Zokog s kinoz, hivem,
Hogy érted lángozik;
Mert az nélkül köll lennem,
Kit hóltig köll szeretnem:
Ez a legnagyobb kin,
Szivem már nem enyim.

2.
Engedd, had csókoljam
Szép s kegyes kezedet,
Lássad (Szánjad), mint folytatom
Zálogúl könyvemet;
Igaz, s hozzád hiv szivvel
Ki szeret gyötrelemmel,
Vedd én végső csókom`!
Mert már meg köll válnom.

3.
Kényes óráidban
Rólam emlékezzél;
Ha látsz árnyékomban,
Ki szeretett, nem él:
Akkor magad isméred,
Hitetlennek nevezed,
De már késő lészen, -
Midőn sírban lészen.
Amade László



Kukuku, kukucskám...
1.
Kukuku, kukucskám!
Szállj én hozzám madarkám!
Szivem hozzád hódul,
Ha lát, ugyan újúl,
Készen vár már kalitkám.

2.
Áj, áj, én reményem!
Ne bánj vélem keménnyen,
Áj, mint simogatlak,
Sipocskámra hílak,
Szelédülj hozzám, én kincsem!

3.
No, no, no, ne siessél,
Vagy szivemet is vidd el,
Véled elrepűlök,
Szárnyocskádra kelek,
Tőled nem pártolok el!
Amade László





Szerelmemet ha vizsgálom...
1.
Szerelmemet ha vizsgálom,
Álnokságát tapasztalom;
Édesgetett még megejtett,
Még hálójában keritett,
Most jól látom, mi haszna.

2.
Zárva tartott, mint egy rabját,
Megkötözött mint sajátját,
Meg is kínzott, mert kegyetlen,
Igy bánt velem kémélletlen`,
Igy fizette szolgáját.

3.
Incselkedett körülettem,
Hittem, mert még nem ismertem,
Nem vólt nyugtom, meghóditott,
Praktikája elálmitott:
Ah, melly nagyot vétettem!

4.
Lássa kiki, mit szeressen,
Megfontolja, kinek hidgyen!
Ámbár édes, azért nem méz,
Ámbár fénlik, lehet csak réz:
Példát rólam vehessen.

5.
Éltem ugyan vig napjaim`,
Vóltak kényes mulatságim!
De melly hamar elfolytanak!
Mint az árnyék, elmúltanak!
Értek ezer fájdalmim.

6.
Szemérmetlen az Cupido,
Nyughatatlan, nem állandó;
Nem is isten, istentelen,
Mert nincs benne az kegyelem,
Nem is egyéb csak kinzó.

7.
Szerencsétlen szerelmemben
Ha voltam is ámbár egyben,
Nem fog többet hódittani,
Nem fog rajtam uralkodni,
Boldog vétkem ezekben.

8.
Igy próbálta meg ezeket,
Az ki irta ez verseket;
Jövendőben megmutatja,
Mindenekkel megtudatja,
Mért szenvedett illyeket.
Amade László







 
 
0 komment , kategória:  Amade László 1.  
Am László
  2011-02-14 11:05:01, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... .......... (#16) 2011-02-14 10:41:06


Amade László

X. CSEH ORSZÁGNAK NAGY FÁKLÁJA...

1.
Cseh országnak nagy fáklája!
Isten különös szolgája!
Tekintsd: hozzád borúlok!
Mindent meg vető voltodhoz
Folyamodom oltárodhoz
Áldozva itt hódúlok!
Sok ezrek közt! edgyik én is!
Meg gyalázott én szegény is
Ha hozzád folyamodok.

2.
Melly szerencsés volt az üdő!
Boldog pillantás, s esztendő
Ki világra született
Nepomukban hogy virrada
Ez világ! illy fény! s Csillaga!
Kitül illy nagy szentett vett!
Fényre hoztad: tévelygőket
Megfogtad hitt mélységeket
Megismérni hív hitet.

3.
Midőn Papnak szentöltettél,
És méltó, s érdemes lettél!
Szent gyonásnak titkára;
Királnénak gyóntatója
És lelke titok tartója
Lettél sok csudájára!
Ez halálod jelentette!
Hogy nyelved nem jelentette
Titkát semmi probára.

4.
Kegyetlenkedett az király
Parancsollya! hogy elő állj
Mond meg gyónot vétkeit;
Hizelkedik! roszal! jóval!
Minden kin! Kincs és valóval
Hogy jelencsd ki titkait!
Fölségének erejével!
Ég s földiek reményével
Lángoztattya szavait.

5.
Nem ijesztett! nem változtál!
Nem hitetett: nem hajtottál
Voltál hív Pap s állandó
Szent tűz tűzben probáltatott!
Szent nyelved föl nem oldatott
Semmire sem hajlandó;
Az tűz vízzel büntettetett
S élted annak szentöltetett
Égnek így légy áldozó.

6.
Te! állandoság példája!
Hív szív, s hitnek kősziklája
Ritka példa! s csudája!
Öt fény csillag koronázott
Moldvában tested habozott
Világ álmílkodása!
Csillagok közt helyeztettél!
És Nagy Szentnek szentöltettél!
Bízók folyamodása.

7.
Mivel meg nem kísértődött
Szent nyelved meg sem sértődött!
Ép s van illy dücsőséged;
Hallgat s még is szól érdeme,
Prágában tested teteme;
Van illy Sz. híred s neved!
Titkos martyr érdemidben
Élni s halni böcsületben
Engedd s menny [a] menyekben.

8.
Tele világ kereksége
Böcsületnek vagy mentője!
Tisztelünk és szeretünk
Erős pais patrónussa!
Gyalázatnak hozzánk jussa
Ne légyen! Igy könyörgünk
Böcsületünket szeressed!
Nyelv fulánkokat büntessed
Ments meg! Szány meg kesergünk.

9.
Ezek ártnak hír nevünkben
És amazok tisztyeinkben
Magad nagy Sz. jól tudod
Rosdáséttyák gaz nyelvekkel
Gaz pribék sok irigyekkel
Híveidet megszánod;
Gyalázd meg az gyalázókat!
S szemtelen rágalmazókat!
Attya úgy is akarod.

10.
Én magamért nem szöpögök!
De mindenekér könyörgök!
És gyalázat pírúlok!
Imádgyad az Mindenhatót!
Mert magam nem tehetek jót!
Hír nevemben ajánlok!
Vigasztaljad búss szívemet
Téricsd meg böcsülletemet!
Így éllyek! és így halok.

11.
Egész világ hozzád borúl!
S patronyusságodra szorúl!
Mert legnagyobb szüksége
Nagy érdemidnek nagy téti!
Négy részeit megréméti;
Nincsen más segítcsége!
Élet s böcsület egy nyomban
Tudod hogy jár azt legjobban
Hogy nincsen külömbségbe.

12.
Síró szívvel és szemekkel
Zokogok, s forró könyvekkel
Segítsd segítsd sorsomat
Szüz Mária Sz. Anyánkért
Vigasztaló patronánkért
Kissebbedett voltomat!
Böcsület nagy pártfogója
Csuda nagy boszúállója!
Igy zárjam koporsómat.
Amen.
 
 
7 komment , kategória:  Amade László 1.  
Am László
  2011-02-14 11:03:44, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... .......... (#15) 2011-02-14 10:39:09


Amade László

I. IMÁDLAK JÉZUSOM...

1.
Imádlak Jézusom,
Itt áldlak Krisztusom!
Kenyér szinben.
Földig leborúlok,
Nagy bünös, ájúlok,
E szentségben.
Égkarokkal,
Angyalokkal.
Mert szánom és bánom,
Fájdallom, sajnálom,
Estem bünben.

2.
Ha lángban élhetnék,
Mint olaj éghetnék
Szerelmemben;
Semmivé lehetnék,
Bünömtül ment lennék
Szégyenemben:
Elkövetném,
Cselekedném,
Mert Jézus, szeretlek,
Mint birómtúl félek
Én lelkemben.

3.
Megváltóm bocsáss meg,
Teremtőm, engedj meg,
Szivbül kérlek.
Örök érdemedért,
Ige test-létéért,
Igy reménlek!
Végy kedvedben,
Kebeledben,
Választott közidben
Égi seregidben,
Ah könyörgök!

4.
Ha égre emelsz is,
Pokolra temetsz is,
Csak Isten vagy,
Azzal te fölséged
És te dicsősséged
Nem kissebb s nagy!
Irgalmasságot
Nem igazságot
Borúlván könyörgök,
Reménlek, rettegek,
Mert Isten vagy.

5.
Szivem ohajtásit,
Lölköm kivánságit
Bémutatom
Hozzád ez ostyában,
Uramnak árnyékban
Ajánlottam.
Oh, nagy szentség!
Én szivem ég
Te hozzád Jézusom,
Lángozik Krisztusom!
Igy áldoztam.


II. IMÁDLAK ÓH SZENT OSTYA!...

AZ OLTÁRI SZENTSÉGRŰL ÉNEK.

1.
Imádlak óh szent ostya!
Kivel test-, vérét osztja
Bűn (Bús) lelkemnek
Mennyei irgalmasság,
Véghetetlen nagy jóság
Én szivemnek!

2.
Ah hogyan érdemlettem,
Hogy erre méltó lettem,
Bünös lélek?
Kinek annyit vétettem,
Halálra feszétettem:
Azért élek.

3.
Az szent testével táplál,
Ki\' bére örök halál,
Melly kegyesség!
Szent vérével harmatoz,
Igy szelédét magához
Ez Istenség.

4.
Üdvöz légy, örök manna!
Ennél többet ki anna?
Nincs mód benne!
Sem teljes Szentháromság
S égi mindenhatóság
Nem lehetne!

5.
Jőjj hozzám égi kenyér,
Óh, ártatlan drága vér,
Szánd lelkemet!
Bár hajlékom nem méltó
S elég tőled csak egy szó,
Vedd szivemet.

6.
Irigylik az angyalok,
Kilencz mennyei karok
Ez szentséget,
Azoknál méltóbb lettem,
A ki annyit vétettem, -
Test- véredet.

7.
Soha többet nem vétek,
Ez égi ital s étek
Lész pajzsom,
- Fogadom leborúlva,
Sűrű könyveim hullva -
Lész oltalmom.

8.
Azért, édes Istenem!
Légy mindenkor én bennem
Én Krisztusom!
Buzgón ütöm mellyemet,
Porrá töröm szívemet -
Légy Jézusom.


III. HADD LANKADJAK ÉS OLVADJAK...

AZ ÚR TESTÉHEZ VALÓ.

1.
Hadd lankadjak és olvadjak
Érted én szerelmem!
Hadd borúljak s imádjalak
Test-ige én Istenem!
Itt vagy kenyér-színben,
Igaz Isten s vérben
Én mennyei jegyesem!

2.
Nincs olly elme, ki értelme
Ámbár ezt megfoghassa,
Elrejtve nincs azért oly kincs,
Ki eztet megláthassa.
De én mégis látlak,
Hit után imádlak,
Istennek itt vallak.

3.
Bünös lélek már nem félek,
Értem vagyon olly nagy bér;
Szent karokért s angyalokért
Nem lett ige test és vér.
Azért is lelkem él,
Külömb mind ezeknél,
Csak kegyelmet ezért kér.

4.
Szánom, bánom és fájdallom
Azért is vétkeimet,
Tisztán gyóntam és megmondtam
Törődve bűneimet;
Bár nem vagyok méltó,
S ámbár elég egy szó:
Hajlékomban jőjj nagy Jó!


IV AH! JAJ! MIT SZEMLÉLEK...

AZ ÚR KOPORSÓJÁHOZ VALÓ.

