Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/51 oldal   Bejegyzések száma: 500 
Nézlek...
  2018-09-04 20:32:45, kedd
 
 


Komáromi János :

Nézlek...


Csak nézlek.

Nekem egy egész világ vagy.
Világegyetemek mélységeit
látom a szemedben.

Végtelen az út,
mit a szemedig
megtesz a fény.

Végtelen titok,
hogy amíg nézlek,
mit érzek én.

Csak nézlek






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - K*  
Te legyél...
  2018-09-04 18:43:10, kedd
 
 


Kiss Réka:

Te legyél...


Akarom, hogy te legyél
Minden álmos reggelem
A kávé íze a számban,
Illatozó kenyerem
Te legyél a csend a zajban,
A friss törés az üvegen,
Szálló por a nap fényében,
Simogató tenyerem.

Akarom, hogy te legyél
A fa, a patak, a mező
Léggömb mi az égig száll,
Tüdőmben a levegő
Te legyél a víz a csapban,
A fáról lehullott falevél
Melyet kavarogva felkap,
Majd földre ejt az őszi szél.

Akarom, hogy te legyél
A sejt, mi véremben zubog
Villámcsapás, mennydörgés,
A zápor, mi arcomra zuhog
Te legyél a kopogás,
A hosszan tartó fagyos tél
A lassú jégcsap csöpögés,
Akarom, minden te legyél






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - K*  
Napraforgó...
  2018-09-02 19:48:51, vasárnap
 
 


Kassai Csilla:

Napraforgó...


Kinn a kertben Napraforgó álldogál,
Napillatú bársonyszirmán,
Meleg barna koronáján
Szőke Napfény táncikál.

A tündöklő Napraforgó mosolyog,
Csodálja a pergő-forgó,
Az a barnásan aranyló,
A Fényt sugárzó Napot.

Napocskának meleg fényét követi,
Olyan nagyon nyújtózkodik,
Egyre jobban kapaszkodik,
Tányérját feléveti.

Szép arcával a Fény felé integet,
Ahogy ő csak Fényben élhet,
Pont úgy kell az Embereknek
Az éltető Szeretet.

Napraforgó!
Mutasd fényes koronád!
Mindig mosolyogjál nekünk,
Tágra nyissad ki a szemünk,
Nevessen Ránk a Világ!





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - K*  
Ne sírjatok...
  2018-09-02 18:19:09, vasárnap
 
 


Király Gizi:

Ne sírjatok...


Ne sírjatok, ti kik búcsúztok:
Csupán a válás perce oly nehéz,
A könny, a fájdalom, már nemsokára
A feledés sűrű ködébe vész.

A szép órákat foszlányokra tépik
S tovaragadják, gyors napok, hetek
S ha olykor feltűnik, egy édes emlék,
Hiába nyúl utána kezetek.

A múltat vissza nem koldulhatjátok,
Meddő tusába kezd az akarat,
S a dőreségeken kacagni fogtok,
Látván, hogy már a múlt csak múlt marad.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - K*  
Az én napom...
  2018-09-02 16:06:14, vasárnap
 
 


Kún József:

Az én napom...


Hogy az utolsó fény hullong a lombra,
Szivem gyötrő gyönyörben megremeg
S úgy szürcsölöm a tűnő színeket,
Mintha e nap utolsó napom volna.

Ma a határ naphosszant az enyém volt,
Ma fellebbent a róna szürke fátyla -
Távol s közel szines lelkét kitárta
S kék mosolyával hajlott rám az égbolt.

Mint a napfény ott lombot, levelet,
Úgy borította el a lelkemet
Sugaras órák színe, telje, fénye . . .

Utolsó perczek, lassan szálljatok,
Lassan fakuljon villó szárnyatok -
A holnap, jaj, ki tudja, hogy enyém-e ?






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - K*  
Átéljük-e...
  2018-08-30 21:01:25, csütörtök
 
 


Kandrács Róza:

Átéljük-e...


Még itt a nyár,
érzem a rózsák illatát.
Fű, fa zöld ruhában pompázik,
a madarak hangja trillázik.

