Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/48 oldal   Bejegyzések száma: 471 
A kérlelt szeretet...
  2018-06-14 21:39:55, csütörtök
 
 


Körmendi Anna:

A kérlelt szeretet...


Szeretet, szeretet,
mondd sokszor, hogy szeretlek!
Okkal vagy ok nélkül
gyakran sorold, mert egyedül
nem szerethetek.

Permetezz, permetezz
meleg hűségeddel!
Belőle nekem is adj,
ajándékul egy mosolyt hagyj:
feledhetetlent!

Szeretet permete,
szívemnek kihűlő a melege,
öntözd ezt a szikkatag szívet,
melyet cserepesre szabdalt
az élet keserve.

Szeretet ereje,
biztass erre az életre!
Szelíden befogadlak,
lelkemhez szorítalak...
s belőle hajtását neveled.

Szeretet, szeretet,
sokszor mondd, hogy szeretlek!






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - K*  
Ó, légy enyém!
  2018-06-09 22:01:53, szombat
 
 


Komjáthy Jenő:

Ó, légy enyém!


Ó, légy enyém! Nem boldogíthat
Más férfi téged kívülem;
Mert írva áll engem szeretned,
Örülnöd és sírnod velem.
Magasra csap, merész az érzés,
Minden sugár szívembe gyűl,
S kiáltok önfeledve, büszkén:
Ki engem szeret, üdvezűl!

Ó, légy enyém! Borulj szivemre,
Mely tégedet remegve várt!
Tagadd meg az egész világot
A férfiért, ki föltalált!
Kövess a széditő magasba,
Amerre új utat török!
Lelkembe lelkedet lehelni
Lesz halhatatlan gyönyöröd.

Ó, légy enyém! Rég várok én rád,
Költő arája, fénylő kedvesem!
Ha mély szemedben elmerűlök,
Hegedni érzem mély sebem,
Szived mélységes rejtekében
Látom, hogy lelkem arca van,
Fönséges arcod tükörében
Nagyobbnak látom önmagam.

Ó, légy enyém! Amerre lelkem
Ragad, te is repülsz velem;
Hatalmas fényvilágba szállhatsz,
A semmiségbe nélkülem.
Dúsgazdag ország az, hová lépsz,
Álomból napja, fellege,
De álma ragyogó valóság,
Vértestet öltő szép rege.

Ó, légy enyém! Kísér örök nyár,
Amerre szabadon megyünk;
Az Istenek társul fogadtak,
Igérik: boldogok leszünk.
Lent egyre foly a dőre játék,
A léha küzdés, zűr beszéd,
Csupán mi érezzük magunkban
Éjszak nyugalmát, dél hevét.

Ó, légy enyém! Szivünkbe minden,
Mi vagyunk az egész világ:
Mi kívülünk él: csenevész az,
Sötét, kietlen pusztaság.
Mi itt nem él: el van temetve,
Jobb vala nem születnie;
Kivel szivünket meg nem osztók,
Az koldus, nincsen semmije.

Ó, légy enyém! Borulj szivemre, -
Légy angyalom és démonom.
És ha alanti létem unva
E testi börtönt elhagyom,
És az enyészet máglyafénye
Újjászülendő, fellobog;
Együtt leszünk, egymást ölelve,
Egymásba halva boldogok.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - K*  
Egyedül nem megy...
  2018-06-07 19:57:58, csütörtök
 
 


Kálmán Ilona:

Egyedül nem megy...


Valaki kell minden embernek
kit lelke ligetébe be enged
megosztja vele a világát
lázadó vágyait ,sok bizakodó álmát.

Valaki kell aki megért minket
ki előtt rejtett sötét titkunk nincsen
elfogadja bolondériánkat
az önzetlen szeretet országában.

Valaki kell,ki feltételek nélkül szeret
szelíden az öröm -orom.felé vezet
nem.tart rabságban mellette szabadon élhetünk
a lelki béke szigetére léphetünk.!





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - K*  
Haragos a nyár...
  2018-06-05 19:32:23, kedd
 
 


H.Kohut Katalin:

Haragos a nyár...


