Regisztráció  Belépés
gabfe.blog.xfree.hu
Szeretni, bizni, remélni,minden új napnak örülni. Gab-fe edit
1952.12.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Fazekasok.....
  2010-12-28 20:36:22, kedd
 
  Sajnos, régi képeket nem tudtam hozni..

Fazekasok

A magyar parasztháztartásokban a legutóbbi időkig, nélkülözhetetlen terméknek számított a cserépedény. Elsősorban folyadék tárolására, főzésre használták. Ezeket az edényeket, agyagból, égetéssel a fazekasok készítették.


A fazekasmester a falu közösségében élt, de csak a maga mesterségét űzte. Olyan sokféle munkát kellett elvégeznie, hogy nem művelt földet. A családtagok segítettek a munkában, vásárra szállították, árusították az edényeket. Az, hogy a cserép törékeny, biztosította az áru kelendőségét, a kereslet folyamatosságát.
A mesterséget eleinte a hűbéri birtokok jobbágyiparosai űztek, később pedig elsősorban a városi, mezővárosi céhekbe tömörülő, kizárólag ipari-kereskedelmi tevékenységet űző mesterek. I. István király 1015-31 között adományozta a veszprémvölgyi görög apácáknak Gerencsérpusztát Bakonytamási határában, amelyet az adományozott falvak között fazekasközségként tüntettek fel. Szép számmal kerültek elő a mesterség meglétét bizonyító tárgyak is, amelyek részben a korabeli sírok, részben a telephelyek tartozékai, fazék formájú sírkerámiák, a telephelyekről egyszerű fazék és cserépbográcsok vagy agyagüstök töredékei. Mivel a cserépbográcsok nemcsak a véglegesen megtelepedett magyarság telephelyein találhatók meg, hanem mindenütt, ahol addig megfordultak, a magyar népi kerámia eredetének, a mesterség előzményeinek problémája kétféleképpen tehető fel: magával hozta-e a mesterség ismeretét, vagy az itt talált lakosságtól tanulta a magyarság?
Magyarországon elsősorban olyan helyeken alakultak ki jelentős fazekasközpontok, ahol a megfelelő minőségű alapanyag az agyag bőségesen állt rendelkezésre. Ilyen központok voltak például a Felvidéken, Gömör megye Rimaszombat, Bélapátfalva, Hollóháza, Telkibánya, Sárospatak, Gyöngyös, Pásztó.

Az Alföldön - Hódmezővásárhely, Mezőtúr, Mezőcsát, Tiszafüred, Kalocsa, Debrecen, Nádudvar, Szentes.
A Dunántúlon: - Veszprém, Csákvár, Tata, Baja, Mórágy, Szekszárd, Siklós, Sümeg, Mohács, Óbánya.

Az agyagot a fazekas kitermelte (bányászta), majd meggyúrta, szűrte, hogy szemcse nélküli, jól formálható legyen. A nagy edények megformálásához az agyagot hurkákból rakták fel, egy forgatható állványra. A középkortól használják hazánkban a korongot. A függőleges tengelyű korong felső tányérján készülnek az edények, ezt lábbal forgatják. A megformált edényre utólag került rá a fül.
Egy-két hét száradás után, az égetés következik. Az égetőkemencét maga a mester építette meg. A kemence általában kör alapú, csonkakúp formájú építmény. Az alján lévő nyíláson át fűtik. Az oldalán lévő nyíláson keresztül rakják fel az edényeket. Égetés során ezt a nyílást berakják, betapasztják. A felső nyíláson át távoztik a füst. Az égetőkemencében kb. 900 oC-on történik az égetés.

A máz nélküli edények ezzel az égetéssel készülnek el. A második égetés előtt kerül a máz az edényre. A mázat is saját maga készítette őrléssel, szűréssel, ülepítéssel a mester. A különböző mintákat írókával készítik. Mázasan szintén kiégetik az edényt, bár rövidebb ideig, de szintén nagyon magas hőmérsékleten. A legutolsó égetés előtt kerül a cserépre a színtelen, átlátszó, fényes máz, ami a vízállóságot biztosítja.

Folyadéktárolására készült a korsó, a kancsó, a köcsög, a kanta, a butella, a bokály stb.


A korsó 5-10 literes, víz hordására és tárolására készítették. Az aratókorsók mázatlan cserépből készültek. Pórusain a víz átszivárog, ez elpárologva hidegen tartja a benne lévő vizet.
Egy fülű mázas agyagkancsó volt a bokály. Ebből kínálta a bort a gazda vendégeinek: A butellában, pálinkát tartottak. Ivóedényül szolgált a bögre.
A legrégebbi főzésre szolgáló cserépedény az agyag bogrács. Ebből fejlődött ki a fazék, mely 5-30 literes volt.
A cserépserpenyőben bő zsírban sült hús készült. Alakja hosszúkás tál, felhajló széllel. (lábbal v. anélkült készült)
Főzőedényként szolgált még a cseréplábas, aminek fogantyúit és lábait egybedolgozta a mester az edénnyel.