1.
Ah! jaj! mit szemlélek,
Én nagy bünös lélek,
E gyász sirban?
Istenem hogy megholt,
A ki teremtett volt,
Koporsóban
Temettetett s rekesztetett.
Kinoztam, szegeztem,
Fára feszétettem,
Mert vétettem.

2.
Zsidóknál keményebb,
Sokkal kegyetlenebb,
Bizony vagyok,
Mert én megesmérem,
Test- vére én bérem,
Oh melly nagyok!
Én árultam, ostoroztam,
Gyilkossan megöltem!
Vajjon mért születtem,
Teremtettem?!

3.
Itt fekszik röjtökben,
Árnyék kenyér színben
Szent testiben,
Ide helheztetett,
Kővel rekesztetett,
Temettetett.
Sirj én hóhér szivem,
Illy gyilkos miért lettem,
Az ártatlan báránt
Mint bünöst egyaránt
Ugy üldöztem.

4.
Hogy szenvedj így értem,
Ah miért érdemlettem,
Én Istenem!
Hogy mennyekbül leszáll,
Fölségedtűl megváll
Én Istenem!
Csupán azért,
Szerelmedért,
Alkotott férgedhez,
Pártütő népedhez
Én Istenem!

5.
Oh Jézus, még se hagyj,
Bár értem sírban vagy,
Esedezem!
Sebeid csókolom,
Bűnömet megvallom
És könyvezem.
Már nem véttek s nem feszétlek
Igazán igérem
Fogadom s esküszem,
Engedj, kérem.


V SZÜZ MÁRIÁHOZ...

1.
Édes anyja
Nagyasszonya
Az igaz magyaroknak,
Patronája
S pártfogója
Régi magyar hazánknak!
Hozzád folyamodúnk!
Zokogva borúlunk!
Légy anyja fiaidnak.

2.
Reánk tekints!
Mert senki sincs
Ki sorsunk boldogitsa
Igaz szivét
És jó szemét
Más reánk ki forditsa.
Véres sebeinket
Panaszló ügyünket
A ki előbb mozditsa.

3.
Mindenfelé
Nyomorúság
Szorongatja népünket,
Majd döghalál
Mind lekaszál
Kevesétti éltünket.
Viz ároszt, emészt tűz!
Pogány rabszijra fűz!
Igy szegényétt bennünket.

4.
Nincs mód benne,
Hogy más lenne,
Ki minket vigasztalna,
Nagy inségben
És éhségben,
A ki minket megszánna.
Majd sáska megemészt,
És nem hágy semmi részt
Kevesünkbül: ki bánna.

5.
Majd jeles ég,
Majd zápor jég,
Elveri termésünket!
Üstök csillag,
Sokszor villag
Dobogtatja szivünket;
Most szivünk szomorú;
Fél hogy lesz háború,
Kétségben ejt bennünket.

6.
Békességben
Csendességben
Tartsd meg hiv szolgáidat,
Böcsületben
És bővségben
Örökös országodat,
Szánd meg óh nagy Anya!
Örökös Asszonya!
Örökös jobbágyidat.

7.
Áld meg igaz
Királynénknak
Győzödelmes fegyverét!
Gyújtogassad,
Lángoztassad
Hozzánk anyai szivét;
Nékünk is érdemet
Adj és segedelmet,
Érdemeljük kegyelmet.

8.
Jó hírnévnek
Magyar vérnek
Gerjeszszed buzdúlását,
Királyjáért
S hazájáért
Hiv vitéz kiontását;
Vitéz légyen karja!
Hogy a mint akarja
Tegye pogány rontását.

9.
Így zokogúnk
És borulúnk
M A R I A ! kegyelmedhez,
Így reméllünk
Halúnk s élünk
Nagy anyai szivedhez.
Angyali koronát
S apostoli hazát
Áldozd föl az egekhez.


VI. NAGY SZENTSÉGE...

1.
Nagy szentsége, reménsége
A kétségben esteknek,
Dücsőssége, fényessége,
Óh csillag légy népednek.

2.
Hozzád kiáltlok, mert ohajtlak
Számkivetésnek fia,
Bízván látlok, szivbűl áldlok,
Ez lesz szeretet dija.

3.
Oh pátronám! az én órám,
Engedd, tudjam, melly korán,
Igaz anyám! kegyes dajkám,
Szűkségben vigyázz reám.

4.
Neked élek s neked halok,
Benned bizom éltemet,
Téged egyedűl tisztelni:
Ez vigasztal engemet.

5.
Oh nagy anya, hogy fullánkjo
Kígyónak ne árthosson:
Csalárdságo, hamis szava
Engedd, ne vádolhasson.

6.
Kegyes szent Szűz, im te hozzád
Sirva bűnös borulok,
Csak könyörülj, mert egyedül
Hiv szivedhez fordúlok.

7.
Végre halál ha megtalál,
Bátorétsad szolgádat,
Éltem folyta, gonosz volta,
Mert rossz, kérjed fiadat.

8.
Rendelt órát s víg minutát
Lelkem hogy bátron várja:
Légy pártfogóm és biztatóm
Oh üdvösség asszonya!

9.
Látod: sirok, tűled várok,
Hogy könyörögj bűnömért
Az báránynál, szent fiadnál,
Ki szenvedett éltemért.

10.
Kegyes anya, oh Mária!
Nézd szivem nagy bánotját,
Így halálom, hamum s porom
Vegyed nagy áldozatját -
vagy: Vedd végső áldozatját.
Amen.


VII. OH SZENT JÁNOS! TE BIZONYOS...

NEPOMUCENUS SZ. JÁNOSHOZ (I.)

1.
Oh szent János! te bizonyos
Hirnév bajnokja!
Böcsületnek s jó hirnévnek
Nagy pártfogója!
Ments meg a rosz nyelvektűl.
Gyalázó emberektűl,
Kisebbségtűl
Rövidségtűl,
Ments meg ezektűl.

2.
Szent gyónásnak, szivtitkoknak
Hiv megtartója,
Szentegyháznak s martyroknak
Vagy uj példája!
Nepomukban virrada
Csehországnak csillaga.
Még nem törtint,
Titkokért kint
Ki (v. Igy) szenvedt volna.

3.
Az király bár minden kint már
Rajtad követett,
Mindenekre s igéretre
Semmit ki nem vett;
Végre az Moldva vize
Volt halál kinos ize;
Bevettetett,
Ölettetett
És temettetett.

4.
Megmutatja s bizonétja
Ártatlanságod
Öt csillagja, vizen lángja
Állondóságod.
Gyalázatot szenvedtél,
Mégis így tündöklöttél,
Szent titkokért
És hivségért
Nagy szentté lettél.

5.
Pátronusom! légyen jussom
Nagy érdemidben!
Őrizz kérlek, meddig élek
Böcsületemben.
Kigyó nyelvek fullánkja,
Ne ártson gonosz lángja!
Légy vezérem
Még azt érem,
Látlak egekben!


VIII. OH SZ. JÁNOS! ÉN HÉJÁNOS
BŰNÖS HOZZÁD BORÚLOK...

NEPOMUCENUS SZ. JÁNOSHOZ (II.)

1.
Oh szent János!
Én héjános
Bűnös hozzád borúlok,
Mert éltemben,
Hir- s nevemben
Oltalmaztál mindenben.
Oh szent János paissa
Jó hír s név pátronussa
Böcsület pártfogója.

2.
Itt szemléllek
Bűnös lélek!
Tisztelem szent képedet,
Bár ájúlok
Ugy borulok
Gyalázottul pirulok.
Oh szent János paissa!
Jó hír név pátronussa
Böcsület pártfogója.

3.
Szent gyónásért
Hiv titkáért
Lettél martir, ontál vért,
Tüzet s vizet
Megpróbáltál
Életedtűl így váltál.
Oh szent János paissa,
Jó hir s név pátronussa,
Böcsület pártfogója!

4.
Királynénak
Atyja voltál
Gyónásárul nem szóltál,
Azért minden
Kínt szenvedtél,
Az haláltúl sem féltél.
Oh szent János paissa,
Jó hir s név pátronussa,
Böcsület pártfogója!

5.
Király azért,
Hogy lángozott
És halálnak áldozott,
Moldván tüzi
Öt csillagnak
Bizonságúl lángoznak.
Oh szent János paissa,
Jó hir s név pátronussa,
Böcsület pártfogója!

6.
Mennyi szivek
Annyi tüzek
Mennyi könyvek vagy vizek,
Itt lángoznak,
Szemből hullnak,
Te éretted áldoznak,
Oh szent János paissa,
Jó hirnév pátronussa,
Böcsület pártfogója!

7.
Nyelvek lángja,
Tűz fullánkja,
Ne engedd, hogy árthasson;
Kissebbétnek,
Bár üldöznek
Rágalmaznak, gyűlölnek.
Oh szent János paissa,
Jó hirnév pátronussa,
Böcsület pártfogója!

8.
E kiss köznek
Csallóköznek
Légy bizonyos gyámola,
Tüzet vizet,
Ki meggyőztél,
Tűz árvizet meggyőzzél.
Oh szent János paissa,
Jó hirnév pátronussa,
Böcsület pártfogója!

9.
Így oh nagy szent!
Eltünk lesz ment,
Minden rossz hir hirétűl,
Vagy igasság!
Az hazugság
Távul lesz érdemedtűl.
Oh szent János paissa,
Jó hirnév pátronussa,
Böcsület pártfogója.

10.
Tekint reánk
Édes Atyánk!
Kik nálod essedezünk,
Mind e földön
Mind egekben
Benned dicsekedhessünk.
Oh szent János paissa,
Jó hírnév pátronussa
Böcsület pártfogója.


IX. OH SZ. JÁNOS, ÉN HÉJÁNOS BŰNÖS
HOZZÁD FORDÚLOK...

NEPOMUCENUS SZ. JÁNOSHOZ (III.)

1.
Oh szent János
Én héjános
Bűnös hozzád fordúlok!
Mind isteni,
S mind világi
Jókat tőled koldúlok.
Patronussom!
Hozzád jussom
Légyen az jó hírnévben!

2.
Te oltalmazz,
Te igazgass,
Ne maradjak szégyenben!
Sokak közett
Megütközött
Az én jó hirem s nevem!
Mocskoltatik,
Szaggattatik,
De te segélj meg engem.

3.
Te sokakat,
Sok százokat
Sokszor megoltalmaztál,
A kik bíztak,
Benned híztak,
Hírekben megtartottál,
Reményemet,
Jó híremet
Te benned helyheztetem.

4.
Segéts, ne hagyj!
De erőt adj
E világot nevetnem!
Cselekedjed
S ne engedjed
A jó hírt konczoltatni.
Fondor nyelvvel
Mint egy enyvvel
Nevünket mocskoltatni.

5.
Ha az rosszak
És gonosszak
Jó híremet mocskolják.
Szent nevedért,
Szerelmedért
Engedd hogy visszaadják,
Tied vagyok,
Reád hagyok
Mindent böcsületemben.

6.
Pártfogója,
Szószollója
Légy szolgádnak mindenben.
Azon lészek,
Példát tészek,
Hogy téged böcsüljelek.
Szentségedben,
Életedben
Holtomig tiszteljelek.

7.
Jelül légyen
Példát tégyen
Hogy téged lelkem kedvel,
Téged dicsér
Áld s igen kér
Dicsekedhessem ezzel.
Életemet,
Jó nevemet
Csak tenéked ajánlom!
Megszóllástúl,
Mocskolástúl
Oltalmazzad kivánom.
 
