Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 171 
Örökre szívedben marad...
  2018-08-21 22:03:45, kedd
 
 


Jobbné Nyilas Ildikó (Nilda)

Örökre szívedben marad...


Illatozó mezőn virágokat szedtem,
álmomból kilépve szálltam önfeledten,
színessé vált köröttem a világ,
újra éreztem a szerelem mámorát.

Együtt repkedtem döngicsélő méhvel,
táncra perdültem tarka lepkékkel,
a természet hangja szelíden ringatott,
szívemben végre boldogság lakott.

Tónak tükrében megláttam arcodat,
s már magamon éreztem ölelő karodat,
nyakamat gyengéden csókolta a szád,
mosolygott ránk ezernyi virág.

Napfény melege járta át lelkemet,
féltem, a valóság ilyen nem lehet,
szerelmes szavakat suttogott a szél,
tudtam, minden csoda egyszer véget ér.

Mégis élveztem minden egyes percét,
annyira akartam, hogy valósággá váljék,
közben féltem, eltűnsz mire felébredek,
s újra csak álmomban lehetek majd Veled.

Sajnos az álmok egyszer véget érnek,
s te búcsút intesz egy csodás mesének,
de amit átéltél az álmaid alatt,
az már örökre a szívedben marad.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - J*  
Hazaszeretet...
  2018-08-21 21:52:18, kedd
 
 



Jakab Ödön:

Hazaszeretet...


Csodálattal tölt el engem a természet,
Bár nem minden évszak vonzza lelkemet:
Búra hangol a tél sívó pusztasága,
Míg örömre gyujt a zengő kikelet;
Ámde még a tél is, ha itthon borul rám,
Idegen tavasznál kedvesebb nekem,
Mert én a hazámat, szép Magyarországot,
Az egész világnál jobban szeretem!

Nem csupán azért, mert itt ringott a bölcsőm
És porló apáim csontja itt pihen;
Még mind ezeknél is valami erősebb,
Titkos erő köti ide a szivem!
Nincs annak neve, sem határolt lakása,
Észrevétlen árad mindenből felém:
Ott lappang a földben, virágban, folyóban,
Bércek erdejében, rónák ligetén.

Ringathatták volna bölcsőmet akárhol,
Szépséges hazámtól bármi messzire:
Nyugtalan ösztönnel csak ide vágyódnám
Az édes magyar föld vidékeire;
Miként a vad, mely rab anyától született
S igazi otthonát nem ismeri még,
De azért nyomban az erdőnek iramlik,
Szülő ketrecéből mihelyest kilép.

S puszta véletlenből künn is pihenhetne,
Idegen ég alatt, apáim pora:
Fölkeresném őket, megsiratnám őket,
De ott fogni csak nem tudnának soha!
Húzhatna akárhogy a kegyelet szála:
Mit nekem ott az a parányi halom?
Mikor a hazámból óriási bércek
Integetnek át a kéklő távolon!

Nem lehet, nem lehet elszakadnom innen!
Itt maradni: élet; távozni: halál!
Inkább kell nekem a börtön magyar földje
Más ország kényelmes palotáinál!
Az én honszerelmem éber hold az égen,
Mit derűs napfényben látni sem lehet,
De mindegyre szebben tündököl, ha búsan
Alkonyodni kezd lent a mezők felett.

Nem csak a bőségben, nem csak az örömben
Szeretem, imádom ezt a földet én;
Talán még százszorta forróbban szeretném
Koldussága, gyásza setét idején!
Lehet akármilyen szánalomra méltó,
Verheti búbajjal, szégyennel az ég:
Én halálomban is hű maradok hozzá,
Amint életemben hozzá hű valék!

Feláshatja majd a vándor szél poromat
S elfúhatja messze idegenbe ki,
Csak hiába lesz mind: kegyetlen haragja
Innen azt örökre nem száműzheti;
Mert amint látom, hogy valamely másik szél
Hazám felé szállni készül csöndesen:
Felkapok hátára s újból itthon termek
Szép Magyarországon, szülőföldemen!







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - J*  
Szeretet a legszebb szó...
  2018-08-18 21:04:14, szombat
 
 


Jolie Taylor:

Szeretet a legszebb szó...