Formában és díszítésben néprajzi tájegységenként különböző sajátosságok alakultak ki. A fazekasok nagy találékonyságról téve tanúbizonyságot nemcsak kézreálló, jól használható, tetszetős darabok létrehozására törekedtek, hanem a praktikumra is. Pl: az aratókorsóban lévő agyaggolyók segítenek tisztán tartani a korsó belső falát.

Játék is készült cserépből, mint a cserépfütyülő, v. körtemuzsika. Tréfás kedvű mesteremberek szívesen készítettek csalikancsót, amit ha nem ismer az ember hamar a nyakába önti a vizet a szája helyett.

Polgár Info / Sulinet








 
 
0 komment , kategória:  Régi szakmák..  
varga....
  2010-12-04 18:54:50, szombat
 
 


varga

a bőr kikészítésével és egyszerűbb lábbeli készítésével foglalkozó kisiparos. A szó a finnugor eredetű varr ige származéka. Első előfordulása 1387-ből származik ,,sutor" - ,,lábbelivarró" értelemben. Korábban a tímár szónak volt sutor - ,,lábbeli varró" jelentése, amely keleti jellegű timsós bőrkészítéshez és feltehetően keleti eredetű és formájú lábbelikhez kapcsolódott. Középkori gyakorlat szerint a lábbelit varró maga készítette ki a mesterségéhez szükséges bőröket. A › tímár készítette bőrök és lábbelik divatjának elmúltával a szóhoz a 14. sz.-ban Ny-európai hatásra általánossá vált a vöröses-barna bőrt adó cseres kikészítés, valamint Ny-európai eredetű technológiával, szabás szerint és eszközkészlettel készült divatos lábbelik, mint a könnyebb saru, cipellős (› cipő) vagy szekernye és kapca meghonosodása kapcsolódott. A vargák ugyan általánosságban cseres bőrt készítettek, de már a 16. sz. elejéről van olyan adatunk, amely a vargák bőrfehérítési jogáról szól. (A tímárok készítette timsós bőr fehér volt.) Ezzel a vargák egyre erősebb vetélytársai lettek a tímároknak, akiket társadalmilag mindig lefelé igyekeztek szorítani. A hódoltság korában az oszmán-török eredetű csizma hatására alakult a legújabb divat, s azok a lábbelik váltak ódivatúvá, amelyeket az egykor divatos, a tímárokat kiszorító vargák készítettek. A legdivatosabb lábbelit készítő mesterség, a › csizmadiaság a vargákat kezdte leszorítani azon az úton, amelyen a vargák szorították le korábban a tímárokat. Ódivatú lábbelik, sőt bocskor készítésére álltak át, amelynek készítési jogát időnként a tímároktól igyekeztek elperelni, valamint ócska lábbelik foldozására-javítására. A nem divatos és szegényes lábbelik mellett a vargák bőrkikészítő tevékenysége erősödött meg és vált általánossá. Nemcsak a saját termékeikhez szükséges bőröket készítették ki, hanem csizmadiák és szíjgyártók számára is dolgoztak. A 18. sz.-tól kezdve a varga mesterség kétfelé osztódott hazánkban. A magyar vargák bőrt készítettek ki csizmadiák és szíjgyártók számára, mégpedig általában varga módra, néha a régi tímárok módján fehéren-timsósan is. A bőrkikészítés mellett ők is készítették a legegyszerűbb lábbeliket, mint a › bocskort, a › bakancsot és a régimódi sarut. Foglalkoztak ezeken kívül régi lábbelik javításával-foldozásával, saruk talpalásával és fejelésével. - A német vargák finomabb, nyugati divatú lábbeliket készítettek: az újdivatú sarut, női fűzős sarut, sarkos női cipellőst, sarkos női csizmát, férfi-női cipőt és férfi-női papucsot. Elvégezték a saruk talpalását és fejelését is. A német vargák mestersége a múlt században lassan összemosódott a cipészekével. - Irod. Györffy István: Viricselés a Székelyföldön (Ethn., 1937); Zoltai Lajos: A debreceni viselet a XVI-XVII. században (Ethn., 1938); Vajkai Aurél: A lábbelikészítés múltjából Veszprém megyében (Bp., 1960); Bálint Sándor: A szegedi bőrművesség (Bp., 1961); Gáborján Alice: A magyar módra történő bőrkikészítés problematikája (Népr. Ért., 1962).

Varga (Szerencs, Borsod-Abaúj-Zemplén m., 1965)

 
 
0 komment , kategória:  Régi szakmák..  
Kádárok
  2010-12-01 18:39:58, szerda
 
 



Hordókat, kádakat, faedényeket (vödör, puttony) készítő mester.