 
0 komment , kategória:  Amade László 1.  
Am László
  2011-02-14 11:02:07, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... .......... (#14) 2011-02-14 10:37:37


Amade László

CXL. MINT A LEESETT HÓ, OLYAN FEHÉR TESTE...

1.
Mint a leesett hó, olyan fehér teste,
Kit a véres bibar itt is, ott is feste;
Fényes nappal láttam, nem volt akkor este;
Boldog, ennek szívét a ki hiven leste!
(S akkor megtalálta, a mikor kereste.)

2.
Fekete kláristól mocskosak szemei,
A nap sugárival küszködnek nemei;
Egy élet élete, egy tekintetei;
Mindene csak kicsiny, kicsinyek kezei.

3.
Mint galambok fészke, olyan melle tája,
Cirkalommal megmért azok karimája,
Mint olaszországi czitromok formája;
Boldog az, ezekkel a kit szoptat szája!

4.
Elefánt csontjához hasonlít a nyaka:
India irigyli, hogy ide szakada;
Bibor piros kláris hasadott ajaka;
Hol ennek személye fénylik, nincs éjszaka.

5.
Ehhez ő szemérmes alázatassága,
Sokféle virtusok temérdek soksága!
Boldog oly szabad szív, ha nála fogsága,
S örökkön örökké hívséges rabsága!

6.
Bár ámbár szivéről akármit itéljen,
S a kaján irígység akármit beszéljen,
Sokféle lárvákat, maskarákat véljen,
Csak az ő szívében bátran haljon s éljen!

7.
Megvagyon a szándék, mert bizony szeretem,
S nyughatatlankodik érette életem;
Noha mások előtt én azt nem tétetem,
De másnak nem hagyom, ha szerét tehetem.

8.
A ki azt tiszteli, nincsen annak baja,
Boldog atyák azok, kiknek ez a faja;
Csodálatra méltó hosszu s ritka haja
Rajta a sok szívek, mint méheknek raja.

9.
Szép czedrus derkának merő delisége,
S a viaszt meggyőző szíve szelidsége,
S mint hajlandó nádnak engedelmessége,
S az egész testinek hibátlan épsége!

10.
Ki tudja, piczinynek mért oly gráciája?
Hogy a nagyobbaknak nincs oly planétája?
Ékesebb, kedvesebb azoknak formája:
Rajtam is egeknek ily szententiája.

11.
Makula nélkül van, nincs makula benne;
Ha deles napnál is itt kereső lenne,
Ebben irigység is dicséretet tenne,
Bátran azok előtt bízvást megjelenne.

12.
A ki utána jár, nincs annak késése:
Egy-egy aranyat ér szép, módos lépése;
Éhes, szomjú szívnek, mint manna, élése...
Szivemen ő mely nagy sebet vésve vése!

13.
Legdicséretesebb benne a jó szándék,
Nem tántorítja azt sem kincs, sem ajándék,
Nincs benne semmi szín, melyért nem kedvelnék;
Vannak-e valakik, kik ezt nem szeretnék?

14.
Mindene gömbölyű, mint muskatály alma,
Szerencsés, a kinek ettől van jutalma;
Igaz tűz ég benne, nem olyan mint szalma,
Ez csupa kegyesség, mindenhez irgalma.

15.
Muzsáknak beszéde nyelvének szólása,
Minden jóságoknak hív szíve szállása,
Mindenhez köszöntő, s viszont ajánlása,
Mindenhez illendő színe újúlása.

16.
Egy szóval hibátlan minden ékessége,
Bár sok országot járj, nincs mása szépsége;
Ahhoz deli módos, tánczos frissesége,
És mintha nem volna, olyan csöndessége.

17.
Nem fér ehhez rossz szó s fullánkja nyelveknek,
Vagy ártalmas nyila gyilkos beszédeknek.
S ravasz pribéksége a gaz irigyeknek,
Bizvást fügét mutat ártatlan ezeknek.

18.
Csak summa summarum: csinos, rendes, deli,
Maga tetszetését naponkint neveli,
Minden kérdéseket okosan feleli,
Boldog oly szív, kinek szíve szivét leli.

19.
Egyetlen egy szivét bár ezer kisértse,
Szív titkos meséit akármiként értse,
Azoknak nyilai s fegyvere ne sértse,
Igaz uton járjon s lépését ne vétse.

20.
Voltak ugyan, voltak sokféle szólások,
Háborgó egekben gyilkos villámlások;
De az irigyeknek irigy a szokások,
Történtek is ettől ezer változások.

21.
Szive affectusi hültek és hevültek,
Szeme csatornái gyöngyösen gördültek,
Fényes szemvilági felhőbe merültek,
S alig és csak alig uj napra derültek.

22.
Van a síró szívnek bizonyos ereje,
Mint kemény gyémántnak szelid kecske-teje;
Bár sok átkainak hitetlen veleje,
De mégis továbbra halasztja ideje.

23.
A könyező szemnek ügye is siralmas!
Könyörületségre kényszerít irgalmas;
Egy könyhullatása olykor oly hatalmas,
Istennek szivén is lészen diadalmas.

24.
A míg tétovázhat, vagyon ezer mentség,
A sok hamis átok ájtatos és szentség,
Ámbár némely, mint a lobogó tűz úgy ég,
Mely csal embert, Isten nincs benne soha vég.

25.
Sajnálom magamon, máson nem próbáltam,
Sőt hogy eztet írom, ájulásra váltam;
Csodálom eddig is, hogy eddig elálltam,
Immár tizenhétszer ezeket számláltam.

26.
Én eztet nem irom sem száznak, sem egynek,
Hanem halálra vált szivek szegényeknek;
Sem sok ezereknek, sem pedig egyeknek,
Ugy a gazdagoknak, mint a szegényeknek;

27.
Mégis írtam eztet egynek, de nincs neve,
Sem nála, sem nálam nincsen jege s heve,
Értse rá mindenik, kinek van hív szive,
Üsse meg a mennykő, hogyha nem lesz szive.


CXLI. VAN EGY, KINEK NEVE NINCS, DE MÉGIS KEGYES...

(Töredék.)

1.
Van egy, kinek neve nincs, de mégis kegyes,
Hibátlan szépséggel s érdemekkel jegyes,
Hizelkedik neki sok bolond és legyes,
Nem kell ennek gyönge, ki nem erős s szegyes.

2.
Nem mondom: boszorkány, nincsen babonája,
Egy szabad sziv mégis reá tekint: rabja;
Ritka természetnek ebben a munkája,
Istenasszonyoknak van ilyen csodája v. formája.

3.
Mosdatlan pár kláris két fekete szeme,
Napkeleti gyöngyház mellének pár neme,
Sok ezernek nála nincs semmi teteme,
Becs és vétek nála senkinek érdeme.

4.
Nem mondhatom mégis, hogy épen senkinek;
Ez mese, de mégis találd ki, hogy kinek?
Változtatnak egy szít sok szivárvány szinek,
Kiteszik a fehér zászlót valakinek.

5.
Nincs most becsülete az öreg napoknak,
Honnét van bölcs tanács, okosság azoknak,
Hanem csak a délczeg, korhely pajkosoknak,
Nem igazmondóknak, csak a hazugoknak.

6.
Van ebben szem, van száj, van termet és jóság,
Kegyesség, szelidség és vas állandóság,
Czukornál édesebb nyelv, szó és nyájasság, -
Ez nem hízelkedés, mert csupa valóság.

7.
Nincsen ebben kétszín, nincs tökéletlenség,
Nincs epe, nincs méreg, nincs festék, csak épség;
Hibátlan szivében nincs gyilkos pribékség,
Nincs egy szikra kétség, tiszta hív reménység!

8.
Vajon ha vallhatja ezt ki ismeretlen,
Mit szóljon ismerős, kihez nem kedvetlen,
Ki próbálta szivét, humorját szüntelen, -
Bánja, volt valaha ehhez érdemetlen. - - -


CXLII. S MI HASZNA HA VOLNA TÉTOVÁZÓ ÁLOM...

(Töredék.)

1.
S mi haszna ha volna tétovázó álom,
Ha csendességemet sehol sem találom;
Nincsen egy-rendében legkisebb hajszálom,
Sok forgolódásban fáj mind a két vállom.

2.
Nyughatatlankodom mind a két oldalra,
Most jobbra fordulok, most pediglen balra,
Hol karéról fekszem, most ütközöm falra,
Bármerre fordulok, fordulok csak jajra.

3.
Hogy már aluszom is, magamat tétetem, (szememet hitetem)
Morpheus mákjával magamat étetem,
És hogy már aluszom, magamat tétetem,
Befödöm szememet s azzal kényszerítem.

4.
De nincs nyughatatlan szivnek nyugodalma,
Mert nincsen bérének béressen jutalma,
Sok bánkódásinak ezer sokadalma,
Ámbár kivül piros, belül férges alma.

5.
Mindenfelé vetem kezem s lábaimat,
Keresem nyugalmát, bágyadt tagjaimat,
Majd ide, majd oda fáradt tagjaimat,
És nem is panaszló néma szavaimat.

6.
Ilyen az idő is, ilyen a szerelem,
Ilyen az időtől vett ezer gyötrelem!
Még Salamon sem volt ezektől mentelen,
Engem se csodáljon senki is képtelen.

7.
Megvallom, hogy én is voltam szerelmetes,
Sok ezrek közt én is egy-egy kellemetes,
Nem tagadom azt is, hogy voltam tetszetes,
S revancsló szivekre én is figyelmetes.

8.
Sok nagy, sok kicsiny volt, a kiket szerettem,
Szivemnek zabláját nekik eresztettem;
Ellenben sokaktól meg is menekedtem,
Én tudom s ők tudják, miként vezérlettem.

9.
De még is akadtam egy olyan piczinyre (valakire)
A ki is akadott bennem olyan ínre,
Hogy nincsen szivárvány benne semmi színre,
Most is kihez szivem vonz ilyen kicsinyre (valamentire).

10.
De kicsiny Cupido, mégis nagy ereje,
Nincsen oly monarcha, a ki fér melléje,
Megkisérti aztat, bár tündér a feje,
S Venus emlőiből folyt szájába teje.

11.
Szerelem gyümölcse a nyughatatlanság,
És kedves is ennél. Daró (?) álmatlanság,
Ellensége ennek a vigyázatlanság.
S egy pár igaz szivnek az állhatatlanság.

12.
Mivel két sziv egy lesz, nem szereti párja,
Nehéz ösvényének hol pora, hol sárja;
Csak a fátumoktól történetét várja,
Nincsen rakonczája, törvénye, határja.

13.
Csoda dolog bizony, ki jól meggondolja,
A szerelem dolga, s bölcsen megfontolja,
És aztat hegyesen szivében pontolja
És e sajtolóba pár szivet srófolja.

14.
De ha megérdemli, könnyű ezt szenvedni,
Egymás érdemiért kinlódni s szenvedni,
Fázni és izzadni, éhezni, epedni,
Még a gályákon is örömmel evezni.

15.
Oh, mely gyöngy dolog az, a ki egymást érti,
És egymás szivének egyszer megismérti,
Egynek ha sebe van, másikát is sérti,
Habár egy\' pillant is, más már reá érti.

16.
Egész új teremtés: két szivnek egy lenni,
S bár távol vannak is, mint egy czélra menni,
Gondolatot egyet s fohászkodást tenni,
El nem hagyni soha egymást s felejteni.

17.
Úgy hogyha egy jajgat, a más is kinlódik,
Távol lévén: mint van? hogy van? is aggódik,
Hol van, kivel vagyon, törődik, bánkódik,
Vele nem örülhet, azon szomorkodik.

18.
Ha tövist hoz ennek, másnak is rózsája,
Egy értelmet, egy szót mond kettőnek szája,
Ennek is ottan fájt, a hol másnak fája,
Ez a szerelemnek capella-próbája.

