Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 241 
Nincs Cím
  2018-01-20 20:03:43, szombat
 
 

Paul Valéry:

Hó...


Hogy megrebben a csönd, ha megpendül az ásó!...
Fölébredek, s felém ragyog ez a vidám hó,
lecsap rám, s melegem fészkéből kiragad.
Keményen és fakón dereng a téli nap,
és sóvár sejtjeim félnek e szűz világtól.
Ó! mennyi halk pihét hullatott, míg a távol
álom ölelt, az ég a hosszú éj alatt!

A magasból milyen szeplőtlen sivatag
szállt le közénk, hogy a megbűvölt földnek arcát
hűs, fehér gyolcsai nesztelen eltakarják,
s úgy elnyeljék a táj hangját és vonalát,
hogy a tétova szem csak pár tetőt ha lát:
nyugalmas életük kincsét magukba zárják,
s lehellik lopva lágy füstjük kék vallomását.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - P*  
Rózsasors...
  2018-01-20 19:47:17, szombat
 
 

Pártos Zoltán:

Rózsasors...


A vágyak, az éjjelek álma
Ébresztették a szerelmed.
A csók tűze, mámora, láza
Szította lángra Tebenned.

Hozzám tapadál ajakaddal,
Mint nyiló rózsa az ágra .
S az ágat a szél a viharral
Hiába rázta . . . hiába !

De hunytak a vágyak ! . . . A rózsa
Nem forr már tüzzel az ágra
S a szél, a vihar lesodorja
Porba . . . piszokba . . . a sárba !







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - P*  
Csak menj tovább...
  2018-01-17 20:33:55, szerda
 
 

Paul Verlaine:

Csak menj tovább...


Csak menj tovább és ne emészd magad!
Az út jó, s egy a dolgod: hogy haladj
s vidd az egyetlen kincset, ami drága,
s puszta fegyvered a hadakozásra:
a lelki szegénységet s Istened.

És főként föl ne add szived reményét.
Mit számit egy kis szenvedés s sötétség?
Utad jó, s végén a halál fogad.
Igen, főként a reményt föl ne add,
hogy holtod öröm-ágyat vet neked.

Tedd jóvá magad, ahogy csak tudod.
Az élet rút, de mégis a hugod.
Menj fölfelé, egyszerűn, sőt dalolj hát,
s távol legyen tőled az az okosság,
mely sunyin megkisérti hitedet.

Menj, gyermek-egyszerűn, és megalázva
magad, mint bűnös, ki a bűnt utálja,
dalolj, sőt légy víg, nehogy utadon
álomba merítsen az unalom,
mit az ellenség küldhet ellened.

Nevess a vén Csábítón s vén Cselén,
mert a Béke vár a hegy tetején
harsonás, diadalmi ragyogásban.
Fuss a fehér-fekete éjszakában.
Már kiterjeszti a fejed felett
győztes szárnyát az Őrangyal vidáman.


(Rónay György fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - P*  
Játszma...
  2018-01-13 19:35:34, szombat
 
 

Pozsgai Viola:

Játszma...


Boldogsághajsza életed
éled, és azt a nézetet
vallod, hogy csak szép lehet.
Örömöd fényében
lényed megfakul,
boldogság méhében
vágyad meglapul.
Ha fáj az élet,
azt is éld meg,
aztán ereszd a szélnek...
A játszma a lényeg!

Társas a játék, de egyedül lépkedsz,
olyan erényekkel kérkedsz,
mi világra jött veled,
és nem adsz neki teret,
hogy naggyá nőjön benned,
s meghalld a csended.
Nem jutsz tovább a panasszal,
vagy ha felborítod az asztalt,
ha vesztésre állsz éppen,
és nem a fényben.
Lesz még dobásod,
aranyhal fogásod,
léphetsz vissza hármat,
vagy kimaradsz egy párat.

Végül, ha te nyersz,
elillanó mámor...
rájössz, mint az a vándor,
ki elérte a célt
(mit fontosnak vélt),
hogy az út a lényeg és a játszma...

Játssz MA!









 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - P*  
Tudod mi érdekel?
  2018-01-08 20:54:44, hétfő
 
 


Polt Kornélia:

Tudod mi érdekel?


Tudod mi érdekel?
A kezed.
Ha megfogom,
Ne tudjam hol kezdődik tied,
Honnan enyém.
Legyen erős,
Soha nem ereszteném.