A kádármesterség különösen a nagy múltú történeti borvidékek városaiban (Hegyalja, Gyöngyös-Eger vidéke, Nyugat-Magyarország, Balaton-Felvidék) virágzott. A paraszti kádárok elsősorban magashegyi, erdős területeken dolgoztak.

Az udvarhelyszéki kádárok a készítendő edény mérteinek megfelelően a fűrésszel földarabolták a fatörzset, majd hasítóvas segítségével dongahasábokra hasították.
A kiszárított dongákat faragószéken megtisztították, vájókéssel domború felületűre faragták.

Ezután hosszú kádározó, vagy eresztő gyaluval simára gyalulták. Ha a dongák elkészültek, rakóabroncsba kerültek.

Mindegyiket külön csíptetővel, ráklábbal fogták az első abroncshoz, majd ráhúzták a többi abroncsot is.
Az abroncs régebben hasított, gyalult mogyoróágból készült.

Miután kapoccsal helyreszedik az abroncsozás közben megcsúszott dongákat, következik a befeneklés. Csín- vagy ontoravágóval csínt, vagy fáncot, azaz árkot vágnak az edény alsó szélén, majd körzővel kimérik hozzá a fenékdeszka anyagát.
Végül a legalsó abroncs leütése után behelyezik a feneket.

A kádármunkák ideje a háziiparos-falvakban augusztus végétől novemberig tartott.
Az árut az őszi és téli vásárokon értékesítették.
 
 
0 komment , kategória:  Régi szakmák..  
Tímárság
  2010-11-25 20:42:10, csütörtök
 
 


Timárság

a bőrgyártásnak az az ága, melynél cserzőanyagul timsót vagy más aluminiumsót, konyhasót, esetleg tojás sárgáját és keményítőt tartalmazó anyagokat használnak. A T.-ban a legkülönbözőbb bőröket dolgozzák fel, nehezeket és könnyüeket egyaránt; a kész termék a cserzővargaság készítette bőrtől abban tér el, hogy szine fehér és hogy a viz a cserzőanyagát ismét kioldja, miközben a bőrből enyv lesz. Ami az említett cserzőanyagoknak a szerepét illeti, erre nézve a következőket tudjuk: Az aluminiumsó (p. a timsó) a bőr coriinját duzzasztja és oldja, a konyhasó pedig kicsapja; a bőr konyhasó jelenlétében több timföldet vesz fel. A tojás sárgájának olajtartalma a bőr rostjait csuszamlóssá teszi, miáltal a bőr igen nyujthatóvá lesz. A tojás sárgája maga az aluminiumsónak kicsapásánál, a timföldnek a rögzítésénél szerepel. Itt hasonló esetünk van, mint a gyapju festésénél: a timsó a pác, a konyhasó a tojás sárgájával meg a liszttel a rögzítő anyagok szerepét játszák.

tímár

bőrt kikészítő, ill. egyszerűbb lábbeliket varró mesterember régies neve. A szó ismeretlen eredetű, talán a timsós főnévvel függ össze. Első biztos említése 1240-ből származik ,,sutor", azaz ,,lábbeli varró" értelemben. Középkori gyakorlat szerint a lábbeli varró maga készítette ki a lábbelikhez szükséges bőröket. A tímárok esetében ez keleti módra timsóval megdolgozott fehérbőr kikészítését jelentette. A 14. sz. végétől kezdve az addig ,,bőrkikészítő" és ,,lábbeli varró" kettős jelentésű tímár szónak fokozatosan gyengül a lábbeli varró jellege és inkább a bőrkikészítő jelentése erősödik meg. Ugyanebben az időben (1387) a varga szó tűnik fel, mégpedig - mint egykor a tímár - a lábbeli varró és bőrkikészítő kettős értelmében. Ehhez a szóhoz kapcsolódik a nyugati hatásra általánossá váló, cseres bőrkikészítési mód, és olyan európai eredetű lábbelik, mint a középkori saru, cipellős stb. A régi módra timsós bőrt készítő és lábbeli varró tímár munkája a bőrkikészítés mellett a legolcsóbb lábbeli, a › bocskor és a talp megmunkálására korlátozódott. Amikor a hódoltság korában az oszmán-török hatású, új divatú csizma a vargákat szorította a bőrkikészítés felé, ezek gyakran ellentétbe kerültek a korábban hasonló utat megjárt tímárokkal, akikkel például a bocskorkészítés jogáért nemegyszer perlekedtek is. De akkor is vita nélküli tímárkészítmény maradt a keleti módra timsóval és szömörcével kikészített kordován és szattyán. A tímárok az őket jellemző timsós készítés mellett a 17-18. sz.-tól - ha ritkábban is, de - cseres bőrt is készítettek. A múlt századra a tímárok timsós és a vargák cseres kikészítése fokozatosan összemosódni látszik. Azonban a tímárok ,,fehérgyártó" vagy ,,fehértímár" elnevezése mégis az eredetileg timsós bőrkikészítésre utal. A tímárok 19. sz.-ban alkalmazott munkamenete: áztatás, törés, szőrtelenítés mésszel, kutya-, tyúk- vagy galambürülék páccal, amely a bőröket igen rugalmassá, nyújthatóvá teszi, cserzés előbb szömörcével, de a vargákhoz hasonlóan tölgygubaccsal is. A timsóval, kutyaürülékkel és szömörcével puha (kordován, szattyán) bőröket megdolgozó tímár mester neve: › tobakos. Mind a tímártól, mind a tobakostól a szőrtelenítéskor nyert juh gyapját a Bakonyban a csapók vették meg, a birkagyapjút pedig a kapcások. -