19.
De meg kell gondolni, ki az érdemlője,
Ki volt oly érdemes anyának emlője,
Ily szülöttet szülni kinek nincs szeplője,
Mint Penelopenak ártatlan szövője.

20.
Nem közönséges ágy, kiben ez született,
Becses, bölcs bölcső volt, a kibe tétetett,
Ambrózia, a kit szopott s neveltetett,
S Lucina csillagja neki fényeskedett.

21.
Személyét rajzoljam? Apelles nem vagyok, -
Mert tulajdonsági benne igen nagyok.
Nem emberi munka, azért alább hagyok:
Arany a partban is, fényesek angyalok.

22.
Először felveszem, mily ritka személye,
S mit szenvedni tőle én szivemnek mélye,
Kicsoda, ki ilyen éltét soká élje,
És hogy desperatus ne légyen, azt vélje - - -


CXLIII. MÁR SZABADON PÁRTOLJ...

(Töredék.)

1.
Már szabadon pártolj, többet én rám ne vess,
Nem gondolok, akár gyűlölj, akár szeress,
Mindegy már énnékem bár könyezzél s nevess,
Mivel szines szíved belől álnok s eves.

2.
Régen megmondottam, hogy szabadon mehetsz,
S a hol kényed s kedved, ottan bizvást lehetsz.
Hozzád tartozóknak látogatást tehetsz,
És azoktól minden jobb tanácsot vehetsz.

3.
Hogy én ellenzettem, csak aztat sajnálom,
Mások azt gondolták, és nagyon csodálom;
De ilyen pletykáknak még boszúját állom,
S hogy ártatlan vagyok, nekik megpróbálom.

4.
Tudod, én nem egyszer, hogy ösztönöztelek,
És most nehezteltem, most pedig kértelek,
Sőt bizonyos napon el is rendeltelek,
Szived vitorláját hogy vezérljék szelek.

5.
Alkalmatosságom nem egyszer készen várt,
S tegnap is kértelek, hagy el egyszer Fel-Bárt,
Hogy ittléteddel magadnak ne tégy kárt,
Férjhez menésedre ne csukj örökös zárt.

6.
Mivel úgyis sokat utánad irkáltak,
Goromba igékkel hivattak s firkáltak,
Sokféle kémek is nem egyszer czirkáltak,
Mint jól letett rosszat büdösen piszkáltak.

7.
Sőt útitársat is tenéked kerestem,
Mikor fogsz búcsúzni, a pillantást lestem,
Mert bizony megvallom, megunt lelkem s testem,
Ily soká, azt bánom, mint egy bakot nyestem.

8.
Ne gondold, hogy reád azért is szorúltam,
Mert hogy elmégy, tudod, hogy kihez borúltam,
És hol szépen szóltam, hol dúltam és fúltam,
S eddig hogy nem történt, epével ájultam.

9.
Ne tagadd, hogy hányszor volt neked ordered,
Hányszor volt befogva és készen szekered,
Hogy más udvarban is keressed kenyered,
Úgyis a dologban fel nem tör tenyered.

10.
Szinre is nem egyszer, ezerszer készültél,
Mivel hirtelen vagy, hol hültél, hol fültél;
De magadban szálltál, megint felderültél,
S megbánt álnoksággal minket megkerültél.

11.
Egyfelől, jól láttam, szorgosan készültél
S minden portékáddal a ládádba gyültél,
S mintha már mennél is, sok affectust szültél,
S mint egy hív búcsúzó, könyezve eldültél.

12.
Alattomban mégis ravaszsággal éltél,
Engem hogy megszánnak, mert mindenkor féltél;
Azért alattomban sandalva könyeztél,
És hogy végső órád, mindenkoron féltél.

13.
Nincsen elég tollam, hogy aztat leírja,
Nincs annyi papiros, hogy magán elbírja,
Sem annyi zokogás, más szeme kisírja,
Sem minden kenésnek nincsen annyi írja.

14.
Nincs haszna, már látván, hogy mennyit könyeztél,
Könyhullatásidban majd mintegy eveztél,
Hogy el ne hagyjalak, a mennyit neveztél,
Leborulásoddal magadhoz szegeztél.

15.
Minden mentségidet akkor elő vetted,
Minden óhajtásid egy fűzérbe szedted,
És holt-elevennek magadat úgy tetted,
Csak egy két napig is, hogy légyen még, tetted.

16.
Egyfelől mint harmat, könyekkel hintettél,
Más felől a földre s egekre intettél,
Hogy engemet soha, sohasem szinlettél,
És hogy nekem soha semmi színt nem tettél.

17.
Minden vétkeidet törekedve bántad,
S gondolatodat is vámom alá hánytad,
Valamint kettőnk közt, azt másokra hánytad,
Úgy szintén nyilván is azt szemekre hánytad.

18.
Mostan hogy miattam téged megitélnek,
És hogy hatszáz félét személyedről vélnek,
S értem másokbélid hogy akarni félnek,
Azért szerencsédtől téged megkimélnek.

19.
Most hogy udvaromhoz régen hozzászoktál,
Ha elmégy, gondolják, hogy valamit loptál,
Vagy pedig valahogy titkos kérget szoptál
S minden grácziából egészen kikoptál.

20.
Vagy hogy már háromszor hogy el kellett menned,
Most pedig negyedszer nálunk nélkül lenned,
Nagy oknak kell lenni, hogy eztet kell tenned,
Ily szívtelenséggel végbucsúdat venned! - -


CXLIV. A HÁZASSÁG ÁLTAL ELVESZTETT
SZABADSÁGNAK MEGSIRATÁSA

(Nőtelen és házasélet.)

1.
Még nőtelenségben folytattam éltemet,
Szabadságnak szele táplálta szivemet,
Kócsak-tol strázsálta nyusztos süvegemet,
Mindaddig búbánat nem érte fejemet.

2.
Mindenféle czifra úri fegyverekkel,
Farkas-, medve-, párducz- szép prémes bőrekkel
Teli vólt fogasom füredi nyergekkel
S több más illyen csengő-pengő eszközökkel.

3.
Bővelkedett házom gyakran muzsikával,
Szép egy pár hegedű ébán vonyójával
Fogasomon függött flauta furuglyával,
Ugyan újúlt szobám ezeknek hangjával.

4.
A jó paripákból soha ki nem fogytam,
Ezt lépésre, amazt futásra tartottam,
Emezt nyergeltettem, ha parádéroztam,
A mint szükségem vólt, rendre változtattam.

5.
Fekete paripám vólt Spanyolországból,
Szürke Erdélyből jött, pej pedig Móldvából,
Aranyszőrű farkút vettem egy basától
Többi vólt az magyar lovaknak javából.

6.
Szerszámim ezüsttel aranyjal kivarva,
Vagy ötves-munkával boglárossan rakva,
Sok színű szirommal vóltanak tarkázva,
Vagy bagariából csak czifrán csinálva.

7.
Czifra ezer gombos szolgáim valának,
Kik éjjel és nappal híven strázsálának,
Pillantásomra is ébren vigyázának,
Kiért pirúlása nem is vólt orczámnak.

8.
Kinek-kinek kard vólt s tarsoly az óldalán,
Bogláros pantallér lódinggal a vállán,
Ezekre függesztett karabén az hátán,
Fél-arasznyi hosszú sarkantyú csizmáján.

9.
Midőn azért néha történt indúlásom
Cum commoditate vólt minden járásom;
Olykor barátságért két-három pajtásom
Vélem jött, hogy vigabb légyen utazásom.

10.
A hová szállottam, kedvesen is láttak,
Jó szivet, víg kedvet bővebben mutattak,
Ha búcsúzni kezdtem, tovább marasztottak,
Csak az héja volt, hogy kézen nem hordoztak.

11.
Madamojzellák közt gyakran vigadoztam,
Ezzel diskuráltam, amazt megcsókoltam,
Amarra titkosan néha pillantottam,
Valamint szerettem, úgy karazéroztam.

12.
Mulatságnak napja hogyha rendeltetett,
Táncz és muzsikának vége nem lehetett,
Péntek vasárnappal eggyütt tiszteltetett,
Ünnepnek tartottam néha egész hetet.

13.
Nem sok haszna vala plébános szavának,
Ámbár napja vólt is hamvazó-szerdának,
»Vonjad reá javát alföldi nótának!« -
Kiki csak azt mondja Lévai Miskának.

14.
Messzire távozott tőlem szomorúság,
Csak másoktól hallám, hogy van nyomorúság,
Másfelé czélozott nálam az ifjúság,
Vezetője lévén a kényes szabadság.

15.
Szántásra, vetésre nem is iparkodtam,
A helyett játékról inkább gondolkodtam,
Vigadni, mulatni jónak állitottam,
Hogy így lészen dolgom mindég, azt tartottam.

16.
Nem tudtam én akkor, mi légyen az éhség,
Távolt vólt házomtól mindenféle szükség,
Tudván, erszényemben hogy vagyon reménység,
Közel sem mert jönni hozzám a szegénység.

17.
De bépraktikálta magát alattomban,
Uralkodik immár egész udvaromban,
Mióta feleség jár a kamarámban,
Azóta szegénység terjed el házomban.

18.
Hegedűmet immár fogasról levette,
Flautát furuglyával pad alá vetette,
Szoknyáját, strikrokját oda függesztette,
Sok dib-dáb subáját rendre helyheztette.

19.
Eggyik sarkantyúját letörte csizmámnak,
Az egész szerszámát kidobta pipámnak,
Mondván, nem szenvedi füstjét a dohánynak,
Ottkin dohányozni kell, mint a kutyának.

20.
A mikor haragszik, bőrében alig fér,
Fogát csikorgatja, dúl-fúl s mérgében sír,
Akkor a cselédem megmozdúlni sem mér,
Sőt magam is ollykor attól félek, megvér.

21.
Véghetetlen hosszú a praetensiója,
Hol tiszta lisztje nincs, hol pedig borsója,
Elkölt fűszerszáma, elfogyott a sója,
Most fazeka törött, elveszett korsója.

22.
Lisztet száritani nincs elég teknyője,
Levest s más mit főzni nincsen serpenyője,
Sír kisebbik gyermek, nem jó a bőcsője
A nagyobbnak pedig rossz a czipellője.

23.
Már lent parancsol, már kendert vásárolni,
Már búbot, czipellőt, csipkét kell hozatni,
A mennykő sem tudja, mind előszámlálni,
Miket a madámé szokott praetendálni.

24.
Nincs pénzem, nem merem magamat menteni,
Akár bőrem alól ki fogom metszeni,
Vagy más jámboroktól per furtum szerzeni,
Praetensiójának mégis meg kell lenni.

25.
Mert ha nem cselekszem, lészen mit szenvednem,
Az alsó dupéját forditja ellenem,
Sok kóldust, gazembert kelletik elnyelnem,
Mintha nem hallanám, csendesen fülelnem.

26.
Előkerűl ama régi história,
Hogy Ihr Gnaden nemzetség, régi familia,
Nem vólt disznó-pásztor semmi attyafia,
Valamintha vólna Mária Terésia.

27.
Bezzeg ráakadtam most az oskolára,
Mint az muskatéros eb harminczadjára,
Úgy már reá szoktam sok czifra nótára,
Hogy bizvást mehetek labancz-istrázsára.

28.
Vetett tőrbe esett kényes ifjúságom,
Búbánatra fordúlt öröm- s vigasságom,
Elmúlt már jó napom, oda nyájosságom,
Meghatároztatott régi szabadságom.

29.
Megritkúlt már száma karmasin csizmámnak,
Lekopott a rojtja parádés ruhámnak,
Resten jár már lába kedves paripámnak,
Még ez is jelenti bánatját urának.

