Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Jókai Mór, a nagy mesemondó - magánéleti furcsaságok
  2023-06-30 22:00:07, péntek
 
 







JÓKAI MÓR, A NAGY MESEMONDÓ - MAGÁNÉLETI FURCSASÁGOK


I.JÓKAI MÓRNAK HÁROM RÓZÁJA VOLT


Ahhoz képest, hogy a magyar irodalom legtermékenyebb és egyik legnagyobb prózaírója volt, Jókai Mór magánéletének bizonyos részleteit máig is csak vitatható valóságtartalmú és elfogult visszaemlékezésekből ismerhetjük. Mint a legtöbben tudják, az író mindkét házassága elég botrányosra sikeredett.

Az 1825-ben született Jókai 1848-ban vette el a kor ünnepelt színésznőjét, Laborfalvi Rózát. A legenda szerint a Bánk bán 1848. március 15-i előadásán ismerkedtek meg, amelynek végén a színésznő tűzött kokárdát az ifjú író hajtókájára - a nagy pillanatból pedig közel negyvenéves szerelem virágzott ki. A történet talán túl szép is ahhoz, hogy igaz legyen (egyesek szerint már jóval korábban összeismerkedtek), de Jókai barátai és a közvélemény mégsem meghatottságtól párás szemekkel örült a szerelmeseknek.


Jókainé Laborfalvi Róza egy 1848-as, Barabás Miklós készítette litográfián - Fotó: Wikipdedia





A Benke Judit néven született Laborfalvi ugyanis nyolc évvel volt idősebb Jókainál, ráadásul volt egy 1848-ban már 12 éves, házasságon kívül született lánya is, Benke Róza, akinek apja egy másik ünnepelt színész, Lendvay Márton volt. A tervezett házasságot Jókai családja mellett az író barátainak többsége is ellenezte - Petőfi például hosszasan igyekezett lebeszélni Jókait a szerinte rossz döntésről. Sokan tudni vélik, hogy ez okozta a két irodalmár barátságának megszakadását, bár ebben sem lehetünk biztosak: a sokáig sülve-főve együtt lévő két ifjú a forradalmi események kapcsán sem volt teljesen egy platformon, és az ekkor még közösen szerkesztett lapjuk, az Életképek irányvonala kapcsán is összekülönböztek, Petőfiről pedig köztudott, hogy szinte összes barátjával összeveszett, akár elvettek idősebb színésznőket, akár nem.


Zűrzavaros rokonság

Az mindenesetre biztos, hogy Benke Róza is ,,megesett", 1861-ben neki is született egy házasságon kívüli lánya, ráadásul minden idők legismertebb magyar szívtiprójától, Andrássy Gyula gróftól. Biztos, ami biztos, ezt a kislányt is Rózának nevezték el. Ha minden igaz, a két idősebb Róza egészen a gyerek kétéves koráig el tudta titkolni Jókai elől a család legújabb tagjának létezését, de miután Benke Róza megbetegedett és fiatalon meghalt, az író és felesége magukhoz vették Rózácskát, és saját gyermekükként nevelték. Jókai hivatalosan is nevére vette a kislányt, aki csak kilencéves korában, véletlenül tudta meg, hogy mi is az igazság ,,szüleivel" kapcsolatban.


Jókai és Laborfalvi Róza - Fotó: Wikipdedia





Jókai Mór és Jókai Róza között tehát vérségi kapcsolat nem volt, de ha azt nézzük, hogy az író felesége a gyerek nagyanyja volt, akkor (mostoha)unokája volt a lány, hivatalosan viszont saját lányának számított.

A legifjabb Róza mindenesetre örökölt némi művészi hajlandóságot, írással és festészettel is foglalkozott, és nevelőapja kapcsolataival elég jó kezek alatt bontakoztathatta ki tehetségét: Jókai irodalmi leckéi mellett Székely Bertalantól és Lotz Károlytól tanulta a festészetet, majd a müncheni festőakadémián pallérozódott. 1888-ban férjhez ment Feszty Árpádhoz.


Jókai karikatúra a Borsszem Jankóban - Fotó: Wikipdedia





Családon belüli erőszak?

Jókai Mór utolsó éveiben viszont nagyon megromlott a kapcsolata nevelt lányával. Laborfalvi Róza 1886-ban halt meg, az író pedig 1897-ben ismerkedett meg az akkor 18 éves, Grósz Bella néven született színésznőpalántával, akinek Jókai segített ösztöndíjat, majd szerepeket is szerezni. Két évvel később pedig az akkor 74 éves Jókai feleségül is vette Nagy Bellát, ha lehet, még nagyobb közfelháborodást okozva. A frigyről elsősorban a Feszty-házaspár, illetve Jókai rokonai igyekeztek lebeszélni az írót, a sajtóban megjelent kemény hangú cikkek és botrányos részletek mögött (például elterjedt a pletyka, hogy Bella az eljegyzés idején már várandós volt - és nem az idős Jókai az apa) is részben ők állhattak.


Jókai és neje, Nagy Bella 1899-ben, olaszországi nászútjuk során - Fotó: Wikipdedia





A dolgok odáig fajultak, hogy a családban komolyan felmerült, hogy Jókait szenilis beszámíthatatlanság ürügyén orvosi felügyelet alá helyezzék, ily módon akadályozva meg a házasságot.

A felháborodás mögött persze nem csupán őszinte rokoni, gyermeki féltés állt, Jókai páratlan sikereivel igen szép vagyont írt össze, ennek sorsa aggasztotta leginkább a magukat korábban az örökség biztos várományosainak tudó hozzátartozókat. A helyzet annyira elmérgesedett, hogy Jókai 1904-es halála előtt valóban minden vagyonát és műveinek jogdíjait is Bellára hagyta, Fesztyné pedig pert indított az örökségért, többek között azzal vádolva Bellát, hogy verte idős férjét.


Jókai Mór nagykép - Fotó: Wikipdedia





,,Legyalázta, leköpte, öngyilkossági kísérletig üldözte, ruháitól megfosztva fogolyként elzárta, éheztette" - szerepel az iratokban, de a felperesek kénytelenek voltak elismerni, arra vonatkozó bizonyítékaik, tanúvallomásaik nincsenek, hogy Jókai a végrendeletet fizikai kényszer hatása alatt írta volna. Az ügy végül 1907-ben peren kívüli egyezséggel zárult, Fesztyné a jogdíjak 10 százaléka fejében lemondott követeléséről. Később újra beperelte az özvegyet, 1927-ben viszont 12 ezer pengő fejében korábbi részesedéséről is lemondott.


Link







II. KISEMMIZTE NEVELT LÁNYÁT JÓKAI AZ 54 ÉVVEL FIATALABB FELESÉGE MIATT


Jókai életében három Rózának is fontos szerep jutott. A kissé kusza családi viszonyok az író halála után végképp elmérgesedtek.

Laborfalvi Róza mindössze húszéves volt, amikor a kor ünnepelt színésznőjét, Kántornét letaszítva a drámai hősnőnek kijáró jelképes trónról főszerepet kapott a Nemzeti Színházban. Nem akárki ajánlotta a direktor figyelmébe: Lendvay Márton, a Nemzeti Színház oszlopos tagja, akit - nem mellesleg - gyengéd szálak fűztek az ifjú színésznőhöz. Olyannyira, hogy 1836-ban viszonyukból egy kislány, Benke Róza született. (Mivel a szülők nem kötöttek házasságot, a kislányt anyja hivatalos vezetéknevén anyakönyvezték, Laborfalvi Róza valódi neve pedig Benke Judit volt).