 
 
1 komment , kategória:  Régi szakmák..  
Csizmadia
  2010-11-25 20:39:21, csütörtök
 
 


csizmadia

csizma készítésével és javításával foglalkozó kisiparos. A szó szerb-horvát közvetítéssel oszmán-török eredetű. Első előfordulását 1594-ből (a csizmáét 1492-ből) ismerjük. A középkori lábbelidivatot váltó keleti jellegű csizma legjellemzőbb eleme a 16. sz.-ban a kifordított szárat a talp visszájához erősítő, ún. fordított varrás volt. Két tűvel dolgoztak úgy, hogy a talp járófelületét nem szúrták át, csak fél mélységig öltöttek a bőrbe. A sarki részt sem varrták a talphoz, hanem a benedvesített csizmát ezen keresztül fordították a színére. Ezután a nyitva hagyott sarki résznél a szár bőrét kifelé fordulóan öltötték a talphoz. A fordított-varrott technika csak egyetlen talpat engedett meg és nagyjából béleletlen szárat jelentett. Ha az egyetlen talp elszakadt, igen nehéz volt még egyszer megtalpalni a csizmát, mert ekkor a viszonylag vékony bőrből készült szárnak újabb kifordítást kellett kiállnia. Ezért inkább fejelték a fordított-varrott csizmákat. A fordított-varrott csizma talpformáját és összevarrási technikáját a Szolnokon kiásott, hódoltság kori török leletek alapján is jól ismerjük. Ezek szára kétoldalt varrott. Elejük a láb ,,L" alakú formájához igazodik. Ezt a formát a régi csizmadiák úgy alakították ki, hogy nedvesen az ún. ványoló deszkára szögezték és egy hergelő nevű kézi szerszámmal is nyújtották. A csizma elejét pedig 3-7 sima ráncba szedték. A múlt század második felétől a magyar parasztság számára készült csizmák keleti formai és technikai elemeit fokozatosan nyugat-európai eredetűek váltották fel. A csizma szárteteje egyenletesen kerek lett, a szárat hátul varrták össze. Az egyetlen nagy darabból szabott szárat a megszélesedett kézi ványolódeszkával sem lehetett már megfelelően meghajlított formára alakítani. Ezért fokozatosan kisebb-nagyobb ványológépeket alkalmaztak. Ún. ráncos sámfára húzták a nedves tori részű csizmát, és minden ráncot spárgával kötöttek el. Majd körül sima, azután harmonikás ráncokkal igyekeztek a láb formájához igazodó meghajlást elérni. A külön szabott fejrész, sőt a csizmának a lábformát követő jó formáját a napjainkban is alkalmazott, ún. nyelvesen szabott fej valósítja meg legjobban. A csizma féllábassá váló talpát ma már béléstalphoz, branzolhoz, esetleg rámához szögezik, és szárát puha bőrrel, újabban zsákkal, papírral egyre erősebben bélelik. - A › tobakosok által kidolgozott szattyán és kordován bőrökből a 16-18. sz.-ban divatos csizmákat készítettek. A csizmadiák a csizmák készítésén és fejelésén kívül még másfajta lábbeli varrásával is foglalkoztak. Különösen amikor azok divatosak voltak: pl. a cipellő, a papucs és ritkábban a bőrkapca. A csizmadiák a 17-18. sz.-ban számos mo.-i városban népes céhekbe tömörültek. A 18-19. sz. fordulójától a falvakban is megtelepedtek, és egészen az utóbbi évtizedekig, a paraszti csizmaviselet divatjának visszaszorulásáig a falusi életformában sokszor a birtokos parasztságtól kevéssé különböző kisiparosság egyik legjellegzetesebb figuráját jelentették. -


 
 
0 komment , kategória:  Régi szakmák..  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 17 db bejegyzés
e év: 676 db bejegyzés
Összes: 34932 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3442
  • e Hét: 14524
  • e Hónap: 46076
  • e Év: 1300994
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.