30.
Hervad kócsak-tollam lefüg süveg mellől,
Kényes jó lovam is alig hogy fel nem dűl,
Nem fénylik fegyverem, pókhálóban merűl,
Jaj be szép hasznom van a feleségemről.

31.
Az egész életem siralomra fordúl,
Keserves sorsomon könyvem ugyan csordúl,
Ollykor az elmém is csuda meg nem bódúl,
Mivel a sok fátum halmonként rám tódúl.

32.
Jobb lett vólna nékem a Tatárországban
Elbújdosnom épen alsó Indiában,
Csontomat letennem a szép szabadságban,
Mintsem nyomorognom igy az házasságban.

33.
Mert vajmi keserves illyeket szenvedni,
Egy hitván asszonynak kedvéért epedni,
Az ő s...e mellett így megöregedni,
Talán jobb lett vólna disznókat őrzeni.

34.
Requiem aeternam azért szabadságom,
Nyugodjál békével meghólt nyájosságom,
Vale, jó éjtszakát édes ifjúságom,
Adio, megbocsáss kedves pajtásságom.

35.
Azért felesége, hogy ha van is kinek,
Jobb lesz, ha eladja aztat valakinek,
Hogyha pedig pénzen nem kelne senkinek,
Úgyis odadhatja bizvást akárkinek.

36.
Mondám, a mit mondám, mások példájára,
Hogy kiki vigyázzon jövendő sorsára,
Valaha ne jusson vélem egy nótára,
Bóldog, a ki vigyáz más ember kárára.

37.
Verseimet pedig hogyha bolondságnak
Tartaná valaki, és nem valóságnak,
Próbálja meg dolgát a szent házasságnak,
Nem fogja mondani azt históriának.
 
 
7 komment , kategória:  Amade László 1.  
Am László
  2011-02-14 10:53:16, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... .......... (#12) 2011-02-14 10:33:20


Amade László

CXL. MINT A LEESETT HÓ, OLYAN FEHÉR TESTE...

1.
Mint a leesett hó, olyan fehér teste,
Kit a véres bibar itt is, ott is feste;
Fényes nappal láttam, nem volt akkor este;
Boldog, ennek szívét a ki hiven leste!
(S akkor megtalálta, a mikor kereste.)

2.
Fekete kláristól mocskosak szemei,
A nap sugárival küszködnek nemei;
Egy élet élete, egy tekintetei;
Mindene csak kicsiny, kicsinyek kezei.

3.
Mint galambok fészke, olyan melle tája,
Cirkalommal megmért azok karimája,
Mint olaszországi czitromok formája;
Boldog az, ezekkel a kit szoptat szája!

4.
Elefánt csontjához hasonlít a nyaka:
India irigyli, hogy ide szakada;
Bibor piros kláris hasadott ajaka;
Hol ennek személye fénylik, nincs éjszaka.

5.
Ehhez ő szemérmes alázatassága,
Sokféle virtusok temérdek soksága!
Boldog oly szabad szív, ha nála fogsága,
S örökkön örökké hívséges rabsága!

6.
Bár ámbár szivéről akármit itéljen,
S a kaján irígység akármit beszéljen,
Sokféle lárvákat, maskarákat véljen,
Csak az ő szívében bátran haljon s éljen!

7.
Megvagyon a szándék, mert bizony szeretem,
S nyughatatlankodik érette életem;
Noha mások előtt én azt nem tétetem,
De másnak nem hagyom, ha szerét tehetem.

8.
A ki azt tiszteli, nincsen annak baja,
Boldog atyák azok, kiknek ez a faja;
Csodálatra méltó hosszu s ritka haja
Rajta a sok szívek, mint méheknek raja.

9.
Szép czedrus derkának merő delisége,
S a viaszt meggyőző szíve szelidsége,
S mint hajlandó nádnak engedelmessége,
S az egész testinek hibátlan épsége!

10.
Ki tudja, piczinynek mért oly gráciája?
Hogy a nagyobbaknak nincs oly planétája?
Ékesebb, kedvesebb azoknak formája:
Rajtam is egeknek ily szententiája.

11.
Makula nélkül van, nincs makula benne;
Ha deles napnál is itt kereső lenne,
Ebben irigység is dicséretet tenne,
Bátran azok előtt bízvást megjelenne.

12.
A ki utána jár, nincs annak késése:
Egy-egy aranyat ér szép, módos lépése;
Éhes, szomjú szívnek, mint manna, élése...
Szivemen ő mely nagy sebet vésve vése!

13.
Legdicséretesebb benne a jó szándék,
Nem tántorítja azt sem kincs, sem ajándék,
Nincs benne semmi szín, melyért nem kedvelnék;
Vannak-e valakik, kik ezt nem szeretnék?

14.
Mindene gömbölyű, mint muskatály alma,
Szerencsés, a kinek ettől van jutalma;
Igaz tűz ég benne, nem olyan mint szalma,
Ez csupa kegyesség, mindenhez irgalma.

15.
Muzsáknak beszéde nyelvének szólása,
Minden jóságoknak hív szíve szállása,
Mindenhez köszöntő, s viszont ajánlása,
Mindenhez illendő színe újúlása.

16.
Egy szóval hibátlan minden ékessége,
Bár sok országot járj, nincs mása szépsége;
Ahhoz deli módos, tánczos frissesége,
És mintha nem volna, olyan csöndessége.

17.
Nem fér ehhez rossz szó s fullánkja nyelveknek,
Vagy ártalmas nyila gyilkos beszédeknek.
S ravasz pribéksége a gaz irigyeknek,
Bizvást fügét mutat ártatlan ezeknek.

18.
Csak summa summarum: csinos, rendes, deli,
Maga tetszetését naponkint neveli,
Minden kérdéseket okosan feleli,
Boldog oly szív, kinek szíve szivét leli.

19.
Egyetlen egy szivét bár ezer kisértse,
Szív titkos meséit akármiként értse,
Azoknak nyilai s fegyvere ne sértse,
Igaz uton járjon s lépését ne vétse.

20.
Voltak ugyan, voltak sokféle szólások,
Háborgó egekben gyilkos villámlások;
De az irigyeknek irigy a szokások,
Történtek is ettől ezer változások.

21.
Szive affectusi hültek és hevültek,
Szeme csatornái gyöngyösen gördültek,
Fényes szemvilági felhőbe merültek,
S alig és csak alig uj napra derültek.

22.
Van a síró szívnek bizonyos ereje,
Mint kemény gyémántnak szelid kecske-teje;
Bár sok átkainak hitetlen veleje,
De mégis továbbra halasztja ideje.

23.
A könyező szemnek ügye is siralmas!
Könyörületségre kényszerít irgalmas;
Egy könyhullatása olykor oly hatalmas,
Istennek szivén is lészen diadalmas.

24.
A míg tétovázhat, vagyon ezer mentség,
A sok hamis átok ájtatos és szentség,
Ámbár némely, mint a lobogó tűz úgy ég,
Mely csal embert, Isten nincs benne soha vég.

25.
Sajnálom magamon, máson nem próbáltam,
Sőt hogy eztet írom, ájulásra váltam;
Csodálom eddig is, hogy eddig elálltam,
Immár tizenhétszer ezeket számláltam.

26.
Én eztet nem irom sem száznak, sem egynek,
Hanem halálra vált szivek szegényeknek;
Sem sok ezereknek, sem pedig egyeknek,
Ugy a gazdagoknak, mint a szegényeknek;

27.
Mégis írtam eztet egynek, de nincs neve,
Sem nála, sem nálam nincsen jege s heve,
Értse rá mindenik, kinek van hív szive,
Üsse meg a mennykő, hogyha nem lesz szive.


CXLI. VAN EGY, KINEK NEVE NINCS, DE MÉGIS KEGYES...

(Töredék.)

1.
Van egy, kinek neve nincs, de mégis kegyes,
Hibátlan szépséggel s érdemekkel jegyes,
Hizelkedik neki sok bolond és legyes,
Nem kell ennek gyönge, ki nem erős s szegyes.

2.
Nem mondom: boszorkány, nincsen babonája,
Egy szabad sziv mégis reá tekint: rabja;
Ritka természetnek ebben a munkája,
Istenasszonyoknak van ilyen csodája v. formája.

3.
Mosdatlan pár kláris két fekete szeme,
Napkeleti gyöngyház mellének pár neme,
Sok ezernek nála nincs semmi teteme,
Becs és vétek nála senkinek érdeme.

4.
Nem mondhatom mégis, hogy épen senkinek;
Ez mese, de mégis találd ki, hogy kinek?
Változtatnak egy szít sok szivárvány szinek,
Kiteszik a fehér zászlót valakinek.

5.
Nincs most becsülete az öreg napoknak,
Honnét van bölcs tanács, okosság azoknak,
Hanem csak a délczeg, korhely pajkosoknak,
Nem igazmondóknak, csak a hazugoknak.

6.
Van ebben szem, van száj, van termet és jóság,
Kegyesség, szelidség és vas állandóság,
Czukornál édesebb nyelv, szó és nyájasság, -
Ez nem hízelkedés, mert csupa valóság.

7.
Nincsen ebben kétszín, nincs tökéletlenség,
Nincs epe, nincs méreg, nincs festék, csak épség;
Hibátlan szivében nincs gyilkos pribékség,
Nincs egy szikra kétség, tiszta hív reménység!

8.
Vajon ha vallhatja ezt ki ismeretlen,
Mit szóljon ismerős, kihez nem kedvetlen,
Ki próbálta szivét, humorját szüntelen, -
Bánja, volt valaha ehhez érdemetlen. - - -


CXLII. S MI HASZNA HA VOLNA TÉTOVÁZÓ ÁLOM...

(Töredék.)

1.
S mi haszna ha volna tétovázó álom,
Ha csendességemet sehol sem találom;
Nincsen egy-rendében legkisebb hajszálom,
Sok forgolódásban fáj mind a két vállom.

2.
Nyughatatlankodom mind a két oldalra,
Most jobbra fordulok, most pediglen balra,
Hol karéról fekszem, most ütközöm falra,
Bármerre fordulok, fordulok csak jajra.

3.
Hogy már aluszom is, magamat tétetem, (szememet hitetem)
Morpheus mákjával magamat étetem,
És hogy már aluszom, magamat tétetem,
Befödöm szememet s azzal kényszerítem.

4.
De nincs nyughatatlan szivnek nyugodalma,
Mert nincsen bérének béressen jutalma,
Sok bánkódásinak ezer sokadalma,
Ámbár kivül piros, belül férges alma.

5.
Mindenfelé vetem kezem s lábaimat,
Keresem nyugalmát, bágyadt tagjaimat,
Majd ide, majd oda fáradt tagjaimat,
És nem is panaszló néma szavaimat.

6.
Ilyen az idő is, ilyen a szerelem,
Ilyen az időtől vett ezer gyötrelem!
Még Salamon sem volt ezektől mentelen,
Engem se csodáljon senki is képtelen.

7.
Megvallom, hogy én is voltam szerelmetes,
Sok ezrek közt én is egy-egy kellemetes,
Nem tagadom azt is, hogy voltam tetszetes,
S revancsló szivekre én is figyelmetes.

8.
Sok nagy, sok kicsiny volt, a kiket szerettem,
Szivemnek zabláját nekik eresztettem;
Ellenben sokaktól meg is menekedtem,
Én tudom s ők tudják, miként vezérlettem.

9.
De még is akadtam egy olyan piczinyre (valakire)
A ki is akadott bennem olyan ínre,
Hogy nincsen szivárvány benne semmi színre,
Most is kihez szivem vonz ilyen kicsinyre (valamentire).