Jókai három Rózája


A színésznő 1848. március 15-én találkozott először a nála nyolc évvel fiatalabb Jókaival, akinek egy kokárdát tűzött a kabátja hajtókájára. Alig fél év múlva összeházasodtak, annak ellenére, hogy a barátok (köztük Petőfi) és az író családja ellenezték kapcsolatukat. A forradalom bukása után azonban nagyon is sokat tett Jókaiért: bújtatta, menlevelet szerzett neki, és megmentette a felelősségre vonástól. Egészen az 1860-as évekig sikert sikerre halmozott a színpadon, vetélytársnője nem akadt, Jókai regényei pedig rendkívül népszerűek voltak, így nagypolgári színvonalon élhettek: Jókai villát vásárolt a Svábhegyen, szőlészkedett, szenvedéllyel vetette bele magát a gyümölcstermesztésbe, majd balatonfüredi villájában pihente ki az írás fáradalmait.


Laborfalvi Róza és Jókai Mór - Wikimedia Commons





Benke Róza (II. Róza) szeretett volna édesanyja nyomdokaiba lépni, színésznői pályára vágyott, de nem bizonyult eléggé tehetségesnek. Felfigyelt viszont rá gróf Andrássy Gyula, akit kora legszebb férfijának tartottak, II. Róza 1861-ben, 25 évesen életet adott egy - ismét házasságon kívüli kapcsolatból születő - kislánynak, akit szintén Rózának kereszteltek. Csakúgy, mint Laborfalvi Róza lányáról, III. Róza létéről sem tudott az író a kislány 3 éves koráig.


Jókai tanította olvasni


,,III. Róza szintén egy titok, vagy egy hazugság a házban, s nem jó, ha sok ilyen hazugság gyűlik össze. Születését nem szabad tudni senkinek, legkevésbé neki magának. (...) Nem szabad idegenek közé mennie, nem adták iskolába, se intézetbe, nem bocsátják sehová, nehogy megtudjon valamit" - írta Mikszáth Jókairól szóló könyvében. Édesanyja (II. Róza) még ugyanabban az évben életét vesztette, így a kislány Jókaiékhoz került, és abban a hiszemben nevelkedett, hogy a vér szerinti szüleivel él. Jókai sokat foglalkozott vele, megtanította írni, olvasni és rajzolni. Állítólag sokkal többet volt vele, mint nagyanyja, az akkor már fejfájásai miatt gyakran ingerlékeny Laborfalvi Róza, aki ekkortájt visszavonult a színpadról, és - ha hinni lehet a visszaemlékezéseknek - szörnyű féltékenységi jelenetekkel gyötörte az írót.


Az író nevelt lánya, Jókai Róza - Wikimedia Commons





,,A mi házunkban nevetés nem hangzott"


III. Róza kilencéves volt, amikor valaki elszólta magát, és a titokra fény derült. Jókai ekkor elindította az örökbefogadási eljárást, ami évekig elhúzódott. A családi légkör sem volt éppen meleg és szeretetteljes:

,,Évek múltak, s a mi házunkban nevetés nem hangzott"

- emlékezett vissza fiatalkorára III. Róza, aki az örökbefogadás után hivatalosan is Jókai Róza lett. Jókai támogatta őt festői ambícióiban, Székely Bertalantól és Lotz Károlytól tanulhatott festeni, majd a müncheni festőakadémiára járt. 1888-ban feleségül ment Feszty Árpád festőművészhez, és Laborfalvi Róza halála (1886) után gondoskodott az idős Jókairól, aki a pár Bajza utcai villájába költözött. A nemzet lelkesen ünnepelte ötvenedik írói jubileumát, kitüntetésekkel halmozták el, műveit díszkiadásban jelentették meg.


A családi idill vége


1897 tavaszán egy fiatal lány kopogtatott be az írófejedelem ajtaján. A Nagy Bellaként bemutatkozó 16 éves lány arra kérte Jókait, segítsen neki abban, hogy színésznő lehessen. Olyannyira hatásosan szavalta el a Tetemre hívást, hogy az idős író homlokon csókolta, majd beprotezsálta a Nemzeti Színházba, majd amikor ott nem bizonyult elég tehetségesnek, Rákosi Szidi színiiskolájába. Jókai Róza és a család többi tagja nem nézte jó szemmel az egyre szorosabbnak tűnő pártfogói viszonyt (Jókai ekkor már a lapoknak is ajánlgatta az ifjú tehetséget, és szárnyra keltek a pletykák, hogy atyai barátságnál több is van a hetvenen túl lévő író és a tizenéves színésznő között). Bella naponta látogatta szobájában az agg írót, Jókai pedig élete ,,angyali jótevőjének" tartotta. A házasságot tervezték, amit Jókai Rózáék körmük szakadtáig elleneztek, de hiába: 1899. szeptember 16-án a különös pár egybekelt.

A frigy - leginkább az óriási korkülönbség miatt - jócskán borzolta a közvéleményt is, főként, miután kitudódott, hogy az író visszakozott volna a házasságtól, de Bella ekkor arra hivatkozva, hogy várandós, öngyilkossággal fenyegetőzött. Bella ezután visszavonult a színpadról, magukhoz vették az asszony anyját és két bátyját, és utazgattak Európa-szerte. Jókai vagyona igencsak megcsappant, a családtagok pedig, talán az örökséget féltve, talán Jókait, elmeorvosi vizsgálatot kezdeményeztek, amely végül kimondta, hogy az író ,,agyveleje már nem normális" - noha ennek írásaiban semmi jele nincs.


Jókai Mór a svábhegyi nyaralójában rózsái között - Wikimedia Commons





Vér szerint nem Jókai lánya


Jókai Róza és az idős nevelőapja kapcsolata egyre inkább elmérgesedett. Drámai jelenetekre is sor került: Róza a temetőben letépte anyja sírjáról a Jókai által ráhelyezett koszorút, meggyalázta. Az író bíróság elé citálta, és kijelentette: csak akkor tekint el a büntetés végrehajtásától, ha Róza nyilvánosan kijelenti: nem vér szerinti lánya. Ezek után nevelt lányát kizárta az örökségből, mondván, hogy életében már eleget támogatta. Az író 1904-ben bekövetkező halála után Jókai Róza megtámadta a végrendeletet, azt állítva, hogy Bella ,,legyalázta, leköpte, öngyilkossági kísérletig üldözte, ruháitól megfosztva fogolyként elzárta, éheztette" Jókait, de hiába: az író művei után befolyó összes jogdíj Nagy Bellára szállt. Egy peren kívüli egyezség értelmében azonban minden évben a Jókai-jogokból befolyó bevétel 10%-a Rózát illette.


Szegénység és pereskedés


1914-ben Feszty Árpád is meghalt, Jókai Róza nehéz helyzetbe került lányával, a tehetséges festő Feszty Masával együtt. A 20-as évekre olyannyira elszegényedtek, hogy eladták a Bajza utcai villát, megpróbálták értékesíteni a náluk maradt Jókai-kéziratokat, majd ismét beperelték az özvegyet. Ekkor kaptak egy összegben 12 000 pengőt, cserébe lemondtak a korábbi megállapodásban megbeszélt éves részesedésről.