Szeretet a legszebb szó
Mégis ritkán hallható
Szeretet nélkül didereg a lélek
Nem látsz mást, mint sötétséget

Hisszük, időnk mint a tenger
Mégis elrohanunk egymás mellett
Kidobott fenyők az utcán hevernek
Messze szállt vele az ünnep

Ahány ember, annyi szikra
Hát álljunk meg egy pillanatra
Míg a sok szeretetszikra
A világot, szeretetlánggal beborítja

Bűn háborúval sújtani a világot
Ültessünk inkább ezerszínű virágot
Gyermeknyelvén szóljunk egymáshoz
Ők még tudják szeretni a világot

Keressük meg egymás kezét
Hisz lelkünk remeg a szeretetért
Szálljunk úgy, mint a lepke
Gonoszságot örökre elfeledve

Oly sok harc van már mögöttünk
Pedig e világra szeretni jöttünk
Ha a szeretetnek elfogy az útja
Lépj felé, újra és újra
Szavad senki lelkét meg ne szúrja.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - J*  
Kamarazene XXIII...
  2018-08-18 19:34:14, szombat
 
 


James Joyce:

Kamarazene XXIII...


E szív itt, szívemhez közel
Reményem, kincsem, birtokom;
Boldogtalan, ha válni kell,
S boldog, ha ajka ajkamon.
Reményem, kincsem ő nekem,
S a boldogság — igen! —

Mert mint mohos fészkén a gém
Kakukkfiókát rejteget,
Kincsem e szívbe zártam én,
Míg nem ismertem könnyeket.
Szerelmünk nem lesz, röpke bár,
Oly bölcs, mint egy madár?

Tótfalusi István







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - J*  
Te vagy, ki nekem rendeltetett...
  2018-08-10 21:21:02, péntek
 
 


Jobbné Nyilas Ildikó (Nilda):

Te vagy, ki nekem rendeltetett...


Bújj ide hozzám, hadd érezzelek,
ne mondj semmit, csak tárd ki szívedet,
engedj be ajtaján, hisz erre vágyom,
mert a boldogságom tudom ott találom.

S ha újra a szívedben leszek,
begyűjtök onnan minden szeretetet,
elrejtem magamban, s féltve vigyázom,
legdrágább kincsem lesz a Világon.

Segít majd túlélni a nehéz napokat,
mikor el kell viselnem kínzó hiányodat,
ha csókodra vágyom majd előveszem,
s belőle táplálom szomjazó lelkemet.

Mert ahogy víz és fény nélkül élni nem lehet,
úgy én sem tudok létezni nélküled,
levegőt is csak melletted kapok,
ne hagyj hát magamra, mert megfulladok.

Hozzám nőttél, mint ághoz a levél,
elválnom tőled mindig olyan nehéz,
mikor nézem távolodó lépteidet,
a magány körbefonja elárvult lelkemet.

Mindegy, szívemben nyár van, avagy tél,
eső esik, Nap süt, vagy éppen fúj a szél,
vágyaim mindig hozzád hajtanak,
mert fájó nélküled minden pillanat.

Bármerre visz utad, a nyomodban járok,
lelkem követ téged, míg Rád nem találok,
mert Te vagy, ki nekem rendeltetett,
igazán boldog csak Veled lehetek.





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - J*  
Ha úgy szerethetnélek...
  2018-08-10 21:17:57, péntek
 
 


Janáky Réka:

Ha úgy szerethetnélek...


Ha úgy szerethetnélek,
Ahogy szeretni szeretnélek,
Elszállna minden gondom,
Félig élt sorsom egésszé lenne,
Puszta világom benépesedne,
Mert Te laknál benne.

Ha úgy szerethetnélek,
Ahogy szeretni szeretnélek,
Jönnének újabb gondok,
Aprók, mindennapiak:
Hogy legyen tiszta inged,
Vetett ágyad és
Meleg vacsorád.
S hogy örökké megújuló
Hit izzon Benned.

Ha úgy szerethetnélek,
Ahogy szeretni szeretnélek,
Kisimulna bennem az összegyűrt lélek,
Értékessé válna az elvetett élet,
Ha úgy szerethetnélek,
Ahogy szeretni szeretnélek.





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - J*  
Egyszer felszáradnak a könnyek...
  2018-08-09 18:25:18, csütörtök
 
 

Jolie Taylor:

Egyszer felszáradnak a könnyek...