10.
De kicsiny Cupido, mégis nagy ereje,
Nincsen oly monarcha, a ki fér melléje,
Megkisérti aztat, bár tündér a feje,
S Venus emlőiből folyt szájába teje.

11.
Szerelem gyümölcse a nyughatatlanság,
És kedves is ennél. Daró (?) álmatlanság,
Ellensége ennek a vigyázatlanság.
S egy pár igaz szivnek az állhatatlanság.

12.
Mivel két sziv egy lesz, nem szereti párja,
Nehéz ösvényének hol pora, hol sárja;
Csak a fátumoktól történetét várja,
Nincsen rakonczája, törvénye, határja.

13.
Csoda dolog bizony, ki jól meggondolja,
A szerelem dolga, s bölcsen megfontolja,
És aztat hegyesen szivében pontolja
És e sajtolóba pár szivet srófolja.

14.
De ha megérdemli, könnyű ezt szenvedni,
Egymás érdemiért kinlódni s szenvedni,
Fázni és izzadni, éhezni, epedni,
Még a gályákon is örömmel evezni.

15.
Oh, mely gyöngy dolog az, a ki egymást érti,
És egymás szivének egyszer megismérti,
Egynek ha sebe van, másikát is sérti,
Habár egy\' pillant is, más már reá érti.

16.
Egész új teremtés: két szivnek egy lenni,
S bár távol vannak is, mint egy czélra menni,
Gondolatot egyet s fohászkodást tenni,
El nem hagyni soha egymást s felejteni.

17.
Úgy hogyha egy jajgat, a más is kinlódik,
Távol lévén: mint van? hogy van? is aggódik,
Hol van, kivel vagyon, törődik, bánkódik,
Vele nem örülhet, azon szomorkodik.

18.
Ha tövist hoz ennek, másnak is rózsája,
Egy értelmet, egy szót mond kettőnek szája,
Ennek is ottan fájt, a hol másnak fája,
Ez a szerelemnek capella-próbája.

19.
De meg kell gondolni, ki az érdemlője,
Ki volt oly érdemes anyának emlője,
Ily szülöttet szülni kinek nincs szeplője,
Mint Penelopenak ártatlan szövője.

20.
Nem közönséges ágy, kiben ez született,
Becses, bölcs bölcső volt, a kibe tétetett,
Ambrózia, a kit szopott s neveltetett,
S Lucina csillagja neki fényeskedett.

21.
Személyét rajzoljam? Apelles nem vagyok, -
Mert tulajdonsági benne igen nagyok.
Nem emberi munka, azért alább hagyok:
Arany a partban is, fényesek angyalok.

22.
Először felveszem, mily ritka személye,
S mit szenvedni tőle én szivemnek mélye,
Kicsoda, ki ilyen éltét soká élje,
És hogy desperatus ne légyen, azt vélje - - -


CXLIII. MÁR SZABADON PÁRTOLJ...

(Töredék.)

1.
Már szabadon pártolj, többet én rám ne vess,
Nem gondolok, akár gyűlölj, akár szeress,
Mindegy már énnékem bár könyezzél s nevess,
Mivel szines szíved belől álnok s eves.

2.
Régen megmondottam, hogy szabadon mehetsz,
S a hol kényed s kedved, ottan bizvást lehetsz.
Hozzád tartozóknak látogatást tehetsz,
És azoktól minden jobb tanácsot vehetsz.

3.
Hogy én ellenzettem, csak aztat sajnálom,
Mások azt gondolták, és nagyon csodálom;
De ilyen pletykáknak még boszúját állom,
S hogy ártatlan vagyok, nekik megpróbálom.

4.
Tudod, én nem egyszer, hogy ösztönöztelek,
És most nehezteltem, most pedig kértelek,
Sőt bizonyos napon el is rendeltelek,
Szived vitorláját hogy vezérljék szelek.

5.
Alkalmatosságom nem egyszer készen várt,
S tegnap is kértelek, hagy el egyszer Fel-Bárt,
Hogy ittléteddel magadnak ne tégy kárt,
Férjhez menésedre ne csukj örökös zárt.

6.
Mivel úgyis sokat utánad irkáltak,
Goromba igékkel hivattak s firkáltak,
Sokféle kémek is nem egyszer czirkáltak,
Mint jól letett rosszat büdösen piszkáltak.

7.
Sőt útitársat is tenéked kerestem,
Mikor fogsz búcsúzni, a pillantást lestem,
Mert bizony megvallom, megunt lelkem s testem,
Ily soká, azt bánom, mint egy bakot nyestem.

8.
Ne gondold, hogy reád azért is szorúltam,
Mert hogy elmégy, tudod, hogy kihez borúltam,
És hol szépen szóltam, hol dúltam és fúltam,
S eddig hogy nem történt, epével ájultam.

9.
Ne tagadd, hogy hányszor volt neked ordered,
Hányszor volt befogva és készen szekered,
Hogy más udvarban is keressed kenyered,
Úgyis a dologban fel nem tör tenyered.

10.
Szinre is nem egyszer, ezerszer készültél,
Mivel hirtelen vagy, hol hültél, hol fültél;
De magadban szálltál, megint felderültél,
S megbánt álnoksággal minket megkerültél.

11.
Egyfelől, jól láttam, szorgosan készültél
S minden portékáddal a ládádba gyültél,
S mintha már mennél is, sok affectust szültél,
S mint egy hív búcsúzó, könyezve eldültél.

12.
Alattomban mégis ravaszsággal éltél,
Engem hogy megszánnak, mert mindenkor féltél;
Azért alattomban sandalva könyeztél,
És hogy végső órád, mindenkoron féltél.

13.
Nincsen elég tollam, hogy aztat leírja,
Nincs annyi papiros, hogy magán elbírja,
Sem annyi zokogás, más szeme kisírja,
Sem minden kenésnek nincsen annyi írja.

14.
Nincs haszna, már látván, hogy mennyit könyeztél,
Könyhullatásidban majd mintegy eveztél,
Hogy el ne hagyjalak, a mennyit neveztél,
Leborulásoddal magadhoz szegeztél.

15.
Minden mentségidet akkor elő vetted,
Minden óhajtásid egy fűzérbe szedted,
És holt-elevennek magadat úgy tetted,
Csak egy két napig is, hogy légyen még, tetted.

16.
Egyfelől mint harmat, könyekkel hintettél,
Más felől a földre s egekre intettél,
Hogy engemet soha, sohasem szinlettél,
És hogy nekem soha semmi színt nem tettél.

17.
Minden vétkeidet törekedve bántad,
S gondolatodat is vámom alá hánytad,
Valamint kettőnk közt, azt másokra hánytad,
Úgy szintén nyilván is azt szemekre hánytad.

18.
Mostan hogy miattam téged megitélnek,
És hogy hatszáz félét személyedről vélnek,
S értem másokbélid hogy akarni félnek,
Azért szerencsédtől téged megkimélnek.

19.
Most hogy udvaromhoz régen hozzászoktál,
Ha elmégy, gondolják, hogy valamit loptál,
Vagy pedig valahogy titkos kérget szoptál
S minden grácziából egészen kikoptál.

20.
Vagy hogy már háromszor hogy el kellett menned,
Most pedig negyedszer nálunk nélkül lenned,
Nagy oknak kell lenni, hogy eztet kell tenned,
Ily szívtelenséggel végbucsúdat venned! - -


CXLIV. A HÁZASSÁG ÁLTAL ELVESZTETT
SZABADSÁGNAK MEGSIRATÁSA

(Nőtelen és házasélet.)

1.
Még nőtelenségben folytattam éltemet,
Szabadságnak szele táplálta szivemet,
Kócsak-tol strázsálta nyusztos süvegemet,
Mindaddig búbánat nem érte fejemet.

2.
Mindenféle czifra úri fegyverekkel,
Farkas-, medve-, párducz- szép prémes bőrekkel
Teli vólt fogasom füredi nyergekkel
S több más illyen csengő-pengő eszközökkel.

3.
Bővelkedett házom gyakran muzsikával,
Szép egy pár hegedű ébán vonyójával
Fogasomon függött flauta furuglyával,
Ugyan újúlt szobám ezeknek hangjával.

4.
A jó paripákból soha ki nem fogytam,
Ezt lépésre, amazt futásra tartottam,
Emezt nyergeltettem, ha parádéroztam,
A mint szükségem vólt, rendre változtattam.

5.
Fekete paripám vólt Spanyolországból,
Szürke Erdélyből jött, pej pedig Móldvából,
Aranyszőrű farkút vettem egy basától
Többi vólt az magyar lovaknak javából.

6.
Szerszámim ezüsttel aranyjal kivarva,
Vagy ötves-munkával boglárossan rakva,
Sok színű szirommal vóltanak tarkázva,
Vagy bagariából csak czifrán csinálva.

7.
Czifra ezer gombos szolgáim valának,
Kik éjjel és nappal híven strázsálának,
Pillantásomra is ébren vigyázának,
Kiért pirúlása nem is vólt orczámnak.

8.
Kinek-kinek kard vólt s tarsoly az óldalán,
Bogláros pantallér lódinggal a vállán,
Ezekre függesztett karabén az hátán,
Fél-arasznyi hosszú sarkantyú csizmáján.

9.
Midőn azért néha történt indúlásom
Cum commoditate vólt minden járásom;
Olykor barátságért két-három pajtásom
Vélem jött, hogy vigabb légyen utazásom.

10.
A hová szállottam, kedvesen is láttak,
Jó szivet, víg kedvet bővebben mutattak,
Ha búcsúzni kezdtem, tovább marasztottak,
Csak az héja volt, hogy kézen nem hordoztak.

11.
Madamojzellák közt gyakran vigadoztam,
Ezzel diskuráltam, amazt megcsókoltam,
Amarra titkosan néha pillantottam,
Valamint szerettem, úgy karazéroztam.

12.
Mulatságnak napja hogyha rendeltetett,
Táncz és muzsikának vége nem lehetett,
Péntek vasárnappal eggyütt tiszteltetett,
Ünnepnek tartottam néha egész hetet.

13.
Nem sok haszna vala plébános szavának,
Ámbár napja vólt is hamvazó-szerdának,
»Vonjad reá javát alföldi nótának!« -
Kiki csak azt mondja Lévai Miskának.

14.
Messzire távozott tőlem szomorúság,
Csak másoktól hallám, hogy van nyomorúság,
Másfelé czélozott nálam az ifjúság,
Vezetője lévén a kényes szabadság.

15.
Szántásra, vetésre nem is iparkodtam,
A helyett játékról inkább gondolkodtam,
Vigadni, mulatni jónak állitottam,
Hogy így lészen dolgom mindég, azt tartottam.

16.
Nem tudtam én akkor, mi légyen az éhség,
Távolt vólt házomtól mindenféle szükség,
Tudván, erszényemben hogy vagyon reménység,
Közel sem mert jönni hozzám a szegénység.

17.
De bépraktikálta magát alattomban,
Uralkodik immár egész udvaromban,
Mióta feleség jár a kamarámban,
Azóta szegénység terjed el házomban.

18.
Hegedűmet immár fogasról levette,
Flautát furuglyával pad alá vetette,
Szoknyáját, strikrokját oda függesztette,
Sok dib-dáb subáját rendre helyheztette.

19.
Eggyik sarkantyúját letörte csizmámnak,
Az egész szerszámát kidobta pipámnak,
Mondván, nem szenvedi füstjét a dohánynak,
Ottkin dohányozni kell, mint a kutyának.

20.
A mikor haragszik, bőrében alig fér,
Fogát csikorgatja, dúl-fúl s mérgében sír,
Akkor a cselédem megmozdúlni sem mér,
Sőt magam is ollykor attól félek, megvér.