Jókai Róza - Arcanum Adatbázis / Magyarország





Nélkülözésben éltek, maguk cipelték fel a fát Semmelweis utcai lakásuk negyedik emeletére. A műteremlakáson nyolc-tíz kóbor kutyával és macskával osztoztak, az állatokat a mélyen vallásos Masa hurcolta haza, aki szíve szerint apácának állt volna, de nem akarta magára hagyni idős édesanyját: mindennap végigsétáltak a Belvároson, szorosan fogva egymás kezét. (Kaptak ugyan jogot egy trafik üzemeltetésére, de sem ebből, sem festményeikből nem tudtak megélni, és Jókai Róza írásos visszaemlékezései is csak mérsékelt sikert arattak.) 1936-ban Jókai Róza fázott a januári hidegben, bement a fürdőszobába melegedni. A kályha fölé hajolt, és egy kipattanó szikra lángra lobbantotta a ruháját. Sikoltására berohant a szomszéd szobában tartózkodó Masa, de Jókai Róza így is súlyos égési sérüléseket szenvedett. Négy nappal később belehalt sérüléseibe


Link







III: RAJONGOTT JÓKAI MÓR KÖNYVEIÉRT A TRAGIKUS SORSÚ ERZSÉBET KIRÁLYNÉ


Jókai Mór kiváló viszonyt ápolt Ferenc József osztrák császár és magyar király családjával. Erzsébet királynéval és Rudolf trónörökössel például kifejezetten baráti volt a kapcsolata, így többször is meghívást kapott a Budavári Palotába.

Jókai 1825-ben született Komáromban, akiről azt is tudjuk, hogy már kilenc évesen verseket írt, amelyekből kettőt a lapok is lehoztak. Petőfi Sándorral Pápán, a tanulmányai során ismerkedett meg és mély barátságot kötöttek. Később azonban összezördültek, mert Jókai édesanyja mellett Petőfi sem helyeselte, hogy Jókai a nála nyolc évvel idősebb színésznőt, Laborfalvi Rózát veszi el feleségül, és mindennek hangot is adott. Jókai hajthatatlan maradt, és az idő őt igazolta: édesanyja idővel megszerette a menyét, a házaspár pedig harmincnyolc évig, Róza haláláig élt kiegyensúlyozott házasságban.


Rudolf trónörökös is jó barátja volt Jókai Mórnak. - Fotók: Wikipedia





Részben feleségének, Laborfalvi Rózának is köszönheti, hogy a levert szabadságharc után nem esett bántódása, de egy ideig csak Sajó álnéven jelenhettek meg az írásai (a Sajó álnevet édesapja juhászkutyája után vette fel). Termékeny és ünnepelt szerző lett belőle, anyagilag sem volt gondja. Ennek jeleként a Svábhegyen volt nyaralója, amelyről így írtak az újságok: ,,Igen csinos parkja van, ritka szép rózsákkal s a legfinomabb dinnyékkel bővelkedik." Az utóbbi nem meglepetés, ugyanis Jókai, a világhírű Zsolnay-gyár tulajdonosához, Zsolnay Vilmoshoz hasonlóan rajongott a különböző dinnyékért. Ha tehette, a nyaralójában a rózsáit és a dinnyéket gondozta, de a lovait és teheneit is sokszor ő etette. Sőt, egy időben még gyapotot is termeltek a földjén.

1868-ban találkozott először Erzsébet királynéval, méghozzá a Budavári Palotában, egy udvari estélyen. Sisi tudta, kit mutatnak be neki, kifejezetten szerette Jókai könyveit: ,,Régen óhajtottam önt személyesen megismerni. Műveit régóta ismerem, azok között legszebbnek tartom Kárpáthy Zoltánt." Jókai Mór válaszában udvariasan fogalmazott: ,,Háromszoros tisztelője vagyok: mint királynőnek, mint nőnek és mint irodalmunk pártolójának." Később is találkoztak, akkor Jókai azt ajánlotta Sisinek, töltsön több időt a Balatonnál, mert nagyon szép. A válaszában a királyné elmondta, Gödöllőn és a budai Várban is remekül érzi magát: ,,Itt van ez a várkert, amihez hasonló semmi királyi palotának nincsen. Itt örökké szabadnak érzi magát az ember."

Jókai Mór 1869-ben pisztolybárbajban vett részt azzal a Pulszky Ferenccel, akit ebben az évben neveztek ki a Nemzeti Múzeum igazgatójává. A párbaj során harminc lépésre álltak fel a felek, Pulszkynál volt az első lövés joga. A pisztolya csődöt mondott, Jókai azonban nem élt a lehetőséggel, és a fegyvertelen embert látva levegőbe sütötte ki a pisztolyát. A párbajban így senki nem sérült meg, tíz évvel később viszont majdnem végzetes balesetet szenvedett. Egy ökrös szekeret előzött a hintója, az ökrök azonban megzavarodtak, és lelökték a hintót az útról. Jókai kiesett, a hintó pedig rázuhant. Mikor levették róla, kiderült, csak az egyik lábát fájlalta, szerencsésen megúszta a balesetet.

1882-ben Ferenc Józseffel is találkozott. Az osztrák császár és magyar király megjegyezte, hogy elolvasta a beszédet, amelyet a pesti Petőfi-szobor átadásánál mondott Jókai. ,,Nagyon szép volt" - mondta Ferenc József. A király évekkel később az iránt érdeklődött Jókainál, hogy miért a Svábhegyen van a nyaralója? A népszerű szerző kifejtette, remek a levegő és ,,mi ott a kolerától sem félünk". Jókai amúgy a legjobb viszonyban Rudolf trónörökössel volt, aki rajongott a könyveiért. Olyannyira, hogy mikor megjelent a Bálványosvár című kötete, az első példányt személyesen vitte el a trónörökösnek. Mikor 1886-ban meghalt Jókai felesége, Laborfalvi Róza, Rudolf trónörökös levélben fejezte ki együttérzését. Rudolf még ebben az évben felkérte Jókait, hogy legyen a szerkesztője Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című könyvsorozatnak. Az író elvállalta, és mikor 1889-ben Rudolf tragikus körülmények között elhunyt, Jókai a következőket mondta szomorúan a lapoknak: ,,A magam részéről nagy súlyt helyezek arra, hogy a munka, amely a megboldogult nevéhez fűződik, tökéletes legyen."


Ferenc József és Tisza István miniszterelnök egy korabeli festményen.- Forrás: Wikipedia





Erzsébet királyné 1898-as halála után is tollat ragadott, és megírta, életének egyik legszebb jutalma volt, hogy személyesen találkozhatott a királynéval, aki a gyermekét, Mária Valériát is bemutatta neki. Jókai idős korában elvette feleségül a nála jóval fiatalabb Nagy Bellát, aki első feleségéhez hasonlóan szintén színésznő volt. A jelentős - ötvennégy év - korkülönbség általános nemtetszést váltott ki az emberekből, főleg Jókai nevelt lánya, Jókai Róza tiltakozott.

1904-ben, hetvenkilenc éves korában hunyt el az írófejedelem. A pályatársak közül többek között Mikszáth Kálmán is írt nekrológot, amelyben így fogalmazott: ,,A negyvenes évek nagy nemzedékéből három hegycsúcs emelkedett ki, Petőfi, Arany, Jókai. Most az utolsó is eltűnt, árnyéka elvonult a halhatatlanság fönséges boltíve alá, ahová csak azok léphetnek, akik vagy olyat cselekedtek, amit érdemes megírni, vagy olyat írtak, amit érdemes elolvasni."









