Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/17 oldal   Bejegyzések száma: 162 
Tűnődő...
  2017-05-10 20:34:43, szerda
 
 


Lovas Gábor:

Tűnődő...


Miért a csönd a töprengéshez,
miért a tompított szavak?
Mint mikor tilosba tévedsz
úgy szakad rád a pillanat.

Gondolatod lassan eloldod,
sajka lebeg fodrozó vízen,
még a szél sem bolondoz,
lábadhoz hever szelíden.

Tűnődő este lesz ez.
Vállamra terül a bűntudat,
mindegy, akármit tehettem,
nem találom hozzád az utat.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - L*  
Aki nem alszik...
  2017-05-04 21:22:25, csütörtök
 
 


Lányi Sarolta:

Aki nem alszik...


A legszomorúbb muzsika
a mások álmának zenéje,
a legszomorúbb: nyitott szemmel
belebámulni a vak éjbe
álomtalan, gyötrődve, égve.

Jaj annak, aki el nem alszik...
éber búval sorsába bámúl
a néma éjben, társtalan.
Az álmok ajtaja bezárúl,
ő künn marad. Sorsába bámul.
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - L*  
Találkozás...
  2017-04-20 19:09:10, csütörtök
 
 


Lányi Adolár:

Találkozás...


Ki büszke voltál s gőgös egykoron,
Mi lett belőled, hajh ! mi lett ?
A szenvedés meglátszik arczodon
Mi tépte így meg szívedet ?
A kit szerettél elhagyott talán,
S reményidet elvitte mind ? . .
. . . A könny kitör, nem szól a lány,
Csak némán fejbólintva int.

Szerettem egykor én is óh leány ;
S a kit szerettem, elhagyott.
Szegény szívem, oh oly nagyon korán
Megösmeré a bánatot !
S tudod ki volt, ki megtörő szívem,
S reményimet elvitte mind ! ?
. . . Zokog a lány, zokog keservesen
És némán fejbólintva int.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - L*  
A mai nap margójára...
  2017-04-19 21:38:33, szerda
 
 

Léria Dipán:

A mai nap margójára...


Züllött felhő, elmaradt az évben,
lassabban járt mint a többi,
bukdácsolt csak jókedvében.

Nem számított neki hogy tavasz van,
a tél már régen elmúlt,
ő most ért ide, és cifrázva tombolt.

Rázta, csak rázta,
és havat ontott közben a kabátja.
aztán meg-megnézte az üveget,
és ami volt még benne,
abból szórt a földre egy keveset.

Elfáradt közben, és tántorogva tovább ment,
áprilisi mámora a télnek, lassan tova lett.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - L*  
Még mindig remélek...
  2017-04-09 15:31:06, vasárnap
 
 



Lévay László :

Még mindig remélek...



Minden nap egy másikat várok,
Hol kékebb az ég, pirosabb a hajnal.
Szebben süt a Nap, az emberek jobbak,
S nem kell küzdeni annyi búval, bajjal.

Minden nap egy másikat várok,
Okos napot, hol nincsen már talány.
Minden a helyén van, az ember ügyes,
S boldogulhat végre valahány.

Minden nap egy másikat várok.
Bolond fejemmel még mindig remélek.
És sétálok a szép ábrándok útján,
Mert hiszek az emberben, amíg csak élek...








 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - L*  
Valami más kell...
  2017-04-07 21:34:13, péntek
 
 


Ligeti Éva:

Valami más kell...


Valami más kell, nem az, ami van!
Az idő így is, úgy is elrohan.
Valami új kell és megannyi más...
Elég a rosszból, nem kell több csapás!

Valami jobb kell! Vígság és derű,
ahol az élet ritkán keserű.
Valami kell még, mi reményt fakaszt,
mely elénk hozza az örök tavaszt.

Valami szebb kell, és ami örök:
biztonság, remény, s apró örömök.
Valami kell még! Nem tudom mi az...
Emberhez méltó, szívünknek igaz.

Valami más kell, nem az, ami van!
A változás, mit várunk oly sokan.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - L*  
Szirma a virágnak...
  2017-04-06 21:33:18, csütörtök
 
 

Léria Dipán:

Szirma a virágnak...