21.
Véghetetlen hosszú a praetensiója,
Hol tiszta lisztje nincs, hol pedig borsója,
Elkölt fűszerszáma, elfogyott a sója,
Most fazeka törött, elveszett korsója.

22.
Lisztet száritani nincs elég teknyője,
Levest s más mit főzni nincsen serpenyője,
Sír kisebbik gyermek, nem jó a bőcsője
A nagyobbnak pedig rossz a czipellője.

23.
Már lent parancsol, már kendert vásárolni,
Már búbot, czipellőt, csipkét kell hozatni,
A mennykő sem tudja, mind előszámlálni,
Miket a madámé szokott praetendálni.

24.
Nincs pénzem, nem merem magamat menteni,
Akár bőrem alól ki fogom metszeni,
Vagy más jámboroktól per furtum szerzeni,
Praetensiójának mégis meg kell lenni.

25.
Mert ha nem cselekszem, lészen mit szenvednem,
Az alsó dupéját forditja ellenem,
Sok kóldust, gazembert kelletik elnyelnem,
Mintha nem hallanám, csendesen fülelnem.

26.
Előkerűl ama régi história,
Hogy Ihr Gnaden nemzetség, régi familia,
Nem vólt disznó-pásztor semmi attyafia,
Valamintha vólna Mária Terésia.

27.
Bezzeg ráakadtam most az oskolára,
Mint az muskatéros eb harminczadjára,
Úgy már reá szoktam sok czifra nótára,
Hogy bizvást mehetek labancz-istrázsára.

28.
Vetett tőrbe esett kényes ifjúságom,
Búbánatra fordúlt öröm- s vigasságom,
Elmúlt már jó napom, oda nyájosságom,
Meghatároztatott régi szabadságom.

29.
Megritkúlt már száma karmasin csizmámnak,
Lekopott a rojtja parádés ruhámnak,
Resten jár már lába kedves paripámnak,
Még ez is jelenti bánatját urának.

30.
Hervad kócsak-tollam lefüg süveg mellől,
Kényes jó lovam is alig hogy fel nem dűl,
Nem fénylik fegyverem, pókhálóban merűl,
Jaj be szép hasznom van a feleségemről.

31.
Az egész életem siralomra fordúl,
Keserves sorsomon könyvem ugyan csordúl,
Ollykor az elmém is csuda meg nem bódúl,
Mivel a sok fátum halmonként rám tódúl.

32.
Jobb lett vólna nékem a Tatárországban
Elbújdosnom épen alsó Indiában,
Csontomat letennem a szép szabadságban,
Mintsem nyomorognom igy az házasságban.

33.
Mert vajmi keserves illyeket szenvedni,
Egy hitván asszonynak kedvéért epedni,
Az ő s...e mellett így megöregedni,
Talán jobb lett vólna disznókat őrzeni.

34.
Requiem aeternam azért szabadságom,
Nyugodjál békével meghólt nyájosságom,
Vale, jó éjtszakát édes ifjúságom,
Adio, megbocsáss kedves pajtásságom.

35.
Azért felesége, hogy ha van is kinek,
Jobb lesz, ha eladja aztat valakinek,
Hogyha pedig pénzen nem kelne senkinek,
Úgyis odadhatja bizvást akárkinek.

36.
Mondám, a mit mondám, mások példájára,
Hogy kiki vigyázzon jövendő sorsára,
Valaha ne jusson vélem egy nótára,
Bóldog, a ki vigyáz más ember kárára.

37.
Verseimet pedig hogyha bolondságnak
Tartaná valaki, és nem valóságnak,
Próbálja meg dolgát a szent házasságnak,
Nem fogja mondani azt históriának.
 
 
0 komment , kategória:  Amade László 1.  
Am László
  2011-02-14 10:51:40, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... .......... (#11) 2011-02-14 10:31:31


Amade László

CXXX. ÁMBÁR TŐLEM ELMENT...

1.
Ámbár tőlem elment,
Mégis szivem nem ment,
Érzem titkos sebeim.
Mivel távolléte
S velem sok jótéte
Ujítja gyötrelmeim;
Soha ki nem véte
Ruházott szépére,
Lángban hagyta tüzeim.

2.
Isten hagyott árván!
Szíve lett kő-márvány
Tőlem csak eltávozott;
Vérfolyó szemeim,
Árvíz sok könyeim
Nem használtak, bucsúzott;
Szívére nem vette,
Aczél teremtette!
Maga elment, itt hagyott.

3.
Mind, mind csak igérte
Meg az üdőt érte,
Hogy ütött végső óra,
Szóval édesgetett,
Bízvást reméltetett;
Rózsám vált csak kóróra.
Eleven sírt ásott
(Erkölcse),
megvásott,
Nagy hite
Temetett koporsóra.

4.
Hitem volt hitének,
Frigyetlen szivének,
Nem gondoltam, hogy megcsal.
Köteles volt s lánczos,
De hamis zománczos,
Sorsom nem jobb, csak mint bal;
Hasztalan áldozom,
Mivel csak habozom,
Még mint hal horgot is fal.

5.
Hagyján, ha itt hagya!
Benőtt feje-agya,
Bizony, bizony megbánja;
Még még eszére tér,
Pulsusban oly vér vér,
Tett szándékát megszánja;
Ezer szív-inségim,
Édes, szép kérésim
Forgó szélnek nem hányja!

6.
Ki megveti társát
És elbízza magát,
Szégyent szokott vallani;
Ki mint tinó kerge
Senkinek keserge,
Nem nem tud tanácsolni:
Mindennek neki megy,
Nem nézi völgy vagy hegy,
Kárával észretérni.

7.
Rólam példát végyen
Talán nem lesz szégyen,
Hogy ha még szívébe száll;
Maga magát intse,
S sorsomat tekintse:
Csordulóban könyem áll!
Érte mit szenvedtem,
Hányszor elszenvedtem,
Soká, ha tőlem nem vál! ...


CXXXI. A RÉGI MEGRÖGZÖTT SZERELEMNEK LÁNGJA...

(Szép, új ének.)

1.
A régi megrögzött szerelemnek lángja,
Megvallom, meggyőzött, vagyok ennek rabja;
Megrontotta én szívemet
S bússá tette víg kedvemet
Óh! vajha kegyetlen ő tüzes fű-lángja!

2.
Csak igaznak tartom a példabeszédet:
Meg nem rozsdásodik a régi szeretet;
Vagyok élő bizonysága:
Esztendőknek hosszasága
Szerelmemben gátlást nem tehetett soha.

3.
Már sok esztendeje titkosan szerettem,
S iszonyú kínokban szívem epesztettem;
Módom benne nem lehetett,
Hogy kit én szívem szeretett,
Hozzá viselt szerelmemet néki jelenthessem.

4.
Sok esztendőktől fogvást, hogy szívem gyötrődik
S kegyetlen kínokban halálig aggódik,
Csakugyan bizonyíthatom,
Igaz szívemből mondhatom,
Hogy régi szeretet meg nem rozsdásodik! Amen.


CXXXII. BÚSULT SZÍVEM ÉRETTED...

1.
Búsult szívem éretted,
Hogy nem lehet melletted,
Tőled távol lakása,
Bizony nagy búm forrása,
Elmém csak változása.

2.
Nincs elmém nyugodalma,
Mert szerelmed hatalma
Minden tagját ellepte,
Erősen megkötözte,
Gyötrelemmel befödte.

3.
Hol vannak most tréfáim,
Hol most nyájas szavaim?
Eltűnt öröm s vidámság,
Eljött nagy nyomorúság,
Gyakor nyughatatlanság.

4.
Békességes álmom nincs,
Mert távol van drága kincs;
Félek: el ne lopassék,
Máshoz ne keríttessék,
Szívem meg ne fosztassék.

5.
Mit kell tennem hát róla,
Hogy ez forduljon jóra,
Sok nyughatatlanságom
Lehessen vidámságom
És ne szomorúságom.

6.
Futok kegyességedhez,
Térdet hajtok szívedhez,
Ott kegyelmet koldulok,
Szintén szivvel hódulok,
Oly nyertesen fordulok.

7.
Tudom, hogy nem változó,
Máshoz most sem csapdozó,
Tovább is lesz állandó,
Igaz szívhez hajlandó,
Hívségben nem romlandó.

8.
Melyet mihelyt megértem,
Már minden búm felejtem,
Véghez munkám boldogság,
Fáradság és mulatság,
Nagy nyereség fáradság.


CXXXIII. AH! ÁTKOZOTT SZINES SZÍV...

1.
Ah! átkozott szines szív!
Ki nem voltál igaz, hív,
Édesgettél, hódítottál,
Hívségedet ajánlottál,
Hogy lészsz hivem állandó
Soha máshoz hajlandó.

2.
Mért élsz hát ravaszsággal,
S tele vagy hamissággal,
Minden dolgod, mert csalárdság
Szó, tekintet csak álnokság;
Kár: személyed nemes vér,
De nincs benned igaz ér!

3.
Azt hogy eddig szenvedtem,
Mert igazán szerettem;
Remélgettem, magadba szállsz,
Ártatlanságomban megszánsz,
Látván, épen semmiért
Epedek csak kedvedért.

4.
De látom, nincs mód benne,
Szíved hozzám hív lenne;
Látod könyeim, mint hullnak,
Nagy fájdalmim is újulnak;
Vagy pogány s nem könyörülsz,
Sőt inkább annak örülsz.

5.
Én hát már nem szenvedek,
Ingyen már nem epedek;
Tudom, mért vagy oly kegyetlen,
Annak oka csak egyetlen,
Legyen azért végső szó:
Gyilkos lélek, adio!


CXXXIV. HOGY EZTET KIVÁNTAM KEZEDHEZ JUTTATNI...

1.
Hogy eztet kivántam kezedhez juttatni,
Tudom, nem fogod azt rosszra magyarázni;
Isméred szívemet, mely nem tud változni,
Ezért ezzel kívánt téged köszönteni.

2.
Azon örvendezvén, hogy végét érhettem,
Régi szándékomnak örömét vehettem.
Hogy kivánságidat beteljesíthettem.
Haláltól sem félek, csakhogy ezt érthettem.

3.
Engedje az Isten, hogy sokkal feljebbre
Léphess, de könnyebben, minden szerencsékre,
S éltessen sokáig az én örömömre,
Hogy szivből kivánom, esküszöm Istenre!

4.
Ha gondolod tovább, miben szolgálhatok,
Mutass módot arra, elhigyed, kész vagyok
Mindent elkövetnem, valamit tudhatok;
Éltemet sem féltem, ha néked szolgálok.

5.
Ha ezzel kedved tölt, kérlek ne felejtsd el,
Sőt háláld meg aztat hív szereteteddel,
Kit régen fogadtál nagy esküvésekkel,
Azért légy állandó, szánj meg és ne hagyj el!

6.
Éltemben elhigyed utolsó órámig
Hív állandósággal szeretlek holtomig,
Szívemet, éltemet néked adom addig.
Ha kívánod, lészek csak tied mind végig.


CXXXV. HÁT ELTÁVOZOL MÁR TŐLEM ÉN ÉLETEM?

1.
Hát eltávozol már tőlem én életem?
S csak úgy árván marad lélek nélkül testem.
Hogy élhessek én már, ha aztat elvesztem,
A kiben egyedűl van gyönyörűségem?!

2.
Élnem ugyan csak kell, de elhidd, félhalva,
Nagy keserűséggel szívem lesz megrakva,
Sok fohászkodással fog rázni ohajtva,
Ha ismét meglátod, úgy élhet vígadva.

3.
Ha csak hűségedben bizonyos lehetek,
S távollétedben is felejtve nem leszek,
Úgy én is éretted mindent elkövetek,
Élj, jőj, vigasztalj meg, máskép nem élhetek.