  
 
0 komment , kategória:  Jókai Mór  
196 éve született Jókai Mór
  2021-02-17 19:45:17, szerda
 
 







196 ÉVE SZÜLETETT JÓKAI MÓR


Jókai Mór (Komárom, 1825. Február 18.- Budapest, 1904. Május 5.), a márciusi ifjak
egyike, regényíró, a ,,nagy magyar mesemondó", országgyűlési képviselő, főrendiházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsának tagja, a Szent István-rend lovagja, a Kisfaludy Társaság tagja, 1876-től 1903-ig a Petőfi Társaság elnöke, a Dugonics Társaság tiszteletbeli tagja

Komáromban született. A pápai református kollégiumban és a kecskeméti jogakadémián tanult, joggyakorlatot Komáromban és Pesten folytatott. Már diákként összebarátkozott Petőfivel. 1848-ban a forradalmi ifjúság egyik vezére volt, részt vett a 12 pont fogalmazásában. Beállt nemzetőrnek és elkísérte toborzó körútjára Kossuth Lajost. 1848 augusztusában feleségül vette Laborfalvi Rózát, a kor ünnepelt színésznőjét. A szabadságharc idején követte a kormányt Pestre, Szegedre és Aradra. A világosi fegyverletétel után az önkényuralom bosszújától félve a bükki Tardonán lakott. Felesége szerzett számára menlevelet, így 1850-ben visszatérhetett Pestre. Nagyszabású történelmi regényeinek köszönhetően nagyon hamar a legnépszerűbb író lett, a Kisfaludy Társaság 1860-ban tagjává választotta. A kiegyezést követően írásaiban sokat foglalkozott a kapitalizálódással. A polgárosodó rétegek liberális elveit hirdette. Ötvenéves írói jubileuma alkalmából jelent meg 1894-ben műveinek százkötetes díszkiadása. Laborfalvi Róza halála után 1899-ben újra megházasodott, egy húszéves színésznőt, Nagy Bellát vette el feleségül. Emiatt sokan elfordultak tőle. Élete végéig dolgozott. Főbb művei: Vadon virágai (elb., 1848); Forradalmi és csataképek 1848 és 1849-ből (elb., 1850); Egy bujdosó naplója (elb., 1851); Erdély aranykora (r., 1852); Török világ Magyarországon (r., 1853); Egy magyar nábob (r., 1853-1854); Janicsárok végnapjai (r., 1854); Kárpáthy Zoltán (r., 1854); Szegény gazdagok (r., 1860); Az új földesúr (r., 1863); Politikai divatok (r., 1862-1864); Mire megvénülünk (r., 1865); Szerelem bolondjai (r., 1868-1869); A kőszívű ember fiai (r., 1869); Fekete gyémántok (r., 1870); Eppur si muove. És mégis mozog a föld (r., 1872, 1873); Az aranyember (r., 1872); A jövő század regénye (r., 1872-1874); Enyém, tied, övé (r., 1875); Az élet komédiásai (r., 1876); Egy az Isten (r., 1877); Névtelen vár (r., 1877); Rab Ráby (r., 1879); Szeretve mind a vérpadig (r., 1882); A lőcsei fehér asszony (r., 1885); A cigánybáró (r., 1885); A tengerszemű hölgy (r., 1890); Gazdag szegények (r., 1890); Sárga rózsa (r., 1893); Fráter György (r., 1893).

Jókai mindmáig a legolvasottabb magyar író. Jókaival lett teljessé a magyar romantika. Életműve a száznál is több kötetben felidézi a nemzeti múlt egészének látomását, és tanúsítja azt az utat, amelyet a magyar társadalom a nemesi világtól a kibontakozó polgári világig megtett.


Jókai Mór (1825-1904)

Link

Link


Jókai Mór munkássága

Link


Jókai Mór: Egy magyar nábob

Link


Verseit kevésbé ismerjük, egy szép versével emlékezünk:







Jókai Mór: CSAK EGY DÉLUTÁN




Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,
Hagyd, hogy behunyva maradjon szemem.
Nem kérdezek, és most te se beszélj,
Hallgasd, ahogy a csend nekünk mesél.

A hétköznapok kínjai után,
Legyen szép ünnep ez a délután.
Nem kell ígéret, nagy fogadkozás,
Csak ez a csendes, néma kézfogás.



Úgy menj el majd, hogy észre ne vegyem,
Milyen gyorsan múlt az én ünnepem.
Valóság volt? Lehet, álom csupán,
Hogy a miénk volt egy egész délután.








  
 
0 komment , kategória:  Jókai Mór  
Jókai Mór
  2017-01-19 13:00:24, csütörtök
 
 










JÓKAI MÓR MUNKÁSSÁGA









Jókai Mór (Komárom, 1825. Február 18.- Budapest, 1904. Május 5.), a márciusi ifjak
egyike, regényíró, a ,,nagy magyar mesemondó", országgyűlési képviselő, főrendiházi tag,
a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsának tagja, a Szent István-rend lovagja,
a Kisfaludy Társaság tagja, 1876-től 1903-ig a Petőfi Társaság elnöke, a Dugonics Társaság tiszteletbeli tagja

Jókai mindmáig a legolvasottabb magyar író. Jókaival lett teljessé a magyar romantika.
Életműve a száznál is több kötetben felidézi a nemzeti múlt egészének látomását, és
tanúsítja azt az utat, amelyet a magyar társadalom a nemesi világtól a kibontakozó polgári
világig megtett.

"Adj a népnek szabadságot: mindent adtál neki;
tedd rabszolgává: elvetted mindenét."

Jókai Mór: Vadon virágai


Link

Link

Link







Adj a népnek szabadságot: mindent adtál neki; tedd rabszolgává: elvetted mindenét.

Jókai Mór: Vadon virágai







"Ah, a bor az felvidít,
lelkesít, elméssé tesz,
bátorságra hevít,
szerelmet költ,
kiszínezi, szivárványossá
teszi ezt a szürke világot.
Eltemeti a bút,
feltámasztja a reményt,
demokratává teszi a magyart,
Úrrá teszi a szegényt."

Jókai Mór: A bor







"Amely sebet kard vágott, az begyógyul, de amit éles nyelv vág, holtig elfáj."

Jókai Mór: Naptár 1898 július







Az ambíció igen jótékony indulat. S ezt a kellemes érzést a szegény emberek
monopolizálják. Ha az ambíció a magasabb szférákba kerül, ott már elfajul
nagyravágyássá. Olyan, mint a retek: lapályon termesztve édes ízű, hegyvidéken
elültetve keserű, mint a torma.

Jókai Mór: A gazdag szegények







"Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig.
Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak;
megtalálsz a falevélben, mikor lehull;
meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik;
s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani."

Jókai Mór: És mégis mozog a föld







AMIKOR A MEDVE KIJÖN A BARLANGJÁBÓL
(Jókai Mór: Az új földesúr - részlet)


A medve igen nagy filozóf. Míg derültek az élet napjai, addig élvezi azokat, s ha zordonulni kezdenek, nem keres idegen hazát, mint a gólyák, nem is megy rabolni az erdőre, mint a farkas, nem megszolgálni, mint a kutya, hanem behúzza magát egy csendes, előre kiszemelt odúba, ott összekuporodik, s nagy megnyugvással várja, hogy melyikük unja meg hamarább a passzív ellenállást: ő-e vagy a tél? Rendszerint a tél türelme szokott rövidebb lenni, mert az rendesen elmúlik magától, míg havon megfagyott medvét még senki sem látott.

Néha vannak igen hosszú telek, de az a medvét nem konfundálja; tudja jól, hogy azért mégis csak el kell annak múlni; ha nagyon csípősen fú be odújába a szél, nem ír hozzá szelídítő brochure-öket, hanem betartja a hátával a nyílást, s akkor csak azon az egy helyen fázik.

Van aztán egy napja a télnek, aminek ,,gyertyaszentelő" a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Azt nézi, milyen idő van! Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavasz kék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz abból, melyen ők megulgulnak; ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor a medve - visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik; talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; - mert ez még csak a tél kacérkodása; mint a régi rendszer minisztériuma szabadelvű program mellett.

Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai, s a lóbált száraz ágon ugyancsak károg a fekete varjúsereg, mintha mondaná: reszkessetek, sohasem lesz többet nyár; a tél megígérte nekünk, hogy mármost örökké fog tartani; mi kivettük árendába a szelet, fújatjuk, amíg nekünk tetszik; a nap megvénült, nincs többé semmi ereje, elfelejtkezett rólatok! Kár várnotok! - Ha jégcsap hull a fenyők zúzmarázos szakálláról; ha a farkas ordít az erdő mélyén: akkor a medve megrázza bundáját, megtörli szemeit és kinn marad; nem megy vissza többet odújába, hanem nekiindul elszánt jókedvvel az erdőnek. Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét. Csak hadd fújjon, hadd havazzon, hadd dörömböljön: minél jobban erőlteti haragját, annál hamarább vége lesz. S a medvének mindig igaza van.

Honnan vette a medve e természettudományi bölcsészeti kontemplatív irányeszméket, azt nem tudjuk megmondani, hanem hogy a magyar időjárási észleletek között az rég fel van jegyezve, az bizonyos.







"Azt mondják, "hazug kutya"! Pedig a kutya nem hazudik. Másképp ugat,
ha tolvaj jár a tanyán, másképpen, ha a gazdája jött meg, vonít, ha
veszedelmet érez: de soha meg nem téveszti a maga ugatását.
A kutyában van becsület. Csak az ember tud hazudni. Az az igazi ugatás

Jókai Mór: Sárga rózsa







"Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, és emberré a ló."

Jókai Mór







Bölcs ember volt, aki feltalálta a sört, még bölcsebb aki legurít belőle napi pár korsóval... Én személy szerint kivülálló vagyok a témában, mert pálinkát iszom!

Jókai Mór







"Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki azt látta,
hogy honnan indultunk el."

Jókai Mór: És mégis mozog a föld







CSAK EGY DÉLUTÁN




"Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,
Hagyd, hogy behunyva maradjon szemem.
Nem kérdezek, és most te se beszélj,
Hallgasd, ahogy a csend nekünk mesél.

A hétköznapok kínjai után,
Legyen szép ünnep ez a délután.
Nem kell ígéret, nagy fogadkozás,
Csak ez a csendes, néma kézfogás.



Úgy menj el majd, hogy észre ne vegyem,
Milyen gyorsan múlt az én ünnepem.
Valóság volt? Lehet, álom csupán,
Hogy a miénk volt egy egész délután."

Jókai Mór: CSAK EGY DÉLUTÁN







"Csodálatos az, amit egy nő megbír!
- Egy nő, aki anya; - egy anya, aki szeret."

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai







"Egyetlen jótettnek emléke jobban világít miutánunk, mint ezer fáklyának lobogása."

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai







"Egy kincs van minden nemzetnek adva,
Míg azt megőrzi híven, addig él.
E kincs neve: az édes anyanyelv."

Jókai Mór







"Az egymásra néző szemek beszédében megértett kérdések és feleletek
cserélődnek: vers az; a legszebb költemény: rím nélkül, asszonánc nélkül,
metrum nélkül."

Jókai Mór: A lélekidomár







"Elfelejtheti valaki szerelmét, el bosszúját, elvesztett gazdagságát;
de múzsáját soha! Visszatér az hozzá, akárhányszor elűzi s gyönyörökkel
árasztja el szívét."

Jókai Mór: És mégis mozog a föld






"Esni csak lefelé lehet, felfelé soha."

Jókai Mór







"Az ég nem a csillagoknál kezdődik,
hanem a fűszálak hegyénél."

Jókai Mór:A kőszívű ember fiai







"A férfi sorsa a nő."

Jókai Mór: Enyém, tied, övé







A gyermekévek benyomásait tartsd emlékedben, mert azok tiszteletre
méltók. Egyenes úton járj, igaz légy, mert az a legkönnyebb és a
legboldogítóbb szerep. Érzéseiddel ne légy pazar, de akinek odaadtad,
ahhoz légy hű! S hogyha olykor keresztutakra vezet az élet, kérj tanácsot
tenszívedtől, gondolj azokra, kik onnan felülről néznek le rád, atyád és
anyád szellemére, s úgy cselekedjél, hogy ők boldognak lássanak téged.

Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán










"Ha tudnád, hogy milyen szép a világ; dehogy hagynád azt magadtól elzárva
tartani! Ha tudnád, hogy milyen édes a szerelem, dehogy ismernél törvényt,
mely azt megtiltja tőled! Ha tudnád, hogy mennyire bűnös minden ember;
dehogy szégyenlenéd magadat előttük."

Jókai Mór: Egy az Isten







"Ha azt mondjuk valakinek "öreg ember", az szelíd megtisztelés, de ha
azt mondjuk "vén ember", az már ócsárlás; a "vén asszony" pedig
éppen háborús eset."

Jókai Mór: Öregember nem vénember







"A harag rossz tanácsadó, de a büszkeség még rosszabb ..."

Jókai Mór: Petőfi eszmecsírái







"A haza nem oszt ajándékokat, a haza áldozatokat követel."

Jókai Mór: Az élet komédiásai







"A hazugság a gyöngék fegyvere."

Jókai Mór: A jövő század regénye







"Hogy volnánk mi szegény emberek,
mikor nekem itt vagy te;
teneked meg itt vagyok én!"

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai







A jövendő terhe vállaidon fekszik; légy erős, légy törhetetlen, hogy azt diadalmasan elviselhesd. Mi egy szabad hazát adunk nektek örökségbe s a túlvilágról is eljövünk számon kérni, hogy tartottátok fenn a magyarok hazáját. Isten vezéreljen minden pályátokon.

Jókai Mór: Vasárnapi ujság c. folyóirat







,,Kell, hogy történjenek olyan csodák, amiket tíz nemzedék
megemlegessen. Példákat kell adni ennek a nemzetnek, amik a
szíveket megerősíték. Hóhérpallost a futó rab szolgahadnak!
Addig nem fog győzni a szabadság ügye, Amíg a magyar nemzet
saját áruló korcsivadékának hulláiból olyan hegyet nem rak, Mint
a Mátra, s a döghalom tetején az utolsó áruló apát a saját fia le
nem nyakazza!"

Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony







"A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozá."

Jókai Mór:







"A kisgyermeket nem hiába nevezik angyalkának. "Angelosz"
eredetiben azt teszi, hogy "küldött". Egy más világ küldötte az.
Egy más világé, melynek ismeretlen delejes hatása sugárzik a
gyermekarcból, gyermekszemből azokra, akikhez küldve lett.
A gyermekek szemében van néha bizonyos kék sugárzat,
amely bűvölő erővel bír; mely beszélni tud, s azt a színt elveszti
a szem, mikor beszélni megtanul az ajk; ez a sajátszerű kék
szivárvány csak gyermekszemekben észlelhető."

Jókai Mór: Az arany ember







"Koldusok nemzete vagyunk, kik magokat uraknak álmodják."

Jókai Mór:







LEGYEN ÚGY, MINT MÉG NEM VOLT


Adja Isten, hogy a miről
Apáink csak álmot láttak,
Megérhessük a kezdetét
Egy jövendő jobb világnak:
A hol ember el nem rontja,
A mit az ég szánt javunkra,
Közös oltár építésre
Indul hiven minden munka;
Viruló föld fel az égre
S viszsza a derült égbolt,
Egymással átölelkezve,
Vált gyönyörteljes mosolyt, -
- - Legyen úgy, mint még nem volt.