Kedvencem a tavasz, hűvös esőjével.
Lassacskán andalgó fénycseppek az égen
mutatják a rendet, a csend üzenetét,
szívemnek oly kedves muzsika ünnepét.

Neonfény elvakít, talmi világ kábít,
engem csecsa-világ el soha nem csábít,
mégis van amitől megrezzen az őssejt,
amikor a villám tüzesen tőrbe ejt.

Mennydörög a hőtáj, fenyegetőn szólít,
mintha rám rivallna, rosszat tennék én itt.
Megró és szidalmaz, dühösen dübörög,
meghasad a kék ég, sötétségben hörög.

Engem szépen szólíts magadhoz, lágy eső,
cseppeddel öntözzél kedvesen, éltető,
nélküled nem lennék, hatalmas vagy, csoda,
igazi gazdagság, természet patróna.

Háború is viszály nem való tenéked,
hisz magad sem leled itt már menedéked,
hol rejtőzzön állat, ezeréves tölgyek?
Ha dühösen támadsz, kerülnek a hölgyek!

Ki az, ki ellenáll, haragodat állja?
Földednek elkopott farsangi ruhája,
nincs oka ünnepre, keze-lába reszket,
amikor állandó tragédia esket.

Zendülő hőségre soha nincs szükségem,
zöldellő tavasszal van a születésem,
S nem lehet becsesebb nyári menedékem,
szomjúság öntöző permetvíz reményem.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - K*  
Suttogás a szélnek...
  2018-06-04 21:44:43, hétfő
 
 


Kőhalmi Ildikó (Kavics):

Suttogás a szélnek...


te szép vagy itt a csendben
míg átsuhannak szárnyaid
de árnyad s a bánat kékje
szűnik bennem

bár minden elmúlt eddig még
most érzem, hogy ez másról szól,
csak vagy, ahogy a szépség,
és sose értettem, mért

sírnék, szívem
és az ég sír velem
nem mivelünk telik innen ez az élet
a színek évszakát
az éj oldja szét
a szépség csak suttogás a szélnek

a túlon túl van egy másik föld
hol a kincsem, a titkod tart végleg fönt

csak sok idő, míg feledlek,
és nem az űrben ébredek,
hogy elengedjem
magamtól szíved

sírnék, szívem
és az ég sír velem
nem mivelünk telik innen ez az élet
a színek évszakát
az éj oldja szét
a szépség csak suttogás a szélnek

most lesz úgy, mielőtt
a hűség a földhöz nőtt.
tudom jól, már nem enyém,
és engedem de bennem él

sírnék, szívem
és az ég sír velem
nem mivelünk telik innen ez az élet
a színek évszakát
az éj oldja szét
a szépség csak suttogás a szélnek





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - K*  
Szép tavaszom...
  2018-06-03 17:22:03, vasárnap
 
 


Kovács Sándor:

Szép tavaszom...


Ahogy jöttél, úgy elmentél,
Messze jársz és elfeledtél,
De én nem feledlek téged,
Megköszönöm a sok szépet.

Elhoztad a fényes Napot,
Olvasztottad a jégcsapot,
Fákon rügyet bontogattál,
Az arcokra mosolyt csaltál.

Az erdőknek lombot hoztál,
Selymes füvet sarjasztottál,
Virágot szórtál a rétre,
Bárányfelhőt a kék égre.

Fészekrakók boldog hada
Tavasszal tért újra haza.
Népes lett az eresz alja,
Szállt a madárcsalád hangja.

Ágon ült a dalos madár,
Jókedvében dalolt talán.
Visszhangzott a Föld s az egek
Megcsodálták az emberek.

Szép tavaszom visszavárlak,
Zöldüljenek majd az ágak
És amit akkor még várok,
Hogy nyíljanak a virágok.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - K*  
Majd akkor...
  2018-05-29 20:18:14, kedd
 
 


Kiss Norbert:

Majd akkor...