CXXXVI. ÉN ELMÉGYEK, HOVA LÉGYEK...

1.
Én elmégyek, hova légyek, barlangokban élek,
Istent félek, véget érek, senkit sem szemlélek,
Imádkozom, nem is mondom,
Ha kérdezik, hogy nem tudom,
Velem bántál, mint akartál, gyalázatban hagytál.

2.
Kalastromban, búbánatban végzem életemet;
Engem nem látsz, tudom nem szánsz, sem szenvedésimet,
Isten áldjon és maradjon,
Szerencséidben úgy hagyjon.
Mint árvával, mostohával bántál sokszor...


CXXXVII. MINT PÁVA JÁRTAM,
NÓTÁN TÁNCZOLTAM...

Ad notam: Siralmas hattyú.
Férjhez menését megbánó
Ujabb ifjukor kivánó.

1.
Mint páva jártam, nótán tánczoltam,
Mikor akartam, akkor vígadtam,
Bízvást sétáltam: ha megfáradtam,
Szűz ágyacskámban bátran nyugodtam.

2.
- - mint szép szivárvány
Fénylett, tündöklött, szembe ütközött;
Gyöngy fűzte nyakam, kláris ajakam,
- mellemen, kövek fejemen.

3.
Drága gyémántok, onyik rubintok
Ragyogtak rajtam, zöldes smaragdok,
Pereczek karomon, gyűrűk ujjamon,
Portér supotlyát puha ágyamon.

4.
Csak válogattam; kopott: nem bántam,
Atyámhoz jártam, anyámtól vártam;
Készré virradtam, jól is nyugodtam,
Ifjakkal olykor s olykor álmodtam.

5.
Magam is ékes és tekintetes,
Nemes, nemzetes, fris, kellemetes;
Hírem, nevemet, viselésemet
Vármegyék tudták gyengeségemet,

6.
Mellem dagadott, olykor apadott,
Fehérségével ifjat hódított;
Szemem ragyogott, ajkam mosolygott
Vidáman játszott, sőt kivánságot.

7.
Oh mely nagy szépség az ily szüzesség!
Nem is kevélység, sem magahittség;
Bizony boldogság, ha állandóság,
De romlandóság, állhatatlanság.

8.
De jaj! hova lett? engem mivé tett!
Egy órácskában tőlem elesett;
Egy kis jó izért, gyönyörűségért
Éppen örökre tőlem elveszett.

9.
Hozzád Domokos, mentem, nem okos,
Gondoltam tudós, avagy lesz módos;
Látom, somfánál nőttél, parasztnál,
Botos juhásznál, csákós kanásznál.

10.
Cserepes bőröd fekete ördög,
Mint medve-kölyök melleden szőröd;
Más ki szeretne s ki kedvellene,
Nyertes az lenne, ki kerülhetne.

11.
Jársz mint jó őrlött (?) azt mondák Győrött:
Jól tudod, Isten akkor menydörgött,
Hogy szüzességem, drága épségem
Megszakasztottad kis szeplőségem.

12.
El nem válhatom, bizony jól tudom,
Gyönge testemet jobbaknak adom:
Nincs gyönyörűség veled, csak inség,
Te benned holtig nincsen reménység.

13.
Most van az üdő, készen a tüdő,
Várja (a) meddő, ne mondd; jövendő!
Megsült, hát mesd el, gyümölcsit szedd el;
Fogadd szíveddel, vegyed jó kedvvel.


CXXXVIII. SZEGÉNY SÁNDOR, SZEGÉNY BUBRIK...

1.
Szegény Sándor, szegény Bubrik,
Mikor f...m, iszik, ugrik;
Akármikép ingom, bingom,
Neked Bubrik sz...m, f...m;
Tied Bubrik, szép Sándorom,
Még tied is az móringom!

2.
Volt egy rongyos, ó mentéje,
Volt Váczon egy szeretője;
Mondja: néki csináltatta,
De megcsalta az ebadta.
Szegény Sándor, szegény Bubrik,
Mikor f...om, iszik, ugrik!

3.
Megjárta Magyarországot,
Mégis nem talált jószágot;
Még Rómába ment ásított,
De ott is pápát nem látott.
Szegény Sándor, szegény Bubrik,
Mikor f...om, iszik, ugrik!

4.
Mert angyalt nem szerethetett,
Ördöggel is közöt vetett;
Már neki egy: menyországba,
Akár menjen ő pokolba.
Szegény Sándor, szegény Bubrik,
Desperatus a mint ugrik.

5.
Mondja most secretarius,
Mostan cubicularius,
Adjon Isten neki áldást
S mint a légynek, szabad szállást;
Még lehet a Bubrik Sándor
Sorsát győző vagy Nagy Sándor.

6.
Sok méhkast nyelt, mint a medve.
Mézet is nyerhet szenvedve,
Árúban vannak mindenek,
Azt árulják az istenek;
Van a Bubrik reménységben,
Még is nem esik kétségben.


CXXXIX. TISZTA GENIUSÁT CSALÁRD CUPIDÓNAK...

1.
Tiszta Geniusát csalárd Cupidónak,
Mulatságit küldöm neked, mint hugomnak;
Megérthedd ezekből ravaszságát annak,
S gyilkos késérgését sok praktikájának.

2.
Ha megunod magad, vedd drága kezedben
Olvasván, és ezzel tarts emlékezetben;
Noha egy punctumban sem vagy részes ebben,
Mert még nincs makula tiszta s hó szivedben.

3.
A böjti napokhoz apropo is lészen,
Mert lelki tanítás helyett ez jót tészen,
Kitől tiszta szived sok újulást vészen,
Hogy ő rab szijjára nem kötött s nem vészen.

4.
Boldog vagy jó hívem, hogy élsz szabadságban,
És még Istennek is nem vagy rabságában,
Kinek egész világ van méltóságában,
S úgy bánik mindennel, mint van hatalmában.

5.
Eztet nem itélném (megbocsáss) magadtól,
Hogyha nem érteném, nem hinném, másoktól;
De mivel külömb vagy mint ember, angyaltól,
Magános virtusid minden alkotmánytól.

6.
Éled e világot kényen és kedvesen,
Tisztelsz minden embert szép- s becsületesen;
Nyájas és kegyes vagy, szólasz jól s eszesen,
Magadat viseled módosan s rendesen.

7.
Két szemeid égnek s mint kláris tündöklik,
Vagy midőn a hajnal csillag égen fénylik,
Midőn a szép hajnal-reggel hasad s nyílik,
S abból az ragyogó fényes nap születik.

8.
Én is gyilkosságát ezeknek érzettem
Valaha s sebeit szivemben szenvedtem;
De mivel egektől másnak rendeltettem,
Enged meg, ha eztet titkosan említem.

9.
Egynek is úgy égnek, hogy sokat égetnek,
Hegyesek és nincsen kegyelmesség bennek:
Örülnek sebein sok szegény sziveknek,
S azzal triumphálnak, a kit emészthetnek.

10.
Nem is láttam soha én ezeknek mását,
Mint Baziliskusnak oly gyilkos látását,
Mint égő szikrának fényes villámlását;
Boldog, ki kerüli ezek pillantását.

11.
Ugyan agyarkodnak, a kire tekintnek,
Mennyi tekintetet, annyi szikrát hintnek;
Erőszakot tesznek a szabad szíveknek,
Majd istentelenség, a mit elkövetnek.

12.
Édes asszony-anyád eztet mosolyogja,
Szemeinek mását, hogy benned találja,
És hogy minden ember ezeket imádja.
Boldog az az anya, hogy minden azt mondja.

13.
Nem is lehet sasnak másféle magzatja,
Egy mind a kettőnek naphoz indulatja,
Kinek fényessége szemeit újítja,
S merő nézésével őket vídámítja.

14.
Többet sem nem írok, sem nem szólok errül,
Valóban igen szép s ritka termetedrül,
Melyről álmélkodván a vér bennem meghűl
Áldott az a szülő, ki ily magzatot szűl.

15.
Érdemes személyed cirkalomra vennem,
S aztat egy punctumban s csekélységben tennem
Vénussal először kellene küszködnöm,
S minden istenasszonyt ellenséggé tennem.

16.
Tudom, a természet minden mesterségét
Benned megmutatta s teljes tehetségét,
S látszik, mintha bánná, hogy itt érte végét
Minden munkájának, és minden szépségét.

17.
Nem is lehet tőlem tudod, régi hívem
Ámbár mint húgomhoz ég bennem én szivem,
Kiért nem itélhedd, ha ámbár irigyem,
Teérted halálos ellenségem légyen.

18.
Mert mindenkor engem fölöttébb becsültél
Minden érdem nélkül tiszteltél s kedveltél,
Ha ámbár azt vallod: valaha szerettél
Tisztán, mint véredet, azzal nem vétettél.

19.
Kit ha elkövettem, nem vétettem én is
Kegyes személyednek, ámbár ez úgy lőn is,
Nem alszik mindjárt el az eleven szén is,
A háládatlanság mert nem kevés kén is.

20.
Azért én hívemnek és véremnek tartlak,
Tökéletességet mindenkor imádlak,
Egész világ előtt nagyon magasztallak,
És ha megengeded, meg is udvarollak.

21.
Nem építek semmit gaz nyelv harangjára,
Sok hiába való s nem ártó pletykára,
Mint az magas egek eb ugatására,
Orrát fogja kiki, vigyázzon magára.

22.
Tudva vagyon bennem a szív és nemes vér,
Teljes becsülettel én bennem minden ér,
Rólam emlékezzél, szolgád csak azon kér,
Kiért a jó Isten megáld és meg nem vér.

23.
Meg is mutatom azt, hogy tudlak becsülni,
Ámbár némely gaznép másra fogja vélni
De nem tudtam soha én ezektől félni,
Mert kész vagyok érted mind halni, mind élni.

24.
Tapasztalni fogod ezt minden időben,
Kivánok szolgálni minden szerencsédben,
Ha lehetek eszköz néked valamidben;
Ha nem cselekszem, verjen meg az Isten!

25.
Eztet nyilván írom, mert nem is titkolom,
Teljes becsülettel magam declarálom;
Ezt mindenek előtt beszélem s ezt szólom,
Kötelességemet ezekben próbálom.

26.
Köszönöm minapi megalázásodat,
Köszönöm s becsülöm jó kedved voltodat,
Sok irigyem között [hív] állandóságidat,
Nyájas tréfáidat, sok fáradságidat.

27.
Ohajtom is többször ezen szerencsémet,
Kit ha nem cselekszel, megölöd éltemet,
Confundálván ezzel sok ellenségemet,
Obligálván holtig állandó szivemet.

28.
Jó s kegyes anyádnak mondd szolgálatomat,
Alázatossággal szolgai voltomat,
Igaz, tökéletes atyafiságomat,
A miben vétettem, kérd bocsánatomat,

29.
Ritka úri asszony, méltó becsületre,
Kinek jó hírneve terjed az egekre,
Becses és érdemes minden tiszteletre,
Kiért mind halálra kész vagyok, életre.

30.
Kit is véled együtt köszöntet kegyesen,
Tökéletes szívvel szívbéli hitvesem;
Többször tisztelhetne, azt várná szívesen,
Kiben a hűségnél nagyobb virtus nincsen.

31.
Isten hozzád! ezzel utolsó szólásom,
Engem el ne felejts, csak az óhajtásom;
Meg is udvarollak, még lesz távozásom,
Isten hozzád szívem, szívbeli pajtásom! -
 
 
0 komment , kategória:  Amade László 1.  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 50 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 11 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 988
  • e Hét: 22073
  • e Hónap: 101949
  • e Év: 2113045
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.