Adja Isten: a jutalom
Érje eztán a híveket;
Veritéktől ázott földön
Arassanak, a kik vetnek;
Nem ingyen, nem alamizsnát
Kér e nemzet! A jobb létért
Adja vérét, veritékét,
Adja, ha kell, lelkét, éltét!
Nem kiván mást, csupán azt, hogy
Munkás kezeit feloldd:
S nem irígyel aztán többé
Sem francziát, sem angolt. -
- - Legyen úgy, mint még nem volt.

Adjon Isten egyetértést!
Hadd találjon minden testvér
Édes közös szülőföldén
Tetteinek egy nemes tért;
Se nyelv, se hit különbsége
Szíveink közt gát ne légyen!
Versenyezzünk csak a honnak
Szerelmében, az erényben.
S kiket a mult rémes álma
Oly keserűn széttagolt,
Lássuk meg a megjövendölt
Egy pásztort és egy akolt! -
- - Legyen úgy, mint még nem volt.

Legelső magyar: a király,
A második: a nemzet.
Harmadik - nincs. - E két egység
Több elosztást nem szenved.
Ha fejétől a szivéig
Egy gondolat hatja át,
- Gondolat, mely tetté válik, -
Az eggyé forrott hazát:
Megpróbálta már a fél-föld,
Megpróbálta a fél-hold,
Hogy honáért küzdve, e nép
Megtört, de meg nem hajolt!

Legyen úgy, mint hajdan volt!

Jókai Mór: LEGYEN ÚGY, MINT MÉG NEM VOLT










"Meghalni egy ügyért, melyet imádunk, s melyben hiszünk - emberi
becsvágy; ámde meghalni egy ügyért, melyet imádunk, de melyben
sohasem hittünk - emberfölötti áldozat. Amazok "derék emberek",
de az a "hős"."

Jókai Mór: Az arany ember







"Mikor az éj leszáll s a csillagok feljőnek, mikor a világ szavai elhalnak,
elkezd beszélni a természet, akkor a végtelen mindenség megnyílik
s az ember lelke lát."

Jókai Mór: A magyar előidőkből







"Mikor valaki egy rossz tettet akar elkövetni, akkor gondolja meg jó
hosszasan, hogy mi következése lesz annak; de mikor jót kell tenni,
tegye abban a percben, amikor eszébe jutott, s ne törődjék vele,
hogy mi lesz annak a vége."

Jókai Mór: A gazdag szegények







Milyen különös az, miszerint az emberben két egészen különböző lény
dolgozik: az ész és a szív; s aszerint, amint az egyik vagy másik lesz
túlnyomóvá, változik át az ember jelleme, sorsa, élete, úgy, hogy
mondhatni: ,,Mindenki két különböző embert foglal magában, az egyik
az ész, a másik a szív embere. A szív és az ész két különböző ember..."

Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán







"Mindenfelé keressük a magyar nemzetet; kinn Ázsiában, fenn a Jeges-
tengernél, hátul az őshistóriában, magasan a fényes rangúaknál, csak
ott nem keressük, ahol van: körülöttünk és a mai napon."

Jókai Mór: És mégis mozog a föld
















"Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak,
s az igaz szavak nem mindig szépek."

Jókai Mór







"Nézd el ezt a rózsát a kezedben, még most alig fakadt ki, de ha ráfújom
a forró leheletem, egyik levele a másik után kifeslik. Légy te nekem ilyen
sárga rózsám, nyisd ki a lelkedet, nyisd ki a szívedet előttem, akármit vallasz
meg, nem haragszom érte, megbocsátok érte, akárhogy összetöröd vele
a szívemet."

Jókai Mór: Sárga rózsa







A nép sokféle nyelven beszél, de egyforma szívvel szeret.

Jókai Mór: Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig







AZ ORSZÁGOS ÖSSZEVESZÉS


Hát csakugyan elátkozott
Nép vagyunk, az már igaz!
Két felűl az ellenségünk
Annyi, mint az útféli gaz,
De az mind nem elég nekünk:
Egymás között is kell vetekednünk.

Hogyha minden magyar ember,
Kicsiny és nagy, egy hős lenne,
Hős is, bölcs is, egyként jeles,
Mind erőre, mind szellemre,
S egyesülne minden magyar,
Még is csoda lenne a diadal.

Ha volna min osztozkodnunk,
Prédálnók ellenség kincsét,
Vagy ha volna res nullius
A mi mostan közös inség,
S ember ember ellen kelne
Harczra e miatt: - volna értelme.

De a kinek a háza ég,
Hajója zátonyon akadt,
Mért tépi a közös bajjal
Együtt küzködő társakat?
Segítségét kitől várja,
Ha saját felét maga rongálja?

A tegnapi jó barátok
Ma ellenként találkoznak,
Kik tegnap egymást becsülték,
Ma egymásra rágalmaznak,
Jár a szitok, költött gyanú,
Álhír, undok gúnydal, hamis tanú.

A becsületes jó népet,
Mely igazságért sovárog,
Forrás helyett a csap alá
Viszik a lélekkufárok:
Ráuszítják önfelére,
S a kocsmában foly a magyar vére!

S mintha égből hullna a pénz,
Úgy pazalják; nincs szük idő!
Mi vagyunk most a bankárok,
Fizethet a párttéritő.
S hiusága az apáknak
Koldúsbot lesz majd az unokáknak!

Dicső nemzet! Kiről közmondás volt,
Hogy a magyar vigad mindig sírva,
Ez a te mostani mulatásod
Nem könnybe, de vegyül szégyenpírba,
Sírva kiált hozzád a dal:
"Békülj ki legelébb önmagaddal!"







"Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön,
annál jobban elrontja azt."

Jókai Mór: Ötven év visszhangja







"Óh, mennyivel nehezebb teher a szerelem, mint a gyűlölet, mennyivel
nehezebb eltitkolni azt, mint emezt."

Jókai Mór: Egy magyar nábob







"Pedig hiszen a pénz mindenható. Mennyi szerelmet lehetne kapni
érte! Hamis, hazudott szerelmet, mosolygó arcok ragyogását, kik azt
nem érzik; tiltott, bűnös szerelmet, kik azt titkolják; csak ennek az
egynek a szerelmét nem, aki igazán, híven, boldogan szerethet.

Jókai Mór: Az arany ember (1873)







"Semmit sem utálok úgy, mint a hazugságot. Azt mondják, "hazug
kutya"! Pedig a kutya nem hazudik. Másképp ugat, ha tolvaj jár a
tanyán, másképpen, ha a gazdája jött meg, vonít, ha veszedelmet
érez: de soha meg nem téveszti a maga ugatását. A kutyában van
becsület. Csak az ember tud hazudni. Az az igazi ugatás."

Jókai Mór: Sárga rózsa







A szerelemnek még bolondsága is nagyobb bölcsesség,
mint a filozófusok minden tudománya...

Jókai Mór: A szerelem bolondjai







"A szív minden kebelben egyaránt dobog, s van az életnek oly boldog
kora, melyben minden szívdobbanás azt mondja: szeretni kell. Feltűnik
a vágyó érzelem előtt egy-egy rokonszenvű arc, az érzelem lágy viasza
elfogadja annak benyomatát, s viseli, míg egy másik el nem törli onnan,
vagy pedig viseli örökké; annak csak erényeit ismeri, annak bűneit
megbocsátja, azért tűr, azért szenved, azért csalatkozik, és mégis hisz,
mégis szeret; és ez a szenvedés, csalódás, ez a hit és szeretet - az
ifjúkor bohósága."