Egyszer felszáradnak a könnyek,
melyek egykor meggyötörtek
Vihar után eljön majd a nyár
Fájdalom szigetén többé már nem jársz

S úgy mint a sas, magasan szállsz
Aki elment, a napot otthagyta rád
Sötétségben nem kell élned már
Hisz az úton menned kell tovább

Tárd ki lelked ablakát
S légy olyan erős, mint a fák
Hagyd a tegnapra, a múlt fájdalmát
Hisz a holnap, fényt csókol rád

Ha majd felszáradnak a könnyek
Jönnek majd a virágos estek
S arcodra mosolyt festnek
Fényparázsban ragyog a lelked

Az élet olykor olyan, mint egy sziklatömb
Csiszold, míg nem lesz kristálygömb
Mit ér a lélek, mely boldogságot színlel,
s az úton tovább lépni nem mer?

Az úton, ha vissza - visszanézel
Szemed sarkában, az öröm tüze égjen
A rossz emlékek már nem ringatnak a mélybe,
mert megszépültek, a fájó emlékek






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - J*  
Legszebb könnyek...
  2018-08-05 15:31:56, vasárnap
 
 

Jolie Taylor :

Legszebb könnyek...


Sorsunkat cipelnünk kell
Bár néha, túl nagy a teher
Olykor könnyeket hullat a szem
S vigaszt nyújt, a csend

Ha a ködös útról visszanézünk
Minden emlék megszépül
S ha könnyeket hullat a szem
A lelkünk, boldogan megpihen

Majd az úton tovább megyünk
De még olykor visszanézünk
S míg sorsunkkal csatázunk
A legszebb könnyekre várunk

Szeretettel legyőzhetsz minden terhet
S elmondhatod, így jó nekem
S új nap indul, új szenvedéllyel
A legszebb könnyek reményében

Ha egy szép napon rád talál
Két karoddal szorosan öleld át
Hisz az irigyed már az ajtóban áll
S azt kérdi: Miért nem rám talált?

Szeretettel mutass utat
Magányos lelkét megnyugtasd
Hamis szóval tovább ne lépjen
Éljen, a legszebb könnyek reményében

 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - J*  
Közel álmodlak-e vagy távol...
  2018-07-15 18:25:52, vasárnap
 
 


James Supervielle :

Közel álmodlak-e vagy távol...


Közel álmodlak-e vagy távol: egy nekem,
mindig határozott vagy és cáfolhatatlan,
szemem láttára lesz belőled zene, dallam,
s már lát a fülem is, épp úgy, mint a szemem.

Úgy élsz bennem, akár ha itt állnál előttem,
szíved oly dallamos, oly nyílt; és néhanap
hallom, amint dobogsz halántékom alatt,
mikor mélyeimen átsurransz eltűnőben.


Rónay György fordítása






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - J*  
A mindenség szerelme...
  2018-07-04 21:27:34, szerda
 
 


Juhász Ferenc:

A mindenség szerelme...


Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...

Kezdetben volt a hang, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...

Kezdetben volt a köd, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...

Kezdetben a vágy csak önmagara várt még...
lassan, tompán, mélyéböl remegve.

Kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt, a csontváznélküli, reszkető,
lágy indulat, a szurok-sűrű fortyogó, forró akarat
világ-tűz, vízözön,
ismeretlen és titkos robbanások,
május-szagú álmok, test-nélküli vallomások...

Én nem kutattalak, mint csillagász az égen
egy új csillagot.
Matematikával, képlettel, logikával
számítva ki, hogy másutt sehol, csak ott lehetsz,
csak ott vagy, ott, az idők kezdetétől,
társak között, még láthatatlanul.

Mert kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt...

És mégis éreztelek, és mégis tudtalak,
robbanva törni készültem feléd, ragyogva vártalak,
de még csak reszketés, sejtelem
voltál te is, voltam én is szívedben,
mégis tudtalak,
tündöklött bennem az eleve-bizonyosság,
hogy megszületsz gyöngéden s félelmetesen,
mert hiszem, hogy van eleve-elrendelés,
mert ehhez az értelem kevés,
és nem oly céltudatos a megismerés, az elhatározás,
mint az órával mérhető idő,
s az órával mérhető elektromosság.

És mégis tudtalak,
fölfogtalak és vártalak,
tudtalak léttelenül,
mert kezdetben közös volt minden elem,
mert kezdetben én is a csönd virága voltam,
mert kezdetben Te is a csönd virága voltál,
kezdetben csak a vágy volt,
ahonnan fölszabadultál...






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - J*  
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 171 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 3724 db bejegyzés
Összes: 15213 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 651
  • e Hét: 1432
  • e Hónap: 12575
  • e Év: 367883
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.