Tudod mi érdekel?
A szemed.
Ha belenézek,
Zuhanjak bele,
Mint feneketlen kútba,
De innen kimászni,
Soha ne akarjak.

Tudod mi érdekel?
Az ajkad.
Ha megcsókol,
Legyen olyan forró,
Hogy csapjon fel a láng,
S égjünk benne.
Soha ki ne hunyjon.

Tudod mi érdekel?
A lelked.
Lehet rossz és jó,
Bármilyen,
De hozzám,
Csak őszinte legyen,
Soha ne hazudjon.

Tudod mi érdekel?
Te érdekelsz.
Csak Te.








 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - P*  
Én ennél többre vágyom...
  2018-01-05 19:28:37, péntek
 
 

Metzger Zsuzsanna

Én ennél többre vágyom...


Nekem ennyi nem elég,
én ennél többre vágyom,
az már régóta kevés,
ha az arcodat látom.

Nekem érzések kellenek,
és édes csókok,
gyönyörű percek és
végtelen bókok.

Nekem egészen más kell,
valaki aki megért,
akinek nem elég az,
amit idáig elért.

Nekem valaki olyan kell,
aki mindig többre vágyik,
aki örökre velem marad,
és akinek a lelkem is számít.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - P*  
Boldog új esztendőt!
  2018-01-02 20:19:30, kedd
 
 

Pósa Lajos:

Boldog új esztendőt!


Újra elszállt egy esztendő,
Mint az álom, sebesen...
Milyen lesz majd a jövendő?
Nem tudhatja senki sem.

Azt kívánom mindenkinek
Új esztendő hajnalán:
Az örömnek gyöngymadara
Szálljon be az ablakán.

Rakjon fészket a szívébe,
Soha el ne szálljon...
Piros rózsát, rózsás kedvet
Vígan hangicsáljon.

Adjon Isten mindenkinek
Boldog új esztendőt!
Adjon Isten a magyarnak
Napfényes jövendőt!











 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - P*  
Szeretem...
  2018-01-02 18:26:16, kedd
 
 


Papp Ádám:

Szeretem...


Szeretem az ajkadon
pihenő dalokat,
mik bennem zenét szülnek.

Szeretem benső hangjaid,
amik a sötétben is enyéimmel
összeülnek.

Szeretem azt az egészet,
mit mi ketten alkotunk.

Szeretlek téged, s
csak remélni tudom, hogy végleg
így maradunk.

Szeretem az illatod,
a mosolyod, ami élet
nekem a reggeli neszben.

Szeretem a lényed,
s hogy szerethetlek téged.

Szeretem a csended is...
tudom; olykor több nem kell.

Szeretem az ölelésem
reád adni, mert akkor bennem
sincs hideg, se fájdalom,
ha tőled egy pillanatban is
a mindenséget kapom.

Szeretem az életet, ha
veled élem meg.

Szeretlek téged... míg csak élek.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - P*  
Fagyot gyászol az eső...
  2017-12-11 20:47:15, hétfő
 
 


Pete László Miklós:

Fagyot gyászol az eső...


Fagyot gyászol az eső,
Könnyezik a tél,
Tócsa medrében pihen a
Száraz falevél.

Sárban tocsog a világ,
Szétolvad a hó,
Tétován és halkan csendül
Az emberi szó.

Régi látszat didereg,
Idő mendegél,
Kóbor végzet a lelkekben
Félelmet remél.

Fagyot gyászol az eső,
Sír a temető,
Lassan múlttá szenderül a
Tegnapi jövő.

Gyorsan múlik a halál,
Az Élet marad,
Isten ajándéka bennünk:
Szabad akarat.

Addig élünk, amíg bennünk
Jövő hite ég,
Fagyot gyászol az eső,
Hallgatag az ég
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - P*  
Ne takard el az arcod...
  2017-12-10 20:56:58, vasárnap
 
 


Paudits Zoltán:

Ne takard el az arcod...


Ne takard el az arcod,
szemed fényétől létezem,
egyetlen pillantásod
ezer tűzrózsa szívemen.

Ne takard el az arcod,
tekintetedre szomjazom,
mosolyod holdtükrében
köddé porlik a fájdalom.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - P*  
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 241 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 433 db bejegyzés
e év: 433 db bejegyzés
Összes: 12073 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 666
  • e Hét: 666
  • e Hónap: 35737
  • e Év: 35737
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.