Jókai Mór:







A SZÓZAT
leforditva gyászmagyarra.


Jobb pártnak rendületlenül
Légy hive gyászmagyar!
Bölcsed itt, majdan zsirod is,
S a "fátyol", mely takar!

Te kivüled itt senkinek
Nincsen számára hely,
Alkotmány, provisorium:
Ott élned, laknod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid bora folyt,
Hol minden restóráczió
Egy ezrest elpakolt.

Itt küzdtenek borért a hős
Kortesek hadai,
Itt törtek össze poharat
Tyukodnak botjai,

Ittasság! Itten hordozák
Sáros zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
Hosszú asztal alatt.

És annyi köpeny-forgatás
S szinváltozás után
Ha senki meg nem élhet is,
Mink élünk a hazán.

S népek hazája, egységes
Osztrák birodalom,
Husz évi hizelgés kiált:
"Tányérod hadd nyalom!"

Az nem lehet, hogy annyi toll
Hiába annyit irt,
Hogy stempli, accis és trafik,
Ne legyen approbirt.

Az nem lehet, hogy ispán, pap,
Gróf, főtiszt, pressbüró,
Hiába korteskedjenek, -
S hát a sok főbiró?

Még jönni kell, még jőni fog
A muszka, ki után
Vezetni egykor küldeténk,
Vezetjük ujra tán.

Vagy menni fog, ha menni kell
A miniszterium,
S utána jön vagy Tiszapárt,
Vagy provisorium.

Már így is, úgy is penziót
Nekünk adni muszáj.
Bár kigyót-békát kiabál
Ránk sok nagy torku száj.

Légy hive rendületlenül
A jobbnak gyászmagyar!
Ez osztja most a hivatalt
S nyugdíjba ez takar.

Rajtad kívül itt senkinek
Nincsen számára hely,
Légy nagy szamár, vagy kis szamár,
Hivatalt kapnod kell."

Jókai Mór







"Titkos írás az arc, de annak, aki a kulcsát bírja, nyitott könyv."

Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig










"Többet ér baráttal a szegénység porában feküdni,
mint ellenséggel együtt a hatalom trónján fényleni."

Jókai Mór: És mégis mozog a föld - A Rákóczi harangja c. rész







Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,
Hagyd, hogy behunyva maradjon szemem.
Nem kérdezek, és most te se beszélj,
Hallgasd, ahogy a csend nekünk mesél.










"Ültess fát!
Hogyha másért nem, lombot ád.
Árnyékában megpihenhetsz,
Gondot ő visel reád.
Jó tavasszal nyit virágot:
Messze érzed illatát,
Kis madárka száll reája:
Ingyen hallhatod dalát."

Jókai Mór: Ültess fát.








"Valakinek a becsületét ellopni nemcsak azért legsúlyosabb, mert a
becsület a legdrágább kincse mindenkinek, hanem azért is, mert azt
legnehezebb visszaadni."

Jókai Mór: Azokról a ,,spiclik"-ről







,,A zseni nem tanul, hanem tud.“

Jókai Mór: Az utókor igazságos





 
 
0 komment , kategória:  Jókai Mór  
Jókai Mór - Idézetek
  2015-06-17 23:00:31, szerda
 
 




Jókai Mór - IDÉZETEK







Adj a népnek szabadságot: mindent adtál neki; tedd rabszolgává: elvetted mindenét.

Jókai Mór: Vadon virágai







"Amely sebet kard vágott, az begyógyul, de amit éles nyelv vág, holtig elfáj."

Jókai Mór: Naptár 1898 július







Az ambíció igen jótékony indulat. S ezt a kellemes érzést a szegény emberek
monopolizálják. Ha az ambíció a magasabb szférákba kerül, ott már elfajul
nagyravágyássá. Olyan, mint a retek: lapályon termesztve édes ízű, hegyvidéken
elültetve keserű, mint a torma.

Jókai Mór: A gazdag szegények







"Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig.
Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak;
megtalálsz a falevélben, mikor lehull;
meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik;
s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani."

Jókai Mór: És mégis mozog a föld







"Azt mondják, "hazug kutya"! Pedig a kutya nem hazudik. Másképp ugat,
ha tolvaj jár a tanyán, másképpen, ha a gazdája jött meg, vonít, ha
veszedelmet érez: de soha meg nem téveszti a maga ugatását.
A kutyában van becsület. Csak az ember tud hazudni. Az az igazi ugatás

Jókai Mór: Sárga rózsa







"Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, és emberré a ló."

Jókai Mór







Bölcs ember volt, aki feltalálta a sört, még bölcsebb aki legurít belőle napi pár korsóval... Én személy szerint kivülálló vagyok a témában, mert pálinkát iszom!

Jókai Mór







"Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki azt látta,
hogy honnan indultunk el."

Jókai Mór: És mégis mozog a föld







Csodálatos az, amit egy nő megbír! - Egy nő, aki anya; - egy anya, aki szeret.

Jókai Mór - A kőszívű ember fiai







"Egyetlen jótettnek emléke jobban világít miutánunk, mint ezer fáklyának lobogása."

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai







"Egy kincs van minden nemzetnek adva,
Míg azt megőrzi híven, addig él.
E kincs neve: az édes anyanyelv."

Jókai Mór







"Az egymásra néző szemek beszédében megértett kérdések és feleletek
cserélődnek: vers az; a legszebb költemény: rím nélkül, asszonánc nélkül,
metrum nélkül."

Jókai Mór: A lélekidomár







"Elfelejtheti valaki szerelmét, el bosszúját, elvesztett gazdagságát;
de múzsáját soha! Visszatér az hozzá, akárhányszor elűzi s gyönyörökkel
árasztja el szívét."

Jókai Mór: És mégis mozog a föld










Esni csak lefelé lehet, felfelé soha.

Jókai Mór







"Az ég nem a csillagoknál kezdődik,
hanem a fűszálak hegyénél."

Jókai Mór:A kőszívű ember fiai







"A férfi sorsa a nő."

Jókai Mór: Enyém, tied, övé







A gyermekévek benyomásait tartsd emlékedben, mert azok tiszteletre
méltók. Egyenes úton járj, igaz légy, mert az a legkönnyebb és a
legboldogítóbb szerep. Érzéseiddel ne légy pazar, de akinek odaadtad,
ahhoz légy hű! S hogyha olykor keresztutakra vezet az élet, kérj tanácsot
tenszívedtől, gondolj azokra, kik onnan felülről néznek le rád, atyád és
anyád szellemére, s úgy cselekedjél, hogy ők boldognak lássanak téged.

Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán










Ha tudnád, hogy milyen szép a világ; dehogy hagynád azt magadtól elzárva tartani! Ha tudnád, hogy milyen édes a szerelem, dehogy ismernél törvényt, mely azt megtiltja tőled! Ha tudnád, hogy mennyire bűnös minden ember; dehogy szégyenlenéd magadat előttük.

Jókai Mór - Egy az Isten








"Ha azt mondjuk valakinek "öreg ember", az szelíd megtisztelés, de ha
azt mondjuk "vén ember", az már ócsárlás; a "vén asszony" pedig
éppen háborús eset."

Jókai Mór: Öregember nem vénember







"A harag rossz tanácsadó, de a büszkeség még rosszabb ..."

Jókai Mór: Petőfi eszmecsírái







A haza nem oszt ajándékokat, a haza áldozatokat követel.

Jókai Mór







"A hazugság a gyöngék fegyvere."

Jókai Mór: A jövő század regénye








"Hogy volnánk mi szegény emberek,
mikor nekem itt vagy te;
teneked meg itt vagyok én!"