Majd akkor, ha kialszik a nap
És minden sötétségbe borul,
Majd akkor, ha megáll a Föld
És a Hold messze vonul,
Majd akkor, ha kiszárad
Minden folyó és tenger,
Majd akkor, ha szívemen
Nem lesz több sebhely,
Majd akkor, ha a Világ
Végleg összeomlik,
Majd akkor, ha a jövő
Végleg hamuvá foszlik,
Majd akkor foglak téged
Végleg elfeledni,

De addig nem tudok mást, csak
Szeretni, szeretni, szeretni...





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - K*  
Te vagy...
  2018-05-23 21:00:27, szerda
 
 


Kópis Eta:

Te vagy...


Te vagy a Nap az égen.
Te vagy a Hold, fagyos éjben.
Te vagy a fűszál a rét ölén.
Te vagy minden, te vagy ez enyém.

Én számolom a percet, mik nélkülöznek.
Én vigyázom Sorsod, míg különböznek.
Én vagyon Árnyad-Fényed nyomában.
Én lelkesítelek búdban és bánatodban.

Mi ketten vagyunk csak egy Egész.
Mi kik kísérjük Sorsunk, fogjuk egymás kezét.
Mi mindig előre tekintünk, soha sem hátra.
Mi már mindenben számíthatunk egymásra.

Te letérnél utunkról, én követnélek.
Én szeretlek akkor is, ha te nem édes.
Mi ígértünk egymásnak boldog napokat.
Csak mi együtt tarthatjuk be adott szavunkat.

Ez az út mienk. Együtt járjuk az végig Kincsem.
Míg engedik az Égiek, s számon nem kérik ott fenn.
Ha nem lángol föl a Szeretet szívünkben többé
Én akkor is Árny maradok -Fényed ölén mindörökké.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - K*  
Vágyódás...
  2018-05-22 20:35:38, kedd
 
 


Kiss Lajos:

Vágyódás...


Szeretném, hogyha könnyel, vágyódással
Visszasírhatnám a ködbeveszett multat:
Hogyha most is várnám biztatón, remegve
Hajszál írásodat, kicsi leveledet
A sárgára fakultat.

Szeretném, hogyha csendes nyári esten
Nem ragyogna más, csak fekete szemed ;
Hogyha hallgatnánk együtt az est zenéjét . . .
Hogyha itten járna sápadt, bús arcomon
Simogató kezed . . .

Szeretném, hogyha elhagyott lelkemben
Hófehér arcod most is bennragyogna:
Hogyha nem lenne ez a véres, borús világ
Hogyha ez a hervadt, színehagyott virág
Kebleden virulna...






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - K*  
Szerelem a végtelenben...
  2018-05-17 22:41:46, csütörtök
 
 


Kaszás Zoltán:

Szerelem a végtelenben...


Szeretlek, de ezt már nem mondom,
Arcom elfordítom, ha könnyem ontom.
Nem mutatom se a vért, se a kínokat,
Hagy higgyék az emberek: "Ő is mulat!"

De közben szívemben a vér megdermed,
S lelkemben a világ hullik a porba le.
És eközben a szívem csak ketté hasad,
De küzd tovább törve, míg valami akad.

Legyőzte a szerelem, nem volt elég erős,
Azt hittem felejthetek, de rájöttem késő.
Megfertőzte már az agyamat az érzés,
S láncok fogja lett a boldogság érzés.

De néha, mikor pillanatra érintem arcodat,
A boldogság, a börtöne ajtaján kopogtat,
Nem akar mást, csak talán átkarolni engem,
Hogy tényleg érezzem, mit jelent, mit tettem.

De a láncok vissz*rántják a sötétbe,
Ahogy kezem már nem érint meg téged.
S újra rám tör az éjszaka komor álma,
De szívem nem adja fel... Nincs akadálya.





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - K*  
     1/48 oldal   Bejegyzések száma: 471 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 175 db bejegyzés
e év: 2992 db bejegyzés
Összes: 14506 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 232
  • e Hét: 3627
  • e Hónap: 23785
  • e Év: 250627
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.