Szirma a virágnak... mint perce a mának, úgy hullik egymásra.
Beleszórja illatát a mába, és odahajlik a mindenség oltárára.
Odaadja magát. Nem mérlegel, nem érdem szerint ad...
nem elvárt élet szerint halad... csak nyílik.

Nem tudja mi a rossz, és mi az ami illik.
Él. Mutatja magát a világnak...
nem érdekli, hogy a rosszak rosszat,
a jók pedig belőle szépséget látnak.








 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - L*  
Kevés a szó...
  2017-04-02 21:31:40, vasárnap
 
 


L. Horváth Zsuzsanna:

Kevés a szó...


Kusza gondolataim között keresem
a szavakat, mik felbukkannak
majd alámerülnek a lélek tengerén
újra s újra, mig verssé nem fonódnak.

Kevés a szó, mely lefesthetné
az érkező Tavaszt,
a hazatérő fecskék röptét,
a kibomló virágokat.

Kevés a szó, mely éreztetné
a nyiló virág illatát,
ahogy a tavaszi szél ölén
belibben szobád ablakán.

Erőtlen próbálkozás csupán
szavakkal leirni, milyen a Nyár,
ha izzó fényben fürdeti a tájat,
vagy ha gyorslábú vihara támad.

Kevés a szó, mely visszaadná
szépségét a lebukó Napnak,
ahogy a tóra varázsolja
a fénylő aranyhidat.

S lehet-e olyan a szavak izzása
mint a rőt-vörösben izzó erdő,
ha aranyló palástot vetve vállára
az öreg Ősz újra eljő.

És semmivé foszlik a szó,
ha ködbe fullad a Balaton
s hideg, novemberi eső kopog
a szélfútta, száraz avaron.

S ha fekete kárpit boritja az eget
és elmúlás gondolata ébred,
hiába kavar a szél fénylő hópihéket,
a bút feledtetni minden szó kevés.

És nincs elég szó, mely magasztalná
töretlen hittel az Urat,
ha kétely mérgezi a lelket
mert nem lát kiutat.

S nincs szó a boldogságra,
ha mégis visszatér hited
szemed rányilik az Élet csodájára
és minden remény újra éled.

S már nem kell keresni a szavakat
varázslat vezeti kezem,
ha olvasni tudsz a sorok között
eléd tárul egy életnyi rejtelem.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - L*  
A pillanat...
  2017-04-02 21:20:28, vasárnap
 
 


Léria Dipán:

A pillanat...


Mi a pillanat?
Csupán egy varázslat.
Ahova és aminek éppen odaképzeled magad.
Mindent enged... aztán gyorsan tovább áll,
mielőtt rájönnél, hogy ő semmit sem csinál.

Te alkotsz vagy rombolsz,
aszerint hogy éppen miket gondolsz.
És ami utána marad, az már csak a múlt.
Ebben a múltban, tényként maradsz ott magad.
A pillanat széthull... messze elszalad.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - L*  
Érzelem...
  2017-04-02 21:15:50, vasárnap
 
 

Léria Dipán:

Érzelem...


Felemeled a földről, letisztogatod.
Te dobtad oda, ott mégsem hagyod.
Nem engeded át, nem lehet a másé.
Elengedni nem annyi, hogy jöhet eztán bármi.

Nem irigység mit érzel,
de nem adod oda... még kell.
Sokkal jobban, mint bármikor.
Te akarsz lenni, aki birtokol.

Tisztogatod egyre erősebben,
látnád a fényét, de eltört a keresésben.
Összeraknád,
szeretnéd újra ugyanúgy látni,
nem érdekel...
jöhet eztán, jöjjön... igen bármi.

Neki adod a holnapod,
mert törötten is a tiéd a jövőbe vitt tegnapod.








 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - L*  
     1/17 oldal   Bejegyzések száma: 162 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 206 db bejegyzés
e év: 1269 db bejegyzés
Összes: 9782 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 148
  • e Hét: 148
  • e Hónap: 29446
  • e Év: 153998
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.