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai







A jövendő terhe vállaidon fekszik; légy erős, légy törhetetlen, hogy azt diadalmasan elviselhesd. Mi egy szabad hazát adunk nektek örökségbe s a túlvilágról is eljövünk számon kérni, hogy tartottátok fenn a magyarok hazáját. Isten vezéreljen minden pályátokon.

Jókai Mór: Vasárnapi ujság c. folyóirat








,,Kell, hogy történjenek olyan csodák, amiket tíz nemzedék megemlegessen. Példákat kell adni ennek a nemzetnek, amik a szíveket megerősíték. Hóhérpallost a futó rab
szolgahadnak! Addig nem fog győzni a szabadság ügye, Amíg a magyar nemzet saját áruló korcsivadékának hulláiból olyan hegyet nem rak, Mint a Mátra, s a döghalom tetején az utolsó áruló apát a saját fia le nem nyakazza!"

Jókai Mór - A lőcsei fehér asszony







A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozá.

Jókai Mór: Politikai divatok







"A kisgyermeket nem hiába nevezik angyalkának. "Angelosz"
eredetiben azt teszi, hogy "küldött". Egy más világ küldötte az.
Egy más világé, melynek ismeretlen delejes hatása sugárzik a
gyermekarcból, gyermekszemből azokra, akikhez küldve lett.
A gyermekek szemében van néha bizonyos kék sugárzat,
amely bűvölő erővel bír; mely beszélni tud, s azt a színt elveszti
a szem, mikor beszélni megtanul az ajk; ez a sajátszerű kék
szivárvány csak gyermekszemekben észlelhető."

Jókai Mór: Az arany ember







Koldusok nemzete vagyunk, kik magokat uraknak álmodják.

Jókai Mór





Meghalni egy ügyért, melyet imádunk, s melyben hiszünk - emberi becsvágy; ámde meghalni egy ügyért, melyet imádunk, de melyben sohasem hittünk - emberfölötti áldozat. Amazok "derék emberek", de az a "hős".

Jókai Mór - Az arany ember







"Mikor az éj leszáll s a csillagok feljőnek, mikor a világ szavai elhalnak,
elkezd beszélni a természet, akkor a végtelen mindenség megnyílik
s az ember lelke lát."

Jókai Mór: A magyar előidőkből








Mikor valaki egy rossz tettet akar elkövetni, akkor gondolja meg jó hosszasan, hogy mi következése lesz annak; de mikor jót kell tenni, tegye abban a percben, amikor eszébe jutott, s ne törődjék vele, hogy mi lesz annak a vége.

Jókai Mór: A gazdag szegények








Milyen különös az, miszerint az emberben két egészen különböző lény
dolgozik: az ész és a szív; s aszerint, amint az egyik vagy másik lesz
túlnyomóvá, változik át az ember jelleme, sorsa, élete, úgy, hogy
mondhatni: ,,Mindenki két különböző embert foglal magában, az egyik
az ész, a másik a szív embere. A szív és az ész két különböző ember..."

Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán







"Mindenfelé keressük a magyar nemzetet; kinn Ázsiában, fenn a Jeges-
tengernél, hátul az őshistóriában, magasan a fényes rangúaknál, csak
ott nem keressük, ahol van: körülöttünk és a mai napon."

Jókai Mór: És mégis mozog a föld
















Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak,
s az igaz szavak nem mindig szépek.

Jókai Mór







A nép sokféle nyelven beszél, de egyforma szívvel szeret.

Jókai Mór: Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig







"Nézd el ezt a rózsát a kezedben, még most alig fakadt ki, de ha ráfújom
a forró leheletem, egyik levele a másik után kifeslik. Légy te nekem ilyen
sárga rózsám, nyisd ki a lelkedet, nyisd ki a szívedet előttem, akármit vallasz
meg, nem haragszom érte, megbocsátok érte, akárhogy összetöröd vele
a szívemet."

Jókai Mór: Sárga rózsa







Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön,
annál jobban elrontja azt.

Jókai Mór - Ötven év visszhangja







Óh, mennyivel nehezebb teher a szerelem, mint a gyűlölet, mennyivel nehezebb eltitkolni azt, mint emezt.

Jókai Mór - Egy magyar nábob







Pedig hiszen a pénz mindenható. Mennyi szerelmet lehetne kapni érte! Hamis, hazudott szerelmet, mosolygó arcok ragyogását, kik azt nem érzik; tiltott, bűnös szerelmet, kik azt titkolják; csak ennek az egynek a szerelmét nem, aki igazán, híven, boldogan szerethet.

Jókai Mór - Az arany ember (1873)







"Semmit sem utálok úgy, mint a hazugságot. Azt mondják, "hazug kutya"! Pedig a kutya nem hazudik. Másképp ugat, ha tolvaj jár a tanyán, másképpen, ha a gazdája jött meg, vonít, ha veszedelmet érez: de soha meg nem téveszti a maga ugatását. A kutyában van becsület. Csak az ember tud hazudni. Az az igazi ugatás."

Jókai Mór - Sárga rózsa







A szerelemnek még bolondsága is nagyobb bölcsesség,
mint a filozófusok minden tudománya...

Jókai Mór: A szerelem bolondjai







"A szív minden kebelben egyaránt dobog, s van az életnek oly boldog
kora, melyben minden szívdobbanás azt mondja: szeretni kell. Feltűnik
a vágyó érzelem előtt egy-egy rokonszenvű arc, az érzelem lágy viasza
elfogadja annak benyomatát, s viseli, míg egy másik el nem törli onnan,
vagy pedig viseli örökké; annak csak erényeit ismeri, annak bűneit
megbocsátja, azért tűr, azért szenved, azért csalatkozik, és mégis hisz,
mégis szeret; és ez a szenvedés, csalódás, ez a hit és szeretet - az
ifjúkor bohósága."

Jókai Mór:







"Titkos írás az arc, de annak, aki a kulcsát bírja, nyitott könyv."

Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig










Többet ér baráttal a szegénység porában feküdni, mint ellenséggel együtt a hatalom trónján fényleni.

Jókai Mór







Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,
Hagyd, hogy behunyva maradjon szemem.
Nem kérdezek, és most te se beszélj,
Hallgasd, ahogy a csend nekünk mesél.

A hétköznapok kínjai után,
Legyen szép ünnep ez a délután.
Nem kell ígéret, nagy fogadkozás,
Csak ez a csendes, néma kézfogás.



Úgy menj el majd, hogy észre ne vegyem,
Milyen gyorsan múlt az én ünnepem.
Valóság volt? Lehet, álom csupán,
Hogy a miénk volt egy egész délután.

Jókai Mór: Csak egy délután












"Ültess fát!
Hogyha másért nem, lombot ád.
Árnyékában megpihenhetsz,
Gondot ő visel reád.
Jó tavasszal nyit virágot:
Messze érzed illatát,
Kis madárka száll reája:
Ingyen hallhatod dalát."

Jókai Mór: Ültess fát.







Valakinek a becsületét ellopni nemcsak azért legsúlyosabb, mert a becsület a legdrágább kincse mindenkinek, hanem azért is, mert azt legnehezebb visszaadni.

Jókai Mór: Azokról a ,,spiclik"-ről







,,A zseni nem tanul, hanem tud.“

Jókai Mór: Az utókor igazságos








 
 
0 komment , kategória:  Jókai Mór  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2024.03 2024. április 2024.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 79 db bejegyzés
Összes: 4840 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 212
  • e Hét: 14537
  • e Hónap: 37025
  • e Év: 214900
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.