Az utcán emberek sietnek,
munkába vagy csak úgy mennek.
Az esti szél még langyosan simogat,
súg fülembe szerelmes szavakat.

A nap már pihenni tért,
helyébe jön az esti fény.
A hold és a csillagok
szórják teli a sötét égboltot.

Tücsök koma hegedül,
még nem fél, hiszen friss a fű.
Van mit enni, jó világ,
előre ő nem néz ám.

Ha jönnek a zord szelek,
téli hideg reggelek.
Eltűnik a napsugár,
felhő fedi be arcát.

S vajon mi, emberek,
átéljük-e ugyanezt?
Hiszen ma még szerelem,
ami holnap gyötrelem.





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - K*  
Örök vágy...
  2018-08-19 20:39:57, vasárnap
 
 


Kiss Tamás:

Örök vágy...


Csak egyszer láthatnálak
vizeken lebegő lélek:
márványba öntenélek.

Ha szavad egyszer hallanám,
amit fül még nem hallhatott:
beinnám, mint
útszéli fű a harmatot.

De olyan vagy
akár a világok álma
a te arcodra ki találna.

S miért, hogy így formáltál:
vakon is futni utánad;
hogy vágy vagy,
örök vágy vagy.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - K*  
Bíbor alkonyat...
  2018-08-12 21:07:37, vasárnap
 
 


König Imre:

Bíbor alkonyat...


Most lassan aláhull
a bíbor alkonyat,
Egy percre visszanéz,
majd búcsút int a nap.

Egy pillanatra csend lesz,
szinte áll a lég,
Mintha minden élő
csodára várna még.

Mily varázsos minden,
talán így marad.
Oly hamar a sötétség
reánk nem szakad.

Lassan, tétován,
fölkel a gyönge szél,
Vigasztalva suttog-
szép estét ígér.








 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - K*  
Ideál...
  2018-08-12 20:33:54, vasárnap
 
 


Krüzselyi Erzsike:

Ideál...


Érted dobog a szivem,
Neved susogja szám,
Te véled álmodom oly
Sok hosszú éjszakán.

És mégis, hogyha néha
Együtt vagyok veled,
Titkolom hő szerelmem,
Hogy észre ne vegyed.

Pedig, ha sejtenéd te
Bűbájos szép alak,
Mily lángolón szeretlek,
Mily hőn óhajtalak !

Hogy megremeg a szívem,
Ha rám veted szemed !
Egy csókodért od' adnám
Egész életemet !

És mégis hogyha néha
A csókom kellene,
Hevesen és nagy tűzzel
Szegülök ellene !

Ha egyszer ott dobogna
A szívem kebleden,
Nagyobb boldogság többé
Nem kellene nekem.

És mégis hogyha néha
Ölelni jösz felém,
Karomat védve, tiltva
Terjesztem ki elém.

Hideg vagyok te hozzád
Miként a jég, hideg.
De ezt a hidegséget
A szívem sínyli meg !

Csak egy az óhajtásom :
Hogy széles melleden
Fényes szemedbe nézve
Haljak meg csendesen !






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - K*  
Igazgyöngy...
  2018-08-10 21:27:49, péntek
 
 


Kótzián Katalin

Igazgyöngy...


Az emberi szívnél van-e mélyebb tenger
Örökké hullámzó, zajló érzelemmel?
Ki mérte fel, mit rejt tajtékozó mélye,
Örvénylő vihara, édes szenvedélye.

Csupán a szerelem oly erős és bátor,
Hogy nem riad meg e szörnyű hullámzástól,
Hanem alámerül gyöngyhalászként benne,
Míg csak rá nem bukkan fénylő gyöngyszemekre.

Aztán feljön ismét a habos felszínre,
Kezébe szorítva féltve őrzött kincse:
Az igazgyöngy, amit titkoknak kagylója
Boldog szerelemnek érlelt csillogóra.





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - K*  
     1/51 oldal   Bejegyzések száma: 500 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 3724 db bejegyzés
Összes: 15213 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 327
  • e Hét: 1018
  • e Hónap: 9690
  • e Év: 422539
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.